Joe & Cael - az első találkozás

Hideg van és én utálok fázni. Na persze őszintén szólva ezt a fajta hideget, ami itt Kanadában várja az embert még mindig jobban szeretem, mint azt a nyomasztó hőséget ami Mexikóban várna rám. A hőség elől nincs menekvés. De a hideg ellen legalább fel lehet rendesen öltözni. Bár ha igazán őszinte akarok lenni, akkor mégis inkább Mexikó ott tequila várja az embert és szellősen öltözött senoriták. Míg itt Kanadában a leg jobb nők is vastag csomagolásban vannak, aminek hála esetenként egy jegesmedvének kerekebb idomai vannak.
A szavaim igazolódni látszanak mikor is a hideg elől menekülve a kamionos pihenő kocsmájába lépek. Bár lehet, tévedek a meghatározást illetően. Elég kicsi ez a városka, ahhoz hogy talán ez legyen az egyetlen kocsma benne. Minden esetre a pult mögött egy aranyos arcú a húszas évei közepén járó nő tevékenykedik serényen és a tekintetem hiába siklik tovább az angyali arcról a mellkasára. A vastag kockás ing, amit visel teljesen alaktalanná teszi őt. Kényelmes léptekkel közelítem meg a pultot és az egyik bárszékre le telepedve rögön be üt a Krach. Egy pendülést hallok majd a világ egyensúlyát veszteni látszik körülöttem a padló pedig máris elkerülhetetlenül közeledik felém. A szemem sarkából még pont elkapom egy balta fejének a villanását. A következő pillanatban pedig a hideg fém könyörtelen a nyakamba mélyed. Egy pillanatra elfog a pánik. Most végem fut át a fejemen a gondolat. Azonban a balta éle valamiért nem nyisszantja át a nyakam csigolyáig. Bár az erős ütéstől így is levegőért köhécselek a földön. Miközben érzem a nyelőcsövem vissza ugrik a helyére. Sosem gondoltam volna, hogy ez is úgy működik, mint egy ujjízület ami magától helyre tud ugrani. A sötétség pedig hamar ki tisztul előttem ahogy újra tudok rendesen levegőt venni és fel le süllyedő mellkassal nézek körbe. Meg állapítom. Egy a földön fekszem a hátamon. Kettő a balta szerszámos övvel együtt az egy székkel odébb ülő favágó kinézetű pasasé, akinek a lábai elé estem. Három valami barom elfűrészelte a bárszékem, amit csak egy hajszáll tartott eddig a helyén. Az esésem persze a vendég egy részéből látványos nevetést vált ki, hiszen látványosat nyekkentem, míg a felszolgáló hölgy aggódva hajol át a pulton.
- Jól van? Nem esett baja? – Kérdezi én pedig csak bólogatni tudok miközben talpra kecmergek.
- Ez meg mi a fene volt? – Nézek kíváncsian a székre mire gyanús csend a vállasz. Nem kezdek el találgatni mi is volt a dolog háttere. Inkább egy másik széket vállasztok, de a biztonság kedvéért le ellenőrzöm a stabilitását. Mikor meg nyugodva helyet foglalok a nőre vetem a szemeim.
- Két hamburgert és egy kólát kérek szépen! – Jegyzem meg és gyanakodva vetek egy újabb pillantást a törött székre majd a baltára.

Dr. Cael Rodd sportmotorja dorombolva gurult a faház melletti parkolóban, csikorogtak a kavicsok a széles gumik alatt. Ahogy a férfi leállította a motort, és lehúzta fejéről a sisakot, a hideg, északi szél beletúrt dús, kócos sörényébe. Cael fázósan hajtotta fel bőrkabátja prémgallérját, és dideregve csapta hóna alá a sisakot, majd lábát átvetette a járgányon és elindult befelé.

Kamionok álltak a parkolóban, motorok sorban, nagy hasú motorosok álldogálltak mellettük és dobozos sört ittak, hosszú combú, csinos motoros lányok húztak épp befelé a szálló pubjába és vigyorogva kacsintottak a férfira. Hajlongtak a fenyők a késő őszi szélben, és a hegyek közt rálátás nyílt egy sötét, tisztavizű tóra, mint a vadon gyöngyszemére, aminek északi része kanyarogva fordult be a hegyek közé. Ez már a Canadian Rockies első, alacsonyabb vonulatainak terepe volt. Az első állomás nyugat felé, amerre a varázsló tartott.

Ahogy Cael belépett a pubba, halk rockzene ütötte meg a fülét. Egy összetört szék feküdt az egyik asztal és a pult között, néhányan hangosan nevettek még mindig és vigyorogva néztek arra az átlagos kinézetű srácra, aki épp hamburgert kért ki. Cael körbepillantott és szeme találkozott a másik férfiéval.
Korban hozzá hasonló lehetett, az a tipikus brobbnál bróbb bro kinézetű arc, és miután Cael a pulthoz lépett, hogy kérjen valami enni-és innivalót körbepillantott. Más helyet nem látott, mint a srác előtti asztalt.
- Jó napot. Egy... Mi jó itt?
- A hamburgerünk elég remek, cimbora - mondta ékes, vidéki, kanadai akcentusban a pultos lány, aki mindeközben azért mohón végignézte Caelt.
- Igen... Jól van. Akkor egy hamburgert extra sajttal, és... Sör?
- Hát mi nem vizet iszunk, mint ti amcsik, szóval, ja,sör.
- Miből gondolod, hogy amerikai vagyok? - kérdezte oxfordi akcentusba váltva Cael.
Láthatólag a pultos lány pupillája eltágult.
- Öhm... Tudod, három óra múlva végződik a mászakom...
- Remek. Mindenesetre, egyelőre csak egy sört meg egy hamburgert, kérlek - kacsintott a férfi, majd mecélozta az asztalt.
- Bocs, szabad ez a szék? - kérdezte a bro kinézetű arcot, aki egyedül ült.

A jelek szerint igazán nem vagyok ma szerencsés formában először a szék és a balta most meg a szépfiú. Amint belép ugyanis a kocsmába a pincérnő teljesen el is felejt engem és igen csak kételkedem abban, hogy meg jegyezte a rendelésemet. Bezzeg tőlem csoda, hogy azt meg kérdezte nem esett-e bajom. Esküszöm ennél kevesebb érdeklődést már csak akkor válthatnék ki ebből a nőből ha tényleg holtan fekve maradok a földön. Műszak végén csak simán fogná a felmosó fát és a többi ételmaradékkal együtt, ami a földre esett egyszerűen ki seperne a küszöbön. Reggelre majd megennének a medvék és el is van intézve a dolog. Vele bezzeg flörtöl szemérmetlen. Mindegy nincs ezen mit csodálkozni. Kissé elhanyagolt vagyok ma. borosta gyűrött ing és gyűrött fej. Amíg elmerülök a gondolataimban addig a szépfiú az asztalomhoz sétál és valamit kérdez a székről. Gyorsan és felettébb gyanakodva az asztal alá hajolok, pontosabban a másik szék alá és ellenőrzöm, hogy az is meg van-e szabotálva. A jelek szerint nincs, de amint fel egyenesedek újabb gyanakvó pillantást vetek a pincérnőre, majd a baltára végül a favágóra. Végül a szépfiúra.
- Persze, ahogy látom nincs meg szabotálva. – Majd diszkréten a szőke pultos csajra mutatok. – De szerintem ahogy a szöszke rá jön, hogy te egy széket választottál helyette ez nem sokáig marad így.  Én mondom veszélyben lesz az életed. – Jegyzem meg és közben hevesen bólogatok a mondandóm végén miközben ő helyet foglal az asztalnál.  Egy kicsit komolyabbra fordítom a szót, persze nem túlságosan elvégre én vagyok az nem?
- De ha már ennyire oda van, érted én a helyedben hátra vinném a raktárba és most rögtön elkapnám egy kis hittanra. Tudod mikor nagyokat sóhajt és folyton jézust vagy az istent szólongatja. Lerendezed tíz perc alatt mindenki boldog ő is te is és lehet még a vacsorád is ingyen lesz, ha nagyon jó vagy hozzá. Persze ez csak gonoszkodás tőlem. De ki tudja? Amíg meg nem próbálod addig bizony bizony nem fog ki derülni a dolog. – Jegyzem meg vigyorogva, ha ilyen hím soviniszta szöveg után is ide ül még akkor vagy nagyon éhes vagy mit tudom én mi.

Cael bólintott, ahogy a férfi megszólalt. Majd leült és szemöldöke felszaladt, ahogy folytatódott a beszéd. Belekortyolt a sörébe, és hátradőlt a széken, egyik lábát átvetette a másikon és továbbra is felvont szemöldökkel hallgatta a férfit.
A motor lányok közben bejöttek és integettek Caelnek. Az bólintott vissza feléjük, felemelte a sörét. A nagy hasú motorosok, akik biliárdoztak, őszülő szakállukat simogatva nézték hol Caelt, hol a lányokat. Láthatólag nőtt bennük a feszültség.

A pultos lány közben kihozta a hamburgert és lerakta Cael elé. Egy szalvétával együtt. A szalvétán telefonszám volt. A férfi forgatta a szemét.
Majd végighallgatta, amit ezután a másik mondott, és egyszerűen elnevette magát. Kivett egy krumplit a kupacból a hamburger mellett és befalta, majd sört kortyolt rá, és miközben mozgó rágóizommal megszólalt, előrébb dőlt.
- Azt próbálhatja a hölgy, én meleg vagyok.
Majd a másik férfira kacsintott.
És megintcsak elnevette magát.
- Nem, ez vicc volt. A helyzet az, hogy... Egy very special lady van otthon, akihez inkább hazamennék, de ez... Hát, öregem, ez egy hosszú és komplikált történet, és messze nem ittam hozzá eleget.
Talán mert a másik srác kedves volt, talán, mert tipikusan "bro" megjelenése volt, vagy talán mert az állandó női társaság közepette - A tanítványa, a legjobb barátja, és hát persze az a special lady maga - egyszerűen jól esett egy másik dude mellé leülni egy kis kamionos kocsmában, de a nyelve megeredt.
Előre hajolt az asztal elett és jobbját nyújtotta.
- Cael. Cael Rodd. Örvendek.

Úgy tudtam, hogy az én rendelésemet elfelejtette a szuka. Az órámra pillantok és úgy döntök adok még neki minimum öt percet maximum tízet, hogy ki hozza az én rendelésem is. Utána újra fogom kérni, de már kevésbé kedvesen. Minden esetre égnek szalad a szemöldököm amikor a srác minden teketória nélkül közli, hogy hiába próbálkozik a szuka ő bizony a férfi testre bukik. Ez olyan ironikus, hogy már már fel nevetek. Ekkor azonban eloszlatja a félre értésre okot adható infót.
- Hmm kár mindig is meg akartam kérdezni, hogy a melegek miként döntik el ki lesz apu és ki anyu. – Mondom vallat vonva bár bele gondolva ez egy igen csak sértő és hím soviniszta kérdés lenne. Bár biztos vagyok, hogy ezen már sok hetero férfi szintén el gondolkozott, akik nem értik a férfi szerelem koncepcióját.
- Joe! Joe Lawrence! – Utánzom az ő bemutatkozását. – Nem különben szintén örvendek. – Mondom és a pultos csaj telefonszámát tartalmazó szalvétára mutatok. – Ha már neked az úgy sem kell nem adnád nekem? – Kérdezem és utána futólag az órámra pillantok. Még van ideje a nőnek. A helyiségben körbe pillantva látom a nem rég betért motoros csajok jól érzik magukat és páran az újdonsült ismerősöm felé pillantgatnak, miközben a motoros srácok ezt szintén le veszik.
- Mond csak! Te punci mágnest ettél ebédre? Miért gerjed rád az összes nőstény a bárban? – Kérdezem kertelés nélkül. Mert ahogy alaposan körbe nézek még a favágó bajszos nők is őt nézegetik. Egy kicsit el merengek. Büdös lennék, hogy engem nem vesznek észre? Diszkréten meg szagolom a hónom alját. Nem nem vagyok büdös. A fülkében ilyen hidegben nincs az az isten, hogy bárki le tudjon izzadni vezetés közben. Gyanakodva nézek megint a törött bárszékre és a él védő nélküli baltára. Rohadjak meg ha ebben a kocsmában nem bérgyilkos mindenki és most éppen nem az áldozatukra várnak éppen. Eresztem szabadon a fantáziám egy pillanatra, de a következő pillanatban jót nevetek az ötlet képtelenségén magamban.
- Mesélj erről a különleges hölgyről aki olyan különleges, hogy ki hagysz érte egy szőke bombázót.

Cael újra elnevette magát. Belevaló fickónak tűnt ez a srác, aki később Joe-ként mutatkozott be. Csóválta a fejét, közben kihúzott még egy sült krumplit, nem akart elkezdeni enni, mielőtt a másik meg nem kapja a saját ételét. Nagyot kortyolt a sörből, és már a felénél járt, amikor úgy döntött, inkább be is fejezi és int a pultos lánynak az üres pohárral. A pultoslány nagyon rövid időn belül odakeveredett, bájosan mosolyogva és copfba fogott hajával babrálva.
- Sziamia, mit adhatok? - kérdezte, lábjjhegyre állva, majd visszahuppanva sarkaira, egészen bájosan mosolyogva, ahogy keresztbe font lábakkal állt.
- Szia... Még egy sört kénék szépen.
- Aha - mondta a lány és vigyorgott, mint aki valami nagyon mókásat hall és állt ott tovább az asztaluk mellett.
- Öhm... Mármint... Ha nem gond, persze - folytatta udvarias hangon Cael, kicsit megdöntve a fejét.
- Nem, jaj, ugyan, ne legyél butus - mondta nevetve a pultos lány, és állt az asztaluk mellett tovább, hajával babrálva, és vigyorogva Caelre.
A férfi ekkor Joe-ra pillantott, majd vissza a lányra.
- Khm... Amúgy hogy is hívnak?
- Suzie - mondta a lány és már lépett is közelebb, kezét nyújtva.
- Nahát, Suzie, szép név. Te figyelj csak, tudsz titkot tartani?
- Ahaaaam - mondta felcsillanó szemmel a lány, és közelebb hajolt. Cael is előrébb hajolt és egyenesen Joe-ra nézett.
- Ne mondd el senkinek, de... A barátom itt az asztalnál... A Brit Titkosszolgálat ügynöke.
- Úúúúú - fordult Suzie, a pultoslány, Joe felé.
- Aham, csak hogy... Viselkedj vele nem feltűnően, légyszi. Amúgy vadászpilóta is, nem rég még bevetésen volt őhm... Afrikában, ahol megmentett... Egy kisebb országot. Most épp nagyon fontos és nagyon veszélyes küldetésen van... A világ biztonsága érdekében.
- Úúúú - mondta újra kreatívan Suzie és már át is fordult Joe felé.
- Én aztán tökre titkot tudok tartani, becsszó... Hogy hívnak? Mesélsz majd... Valamit... A munkádról? - A lány szélesen mosolyodott el. - Három óra múlva végződik a műszakom.

Majd Suzie nagyon gyorsan érkezett Joe sörével és hamburgerével, ami mintha jóval nagyobbra sikerült volna, extra krumplival.
Cael csak előreszegezte öklét a férfi felé pacsira.
- Nem tudom, kedves titkosügynök barátom, miről beszélsz, szerintem felment a renoméd itt ebben a kiváló intézményben.
Majd elnevette magát és mélyet harapott a burgerbe. Joe kérdésére csak elgondolkodott.
- Nos... - kezdte, ahogy nyelte a falatot. - Szintén szőke bombázó. Gyönyörű. Intelligens. Nagyon vagány és nagyon tökös. De... A munkája veszélyes és sokat van távol. Nagyon régóta ismerem. Nagyjából... Ennyi a történet.
Közben átcsúsztatta a szalvétát, Suzie számával.
- Azt hiszem, öregem, ez már téged illet.

Érdekes módon az asztal társaságom sokkal türelmetlenebbnek bizonyult nálam. Mert éppen csak fel hörpinti az aranyszínnel csillogó sört felét mikor máris int a nőnek. Én még adtam volna neki egy kis időt. De ha már hívta, akkor majd én is emlékeztetem a hölgyet a rendelésemre. Azonban addig is türelmesen várom mit is akar az újdonsült ismerősöm a nőtől. Ez nem csak punci mágnest evett ebédre. Eleve punci mágnesből faragták ki és leheltek bele életet (tuti kari ötlet), hogy a nők ágyékát nedvességbe borítsa. Szóval úgy játszadozik a nővel, hogy ezt még a profi hímringyók is bólogatva tapsolnák. Nem is tudom, mi okoz nagyobb traumát nekem ezek után. A képtelen történet rólam, vagy az, hogy ezt az egészet szinte azonnal be is nyeli a nő. Még talán igaz is lehetne, ha érdekelne a világ biztonsága. Jelen pillanatban azonban nem érdekel más csak a vacsora és amúgy is. Vetek egy újabb pillantást a balta felé, aminek le kellett volna vágnia fejem mikor az éle találkozott a nyakammal. Még mindig nagyon új dolog nekem ez a tény, hogy a jelek szerint nem fog a halál rajtam. Még mindig azt várom az ilyen eseteknél, hogy ez lesz az „igazi”.
- Vadász pilóta aki közben titkos ügynök? Ezt nem hiszem el, hogy elhitte. – Mondom zavartan mikor Suzy távozik az asztalunktól a rendelésemért. Tényleg annyira rossz ezen a helyen, hogy kétségbe esetten el akar hinni egy ilyen hazugságot? Vagy ennyire félelmetes lenne a magány, hogy bele kapaszkodik minden lehetőségbe hátha egy férfi nem csak egy estére akarja őt? Meg rázom a fejem. Vagy csak én vagyok ilyen jóhiszemű és Suzy egyszerűen csak azt imádja, ha jól meg van tömve? Minden esetre kedvesen mosolygok a szöszire miközben meg érkezik a rendelésemmel. A sört át passzolom a „szárnysegédemnek” nekem még korán van az iváshoz, és még lehet a volán mögé kell ülnöm ma. A helyszíni bírság amit a fakabátok osztogatnak sörös leheletért meg nagy ellensége a pénztárcámnak.
- Maradjunk annyiban, hogy Suzy szemében nőttem nagyot pedig ő azt szeretné ha a kezében tenném ugyan ezt. – Majd meg hallgatom amit a párjáról mond. – Szóval a barátnőd a kém a családban. – Mondom értően. Elvégre ilyen sztorit az lő csípőből, aki tényleg ismer hasonlót. Ha pedig az asszony végez távol eső veszélyes munkát, akkor rá tennék egy százast, hogy nem arra gondolt, hogy robbantó mérnök egy gyémánt bányában. A cetlire csak a fejem rázom.
- Már nincs rá szükségem. Alapvetően csak azért kellett, hogy felhívjam meg kérdezni hol marad a rendelésem. – Mondom és egy pillantást vetek a nőre. – Nagyon vonzó, de őszintén nem mernék kefélni vele. Ijesztően viselkedik. Mármint gondolj bele. Egész nap egy kamionos parkoló kocsmájában szolgál fel. Egész nap disznó férfiak fogdossák a fenekét. Erre a nap végén meg ilyen a viselkedése. De még csak nem is ez riaszt. Hanem az, hogy a végén milyen nemi bajt ragasztan még rám. – Magyarázom. Persze ez gonosz, de őszintén a nő valahogy nem tiszta. Túl kétségbe esettnek tűnik nekem, én pedig nem vagyok megmentő. Végül inkább a burgeremre fordítom a figyelmem. Le veszem a zsömle tetejét és szemügyre veszem milyen kincset is rejt magában.
- Hmm egész jól néz ki! Lehet egy hála csókot meg érdemel ezért a kedves.

Cael szájában szétomlott a marhahús, a sajt, a saláta, a paradicsom és a savanyú uborka íze.
- Hmm, mmm.
Akármit is mondhatott a hely közönségének vedégszeretetéről, egy biztos volt, mégpedig az, hogy jó hamburgert, azt tudnak itt csinálni a 69-es főút mentén, a Canadian Rockies lábánál. A férfi egy pillanatra elmélázva nézett ki az ablakon, látva, ahogy a szürke fellegekből szivárgó fény fodrozódik a tó tükrén futó hullámokon. A fenyők meg-meghajlottak a felkerekedő, egyre erősebb, hideg, ősz-szagú szélben.
A másik srác hangja vezette vissza közvetlen környezetébe. Cael nagy szemekkel és szórakozottan nézett rá, majd nyelt és vállat vont.
- Elhitte, Joe. Az emberek mindig ugyanolyanok. Az emberek azt látják, amit szeretnének, és ha egy kis bíztatást adunk rá, akkor a kép tökéletesen reális lesz.
Cael nem tette hozzá, hogy akár illuzionista is lehetett volna, ha az illúzió előadás nem ütközik csütörtök reggel az orvosin anatómiával első évben...
... És ha bármelyikre be is járt volna és nem aznaposan fetrengett volna olyankor, jobb esetben már otthon.
Cael újra csak vállat vont a férfi célzására. Felpillantott, miközben épp krumplit tömött a szájába, majd amikor nyelt, újra megszólalt.
- Nem, Joe, a barátnőm a tanár a családban.
Miközben újabbat harapott a burgerből, nem fűzte hozzá a második felét a modnatnak. És X-Man és szuperhős.
Miután letette a burgert, hoyg kortyoljona sörből, folytatta.
- Én vagyok a doktor és tengerészgyalogos a családban.
És a mágus, gondotla tovább, miután befejezte a második korsó sört és intett Susie-nak.
Cael csak hallgatta a hosszú eszmefuttatást és egy nagyon halvány mosolyra húzódott a szája.
- Mindenki ki akar törni abból, amiben él, Joe. És mindenki magából indul ki. Miért ragasztana rád több nemi betegséget, mert te rá? Csak mert szép, tehát sok szexben van része? Sok szexben van része, tehát, ribi? Egyvalamit tudok. A hétköznapi igényeinken moralizálni... Nos... Teljesen felesleges bélyó magunknak és másoknak is.
Vállat vont. Nem azért volt itt, hogy megmentse a világot, vagy terjessze az igét. A másik srác mondott valamit, ő válaszolt. Susie közben kihozta a sört, így hát Cael megengedett felé egy hálás mosolyt.

Két motoros lány ült le melléjük abban a pillanatban, mint a tavaszi szél, suhanva az asztalhoz.
- Szóval, merről jöttetek, fiúk?
- Ő itt Marooney, és én Jessica vagyok - fűzte hozzá dalolva a másik szőkeség.
Cael csak egy udvariasat mosolygott rájuk és Joe-ra nézett.
- Erről-arról, és személy szerint, egyenesen tovább is, nem sokára.
Hnagja nem volt közömbös és bántó, épp csak udvariasan és mosolygósan távolságtartó. A lányok összenevettek.

A válaszaira elmosolyodom. Meg rázom, a fejem mik ki nem derülnek. Szóval mégsem kém a csaja. Nem baj ez nem probléma. De egy kicsit sajnálom is őt.
- Uhh az nem jó ha tanár is meg veszélyes is a munkája. De az sem jobb, ha te vagy orvos. Mármint őszintén és ezen ne sértődj meg kérlek, de kétféle emberrel nem randiznék soha. Olyannal, aki az egészségügyben dolgozik és olyannal aki tanít. Mind a kettő olyan munka, ami elszánt lelkiismeretességet követel. Aki pedig ilyen az a munkáját a szíve elé helyezi. Tudod nekem a szüleim orvosok voltak. Rendkívül felvilágosult emberek akik sok ember életét mentették meg a munkájukkal. Felnőttként rendkívül hálás vagyok nekik amiért biztosították a környezetet amiben felnőttem. Csak egy volt a bökkenő. Sosem voltak ott nekem. Sem pedig maguknak. Mindig volt egy sürgős eset vagy egy ügyelet egy műszak. Az nem család ahol csak a munkában találkozol a pároddal. Ahogy az sem ha a gyerekeddel naponta csak egy órát tudsz lenni. Mármint ha még ébren van mikor haza érsz. Meg mondom neked őszintén. Tisztelem a szüleim, de ha meghalnak nem fognak hiányozni. Még pedig azért mert nincs velük közös emlékeim amik hozzájuk kössenek. – Mondom felfedve életem egy kis szeletét. Lehet ez úgy hangzott mint akiben tüske van. De én nem érzem ma már. Na persze tiniként volt pár meredek veszekedésem ezekből kifolyólag. De ha azt kérdeznék a tisztelet mellett érzek-e bármit akkor nagyon zavarba jönnék. Nem tudom. Mikor a szüleimre gondolok, nem érzek szeretetet vagy ragaszkodást. Csak tisztelem őket és főleg inkább, mint orvosokat nem, mint szülőket. Közben persze neki állok a hamburgeremnek. – Ugyan ez a véleményem a tanárokról. Mármint egy tanár esetében minden egyes tanítvány az ő gyereke a rosszak is és a jók is. A szívét rengeteg gyerekkel kell meg osztanod mindig. És ahogy az egészség ügyben a tanároknál is mindig van egy kölyök, akit éppen ki kell húzni a szarból. Mindig van egy vész helyzet. Nem utolsó sorban pedig mindig van egy tonna javításra váró házi feladat vagy dolgozat esetleg esszé. Nem ilyen nőkkel nem randiznék. Nevezz gyávának vagy önzőnek. De a legrosszabb az lenne, hogy naponta kéne néznem, ahogy próbálnak kettészakadni a hivatásuk és a magánéletük közt. Nézni hogy a szívük össze törik mert az egyik nem engedi a másikat. Nem. Akkor már inkább egy rendőr nő. Vagy egy tudós aki … - nem fejezem be a mondatot, csak legyintek egyet. Elvégre a kaja kezd hűlni. Én pedig csak egy tanulatlan sofőr vagyok. De az biztos, hogy előbb választok egy kétes erkölcsű felszolgáló lányt, mint egy orvost vagy tanárt. Magamról tudom. Jó tanáraim voltak akik mindig próbáltak a helyes utakra terelni én pedig nem vettem észre, hogy a saját tévelygéseim hogyan tartják őket távol a saját családjuktól. Szóval kaja. Az egyik rossz szokásom és oka a becenevemnek, hogy a finom hamburgert pillanatok alatt be tudom falni. Ez valami mutáns képesség lehet, vagy ilyesmi, mert az első harapás után egy szemvillanás és a hamburger máris eltűnik a gyomrok gyomrában. Ahogy meg érzem a finom szaftos húst szétáradni a számban elszabadul a mohóságom és egy pillanat alatt rágom a cuccot és már nyelem is. Majd a negyedik ötödik harapásra már el is tűnik az egész a számban. Majdnem mint egy versenyevő. Éppen kényelmesen neki fognék a sült krumplimnak mikor is a két hölgy a mi asztalunkhoz ül. Az ösztöneim vadul verik a dobot. Baj van! Újra szétnézek a krimóban, igen itt vannak a motoros fiúk is nem csak a lányok. Ez pedig két dolgot jelent, vagy ki akarnak rabolni, vagy csak fel bosszantani a pasijukat. Teljesen mindegy melyik is a helyzet szinte borítékolható a verekedés. Bármilyen udvarias is a doki.
- Vigyázz az ökleidre bajnok, egy orvos keze sokat ér! – Hajolok közelebb Caelhez és rá kacsintok, majd úgy gondolom, ha már úgyis célpontok leszünk, akkor legalább had legyek bunkó és hím soviniszta. Majd az én ízlésemhez közelebb álló csaj dereka után nyúlok és egyből az ölembe húzom. Mielőtt bárki tiltakozhatna, már csókolom is a csajt aki az első meglepetés után viszonozza a csókom és mágnesként tapad rám.

Cael rágta az ételt és csendben, figyelő szemekkel nézte a másikat.
Joe csak mondta és mondta. És ahogy beszélt, történetek kezdtek szárba szökellni a mondandójából, történetek emlékekkel és érzésekkel. Cael csak megtörölte a szája szélét és hallgatta, majd befejezte a sört. Letette a hamburgert, amíg intett még egy sörért, majd belekortyolt és felvette újra az ételt, hogy folytassa. Csendesen evett, csak metodikus rágása hallatszott, és fogyott a krumpli, fogyott a hús és a zsemle és jöttek a történetek részletei.
Lassan bólintott, amikor Joe végigmondta. Lenézett az életre és gondolkodva rágott tovább, majd letette újra a szendvicset, hogy tűnődjön, és felvette újra a sört. Ahogy lehúzta feléig a korsót, letette azt is az asztalra. A szájában forgatta az utolsó kortyot, majd megköszörülte a torkát.
- Nos... Nem mondtam, hogy egyszerű is a dolog. Sőt, kifejezetten bonyolult. De ez a lány...
Mély levegőt vett és lassan fújta ki.
- Hm.

Ekkor ültek melléjük a motoros lányok és a férfi nem tudta megállni, hogy el ne vigyorodjon, ahogy Joe provokálni kezdett. Mikor odavetette a bizalmas mondatot, Cael szája már a füléig ért.
- Ó. Hát nem az előbb említettem, hogy én vagyok a tengerészgyalogos is a családban?

A verekedés elengedhetetlen volt.
- A hamburgeremet azért megehetem? - kérdezte udvariasan a feléjük tartó motorosokat.
A szék, ami előtte az asztalba csapódott, magával sodorva azt, felfogható volt egy nemleges válasznak.
- Oké. Az a vacsim volt. Ezért csontok fognak törni - jelentette ki közlékenyen.

A lányok félretáncoltak és az első érkező ökle delejes erővel csapott le, suhanva ívben Cael feje felé...
Egy kilépés és egy blokkolás kellett, majd egy íves könyök a mellkasba és egy erősebb jobb egyenes. A motoros mögött megrecscent a biliárdasztal, ahogy belecsapódott.
A következő négy sportszerűen ugrott a két férfinak. Az egyik oldalról találta volna el Joe-t...
Cael kezei között a szék, amin addig ült, szilánkosra robbant a feje oldalán.
Az ő halántékában pedig egy ököl csattant a csont halkan koppanó hangján és éles fájdalommal és a világ megfordult körülötte. A férfi háttal érte el a talajt és már ki is gurult egy érkező biliárd-dákót, amikor egy tagbaszakadt motoros indult meg, hogy tekintélyes rúgást küldjön a hasába....
Alkarral blokkolt, majd lendületből lökte fel magát az orvos. Nem látott semmi mást, mert faltörő kosként repült bele a hegyomlásnyi alak mellkasába fejjel, egyenesen a zenegép felé sodorva mindkettejüket.

+18 Figyelem! A hozzá szólás erősen sértheti egyesek vallási nézeteit valamint indokolatlan mennyiségű erőszakot is tartalmaz!

Nagyfokú illetlenség megzavarni a mások vacsoráját. Főleg ha az asztalukat is szét barmolják. De persze erre számítottam. A csajok direkt a balhét keresve ültek a mi asztalunkhoz. Én pedig tudtam ez nem kerülhető el. De lehet azért még így is kicsit túlzás volt tőlem az a csók. Minden esetre a bunyó első pár pillanatát, azzal töltöttem, hogy gyomorral ki védtem pár ökölcsapást, miközben arra koncentráltam vajon a dokinak kell-e segítség. A jelek szerint nem kell őt féltenem, így én is vadulhatok.
A kocsmai verekedés első szabálya, hogy a kocsmát kell használni a bunyóhoz. Így miután egy rúgással kicsit megfékeztem a rám támadó támadóerőt rögtön valami rögtönzött fegyver után nyúltam. Egy sörös üveg! Ebben az a jó, hogy vastag üvegből van, ami ideálissá teszi kemény ütések bevitelére, ugyan akkor kompakt mérete miatt dobálózni is ideális eszköz. Nosza! Máris elhajítom az egyik ellenséges tekintettel közeledő szakál felé. Más nem is látszott az arcából, csak a szakál és a tekintete. Sajna elszámoltam, magam. A szakáll gyorsan elhajolt a felé száguldó üveg elől, ami rögtön le is terített egy favágót a háta mögött. Nos ez gyorsan elszabadult. A következő pillanatban, már úgy tűnt mindenki üt mindenkit. És az istenre esküszöm nem tudom ki volt az a galád alak aki éppen a vesémet sorozta pár erőteljes ütéssel, de az előbb még biztosan nem volt ott. Minden esetre jó irányban haladt afelé, hogy ma este még véreset hugyozzak. Ezt rögtön meg is háláltam neki és meg kínáltam egy gazdátlan székkel. Hmm az ha még egyszer meg kínálom már gyilkossági kísérletnek számít? A kérdést nem maradt időm meg tenni az újabb udvarias javaslatom számára, ugyanis a következő pillanatban egy nagy darab motoros fején kellett szét törni a széket. Várjunk már! Ez nem ér mert rögtön tőle kaptam is egy szép bukósisakos pofont amitől jó pár alakon keresztül bukfenceztem. A bár pult volt olyan kedves és meg állította a bizonytalan pályán közlekedő guruló testem. Még éreztem a mellkasomon valami szúrás félét, de máris harciasan pattantam fel. Már ha meg nem rogyok egyből. Értetlen néztem mi folyik itt. Ennyitől nem kellene még az ájulás szélén lennem. Azután a mellkasomban lévő nyomás és szúrás tovább fokozódott. Nos mondhatni pár taggal egyszerre vettem észre mi is történt. Az a fránya balta ami már a megérkezésemkor is a halálom és a vérem akarta a jelek szerint a védő tokja nélkül elérte a célját. A látványtól én is meg dermedtem és azok is akik felfogták mit látnak. Egy kocsmai bunyó az még csak oké. De a halál senkinek nem volt benne a tervében. A dolgok pedig csak ezután kezdtek igazán bizarr-rá válni. Még mindig félig talpon félig meg rogyva fel hörögtem egy nagy adag vért majd el sötétült előttem a világ.

Joe-t a halál hívta, de az átka most is közbe szólt, és mint mindig, most is teljesen más formában jelentkezett az ifjú kamionos halhatatlansága. A szemeiből és a szájából éles fény tőrt elő miközben embertelen egészen biztosan túlvilági sikoly tört fel a torkából. Majd a teste lassan a levegőbe emelkedett. A helyiségben a verekedés rég véget ért és mindenki kerekedő szemekkel nézte a dolgot. Akkor mintha a szíve helyén egy fekete lyuk jött volna létre valami elkezdte magába szippantani az egész testét a végtagjait egyre groteszkebb és kifacsart szögbe rántva. Míg végül egy felvillanás közepette eltűnt Joe teste és a balta is ami a halálát okozta. A be állt csendet hirtelen kavarta fel ahogy a kocsma összes ajtaja és zsaluja egyszerre csukódott be és fordult rá a zár. Az egész kocsma enyhén meg remegett, és az összes feszület halványan világítani kezdett legyen az a falon vagy a hívő nyakában. A következő pillanatban pedig a falak vérezni kezdtek, vagy mintha hússá váltak volna, ami ruganyos és eleven. Ekkor egy rémisztő hang töltötte be az egész helyiséget, amit rögtön utána még hátborzongatóbb gyermek suttogás váltott fel, és mintha valakik, vagy valamik meg próbálnának keresztül furakodni a véres falakon. Kezek, testek fejformák nyomódnak neki a falnak, mintha csak egy membránt próbálnának át szakítani. A gyerek suttogás végül elhalt. A helyét először halkan, de egyre erősödő hanggal végül egy kórus és hátborzongató zene váltotta fel. A zenére el elmúlt a fal vérzése és a membránon át törekvő rém alakok is eltűntek. A padlón ellenben repedések jelentek meg melyből vörös fény szivárgott elő. A repedések a zene ütemére tovább tágultak, míg nem a legvastagabb repedésből egy fekete koporsó emelkedett ki. A koporsót különféle vésetek és szimbólumok díszítették. Ahogy a zene és a túlvilági kórus egyre hangosabb lett a kocsma falán a pult fölött lévő kereszt fénye rá vetült a koporsóra, és akkor mintha csak egy lépcsőféleség lenne vagy át járó a fényből elő lépett egy alak. Az alak egész lényéből fény sugárzott, szeretet és béke. A koporsó mellé lépett, és felnyitotta annak a fedelét. A koporsóban persze jól láthatóan Joe feküdt.
- Joe! – Szólalt meg szelíd hangján a szakállas hosszú hajú alak.  – JOE! KELJ FEL ÉS JÁRJ! – Zengett a hangja újra mire a koporsóban fekvő alak ki nyitotta a szemét. A zene és a kórus pedig elhalt, mintha nem is szólt volna. A koporsó is a semmibe enyészet. Semmi nem utalt az előbbiekre csak a békét sugárzó jelenés.

- Neee még aludni akarok! – Mondtam, miközben nagyot nyújtózkodtam, de nem tudtam aludni. Valami fényes volt mellettem. Fel pislogtam az alakra, aki rám mosolygott majd a kezét nyújtotta. Mikor megfogtam az illető ki segített az ágyból és én zavartan néztem körbe. Mit keres ez a sok ember a szobámban? Majd lassan vissza kattantak a dolgok a helyükre. Ahh!! Meg haltam. Megint. Igen a kocsmai bunyóban balta meg minden. Ekkor a szakállas alak hozzám hajol és a fülembe suttog.
- Úgy örülök, hogy megismerhetlek! A kedvenc műsorom a JoeMan show! Nem tudtam ellent állni a felkérésnek, mikor volt lehetőségem cameózni egyet. De sajnos mennem is kell! Az atyám vigyázzon rád utad során! – Fejezte be a mondandóját számomra, majd elfordul tőlem és belép egy furi fénysugárba, ami egy keresztből árad. A következő pillanatban a ragyogás és az alak is eltűnik. Nincs más csak a haláli csend és az a rengeteg engem bámuló szempár.
- őőő… ki nyerte a bunyót? – Kérdezem és tanácstalanul a hajamba túrok. Ez szívás.

Cael hallotta a dulakodás hangjait a háttérből, de saját pulzusa fülében dübörgött és az izzadságszagú motoros, akit a zenegépnek taszított, vehemensen ellenkezett az ötlet ellen. Egészen pontosan, ívben kalimpáló karjai gyorsan röppenő öklöket hajtottak és egy job horog olyan mesterien találta el Cael füle tövét, hogy állkapcsa fájdalmasan nagyot roppant, ahogy meglazult, és koponyáján éles fájdalom hasított végig, kemény, szúró érzésként indulva a halántéka alatt, ahol csont reccsent csonton.
Egy másodperccel később csengve-bongva érkeztek bele a zenegépbe, ami megbillent kettejük súlya alatt és a férfi kapaszkodott volna, de a doktor csak tovább lökte, így a gép, aminek üveg búrája csilingelve hasadt szilánkokra a padlón, behajlott, oldala pedig beszakadt a beleérkező test súlyától.

Ekkor fordult meg a férfi, és meglátta a pult előtt megroggyanó Joe-t, baltával a mellkasában.
Cael tudatán áramütésként futott végig az ösztön, hogy azonnal segítéségére rohanjon a másiknak. Combjai ellökték, ám ahogy szeme előtt a megmagyarázhatatlan jelenség elkezdett kibontakozni, Cael csak megállt és szemei elkerekedve figyelték az eseményeket.

A hangok, a fények, a látomások... Azonnal cselekedetre sarkallták. Míg mindenki más döbbenettől vagy pániktól átjárva leblokkolt földbe gyökerezett lábbal vagy éppen futott, a varázsló a zavarodott vendégsereg és a Joe-t elnyelő megmagyarázhatatlan anomália közé állt. Tekintete hol jobbra, hol balra fordult, a vérző falakat figyelve, a hangokra fülelve, majd egészen egyszerűen felemelte jobbját, amin a fekete foglalatban lévő karmazsin gyűrű már fénylett a sűrűsödő energiától...
Egy pillanatra lecsukta a szemét és az univerzum hártyáján parázsló csillagok energiája a dimenziók közti csatornák ezer kis csatornáján patakzott a tudatába. Ahogy szemhéjai felpattantak, ujjainak forgó mozgására pillanatok alatt ugrott elő a mágia, kékes-áttetsző, kristályos gömbbé feszülve a férfi előtt. A leheletvékony aura szétterjedt előtte, mint valami védelmező égisz, és közben felnyitott elméje követte a körülöttük kavargó eseményeket...
És nem tudta értelmezni, amit lát. A varázslat erejének klasszikus kavargása helyett, mintha köd borította volna körülöttük a teret, köd, amiben nem lát semmit. Egy anomáliába zuhant az egész helyiség, a pub teljes italmérője, és Cael mást nem tehetett, csak nagyon lassan, lépésről lépésre haladt közelebb. Az előtte megjelenő alakokat, a beszélgetést feszülten és felvont szemöldökkel figyelte.

Nem, nem hiszem el, hogy Jézus járt egy kamionos lepukkadt motelben Kanadában. - foglalta össze magában a konklúzióját, majd mikor az egésznek vége volt, és Joe felkelt, mintha mi sem történt volna percekkel korábban, Cael még másodpercekig fenntartotta a pajzsot, figyelve bármilyen korrumpált mágia jelét, mielőtt megbizonyosodott volna arról, annyira normálissá tért vissza a pillanatok alatt kiforduló világ, hogy komolyan egy varázsló mester illúzióját kell sejtse a történések mögött.
Ám egyszerűen leengedte ragyogó kövű gyűrűt viselő jobbját. Az aura összeomlott és a semmibe veszett egy pillanattal később. Cael sóhajtott és megfordult.
Ekkor kezdett mindenki futni, kifelé.
- Azt hiszem, mi. - fordult vissza vállvonva Joe felé. - Épp csak alig haltál meg közben. Ahhoz képest egész jól tartod magad.

Nos azt hiszem nincs ebben semmi meg lepő. Mármint abban, hogy az emberek pánikszerűen elkezdenek futni. Bár pontosan nem tudom mi is történt azután miután a balta a mellkasomban végződött. De sejtem, hogy ennek a fura hippinek aki úgy öltözködik, mintha a jézus krisztus szupersztár filmet forgatnák valahol köze lehet a riadalomhoz. Vagy tán az újdonsült ismerősömnek aki az asztal társaságot szolgáltatta számomra. Ugyanis a kezén aztán nem semmin ragyogott ám a bizsu. Na ha Suzy erről az estéről egyszer beszélni kezd! Már látom magam előtt terjedni a pletykát, hogy a brit titkosszolgálat kém pilótája váratlan elhunyta után feltámadt! Cael meg jegyzésére csak meg vonom a vállam és le hajolok egy felborított székért és el kezdem fel állítani.
- Nem kell nagyon túl ragozni az ilyesmi előfordul. – Mondom, és egy következő széket is fel állítva lányos zavaromban neki kezdek rendet rakni a krimóban. Fel állítgatni a székeket és asztalokat. Mármint amik még menthetők.
- Bár igaz ami igaz általában csak velem. Mást még nem láttam fel állni vonat gázolás után csak magam. – Sóhajtom, nem is tudom mit tegyek hozzá a témához. A helyiségben nem sokan maradtak. Suzyt látom még a pult mögött riadtan kukucskálva kettőnk felé És erről eszembe Jut Cael gyűrűje.
- De te sem vagy semmi. Orvos tengerészgyalogos, és harmad állásban Szauron. Világító elemlámpás bizsuval. – jegyzem meg és mivel már nagyon több fel állítani való szék nem maradt le ülök az előbbi helyünkre.
- Hmmm vajon valaki hívta a zsarukat?