FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!

Share | 
 

 Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Hétf. Dec. 05, 2016 2:06 pm

Elise Heart leállította a motort és lehúzta a sisakot a fejéről. A Csendes-óceán hideg, sós levegője belekapott szőke fürtjeibe, és mint napfényes zászlót hordozta őket az esti szélben, lobogva Amerika felé. A lány kirázta hajkoronáját és végignézett a lankás hegyeken és a csúcsokon, és a kéklő, azúr horizonton a szigetek és az öböl partjai mögött. A nap már lement, utolsó sugarai még vöröslő fénnyel táncoltak valahol az óceán felett. Utolsó fénysugara is kialudt a nappalnak az amerikai kontinensen. Eljött az este. A hideg, hosszú, téli este.

Elise megborzongott. Ahol a nap lement, szemei kíváncsian követték a láthatárt, mintha csak átfúrhatta volna tekintetét a messzeségen, és szabadon szállhatott volna tovább, délnek és nyugat felé, messze, messze, mérföldek ezreit, ahol smaragd volt a dzsungel és forró a napfény és meleg az azúrkék tenger, amik körbenyalják combjait az aranyló homokban ülve...
- Hmmm... I wish.
Újra felnyitotta szemét, mélyet sóhajtott és összeborzongott.
Mire leszállt a motorról a lány, szabályosan vacogott. Nem volt annyira fagyos az idő - Talán négy-öt fok lehetett - Így nem is volt emberi mértékkel elviselhetetlen...
Emberi mértékkel.
Elise Heart félig asgardi volt. Félig pedig... Valami egészen más...
Az ereiben száguldó tűz és lángok úgy hajtották tagjait folyamatosan, mintha egy megállíthatatlan természeti erő lenne. Ám a sötétség és a fagy annyira kifogtak a lányon, hogy most végtelenül tehetetlenül vacogott és didergett.
Meg is szaporázta lépteit. Széles vállai majdnem összehúzódtak, ahogy próbálta a hőt megtartani a hidegben. Hosszú combjai, egyik a másik után, szelték az aszfaltot, hogy minél hamarabb a villába érjen.
Félig hivatalos minőségben volt jelen, és nem csak azért akart beérni az elegáns helyre, mert ott meleg volt, hanem, mert hajtotta a kíváncsiság.

A magas társadalom előkelő jelenségeire számított. Ennek megfelelően öltözött Elise is, elegáns, fekete motoros dzsekit vett a fehér, elegánsan egyszerű, ujjatlan koktéldresszre. Egyedül a magas sarkú volt szokatlan számára. Nem szokta meg, hogy magas sarkúban jár, egyrészt, mert 6'2 magasságával amúgy is kiemelkedett, másrészt, mivel Elise sokkal jobban érezte magát farmerben, elnyűtt sportcipőt és egy elnyúlt Doctor Who pólót viselve, kosarazva a srácokkal az aszfalton, vagy a képernyőn osztogatva a kanapéról a fejlövéseket, mint magas sarkúban egy bálon.
Ha kitöröm a bokám, az tuti, hogy reggelig nem gyógyul meg és extra szabadnapot kérek.... Hihetetlen.
De nem tudta letagadni az izgalmát.

Lényegében, zárt körű és előkelő parti volt, némi árveréssel és csereberével. A gazdag közönség megvehette azokat az ősi, földönkívüli tárgyakat, amiknek leginkább a Smithsonianban lett volna a helyük...
Vagy Asgardon.
Vagy nálam.

... És Elise hamar kapott meghívót az eseményre. A S.H.I.E.L.D.-esek mire keresztülvitték a kérelmet, már ott várt az email fiiókjában az egyik előkelő Inhumantől a kért meghívó. Az este fénye, mint várható volt? Százhúsz éves pezsgő, igazán profi konzumlányok, fracia-japán fúziós konyha, ősi kínai leletek és ó persze, asgardi fegyverek, páncélok, egyiptomi ékszerek, babiloni papiruszok, belső-ázsiai selyemkelmék.
- Jó estét - mondta Elise, mezoalt hangja vidáman csilingelt, ahogy a meghívóját mutatta fel és az egyik boy már nyúlt is a kabátja után, amit készséggel átadott. Ahogy áthaladt a lépcsőn, körbepillantott. A villa modern volt, és pazar, szimplisztikus és elegáns. Elemelt egy pezsgőt a legközelebbi pincér tálcájáról, és közben körbefordult a lány, érezve a benti meleget, ami jótékonyan a tagjaiba kap. Hófehér, fedetlen vállai még a kabát alatt is vacogtak mostanra. A lány vigyorogva elindult, céltalanul nézelődve a kiállított vitrinek és üvegszekrények, állványok és kirakatok között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Hétf. Dec. 05, 2016 6:16 pm

Mindig is sejtettem, hogy gazdagnak lenni teljesen mást jelent mint átlagos bér rabszolgának. De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Nem is olyan régen még én is egy szerény átlagos sofőr voltam csak aki élvezte a hosszú országutak által nyújtott magányt. Ma pedig milliárdosként folyton olyan helyekre kapok meghívót amikről eddig nem is hallottam. De most tényleg ki az ördög gondolná, hogy létezik olyan árverés a földön ahol állítólagos földönkívüli eredetű műtárgyakat árulnak. Mármint ez irtó nagy pénzkidobás. Én magam jól tudom léteznek földönkívüliek, elvégre ismerek is legalább egyet, és jó magam is a megmagyarázhatatlan dolgok táborát erősítem. De ez nekem valahogy akkor is olyan nevetséges. Az itt hagyott űr szemetet cserélgetni egymás közt csupa csupa haszontalanság. A nagy része nem más csak egy két régi ócska szar amit lehet pont azért hagytak itt a földön kívüliek mert már nem jó semmire sem. Mert az úrhajó hibás alkatrészét ki dobták vagy valami. Őszintén szólva a bélyeggyűjteménynek több értelmét látnám. Persze ez lehet csak abból fakad, hogy én k vagyok.
Az estélyre stílusosan helikopterrel érkeztem. Persze a szívem szerint inkább a hatalmas országúti kamionommal gördültem volna be. De be kell látnom. A parkoló fiú lehet nem tudta volna le parkolni az én kedvenc üzemanyag zabálómat. Nem utolsó sorban pedig így is különcnek hisznek, mint az újdonsült milliárdost. Így nem különcködtem, én is helikopterbe száltam, mint azok akiknek tényleg van pénzük. Persze ez nem jelenti azt, hogy külön helikopter parkoló lenne. De a bér helikopter, ha távozni akarok itt van értem nagyon gyorsan. A leszálló padot amúgy is szinte egymásnak adták át a gépek.
Bent azért szembesültem vele, hogy kicsit alul öltöztem az estélyhez. Elvégre csak a szokásos wesco csizma farmer nadrág és póló párosítás volt rajtam. Na jó a pólóra rá volt írva ákom bákom betűkkel, hogy „Vigyázat milliárdos vagyok!” és pluszban volt rajtam egy foncsorozott napszemüveg is. Ami nem is volt baj, mert olyan díszkivilágítás van ebben a puccos hodályban, hogy tuti bántaná a szemem. Bent az épület egy kicsit hasonlított egy elrontott múzeumhoz. Mármint semmi igazi báj és elég ötletszerűen ki állított dolgok. Na nem mondom, hogy nem volt pár olyan dolog ami nem keltette fel a figyelmemet. De azok főként inkább olyan régiségek amiknek tényleg volt valami érdekessége. Egy két páncél, néhány rozsda rágta kard, és persze pár drágának és ócskának tűnő váza valamelyik ósdi kínai dinasztia idejéből. Az ékszerek szebbek voltak és szem kápráztatóak. Egy fél pillanatra meg irigyeltem a nőket, hogy ők hordhatnak gyerek ököl nagyságú gyémántot úgy is, hogy nem tűnik buzisnak a dolog. De végül abba hagytam a nézelődést a kajás pulthoz mentem és el emeltem egy egész tálca szendvicset. Az össze tevőkből ítélve a régi fizetésemből egy heti is rá ment volna egyre. Majd a rosszalló tekintetekkel nem törődve le ültem egy kanapéra és pár nagyon döbbent arcot produkálva be kapcsoltam a fél falat elfoglaló tévé csodát, és a ESPN-re váltottam.
- Ááá baseball! – Kiáltok fel, és elmélyültem nézni kezdem a meccset a szendvicseket majszolva. Persze nem kellett hozzá sok idő, hogy feltünjön a színen egy fontoskodó alak és azt követelje tőlem kapcsoljam ki a műsort mert zavarja a többi vendéget.
- Mégis csak a kamionnal kellett volna jönnöm.. – Sóhajtok fel és a kérésének eleget téve ki kapcsolom a tévét és hátra döntöm a fejem a plafonra meredve. Egy kis mozgást látok a szemem sarkából és oldalra kapom a fejem. Egy csinos szőke nő tekintetével találkozott a tekintetem. Én persze a szemüveg miatt előnyben voltam, mert ő nem láthatta az én szemeim. A nő engem vizslat, és nem tudom eldönteni, azért mert őt is érdekelte a baseball meccs vagy azért mert ő is végtelen fel van háborodva a viselkedésemen. De héé! Az ajtóban a pingvin kinézetű fazon mondta idézem „Örülünk, hogy itt van velünk ma este, kérjük érezze otthon magát Mr.Lawrence!”. Én csak szót fogadtam. Gondoltam meg szólítom a nőt ha már ilyen furi szemekkel vizslat.
- Mondja, hogy magát is jobban érdekelte a meccs, mint a felhajtás!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Hétf. Dec. 05, 2016 10:08 pm

Elise hallotta a helikopter rotorjainak a hangját. A füle mellett már elengedte a pusmogást, ahogy más vendégek összesúgtak az új érkezőt figyelve.
Ő fellépett a lépcsőkön, és a hatalmas szalonban belepillantott a távolban, kandallóban és körbefutó tűzhelyen lobogó lángok fényébe először.
Oh I wish.
Miközben beharapta az alsó ajkát, a a tűz táncát figyelve, hosszú pillanatokkal később elszakította sóvárgó pillantását a lángoktól és visszafordult a vitrin felé, ami előtt állt.
Japán szamuráj-páncél. Hosszú, tökéletesen éles, enyhén ívelt, mesterien formált katanával a sisak felett. A címke ott szerepelt lejjebb: Tokugawa-periódus, teljes szamuráj páncél és fegyverzet... Vibránium elemekkel. Tulajdonos: Hammer Industries. Kikiáltási ár: Kilenc millió dollár.
Kilenc kk, csak mert vibránium van benne. Justin, Justin. Fiúk és a játékaitok. De ez tényleg egy új szintje a pöcskomplexusnak, Justin.

A lány elemelt egy pohár pezsgőt egy közeledő pincér tálcájáról, lehelyezve üres kelyhét. Továbbhaladt a megemelt parketten, és megállt a következő vitrin előtt.
Ez már jobban érdekelte.
A világ megszűnt körülötte.
Idegen eredetű, nordikus páncélzat. A rúnák felirata szerint Brünhilde páncélzata. Brünhilde, a valkűr...
... Asgardi volt. Egy asgardi valkűr, asgardi páncélja és fegyvere.
Elise ujjai megtalálták a vitrin üvegét. Ajkai elnyíltak, miközben gleccserkék szemei mohón figyelték az aranyozott páncél-elemeket. Talán a Stark Inudstries tulajdona, elvesztette a figyelmet.
Nem tudom, honnan tudom.... De ez egy kétezer éves darab. Istenem...

Az éles hangokra oldalra kapta a fejét és hosszan figyelte a férfit, aki kirívó ruhájával, a szendvicsekkel az ölében nézte a meccset. Valami alak kikapcsoltatta vele a tévét, és ő pedig egyenesen rá emelte a tekintetét, és kérdezett.
Elise felvonta a szemöldökét. Rápillantott a férfi ölében lévő tálcára...
És rájött, hogy farkaséhes. Mint mindig.
Ellépett a páncél elől - Még egy hosszú, vágyódó pillantást vetve az asgardi tárgyakra - majd megállt a férfi előtt.
Továbbra is felvont szemöldökkel nézte az illetőt, felmérve, kivel áll szemben. Majd elvigyortodott.
- Nos, talán valamikor jobban érdekelt volna a meccs. Miért? Földönkívüliek tárgyai hevernek mindenfelé, és maga baseballt néz?

Előre lépett és egyenesen leült a másik mellé a kanapéra. Elemelt egy csigakrémes-mozarellás szendvicset és egyszerre kapta be, majd rágás közben oldalt fordulva nézett újra a férfira. Újra megszólalt, amikor lenyelte.
- Maga szerint nem fognak visszajönni értük a gazdáik?
Körbepillantott, majd közelebb hajolt.
- Tudja, a földönkívüliek szeretik a cuccaikat és még a végén visszaveszik őket.
És hosszan, nagyon hosszan nézett újra az asgardi tárgyakat tartalmazó vitrin felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Hétf. Dec. 05, 2016 11:09 pm

- ÁÁÁ mély sajnálattal hallom, hogy ön is fertőzött. – Sóhajtok fel miközben a mosoly nem tűnik el az arcomról. Előzékenyen nyújtom felé a szendvicses tálcát.
- Persze mindennek meg van az oka. A baseball az egy most történő esemény melynek a vég kifejletét még a jövő rejti. De ez itt körülöttünk mind a múlt. Nincs bennük túl sok titok. Unalmasak. – Mondom és mivel nem tudom hogy is csináljam egy pincér felé kezdek integetni.
- Szerezzen nekem sört hideget és Heinekkent, nem érdekel hogyan csinálja csak intézze el! – Mondom és a zsebemből vagy 4-500 dollárnyi bankót pakolok a tálcájára. Ennyiért már csak megéri neki elviselni a bunkósságomat. Majd vissza fordulok a szöszi felé. A kérdésére fel vonom a szemöldököm, de nemlegesen meg rázom a fejem.
- Nem, nem hiszem hogy ezekért vissza jönnének. Tegyük fel ön egy veszélyes harcos. Egy mindenféle hájjal megkent hétpróbás gazember. Meg van a kedvenc puskája, roham vértje és nyakazó kése. Ön csak úgy egy idegen placcon hagyná a felszerelését? A kedvenc tárgyait? Eléggé valószínűtlen. Amik itt vannak mind a kukába ki dobált dolgok. Vagy olyanok, amiket halottak hagytak hátra. Egy élő sosem hagyja el a kedvenc dolgait. – Mondom és elégedetten látom nem is kellett olyan sokat várni a sörömre mert máris boldogan hozza nekem a pincér. Hiába a pénz csodákra képes.
- Vagy vegye csak az átlag amerikait, mint amilyen én is vagyok. – Nem számítva a halhatatlanságom, és a milliárdjaim teszem hozzá magamban. – Elmegy valahova nyaralni és szét hagy mindent mindenfelé Úgy van vele a helyiek majd el takarítják, vagy majd el rohad. Gondolom a földönkívüliek nagy része is így van vele. Nekik ez csak egy primitív bolygó a helyiek még azt sem nőtték ki, hogy egymással háborúzzanak. Mit számít ha itt hagynak pár ócska vasat és egy tonna űrszemetet? Ha igaz lenne az ön állítása arról, hogy valamelyiküknek valóban fontos lenne, amit itt hagytak akkor azért már réges régen el jöttek volna. De nem fontos. Csak ócska vas és szemét. Bármilyen fantasztikusnak is tűnik egy parányi embernek az ilyesmi. – Mondom és az asztal szélén olyan igazi kamionos módon meg támasztom a sörös üveget és egy ütéssel le pattintom a kupakját. Persze az nem zavar, hogy ettől a mozdulattól lehet újra kell fényezni egy kb százezer dolláros mahagóni asztal csodát. Joe egyszerű lélek mint a nevezetes fa ék. Majd nagyot kortyolok a finom kis sörből.
- De nézze meg a tárgyakat is! A jellegüknél fogva mind haszontalan. Melyik pocakos milliárdosra menne rá az a páncél? Vagy melyik remegő tokájút tudja elképzelni, hogy Attila kardjával suhogtat amit állítólag az istenek adtak neki. Itt szinte minden tárgy megy egy páncélterem sötét mélyére és napfényt vagy 10 évig nem fognak látni. A sznobság legmélyebb foka olyat venni amit nem használunk pedig használati tárgynak lett készítve. Én ha itt vennék valamit tuti használnám is. Vegyük azt az állítólagos páncélt a sarokban melyet állítólag Lancelot viselt a szent Grál küldetés során. Ha szét szedném, a mellkas vérten tökéletesen lehetne húst sütni. Bár ha ezt tenném ezzel csak azt bizonyítanám, hogy én vagyok a föld legnagyobb bunkója. Az itteni tárgyak felének a múzeumban lenne a helye, a másik felének pedig az olvasztóban, hogy újra valami hasznosat csináljanak belőle. Például normális mentő kabint az űrhajósoknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Kedd. Dec. 06, 2016 11:09 am

Elise hátradőlt és egymás után ragadta el a szendvicseket a tálcáról, miközben feljebb és feljebb szaladó szemöldökkel hallgatta a férfit.
This guy. Where did this guy come from. Need answers, much wow.
Miközben a férfi sört kért a pincértől, Elise elemelt még két szendvicset. Kezdte a két teljes, egészséges felnőtt férfi adagot átlépni az étel gyors fogyasztásával. Mosolyogva bólintott bárki felé, aki rosszallóan nézett volna feléjük, és élvezte, hogy a férfi viszi a pálmát a különcségben.
Őt nem kifejezetten vonzotta mások megbotránkoztatása. Képes volt rá, hatalmas vigyorával, és azzal, hogy középiskolában benga méretű focistákat is képes volt földre küldeni egy vállas érkezéssel. Feledékeny volt, csapongó, lelkes és nagyszájú, de sosem direkt megbotránkoztató. Ez néha járt a természetével. De leginkább nem törődött az emberek rosszallásával.
Miközben a férfi az instrukciókat adta a pincérnek, Elise kihasználta a helyzet adta lehetőséget, hogy még három szendviccsel alaposan megcsapolja a tálca tartalmát. Ha a másik visszafordult felé, teli szájjal megállt a rágásban és úgy tett, mint aki nem tud semmiről semmit, mielőtt egy kacsintással folytatta volna az evést.
- Fertőzött. - ismételte végre, enyhén gúnyosan a szót a lány, incselkedve és csipkelődve. - Fertőzött. Ez olyan, mintha egy zombi filmben lennénk. Egy zombi filmben sokkal izgalmasabb lenne ez a szó. Másfelől, csak megjegyzem, - intett körbe - Ha zombik jönnek, ez a sok páncél és fegyver jóval hasznosabb lesz, mint a tévé. Csak mondom.
Egy újabb kacsintással elvett még egy szendvicset.
Aztán hallgatta, amit a férfi mond és elgondolkodva sóhajtott. Elvigyorodott.
- Jó. Tegyük fel. Hogy én veszélyes harcos vagyok. Tegyük fel. - mondta leplezetlen vigyorral és hagyta a másikat beszélni.
- Nos, ha feltettük, hogy én veszélyes harcos vagyok, először is, azt és azt emelném el elsőnek - mutatott két vitrin felé. - Az a páncél ott vibránium tartalmú, így akár gyújtó vagy páncéltörő golyókat, és jöttünheimi vagy sötét elf sugárvetőket is visszaver. Az a kard egy katana, négyszáz éves és most is éles. Éééés, elég menő. Az a kard pedig... Nos, az egy... Khm. Jó kis kard - mutatott Brönhilde kardja felé a lány. Mást nem mondott, csak mosolygott.
- Mindenesetre, vannak dolgok, amiket direkt hagytak itt, tudja. Asgardiak, például. Tudja, az a kalapácsos repkedő fószer a tévében? Thor? Akiről semmilyen hivatalos közleményt nem ad ki a S.H.I.E.L.D.?
Megvonta a vállát. A bátyám, tudja, az asgardi herceg? Megvan?
- Csak mondom.
Aztán belekortyolt a pezsgőjébe és figyelmesen hallgatott tovább.
- Miért, maga szerint egy földönkívüli sokkal, de sokkal hatalmasabb, mint egy átlagos ember? Miért gondolja így? - folytatta, provokatív éllel és egy vigyorral.
A lány elnézte a tárgyakat, amiket a férfi említett. Elmerengve válaszolt.
- Nos, az a páncél, szerintem, rám tökéletesen illene. És ha megpróbálná hússütésre használni, az ablakon át tessékelném ki magát a villából.
Egy újabb kacsintással nézett a férfire. Majd felpattant és körbefordult.
- Szeretne tovább itt ücsörögni, vagy megnézné, van-e valami, ami tényleg érdekes?
És még egyszer hátranézett a férfi felé, majd könnyed lépésekkel, vidáman elindult a szalon belseje felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Kedd. Dec. 06, 2016 8:39 pm

(bocsi én úgy írtam, hogy azt hittem nem volt még meg a New Yorki csata, és a földönkívüliekről csak a kevés kissebség tud. De akkor ezentúl nem így írom. )

- Ezzel vitatkoznék hölgyem. – Szállok bele egy vicces baráti vitába. – Egy ekkora tévével már egy igen nagy ajtót is el lehet torlaszolni, nem beszélve arról, hogy a különleges ütés védett felülete még egy erősebb páncél védettséget is jelentene neki mint torlasznak. De nem hiszem, hogy léteznek olyan dolgok mint a zombik. De ha valaki elég palacsintát tesz elém akkor még a végén azt is el hihetem. – Kacsintok rá. Elvégre tudom léteznek halhatatlanok, de ha léteznének zombik akkor már évszázadokkal ezelőtt eltörölték volna a földi értelmes életet. Főleg a mozis fajták akik egymást harapdálva szaporodnak. Vagyis pontosabban az egészséges embereket.
- A S.H.I.E.L.D? Mármint a hydrára gondol? Nemrég láttam pár alakot akik S.H.I.E.L.D. es jelvényt lobogtattak, de úgy köszöntek egymásnak, hogy „hail hydra!”. Ők tuti nem fognak semmit mondani. A kalapácsos fickó meg simán lehet Magneto kisöccse is. Vagy az egész lehet egy nagyon jó kis kormányzati átverés, hogy el lopjanak pár milliárd dolcsit. – A következő kérdésére csak meg vonom a vállam.
- Nem tudom. Mármint akik már akkor képesek voltak az űr utazásra, mikor a mi őseink még a barlangokban rakták le a modern grafiti alapjait azok biztosan hatalmasabbak. Elmondom mire is gondolok. Az utazásaim során láttam afrikai származású afro amerikait. Aki szentül meg volt győződve róla, hogy az elem lámpa azért világít mert a holdfény bele költözött. Pedig egy elem lámpa nem is bonyolult dolog. De vegyük például a tévét. én sem tudom hogyan működik, csak azt hogyan kell kezelni. Erre ha ide toppanna egy földön kívüli aki kb 10.000 ével előrébb jár a technikában. Lehet minden mozdulatában varázslatot és mágiát látnék. Pedig nincs mása csak a modern technikája. De amit képes csinálni az nekem mégis csodának tűnne. – Magyarázom el mire is gondoltam, és miért is gondolok itt ebben a szobában minden műtárgyat ufo szemétnek. Elvégre az ember által eldobott kenyér egy hangya bolynak maga a megváltás. Az ufó által itt hagyott űrszemét pedig egyeseknek a technikai orgazmus. A nő ekkor hirtelen talpra áll és meg kérdi van-e kedvem vele valami tényleg érdekeset csinálni. Egy pillanatra meg fordul a fejemben, hogy ő is csak egy luxus bér nő aki megfelelő javadalmazásért bárkit el szórakoztat. Hiába nem túl régóta vagyok gazdag, és mindig meg lep mikor valaki csak a pénzt látja bennem. Ehhez még szoknom kell. De rövid tanakodás után el vetem a bér nő lehetőséget. Akkor nem lett volna ilyen lelkes az ócskaságok miatt. Inkább egy szép de különc nő aki annyit eszik, mint „Dagi Billy” a döglött aligátor pihenőben.
- Azt hiszem önnel tartok, ha már tévézni nem hagynak. – Jegyzem meg és követem a nőt a szalon belseje felé. Út közben ki iszom a sörömet és az üveget beledobom valami vázába. Majd csak meg találja egy régész ezt is.
- Amúgy a nevem Joe Lawrence, de kegyed hívjon csak Joe-nak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szomb. Dec. 10, 2016 4:42 pm

Elise csak vigyorogva vállat vont.
- Egy ekkora tévén hihetetlen felbontásban tudnék lövöldözni. Egy ekkora tévén teljes pompájában érvényesülne a BioShock. "Bring us the girl and wipe away he debt." Hm. - Elise elgondolkodva mosolygott tovább. - Mindenesetre, kár lenne, ha nincsenek zombik. Minden sorozat, játék és film eddig teljesen felkészítette a világot a zombikra.
Elnevette magát és vállat vont. Befejezte a pezsgőt, letette a kanapé mellé és egy arra haladó pincér tálcájáról elemelt még egy pohárral.
Közben egy hanyag mozdulattal rázta ki a fürtjeit és a férfi már a S.H.I.E.L.D.-nél járt a mesélésben, amikor Elise meghallotta a HYDRA szót.
Feje gyors és éles mozdulattal csapott balra, Joe felé. Talán a kandalló lángjai, ahogy lobogtak, talán azok csillantak meg az íriszeiben... Talán a falak melletti szolid tűzhelyben táncoló meleg fények voltak azok, amik egy pillanatra eltűntették a gleccserkék színt a lány szemében... Talán azok ugrottak egyet arany-narancssárga tündökléssel Elise tekintetében, ahogy fordult...
- Khm, nahát, tényleg? - kérdezte tettetett nemtörődömséggel. Széles vállaiban megfeszültek az izmok, és a lány érezte, hogy forróság csöpög lassan a mellkasában a verőerekbe.
Nem is figyelt másra nagyon. A férfi okfejtését hallgatta fél füllel és bólogatott, majd felpattant.
Ez nem lehet. Erősítés nélkül vagyok, minden nélkül vagyok... Ha tényleg itt van a HYDRA... Előbb kell megtaláljam őket, minthogy bármit tehetnének...
Bólintott akkor is, amikor a másik közölte, hogy vele tart, és a bemutatkozásra gyorsan és oda sem figyelve nyújtotta a kezét.
- Elise. Elise Heart.
Majd elindult. Hagyta, hogy a másik lépést tartson vele - Oda kellett figyeljen, hogy sudár, de atlétikus alakja ne törjön utat türelmetlenül a tömegben. Elkortyolta a második pezsgőt is és gyorsan cserélt a harmadikra. Szoldian pillantott jobbra és balra, ahogy haladt Joe mellett és ha a másik mondott valamit, csak bólintott rá.

Megállt egy pillanatra az egyiptomi obeliszk mellett, ami előtt épp a tulajdonosa magyarázott valamit az ókirályság-beli hieroglifákról, amik hajszál-mintával voltak a kőbe vésve. A monumentum oldalán végigfutó csík lándzsát formált.
- És így, itt látják... Ez azt jelenti... Aseth leszáll a mennyekből legyőzni a... Legyőzni a démonokat. A sötétség démonait, mint láthatják, feltehetőleg ez nem más, mint az időszámításunk előtti 2100 és 1980 körül történt hosszas aszály-periódus, ami miatt...
- Jégóriásokat. - vetette közbe a lány, ahogy végigfuttatta szemét a hieroglifákon. A pillantások felé fordultak. Elise még egyszer végignézett a képeken és jeleken. - Ízisz leszállt az égből, és legyőzte a jégóriásokat.
A férfi hirtelen nem tudta, hogy mit szóljon. Szája elnyílt, ám Elise csak vállat vont és Joe-ba karolva tovább haladt.

És a következő tárgy, ami előtt megállt, szintén felkeltette a figyelmét.
Lucifer koporsója.
Hogy micsoda?
A lány megállt az ősrégi fa szerkezet előtt. Valami ószövetség-korabeli alkotás lehetett. A felirat tanúsága szerint maga a Halál hagyta hátra ezt a koporsót - Akit eltemettek benne, kikelt a porból, mert nem engedte át a Halál a másvilágra. Egy átok nyugodott a férfin, és az átok, amíg nem lett feloldva...
Hm. Mi?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szomb. Dec. 10, 2016 6:06 pm

Követem a nőt akiben mintha egy kis változást érzékelnék. Nem tudnám meg mondani hogyan. Ott van a dolog, de nem vagyok akkora emberismerő, hogy tudjam is ez mi. Vagy csak lehet a pezsgő, de mintha egy vékony paraszthajszállal távolságtartóbb lenne. De akár tévedhetek is mert a jelek szerint teljesen el van merülve a saját kis világában. Talán mondtam valamit neki ami fel idézett pár kellemetlen emléket benne. Minden esetre ebből a fura kis állapotából végül egy ősrégi egyiptomi lelet rántja ki. Majdnem felnevetek, ahogy ki javítja a pasit. A jelek szerint valakinek hobbija lehet az egyiptomi régészet vagy kultúra. De az biztos, hogy a hieroglifákat úgy olvassa, mint én az újságok utolsó oldalán a képregényeket.
- Nem is tudtam, hogy ilyen szakavatott szakértője az ókori Egyiptomnak. Talán csak nem dolgozik itt ma este? – Kérdezem tőle. De a következő pillanatban belém karol és tovább haladunk.
A következő tárgy, aminél megállunk az egy ócska koporsó. Elsőre reménykedek, hogy ez Drakula gróf pincéjéből került elő, és ebben nyugodott a gróf nappalra.
- Lucifer koporsója … bla ..bla ..bla… nahát ez érdekes. –Mondom mikor elolvasom a szöveget. Akár rólam is lehetne szó, de biztosan nem rólam van szó. Minden esetre nem tudom meg állni, hogy a kíváncsiságomtól vezérelve fel ne hajtsam a vitrin tetejét és kissé meg bökdössem a koporsó tetejét.
- Egy újabb példa a jól sikerült hamisítványra. – Mondom szakértő módon. – Vagy a koporsó lehet igazi, csak a hozzá tartozó legenda hamis. De vagy a koporsó vagy a legenda nem mond igazat. – És meg fordulok a szemem össze találkozik egy terem őrével aki éppen halál sápadt az előbbi mutatványomtól. – Ne tátogjon! Attól ez a darab nem lesz igazi. – Mondom, és felnyitom a koporsó fedelét is, feltárva mi is rejtőzik az ősöreg fatákolmányban. Természetesen üres, de legalább szépen ki van takarítva. Szinte magamban beszélve végig simítok a koporsón. – A legenda alapban ott bukik, hogy a halál mindenki halálát akarja. Nincs nála kivétel. A lét eleme a legnagyobb benső késztetése az életek elvétele. Mint entitásnak ez a legalapvetőbb meg határozása. Vagyis a halál boldogan át enged mindenkit a másvilágra, és boldogan jön el mindenkiért. HA ő élve akar valakit tudni, akkor azt az illetőt csak simán el kerüli, nem vessz róla tudomást. Nem jön el érte. A halál sosem tiltja senki halálát. A másik dolog. Ha Lucifert is elfogadjuk mint entitást, aki a teremtő büntetéséből a pokol ura akkor logikusan neki sem lehet koporsója. Ő addig létezik, amíg a pokol. A pokol pedig nem zárt be. Vagyis mostanában tuti nem. – Mondom, és vissza zárom a koporsó fedelét. – Nem utolsó sorban se belül, sem kívül, nincs rajta a halál kézlenyomata. - Jegyzem meg. – Pontosabban a halál rúnái, amik őt hívják, vagy amivel ő tenne átkot. – Nem mellékesen és ezt nem teszem hozzá. Még csak a kisugárzása sem olyan neki, mint mikor meg halok és érzem őt a közelemben. – Mennyibe kerül ez a darab fa? – Kérdezem és lezárom a vitrint. Majd játékosan láthatatlan az ujjam hegyével az üvegre rajzolom a halál jelét. Ennek a jelnek kellene a koporsón lennie ha igazi lenne. Persze az ujjam nem hagy nyomot, nem kerül le írásra az a jel ami Cyntiából is fura dolgokat váltott ki. Mikor meg mondták mennyibe kerül a koporsó csak a fejem rázom.
- Sok. Adok érte tízezer dollárt mert a fa értékes benne, de egy hamisítványért már ennyi is nagylelkű ajánlat. – Mondom persze eszembe jut még egy dolog, de ezt inkább nem közlöm az eladóval. A koporsó még igazi is lehet, de valójában semmi misztikus szerepe nincs. Azért hívják Lucifer koporsójának, mert az ő parancsára készült, és ő hajtott végre valami mágiát. De a koporsónak az egészhez nem sok köze lehetett. Kb annyi, mint a csizmámnak. Csak egy eszköz volt, ami egyben tartotta a hullát addig, amíg a varázslat elkészült. Valaki aki meg babonás volt azt hitte ez lehet az örök élet kulcsa.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szomb. Dec. 10, 2016 7:51 pm

Eise, miközben a férfiba karolva jobbra-balra kémlelt, csak elmosolyodott lassan, amikor a férfi Egyiptomot említette. Oda sem nézve válaszolt.
- Nos, mondjuk, hogy... Egyik oldalról családi hagyomány.
Egy magas, öltönyös alak egyedül ácsorgott és nézett ki az öbölre. Néha körbe-körbefordult. A lány szemei figyelmesen követték a mozdulatait, amikor megálltak a koporsónál.
Joe mint valaki, aki ért a misztikum témájához, kommentálta a tárgyat. Elise pillantását maga felé is fordította vele. A lány csaknagy szemekkel nézte és hol a koporsóra figyelt, hol a férfira. Közben oda-odapillantott az öltönyöshöz.
Látta, hogy a kifogástalan bespoke öltönyben álló férfi belső zsbee felé indul...
Az ő öklei megfeszültek...
... És egy telefon kerül elő. A férfi felvette, majd mire megfordult, már oda is érkezett egy elegánsan félhosszú hajú nő, szintén telefonálva. Egyszerre tették le és csókkal köszöntötték egymást.
Huh. Oké.
Visszafordult Joe felé.
Figyelte a jelenetet, ami a tátogó alkalmazott és Joe között zajlott. Csak figyelmesen és mosolyogva oldalra billentette a fejét és hallgatta tovább, amit a férfi mond.
- Nos, Mr. Lawrence, úgy látom, Önnek is megvan a maga... Hobbija - fejezte be a mondatot, olyan hangsúllyal, ami azt sugallta, a lány nem akar tapogatózni, honnan jön mindez, amit a férfi mondott, csak elismeri.
Mikor az ujjak végigfutottak az üvegen, ami mostanra visszacsukódott az ereklye fölé, Elise szemöldöke akaratlanul is összeráncolódott.

Képek villantak a fejében. Emlékek, megint, de nem tudta, hova tegye őket. Az anyja által ráhagyott tudás hatalmas volt és csak néha-néha szabadult fel valami. Jelen esetben csak annyi, hogy tudja: Valamilyen olyan jelről van szó, amit nem csak a férfi ujjai most rögtönöznek a hideg üvegre, hanem legalábbis több ezer éves.
De micsoda?
Halkan szólalt meg.
- Az... Az a jel. Az a jel... Mi volt? Amit az üvegre rahzolt?
És közben elkezdte megérezni. Nem tudta hova rakni de valami éteri lengte körbe a férfit, valami, ami nem evilági, valami ami talán sötét és hideg, talán... Csak idegen... De biztosan a valóságon túli, akár egy síron túlról érkező lehelet.
És az ő ujjai is megindultak. Lassan, de magabiztosan mozogtak, ahogy a hurok, a vonalak, egymást váltották. Az élet jelét rajzolták fel láthatatlanul a vitrin üvegére. A lány nézte a koporsót, gondolkodott és tétován merengve pillantott fel újra a férfira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szomb. Dec. 10, 2016 8:31 pm

Ezt nem is igazán nevezném hobbinak. Elvégre csak az állapotomból fakad a dolog, hogy többet tudok a halálról mint mások. Elvégre az átlagember egyszer találkozik vele. Az átlagon felüli halandó minden újjászületése során meg tapasztalja. De az emlékeit a reinkarnálódás során elveszti. Míg vannak a hasonló csodabogarak, mint én akik meghalhatnak, de hamar fel is élednek. Szinte azonnal.
- Ez? Nézőpont kérdése. Talán a halál szimbóluma. Ha a koporsón lett volna lehet több hitelt adok a nevetséges legendájának. – Vonom meg a vállam. Elvégre ezt a jelet csak olyanok ismerhetik szerintem, akik már maguk is meghaltak és találkoztak a halállal vagy nagyon jártasok a szimbolikában. Szóval nem hiszem, hogy ő fel ismerte volna, inkább csak a női kíváncsiságának tudom be a dolgot. Viszont el mosolyodom mikor az újjászületés szimbólumát rajzolja a oda ahová én előbb a halálét.
- De beláthatja kedves a megfelelő szimbólumok nélkül, egy póló sem puma vagy nike, csak egy sima ruhadarab. Egy koporsó pedig csak egy darab fa ha nem fekszik benne senki a megfelelő névvel. – Mondom, és vállat vonva át karolom a derekát és a következő műtárgy felé terelem őt. – Elvégre tegyük fel, ha én halhatatlan lennék akkor biztos nem egy fa koporsó miatt lenne. Előbb kelnék fel Apophis szarkofágjától fénylő szemekkel. (stargate rulez) – Mondom, és közben a nő testéből jó eső melegség sugárzik. – Elvégre ő egy isten volt. – Mondom vigyorogva és ekkor meg érkezünk egy újabb érdekességhez. Egy jós masina a viktoriánus kórból. Elvileg ha rá teszi valaki a kezét a középen lévő üveg gömbre a masina ki dob egy kis kártyácskát arról az illető mikor is fog meg halni.
- Bátrak vagyunk egy próbához? – Kérdem a szőke nőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Kedd. Dec. 13, 2016 2:50 pm

- Talán? - kérdezte Elise kíváncsian. - Talán a halál szimbóluma? De valahonnan csak-csak ismeri, nem most találta ki, hogy odakriksz-krakszolja. Én pedig egészen biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol. Talán egy templom falán, vagy egy barlangban, vagy...
... Vagy egy űrhajú hídjának vezérlő felületein, vagy egy idegen bolygón. Ahol pedig én személy szerint nem is jártam még, Elise, egyre bonyolultabbá kezd válni a világ körülötted.
Ahogy elhagyták a koporsót, és a kettejüket körbevevő halk nyüzsgés, kellemes beszélgetés, a tompa, esti fények mellett felhangzó pohárcsörgés és nevetések fémjelezték, hogy az estély hangulata elkezdett feloldódni. Odakint, a hatalmas, két emelet magas üvegfalakon túl, hajlongtak a fenyőfák a csendes-óceáni szélben. Mostanra teljesen lement a nap, utolsó sugarai is eltűntek a horizonton, és a hold első sugarai ezüstösen csillogtak a Csendes-óceán hullámain.

Elise érezte a kart a dereka körül. Egyik szemöldöke nagyon finoman felvonódott, de nem lépett arrébb. A férfi viszont érezhette, hogy a lány több, mint negyvenhat fokos állandó testhőe szinte sugárzik a fehér koktélruhán keresztül is. Elise csak lepillantott Joe szemébe és egy halvány mosollyal nyugtázta a dolgot, miközben visszafogta magát, hogy hosszú lábai ne vigyék túlságosan gyorsan a férfihoz képest. Ajkain a mosoly pedig sejtelmesen játszott tovább.
- Nos, igen, de ahhoz, hogy szarkofágból felkeljen az ember világító szemekkel, egy szimbióta kell a testébe, nem? Vagyis, a Csillagkapuban így képzelték el.
Hogy mit sugallt az utolsó pár szó, azt nem részletezte, csak egy gyors, szertelen, csengő nevetéssel nyugtázta a jósló géphez érkezést.
- Úgy nézünk ki, mint akik félősek lennénk? Csak Ön után, uram. A pólója szerint milliárdos. Tessék társadalmilag elvártan merészen viselkedni és kérni egy kártyát.
A lány kezeivel gesztikulálva intett a férfinak a viktoriánus gép felé és hátrébb is lépett, ki a derekát átfogó karból, hogy helyet adjon a következő trükk számára, akármit is rejt a masina.
Közben gyorsan pillantott körbe.
- Szóval, tényleg S.H.I.E.L.D. ügynökök is vannak errefelé? - kérdezte halkan, tettetett közönnyel. - Biztos őszülő, unalmas, aktatologató könyvelő-formák, nem? Az ügynök-fajták mindig olyanok. - Próbált puhatolózni, hátha a férfi rámutat, kiről is beszélt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Kedd. Dec. 13, 2016 4:53 pm

- Talán. – Mondom. – Nem tudom biztosan, csak találgatok. A körülmények ami közt láttam, finoman fogalmazva is hihetetlenek. Nem is beszélnék inkább róla. Még a végén elrontaná ezt az egyre ígéretesebbnek tűnő estét. – Jegyzem meg a halál jeles témához lezárólag.
Inkább élvezem kellemesen langyos jelenlétét.
- A csillagkapu akár még valóság is lehet én simán el tudnám, képzelni. – Mondom, hiszen egy kellemes kis sorozat. Majd mikor felnevet nekem is nevetni támad kedvem. De a nő kacagását inkább csak egy széles mosollyal jutalmazom.
- Nem egyáltalán nem néz ki félősnek. – Mondom és miközben ki bontakozik a karjaimból utat nyit a gép felé. Nem is tétovázok sokat. Elvégre nálam ideálisabb tesztalany nem is lehetne ehhez a géphez. Hiszen nálam semmi esetre sem születhet normális válasz. A gép közepén lévő üveg gömbre teszem a kezem aminek a súlyától kicsit meg süllyed a gömb, ezáltal életre keltve a szerkezetet. A gömb belsejéből sejtelmes fény ragyogja körbe a tenyerem, és én csak nézem ahogy a sejtelmes fény fokozatosan váltogatja a színét. De ezenkívül nemigen történik semmi más. Tanácstalanul pillantok körbe, hogy most akkor ez működik egyáltalán? De a következő pillanatban látom, vagyis inkább csak hallom hogy fogaskerekek kelnek életre valahol a gép belsejében.
- Elvileg akadhatnak azok is. – Mondom, miközben a gépre várok türelmesen. – Tudja olyan igazi kém félék voltak. Az a tipikus jellegtelen arcú társaság, aki sosem tűnik ki a tömegből. Nem vagyok biztos benne ilyenek-e a könyvelők. De nem voltak öregek. Inkább fiatalok mint mi. – Ekkor a gép oldalán lévő kártya tartó kattan néhányat és látszik az előre be készített kártyák közül pár a gépbe csúszik. A fogas kerekek mellet pedig a gép belsejében mintha egy írógép kelne életre ahogy mechanikus kattogás hallatszik a belsejéből. A kártya kiadó nyíláson pedig ki csúszik rögtön egy kártya, majd még egy. Ezek után a tenyerem alatt a gömb fénye ki alszik. Kíváncsian veszem le róla a kezem és nyúlok a kártyákért. A legfelső kártyán nagyon szépen kalligrafált betűkkel állt a válasz. „Ma este” . Nem mintha ezen meglepődnék, sőt mintha ezt a választ vártam volna. Minden esetre a gép számomra most bizonyította a működőképességét. Ha bele gondolok várható is volt, hogy ma este lesz valami. Valahogy vonzom a meghalást.
- Hmm azt mondja ma este! – Kacsintok a nőre, miközben át nyújtom neki a felső kártyát, hogy ő is meg vizsgálhassa. – Meg látjuk mi lesz ebből. – Mondom vidáman, és eszembe jut fogadni kellene a nővel a halálomra. Csak nem tudom mire. Arra, hogy túlélem vagy arra, hogy meg halok? Miközben ezen filózom vetek egy pillantást a másik kártyára is. Ennek a szövege jóval hosszabb és nagyobb aggodalommal is tölt el. „Sosem hal, örökkévaló, mindent túlél”. Ezt a kártyát viszont már nem olvasom fel, és nem is nyújtom oda a nőnek. Inkább a nadrágom zsebébe csúsztatom. Az arcomra újra mosolyt varázslok, és a nőre nézek.
- Akar velem fogadni? Ha éjfél után még életben leszek ad nekem egy csókot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Csüt. Dec. 15, 2016 10:15 am

Elise csak vállat vont. A férfi láthatólag nem akarta feszegetni a témát a halál jelével, így hát ő sem firtatta tovább. Csak eldöntötte, hogy a későbbiekben visszatér rá. Egyszerűen furdalta a kíváncsiság. Azonban sokkal, de sokkal nagyobb dolgok voltak most kérdőjellel körülötte, így inkább lapozott.
Miközben a derekát átkaroló férfi a Csillagkapuról beszélt, nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.
- CSK-1 vagy Atlantisz? Esetleg Universe? Óvatosan a válasszal, háborúk indultak már kevesebbért! - nevetett fel, majd oldalra billentette a fejét. - Persze a Csillagkapuhoz az kéne, hogy az egyiptomi istenek szimbiótás despota alienek legyenek.
Az alienek rész passzol.
...
Azok... Vagyunk.
Ezt még végiggondolni is rohadtul furcsa.

Elise elhallgatott egy percre. Szokatlanul csendesen követte a másikat, és csak bólogatott, ahogy az ügynökökről beszélt a férfi. Ezzel nem jutott előrébb, de eldöntötte, hogy ezt is próbálja tovább firtatni... És ekkor lekötötte a figyelmét a Joe által előhúzott kártya. Csak összeráncolta a szemöldökét, miközben hitetlenül elmosolyodott. Vállat vont.
- Nos, azt meglátjuk, kedves Joe - válaszolt a kérdésre.
He has to try, I guess.
Csak füle mögé simította szőke haját és közelebb lépett a géphez, rátéve a kezét a gömbre. Az egészen mélyen besüllyedt karjának súlya alatt. Majd kattogni kezdtek a fogas kerekek és zümmögött a szerkezet. És aztán...
Leállt.
Halkan sziszegett valami, majd újra kattogott, forogtak a kerekek, zümmögött a gépezet. A gömb sötétkékből lassan narancssárgába, majd arany-fehérbe kezdett váltani... Miközben Elise a tenyere és ujjai alatt érezte, hogy finom vibrálás fut végig a gömb sima üvegfelületén.
Mi a...
Már elvette volna a kezét, amikor végül lassan kitolódott még egy kártya a gépből. A lány kiemelte és felfordította. Szemöldökei felemelkedtek, ahogy olvasott, és alsó ajkát szórakozottan rágta a fogaival, gondolkodva. Majd a férfi felé fordította a papírt.
Egy mondat volt a kártyán.

At the end of light.

- Oké, ez direkt egy ilyen vudumisztikus-viktoriánus móka? Azok az arcok ketreceket raktak a sírok köré zombik ellen, Joe. És indokolatlanul egészségtelenül sok Edgar Allan Poe-t olvastak. Ennek nem sok értelme van, és ne is törődjön vele.
Újra vállat vont és koktéldreszjének egyik szolid és rafinált zsebébe süllyesztette a papírt. Szája elnyílt, hogy valami frappánsat mondjon, amikor a férfi feje felett elpillantva...
- Fuck.
Látta, ahogy az öltönyösök közelednek. Egy fekete bőrű és egy fehér nő dreszben, három fekete öltönyös, egyáltalán beolvadásra képtelen alak. Körben közelítették meg a társaságot, akik nevetve anekdotáztak a tűz előtt. Egy magas, ránézésre is előkelő és túl privilegizált származású, sima arcú, hanyag srác, húsz-huszonegy körüli, nevetve mesélt valami nyári történetet néhány másik husznévesnek. Az egész bagázsról úgy sütött a felső osztály, mintha a fejük fölé lenne írva, hogy "Ivy League". Ahogy a nevetve sztorizó srác meglátta az fekete öltönyösöket, egészen egyszerűen sarkon fordult.
Elise látta a karokat emelkedni a zakók alatti fegyverekért. Látta, ahogy futásnak ered a fiú és barátai szétspriccelnek. A fekete nő ekkor kiáltotta el magát.
- Megállni! Állj! FBI!
Különböző pontokon a biztonságiak szintén fegyvereik után nyúltak.
És a lány ekkor kapta el Joe vállát, berántva a mellettük magasodó vitrin mögé.
A szemébe nézett és mezoalt hangja teljesen más színben csendült, ahogy a férfihez beszélt.
- Maradj itt és ki ne mozdulj a fedezékből!
És ellökte magát. Látta a célpontját. A fegyverek eldördültek és torkolattüzek világítottak fel a fehér-üveg falak között a szalonban. Elise hosszú combjai emberfeletti sebességgel vitték, és az egyik magas, fekete öltönyös FBI-os vért spriccelve hanyatlott el előtte, mielőtt egy pillanattal később elérte a két nőt.
Karjai kinyíltak és ahogy elugrott, mint egy sebesvonat, sodorta magával az FBI ügynököket, egyenesen a szamuráj-páncélt tartó vitrin mögé.
A sikítások és a pánik másodpercek alatt robbantak ki, miközben üvegszilánkok, porzó mész és szövet- valamint fadarabok záporoztak a süvöltő golyók feltépte környezetből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Csüt. Dec. 15, 2016 6:17 pm

- Nos én mindig is nagy Jack & Sam shipper voltam, szóval természetesen az SG1. Hiszen az SG1 alap sikere nélkül nem lett volna a többi sorozat sem. – mondom, és bár az universe-t jó sci-fi nek tartom, de nem igazán csillagkapusnak.

Persze mikor nem fogadja el a egyértelműen a fogadásomat kicsit lekonyul a vigyor, de ha ezt nézzük, én biztosra fogadtam. Még annak ellenére is, hogy ma még tényleg meghalhatok. Sajnos a dolgok felgyorsulni látszanak, és mielőtt meg vitathatnám mi is áll Elise kártyáján a dolgok hírtelen elszabadulnak. Nem figyeltem a környezetem, csak azt látom, hogy a szép hosszú lábaival rám veti magát, és mielőtt kellemesen félre érthetném a dolgot már el is dördülnek az első lövések. Majd teljesen ésszerűtlen módon azt kéri tőlem maradjak itt és ne mozduljak.
Miközben látom a dicsőséges mentő akcióját, hogy újabb embereket ránt magával fedezékbe az eszembe ötlik valami. Ha már itt tartunk akár kereshetnék egy tonna pénzt is. A zsebembe nyúlok és a meghívóval együtt kapott kódot be ütöm a telefonomba. Az este aukciós oldala még működik. Rá keresek Lucifer koporsójára, és azonnal ki is fizetem az érte kért licit nélkül azonnal fixen elvihető rubrikában található másfél milliódollárt. A következő pillanatban meg jelenik a koporsó képe mellett az eladva felírat és az én arcképem. Ezen egy pillanatra elcsodálkozom, elvégre én ezt nem adtam meg. De a jelek szerint nekik meg volt valahonnan. Egy pillanatot még tétovázok és ugyan ezt teszem a Viktoriánus korabeli halál jósló géppel. Nem sajnálom érte az ötmillió dollárt. Szerintem az én nézőpontomból még olcsón is jutok hozzá. Biztos van még a listán sok jó dolog, de nekem most ebben a pillanatban csak ez a két tárgy ami fontos, így bezárom az aukciós oldalt és zsebre teszem a telefont.
Majd nem törődve a Elise figyelmeztetésével fel állok a fedezékből, és a leghalálosabb nyugalommal elkezdek a nő és a mellette kuporgó két FBI tag felé sétálni akik igen csak le vannak kuporodva a fedezék mögött. A legnagyobb hidegvérrel állok meg a golyózápor közepén, és a ruhám szélét nem egyszer súrolja egy egy lövés.
- Mondja Elise, hisz ön a végzetben? – Kérdezem tőle, de mielőtt maga mellé ránthatna a fedezékbe a szét lőtt szomszéd vitrin romjai közé nyúlok és a nő lábaihoz dobom a valkűr páncélt. Talán még mellben is jó lesz a nőre. – Vegye ezt fel, és tegye amit tennie kell! De a végén ha nem sikerülne tegyen a koporsóba! Hátha Lucifer kegyeltje leszek. Addig én elterelem a figyelmet! – Mondom és a záporozó lövések közt el indulok a koporsó felé. Még jó hogy a tárgy fél úton van a lövöldözők és a ügynökök közt. Bár most az istenért nem tudnám meg mondani miért hiszem Elise-t is ügynöknek. Talán a lövöldözés kezdetekor mutatott viselkedése miatt. A figyelem elterelésem azonban jól sikerül. Már csak pár lépés választ el a koporsó sérült vitrinétől, mikor is egy hatalmas ütést érzek a mellkasomon, és a tüdő lövés fullasztó érzése vesz rajtam erőt. Igen ez egy szép halálos sérülés. Véres habot köhögök fel ami le csorog a szám szélén. A szúró lüktető fájdalom egy pillanatra el homályosítja a látásom. De az arcomra egy mosoly kúszik fel. – Rohadékok! – Köhögök fel egy újabb adag véres habot. Majd az erőmet össze szedve a koporsó mellé lépek és a fedelét oldalra csúsztatva rá rogyok. – HÉ! BÜDÖS BUNKÓK! Az Anyátok egy fókabajszú ganajtúró aki… - Nem tudom be fejezni a mondatom, mert valamelyik bűnöző ezt nagyon magára vette. Rögtön újabb lyukakkal segít a tüdőm jobb szellőzésén. Amitől egy kicsit a világ is ki esik bennem a fájdalomtól. Miért most kell fájnia a halálnak? Az erőm és életem maradékával Lucifer koporsójába mászok és egyre inkább kezdek elvérezni, miközben a tüdőm teljesen megtölti a vérem, és pár pillanat múlva a saját vérembe fulladok meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Pént. Dec. 16, 2016 10:14 am

Elise elgondolkodva vállat vont.
- Igen, én is szerettem a Csillagkaput. "Valóban, Jack O'Neil" - folytatta, játékosan komoly Teal'c arcot mimikázva, majd felnevetett. Aztán fejét oldalra billentve gondolkodott el. - A Csillagkapu volt nekünk, 90-es gyerekeknek a Star Trek, tudod. Szerintem, mondjuk hogy fiatalabb vagyok nálad. - nézett a férfira, majd enyhén összezavarodott.
Fiatalabb, mármint születésemtől számítva. Mármint... Oké, ez kezd követhetetlen lenni. Anyu, Apu, köszi. Legalább egy holografikus virtuális memóriát hagyhattatok volna nekem, aki elmagyarázza a dolgokat.
Vagy tudjátok... Ti magatok! Kryptonnal ellentétben a ti fajtáitok nem pusztultak el. Úgy értem, Asgard legalábbis nem. Basszus. Argh!

- Khm, - folytatta pár másodperc szünet után. - De én a 2000-es években voltam tini, szóval azzal azonosulok jobban. Ez az egész 90-es gyerekek dolog túl van hype-olva. Szóval nekem a Battlestar Galactica a favorit. "All of this has happened before and all of it will happen again." Wow. Láttad? Ha nem, nézned kell, mindenképp. Aztán Caprica, aztán Continuum, aztán, most megy a The 100. Ezeket ebben a sorrendben. Remélem, jegyzeteltél - mondta játékosan komolyabb arccal és tovább lépett.

A dolgok igen hamar fordultak igen komolyra. Elise otthagyta Jakc-et egy vitrin mögött és miközben kilenc milliméteres géppisztoly-golyók pattogtak körülötte, vitrineket robbantva fel, magával rántva a két ügynöknőt, vetődött el a legközelebbi fedezék mögé.
- Hé! Szövetségi ügynökök vagyunk és...
- Maguk teljesen hülyék? Vagy rohadt sok nyomozó sorozatot néztek és most így azt gondolják, bekiabálják, hoyg "FBI" és lövöldöznek egy sort? Ennyi civil között? Maguk teljesen bekattantak, vagy tíz évad CSI pumpálta így fel az egójukat???
Az elhadart leteremtésre a két nő összenézett, majd a feketebőrű ügynök, láthatólag a rangidős, összevont szemöldökkel válaszolt.
- Hölgyem, kérem, fogja vissza magát, nem tudja, mibe keveredett. Ez egy szövetségi nyomozá...
A két nő egyszerre emelte a fegyverét, de Elise, miközben háta mögé nyúlt jobbjával, balját felemelte, hogy ne lőjenek.
- Nyugalom, cowgirlök, nyugalom. Még használhatják azokat ma este. Lassan veszem elő az igazolványom, oké? Tessék. - Jobb keze óvatosan emelkedett ki hátsó, derekánál lévő zsebéből és a kis irattárva kinyílt hosszú ujjai között. A neve és arcképe felett ott volt a csillogó, sas-embléma.
- Heart hadnagy. S.H.I.E.L.D. Monitoroztam ezt az egész helyet, és már épp azonosítottam volna a HYDRA-sokat, amikor maguk villogó fegyverekkel berohantak. Komolyan. Én szeretem a legjobban a drámai berobbanásokat, tudja. Cap mellett munkaköri leírásom része. De ennyi civil között?
- S.H.I.E.L.D. Hát persze. - sóhajtott a két nő.
Elise válaszolt, volna, amikor...

Megfordult, a ledermedt pillantásokat látva. Joe a röpködő golyókkal mit sem törődve sétált át a termen, és filozofikus kérdéseket tett fel neki.
- For real, bro? - kérdezte a lány összeráncolt szemöldökkel és az ölébe hulló páncélra nézett le, majd fel a férfira. Mielőtt kiléphetett volna a fedezékből, Joe visszafordult.
- For fuck's sake. - mondta a lány és a két ügynök felé fordult.
- Próbálják a civileket kiterelni és nem lelövetni magukat. Átveszem a helyzetet.
A harmadik öltönyös is összeesett közben. A fiatal HYDRA tisztek, ahogy Elise egy gyors kipilantással megfigyelte, felsiettek a lpcsőkön a karzatra. Vagy két tucat biztonsági fedezte a visszavonulásukat.
Elise lenézett Brünhilde páncléjára.
I guess it's time.
Ujjai megtalálták a páncél széleit...
És szinte maguktól mozdultak.
- Mit csinál? Egy régészeti lelettel akar...
- Ez egy asgardi páncél. - pillantott fel komolyan a lány és mindkét nő szemébe nézett. - Asgardiaknak való. Tegyék a dolgukat. Most.
És ahogy az utolsó szót megnyomta, a mellvértet saját mellkasához emelte.
A nordikus rúnák felfénylettek a közepén és az oldalán. Maguktól hajlottak ki a kapcsok és terjedt szét az eszköz, mintha belülről hajtogatná ki a lemezeket, míg azok összeértek a lány hátán. Elise kék szemei lassan, szikránként borultak aranyba, ahogy emelkedett és hosszú combjain még harmonikaszerűen kioldódva futottak végig a lábvért tagjai, amikor már elrúgta magát. Két tenyere előre szegeződött, és a fedezékbe kucorodó, reszkető vendégek közt elfutva, a rá szegeződő fegyverek felé nézve szegezte előre a kezeit...
- Lőjék le! - kiabálta szinte hisztérikusan magas hangon az egyik sima arcú srác, a biztonságiak gyűrűjében.
Elise nem válaszolt, csak tüzet nyitott. A lángok, amik perzselően futottak végig a karjain, elhagyták ujjai végét és orgazmikusan robbantak elő, vad csóvákban söpörve végig a karzaton. Emberek üvöltöttek és sikítottak, a lány pedig elrúgta magát...
Brünhilde pajzsa és kardja egy külön vitrinben volt kiállítva, ami csodával határos módon épen maradt, a két fegyvert magasztosan emelve szemmagasságba.
Elise oldalával cspódott az üvegbe, szilánkokra zúzva az emelvényt, és miközben kigurulta az esést, ujjai a pajzs szíjaira és a kard markolatára kulcsolódtak.
Ahogy körbenézett, látta a vért köhögő Joe-t a koporsóba bukni.
- Joe, ne! - üvöltötte mezoalt hangján a lány és teljes erőből rugaszkodott el a fa szerkezet felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Pént. Dec. 16, 2016 5:11 pm

A tömegben megbújva az emberek közt egy szerény külsejű szakállas férfi kavargatta a koktélját, és elégedetten, jókedvűen szemlélte az eseményeket. Rendkívül jól szórakozott. Joe eddig minden reményét beváltotta, és a jelek szerint több mint érdemes volt megverni ezt az embert az örök élet átkával. A „JoeMan” show folytatódik.
Elise mikor oda ér a koporsóhoz egy tökéletesen halott férfit talál benne. Joe szemei nyitva néznek a plafonra, de a pupillái tágak, mint egy drogosnak aki éppen a mennyek felé szál. A mellkasa sem emelkedett és nem is süllyedt jelezve bármilyen légzést is. Persze a mellkasán lévő gyermek ököl nagyságú lyukakon át így is elég levegő juthatott volna a tüdőbe. Noha a tüdeje inkább hasonlított egy kutya által szét cincált véres rongydarabra, mint egy egészséges emberi tüdőre. Az a nagyobb kupa vér pedig ami a levegő helyét foglalta el a tüdőben igazán nem lehetne gond. Elvégre a gravitációnak, és a hatalmas lyukaknak hála egyre több vér folyik a férfi teteme alá. Másként nem is lehet, hiszen már nem dobog szív a mellkasában, hogy az éltető vért kifelé pumpálja a sérüléseken át. Röviden, hullafehér üveges szemű, és mozdulatlan akár egy szobor.
Persze amíg Joe teste a halál állapotát élte éppen át a férfi lelke cigivel kínálta a halált. Ez bután hangzik, de így igaz. Miközben láthatatlan a saját teste mellett álldogált szokás szerint meg jelent a látóterében a halál. Vagyis nem szokás szerint mert nem minden alkalommal látja mikor meghal, de amióta ismeri Cyntiát azóta egy kicsit gyakrabban. Joe a szellem bután néz a kezére amiben egy csomag bontott cigi van. Mikor a halál megáll előtte vigyorogva, le esik neki a tantusz.- Koporsó szeg? – Tekint vissza koporsóra, amiben a teste fekszik. Mire mintha egy kis gúnyos kacajt hallana a haláltól. Minden esetre a halál, mint egyfajta unalmas rituálé része lenne felé suhint a kaszájával, de az megint át siklik Joe-n. A férfi válasz gyanánt cigivel kínálja a halált aki egy szálat ki vesz a csomagól az ujja végével tüzet csihol, majd a cigit meggyújtva rögtön füstölögni kezd. Majd sietősen tova halad a szoba vége felé, hogy ott arasson le egy másik lelket amely nem olyan szerencsés, hogy halhatatlan legyen.
Fényességre ébredek. Aztán rá döbbenek, nem a nap süt rám, hanem az én testem fénylik erősen miközben életre kelek, és begyógyul minden sérülésem. Hangosan és szomjasan veszem az első levegőm, mint egy szabad tüdős búvár, aki a végsőkig feszítette a merülés határait. Érzem ahogy a levegő édesen meg tölti a tüdömet. Közben a testem sem fénylik már és rendes emberiként funkcionál ahogy illik. Erősen dobogó szív, stabil pulzus, önálló légzés stabil klinikai állapot. Kíváncsi vagyok vajon ezúttal mennyi idő is telhetett el a feltámadásom és a halálom közt. Fel ülök a koporsóban, és kíváncsian nézek körül. Persze a dolognak van nem egy szemtanúja, ahogy annak is ahogy előtte meghaltam. Még a hidrások közül is többen meg dermednek a látványtól. Az én szemem pedig meg akad a szexi szőke páncélos nőn.
- Jól áll neked ez a szerkó, és még mellben is illik rád. – Mondom és folytatva a „feltámadást” ki kellek a koporsóból.
- Mondtam, hogy bunkók vagytok! – Jegyzem meg mikor ismét a talpamon állok, és felkészülök lélekben arra, hogy pár pillanat múlva esetleg újra le fognak lőni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Pént. Dec. 23, 2016 9:42 am

Elise futott, lábai hatalmas sebességgel repítették és a golyók követték az útját, fémesen csilingelve az arca mellé emelt pajzson és az aranyló páncélon, ami mostanra elérte térdeit és karjait is könyékig. Ahogy a koporsóhoz ért, a fába ütemesen csapó golyók feltépte rostok és szilánkok között látta a férfit, száján és mellkasán csorgó, sűrű, tintaszerű vérben ázva feküdni a szerkezet alján.
- Istenem, te nagyon hülye... Basszus...
Jobbjából bal kezébe vette a kardot és nyúlt lefelé, hogy megérintse a férfi nyakát, pulzust keresve - mindhiába - amikor egy láthatatlan erőtér egyszerűen elhajította a lányt. Épp csak lélekjelenlétébe kapaszkodva tudta ujjait a pajzs és a kard markolatára szorítani, és a láthatatlan sötét és hideg, ami úgy repítette ki Joe közeléből, mintha deklarálná nem kívánatosságát a területén, szinte körülvette a férfit és Joe felült, majd kikelt a koporsóból.
Elise az obeliszktől nem messze landolt, kétszer átfordulva a hátán, mire széttárt, hosszú tagjai megállították a csúszást. Rohamos gyorsasággal húzódott a hieroglifákkal borított oszlop mögé. A csillogó, tükörsima kard elrepült a földet éréskor, fémesen csilingelve gurult és csúszott tovább... Tíz méter választotta el a fegyvertől és automata géppisztolyok zárótüze biztosította a lövedékek falát, amik elérhetetlenné tették a kardot.
- Remek, egészen, rohadtul remek. - kommentálta a lány, és felnézett a férfira, aki hozzá beszélt.
- Mert az én fajtámra lett szabva, Joe - válaszolt magyarázólag. - Jól áll neked a vér, golyónyomok és a zombi mód. Gentleman pedig nem fogad arra, amiben biztos, szóval really not cool bro, I'm not impressed, nem áll a fogadás, amit felvetettél.
Az obeliszk mögül kipillantott, de csak golyók honorálták a kíváncsiságát, így gyorsan vissza is húzta a fejét. Felegyenesedett, hátát meglapulva vetette az obeliszknek.
- Persze, hogy bunkók, Joe, ez a HYDRA, ezek egy polipmániás megalomán világuralmi BDSM gittegylet, zavaróan sok hangsúllyal egymás megbüntetésén, nem akarom tudni, hogy ki milyen latexet meg korbácsot használ az ilyesmihez hydratálás közben. De rohadtul bújj fedezékbe, nem megmondtam?
És miközben feje elfordult a hideg kőfalról, aminek tarkóját vetette, látóterébe beúszott...
Arany, fehér fénnyel égett néhány hieroglifa az arca mellett.
Értetlenül pislogott a kőre. A mögötte meghúzódó, kvantum-elektronikus áramkörök fehélő fénye kellemes tompasággal ragyogott az arcába...
A tojás, a király, a a trón.
Elise ajkai elnyíltak. Nem angolul szólalt meg. És nem is asgardiaul.
- As. - olvasta ki az első jelet. - "eh" - olvasta ki a folytatást. És az utolsó hieroglifára pillantott. - "et".
Lehunyta szemeit és felnyitotta. A lángok, a szikrák, amik, mint gyertyák, amik a nagy folyó vizén csendesen sodródnak a hullámokon, összeértek gleccserkék íriszeiben. Lüktető, arany-fehér fényként fonták körbe, mint egy tűzből álló, koszorú, pupilláját.
- Aseth.
És ajkai mosolyra húzódtak.
- Aseth. The Goddess Isis.
A lány kinézett a hatalmas üvegfalakon az égre és mezoaltjának szavai mély éllel csengtek, miközben néhány pillanatnyi gondolkodás után lehunyta a szemét.
- Goddess Isis. Queen of life and summer and the river.
Összevonta szemöldökét, és folytatta. Nem teljesen tudta, honnan jönnek a szavak. De ahogy bal tenyere a kőre simult, érezte az elektromosság vibrálását az ujjai alatt.
- ... I have come before you, me, daughter of fire,
And have taken the path of the blade and the flames.
Grant me now your blessing, heavenly mother,
For the foes ahead are balmed all in darkness.
See me now, my Queen...

És Joe-ra pillantott a lány, ahogy befejezte a mondatot.
- ... See me now... Mother.

A kő sziszegve-zümmögve nyílt fel, az obeliszk oldalán végigfutó résen, mint egy aranyló napsugár oldódott ki...
Éles, hosszú pengéjű lándzsa, ősi fegyver. Hosszú volt és elegáns, finoman fűzött szövettel a középen hosszan elnyújtott markolaton. A lány elrugaszkodott a fedezékből és az asgardi pajzsot maga előtt tartva lökte el magát. Jobbjának ujjai megtalálták a lándzsát, talpaiból a combjain végigfutó erő kirobbant és az impulzusok narancs lángjaitól hajtva lökte el magát a talajtól, ívben repülve a karzat felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Pént. Dec. 23, 2016 6:36 pm

- Sajnálattal hallom, hogy nem áll a fogadás, de attól, még ha vége a mai napnak még lehet szó arról a csókról. – Mondom, és sietve ki lépek a koporsó mögül, mert nem akarom, hogy szitává lőjék az én igen csak értékes befektetésemet. Amivel nemsokára ha minden a terveim szerint alakul egy kisseb vagyont is kereshetek akár.
A golyózáporral mit sem törődve megint át vágok a termen. Közben fél füllel Elise magyarázatát hallgatom. Szexi rucis BDSM party? Ha a nő csak kicsit is magából indul ki akkor érdekes lehet az élet az oldalán.
- Igazából, nem sok szükségem van a fedezékekre. – Jegyzem meg, de azért meghalni sem nagyon szeretek ezért szót fogadok a kedves szőkének. Majd persze ő is villant magából valamit. Persze nem a női bájait. Sokkal inkább azt, hogy ő sokkal inkább csak embernek néz ki. De inkább van köze az istenekhez vagy kikhez. Elvégre ha jól értem a szavait, akkor ő valami viking isten féle. De a jelek szerint van benne egy adaggal az egyiptomi istenekből is. Vagy valami ilyesmi mert az obeliszk rögtön fényleni meg ragyogni kezdett, ahogy hozzá ér. Nem sokkal később pedig kántálni kezd azon a kellemes hangján amitől minden férfi gerincén végig fut a hideg, és átváltozik tőle rajongó kiskutyává. Elképedve nézem az eseményeket Nem sokkal azután, hogy megszerzi a lándzsát rögtön kilő, mintha nem is egy nő lenne, hanem egy nő forma tűzijáték rakéta. De tényleg.
Nos úgy döntök amíg Elise a karzaton rendezi át a kiállítást és a vendégek névsorát, én ugyan ezt a földszinten fogom meg tenni. Az életem nem kell nagyon féltenem. De gondolom lehet örülni fog neki ha legalább egyet élve elkapok a gyors kezű szadomazos fickók közül. Így újra a tűzvonalba vetem magam. Nem tudom mi akadályozza meg azt, hogy nem tudok meg halni, de a dolog működésbe lép. Megint. Ezúttal a golyók ahelyett, hogy elvennék az életem szét lapulnak a testemen, és mintha sebezhetetlen lennék folytatom előre az utam. Míg nem oda nem érek a kétségbe esetten lövöldöző HYDRÁS faszihoz, és állon nem vágom. Ezek után egymásnak esünk. Ütés ütést követ. De rá kell döbbennem. Attól, hogy éppen golyóálló vagyok, még nem fogok tudni verekedni. Így aztán szép lassan de elkezdtük egymást dinnyeképűre verni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Kedd. Dec. 27, 2016 10:06 pm

Elise egészen egyszerűen elengedte a füle mellett a férfi megjegyzését, csak egy vigyorral válaszolt, majd a végre arréb vonuló Joe-tól elfordítva a tekintetét, az obeliszkre figyelt.

Miközben a lány futásnak eredt, az FBI ügynökök hatékonyan terelték kifelé az embereket. A HYDRA tisztek élére álló biztonságiak először nem tudták merrefele figyeljenek, majd a lángok közt elrugaszkodó lány lekötötte őket. Meglepett kiáltások fogadták miközben ívben repült, a tűz erejétől hajtva, a karzat felé. A folyók egyre magasabb hangon pattantak le a közeledő valkűr vértjéről, majd a legközelebbi, robosztus férfi elhajította automata gépkarabélyát, hogy ökleit felemelve fogadja az érkezőt...
Elise térddel a mellkasába landolt, és az ujjai között pörgő lándzsa két további támadót küldött ívben háttal a padlónak. Megfordult a tengelye körül, miközben áttáncolt két újabb férfi között, az aranyifjú HYDRA-sok felé küzdve át magát...
A villámokkal nem számolt.
A hirtelen érkező energia olyan elemi erővel érte el a mellkasát, hogy a bőrének ideje sem volt elnyelni az erőt. A hirtelen felcsapó, gyönyörű forróságtól és az ütés erejétől egy meglepett nyögés szakadt fel a torkából, ám a puszta lökés elég volt, hogy nekilökje az öveg könyöklőnek, ami millió szilánkra robbant szét a lány dereka mögött és ő zuhant le a karzatról. Elise meglepett arckifejezéssel engedte végig a forróságot a tagjain, az impulzus-löket jóval gyorsabban terjedt, mint a forróbb tűz, és sárgás-narancs fények szálltak ívben az ujjai közül, tompítva a zuhanást, míg széttárt combokkal földet nem ért.

Az érkező golyók elől hátra dőlve és bukfencben átfordulva még volt ideje kitérni, a pajzs máris védekezően ereszkedett arca elé, és takarásában látta Joe-t a férfival elhanyatlani, de jelenleg nem volt ideje foglalkozni vele.
A mutáns pedig, akinek a villámai kilökték a karzatról, tenyereit lefele fordítva ereszkedett le a levegőn keresztül.
- Mi ez, valami lightning bender trükk? Ugye tudod, hogy a képességed ellentmond a fizika törvényeinek és teljesen csalásnak minős...
A pattogó villámok megakasztották a beszédben.
Elise felegyenesedett, kezeit kitárta...
A páncéljába csapó energiát most már úgy itta a bőre, mint a tikkadt talaj a záporesőt.
- Alright. Let's do this the needless superhuman spectacular fight scene way.
Ujjai közül kiengedve a lándzsa és a pajzs fémesen csilingelve értek földet. Elrugaszkodott.
A következő kéklő villámnyalábba pedig narancs-aranyló lángok csaptak és a kirobbanó erők fényjátékában, a mennydörgő robajlás közepette, minden irányba üvegszilánkokként záporoztak szét a vitrinek üvegkalickái.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szer. Dec. 28, 2016 12:04 pm

Csak a öklök csattogása jutott el hozzám a külvilágból semmi más. Nem vagyok túl gyakorlott harcos azt a néhány kocsmai bunyót leszámítva amibe kamionosként csöppentem nem kellett sokat harcolnom. Szóval mire valahogy lecsaptam az ellenfelemet addigra az arcom feldagadt és a szám széléből vér csorog de a vérem csak úgy pezseg a harc után. Le lökdösöm magamról az ájult tagot és talpra kecmergek. Körül nézve próbálom felmérni, hogy is állnak a dolgok.
Elise a földszinten megint. Nagyot sóhajtva nyugtázom, hogy a hosszú lábaival nagyon szexin néz ki az ufo páncélban. Olyan fejedelmi. Viszont ő is az ellenfelére akadt egy elektromos fickó személyében, aki úgy szórja a villámokat mintha fő állásban fizetnék ezért. A csata villámló és a tűzes csaj közt kezdi tönkre tenni a berendezést és az igen drága kiállítási tárgyakat. Ez utóbbit nem kellene engednem túlságosan el harapózni.
Ezért a bátorságom össze szedve hátulról vetem magam a villámra, és miközben a kezeim szorításába zárom őt én magam vállok a villámhárítóvá. Az engem életben tartó erők ismét működésbe lépnek.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- Üvöltök a fájdalomtól, miközben az újabb és újabb villámlás átszáguld a testemen. A bőröm elszenesedik és elég a húsom meg sül és több helyen le hámlik rólam. A jelenlegi kinézetem nem más mint egy feketére sült múmia szerű rém. De a szorításomból nem eresztem a villámlót (nyihahaha) .
- Most Elise! – Kiáltom, noha nem tudom mennyire felismerhetőek a szavaim ebben az állapotban. A villámló kétségbe esetten akar szabadulni, de hiába küld belém egyre több villámot nem szabadulhat tőlem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Csüt. Jan. 05, 2017 9:20 am

Az impulzusívek akkor dörrentek bele a kéklő villámokba, amikor Joe felkelt, véresen, az ellenfelét a padlón hagyva. Elise lábai megfeszülve-kiengedve mozogtak, jobbra és balra, szinte tánclépésekben, íriszeiben a gelccserkék színbe szikrázó arany fények csillantak bele, míg végül összefonódtak fénylő hullámokká, mint az olvadt napfény a Nagy Folyó tükrén, ezüstös-arany ragyogással. A lány karjai emelkedtek, ujjai laza ívekben parancsolták a fordulatot a fényes indáknak, az energia recsegve-zuhogva pattogott neki a görcsös pánikban lövellt villámoknak.

Az FBI ügynökök eddigre sikeresen ürítették ki a termet, a fekete nő és kollégái hasuk előtt vélig felemelt fegyverekkel, elkerekedett szemekkel nézték a küzdelmet. Az ablakok ekkor robbantak be, és rotorok hangja, reflektorok fénye áramlott be a záporozó üvegszilánkokkal, miközben a karzatra hosszú hevedereken kommandósok ereszkedtek, sisakjukon lámpák, golyóálló egyenruhájukon a kevlárról a fehér sas nézett le büszkén...
The cavalry has arrived, gondolta a lány, és akaratlanul is elmosolyodott.
- Állj, állj... Az engedelmességedet... Jutalmazni fogjuk... - lihegte a villámszóró Inhuman, miközben hatalmas mozdulatokkal ellensúlyozta a fényívek erejét, lépésről lépésre hátrálva a tűzviharból.
- Oh boy, hogy hányszor hallottam én ezt már, kezdek kifogyni epikus egymondatos válaszokból. Gondolom... Dracarys?
És Elise egy táncoló köríves fordulatával forróság hullámzott végig a tagjain, a fényívekbe energia folyt és ropogva tágult a levegő, ahogy lángok robbantak bele a térbe, tűzesőként sodorva tovább a nőt...

Joe pedig ekkor ugrott az Inhumanre, átkarolva Elise ellenfelét.
- Joe! - üvöltötte a lány, de nem tehetett semmit, ahogy hátborzongatóan szenesedett el a férfi, és a két alak egyszerre rángott a villámoktól. Elise arcán ugrott egy rágóizom és jobb visszkezes mozdulatára lángok suhantak a levegőn át, hogy frontálisan találják el az Inhumant. A harcnak vége volt, ahoyg a testek elhanyatlottak.
Ő pedig már ugrott is. Még az előtt nyalábolták át karjai a férfit, hogy földet ért volna, a lány lassan térdre ereszkedett, tartva a füstölgő, felismerhetetlen testet a karjában. Jobbjának ujjai megtalálták Joe halántékát és lecsukta a szemét.

A Nap fényétől olvadt aranyban hűsítően hulámzik a tenger felé a Nagy Folyó.

Elise halkan dúdolni kezdett, karjaiban ringatva a halálosan sebesült Joe-t, ujjai között hagyva az erőt átfolyni a férfi bőrén, mintha csak a napfény cirógató, cseppfolyós sugarai hullámoztak volna az ujjbegyeiből, elcsendesítve a fájdalmat, ahogy szövetről szövetre és csontról csontra folyt. A lány érezte az energiát átfolyni saját tagjain. Forróbb, sokkal, sokkal forróbb és hevesebb volt az életerő, mint akár egy kitartott, teljes karos plazmasugár. Szinte érezte mellkasából orkánszerű hullámokban ömleni az energiát, hogy amennyire lehet, csillapítsa a haldokló fájdalmát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Csüt. Jan. 05, 2017 7:56 pm

Nem hiába Elis nagyon különleges nő. Az akcióm a jelek szerint meglepi, de egy pillanatig sem habozik, és elveszi a fel kínált lehetőséget, ezzel együtt meg a győzelmet is a harcban. Nem tudom, hogy a lángok, amik ki csapnak belőle, az a páncél ereje-e esetleg valami saját frankó kis beépített mini máglya. Minden esetre nagyon frankó és bár én is meg pörkölődőm egy kicsit, valójában az ő lángjai már nem igazán tesznek bennem sok kárt, tekintve, hogy mostanra már az idegrendszerem egy része szintén ki van sütve hála a villámoknak. Valamint figyelembe véve a tényt, hogy talán csak a talpamon van olyan bőrfelület, ami még nem égett meg. Bár nem tudhatom, mert nem érzem a talpam sem.
A következő pillanatban azonban meglep. Mielőtt a földre terülhetnék. Elkap és a karjaiba zár. Teljesen meglepődők és nem is tudom hová tenni a dolgot. Azt hittem a nem sokkal ezelőtti másik halálom alkalmával, már rá jött a titkomra. Mármint arra, hogy rajtam a halál nem fog. Ma már kétszer is ki cseleztem a kaszást. Egyszer a koporsóból keltem ki, egyszer pedig le pattogtak rólam a lövések. A mostani állapotom sem lesz tartós.
Ekkor valami történik. Nem tudom, mit csinál velem. De melegség árasztja, el a bensőmet ő pedig dúdolni kezd. Majd valami eltűnik belőlem és ez jobban meg ijeszt, mint amennyire meg lepett az, hogy ő elkapott. Eltűnik belőlem a fájdalom. Ez pedig több okból is rémisztő. Az első, hogy eddig nem tűnt fel, hogy fáj, pedig fájt. A másik pedig úgy érzem a fájdalom elvesztésével a haláltól is messzebb kerülök, de nem abban az értelemben, ahogy nekem most tényleg egészséges lenne. Fel emelem a karom és meg fogom a kezét.
- Ne csináld ezt! Csak rosszabbá teszed azt ami lehetne gyors is. – Mondom reszelős hangon és nem tudom, hogyan nézek ki, de biztos groteszk látvány lehet ahogy elvigyorodom.
- Inkább énekelj valami vidámat! Mint például „ha kimegyek a temetőőbe!” – Mondom és felköhögők. Még mondanék neki valamit, de meg áll a szívem én pedig a halál birodalmának küszöbét átlépve biccentek egyet a halálnak köszönésképen.
Nem tart sokáig a feltámadás. Elise isteni ereje ahogy Joe mellet van befolyásolja egy pillanatra az átkot ezáltal Joe feltámadását. A test porrá omlik a kezeiben mintha csak egy vámpírt szúrtak volna szíven egy ócska horror moziban. Egy kisebb kupac izzó hamu marad csak belőle.  Viszont ez a kupac hamu egyre erősebben egyre melegebben izzik, mígnem felcsapnak belőle a lángok. A lángok pedig nagyon gyorsan nagyon nagyra nőnek, és egy csodálatos embernagyságú madár alakját veszik fel. Majd a madáralakú láng kitárja szárnyait, és földöntúlian gyönyörű hangon felénekel. Az ókor óta mikor is félistenek járták a földet, nem szólt a földön a főnix madár éneke. Ahogy a madár befejezi az énekét a szárnyát összezárja a lángok pedig alább hagynak. Egy pillanatra a tűz kialvása után meg lehet csodálni az aranyszínű tollakat és a fenséges madár szépségét. De a következő pillanatban a madár és a tollai is eloszlanak a helyén pedig ott áll Joe teljesen sértetlenül felöltözve telefonnal a kezében, mintha nem égett volna el minden cucca vele együtt.
Már megint mindenki engem bámul. Gyorsan körbe nézek látok-e valami gyanúsat. Sajnos nem, így még csak elképzelésem sincs miért áll szinte mindenki tátott szájjal, de ha tippelnem kellene megint valami látványos módon támadtam fel. Nagyon remélem, hogy ezúttal nem az óriás medve szart ki mint fent Kanadában, mikor egy tornádó felkapott a semmiből és behajított a fák közé. A helyi erdész tudtommal azóta is retteg a medvéktől.
- Nos van még hydrás vagy mi nyertük a bunyót?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 218
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   Szomb. Jan. 14, 2017 7:55 pm

Elise elengedte a férfit, Joe a földre esett. A lány felállt és elgondolkodva nézte a másik szenes testét a padlón, apró kis fekete darabok, por hullottak a polírozott fára, amik talán bőrt képeztek percekkel korábban. Joe eltolta, és ő hagyta is, hogy a másik akkor átengedje magát saját keresztjének. A kérdéssel már nem törődött, csak egy mosolyt villantott fel, miközben füle mögé fésülte szőke fürtjeit. Egyenesen megcélozta a karzatot, gyorsan távolabb akart kerülni Joe-tól, mielőtt a megmagyarázhatatlan jelenség újra robanásszerűen hajítja el a férfi környékéről. Mintha valami felsőbb hatalom nem engedte volna, hogy ő jelen legyen abban, amit képviselt. A lány a S.H.I.E.L.D. ügynökökhöz sietett és gyorsan felvillantva jelvényét, szóva elegyedett velük. Majd célba vette az FBI-osokat. Némi gyors beszélgetés következett, elsődlegesen Elise mezoalt hangjának megnyugtató tónusával, ami után névjegykártya-csere történt és a sereglő öltönyösök, a kiérkező, kék kabátjukon narancssárga FBI feliratot viselő ügynökök, technikusok, helyszínelők átvették a helyzetet. A lány elterelt mindenkit, aki a megszenesedett Joe-hoz közeledett volna, és megcélozta a pultot, fáradtan ülve fel az egyik bárszékre, átnyúlva hosszú karjval a polc felé, és leemelve egy üveg whisky-t. Töltött magának egy kristálypohárba és jobbjával halántékát masszírozva kortyolt bele csodálatos nedűbe.
Életet adott át, mint kiderült, a semmiért, tűznyalábokat hajigált emberekbe, az erejével felnyitott egy obeliszket és egyitpomi-asgardi fegyverekkel küzdött...
Észre sem vette, hogy még páncélban ül a pultnál.
Ennek változnia kell, gondolta végig.
Nem volt felkészülve, hogy az élete ennyire komolyra forduljon, ilyen hamar.
A pohár felett elgondolkodva nézte végig, ahogy a férfi látványosan feltámadt, újra. Kudos, mondta magában, és poharát emelte a tűzmadár felé. Volt a látványában valami ismerős és megnyugtató.

Mielőtt bárki szóvá tehette volna a testén viselt páncélt vagy a rombolást, Elise átfurakodott a hatalmas szemekkel néző, biztonságos távolságba terelt vendégek között. Átnyújtotta a telefonszámát az utasításokat nyújtó FBI-ügynöknek, és csak szó nélkül, hanyagul emelte S.H.I.E.L.D. jelvényét, amikor kérdésekkel és utasításokkal rohanták volna le. Mikor Joe magához tért, Elise a fákon túl akkor indította be a motort, és a combjai között feldoromboló gép megnyugvással töltötte el, az arcába csapó, fizikailag fájdalmas, hideg szél ellenére is.

Fehéren emelkedett a Hold a Csendes-óceán fölé, és millió gyönyörű hangon énekeltek a mély, végtelen égboltozaton a csillagok a fekete, végtelen hullámok felett, miközben Elise Heart motorjának zúgása, hátsó lámpájának vöröslő fénye beleveszett az éjszakába.

(Köszönöm a játékot!)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTéma: Re: Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)   

Vissza az elejére Go down
 
Estély az óceán partján (Joe és Elise) (Deception Pass State Park, Ault Field, Washington)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie
» -= Park =-
» Hullócsillag Park
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Nyugati államok-
Ugrás: