Columbia Falls, WA, United States (Wanda és Elise)

Elise Heart "Aurora" lepillantott a motorról a völgybe. Napfény ömlött végig a zöld lombokon és a csillogó vízen, fátyolfelhők terültek csak a halványkék, nyári égboltra és békésen hullámzott az óceán felé a Columbia folyó.

A lány visszavette a sisakot és elfordította a kulcsot. Engedelmesen dorombolt fel hosszú combjai között a BMW sportmotor, hamarosan csendesen gurulva elhagyta a murvás parkolót és az óceáni szélben susogó, zöld lombok alatt feldübörögve maga alá kapta a főút aszfaltját.

Aurora nem akart itt lenni. Legnagyobb, tomboló hőségében szabadult el a nyár, a júliusi forróság átható, hófehér napfénnyel lepte el a világot. Úgy érezte, minden sejtje energia teljében van, ahogy szabad hófehér bőrfoltjai a motoros bőrdzseki alatt és felett mohón itták az éltető napfényt. Sokkal inkább engedte volna magát szabadon valahol délen, elefántcsont-fehér homokos tengerparton, valami vonzó illető mellett, ahol susognak a tenger hullámai, ahol smaragdzöld a dzsungel és azúrkék a meleg lagúna... De itt kellett legyen. Itt kellett legyen, mert a villogó piros lámpa a S.H.I.E.L.D. képernyőkön azt jelentette, nem csak ők keresik azt, akinek az ereje minden szenzort bepingelt a Csendes-óceántól a Sziklás-hegységig.

A lány tehát sóhajtott és megpillantott egy motelt a békés, washingtoni kisváros szélén. Sirályok cirkáltak a békés kikötő felett, sorban ücsörögtek a deszkafalú pub és fogadó tetején. Leállította tehát a járművet a veranda mellett és miután leszállt a nyeregből, lehúzta sisakját és kirázta szőke fürtjeit, miközben széles vállával belökte a fogadó szárnyas ajtaját, egy életteli mosollyal üdvözölve az ivót, végigpillantva a jelenlévőkön.

- Hey there chicken, how can we help ya - nézett fel és szólította meg Elise-t a középkorú, barna hajú pultos nő. Hosszú szótagú, ír akcentusban beszélt. Képek voltak felette a falon, emberekről korsókkal, vadászatokról, hálaadásokról. Néhány alak ült a pultnál, az asztaloknál - És Elise meglátott egy neki háttal ülő, barna hajú lányt is.
- Beer. And scotch please, if you'd be so kind, - válaszolta Aurora, odafigyelve, hogy egy nagyon generikus keleti parti akcentusban beszéljen. Ne legyen se feltűnő, se túl élesen más, mint az északnyugati. Elvigyorodott a nőre nézve és megcélozta egyenesen a pultot, kipillantva a Columbia folyóra a rönk falak közepén lévő ablakokon.
Ahogy letették szalvétára elé az italt, fogta a whisky-t, megemelte és belekortyolt. Nemes egyszerűséggel letette a motoros sisakot maga mellé a polírozott fára, haját füle mögé fésülte. Az éles koppanásra néhány baseball sapkás - mellényes helyi felpillantott, majd folytatták a sörüket. Közvetítés ment a kijelzőn, a New England Patriots a Minnesota Vikings ellen - Minden jel szerint a Patriots állt közelebb a superbowl döntőhöz.

Elise levette a szemét a tévéről és megpillantotta az ablak tükröződésében ránéző nagy, sötét szempárt. Játékosan elmosolyodott és rákacsintott a lány tükörképére, majd visszafordult a pult felé.
- Jó forró idő ez motorozni, - szólt oda a pultoshoz. Szinte égette a vágy, hogy felnyissa a szemét - Nem tudta megmondani, hogy miért. De az incselkedő viszketés felkúszott a lapockái között és Aurora látni akart.
Hát igen feltűnő lenne itt.

Elise figyelmét nem kerülte el, hogy a lány erősebben odarakta az asztalra a poharát, amint rákacsintott. Ez pedig egyértelmű volt számára, nem maradt benne kétség. Csak egyvalamit jelenthetet...
Egyáltalán nem a lányok az esetei.
Kár. Pedig olyan szép szemei vannak.

Miközben körbepillantott a bárban, elkönyvelte, hogy senki más nem igazán jött szóba, akin megakadhatott volna kétszer is a pillantása. Úgyhogy csak sóhajtott egyet. A Nap odakint perzselt, még érezte a pubon belül is, a farönkökből álló falakon át, a napsugár erejét, a csillag tüzes erejét. Talán ezért volt nyughatatlan érzése - Hiszen elemében volt, hiszen fénnyel és hőséggel volt tele a világ és minden sejtje kicsattant az élettől és az erőtől. De mégsem tudta lerázni azt a gondolatot, hogy valami, valami az érzékei szélén hullámot ver, valami más, ami felkavarja az energiát, és a gerincén felkapaszkodó ösztönök, amik a lapockái között sisteregtek tovább, mind azt súgták neki, nyissa fel a szemét.

Úgyhogy miközben a lány áthaladt mögötte, Elise letakarta az arcát, homlokát nyitott kézfejére támasztva és lecsukta a szemhéjait, majd felnyitotta őket.
Az arany-smaragd fény, amibe a világ burkolózott, a nyár melege volt. Íriszei haloványan ragyogtak narancssárga és arany tónusokban, miközben körbepillantott. Emberek szívveréseit látta, halvány pirosban, lüktetve a hőtől. A nap mély arany melege odakintről örvényekben érkezett be és ahogy oldalra pillantott...
Ott volt, a fürdőajtó mögött. Ahova a lány lépett be. Valami megmagyarázhatatlan, skarlát fényforrás, valami erő, ami görbítette maga körül az energiát. Nem volt igazán sötét de nem volt csillogó sem.
Oh, my. Csak nem?

Aurora oldalra fordulva könyökölt fel a pultra, hosszú combját átvetette a másikon, és a lányra várt. Ha a másik kijött a fürdőből, követte pár másodperc után és leült vele szemben az asztalhoz - Ha nem, akkor csak a pultnál kortyolgatta tovább a sört.

Aurora lecsukta a szemhéját, de nem zárta be a szemét, ahogy a nő kilépett a mosdóból. A saját bőrén keresztül homályosabban látott, az előtte álló pultos szívdobogása és karmazsin életereje, a nap ragyogása odakint, a fa deszkákban száradó, távoli napfény, mind derengésre csillapodott. Azonban nem volt semmi kétsége az ajtó mögül kilépő nő erejében. Úgy zúgott mögötte, mint valami skarlát csillag, mintha erős fény szűrődne át egy vásznon. A lány lapockái közt a viszketés erősebbé vált, a vérében hullámzó tűz irányt váltott...

Lehunyta a pillantását és amikor felnézett, újra gleccserkék íriszekkel, rápillantott a mellé ülő nőre. Barátságos félmosollyal bólintott.
- Kérlek. Parancsolj, - húzta arrébb a sisakját. A pultos közben kitöltötte a scotch-ot és a sört. Elise koccintásra emelte a saját poharát - Jég nem volt benne - és fejét oldalra billentette.
- To being happily drunk, sister - mondta vidáman a lánynak és felhajtotta a saját italát.

A skarlátvörös hajú lány belekortyolt az italába és küzdött vele, mielőtt le tudta volna nyelni. Elise belepillantott a hatalmas, gyönyörű, mély szemekbe és amint meglátta, hogy a másik hogy küzd az itallal, nem tudta megállni a nevetést.

Miközben ajkai vigyorra húzódtak, hogy minden foga látszott és felnevetett, haját lazán átdobta válla felett és felhajtotta a whisky-jét.
Oké. Tehát egy félénkebbel van dolgunk.
Oldalt pillantott a másikra.
Óvatosan, Elise. Nem a tapintat a fortéd, de ne robbantsd rá az ajtót egyből, ha lehet.
Tökéletesen biztos volt benne, hogy a mellette ülő az, akit keres. Mostanra nem voltkétsége. Szabályosan érezte, hogy a másik ereje borzolja az ereiben a lángokat. Volt a nőben valami, valami érdekes, egy mély skarlát szín az erejében. Sötétebb, mint az övé. De nem fagyos.

- Déli lány vagyok, nem kis lépésekben játszok, - válaszolt vigyorogva. - Nem az a kaliberem. - fűzte hozzá, és felhajtotta a sörét is, majd intett, még egy kört kérve.
Oldalt pillantott a másikra, és intett felé a fejével.
- És téged mi szél hoz erre, cutie pie?