Tony Stark "Vasember"

Név: Anthony Stark
Alias: "Iron Man"
Avatar: Robert Downey Jr.
Adatok: Született, New York, 1965. május 20. Szülei Howard és Maria Stark.
Karakter-alkotó pontok:
Zsenialitás (1 pont)
Hivatás - Computer and Mechanical Engineer (2 pont)
Vagyon (2 pont)

Képességek: (Nincs)
Foglalkozás: Stark Industries volt feje
Titulus: (Nincs)

Tudnivalók: Ipari mágnás, zseni, enyhén narcisztikus szuperhős. A Stark Industries feje volt, amíg Pepper Potts-nak át nem adta ezt a szerepkört, jelenleg relatíve a legnagyobb tulajdonos, bár a fiaszkói után kivásárolt részvényei miatt a vagyona most kevesebb, mint volt. Épkézláb Vasember-páncélja nem maradt a legutóbbi, Justin Hammer által rászabadított robot-páncél-őrület megfékezése miatt, és ami még volt tartalékban, a házában robbant fel. Szóval most egy új páncélt építget.
Főellenségei a sértett középszerű idióták, akiken lehet hogy a mőktban esetleges csak egy picit átgázolt és ezt nem dolgozták fel, ezen kívül ellenségei még a HYDRA, rivális cégek, a földön gonoszkodó alienek, a hübrisz és az alkoholizmus.

Előtörténet:
Helló.
A nevem Tony Stark.
Reggel jóképű playboy, és játékszer az előző esti szupermodell vagy tehetséges riporter vagy színésznő vagy énekes számára.
Délelőtt többségi tulajdonos, szenátusi bizottságok visszatérő vendége mérges honatyák előtt.
Délben filantróp média-szereplő, esti talk show-k felvételén frappánsakat lövöldöző iparmágnás-szuperhős. Szerintem Conan kedvel a legjobban.
Délután mérnök és zseni és szerény képességei segítségével világot megváltó látnok géniusz.
Este a következő modell vagy színésznő vagy hasonló átmeneti partner társa egy italra a háromszemélyes ágyamban a penthouse manhattanre néző hálójában.
És amikor ezek a partnerek már elaludtak kimerülten...
Éjjel Vasember.

I am Iron Man.

Öregem, hogy mennyi minden történt, mióta hat éve kimondtam ezt a mondatot. Bárcsak minden egyes pillanatban képes lennék megfelelő AC/DC háttérzenére élni az életem.
Várjunk csak, hiszen megtehetem. Én vagyok Vasember.
JARVIS, rakj be háttérzenét.
FRIDAY vagyok, uram. JARVIS mint CEO-nak, Miss Pottsnak az asszisztense lett, emlékszik?
Oh right. Hogyne emlékeznék, minek nézel engem?
JARVIS mindig tudta a gondolatait?
Ez a feladatod, vagy nem?
Minek néz engem, uram?
Én mindig redhead femme fatale-nak képzeltelek el.
Kívánja, hogy foglaljak időpontot terapeutánál a komplexusainak a feldolgozására?
Csak rakj be AC/DC-t.
Ahogy kívánja. Parancsoljon.

Tehát. Hol is tartottunk? Én vagyok Tony Stark, milliárdos, filantróp, indusztrialista, szuperhős, Vasember. Tudom, tudom. Meglepően jól hangzik. A titkom kiegyensúlyozott vörös hús, meg heti három kardió. Kérsz egy italt? Épp győztem. Ó, tudod, csak az Egyesült Államok törvényhozását. Ugh. Nem nagy dolog, csak politika. Annyi a lényeg, hogy bólogatsz, egyetértesz, majd úgyis azt csinálod, amit te akarsz.
Az elmúlt időben visszatérő vendége vagyok a Senate Appropriations-nek kedd délelőtt és cserébe a House Appropriations-nek délután. Aztán a Senate Foreign Affairs, aztán a Hosue Foreign Relations szerda és csütörtök reggel. Aztán az Armed Forces kéthetente pénteken. Jó nem keverni, mert a szenátusban republikánus, a képviselőházban demokrata vezetés alatt van. Első esetben azt kel mondani: Amerika! U-S-A, U-S-A, U-S-A! Fegyverek, fegyverek mindenkinek, hiszen a szabadság meg a demokrácia és a terrorizmus ellen! Meg nem szabad nagyon tökön rúgni a különböző szenátorokat pénzelő fegyvercégeket, mert akkor kényelmetlenül fogják érezni magukat és kérdésekre kell válaszoljanak a lobbistáknak ebéd közben és semmi sem rontja el a washingtoni éttermekben a kiváló homárt, mint az, hogy "Szenátor úr, a Lockheed Martin Jó Kormányzás alapítványa pontosan hány millió dollárral is támogatta az újraválasztását és Tony Stark cége hány munkahelyet vitt el az államból?" Nem. Nem szabad leütni a fekete golyót rögtön az elején. A demokratáknak meg azt kell mondani, szabadságjogok, és hogy én nem fegyvermilliárdos vagyok, hanem megújuló energia és környezet és hasonló hippi dolgok.
Nem nagyon érdekel.
Úgy értem, úgy nem folyok bele a dolgokba nagyon, mert szerintem marhaság a politika nagyrésze, de a béke akkor béke, ha a jó fiúknak hosszabb botja van mint a rosszaknak.
Én adom a botot. És a frappáns beszólásokat az elején és a végén. A frizbi-dobálást meg Rogers. Ahh. Amerika, becsület, home of the free, land of the brave. Olyan szívesen elbeszélgetnék azzal az alakkal egyszer.
Ha összejön ez a Bosszúállók projekt vagy mi az, amiről hush-hush Fury suttog, akkor jól tanácsot is adhatok nekik és lesz rá lehetőségem.

Persze. Engem csak tanácsadóként akar meghívni bele.
Rogers, a csillogó Rogers kapitány, ő meg full tag. Jár vele vajon munkahelyi kocsi meg kondibelépő? Nem jár? Nem tudom, ezt még meg kell kérdezzem.
De Fury csak tanácsadónak akar. Az aktámon olyasmik éktelenkednek, hogy alkoholizmus, (Pfff) megolománia, (Na tényleg, ezt kikérem) narcisszizmus, (... Egy kicsit, igen, ilyen van) és instabilitás. (Oké, ezen már dolgozom.)
Mindezt jól átbeszéltük, Fury meg én. Háromszemközt. Egy fánk mellett.

A dolog ott kezdődött, hogy engem elraboltak Afganisztánban, még hat évvel ez előtt. A hadúr, aki valami generikus törzsi megmondóember volt, zavaróan sok modern fegyverrel és amerikai kapcsolattal és rossz lehelettel meg agresszív szemöldök-mozgással, fegyverek építésére kényszerített és én hű segítőmmel, egy másik fogollyal, aki a mellkasomban lévő fémszilánkokat egy mini arc reaktorral meghajtott elektromágnessel tartotta távol a szívemtől, nos eldöntöttük, hogy inkább építünk egy...
Páncélt.
Amivel majd harcban vívjuk ki a szabadságunkat.
Hű segítőm meghalt és én egy életre megtanultam, milyen az establishment másik oldalán lenni. Az ipari fegyverlobbi, ami a külpolitikai gépezetet hajtja, és mennyi szenvedést okozhat.
Visszatérésem után az időmet a cég transzformálásának szenteltem és az újabb és újabb páncélok építésének...
Obadiah, apám régi barátja és mentorom általi elárulásig, majdnem sikeres elhalálozásomig több ponton, és némi mechanikus szkander-karatéig, amikor is vasember-páncélomat Obadiah hatalmas monstrum-páncélja ellen vethettem be, amivel ki tudja mit kompenzált, én nem akarom tudni, nem is akarok belegondolni, fúj.

A lényeg, hogy egy sajtótájékoztatón bejelentettem: Én vagyok vasember.
Wow.
Jó érzés volt. Tényleg.

Egészen addig, amíg némi kalkulált mélyzuhanás után a cég vezetését elvesztettem és jó pár részvényemet kivásárolták. Átadtam a CEO tisztet asszisztensemnek, Pepper Pottsnak, amíg még tehettem. Miután egy nyilvános partin belehugyoztam a páncélomba, illetve Rhodey barátomnak saját kézzel kellett kiütnie és elemelnie egy páncélomat a hadsereg számára, nos, enyhén zabos voltam, illetve, érthetetlen módon a részvényesek nem voltak túl biztosak a vezetési képességeimben.
Hm.
Fury és a lehengerlően dögös Romanoff ügynök siettek segítségemre, némi zen jóga totál ellazult fogadd el magad marhasággal, és Romanoff, aki kette számú asszisztensem volt és kiderült, hogy igen, ő bizony egy ügynök, latexbe öltözve állt neki a testmozgásnak, - Sajnos nem úgy, ahogy én örültem volna neki - És Justin Hammer ügyeletes rosszakaróm és a soron következő komplexusos gonoszkodó indusztrialista bánta meg, hogy kekeckedett velem.
Úgy értem, mit akarnak ezek? Mi az elképzelés? Hogy valami túlméretezett fegyverrendszerrel engem padlóra raknak és utána mi lesz? Az elnök átadja nekik a Fehér Házat? Vagy hivatalos rajongó klubjuk alakul akik megértik őket? Nem tudom elképzelni, az ellenem periodikusan forduló bosszúszomjas, megkeseredett ellenfelek mit is akarnak igazából második lépésként, ha engem lapátra tettek.

Oké. Tehát. Hammer ment a levesbe. Egy darab utolsó páncélom közben tropára ment Justin hülyén kigondolt hammer-páncél-robotdrón lázadó seregeinek széjjel szedésében. A mester-elme, aki Justint mozgatta, szintén rajtam akart bosszút állni, valami furcsa kelet-európai kiejtésű, hosszú hajú fazon, meg a papagája. Ne kérdezd, én se értem. Szépen mind a ketten mentek rács mögé.
Én elvesztettem egy halom részvényt, plusz a házamat felrobbantották közben. Páncélom, na az meg épp nincs. Múlt héten kezdtem neki a Mark 43 páncél kidolgozásának. Menet közben tudom majd felvenni. Pepperrel meg... Nos hogy hányadán állunk, azt én se tudom. Oké? De egy a lényeg: Talpon vagyok továbbra is és többé-kevésbé egy darabban jöttem ki a megpróbáltatásokból.
És mi a tanulsága mindennek?
Milyen tanulsága. Nem figyeltél? A lényeg, hogy a világbéke továbbra is fennmaradt és nekiállhatok agyalni a következő projektemen.
Így játszom én.
Én vagyok Vasember.

A felszállási engedélyt megadom, a kérelem teljes mértékben helytálló így ELFOGADVA.
Üdv nálunk és csínján a hölgyekkel. Harapósak!