ALTERNATÍV: Tűztemplom - Bosszúálló bázis

Elise Heart "Aurora" a templom lépcsőjén állt és elmerengve nézte a város esti fényeit. New York felett lemenőben volt a nap, arany-vörös színekbe borítva a horizontot és ringó fényhidat bocsátva az éggel egybefolyó óceán hullámaira. Az épülő városrészek felől kalapácsolás, motorok és daruk hangja hallatszott, és egybefolyt a város esti hangjaival, a forgalommal, az átható háttérzajjal.

A lány szomorú volt. Mindig energikus személye elcsendesedve tekintett a városra, a gyönyörű, törött, de újjáépülő metropoliszra. Megérte? Nem tudta eldönteni. Nem tudta eldönteni, megérte-e a háború azt, hogy itt van. Az elvesztett barátok, az elmúlt percek, amik sohasem térnek vissza már, sziklák súlyával nyomták felelősségtől amúgy is terhelt, fiatal vállait. Atlétikus alakja mozdulatlanul meredt a lemenő naptól tűzbe borult horizont ellenében. Fejét oldalra billentette, majd megrázta. Nem volt rá jellemző a búskomorság. Körbefordult és végignézett a templomon. Az évezredes, hófehér kőfalak, a réz tégelyekben kavargó-táncoló lángok idegenek voltak a fém-üveg városkép környezetében, magasan a felhőkarcolók legfelső emeleteivel egy vonalban lebegve. Számára mégis idegen módon ismerős és megmagyarázhatatlanul megnyugtató volt ez a környezet, ugyanúgy, mint amikor először vetette rá pillantását. A templomom. Valami, ami az enyém. Valami, amit rám hagytak. Végre... Valami kézzelfogható, nem csak a kérdőjelek. Újra megrázta a fejét. Jól van Elise, ne szálljon az egód a fejedbe. Hatalmas dolog, hogy itt vagy és ez nem csak a tiéd. Egy egész csapatnyi különlegesnél különlegesebb hőssel fogsz rajta osztozni hamarosan, akik már nagyon rég kiérdemelték a helyüket. Ne feledd, hogy mennyire újonc vagy mellettük.

Még állt egy pilllanatig, majd tettrekészsége nem hagyta nyugodni. Sietősen felszaladt a lépcsőkön és bement a hatalmas csarnokba, ahonnan különböző termek nyíltak. Ő csak végighaladt a szobrok és a roppant tűztartó tégelyek mellett és egy olyan folyosónak vette az irányt, amerre nem járt. Meg mert volna esküdni, hoyg a komplexum kilencven százalékát nem látta még, és tele volt érdekesebbnél érdekesebb titkokkal az épület.

Ahogy haladt a folyosón, jobb után bal kanyart vett, majd megint jobbat, egy lépcsőn le, egyen fel, míg egészen biztos volt benne hogy eltévedt és a fényt adó lángok is elfogytak. Övéhez nyúlt fegyverpálcájáért - Míg rájött, hogy azt elvesztette, páncéljával együtt, a háborúban. Megveregette saját homlokát szórakozottságának tudatában és ujjai között fényt idézett. Ahogy ereje forróan szaladt végig karján, rájött, hogy minden melankóliája ellenére még mindig képességeinek és önbizalmának teljes erejével megy előre, energiától repesve, új kalandok felé. Nem tudta megállni az arcán elterülő vigyort, ahogy ismeretlen folyosókon haladt, szinte futott végig, míg egy hideg, durván faragott kőfalakkal körbevett, nagyobb csarnokhoz nem ért, melynek végén roppant, nehéz, egzotikus és ősi motívumokkal faragott, szárnyas ajtó emelkedett. A lány pontosan tudta, hogy minden tele van nanoszintű elektronikával, így megkereste az ajtó közepére illesztett tenyérmotívumot és magabiztosan rásimította karcsú ujjait a quantummechanikus zárra, ami egy másodperc múlva felfénylett. Fehér energiacsíkok úsztak szét a cirádák között és az ajtó lassan, hatalmas tömegét hangtalanul mozgatva, nehézkesen felnyílt. A falak melletti tégelyekben tüzek gyúltak, és Aurora szemei hatalmasra nyíltak a látványtól, ami fogadta.

Egy robosztus, embermagas páncélalak nyugodott a terem közepén - És e terem végén pedig emelvényen egy ősi, tökéletesen kidolgozott kard, aminek pengéjén hidegen villant a tégelyekben és az ő ujjai között táncoló lángok sárga fénye.

Különös nyugodtság az mi hatalmába kerített Arthurt. Tán még sosem volt így nyugodt. Végtére is, hazáját a magasba emelte, kiharcolta a békét és már a saját háza táján is rendet tett. A jól megérdemelt pihenés azonban nem sokáig élvezhette. Legalábbis az ő szemszögéből. Valójában közel 1600 évet töltött ebben a nyugalomban. Számára azonban alig tűnt egy szemhunyásnak az egész. Ahogy kinyitotta szemét, bőrére kövesedett páncélzata megrepedt arcán. A szeme mozgatásától is peregni kezdett a páncélzat. Ahogy mozdult a burok úgy repedezett. Mint egy főnix aki ről az arany tojás héj pereg le úgy lépett ki a szarkofágjából. Emberi ruházata pedig a vékony hamurétegként oszlott le róla.
-Te ott.
Emelte jobbját a lány felé.
- Ama különös viseletben. Te törtér e életemre az imént?
Vonta kérdőre. Tartása egyenes, mit sem törődve ruházata teljes hiányával.

Történtek Elise szeme előtt az ezoterikus események, pergett le a férfiról a páncél, hamuként foszlott a ruha, majd minden további magyarázat nélkül Ádám-kosztümben kelt fel az ismeretlen és teljesen indokolatlan kérdéseket tett fel a lánynak.
Elise végignézett szerelésén. "Winter is coming" feliratú, Stark farkast ábrázoló, Trónok Harcás fekete pólója és világos farmere meg egy fekete sportcipő voltak rajta. Nem számított különös szerelésnek, de ahogy a lány belegondolt, egy ősi templomban ébredt meztelen férfinek, aki úgy beszél, mintha királydráma-írók adták volna alá a szöveget, lehet, hogy más elképzelései vannak a ruházatot illetően. A lány oldalra billentette a fejét és kíváncsian nézett a másikra. Végignézett a férfin, elmosolyodott, majd újra annak szemébe nézett és válaszolt.
- Én itt. Te meg ott. Miről beszélsz, Shakespeare? Egyfelől, ki tört az életedre?
Elise közelebb lépett, kezét, aminek ujjai között a lángok égtek, magasabbra tartotta és elkezdte szemlélni a másikat.
- Másfelől, aki az életedre tört, az rakott be ide rohadni a hűtőbe?
A lány jobbra-balra hajolva nézte meg a másik füleit, nyakát, karjait. Valami furcsa volt. Összevonta a szemöldökét, kihúzta magát és újra megszólalt.
- Harmadrészt, mit keresel itt a kérómban? Valami extraként adtak a templom mellé? Egy medencének és bárpultnak jobban örültem volna.

Arthur maga biztosan tartotta fent a kezét. Nem tartott a lánytól még ha boszorka is volt. Többé nem esik ilyesfajta kelepcébe.
A lány szavait hallva a kezdeti magabiztosság fogyni kezdett. A szavak furcsán voltak párosítva, némelyike teljesen ismeretlen volt, valamiféle halandzsa lehetett. Ha csak nem.... Bűbáj?
-Elég legyen boszorka. Te ki a tűzzel cimborálsz. Még egy átok sújtotta szó és fejedet vétetem. Inkább áruld el királyodnak, miféle hely ez.
Lassan leengedi a kezét és körbetekint a sötét helységben. Valamiféle kamrának sejti.
-Tán börtön e eme ódon kamra? Figyelmeztetlek!
S keze már mozdul is a lány irányába intőn.
-Válogasd meg szavaid.

Elise elvigyorodott, ahogy a férfi szavait hallotta. Szemöldöke felfutott homloka közepére és széles vigyorral hallgatta, amit a másik mondott, majd megcsóválta a fejét.
- Boszorka. Na ez menő. Ezt még nem mondták rám. Hát ez nagyon laza, tíz pont a Shakespeare csapatnak. De... Királyodnak? Öcsém, téged mikor raktak spájzba?
Majd ahogy a férfi körbenézett és kérdezősködött, Elise elrejtette a mosolyát és teljesen komoly arcot tettetve, drámaian szólalt meg.
- Igazad van, királyom. Átláttál cselszövésemen, bűbájom hát nem fog rajtad! Tudd meg, hát, tudd meg, hol vagy s ki vagy!
Aurora drámaian hátravetette a fejét és eposzi hangon folytatta.
- Neved s rangod Han Solo király, s a gonosz Birodalom ellen küzdöttél fémes paripádon, az Ezeréves Sólymon, mikor a cselszövő nagyúr, Darth Vader megtalált, hű követőd árulása okán. Gonosz Hibernációs bűbájjal fagyasztott egy nitrogéntömbbe, de hűséges bajtársaid, Sir Luke Skywalker és csapata megtaláltak. Az én nevem Lady Leia, avagy Leia hercegnő és most felébresztettelek, miután visszaszereztük porhüvelyed a gonosz Jabba Gróf bűzlő, vétkes tanyájából.

Aztán, amikor a férfi kezét emelni kezdte, Elise egy rugalmas lépéssel hátratáncolt és felemelte saját balját, nyitott tenyérrel. A fizikai fenyegetés felborzolta a libabőrt a karján, az energia elkezdett feltelni izmaiban.
- Figyelmeztetlek, Király, az Erő velem van, hisz a bölcs Yoda Testvér megtanított áldására a Dagoba grófság templomában!

Embert nem látott még így örülni boszorkányság vádjának. Ez oly módon ledöbbentette, hogy csak némán állt egy helyben és hallgatta miket hord össze a lány.
~Leia Hercegnő...
Nyelt egyet és szégyenérzete támadt. Egy nemes hölgy elé állni teljes a király teljes pompájában talán még részéről is helytelen. Vagy legalább nem illendő. Erőt vett magán hiszen ekkor már nem lehetett mit tenni. Egy királynak még ilyenkor is magabiztosságot kell mutatnia.
-Hű követőm? Úgy érted Lancelot? Az imént csaptam le áruló fejét gaz testéről! Miféle cselt szőtt az az álnok gazember?
Fakadt ki majd Aurora távolodását látva kicsit lecsillapodott.
-Kérem meséljen még hercegnő és bocsássa meg megjelenésem korábbi modortalanságommal együtt.
Ekkor nézi meg jobban a lány pólóját. Hiszen ez egy címer lesz, valamiféle Walesi tartományból.
-Kegyed melyik ház leszármazottja?

Aurora mosolyogva hallgatta a másikat és lelkesen bólogatott, ahogy azt egy hercegnőnek egy király jelenlétében illendő is. - Lancelot? - A lány csak ráncolta a homlokát és közben a kardra tévedt szórakozottan a pillantása. Hidegen csillogott a fegyver az állványon. Elsőre nem is tűnt fel neki a furcsasága, a fehéren ragyogó fények a pengén. - Persze. Lancelot. Így van. - hagyta rá bólogatva a férfira. - Szerencsére, hű követőd, Sir Chewbakka, a Vuki Felkelők vezére felderítette ezen ármány csalárdságot. De addigra már másokat is lefejeztek, apám hű követője, a Stark család feje is áldozata lett az árulásnak. Ám fia, Robb Stark most Északot vezeti a csalárd Lannisterek ellen háborúba! Robb Stark távoli unokatestvére, Tony Stark, a Vasember most velünk van és Isten a tanúm, arra gyanakszom, a Dalekek vannak minden mögött! Voldemort, a Sötét Nagyúr újra erősödik... Ugye tudod, ez mit jelent, uram, király? Elise drámaian, szemét összehúzva bólogatott, az utolsó mondatokat már szinte rettegő hangon suttogta, várva a másik válaszát. Aztán a következő kérdés váratlanul érte. - Hogy melyik ház...? Kihúzta magát, ahogy válaszolt. - Természetesen a Targaryenek! Úgy hívnak itt alattvalóim, hogy Királynő, Sárkányok Anyja, Láncok Megtörője! És a gonosz Lannisterek az én ellenségeim is, de most együtt leszámolhatunk velük.

Gyanakodva pillantott a lányra amikor az az Excaliburra sandított. Csak hamar kezdett zavarossá válni az egész kép.
-Sir Chewbakka?
A zavaros részletek elveszették jelentőségüket. A történteket hallva Arthur szívében fellángolt valami. A vágy, a vágy a béke után. Szemei szinte felizzottak ahogy a lányból kibuggyant a kérdés.
-Még szép.
Ereszkedett féltérdre. Markát előre szegezte lehajtott fejjel. A fegyver megremegett az álványban. Rögvest ki is szakadt onnét. Sebesen pörögve int egy flexkorong ívesen megkerülte a lányt. Éles pengélye még a levegőt is úgy vágta, hoyg annak ideje sem volt megmozdulni. Arthur rámarkolt a nyelére. Égbe emelte az Exclaiburt és felegyenesedett. A magasból egy féncsóva csapott a templomba, zavartalanul haladt a falakon keresztül anélkül, hogy kárt tenne bennük. Mihelyst elérte Arthurt könnyed könnyed aranyszínű páncél borította el.
-Én Arthur Király, első ezen a néven, fogadom, hogy véget vetek a szenvedésnek és igazságtalanságnak. Karddal lesúlytok mindazokra kik veszélyeztetik a népem jólétét. Sárkányok anyja!
Mutat a Karddal immáron teljes páncélzatban Aurora-ra.
-Mutasd utam. Had súlytson le haragom az ellenre!

Elise mosolya eltűnt az arcáról, szemei felpattantak a sürgő-forgó kard láttán és teste ösztönösen reagált - Nem emberi reflexek kapcsoltak be, egy sor földönkívüli hormon robbant szét a véráramában. Pupillái felpattantak, ahogy tudott, még hátrébb táncolt a kard elől hosszú lábain és támadóállásban, kezeit maga elé emelve, tenyérrel előrefelé pozícionálta magát a férfitól pár méterrel arrébb.
- Hűha, ennek a fele sem tréfa... Rosabellle... Rosabelle, halló, itt vagy valahol a frekvencián?
Csak remélte, hogy a fülében lévő jeladó hullámai kijutnak a kőfalakon, de egyelőre nem érkezett válasz.

Az idegen, meg kell hagyni, igen teátrálisan mutatkozott be, Elise magában tíz pontot adott elismerően bólogatva. Ajkai lefelé görbültek "Hmm, not bad" arckifejezésbe és felegyenesedett, remélve, hogy a férfi nem jelent fenyegetést.
- Artúr, a britek királya? - kérdezte önkéntelenül, majd még két kérdés csúszott ki a száján, ahogy az agya épp töltötte és dolgozta fel az információt.
- És izé... Csak nem a Szent Grált keresed? Meg izé... Mi a töketlen fecske repülési sebessége?

A lány csak meredt a másikra, válaszra várva. Nem lehetetlen, miért az én apám meg egy északi istenség, anyukám meg egyiptomi főisten, furcsábbat is láttunk a nap alatt. Az előre, felé szegezett kardra meredt a lány, majd közelebb lépett és előrehajolt, közelebbről nézve a pengét.
- Öregem... Ez vibránium? Adamantium? Mi ez?

-Úgy bizony ifjú hölgy Arthur Király színe előtt állsz.
Kihúzza magát a ragyogás lassna elhal körülötte.
-Grál? Fecske? Botorságok hagyják el száját nemes hölgy.
Homlokát ráncolja ahogy ak ardját vizslatja.
-Tévedés. Ez az Excalibur. Meglep, hogy nem simered fel. Királyságom határain túl mérföldekre is bárdok zengik nagyságát. De mond csak.
Ereszti le lassan a kardot.
-Emlegettél bitangokat kik a népre törtek. Merre találom őket? Lakolniuk kell valamennyiüknek gaztetteikért. Amíg én uralkodom Angliában béke fog honolni! Addig éljek!
Jobbjával szívéhez csap és szalutál.

Elise kihúzta magát és mély levegőt vett, majd lassan kifújta. Lehetséges volna? Az az Artúr király?
Nem volt benne biztos, hogy mit gondoljon, ám egyvalamiben biztos volt. A férfi ismerősnek tűnt. Nem tudta, hogy miért, talán a fülei álltak úgy, ahogy, vagy lehet, hogy a szeme fordult más szögben, mint...
Mint egy embernek.
A vele szemben álló férfi nem volt ember, vagy talán nem teljesen az.
Lehetséges volna? Ízisz vére...
Nem. Látomásaiban barnább, kreol bőrűnek, sólyom metszésű orrúnak látta Íziszt és népét.
Vagy lehet, hogy kree, vagy... Vagy xandari vagy... Jégóriás, sötét elf, vagy...
Azgardi?

- Excalibur... Artúr... Anglia... Hát persze. Miért ne.
A lány leengedte a kezeit és hosszú másodpercekig nézett a férfi szemébe, majd megtörte a csendet.
- Akár excalibur, akár nem, biztos vagyok benne, hogy az a kard vibránium-adamantium ötvözet. Ha pedig így van, lehetséges, hogy tényleg aaz vagy, akinek mondod magad.
Elise megfordult, a száját rágva sétált fel-alá egy percig, tanakodva. Majd megfordult.
- Na figyelj. Először is felejts el mindent, amit az előbb mondtam. Nem Leia a nevem, nem vagyok se Targaryen, se sárkányok anyja, semmi.
Kihúzta magát és folytatta.
- Bosszúálló vagyok. Vagyis... Azt hiszem, az vagyok, ezt még le kell rendeznem a Kapitánnyal, illetve, van némi formalitás körülötte, vagyis...
Megrázta a fejét.
- A lényeg, hogy nem Angliában vagy. Távolról sem. Most kapaszkodj meg és számolj el tízig, miután végighallgattál. A hely Amerika, a dátum... 2017. Éppenséggel tényleg háborúban állunk, de egy sokkal, de sokkal nagyobb ellenfél ellen, mint amit eddig láttál. Jégóriásoknak és sötét elfeknek hívják őket, és hát az egész Föld ellen vannak és...
A lány a másik szemébe nézett, majd inkább oldalra billentett fejjel folytatta.
- Na jó. Először is, innod kell valamit. Meg nekem is. Utána folytatjuk.
Intett, hogy a másik kövesse és elindult kifelé a teremből.

Arthur csőrét piszkálta a lány nem törődömsége ebben a kritikus helyzetben. A hangneme sem volt a legmegfelelőbb. Döbbenetes volt ilyen szavakat hallani egy hercegnőtől.
-Én Art....
Kezdene bele de a lány szájmenése belé folytja a szót ami ritkaság.
-Kapitány? Ez egy hajó?
Megrökönyödve körbe pillant a hajó belsejében. Irgalamtlan nagy hajónak kell lennie... Ám egy újabb meglepetés érte, ileltve azok sorozata. A harci kedve messzire szált. Harag gyűlt a szívébe. Ám a jó indulat nem vezsett ki belőle.
-Nem egészen értem miről beszélsz Tűzzel háló asszony. Amit értek az az, hogy országod bajban van. Amint megbizonyosodtam róla, hogy enyéim biztonságban vannak tárgyalhatunk a tied védelméről. Legyen akár mekkora az ellen, nem riadok vissza míg feja porba nem hull. A királyt elrabolni, ezt sosem felejtem el néked boszorka. Vezess!
Int előre a karddal.
-Jó bort ide!

Elise sóhajtott egyet.
- Nem. Ez nem egy hajó, babám. Ez kőből van. De nem a talajon. Mindjárt megérted, csak igyál valamit előtte. feltételezem, nem akarsz nekem támadni, mert akkor egy darabig pofoznánk egymást mielőtt a bárpulthoz mehetnénk. Kapitány, úgy, mint a katonáknál, tudod... A neve Amerika Kapitány, vagy máshogyan Steeve Rogers, hős lovag, szerintem jól ki fogsz vele jönni.
Aztán Elise kivezette a folyosóra és a csarnokok felé a férfit, néhol kicsit töprengve, merre is haladjon. - Az országod. Nos, ha tényleg Artúr vagy, először is azt kell mondjam, bocs, de már nem te vagy a király, egy pár dinasztia jött még utánad, rá se ránts. Ez az ország is a birodalmának a része volt, de már nem az évszázadok óta. Ami azt illeti, éppen ez a leghatalmasabb birodalom a világon. Eddig oké? Megvan?
Elise fordult egy bal kanyart, fejével intett a férfinak, hogy kövesse és folytatta.
- Na most épp nem vagyunk közvetlen veszélyben, volt egy-két győzelmünk. Úgy képzeld el, hogy minden ország... Minden királyság, oké? Így megvan? Minden ország ellen, az egész világ ellen együttesen üzentek háború Malekith és a jégó...
A férfira nézett. Sóhajtott megint.
- ...A rosszak. Egyelőre maradjunk ennyinél. Majd felütöm neked a Wikipédiát és olvasgathatsz egy sort.
Aztán ahogy a másik a királyrablásról beszélt, Elise megállt, arcát kezébe temette és mérgesen morgott egyet. - Istenem. Oké. Akkor tisztázzuk. Ötletem sincs arról, hogy a jó francba kerültél ide. Először is, fél órával ez előttig még azt hittem, te csak egy leganda vagy. Artúr király, meg a Kerekasztal Lovagjai? Meg Merlin meg az Excalibur, meg a tó tündére, érted. Több, mint ezeréves sztori. Egy kicsit ugrottál az időben, de rá se ránts, megesik. Elvégre én is háromezer évvel ez előtt kellett volna megszülessek. Van ilyen. Az első évadra szántak de a hetedikben jösz be. Ez így alakult. Na most, hogy hogy kerültél ide, ötletem sincs, de amennyit a szüleimről tudok, nem lepődöm meg. Ez a templom? Ez az anyukámék kultúrájáé volt, akik magasan fejlett...
A lány a férfira nézett és újra elindult a folyosón. Megpróbálta érthetően átfogalmazni a mondandóját. - Oké, szóval... Technikailag előrehaladott...
Tanácstalanul rágta a szája szélét.
- Na jó. Istenek voltak, most maradjunk ennyiben. Anyukám is. Szóval a hercegnő dolog azért nem hazugság, technikailag... Igen, tényleg az vagyok. Felteszem, valahogy az ő kezük lehetett abban, hogy idekerültél spájzba rakva egy évezred erejéig érlelni. Jóféle bor. Igen. Az kell ide. Én maradnék a whisky-nél ha lehet. Erre. Majdnem ott vagyunk.

Arthur hangosan felkacagott. Harsányan, hogy az egész alagsor belendült.
-Még, hogy kövek az égben! Tán szárnyat kaptak az istenektől? Még, hogy egy részeges kapitány hadúr lészen!
Ismételten felnevetett.
-Hagyd a képtelen mesét az éjszakának. Szavamra felfogadlak szoptató dadának az utódom mellé.
Hahotázik jókedvűen. Ez a jókedv elillan egy pillanatra.
-Sztori? Remek vár lehet ha megélt ezer esztendőt. Nem ugrálok én semerre. Olybá tűnik kardom híre csak ugyan elért országodba.
Arthur is kezdte érezniük hogy valami nem kerek.
-Dőreségeket szólsz te lány. Majd olyan bolond vagy mint Merlin. Te vagy itt a fő mágus? Különös, hogy boszorka betölthet ily fontos szerepet.
Értetlenkedett Arthur.
-Bár szent igaz, ki a tűzzel hál nehezen hal.

Elise az alsó csarnokba vezette a királyt, miközben hallgatta a másikat. Félig-meddig mókás volt a férfi, félig-meddig pedig bosszantó.
Elvigyorodott.
- Szárnyakat. Hmm. You know nothing...
Majd sóhajtott egyet.
- Jól van, a címeres tagokkal való találkozást meghagyjuk későbbre, amikor erre járnak. Itt a bárpult. Először vele kell találkoznod.
Az egyik bárszék felé intett a lány. Közvelenül a bárpult, a kanapék és az egyéb, az ősi templom fehér falai közé nem illő berendezés mögött, (Amit első dolga volt kiegészítésként elhelyezni, mert bár és klubszoba nélkül bármilyen bázis elviselhetetlen lenne) hatalmas ablakok nyíltak a városra, amik épp nehéz függönyökkel eltakarva álltak, így félhomály uralkodott a teremben. Elise egy legyintéssel és egy csettintéssel hanyagul tűznyaláábokat lövöldözött szét, amiktől lángra kaptak a hatalmas, függő, olajjal töltött réztégelyek. Kirakott egy borospoharat meg egy martinis kelyhet a pultra és halkan dúdolva megtöltötte őket. A hűtő fénye idegen sárga-fehér pászmaként terült a csiszolt kövezetre, ahogy kinyitotta, töltött, majd visszarakta a martinit és a bort és becsukta a hűtőszekrényt.
- Nos - emelte fel poharát koccintásra a lány - Üdv újra az élők sorában, király.
A pultra könyökölve hallgatta a férfit.
- Ó igen, a kardod nagyon erős meg minden. Azért mutasd már meg még egyszer. Vibránium-adamantium, véleményem szerint és tuti, hogy valami nanoelektronika miatt van a fényjáték. És ez a páncél meg egészen klassz. Megjelenés az ötös, öregem.
Kortyolt a martiniből.
- Dőreségeket. Hát hogyne. Nem, aranyom, mint mondtam, Bosszúálló vagyok, vagy leszek, vagyis ezt még nem tisztáztuk. Mellékállásban asgardi hercegnő, de nem szeretek ezzel felvágni. Jó, igen, elvileg úgy... Második vagyok a sorban a trónra, de... Szóval azért ezt nem szoktam kirakni Facebookra. Meritokrácia, érted, inkább liberálisnak mondanám magam, de azért elviselnék egy asgardi trónt. Na mindegy. Főmágus sem vagyok, mellékesen egyetemista vagyok a Columbián. Izé... Deák, érted, meg egyetem. Hercegnő, deák, ilyesmi. A Bosszúállókat meg képzeld eel úgy, mint... Egyfajta nemesi liga, oké? A jó bajnokai meg ilyesmi, szerintem te kapni fogsz a sztorira. Olyasmi, mint a Kerekasztal Lovagjai a te korodban. Vagyis, pont olyan.
Aztán felnevetett azon, amit a másik mondott.
- Aki a tűzzel hál? Haha. Én vagyok a tűz, aranyom.
A lány cinkosan kacsintott egyet, majd kortyolt újra a martiniből.
- Jut eszembe - tette le a poharat. - Még be sem mutatkoztam igazán. A nevem Elise Heart... De sokan csak úgy ismernek: Aurora.
Kezét nyújtotta a másik felé.

Belépve a helységbe a kardot a fogásra akasztotta.
-Különös fegyver tartó. Varázspálcára méretezték?
Fintorogva lesett a pultra. Távolról körbe járta.
-Különös varázs asztal boszorka.Rengeteg főzet. Szép míves fa. Hatalmad elismerést érdemel.
A különös páncélszekrényt vizsgálattá míg a lány egy könnyed mozdulattal kihajtotta a mázsás vas lapot. Ahogy fény gyűlt benne Artúr hátrébb ugrott, alig hogy megcsapta a hideg kardja felé nyult mejjel másodperccel később ketté csapta a varázs dobozt. A szikrák láttán újból és újból lecsapott míg szecskára nem vágta a hűtőszekrényt.
-Démoni doboz, nem lehelsz tőbe senkire fagyos langokat!
Döfte bele végül a kardot. Elégedetten mint a pulthoz ahol egy pohár bor várta.
-Vicces vagy boszorka de egy percre se haltam meg. Eme bor után célba veszem házam és hűtlen asszonyom fejet vétetem! Egészség!
Belekóstol a borba. Fintorogva köpi a padlóra le.
-Miféle lőre ez? Semmi ize!
Törölgeti a szájat miután falhoz vágta az italt.
-Tehát hercegnőnek tanulsz? Aki az itteni kerek asztal egy lovagja? Hallja e kegyed. Csak hamar nőtlen leszek. Országaink előnyére válna ha megosztanád velem méhed és együtt uralnánk a két királyságot. Mit szól ajánlatomhoz Elise Szívű Auróra?

Elise csak szórakozottan bólogatott.
- Hogyne, varázspálcára, de néha villámszóró kalapácsot is lehet ráakasztani.
A férfi csak császkált a pult körül.
- Tudom, tudom, nem elégszer mondják ezt nekem... - a lány csak sóhajtott, miközben halkan dúdolgatott tovább. Ahogy visszarakta volna a hűtőbe a két üveget, fémes suhanást hallott és elemi erővel csapott be, az orra előtt, a hűtőszekrénybe a feltehetően Excalibur nevű kard.
A másodpercek lelassultak, végtelenül hosszú pillanatokká teljesedtek ki Aurora előtt. Ahogy szikrákat, üveg-, műanyag- és fémszilánkokat szórva a hűtő az egymást követő csapásoktól darabokra robbant, a lány hosszú lábain emberfeletti erővel rugaszkodott el a talajtól, miközben a jobb kezében lévő boros üveget ívben hajította oldalt, a férfi felé, gondolkodás nélkül. Balját arca és mellkasa elé kapta, ahogy hátrafelé rugaszkodott. A repülő szilánkok felhasították egymás után a pólójának ujját, hosszú, sekély karcolásokat ejtettek a fel- és alkarján.

Elise egy két méteres ív végén szétvetett tagokkal ért földet, két talpa széles terpeszben érkezett a talajra. A lány felvonta szemöldökét és felegyenesedett a mély tartásból. Íriszeiben sárga lángok futottak szét, halvány, perzselő ragyogást vetve orcáira. Végignézte a hűtő maradványainak elpusztítását.
- Baszki. A számlát meg gondolom küldjem az angol trónnak, ugye?
Ez után a fagyasztott idegen folytatta a kulturális programot pohártöréssel, köpködéssel és az ital szidalmazásával.
Ekkor már majdnem elpattant a lánynál a cérna.
- Hallod, k...vára kezd elegem lenni. Még egy ilyen és keresek egy nagyobb hűtőt és elraklak a fagyasztóba még pár száz évre a tonhalkonzervek mellé gondolkodni.
De a másik csak folytatta az érdeklődést a rusztikus fegyverbemutató és folklórprogram közben.
- Nem hercegnőnek tanulok baszki, hanem mellékesen vagyok asgardi hercegnő, de mint mondtam, ez most lényegtelen. Amit rövid távon tudnod kell, az az, hogy ha nem fejezed be a szentimentális izomflexelést, megmutatom, mit hívunk a mai korban kocsmai verekedésnek.
De utána nem állta meg, hogy ne nevesse el magát, alább hagyott a harcias hangnemmel.
- Haha. Csábító ajánlat, de ezt a hercegnőt jelen pillanatban épp egy másik hercegnő érdekli, de ha érdekelnek a boszorkák, majd bemutatlak egy másiknak, akinek még a neve is Witch, Scarlet Witch és igen dögös. Egyenesen WILF. Bármikor vállalnám egy körre.
A lány legurította a martinit, töltött még egy kört magának és a férfira nézve oldalra billentette a fejét, elővette a pult alól a kiváló minőségű ukrán vodkát, leakasztott egy vodkás poharat, töltött és lerakta a másik orra elé.
- Na akkor öregem, parancsolj. Ez erősebb. Ez férfinak való szesz. Csak ha igazán tényleg bátor vagy.

-Villámló kalapács, meg Szivárvány hidak... Boldogapáink meséi ezek. Ők még láttak szivárvány hidat meg villámló kalapácsot.
Kacagott nosztalgikusan.

Kazsabolás közben az üveg ripityomra csattant a fején. Kemény kezű ám még keményebb fejű király volt.
-Hűtő? Miféle boszorkányság ez? Hideget lehelő fáklyás szekrény... Különös dolgaid vannak.
Elengedi ak ardot és lábával belekotor a maradványokba. Mindneféle üveget, főzetet talál, de akad itt némi hús féleség is. Ehetőnek tűnik. Ide oda bóklászik, rugdosva amaradékot. Érzi a hűvöset ami árad. Fülét megüti a lány merész hangnme. Lép fleé egyet, nyútja karját is felé. A kard nesztelenül röppen kezébe és szegeződik a lányra.
-Vigyázz a szádra némber! Tudd kivel beszélsz! Nem óhajtom seregeimet ellened küldeni de ha nem vigyázol biz istenem megteszem. Felénk nem módi a király fenyegetése.
Elengedi a kardot ami egyhelyben maradt a levegőben. Arthur tekintete szigorú. Biccent egyet mire a kard odébb siklik és beleáll a márvány pultba. Kissé feldúltan, megy a bárpulthoz, odébb libbenti köpenyét és leül rá nagy terpeszben. Felkönyököl a pultra és a lányt hallgatja újfent.
-Lássuk cska jól értem e. Van itt még egy boszorka, akivel kegyed hálni óhajt. Mit szól ehez az udvartartás? VAlóan...
Néz körbe.
-Hatalmas úszó kastély de sehol egy szolgáló. Hogy lehet ez?

- Igen, hűtő, és az italt tartjuk abban. Tudod, szesz. Meg étel. És ne félj, behajtom rajtad a számlát. Egy kisebb zacskó arany elég lesz talán a károk rendezésére. Addig is tilos bármit is a továbbiakban szétcsapnod. Mint mondtam. Bunyó lesz.
A kard a lány felé mozdult, a király továbbra is fenyegetőzött, Elise pedig elkezdett azon gondolkodni, hogy mi a jó fenéért nem esz ide semmilyen S.H.I.E.L.D. személyzetet a fene, vagy legalább Rosabelle miért nincs ilyenkor itt.
Aurora lepillantott a mellkasának szegezett kardra, felnézett a királyra és felvonta az egyik szemöldökét. Közelebb lépett, majd megint közelebb, kis lépésekben elsétált egyenesen a kardhoz, míg végül a fegyver hegye nekiszegeződött a mellkasának, a szegycsontja felett, valahol a két kulcscsont között. A király elengedte a kardot, az a levegőben maradt.
Aha, hatásos trükk. Megnézném ahogy összeklopfolnak a Mjölnirrel. Még csinálnék popcornt is.
Tényleg. Vajon én tudnám forgatni a Mjölnirt?
A lány nem lépett el, csak állt, a penge benyomta a pólóját és érezte a nyomást a bőrén.
- Ide figyelj, király. Ennél egyszerűbben nem tudom ezt mondani. Te itt vendég vagy. Nem uralkodó. Nincsenek seregeid, nincs senkid. A legutolsó ember is, akit valaha ismertél, sok száz éve halott. Ha még egyszer nekiállsz velem az erődet fitogtatni, komolyan mondom, kihozol a sodromból.
Aztán továbbhaladt a beszélgetés és a lány elvigyorodott.
- Jól érted. Ezen kívül semmi közöd hozzá. És az udvartartásnak se. Az udvartartás amúgy sem érdekel.
A szolgákról szóló megjegyzésre a lány csak csóválta a fejét.
- Azt én sem értem, miért nincs itt épp senki. De mint mondtam, háború, mindenki el van foglalva. Na igyál, Artúrom, ne kelljen kétszer mondani.

-Igazán? Különös varázsszekrény. Majd küldetek egy apródot a kincstárból. Ő kifizeti és vesz még egyet. További 2 buttony aranyért.
A kard azvartalanul lebegett. Ahogy al ány odalépett hozzá a póló egy paró pontban szinte a penge hegye előtt kilukadt majd szétnyilt. Aurora felső bőr rétege szinte elszaaldt a hegy elől. Apró szúró fájdalom. Amint Artúr a helyére parancsolta a kardot az elsuahnva alány előtt felvágta a pólóját és ha volt akkor az egyik melltartó pánt is elengedte magát. Az aprócsáka szúrásból nagyjából fél perc elteltével ezd el szivárogni a vér.
-Képtelenség. Alig fél napja hagytam magára a várat. Lefogadom az ablakból is látszik.
Mutaott a függönyök irányába kezébe na pohárral. Érezte ő is, hogy már modortalanságot követ el azzal, hogy nem iszik. Egy pohárka víz. Különös ismerős illata volt. Merlin szokott ilyet kotyvasztani. Pont a minap is ügyködött valamit.
-Britannia és Asgard szabadságáért!
Lehúza a felest.
-Merlin szakállára, mit isztok ti varázslók? Lángol a víz... Ez az aprócskafura üvegkehely pedig bírja ezt a borz.... ezt a különösen jó italt...
Nyammog egy kicsit és az utolsó kortyot is kiissza belőle.
-Engedelmeddel solymot küldetnék az aranyért és Merlinért.
Míg a levelet fogalamzza az ablakhoz sétál. Különös zajok szűrődnek be rajta. Össze ráncolt szemöldökkel hajol közelebb és hallgatózik. Oldalra tartja a ezét, mire az Excalibur odaröppen és fémes, Aurora számára akár ismerős kongással csattan a markában. Picit magaabb frekcencián mint a Mjölnir de a jelenet ismerős lehet. Óvatosan megmarkolja a termetes függönyt szabad kezével és egy hirtelen mozdulattal elrántja azt és elébe szökken.
-ÁHHHÁÁÁ! Megvagy te áll...nok....
A zajok egyértelműen felerősödtek. Az ablak még így is lefogta a város zaját.
-A sárkányok verme... Füstokádó páncélos sárkányok...
Berántotta a függönyt.
-Meneküljön Hercegnő!
Kiált fel és egy szökkenéssel már ott is van mellette, felkapja a vállára és futni kezd vele.
-A népedet felfalták a péncélozott sárkányok! Vezess az óvó helyre!

Elise csak hallgatta, hogy milyen csodás apródok fognak érkezni a rég nem létező kincstárból és csak csóválta a fejét, inkább nem is szólt semmit. A kard azonban átszúrta a pólóját, apró, tűszúrásnyi fájdalommal hatolva a bőrébe, majd a király hívására elsuhant, végigszántva mellkasán a kulcscsontja magasságában, ruháit átvágva és leheletvékony karcolsát hagyva maga után. A lány csodálkozással vegyes érdeklődéssel nézte végig, lehajtott fejjel, a mutatványt, oda sem figyelve a vágásra, ami pillanatokon belül eltűnt.

Érezte, hogy a mellkasában mélyen halkan morajlik az erő, mint a tenger, mintha dagály jönne és a hullámok egyre feljebb mosnák a partot. Érezte, ahogy tűz szivárog az ereibe, izmain sisteregve szalad szét.
Mintha testének tucatnyi nem-emberi hormonja reagált volna a fegyverre és Aurora tudta, hogy a kard nem földi készítmény.
A férfi az italt kommentálta, a lány csak fél füllel hallgatta a kora-középkori uradalmi angol Tolkien-klub szöveget, egyenesen a kard felé sétált. Az egyetemista, az asgardi, Ízisz lánya, a harcias déli lány, személyiségének minden része tökéletes figyelemmel és kíváncsisággal fókuszált a fegyverre, nem is figyelve, hogy a másik az ablakhoz megy.
- Aha... Ja... Lángol a víz meg minden... Üvegkelyhekben... Ahogy mondod... Figyelj csak, nem nézhetném meg egy kicsit ezt a...
Ekkor azonban, még mielőtt odaért volna a kardhoz, az elrepült a helyéről, mint valami csali, amit az ő orra előtt rángatnak és hangos, mély, fémes koppanással...

Basszus. De ismerős... Csak nem...

A férfi tenyerébe érkezett.
Elise megpördült a tengelye körül és a másikra nézett.
- Azt ne mondd, hogy Asgardról...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert a kiabálást rohangálás követte, Artúr már szintén fordult is sarkon, mellette termett és felkapta őt, ami egyfelől annyira bosszantó volt, mint meglepő, másfelől nem emberi erőről tett tanúbizonyságot.
Emelgesd az anyád, gondolta a lány mérgesen, és hagyta, hogy saját energiája végigfolyjon karjain.
Abban a pillanatban, hogy asgardi eredetet sejtetett a fegyver és emberfeletti volt a férfi ereje, ráadásul, szervezete kibírt több évszázad hibernációt, Elise azonnal asgardi származást rakott össze, legalábbis, asgardi felmenőket. Mindez még a szaladgálás és vállra kapás előtt volt, mert az az után jövő pillanatokat inkább heveny bosszankodás jellemezte.
Mindenesetre, az azgardi fizikummall nem volt Artúr egyedül a klubban.
A lány atletikus alkatában rejlő emberfeletti erőre ráadódott az izmokba szivárgó energia, és egy másodperccel később ellökte magát Artúrtól, a másik combjára lépve és tenyereit a férfi vállára támasztva, hátrafele ugrott és talpra érkezett.
- Na tessék most nem idétlenkedni és ugrabugrálni, hanem megnyugodni. Üdvözöllek az Úr 2017-edik esztendejében. A város New York, az ország az Amerikai Egyesült Államok, a helyszín a Tűztemplom a város felett.
Feltartotta a tenyerét, nyugtatólag. Ha a férfi bármi mást csinált, újra megpróbálta volna felkapni vagy kardot dobni felé, csak figyelmeztető tűznyalábokat kezdett szórni, nem heveseket, csak nagy ütőerejűeket, és gyors reflexekkel elhajolt - Nem akart harcolni és a másikban kárt tenni, a gyorsaság és az erő alapján Artúr nem volt teljesen asgardi. Majd folytatta a beszédet.
- Ha megnyugodtál, beszélnünk kell. Már láttam egy ilyen fegyvert, mint a tied, a legerősebb a világon, és pont ugyanígy viselkedik. A bátyámé. Mondd csak. A te kardod... Szokott villámot szórni vagy ezoterikusan epikuskodni vagy valami ilyesmi? Vagy csak repked?

A póló és a melltartópánt ezen a ponton, a hasítástól, felkapástól, ugrabugrálástól teljesen megadták magukat és elindultak a szétesés felé.
- Basszus Artúr. - Nézett le Elise, - Az egyik kedvenc Trónok Harcás pólóm. Ilyet veszel nekem még egyet, azt ugye tudod?
Elise a farmerja zsebébe nyúlt, mivel váltásruhára volt szüksége és más ötlete nem volt. Felhúzta az ott lévő gyűrűt az ujjára, bőrének érintése és energiájának rezonanciája alapján az bekapcsolt és végigfutott a lány testén a holografikus genezis-mátrix.
Sajnos a csata-páncélját elvesztette a háborúban és újat itt a templomban egyelőre nem talált Ezért fehér, testhez álló, matt vállapos és arany, emelt gallérú egyenruha-páncél futott végig a rajta nyaktól lábujjig, feltöltve az éleket és síkokat arany-fehér színű anyaggal. Egy pillanatig még vibrált, majd teljesen materializálódott az anyag és a félmerev, félig hajlékony szén-titánium szálas kompozit/nanoelektronikus könnyűpáncél-egyenruha a celesti magasrangú tisztek futurisztikus öltözetét kölcsönözte a lánynak. Testhez álló, elegánsan egyszerű, praktikus, magas sarkú csizmában végződő ruházat volt, hátán arany köpennyel, ami egy pillanattal később bomlott ki és terült szét.

Ahogy a köpeny végigsuhant a hátán, Elise érezte a vágyat, a kísértést, hogy más terüljön szét, hogy szabadon kinyithassa őket végre, hogy belekapaszkodjon a szélbe, hogy maga köré húzza őket a felhők felett és alábukjon... De ellenállt a kísértésnek. Majd... Majd. Nem most.
Lepillantott magára.
Hmpf, más pluszruhám itt nincs és egész kényelmes is.

Majd Artúrra nézett.
- Szóval. Repkedő gépsárkányok. Azok csak simán gépek és repülőknek hívjuk őket. Ennyire menők vagyunk. Kérsz még tüzes vizet?

Lelki szeeivel már fel vágta a szemben lévő falat, hogy utas nyisson kettejüknek a meneküléshez. Mozdult, abban a pillanatban Aurora már ki is ugrott a karajiból. Arthur utána nézett a kard pedig lendült mélán a keze után. Szép ívet hagyva a márvány padlóban. Két lépéssel Lelassította agát és kérdőn fordult vissza.
-Kegyed?
Komolyabbnak látta a boszorát is. Most először figyelt rá oda úgy igazán, most kezdi el belátni, hogy akár a lánynak igaza is lehet.
-2017? Az rég van? Volt... Szóval, sok idő?
Egy lépéssal elkerüli a lányz, két kézbe veszi a kardot és készen létben tartja. Lassan araszol az ablak felé. Óvatosan les ki, amint lehúz egy repülő csak beijeszt neki de az tovább halad. Meghökkenve ereszti le kardot. Ahogy elengedi gyakotlatilag a hegyére állítva 45 fokos szögben az úgy is marad. Homlokát és tenyerét az ablakra tapasztja és megpróbál kilesni a hegyről.
-Bitang magas hegy ez. Ezek a repülő madár szekerek...gépek?
Ujjai lassan, nyikorogva csúsznak le az üvegen.
-Szóval a hazám...
Fordul a lány felé akin a ruha saját szeme láttára átalakul.
-Ismerted Merlint? Ő csinálta folyton ezt. Kifizetem persze...
A kardért nyúl, lassan a hüvelyébe csúsztatja, ügyelve rá, hogy ne hasítsa fel. Az eredeti tokot elvielg merlin őrizte valahol, de most már sosem fog előkerülni. Visszasétál az azstalhoz.
-Köszönöm igényt tartok ama nedűre... Van itt egy bárd ki elregéli nékem mi történt eddig?
A kardot felrakta lapjával az asztalra, sóhajtott egyet, mire, szinte lerobbant róla a páncélzat. Egységesen nagyjából 10 centire távolodott el a testétől majd peregni kezdett fölfele és eltűnt róla minden.

Elise csak állt, csípőre tette a kezét, majd miközben a másik még hitetlenkedett egy sort, elsétált a bárpultig és nekiállt még egy italt keverni. A másiknak lehet, hogy szüksége volt rá, lehet, hogy nem, de neki viszont egészen biztosan. Mindenesetre, 2/3 arányban adta a vodkát a martinihez, majd megfogta mind a két kelyhet és odament az ablaknál álló királyhoz, kezébe adta az egyiket és válaszolt.
- Nagyjából ezerkétszáz évvel a te időd után. Az egész Földet felfedeztük, hétmilliárd ember él jelenleg rajta és nagyjából kétszáz ország.
Kortyolt egyet az italából. Megállt Artúr mellett, és kinézett a városra.
- A világ, a technika, az államformák gyökeresen megváltoztak, amíg aludtál. Találn a legjobb lesz, ha mostantól nem állsz neki szétcsapkodni mindent, amit furcsának vélsz. A hazád miatt ne aggódj. Anglia ma is áll, gazdag, fejlett és elismert ország. Körülbelül száz évvel ez előttig a világ legnagyobb birodalma volt, de mára elvesztette a gyarmatait, tengeren túli domíniumait. Nagyjából háromszáz éve az angol korona alatt egyesült Skócia és Anglia, aztán Wales és Írország is. Írország nagyrésze mára nem része az országnak, Skócia féig-meddig függeten. Ma London a fővárosa az Egyesült Királyságnak, ami Angliából, Skóciából, Walesből és Észak-Írországból áll.
Aurora a másikra nézett. Megesett rajta a szíve.
- Nézd, felejtsük el a balesetet a hűtővel. A helyedben én biztos, hogy valami még drámaiabbat tettem volna.
Elmosolyodott, kedvesen és együttérzően.
- Merlint ugyanannyira a... históriásainktól ismerem, mint téged. És rólad, mint mondtam, egy órával ez előttig azt hittem, hogy nem is létezel.
Miután a másik történet-összefoglalót kért, és simán lerobbantotta magáról a páncélt, Elise sóhajtott egyet és nekiállt elmesélni nagy vonalakban a világ folyását az elmúlt ezer évben, durván egyszerűsítve és óvatosan. Azt nagyjából elnagyolta, csak általánosan írta le, hogy a legtöbb monarchiát Európában megdöntötték, de azért egyszerű szavakkal elmagyarázta, hogy ma mindenki egyenlő és hogy szavaznak a vezetőkre, nem csak a férfiak, a nők is, akik most egyenrangúnak vannak tekintve. A két világháborút és Anglia szerepét kihangsúlyozta - Gondolta, a háború általában véve elég ismerős terep lehet egy királynak és segíthet a saját országának sikereit hallania, hogy megtalálja maga alatt a talajt.
E közben körbement a klubhelyiségnek használt hatalmas teremben és végül megtalált egy öltözőszekrényt extra ingekkel, egyenruhákkal, S.H.I.E.L.D. logós ruhadarabokkal. Odavitt egy köteggel Artúrnak és közben valami harapnivalót is keresett.
Aztán elmondta nagyjából a Tesseract felbukkanását, a szuperhősök szerepét és történetét, Amerika Kapitánytól Ultron legyőzéséig.
- ...Szóval ekkor történt meg, hogy Malekith két éve, 2015-ben visszajött egy jégóriás-sötételf sereggel, hogy lerohanja a világot, de siekrült elkerülni a bajt. Most nincs a Föld veszélyben, de még mindig tele van szétszórt jégóriás- és sötét elf-erőkkel. Szóval a Bosszúállók beköltöztek ebbe a lebegő templomba, amit egy térkapun keresztül találtunk és a S.H.I.E.L.D. idevontatta a város fölé.

Zaklatottságát jól leplezte, a tömény pedig ápolta és eltakarta, aztán lassan felmorzsolta. A mesét hallva nem is igazán fogta fel a dolgokat. Próbált elzárkózni a keserűség elől. Ezt nagyban könnyítette birodalmának kiteljesedése.
~London? Biztosan Londiniumra gondol.
Nyugtázta magában. A mese végeztével asztalt bontott. Kihúzta magát peckesen.
-Nagyon is élek. Hála az excaliburnak. A mondák szerint A kard csak akkor mutatkozik meg amikor beköszönt a szükség órája. Olybá tűnik Anglia dicsőségesen fejlődött és hű maradt királyságához, a hagyatékom erős utódnak bizonyult de most, hogy én ismét itt vagyok, jele annak, hogy ismét szüksége van rám.
Monológja közepette magára öltötte a címeres egyenruhát.
-Kérem, beszélhetnék a néppel a szónok teraszról? Magamra öltöttem az újvilág címerét, illendő volna királyi esküm megtétele a nép színe előtt. Lássák, hogy nincs mitől tartaniuk. Az angol királyság ezennel hivatalos szövetségessé nyilvánította a SHIELD házat. Utána pedig kinyilvánítom a trónusomra vonatkozó visszaigénylő szándékom, jelenlegi királynő, Erzsébet, aki második ezen a néven, irányába. Ha kell fejét szegem. A nép érdekében. Uralma alatt Az angol birodalom hanyatlásnak indult. Ez tűrhetetlen. A diplomáciai vérontás után pedig vacsora estet tartok a helyi nemesekkel. Újdonsült szövetségeseinkkel, amelyen örömmel venném ha ön is részt venne.

Elise hallgatta a királyt és maga is lehajtott még két vagy három, esetleg négy környi italt. A helyzet az volt, hogy származása miatt, ereje növekedésével az alkohol egyre nehezebben fogott rajta, a király pedig egyre hajmeresztőbb dolgokat mondott, amik egyre jobban szükségessé tették volna a szesz áldásos hatását.
- Hát persze. A nép nevében. - bólogatott a lány beletörődően, majd miután a király befejezte terveinek ecsetelését, válaszolt. - Ha a nép nevében vennéd a királynő fejét, csak annyit mondok, az alkotmányos monarchia a nép akarata volt és az, hogy demokratikusan választott kormány van, szintén. És ha a nép érdekét tartod szem előtt, akkor igaz a mondás, hogy "vox populi, vox dei" - "The voice of the people is the voice of God." Szóval... A mostani rendszer a nép érdekét szolgálja, jobban, mint a te terved, logikus következtetés szerint.
Büszkén vigyorgott, majd sóhajtott egyet.
- Hidd el nekem, kettőnk közt legyen mondva, én tökéletesen átérzem a helyzetedet. Asgard trónja a bátyámé, de ő nem nagyon akarja a dolgot. És vele még nem is találkoztam. Bonyolult. Egy szó mint száz, ha találkoznánk és át tudnánk beszélni a dolgokat... Tudod... Ki is az asgardi trónra a második a sorban...? ...Igen, én.
Becsukta a szemét és megrázta a fejét. Mindkettő én vagyok... Én én vagyok. De az a legjobb, ha fenntartom az egyensúlyt.
- Figyelj rám, király. - mondta a lány, leülve egy kanapéra. A jelzés már kiment pár perce a S.H.I.E.L.D.-nek, most csak várta a quinjetet.
- ...A helyzet az, hogy elég friss és elég sok tapasztalatom van az ilyesmiben mostanában. Az erőm, a hatalmam, az utóbbi időkben elég sokat támaszkodtam rá. És tudod, mi történik olyankor?
A lány lehajtotta a fejét.
- ...Amikor mindent beleadsz, hogy megmentsd a fontos dolgokat, pont a számodra értékes világot veszted el. Barátok. Család. Amikor elfogynak a szörnyek, amikor leteszed a fegyvert... Körülnézel és azt látod, hogy egyedül maradtál. Nem vagy értékes azok nélkül, akik körülötted vannak. És most nézz rám - folytatta keserűen a lány. Hátradőlt és széttárta a karjait. - Itt ülök, egy hatalmas, lebegő, pompás templomban, mint egy palotában, a világ legdicsőségesebb, legnagyobb városa felett.... Egyedül. Egyvalamit tanultam meg, magas áron. Az uralkodónak amennyire erénye az erő, bátorság, dicsőség... Ugyanakkora erény az alázat is.

Kongás hallatszott, remegések, eletronikus sistergés, leálló turbinák hangja.
- Pompás.
Elise megújult mosollyal, vidáman pattant fel.
- A küldöttség megérkezett. Erzsébet királynőhöz nem tudlak elvinni, de a saját vezérünkhöz igen. Coulson-nak hívják és a S.H.I.E.L.D. feje. Ez a sasos embléma. Ott a melllkasodon, igen. Ez a S.H.I.E.L.D. Ez egyfajta... Bátor, dicső lovagrend, a leghatalmasabb manapság.
Aurora remélte, hogy a megfelelő szavakat használja. Valamiért úgy érezte, tökéletesen megérti a királyt. Mármint, a motivációit, a félelmeit és reményeit. Mintha egy húron pendültek volna. Nem tudta nem azt érezni, hogy a férfi és ő... Egy fából faragottak voltak.

Igen, ez meg az, hogy valamiért megértjük egymást. ...Mármint, szó szerint. Azt gondolná az ember, hogy az angol tökéletesen átalakult, amióta ez a srác vitte a klubot. Nem is értem.

Fegyveresek, férfiak és nők érkeztek a csarnokba, előre szegezett gépkarabélyokkal, S.H.I.E.L.D. emblémás kevlárban, gyorsan és hatékonyan körbevéve kettejüket.
- Ma'am - lépett oda a parancsnok Aurora-hoz, fél kézzel saját fegyverét a férfira szegezve, másik kezével Elise-nek nyújtva egy m4-es gépkarabélyt. - Lt Smith, C.O. of squad two. Our quinjet is equiped with the Inhuman containment unit to neutralize the hostile. On your command.
Elise elvette a fegyvert és leengedte.
- Nyugalom, hadnagy, fegyvereket le. A férfi barátságos, ismétlem, barátságos. A Playground-ra visszük Coulson-hoz.

Smith hadnagy elképedve fordult meg és Elise-re nézett.
- Ma'am? - Teljesen értetlenül állt és a férfiról Aurora-ra pillantott majd vissza. - Ma'am, could you repeat that... In English?
A lányon volt a sor, hogy elképedjen. Angolul? De... Én meg Artúr az előbb angolul beszéltünk... Nem?