Alcatraz-sziget

A híres börtönsziget, ami ma leginkább múzeum és turista látványosság.

Reggel még nem gondoltam volna, hogy a tegnap este megismert szöszi tényleg veszi a fáradtságot, és felhív. Azt főleg nem, hogy pont ide hív el magával. Főleg azért nem, mert az estét is a munkája miatt passzoltam. Nem biztos, hogy az én szakmámban hasznos, ha ügyésszel kavarok. Bár attól függ... Ha jóban leszünk, még ki is húzhat a csávából. Meg ugye adhatok tippeket neki én is, ha épp spicliskedni támad kedvem, és valakit nagyon utálok. Jól van, megpróbáljuk kihozni a helyzetből a maximumot, ha már egyszer így alakult. Elég jó nő, panaszra nincs okom. Valószínűleg csak azért szingli, mert ennyire karrierista.
- Hozok valami ehetőt abból a büféből, mielőtt bemegyünk. Kérsz valamit? - fordulok felé egy fél lépéssel el is indulva már.
- Egy kólát meg valami harapni valót, rád bízom - mosolyog rám azokkal a piszok mód izgató ajkakkal.
Akkor szendvics vagy valami sült krumpli, esetleg mindkettő. Azért annak örülök, hogy nem valami salátazabáló p*csát fogtam ki. És a beszéddel sincs gondja, de túl se jártatja a száját. Lehet, hogy ügyvédnek kéne mennem, akkor ugyanazon a környéken melóznánk. Elvigyorodok, ahogy belegondolok, hogy ez akár csak ötletként is felmerült bennem. Tény, hogy értek a szavakhoz, de azért nem magolnék be több száz oldal jogi maszlagot egy nő kedvéért sem.
Na, elég is a sok agyalásból, lássuk azt a büfét!

~Merlin szakállára, múzeumba küldenek. Hiába, egy jó király ismerje az alattvalóit. Amit ezen az idegen földön magamba szívhatok tudást, mind felhasználhatom a bitorló némber ellen. Anglia ismét fel fog virágozni. Elviszem népemnek a bölcsességet és a megváltást. Biz, isten a tanúm, hogy fejét szegem a szipirtyónak. Dicső halálba küldöm párbaj által.
-Íj sok ezüst pénz ez a kripta? Ez felháborító paraszt…
Odavetem neki a lapos mű tarisznyát. Nagyot puffan. Hiányzik az a régi hang ahogy a kemény asztalon puffan a bőrtarisznya, majd a kioldott száján kigurulnak az arany tallérok és zajosan elfekszenek. Ez a lapos valami, alig fér bele ezüst, csak azok a zöldes papír fecnik. Nem fér a fejembe miként lehet a tisztálkodó lapokat értékre váltani. Nem bízom én ezekben a csodákban.
-El a kezekkel, vagy levágom! A köznép törvénye reám nem vonatkozik! … Hogy merészeled?!
Már kaptam volna elő a fegyvert amikor eszembe jutottak Aurora szavai reggelről. Meg a fehér papír. Mielőtt vért ontanék ezzel próbáljam meg… Magamat taperoltam míg megtaláltam. Ez a rengeteg haszontalan kacat frusztrál. A viszontagságok ellenére végül betértem az épületbe. Megkezdhettem méltóságom fejlesztését. Rendszeresen adtam hangot véleményemnek, hol ízesen hol szavatosan. Büszkeség és harag váltakozott. Sok minden történt errefelé míg távol voltam. Ebéd időt jelzet gyomrom. A szagokat követtem a konyhára. El is jutottam az étkezdébe. Csörömpölés ricsaj, ez már tetszett. Jobb szerettem a korsók tompa puffogását, a nótákat. De kezdetnek ez is megtette. Egy majdnem üres asztalhoz ültem. Dekoratív szőke cseléd lány ült ott. nem engedhettm ,hogy henyéljen.
-Te jány. Erigy nékem borért meg sültért de izibe!

Nehéz dönteni, így inkább kérek sült krumplit és hot-dogot is. Plusz két kólát, nagyot, hogy legyen elég. Egy kis koffein meg cukor amúgy sem fog ártani, ha nekiesünk ennek a több száz lépcsőnek. Bár biztos van itt lift is, nem tervezek a kijelölt útvonalon túrázni, ha mehetek a saját fejem után is. Remélem, a törvény őre is pozitívan fogja értékelni ezen törekvéseimet.
- Köszönöm, más nem lesz - felelem a szokásos kérdésre, és fizetek is gyorsan - Tartsa meg az aprót! Kösz, viszlát! - szokásos udvariaskodás, és már ott is hagyom a büfé ablakát.
Közben látom, hogy egy jó vágású falusi figura nem a legügyesebb módon próbál csajozni. Honnan tudom, hogy falusi? Hát elég furcsa tájszólással meg szóhasználattal beszél. És hogy bunkó? Gyanús az után a pofon után, amit a csajtól kapott. Kénytelen vagyok kiereszteni egy fél vigyort, mivel láthatóan meg van lepődve a dolgon. Hát faszikám, ez itt nem egy texasi farm, hogy a szép trikód meg a vasvillád elég legyen a nőzéshez...
- Már vissza is értél? - A vizet nézegette egy kicsit távolabb az ügyészasszony. Vicces, hogy asszonynak hívják, pedig nem is házas. Hm, vagyis remélem. Nem lenne jó összefutni valami rendőrfőnökkel. Pocsék vagyok a szekrényben bujkálásban.
- Nem volt nagy sor. Úgy látszik, mindenki a látvánnyal van elfoglalva. Vagy az ismerkedéssel... - teszem hozzá hátra fordulva, ahogy meghallom a további fejlemények zaját...