Luna

Név: Luna Heart - Luna Aurorasdottir
Alias: Luna
Avatar: -
Adatok: Született: Asgard, földi idő szerint 2300.01.01. 18 éves.
Karakter-alkotó pontok:
+1 nyelv - Japán(0P)
+1 nyelv - Angol(0P)
Fegyverhasználat - Kardok(0P)
Harci kiképzés (1P)
Kiemelkedő Különleges képesség - Hold hercegnő(4P)

Végzetes hátrány: Luna rendelkezik egy masszív csont maszkkal. Ez a maszk 16 éves koráig hozzá volt nőve a fejéhez. A pubertáskor utolsó szakaszában ez el csontosodott és le vált a fejéről, ezzel felfedve emberi arcát. Amennyiben ez a vastag csont maszk huzamosabb ideig távol kerül tőle, fokozatosan elveszíti az erejét, előbb, mint utóbb kómába esik, végül meghal. Maszkja törése esetén erejét elveszti. Annak gyógyítása pedig hosszadalmas. Arcán viselve, hónapok alatt a csontmaszk összeforr. Teljes megsemmisülése esetén Luna azonnal meghal. Legalább arca negyedét el kell takarnia a maradéknak, hogy újra növeszthesse.

Képességek:  Luna képes a saját, mások mozgási, és a környezet energiáit a saját javára fordítani. Ezt az energiát, annak legtisztább formájában, villámok képében is képes kilövellni magából. A nyers energiát testében áramoltatva saját sebességét képes sokszorosára növelni, illetve reflexei is hozzá idomulnak. Az életerő(majd...), energia és elektromosság egymásba fonódó kapcsolata az övé. Teste tökéletes vezetőként viselkedik. Testén átáramló energiákat(kinetikus, Hő és elektromos) képes némiképp módosítani. Transzformálni, elraktározni vagy akár elnyelni is. Ezáltal például a szél mozgási energiájából feltölteni akkumulátorokat. Felfokozott érzelmi állapotban hajlamos magába szívni a környezet(helyiség) energiáit(Hő, villamos energia->hűvös lesz és pislákolnak a fények) és kisülések formájában kiengedni magából. Mintha fújtatna.


Foglalkozás: Hercegnő… állami gondozás…?

Titulus: Harcos, másodállásban hercegnő

Tudnivalók:  Távoli jövőből 2318-ból érkezett. Anyja Aurora(Elise Heart) Asgard és a kilenc birodalom királynője. Apja a galaxis egy távoli kvadránsában fellelhető bolygócsoport uralkodója. Sok testvére után következne az öröklésben. Mindig is kilógott a többiek közül, ám elismert harcos. Célja, visszajutni a saját idejébe.


Nem tudtam bemásolni a HTMLkódot, nem vette be az oldal. Klick a képre, majd megint erre a szövegre azon az oldalon.

A kisded Luna névre lett keresztelve. Származásához kétség sem fért. Fajára jellemző módon eltorzult, kissé groteszk arccal jött a világra. Két apró, vörös szarva nőtt. Sok testvér mellett nőtt föl, ám egyikükkel sem volt igazán jóban. Kissé fekete-bárányként tengette a napjait. Kerülte a társaságot. Különös kinézete miatt rengeteg atrocitás érte ami eleinte bánattal, később haraggal töltötte el. Ez a harag nem egyszer verekedésre késztette ami komoly éket vert közé és testvérei közé. Ez anyja részéről sosem maradt szó nélkül. Luna a sok verekedésből rengeteg harci tapasztalatot gyűjtött amit aztán oktatással csiszoltak tovább. Ám ez sem csillapította a kedélyeket. Valójában a kiképzés rontott a helyzeten. Megismerkedett a benne lakozó erővel. Felismerte képességeit és adottságait. Ám ezek ellenére is egyre kevésbé tudott megbarátkozni torz, éles vonásokkal tűzdelt arcával és puha szarvaival. Többször is édesanyjának rótta fel, hogy miatta van. Miért kellett egy szörnyeteggel hetyegnie. Többszöri parázsvita alakult ki közte is és a királynő között. Semmi jelét nem mutatta tiszteletnek. Általában, nővére, Leona rakta helyre, neki még nem okozott gondot csöndre intenie, vagy éppen egy kiadós veréssel lecsillapítani. Leona és Luna, mint ég és föld. Leona a pedáns, mama kedvence, Luna pedig, nos ő úgy érezte, hogy számkivetett, és csak azért nem rakták még ki mert az rossz fényt vetne Asgard királynőjére Aurora-ra. Luna 16 éves korában furcsa változáson ment keresztül. Arca csontosodni kezdett. Arcára kiült vigyorgó grimasz úgy maradt. Annak ellenére, hogy szája látszólag nem mozgott, képes volt beszélni. Maga sem értette miként lehetséges ez. Aztán egy nap, a bőr foszlani kezdett orcájáról, helyenként felszakadt és fehér, néhol piros, érzéketlen csont bújt ki alóla. Az eddig haszontalan szarvak felkeményedtek, kihegyesedtek. A látszólag végleges torzulást csukjával fedte. Ekkor már nem merték nyíltan csúfolni. Sokkal alantasabb módon, össze súgtak a háta mögött, kuncogtak, vagy szörnyülködtek. Volt rá precedens, hogy egy rosszmájú megjegyzés után három testvérét küldte az ispotályba, amiért másnap felelnie kellett.
Zártkörű, családi esemény volt. Aurora a trónon, jobbján Leona, a többiek félkörben Luna mögött. A "beszélgetés" egy hosszadalmas hegyi beszéddel kezdődött. A család az élet és egyéb, Luna számára marhaságokkal. A csuklya alatt csak forgatta a szemeit, néha megingatta fejét a dorgálásra.
-Mehetek végre?
Vágott közbe, mire a teremben elült a néma feszültség. Leona lépett előre. A fényes páncélzata csattant a lépcsőn újra, és újra. Húga fölé magasodott, lerántotta a csuklyát és ütésre emelte a kezét. Ám a mozdulatba fagyott. Luna hátrébb lépett és támadó állásban várt. Pusmogásra lett figyelmes, Leona pedig lassan leengedte kezét és félre állt. Luna értetlenül nézelődött körbe majd meglepett anyjára nézett. Aki mosolygott. Szívet melengető mosoly volt az övé, amivel Luna nem igazán találkozott még. Talán ekkor érezte először, hogy anyja úgy tekint rá mint saját gyermekére. A lány nehezen fogadta ezt az ismeretlen, mégis kellemes gesztust. Biztosra vette, hogy megint valami vicces, ocsmányság történt vele. Kapucnija után nyúlt és a fejére húzta. Közben alkarja a homlokához ért. A koccanás pillanatát sosem felejti el. Lágy volt, mégis masszív. Óvatosan nyúlt a csuklya alá, hogy megkeresse szarvait. Ijedten konstatálta, hogy nincsenek a helyükön. Sőt, az egész arca, mintha elkeskenyedett volna. Két kézzel kezdte tapogatni a fejét, nem értette, mi történt vele. A kisebb pánikrohamból az szakította ki amikor Aurora leemelte a fejéről a ruhadarabot és két meleg keze közé fogta gyermeke emberi arcát. Luna szeméből egy könnycsepp gördült le az anyai mosolyt látva, majd összeesett. Pár órával később tért magához a szobájában. Ajtó előtt őrök. Az éjjeli szekrényen egy különös, nagyon ismerős vonásokkal ellátott maszk. Hitetlenül tapogatta puha, kecses arcát. Napokig bámulta a saját tükörképét. Felismerte azon vonásait amikben anyjára ütött. Azonban, időnként mindenféle előjel nélkül elájult. Hol rosszabbodott az állapota, hol javult. Rövidesen kiderült, hogy a maszk távolléte okozza az ájulást... Luna számára azóta kinyílt a világ, meglátta a lehetőségeket benne, de továbbra is a harc vonzotta, képességeit csiszolta és elismert harcossá vált egész Asgardon. A varázslatos megszépülés után a konfliktusok új színben tűntek fel. Az eltérő értékrendje egyre komolyabb szóváltásokba torkollottak a legutóbbi 2 évben…

ELFOGADVA

Üdv a terepen új maszkos pajtás!