FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Dramalla Felicity Chapiteau

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2016. Nov. 01.
TémanyitásTárgy: Dramalla Felicity Chapiteau   Kedd Nov. 01, 2016 11:30 am

Név: Dramalla Felicity Chapiteau

Alias: a Macska

Avatar:



Adatok: Cyrodiil, Tamriell 4. korszak 234


Világ: (Elder Scroll világa) Cyrodiil

Foglalkozás: Cirkuszi akrobata, illetve bármilyen más, a cirkuszban épp nélkülözött szerep betöltése (állatidomár, bűvész segédje, bohóc stb.)

Titulus: -


Tudnivalók: Nagyon kicsi korában került át Tamrielből ebbe a másik világba, gyerekkorára nem emlékszik, csak halovány emlékképek élnek a fejében. Varázsgyűrűjének segítségével az emberek előtt képes volt eltitkolni igazi énjét. Azt hamar megtanulta, hogy nem szabad megmutatnia. Ugyanakkor vágyott rá, előadások közben néha megmutatta valódi formáját, jelmeznek hazudva azt. A legtöbben azt gondolták, remekül sminkel, vagy van egy jó maskarája. Mivel árvának tartották, nem sokat foglalkoztak vele - és ez neki kapóra jött.
Igazi előadóművész. Sosem lehet tudni, igazat mond-e, vagy hogy mi jár a fejében. Nyitott mások felé, de ő maga zárkózott, titkolódzó. Manipulatív, szereti a környezetében lévőket kedvére irányítani. Az előadásokon kívül nem szeret a középpontban lenni, lényegtelennek állítja be magát.

Karakter-alkotó pontok:
Dobókések alapszintű ismerete (0 pont)
Plusz egy nyelv (0 pont): Közepesen ismeri a franciát, mert a cirkusz ott többet turnézott.
Khajiit (1pont): Jobb ügyesség, hallás, szaglás, élesebb szemek, illetve sötétben látás, csendesebb lopakodás, nagy ugrások, talpra érkezés. És karmokkal is rendelkezik, bár azokat nem sűrűn használja, mivel általában elrejti őket.
Cirkuszi akrobata (1 pont): Rendkívül ügyesen mozog. A cirkuszban kíméletlenül sokat gyakoroltatták - jobbára ebből és az előadásokból állt az élete. Nem volt más választása, de nem is vágyott másra, hiszen khajitságából adódóan hatalmas tehetséggel is rendelkezett hozzá. Ha el is ront egy ugrást (ritkán fordul csak elő), sokszor talpra esik. Hobbiból parkour versenyeken is indul.
Alakváltó Gyűrű (1 pont): Ezüstből készült varázsgyűrű, egy szem formájúra csiszolt holdkővel díszítve. Az egyetlen értéke, amely Tamrielről származik. Kiskölyök korától a tulajdonát képezi. Ennek segítségével átlagos, emberi alakot vehet fel, mikor viseli. Ha leveszi, akkor tűnik ki khajiti mivolta. Onnan ismeri az eredeti nevét is, hogy a gyűrű belső oldalába bele van gravírozva: Dramalla.
Tehetség a mágiához (0 pont): Nincs képzettsége, még nem is tud róla, hogy van mágikus ereje.


Képességek:
Mivel ebben a világban nőtt fel, tud írni, olvasni és beszélni is az itteni nyelven (ellenben az anyanyelvét elfelejtette).
A cirkuszban kitanulta az állatokkal való bánásmódot, jól ért a nagymacskákhoz, kutyákhoz, lovakhoz, egyéb idomítandó teremtményekhez. Khajit-ságából kifolyólag jobban meg is érti őket.
Remekül lopakodik, mondhatni macskaléptű. Könnyen köddé tud válni, nem hagy maga után nyomot. Jól ugrik, kúszik és mászik. Gyorsan szalad.

Előtörténet:
A sötétben várt. A függöny túloldalán sokszáz ember őrjöngött, csak arra várva, hogy ő kilépjen eléjük a fénybe, de ő még nem cselekedett. Hagyta, hadd korbácsolódjanak fel a kedélyek. Ő, a macska. És most, ebben a pillanatban valóban az.
A bűvész kellékei mind ide, ebbe az amúgy is szűk kis várakozó szobába voltak behányva, úgyhogy sötétben is remekül működő tekintete a bűvös tükörben önmagára keveredett. Önmagára? Néha maga sem tudta, ez a pofa-e az, vagy inkább a másik, emberi arc.
Fehér, ezüstszürke csíkokkal tarkított bundát látott, szikár, karcsúan erős testet és izzó, narancssárga macskaszemeket. Ez utóbbiak akkor is ilyenek, amikor viseli a varázslatos ékszert, és emberi formát ölt. A szeme nem változik, és mivel az a lélek tükre, Dram egy mély sóhajjal belenyugodott - mindegy, hogy hogyan látszik, ő önmaga mind a két testben.
Szórakozottan megtapogatta a nyakában, vékony ezüstláncon lógó aprócska gyűrűt. Még ott volt. Sosem tudta igazán, mit érez, amikor leveszi. Az emberi kezek helyett most selyem-bundás, puha végtagokat látott, mikor lenézett. Hosszú, fekete bojtban végződő cirmas farka idegesen lendült fel, majd vissza. A gyűrű üres helyéhez a megfelelő ujjon még az ilyen előadások közben is oda-odatévedtek gondolatai - mi lenne, ha többé nem venné fel? Milyen élete lenne akkor? Miért függ egy ilyen apró csecsebecsétől ennyire?
A függöny szétvált, vakító reflektorfény ömlött be a várakozó helyiségbe. Egy cilinderes fickó csörtetett keresztül a vörös bársonydrapériák között. Egyik kezében ostor, másikjában póráz, annak a végén pedig  villogó, zöld szemű tigris. Vörös-fekete bundáján több hosszú, suhintás után maradott csík futott keresztbe. Kelletlenül, lesütött tekintettel ballagott gazdája után, de amikor a sötétben várakozó, macskaszemű hölgy mellé ért, megállt, és átható pillantással nézett fel.
Ereggy mán, Rühes! - mordult rá az idomár, és megrántotta a pórázt, minek utána  a nagymacska behúzta a farát. A függöny összezárult. A férfi a sötétben is jól láthatóan, kajánul a másik jelenlévőre vigyorgott. - Ma különösen jól sikerült a maskarád! Téged is szívesen pórázra kötnélek - jegyezte meg a borostás fickó, és megnyalta a szája szélét.
Rühes féltékeny lenne. Te meg halott - vetette oda a lány, és finoman elmosolyodott. Nagyon vigyázott rá, hogy amikor fellép, és ebben a különleges alakjában mutatkozik, óvatosan beszéljen, és ne vigyorogjon. A fogak már feltűnőek. Valakinek szemet szúrhatnak a fehér, hegyes tarajok, azt nem lehetne egy egyszerű sminkkel vagy műfogsorral hamisítani.
De fenn hordod az orrod, cicus! - köpte a fickó még hátra, aztán elrángatta szerencsétlen nagymacskáját a kis helyiségből. Közben a függönyökön túl a zsibongó közönség elcsendesedett, a porondmester pedig magához ragadta a szót.
Következő fellépőnk a valóság határán túlról, egy másik világból érkezett hozzánk. Bűbáj, mágia, vagy átok hozta-e őt? Ki tudja, kedves hölgyeim és uraim…
A szavak régi emlékeket idéztek elé. Alig volt négy éves, még szinte meg sem ismerte a világot, a szülőföldjét, mikor elszakították attól. Nyivákolva síró, szürkésfehér szőrgombóc képe lebbent elé, amint a földön, a sárban, néhány különleges, egzotikusnak tűnő gúnyában próbál talpra keveredni. Nagyobb gyerekek egy csoportja vette őt körül, akik nevettek rajta, és ujjal mutogattak rá. Az egyik bele is rúgott, egy másik meg a bajszát húzta meg kegyetlen kíváncsisággal, hogy vajon igazi-e.
Hol vagyok? Hol a mamám? Haza akarok menni! Én nem ebbe a világba tartozom! - vinnyogta, de szavai nem találtak meghallgatásra. Dühösen a többi, csupasz bőrű, furcsa öltözetű kölyök felé karmolt, de azok vihogva félreugrottak a lassú, kiscicás támadás elől.
Micsoda maskarája van! Hát nem édes? Biztos megháborodott! Cicajelmezbe bújt dilinyós! Hol vannak a szüleid? Talán az az apukád?- zsibongta a tömeg, egy gyerek pedig a cirkusz vasúti kocsijai alatt egerésző girhes kóbormacska felé bökött. Egy másik meg odavágott egy követ, hogy a szerencsétlen kandúr abbahagyja az élelemszerzést, felugorjon és dühösen fújva elszaladjon. A szegény kölyök pedig csak bámult könnyes, narancssárga macskaszemekkel, s közben nem értett egy szót sem, éppúgy, ahogy a többiek se értették őt. Annyira megzavarodott, hogy lassanként sírni is elfelejtett. A szájába vette a hüvelykujját,mint a kisgyerekek szokták, és elhallgatott.
A porondmester, aki a nagy ribillióra lépett elő, elzavarta a többi kölyköt, kézenfogta őt, és elvezette az egyik vasúti kocsiba, amelyikben ő lakott. Még sokkal fiatalabb volt akkor ő is. Most,a jelenben, hogy Dramalla kilesett a függönyök közti vékony résen, egy sokkal szőrösebb, sokkal pocakosabb alakot figyelhetett meg. De a hazug vigyora, mézes-mázos, hamis beszéde és számító, ravasz gondolkodása mit sem változott azóta.
… De ilyen szerzetet, mint amilyen ő, még hírből sem ismerhetnek, nem ám! Nem csalás, nem ámítás, félig macska, félig ember hölgyeményünk következik!
A szavakat Dramalla már ezerszer hallotta, így azokra vajmi kevéssé figyelt csak. Visszamerült inkább az emlékei közé. Amíg a múltbéli porondmester a kocsi előtt a rendőrséggel beszélt, a kis, megszeppent kölyök hüppögve lehuppant a recsegő fapadlókra, az összedobált jelmezek és kellékek halmai közé. A mozdulat közben esett ki a zsebéből a fényes, ezüstös kis karika-ékszer, ami a sminktükrök izzósorainak fényében egészen feltűnően villogott. A gyermek egyik kezének hüvelykujját még mindig kétségbe esetten szopogatta, de szabad jobbjával ösztönösen, majdhogynem gondolkodás nélkül kapott a csengve-pörögve pattogó fémdarab után. Épp, amint felhúzta puha kis mancsának egy ujjára, nagy ajtódörrenéssel beléptek a helyiségbe ketten, a rend őre és a porond mestere. Döbbenten bámultak le a padlón ücsörgő négyéves forma emberkislányra. Még mindig ugyanazokat a különleges szöveteket viselte, de már sem bundája, sem farka, sem macskafülei nem voltak - csak fehér-szürkés hajtincsei.
Hát, a jelmezét jó hamar el tudta tüntetni - jegyezte meg a főtörzs.
Némelyik bohócom nem öltözik ilyen gyorsan. Hasznát tudnám venni - gondolkodott el a porondmester. A rendőr vállat rántott.
Egyelőre velünk jön, de ha senki se keresi, örökbe veheti. Az árvaházak úgyis túlzsúfoltak. És ott is mindig cirkusz van, de nem ebbő a jobbik fajtából - tette hozzá a rendőr megvető fintorral.
Dramalla akkor még nem értette a szavakat, de hamarosan megértette. Szolga lett, aztán pedig fellépő. Megtanult sok mindent, beszélni, írni, olvasni, de a legjobban hallgatni. A titka titok maradt, ám furcsa mód mégis mindig ez volt a belépője, amivel színpadra konferálták. Micsoda irónia!
Ő, aki macskaügyességű, aki nem használ sem biztonsági hálót, sem segítő köteleket, és aki reméljük, mindig talpra esik! Köszöntsék hatalmas tapssal a világon egyedülálló artistánkat, Felicity Chapiteau-t, a Macskát!
Dramalla nagyot sóhajtott, és még egyszer, utoljára megtapogatta az ujján a gyűrű jelenleg üres helyét. Bizony, ilyen jó jelmeze senki másnak nincs a világon!
Hátra lépett, lendületet vett, aztán hatalmas ugrással áttörte magát a bársonydrapériák között. Nem vette észre, hogy a nyakában a lánc egyik szeme, megadva magát az idő sok-sok éves rohamának, kettépattan, s a gyűrű, amit az imént ráfűzött, most néma ezüst villanással a porba hull.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2015. Sep. 20.
Tartózkodási hely : A fórumon mindenhol
TémanyitásTárgy: Re: Dramalla Felicity Chapiteau   Kedd Nov. 01, 2016 1:30 pm

Kedves Dramalla!

wow, micsoda egy szuperjó kis karakter! Abszolút imádom máris! Ngayon szuper, nagyon ötletes, nagyon kis tehetséges és látszik, milyen szépen lett összerakva. Látom, két pontot meg is hagytál későbbre.

2 (Két) karakteralkotó pont jóváírva - Eax, 2016.11.01.

Ez mind valami fenomenálisan tökéletes, érezd magad jól közöttünk, és ha bajba kerülnél, csak tagadj mindent Wink







Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://earthbynight.hungarianforum.com
 
Dramalla Felicity Chapiteau
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Felicity Smoak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Hősök tere-
Ugrás: