Rhea - Titanesses, Mother of Olympians

Név: Rhea
Alias: Egyelőre még nincs neki ilyenje.
Avatar: Morena Baccarin
Adatok: Titannia, I.E. 110.000 kb.
Karakter-alkotó pontok:
Plusz egy nyelv: A titánok nyelvén kívül jól beszéli az angol nyelvet is. (0 pont)
Alapszintű ismeret: Remek érzéke van a főzéshez és mindig örömmel kísérletezik újabb receptekkel.
Öt pontos képesség: Megvannak neki is ugyanazok a képességek, amelyekre a fajtája többi tagja is képes.


Képességek: 1. Emberfeletti erő: A titánoknak hatalmas szintű erejük van, képesek akár száz tonnát is megemelni anélkül, hogy azt más erejükkel tovább erősítenék.

2. Emberfeletti Állóképesség: A titánoknak hihetetlen fejlett izomzata van, ami szinte nem is termel fáradtságot okozó toxint, így kivételes állóképességgel rendelkeznek.

3. Emberfeletti ellenálló képesség: A titánok kifejezetten ellenállóak a fizikai sérülésekkel szemben. Képesek sérülés nélkül túlélni nagy kaliberű töltényeket, magasból való lezuhanást, erőteljes energia csapásokat, extrém hőmérsékletet és óriási nyomást is. Továbbá képesek védelem nélkül is túlélni az űrben rövidebb időn keresztül.

4. Halhatatlanság: A titánok halhatatlan lények, így bármeddig élhetnek. Nem halhatnak meg természetes úton és immunisak minden földön ismert betegségre, azonban őket is meglehet ölni, ha elég nagy erejű támadás éri őket.

5. Regeneráció: A nagy ellenálló képességük ellenére a titánokat meglehet sebezni. Képesek felgyógyulni a sérülésekből emberfeletti gyorsasággal és hatékonysággal. Azonban mágikus segítség nélkül képtelenek visszanöveszteni elveszett végtagjaikat, szerveiket. A titánok immúnisak minden földi betegségre illetve fertőzésre. Továbbá eléggé ellenállóak a drogokkal és mérgekkel szemben, azonban nagy mennyiségben rájuk is hatással lehet.

6. Energia manipuláció: Minden titán képes a mágikus vagy kozmikus energiák irányítására. Ezek az erők legtöbbeknek csupán alakváltásra illetve nagy távolságokra való teleportációra ad lehetőséget. Azonban a titánok egy kis része képes hatalmas mennyiségű energia manipulálására.
A teleportáción és az alakváltáson kívül képesek lesznek az anyag manipulálására és a fizikai erejük megnövelésére, energia pajzsok létrehozására, hatalmas pusztítóerejű energiák kibocsátására és hogy emberfeletti képességeket adjanak személyeknek vagy éppen tárgyaknak.

Súlyos hátrány: Valamilyen oknál fogva a fajtája elég rosszul reagál, ha a földön megtalálható bármely fajta nemesfémhez ér. Talán azért, mert az ő realitásukban ezek az anyagok egyszerűen nem voltak jelen. Akár egyetlen pillanatig tartó érintéstől is hányinger, illetve több órán át is tartó fejfájás gyötörheti. És minél tovább marad fenn a kapcsolat, annál súlyosabbak lesznek a tünetek.

Végzetes hátrány: A selyem. Igen, eléggé nevetségesnek hangzik így elsőre, de te se találnád olyan mókásnak, ha egy ilyen ártalmatlan anyag akár meg is ölhet. Máig fogalmuk nincs a titánoknak, hogy mi az oka ennek a heves reakciónak, amit az anyaggal való érintkezés okoz, annyi azonban bizonyos hogy jó pár titán köszönheti ennek a halálát.
Azonban az érintés nem azonnali halált okoz, hanem olyan mintha egyfajta méreg jutna a szervezetbe, amit a titánok megerősített immunrendszere sem bír ki. Hosszú és még inkább gyötrelmes napok várnak a halála előtt arra a titánra, amely balszerencséjének hála érintkezett ezzel az anyaggal.

Újratöltődés: A titánok ugyebár hatalmas energiákat képesek irányítani, de még ők sem bírják a terhelést örökké, elfáradnak. Azonban itt ne fizikai fáradtságra gondolj, amelyet egy egyszerű alvással el lehet intézni. Nem, itt egyfajta lelki fáradtságról van szó inkább, amelyet csak meditáció vagy inkább valamiféle transzba esés alatt képesek kipihenni.
Azonban ilyenkor nem érzékelik a külvilágot, és ha a folyamat megkezdődött, akkor nem is szakítható félbe már. Pontosan emiatt van az, hogy csak az általuk is biztonságosnak vélt helyen hajlandóak belépni ebbe az állapotba, elvégre ilyenkor ők is ugyanolyan sebezhetővé válnak, mint bármely halandó.


Foglalkozás: Jelenleg munkanélküli, de várja az ajánlatokat.
Titulus: -
Tudnivalók: Eredetileg egy marvel karakter volt, de itt most teljesen más háttérsztorival indul. Továbbá illik tudni róla, hogy ő egy igazi anyatigris, aki megvédi bármi áron a családját, amibe beletartozik az emberiség is.
Legfőképpen azért érkezett a földre, hogy enyhítse az emberiség szenvedését és hogy tanítsa őket, azonban nem rest szétrúgni egy-két hátsót, ha azok túlságosan is sok zűrt okoznak.

Személyiség: Heves, lobbanékony természettel áldott meg a sors, ám ezzel együtt szenvedélyes is vagyok. Sokat adok a külsőmre, szeretem, ha bókolnak nekem, ám nem vagyok hiú, nem ejtettek a fejemre.
Ennek ellenére mindig is tisztában voltam a szépségemmel, amit soha nem is voltam rest kihasználni, ha a céljaim eléréséről volt szó éppen. Életvidám, társaságkedvelő vagyok, olyan, aki szeret szórakozni, férfiakat és nőket egyaránt elcsábítani, kissé talán könnyűvérűnek is tűnhetek emiatt, de ez valahogy sosem zavart igazán, elvégre mi értelme ennek az igazán hosszú életnek, ha nem szórakozunk közben egy kicsit.
Eléggé törődő típus vagyok, és nem feltétlen csak akkor, ha éppen a családomról van szó, azonban rájuk különös figyelmet fordítok, gyakran kísérem figyelemmel életüket akár saját magam által vagy éppen egy harmadik fél segítségével.
Tudni illik rólam, hogy ily sok év és oly sok csalódás után még mindig egy alapvető, előre megelőlegezett bizalommal vagyok képes mások irányába fordulni, azonban ha valaki kihasználja ezt a saját érdekei miatt, az nagyon hamar megismerheti a természetem bosszúálló részét. Azt pedig eddig még nagyon kevesen élték túl.
Tipikus példája vagyok az igazi nőknek. Makacs, önfejű és bátor, ám talpraesettségemet tudnám leginkább kiemelni. Bármilyen helyzetben megállom a helyem, és ha mégis sikerülne sarokba szorítani, akkor sem adom fel, inkább még elszántabban harcolok.
Intelligenciám jóval az átlag ember vagy éppen Asgardi fölé emel, de nem szokásom ezzel kérkedni, elvégre mindenkinek azzal kell gazdálkodnia, amit kapott.


Előtörténet: Rhea vagyok… egy titán. Tudom, én nem is létezem, vagyis hát az emberek szeretik így gondolni. Az emberek szerint ősi istenségek vagyunk, akik megteremtették őket egyszer, pedig hát ez nem is állhatna messzebb a valóságtól.
A valóság… nos, ennél sokkalta hihetetlenem. Hagy meséljem el neked most ezt. Egy másik realitásban, sok tízezer évvel ezelőtt létezett egy faj, amely magát csak titánoknak hívta. A technológiai fejlettségük hihetetlennek tűnt a fiatal fajok tagjainak, népük a saját galaxisukon kívül több száz másikban megtelepedett az év milliók alatt, rendet és civilizációt hozva az addig káoszban úszó világokba
Mivel oly hosszú időn át senki nem volt képes ellenállni nekik, így idővel abba a hibába estek, amelybe már oly sok civilizáció. Arrogánsak lették, azt hitték oly hatalmasak, hogy senki nem képes velük felvenni a harcot.
Gondolom nem kell elmondanom, hogy tévedtek. A háború első éveiben még a titánok sorra nyertek meg a csatákat, de ez csak elodázta a véget, mert bár a csatákat megnyerték, de a háborút végül elvesztették.
Alig kétszáz év alatt - ami az ő fajtájuknál csak egy szempillantásnak tűnt – visszaszorultak a fajtájuk eredeti galaxisába, de még ott sem voltak képesek feltartóztatni az irdatlan létszemű inváziós flottát, és miután anyabolygójuk elveszett - egy nem várt támadás során -, így már nem volt központi kormányzatuk se.
Ennek hála a galaxis szerte állomásozó városhajók magukra lettek ítélve. Az egyik ilyenen szolgáltam akkoriban én is. A technológiánk igazi remekművei voltak, amelyek képesek voltak akár milliókat is befogadni, miközben átszelték az űr végtelenét, azonban jól láthatóan ez sem volt elég ahhoz, hogy megnyerjük a háborút.
Mivel tudtuk, hogy fajunknak itt a vége, és ha maradunk minket is elpusztítanak, így a város vezetők fejében egy olyan terv körvonalazódott, ami örökre megszabadít minket, a fajunkat oly kegyetlenül irtó ellenségtől.
Nem volt előttünk ismeretlen az olyan technológia, amelynek segítségével képesek vagyunk más dimenziókba, sőt realitásokba utazni, de fajtám valahogy sosem érzett erre kényszert, elvégre a saját realitásunkban is még oly sok felfedezetlen csoda leledzett.

Legnagyobb szerencsénkre az utazás sikeresen megtörtént, alig tartott csupán egyetlen pillanatnyi ideig a valóságok közti utazás. Azonban a városhajónk a vártnál jobban megsérült, aminek hála bár éltünk, de nem voltunk képesek bármerre is mozdulni.
És mint ha csak a gondviselés nyújtotta volna felénk a kezét, pár napra rá egy idegen faj követei bukkantak fel a rendszerben, amelynek egyik bolygója körül állt orbitális pályán az űrvárosunk.
El kell mondanom azt, hogy igazán nagyon szerencsésnek tekinthetjük magunkat, hogy nem egy agresszív faj talált ránk először, aki gondolkodás nélkül kihasználta volna a jelenlegi gyengeségünket. Azonban a magukat csak Celestialoknak nevezetű faj sem volt egy jóságos szamaritánus, elvégre a segítségüknek ára volt.
Elbűvölte őket a fajunk, és az hogy mikre képesek a fajtánk tagjai, így hát lényegében a lényegünket, a genetikai anyagunkat, a dns-ünket kérték. Az ő szavaik szerint szerették volna tanulmányozni fajtánkat, hogy vajon milyen magasságokba képesek eljutni még a genetikai fejlődés során, pedig hát már akkor is rendkívüli képességek birtokában volt a fajtám.
És bár nem szívesen mentünk bele ebbe az alkuba, elvégre nem igazán győztek meg minket, de az igazság az, hogy nem volt választási lehetőségünk.
Szükségünk volt a segítségükre, hogy megjavítsuk a városhajónkat, elvégre a rendszer, amelybe megérkeztünk teljes mértékben kihalt volt, a bolygói életre alkalmatlanok voltak, a napja pedig egy kék óriás volt.

Végül az ő segítségükkel sikerült eljutni egy világra, amelyet manapság ti halandók egyszerűen csak Földnek hívtok. Ennek lassan százhuszonötezer éve már, amely alatt oly sok minden történt, hogy számba se lehet venni.
Az első évezredekben még népünk békében és egységben élt, azonban egyre többen voltak, akik más utat akarták járni. Az egyik ilyen csoportosulás a technológiánkat okolta azért, hogy népünk végül ilyen sors jutott és úgy gondolták, hogy mindent újra kell kezdenünk, egyszerű életét élve.
Ők ahogy telt-múlt az idő kezdték elveszíteni fajunknak megadatott halhatatlanságot és különleges képességeiket. Hamarosan nem hogy csak egyszerű, átlagos emberekké váltak, de a származásuk is a múlt homályába vesztek. Mi csak úgy hívjuk őket, hogy az Elveszett törzs, akik egyben az első emberek is lettek, a ti őseitek.
És bár életünk már nem fonódott úgy össze, mint régen, de ennek ellenére mi Olümposz városából továbbra is figyeltünk és óvtunk titeket, miközben ti mit sem sejtve éltétek életeteket.
Az évezredek sorba múltak el, egyik a másik után, miközben a fajtátok istenekként kezdte el tisztelni a fajtánkat, hála annak a pár látogatásnak, amiről ti is tudtatok. Idővel egyre többen kezdték fajtársaim közül azt hinni, hogy ők valóban istenek és hogy egész utunk el volt rendeltetve.
Az egyik ilyen volt Kronosz, Olümposz tanácsának vezetője, a társam (vagy férjem, ahogy ti mondanátok) és hat gyermekem apja. Kronosz úgy érezte, hogy többre vagyunk hívatottak, mint hogy egy eldugott bolygón éldegéljünk. Azt akarta, hogy az Elveszett törzs leszármazottait rabszolgákként használva, felépítsük népünk rég elfeledett birodalmát, hogy még a csillagok is a mi nevünket dicsőítsék.
Idővel konfliktus alakult ki népünk idősebb és fiatalabb generációi között, mert nem értettek egyet azzal, hogy vajon merre is kéne haladnunk. Az idősebb generáció Kronosz vezetésével ugyebár a birodalom építését tervezgette, míg a fiatalabb Zeusz gyermekem vezetésével azt akarta, hogy felejtsük el a múltat, hogy folytassuk életünket itt a földön.
Sokáig csak heves vitákat szült az ellentét, de végül eljött aminek sosem szabadott volna meg esnie.
Véres polgárháború tört ki a fajtánk között, mert Kronosz ki akarta végeztetni saját gyermekeiket, mert azok ellene szegültek. Tudom, hogy sokan őt a mítoszoknak hála csak szörnyetegnek látják, de nem volt ő mindig ilyen. Azonban a százezer év, amit ezen a világon töltöttünk megváltoztatta. Túlságosan is. A hataloméhsége és a paranoiája nem ismert határokat, így még ott is ellenségeket látott, ahol nem is voltak.
Úgy nagyjából a ti krisztusotok születése előtt tizenkétezer évvel ezelőtt a háború véget ér, Kronosz seregeit legyőzték és a mellette harcolókkal együtt egy olyan börtönbe vetették, ahonnan még neki sem volt kiút.

Ezután fajtánk között ismét a béke évei következtek, fiam Zeusz lett a népünk új vezetője, miközben reménykedtünk egy szebb jövőben. De nem ez volt az egyetlen változás, tiszteletünk jeleként az űrhajónak, aminek segítsége nélkül fajtánk kihalt volna a népünk új nevet választott magának. Mi lettünk az Olümposziak, ahogy manapság az emberek ismernek.
A fiatalabb generációk úgy vélték, hogy a Titán elnevezés túlságosan is sok rossz emléket ébreszt bennük fel, mert ők csak a rosszat látták ebben a névben. Én azonban még ma is emlékszem arra, hogy egy másik valóságban mily sok jót tettünk a népünk nevében, így én még manapság is ezt használom.
Az emberek ekkoriban kezdték el első civilizációikat újból felépíteni, azonban mivel a titánok megszűntek létezni, így ekkor tájt már Olimposziként tiszteltek minket. Az évezredek ismét lassacskán teltek, mi pedig egyre inkább belefolytunk életetekbe, az árnyékban mozogva próbáltunk segíteni nektek, hogy közösen egy fényesebb jövőt építsünk fel.
Nagyjából két ezer évvel ezelőtt azonban szinte eltűntünk a földről, mert az igazat megvallva népünk belefáradt abba, hogy hiába tanítunk titeket, ti akkor is hallomra gyilkoljátok egymást, ahelyett hogy megpróbálnátok békében együtt élni.
Csak kevesünknek adatott meg a lehetőség, hogy a földön maradva továbbra is figyelemmel kísérelje fejlődéseket, de szerencsére köztük voltam én is . A Görögök által használt Rhea és Gaea néven kívül számos néven ismertek az évszázadok során. A Rómaiak Ops-nak, az Anatóliak Cybele-nek, a Perzsák Armaiti-nek, az Aztékok Cihuacoatl-nek hívtak, azonban ez csupán egy kis töredéke használt neveimnek.

Manapság Rhea Blackwoodként élem az életem az emberek között, orvosként segítve ahol éppen szükséges, nagyrészt háborús övezetekben. Próbálom enyhíteni a szenvedéseiket, miközben remélem, hogy egy napon abbahagyják ezeket az értelmetlen háborúkat, bár sok esélyt erre nem látok.

Kedves Rhea!

Mit is mondhatnék, fenomenális elősztori, és most már egy titánunk is van a fedélzeten! Wow!
Szépen kiegyensúlyozott, odaadó részletességgel megalkotott, jól felépített és egyben eredeti is a karakter, látszik, hogy ismeri azt, amiből dolgozik a készítője. Nagyon szuper új tagja leszel a közösségnek