I walk in the darkness so others may see the light. (Freya & Elise)

Elise orrlyukain vett mély levegőt és lassan engedte ki és rágott és rágott és nem tudta, miért rág még mindig.
Oh persze. Mert farkaséhes vagyok. És úgy látom, Doctor Who-földén nulla hozzáértésük van a főzéshez.
Miközben evett, a lány rápillantott az asztalon kinyitott laptopra. Forgalmas hely volt, ahol épp csak zsebkendőnyi helyet kapott, a polírozott asztallapon alig ért el egymás mellett a laptop és a fehér tányér, rajta a cottage pie. A harmadik kör volt, amit kikért, és bár nem élvezte túlságosan az ebédet, enni muszáj volt és hát a tüzet táplálnia kellett valaminek. A pincér srác már a második tényérnál oldalpillantásokat ereszetett a ránézésre is szeleburdi amerikai szöszire, ő pedig sokat nem tett, hogy szűkszavú Harry Potter elképzeléseit szerteoszlassa, mert nagyon nem is érdekelte, hogy a tesze-tosza, unott angol felszolgáló mit gondol. Csak előhúzta a bőrkabát alatt meglapuló, fehér sas-emblémás kevlár mellény felső zsebéből a telefonját és miközben a bárpult felé nézett, írt gyorsan egy üzenetet.
"Target acquired."
Tokió után minden S.H.I.E.L.D., mutáns és Inhuman szálat megmozgatott, hogy kiderítse, ki a nő, aki olyan rendesen földhöz vágta, hogy pár nap is eltelt, mire csontjai megforrtak. Elismerően gondolt vissza a küzdelemre, miközben a magas, sudár, barna amazon hátát nézte, aki a pultnál kérte ki a whisky-t.
- Gotcha girl - motyogta az orra alá és miközben végignézte, hogy a szokatlanul falfehér nő elindul a női mosdó felé. A férfi, akivel beszélt, nem sokkal később követte, és Elise nem tudta nem észrevenni az elégedett vigyort és hogy job zsebébe nyúl...

Egy mozdulattal hajtotta le a laptopot, csúsztatta a telefont a belső zsebébe és állt fel. Hosszú lábai átnavigálták az asztalok között. Fél perccel később lökte be a női mosdó ajtaját, és látta a nőt összecsuklani, miközben a férfi, akinek vigyorgó arcát és a kezében derengő, zöld követ a tükörből látta, előre dőlve megindult.
- Oh! Ez a női mosdó. Villogó űrkövekkel sem lehet ide belépni, haver.
- Höh? - fordult meg a másik, de már Elise semmiből érkező, teljes erejű találata jött vele szembe. Könyökkel, orrmagasságban. Durr.
A spriccelő vér közepette egy kóválygó bal horog próbált elérni a lány felé, de Elise-nek épp csak kilépnie kellett, hogy egy gége-ütést követő gyomron térdeléssel fejezze be a sort. Az összecsukló ember kezéből még kikapta a követ, mielőtt arrébb állt, és a tükör elé állt vele.
Lenézett a nőre, majd újra a kőre.
- Tehát igaz. Pontosan úgy néz, ki mint az aktában. Kryptonit.
Majd benyitott az egyik fülkébe, a kagyló fölé emelte a kristályt és összeroppantotta az ujjai között. Amíg recsegett, folyamatosan hintette bele a vízbe, majd miután az utolsó kis darab is lehullott, lehúzta a vécét.

Odalépett a fekvő amazonhoz és átnyalábolta. Letérdelt mellé és combjaira fektette a másik hátát.
- Szóval kryptoni. Nice to meet you. Na gyere kislány, térj magadhoz.
Bal kezének ujjai megtalálták a nő arcát és miközben lecsukta szemét, érezte azt a lórúgásnyi erőt, ami egyszerre robbant szét a mellkasában, hogy tagjain át forró életerő hullámaiként terjedjen át a másikba. Elise fájdalmasan sóhajtott, az energia mennyiségét érezve, amitől vibráló körök táncoltak lecsukott szemhéjai előtt, majd várta, hogy a másik magához térjen, jobbjával gyengéden tartva a nő tarkóját.

[color=darkred] Nem volt ijedős. A félelem, mint érzés mindig elkerülte eddig, azon az emlékezetes, sötét emlékekbe vésett éjjel is undorral és csömörrel töltötte el inkább, semmint páni félelemmel. Még azelőtt, hogy a világ elsötétedett előtte, látta a férfi arcát.
Azét, aki az ajtó mellett ülve szemet szúrt neki.
A félhosszú, szőke hajat és a borostát, ami eltakarta vonásai jelentős részét, mégis képes volt felismerni.
Ő volt az egyik, aki aznap éjjel a kriptonitot tartva...
Utána pedig tömlöcbe zárták őket. A nő pedig elhagyta a bolygót.

Fejét hasogató fájdalom öntötte el, ami pulzálva próbálta szétfeszíteni a koponyacsontokat és felrobbantani az agyát. Szemeit felnyitotta, majd egy agresszív mordulás kíséretében visszadöntötte a falnak, ami...
Puha volt, meleg és valami energia áramlott belőle. Freya nem kérte, az mégis beszivárgott a bőrén keresztül, halovány életerőt csempészve fekete hangulatába. Fejét mozdítva ült fel és hátrébb lökte magát a nőtől, akinek arca eszébe juttatta a tokiói incidens minden apró részletét. Nyakát megroppantva és masszírozva tornázta magát álló helyzetbe, tekintete nem árult el semmit sem. Lassan járatta acélszín íriszeit a karcsú SHIELD ügynök testén le és fel, majd mély altján nehézkesen, a rosszullét nyomaként még ércesen szólalt meg.
- SHIELD... Az, hogy te itt vagy annyit jelenthet, hogy a nyomomban voltatok egész végig. Ha az a célotok, hogy bevigyetek, kár volt szétmorzsolnod a kriptonitot.- Tagadni a nyilvánvalót nem az ő stílusa volt, így a tárgyra tért. - Nem vagyok hajlandó sem fejet hajtani, sem együtt működni veletek, ezt jobb, ha tisztázzuk.- Kihúzta magát és egy másodpercre vörös csillagok robbantak szemei elé, megérezve a fejfájást, ami nehezen múlt...
A kiütött férfi mozgolódni kezdett, Freya pedig fejét felé fordítva lőtt ki felé. Nem volt még teljes erejében, de az ásvány megsemmisítése kifejezetten jó hatással volt rá és ujjai kemény magabiztossággal és indulattal ragadták meg a torkot, majd felpillantott a barna tekintetbe.
- Hogyan kerülsz ide? Hogy a pokolban szöktetek meg Asgardról és követtetek ide?- Hangja erőssége pulzusával párhuzamosan emelkedett, hallotta a fülében zúgni a vért... Figyelmén teljesen kívül esett az ügynöknő, aki talán még mindig a földön térdelt.
- Szeretnénk meghálálni, amit tettél. Nem volt valami érdekes az elmúlt éveket egy cellában tölteni.- A barna hajú lány érezte, ahogyan a férfi negédes hangja a fülét cirógatja, kellemesen, mintha megpróbálná meggyőzni őt... Szorosabban markolt a torkára.
- Nem működnek a trükkjeid rajtam, Arvid. Hol vannak?- Mordult fel és beletúrt kusza, kibomlott tincseibe.

Elise figyelte a felébredő nőt, tartotta a fejét és észre sem vette, hogy hosszan és elgondolkodóan bámulja a másikat.
Mégis ki a jó franc vagy te, szexi idegen.
Kryptoni. Egészen pontosan mi is az a kryptoni?
Lecsukta a szemét, hogy hagyja, anyja emlékei úgy sodródjanak elő, mint a folyó hullámai...
Várt, várt, de az elméje üres maradt. Nem jött semmi. Ízisz népe tehát soha nem találkozott Krypton nevű bolygóval és lakóival. Pedig hogy itt voltak a Földön, az biztos volt. Elise emlékezett a múlt heti hírekre, a vörös köpönyeges szőkeségről, aki Central City-ben repkedett és arra, hogy megjegyezte, találkoznia kell vele.
De az ölében fekvő nő egészen egy kérdőjel volt neki. Csak nézte a szép metszésű arcot, figyelte az életjeleket, végigpillantott a másikon, hogy lélegzését vegye szemügyre...
A mellkas egészségesen emelkedett és süllyedt, a kerek, telt mellek pedig...
Oh boy.
Elise beharapta a szája szélét, mert érezte, hogy a lángok kezdenek lassan forróvá válni a vérében. Az idegen pedig felnyitotta a szemét, majd kótyagosan ellökte magát, így hát Elise ott maradt, sarkain ülve, felvont szemöldökkel nézve a jelenséget.
- First of all, good morning, sunshine. - mondta élettelien csengő hangján. - Second, you're welcome - mondta még egy nevetősen szúrós hangnemben, majd végignézte, ahogy a nő az eszméletét visszanyerő férfihoz megy. Elise felállt, hogy megállítsa a harcost, mielőtt az bánthatná a borostás alakot, de megállt a levegőben, szinte torkára forrt a szó. Elkerekedő szemekkel nézett le a férfire, majd a barna hajú nőre, majd megint a férfire.
- Hogy... Mi? Mi van Asgarddal?
Lepillantott újra a másikra és...
Hogy hogy nem vettem észre...
Egy asgardi feküdt a kryptoni kezei között.
- Hvað þýðir þetta? - kérdezte, mezoaltja parancsolóan csengett. - Svaraðu mér. Ég býð.*
Összeszorított ajkakkal nézett hol a nőre, hol a férfira.




*Mit jelentsen ez? Válaszolj nekem. Parancsolom.

A nő makacs kijelentésére Elise csak forgatta a szemét, és a másik mellé lépett.
Látszott a harciasság, hidegség és a bizonytalanság is. A kryptoninak láthatóan pontosan annyira nem volt ötlete az ő kilétéről, mint neki róla.

Elise jobbnak látta hagyni, hogy a nő kiengedje dühét a férfira. Elvégre egyelőre nem volt életveszélyes az amúgy... Amúgy borzasztóan életveszélyes földönkívüli.
Földönkívüli. Hát én nem az vagyok?
Üdvözlünk a Földönkívüliek Női Vécéjében. Ezen a héten: Két asgardi, egy kryptoni, némi szexuális frusztráció, megválaszolatlan kérdések és finom, finom erőszak! A reklám után már kezdünk is.
Haragvó kérdését, amit a férfihez intézett, a nő láthatólag magára vette és öntudatosan felelt, de Elise nem nézett rá, csak felemelte felé balját. "Állj," mondta a gesztus és közben továbbra is a férfira nézve, de a nőnek válaszolt.
- Hold off on your sass, Slytherin, wasn't talkin' to ya just yet. I'm talkin' to this shithead.
Leguggolt és közel hajolt a másik arcába.
- Még egyszer megkérdezem, ki vagy, miért jöttél Midgardra és mi a dolgod a kryptonival.
Felnézett a nőre, megint.
Kryptonival.
Szexi csengése van. Tetszik.
A férfi felé fordult, de ha a nő nem is tett feltétlenül kárt a másik agyában, láthatólag nem volt olyan állapotban, hogy feleljen bármilyen kérdésre is.
Felegyenesedett, sóhajtott, majd a vonzó alien felé fordult.
- Okay sweetheart, here's the deal. You wiped the floor with me. With me.
Gesztikulálva végigmutatott magán, miközben elvigyorodott.
- As sexy as that is, you know I'll have questions about that. Also, you assaulted a S.H.I.E.L.D. base. There's bound to be questios asked after that.
Fejét oldalra billentette.
- Assaulting one of our military bases is not an extreme sport we take lightly.

Reag kódolás
Angol: Elise angolul beszél
Magyar: Elise asgardiul beszél

Elise széttárta a karját és felvonta a szemöldökét.
- Oké, tall and grumpy, mégis mit mondjak? Betörtél, betörtél. Nem hullattam sok könnyet azért az alakért, de egy emberi élet volt, és senki nem játszhat egyszemélyes ítélőszéket és kivégző osztagot. És vannak szabályok, érted, én is a munkámat végzem. Ha egy földönkívüli szuperhős-karatézik invitálás nélkül egy bázisunkon, akkor azért megjegyezzük, hogy ez tökre nem kóser.
Miközben folytatta a dühös kirohanást a kryptoni, Elise érezte a perzselő kíváncsiságot, amivel tetőtől talpig nézte végig a másik. Alig láthatóan harapta be az ajkait...
Egy pusztító, elsöprő, dübörgő orkán volt a nő, emberi alakba zárva és ő már első kézből megtapasztalhatta, milyen, ha az idegen elengedi az erejét...
Még engem is ledönt a lábamról.
Istenem, de veszélyes ez a nő.
Uhh, veszélyes és...
Jesus.
A lány azt érezte, hogy a lángok a vérében száznyolcvan fokban fordulnak meg és dübörögve körözni kezdenek. Minden porcikája szinte perzselt és viszketett, lapockái között izzani kezdett újra a bőr. A kép, ami az agyába villant, nem volt valami kifinomult gondolat, de nem tudta nem elképzelni, hogy combjai körbeölelik a veszélyes, vonzó idegen derekát itt, a női mosdó valamelyik fülkéjében...
Az Asgardról elejtett mondat annyira meglepte, hogy egy pillanatra kizökkentette agyából a mentális képet. Szemöldökei felvonódtak, széles vállai egy kicsit megemelkedtek, ahogy hosszú karjait csípőre tette.
- Asgardra? Tehát... Az asgardi üldözőidet nem Thor küldte? Mert elég világos, hogy Midgardot mi védjük meg, de ha ez a katona és a társai kiléptek a törvények közül, biztosíthatlak, hogy én, személyesen...
Majd a mondatot nem tudta befejezni, mert egy alig hallható sóhajba fulladt a hangja. A nő ujjai szőke tincseit nemes egyszerűséggel simították a füle mögé és Elise vérében felrobbantak a lángok, telt mellei megemelkedtek és süllyedtek, ahogy mély levegőt vett.
Aztán megköszörülte a torkát és elfordult, a tükrök elé lépett és rátámaszkodott az egyik porcelán kagylóra.
- ... Khm... Úgy értem, ha utána Asgardra visszük az elfogóidat, minden szabály szerint jól teszem, ha veled tartok, legalább megakadályozom, hogy veszélyt jelents Midgardra - mondta, és a tükrön keresztül a mögötte álló nőre nézett. Majd megfordult.
- De ha egy ujjat is mozdítasz ártatlan emberek ellen... - kezdte, komoly tónussal a hangjában.

Elise a mosdókagylónak támaszkodva hallgatta végig a nőt. Mellkasa előtt keresztbe fonta a karját és miközben alsó ajkát rágta, az agya egyenlő arányban töprengett a kérdéseken, gondolkodott a helyzet helyes megoldásán... És bombázta a tudatát újabb és újabb képekkel. Miközben hallgatta a másikat és gondolataiba merült, pillantása átsiklott az ájult asgardira. Aztán a nő karjára. Aztán nem tudta nem észrevenni a formás melleket... Majd gyorsan elpillantott másfele. De miközben tovább hallgatta a nőt, egyszerűen nem tudta nem észrevenni a hosszú, hosszú combokat...
[i]Atyám ha ilyen lábakon állna Amerika...
Jézus Elise, szedd már össze magad.
Hm.
Azok a combok annyira nyakamba valók, hogy...
Jesus.
Focus.
Jesus.[i]
Attól függetlenül, hogy úgy érezte, a falat akarja kaparni a dübörgő pulzusában pezsgő, hormonillatú tűztől, még hallotta a másikat, majd felpillantott rá, összevont szemöldökkel.
- Hold on, Fast and Furious, that's unfair. Nem ismerlek. A S.H.I.E.L.D.-re támadtál. Ez nem személyes.
Majd felemelte a fejét, kibillentette a homlokából a szőke fürtöket és sóhajtott, majd mezoalt hangján, komolyan folytatta.
- És nem csak a S.H.I.E.L.D. nevében mondom, amit mondok. Hanem Asgard nevében is. Ez a világ ugyebár a védelmünk alatt áll. Ha Téged, kryptoni, asgardiak támadtak meg, Midgardon, akkor minden kötelességem megvan rá, hogy a végére járjak. Nem hordasz köpenyt. Nem. Ezt észrevettem. Pedig a testhez álló szuperhős-jelmez egész dögös lenne rajtad... Talán nem piros-kék, hanem valami más. Észrevettem. Kryptoni vagy. Nem ezzel van a bajom. Én sem lóbálok villámló húsklopfolót, szóval egálban vagyunk, ha engem kérdezel.
Vállat vont.
- Ettől függetlenül vagyunk, ahol vagyunk, állunk, ahol állunk... Szóval igen. Segítek neked. De talán - intett a férfi felé - Tedd el a válladról az ájult asgardit, mert feltűnést keltene odakint.

Elise összevont szemöldökkel és egyre inkább elkerekedő szemekkel hallgata a nő rövid történetét. Közben szemöldökei ráncolódó állásból szép lassan indultak meg a homloka felé. Végig a nő szemébe nézett, kutatva és töprengve. Majd, mire a másik a mondandója végére ért úgy döntött, nincs oka kételkedni a szavaiban.
Mellei alatt összefont karjai közül jobbját felemelte és a kryptoni felé mutatott vele.
- Akkor itt a válaszod. Ha ezek a bajkeverők Asgardról szöktek meg, jogosan kiszabott fogságukból, Asgard felelőssége őket kézre keríteni.
Megcsóválta a fejét. Mezoalt hangja mostanra a játékos incselkedésből komolyra, parancsolóra váltott.
- Thor erről hallani fog. Nem csak akkor kell lejöjjön a villámló húsklopfolójával, ha jöttünheimiek rohangálnak idelent, hanem ilyenkor is. Ezt biztos, hogy az arcába fogom olvasni.
Ellökte magát a kagylótól.
- Nos, kryptoni, akkor hasonló a sorsunk. Én pedig asgardi vagyok, aki itt, Midgardon... A Földön... Terrán nevelkedett fel - váltott át a kryptoni megnevezésébe a bolygónak. - Az én világom, mint tudod, nem omlott össze, de az apám...
Sóhajtott. Egy pillanattal később folytatta.
- .. Hosszú és komplikált. Mindenesetre, Asgard nevében, bocsánatodat kérem, hogy ez az incidens megtörtént és kötelességem, hogy mindenben segítsek neked. Ez a válaszom.
A nő elé lépett, majd elhaladt mellette.
- És igen, van speciális módszerem a felébresztésére. Várj.
Elhaladt Freya előtt és közben a nő felkarjára tette a kezét. Lépés közben egy pillanattal hosszabb ideig maradt ott a tenyere, majd ahogy végül elengedte a másik karját, hoszú ujjainak begye még végigsimította a nő felkarját.
Egy oldalpillantás kíséretében mosolyogva nézett a másikra, majd leguggolt a férfi mellé és jobbját álla alatt a nyakára kulcsolta.
Elise szemeiben ragyogó szikrák pattantak, majd egy másodperc alatt a ragyogó lángok körbeterjedtek írisze kékjében. Testhője a szokásosnál is magasabbra ugrott, ahogy az életerő végiggördült a tagjain, majd a másik asgardi szervezetébe lépett...
Másodperceken belül nyílt fel a férfi szeme.
Elise nem hagyott egy pillanatnyi időt sem neki. Ujjai szorosabbra fonódtak a másik nyaka körül.
- Asgard nevében kérdezem, hol vannak a társaid? - zengte, mezoaltja most parancsolóan dörgött.

Elise a férfi elé lépett. Már leguggolt volna mellé, de érezte a nő testének közeledését. A lány megfordult, és két mély, sötét, gyönyörű szemtükörbe nézett. Amit mondott a másik, az szinte elsiklott az ő tudata mellett, mert látta a közeledést. Egy lépés, aztán még egy és már Elise intim szférájában állt a vonzó, kryptoni jelenés. A lány ajka elnyílt, pupillái kitágultak... A vér szinte robbanásszerűen dübörgött abbana  pillanatban, a fülében, a torkában, a mellkasában, mindenhol.
Is she...
Érezte a másik illatát, érezte a bőrének melegét, minden ösztöne szinte embertelen erővel ugrott neki a mellkasának belülről. A bizsergő forróság szétáradt a testében, a forró pontok a lapockái között égni kezdtek, ujjbegyei, gyomra, combjai, mellei, torka, mind zsibongva forrósodott fel...
Az ajkak hozzáértek a nyakához és Elise tudata szétrobbant lángokba. Felfénylő szemeire rácsukódtak elnehezedő pillái, a nő érezhette ajka alatt, hogy a lány hófehér bőre, ami eddig is jóval forróbb volt az emberinél, szinte lángokba borul.
- Hah... - szakadt fel egy sóhaj a lány torkából, hosszú ujjai a kryptoni felkarjaira simultak. Nem volt jó a hely, nem volt jó az időpont, nem volt jó semmi igazából, és a veszélyes idegen továbbra is, ... Veszélyes volt és idegen és egy pillanatig még józan esze ellenkezni akart, de Elise agya egy másoperc alatt beadta a kulcsot és kezei befogadóan simították végig a nő karjait. Az ujjak a tarkóján megdöntötték a fejét és ahogy arcát maga felé fordította a nő, Elise nem tudta az intim pillanatot borzalmasan erotikusnak érezni. Volt a másikban valami, valami ellentmondást nem tűrő és erős kisugárzás, valami, ami egy pillanat alatt lesöpörte a lábáról a lányt. Az ajkai hevesen simultak a másik nő ajkaira és jobbjának ujjai beletúrtak a hajzuhatagba, mohón és követelően, orrán vadul engedte ki a levegőt és fordította arcát, hogy nyelvével izgatottan fedezze fel a vonzó idegen nyelvét...
Hosszú, hosszú pillanatok voltak és a külvilág tökéletesen megszűnt. Nem minden érintés ugyanolyan - Van, hogy csak kellemes és van, rtkán, hogy bizsergetően izgalmas a másik. És nagyon ritkán, nagyon-nagyon kevesek képesek arra, hogy olyan cseppfolyós gyönyörrel robbanjanak a másik ajkai között, hogy az ember úgy érzi, az agya elhagyja a fejét a tarkóján át...
Elise vérében egy hatalmas löket hormon pezsgett pillanatok alatt, és ahogy a nő elvált tőle, a lány forgó tudattal nekidőlt a vécéajtónak.
- Huh. - Ennyit tudott mondani, hatalmas, arany fényben égő szemekkel nézve a másikra, szaggatottan véve a levegőt.

Több, mint egy percnek el kellett teljen, hogy rendezze a sorait - Ám a nyugalom nem maradt meg sokáig.
A nő látványos rosszulléte úgy hullámzott végig a lányon, mintha saját testében érezné a sötétséget. Egy pillanat alatt karjai máris átfonták az idegent, megakadályozva abban, hogy összeessen.
Gondolkodás nélkül cselekedett, mert tudta, már nincsenek egyedül és be vannak zárva ide.Egy gyors állcsúcs-ütéssel iktatta ki újra a másik asgardit és miközben hosszú combjai fellökték a csempézett padlóról, a kryptoni karját átdonta a vállán és két karja máris a nő combja és háta alatt nyalábolta át az elgyengülő, karcsú testet.
Egy másodperccel később már Elise háttal lökte ki a mosdó ajtaját.
A vendégekkel nem is törődve törtetett át az éttermen, oldalával lökve ki a bejárati ajtót...
A négy idegen félkörben várt rájuk az utca közepén. Elise még látta kezeikben a rövidkardokat villanni. Egy fél utcával feljebb állt a motorja és a katonák elválasztották tőle.
A nőt átvette csak jobb karjába...
Baljából pedig kérdés nélkül tüzet nyitott.