Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)

Hyperion felnyitotta a szemét fáradtan. Az energia szinte sisteregve, most hagyta el az idegrendszerét és az izmait, egymás után hagyva hátra a tagokat kimerülten. Egyelőre ereje végére ért, és nem érzett különösebb késztetést, hogy egy ujjmozdítást is tegyen a fűről való felkelés felé. Nem. A fű jó volt és kényelmes és nem kellett innen menni sehova. A holttestek, amik megtörten hevertek szerte-szét, néma csendélettel vették körbe a társaságot. Egy nagy darab, tagbaszakadt, aggodalmasan uralkodója mellé kucorodó férfi, két darab hercegnő, egy benga nagy, batár méertű tigris, aki földön fekvő társa fejét szuszogta körbe aggodalmasan és a földön pedig, egy darab titán.

Az egy darab titán felnyitotta a szemeit és fáradtan nézte végig, ahogyan az Inhuman hercegnő eltávolítja a hasfalából a golyót. Nem szólt egy szót sem. Nem adta jelét az aggodalomnak.
De merev tekintettel nézte végig a jelenetet, és amikor láthatóan gyógyulni kezdett a lány, csak akkor hajtotta vissza fejét a földre, megnyugodva. Erre a mozdulatra is fájdalom és kín tömkelege nyilallt végig a bal karján.
Evelyn idő közben felállt és a kocsihoz ment. A rover lámpái még mindig ragyogó fénnyel világították a most már beomlott barlang bejáratát. Kinyitotta a hátsó ajtót, pakolt valamit és két üveg whisky-vel a kezében tért vissza. Elegánsan leült Hyperion mellé - Egy brit hercegnő fűben ülni is elegánsan tud - és az egyik üveget gálánsan uralkodó kollegájának nyújtotta.
- Lexinbourgh Scotch, from the Royal Distilery Company in Scotland. Compliments of the British Monarchy, cheers.
A másikat pedig Hyperion kezébe adta. A férfi csak megemelte feléjük az üveget és Evelyn készséggel lecsavarta a kupakot. Edward a szájához emelte, majd hátradőlt vele és hagyta, hogy a gravitáció vigye lefele az italt, nagy kortyokban.
Surrogás hallatszott a feje felett, ízületek ropogása, mintha valaki a testének minden egye porcikáját egyszerre nyújtaná és roppantaná végig. Bőr súrlódása, majd egy vékony, vörösre festett körmű, ápolt női kéz úszott be a látóterébe és megfogta az üveget. Edward felemelte a fejét és hagyta, hogy a lány elvegye tőle az italt.
Eleonor, immár emberi alakban, bőrkabátban, törökülésben ült le Edward mellé szintén. A férfi felemelte fejét, majd nemes egyszerűséggel a lány lábszárára helyezte.
- Szóval, mi lesz a kövekkel? - kérdezte csengő hangján a mutáns, a konfrontáció kirobbanása óta először szólalva meg emberként.
Edward felnézett rá, arca fejjel lefele jelent meg előtte. Majd Evelynre nézett, majd az Inhumanekre.
Lecsukta a szemét és sóhajtott.
- Mother Earth, I have failed you - dünnyögte az orra alatt, majd mély levegőt vett.
- Crystalia becsületes harcban győzött le, fair and square. A háború minden szabálya szerint őt illetik a kövek.
Majd lecsukta a szemét és úgy intett a kezével, a két társaság között.
- Crystalia Amequelin, Attilan hercegnője. Crystalia, ő itt Lady Catherine Evelyn Leliana Windsor-Habsburg, Bristol hercegnője és Eleonor Blaze. A nagy darab túlbuzgó white knight nem tudom, kicsoda. - intett még általánosságban Crystalia embere felé, majd a kezébe adott tablettákat szájába lökte, kivette Eleonor kezéből a whisky-t, hátradöntötte a fejét és még egy jó adag itallal leöblítette.