(Halloween) Vasútállomás

Freight car (Bucky, Joe)

Halloween éjjele, a felhajtás... Operatív szempontból katasztrófa. Túl sok fejfájás, túl sok potenciális szemtanú.
De a parancs, az parancs, a business meg business.

Oaken Bay kisvárosának vasútállomása kihalt volt, csak a tompa zajok hallatszottak el a pubból és a szórványos háttrézene a kivilágított dombról, ahol a kastély állt, a fiatalok ricsajgása messzire elhallatszott a fenyőerdőkben is.
A tehervonat hangjai pedig egyenletes ütemességgel lassultak. A HYDRA fegyverszállítmánya megérkezett, és mindenképp át kellett adni még aznap este.

Burger Joe-ra egy autó és két hamburger várt az állomáson. Nem volt más dolga alkalmi megbízatásán, mint egy félhosszú, fekete hajú férfi sofőrének lenni és követni minden parancsát, igazán méltó, egy havi fizetésnek megfelelő mennyiségű pénzért. A tehervonatra kellett várjon este kilenckor, azzal az utasítással, hogy a következő parancsokat már a vonattal érkező férfi fogja adni.

Bucky-t a felettesei a fegyverekkel úgy küldték el, hogy a helyi szervezet, akinek át kell adja, mindenképp meg kell kapja az erősítést. Low profile, és valós fenyegetés volt várható - Az intelből nem derült ki, hogy az mi lesz. Persze, ezek a puhány, amerikai HYDRA-alkalmazottak lámpavason lógtak volna Szibériában, de hát a küldetés az küldetés. A parancs az parancs. Megkeresni azt a tökkelütöttet, aki a sofőrje lesz aznap este. A hatodik vagonban várni a ládákkal a megérkezést. A férfival együtt megvárni az állomáson az álruhás helyi kontaktot, aki sheriffnek van öltözve. Megkapni tőle az előzetes juttatást. Ügyelni, hogy a fegyverek épen eljussanak rendeltetési helyükre.

A vonatból már látszott az állomás. Lassan fékezett a szerelvény, majd megállt, és gőz csapott fel a hidraulika felől.

Nem tudom mi üthetett a fuvarozó cégbe. Nem gondoltam volna, hogy vállalni szoktunk ilyen kétes szagú az éjszakába nyúló megbízatásokat is. De végül is a pénz amit ajánlottak erre az egy munkára túl jó ahhoz, hogy csak úgy nemet mondjak. Ráadásul ki tudja? Ha nemet mondok, akkor lehet ki is rúgnak mert nem vállaltam el a dolgot. Minden esetre én el mentem a megbeszélt helyre és ott egy nagydarab fekete terepjáró várt rám. Egy igazi autó szörny hatalmas nagy dög, nem is csodálkozom, hogy végül egy kamion sofőrt kértek fel a vezetésére. A sofőr ülésen vált rám egy Mekis zacsi filctollal rá írva a nevem vastagon. A zacsi ki bontása után két egyenruhás meki burgert találtam, még csak nem is a most akciós nagyon finom bacon sajtos verziót. Így késsé csalódottan, de hamar el tüntettem a tenyérnyi hamburgereket a gyomromban. Aztán tovább gondolva az jutott eszembe, végül is lehet a diszpécser lány volt olyan kedves és előre látó hogy egyáltalán gondolt a vacsorámra is. Minden esetre elégedetten a vacsival kocsikulccsal a zsebemben A peronra sétáltam és egy kényelmesnek tűnő padon várakozó üléspontot vettem fel.

Egy újabb poros kisváros. Egy újabb küldetés. Oaken Bay tökéletes választásnak tűnt: csendes és kihalt még a dajdajozó fiatalok ellenére is kevesen járnak ilyen kései órában. A tehervonat sebesen robog a szállítmánnyal, mely célba juttatásával megbíztak. A HYDRA fegyverszállítmányát mindenképp át kellett adni még ma este a helyi szervezetnek. Mindezt persze a legnagyobb titokban, kilétem fel nem fedésével és az esetleges támadásra is számítva munícióval megrakodva. Az időt ellenőrzöm, lassan este 9; a vagon ajtaját félrehúzva hajolok ki, kissé kidugva a fejemet ellenőrizendő merre is járunk. Már szabad szemmel is látható az állomás halvány, kivilágított sziluettje az éjszakában. A küldetés úgy szólt, hogy keressem meg a férfit aki alkalmi sofőrként fog funkcionálni ma éjszakára, megvárni a sheriffnek álcázott kapcsolattartót és az árut pedig biztonságban juttassam el a kijelölt célállomásra. Hallottam, amint a vonat lassú fékezésbe kezdett és szinte sírni kezdtek a kerekek és a fékek, mielőtt megállt volna a szerelvény és az ezidáig álmosító zötyögés végleg abba maradt volna. A 6. vagon ajtaját lassan nyitottam ki, hogy aztán kiszállva magam mögött vissza is húzzam a nehéz fém ajtót.


Tekintetemmel körbepásztázom a környéket, hogy látok-e valaki gyanúsat és amennyiben tisztának tűnik a terep, megindulok az állomás felé ahol már reményeim szerint vár az a tökkelütött sofőr rám. Merem remélni nem valami dumagépet küldtek, mert akkor sanszos megint úgy fog járni mint az elődje... holtan végzi vagy jobb esetben kivágott nyelvvel. Nem szívelem a felesleges fecsegést. Már messziről kiszúrtam a nagydarab fekete terepjárót, természetesen rendszám nélkül. A peronon nem volt egy teremtett lélek sem, egy férfit leszámítva aki a padon ülve várakozott. Lassan sétáltam oda hozzá, miközben a környezetemet pásztázta tekintetem nehogy váratlan meglepetés érjen. Akár csapda is lehet az egész, a bizalmatlanságot szinte vágni lehetett a levegőben. A férfihez érve megálltam előtte, egy ideig vizslattam ám fegyvert nem láttam nála. Végül egyetlen kérdést szegeztem neki:
- Az a nagy fekete monstrum a magáé? - Tettem fel a kérdést tökéletes angol kiejtéssel, majd amennyiben igennel felelt annyit még hozzáfűztem: - Közelebb kellett volna parkolnia. Megyek a szállítmányért, addigra készítse elő a csomagteret! - Adom kis az ukázt számára, majd sarkon fordulva visszaindultam a 6. vagonhoz, ahol a lezárt és nehéz fémládákba pakolt fegyverek csakis arra vártak, hogy valaki végre használatba vegye őket.

Ahogy a két férfi találkozott és Bucky utasításokat adott ideiglenes sofőrének, pont akkor, amikor elindult hátrafelé a vagonhoz, újabb érkezők jelentek meg.

Sarkantyús csizmák ütötték fel a váró csendjét és halkan nyikorgott a bőr a szereléseken. Egy fél tucat férfi, magabiztosan vágva át a kihalt vasútállomáson, megcélozta a tehervonatot, elhaladva Joe mellett, aki azt láthatta, hogy az alak, aki vezeti a mókás kompániát, megbiccenti felé széles karimájú kalapját.

Mind a hét férfi inget, bőrmellényt, térdig érő, lovagló csizmát viselt. Az egyiken lasszó volt átvetve, kettőnek vadászpuska a hátán, és hatlövetű revolver lógott pisztolytáskában a széles övek mindegyikén.

És ezen kívül hat ágú csillag az összes mellényen. Diadalmas arany fénnyel csillogtak a fáradt lámpafényben. Mint egy wesztern filmben a törvény emberei.

Megállt a tehervonat mellett a kis csapat és előre lépett a bajszos alak, nagy kalapját levéve fejéről, és köpve egyet a peron aszfaltjára.
- No hát jóestét, Miszter, a sherif vónék, aszongyák nekem, maga hozza nekünk a fegyvereket.
Karját csípőjére támasztva állt meg.
- Ezek itten a fiúk, a helyi szervezetünk tagjai. Segítenek mán elpakolászni a vasat, ha jó az úrnak, osztán a fizetség is itt van ám. Hadd lám, miket hozott nekünk?

Végig nézek a pasin mikor megszólít egy kissé szépfiús de nem túl vészesen. Inkább úgy, mint akit betonkeverőben mintáztak ilyen szögletesre.
- A cég adta ma estére. – Mondom, hiszen túlzás lenne azt állítani, hogy az én kocsim. Aki ilyen kocsit vesz magának annak tuti nincs ízlése, csak kis pénisz komplexusa. Ekkora batárral furikázni tiszta pazarlás. Na persze mint egy igazi főnök egyből osztja is a lebaszást. Már majdnem elkezdem mondani neki, hogy honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy a vonat melyik vágányon fog megállni és a hatos kocsi hol fog lefékeződni? Nem vagyok én jövőbe látó. Meg amúgy is nézzenek csak oda! Nem is én parkoltam le a verdát. Én csak ki zabáltam a hamburgert az első ülésről. De a szavaira csak halkan biccentek. Nem olyannak néz ki aki ismeri a humor fogalmát. Akárhányszor is nézni meg a lexikonban. Így lassan fel állok és elindulok a péniszméret kompenzáló verda felé. És rohadjak meg ha ez a faszi és lelkes kis csapata akik jönnek velem szemben nem úgy néz ki mint a filmben a Wayet Earp. Vagy ha jobban meg nézem akkor már inkább a Dalton fivérek a Lucky Luke-ból. Azt viszont nem lehet rájuk mondani, hogy cső bunkók. Látszik volt gyerekszobájuk, mert mikor elhaladunk egymás mellet még biccentenek is nekem. Vissza biccentek. Csak úgy ala natúr kalap nélkül.
A verdához érve be pattanok és először indítom be ezt a batárt. A kulcs elfordítása után hallom, hogy egy vadállat kell életre a motorháztető alatt, ami a leg apróbb gázadásra is biztos azonnal reagál. Mivel pedig én jó munkás ember vagyok szót fogadok a hajas baba csákónak a bossnak. Gázt adok és ki lapítva néhány kukát fel állok a peronra egyenesen a megjelölt vasúti kocsi mellé.  Van erő a kicsiben. A motort járva hagyom. Na persze majd pont le állítom. Láttam én már gengszter filmeket. A motornak mindig járni kell, mert ha lecsap a szar lavina akkor könnyebb és gyorsabb a távozás.
Kiszállok, és a hátsó ajtóhoz lépve kinyitom a csomagteret. Látja főnök? Mondom magamnak. Én jó munkás vagyok, teszem amit a főnök mondott. Hmm de a Daltonokon iszonyat menő ez a szerkó. Lehet nekem is ilyenben kellene vezetnem. Tuti menő lennék a csajoknál. Főleg abban a kopogós kroki csizmában. Bár a sarkantyút kicsit túlzásnak érzem. De a csizma meg a kalap az menő.

Egy ideig némán méregettük egymást, majd tömören válaszolt a kérdésemre is.
~Fene, a végén még valaki normálisat is képesek voltak küldeni!~ Konstatálom meglepődve, hogy alkalmi sofőröm röviden és a lényegre szorítkozva válaszol. Még az is felmerül bennem, hogy valaki kiokosította mire számítson nálam. Minden esetre kiadom a parancsot számára, aztán már fordulok is vissza a síneken veszteglő vonathoz. Sehol egy teremtett lélek, látszólag az intelben említett fenyegetés vaklármának bizonyult. Persze nem én volnék a Tél Katonája, ha ennek ellenére ne lennék mégis ugrásra késszé merevedve. Minden mozdulatomból árad a fenyegetés és a nyers erő, jelezve velem nagyon nem tanácsos ujjat húznia senkinek... már, ha szeretne még életben maradni az illető. Aki szeretné hat láb mélyről szagolgatni az ibolyát, annak csak tessék. Én nem riadok vissza egy kis gyilkolászásnak álcázott extra testedzésről az biztos. De persze feleslegesen a kis ujjamat sem mozdítom meg, viszont ha mások kiprovokálják... nos akkor megtudhatják milyen hideg és kemény tud lenni az orosz tél.


Már majdnem elértem a vagonokhoz, ahol a lezárt és nehéz fémládákba pakolt fegyverek csakis arra vártak, hogy valaki végre használatba vegye őket... amikor mozgást érzékeltem a látóterem szélénél, szinte a holtteremnél. Azonnal oda kaptam a tekintetemet, hogy aztán megállapodjon a vadnyugatról szalajtott kis bagázson. Megállok ott, ahol vagyok és immáron teljes testemmel feléjük fordulva mérem fel őket alaposan. A csizmák sarkantyúi ütemesen verődnek össze, bőr nyikorgása veri fel az éjszaka csöndjét magára vonva minden teremtett lélek figyelmét.
~Heten vannak, mint a gonoszok...~ És bár nem látni gunyoros mosolyra húzódik maszkom alatt a szám széle ettől a gondolattól. Kétszer ennyit is szétvertem már puszta kézzel. Az viszont nem tetszik, ahogyan közelednek a tehervonat és felém. Túl magabiztosak. Persze ez adódhat abból, hogy helyiek és ismerik a terepet... de nekem megfordul egy s más is a fejemben a szerelésüket elnézegetve. Mindegyiknél van valamilyen fegyver, az egyiknél még lasszót is látok, másik kettőn meg vadászpuskát az alap revolvereken kívül. És ha mindez nem volna elég, mindegyiken ott az a kib@xott hatágú, aranysárga sheriff csillag, minden mellényen ott díszeleg mint valami gettóból szalajtott, elit zsidó alakulaton... rémesen idegesítő, hogy nem tudni melyik az én emberem mert mind egyforma.


Hallom, ahogy felbörrög a motor, egy igazi vadállatot zártak a kocsi motorházteteje alá ebben aztán lehet lóerő. Alkalmi sofőrömnek szerencsére van annyi sütnivalója, hogy a vagon mellé állva járatja a motort továbbra is és nem húzza ki a slusszkulcsot. Valahogy nincsen jó érzésem ezt a kis kompániát elnézve. Tekintetem persze nem árulja el elégedetlenségemet vagy hogy mennyire vagyok bizalmatlan. Amúgy is még az árnyékomban sem bízom meg, néha még a HYDRA tagjai is megbízhatatlan f@xszkalapok tudnak lenni... főleg az amerikaiak, eszem f@xom megáll tőlük sokszor mennyire egy lusta, trehány banda.
~Bezzeg, ha Szibériában a Tundrán nevelődtek volna ők is... nem lennének ilyen hanyagok és felelőtlenek mint sokszor.~ Nem is értem miért nem koppintottak még az orrukra. De végül is nem az én dolgom, én a Tél Katonája vagyok, a HYDRA ökle... nekem csak végre kell hajtani a parancsokat hibátlanul, a többi feladat háruljon másokra. Amikor a bajszos alak kilép és előadja a rögtönzött kiselőadását csak rosszallóan szalad fel a szemöldököm, de kinyitottam a vagon ajtaját és az egyik ládát kissé kinyitva kiemeltem belőle egyetlen fegyvert amolyan mutatóba és felhúzva ki is biztosítom. ~Ha óhajtják tarthatok bemutatót is vele, de kétlem hogy a hulláknak örülnének...~ Mélázom el egy másodpercig eljátszva a kósza gondolattal, hogy beléjük eresztek egy sorozatot belőle leszedve a két vadászpuskásat meg a lasszósat.
- A többiben is ez van, a megbeszéltek szerint miután fizettek a sofőröm segítségével - bökök fejemmel Joe és a fekete szörnyeteg irányába - a rendeltetési helyükre szállítjuk az összes ládát. Az előleget most kérem, a másik felét ha épen eljutott a szállítmány a rendeltetési helyükre. A sheriff velem jön, navigálni... a többiek ahogy akarnak. - Adom ki a parancsot nekik is és nagyon ajánlom, hogy a feltételektől ne próbáljanak eltérni. Különben még el talál sülni a kicsike a kezemben...

Miközben Joe közelebb áll a kocsival, és Bucky hátramegy a ládákat megkeresni, a kis kompánia hatalmas szívrohamhoz hasonló reakciót produkál a roppant gépezet mozgását látva.
- Azannya úristenit szűzmária jézuskrisztus hétszeresen elátkozott ördög úristen verte mennykű mindenségének a rézfán ülő dögledező öreganyjának a lyukas harisnyájú rozoga térdkalácsát a mindenségnek mán! - hadarja el a legfőbb Sherif-forma alak, bajsza csak úgy ugrabugrál miközben két oldalt embereibe kapaszkodik, hogy ne essen hátra. Fegyverek emelkednek és remegnek a kezekben, tanácstalan és rémült pillantások néznek a kocsira.

Ám mindezen rövidesen túllendülnek, amikor Joe kiszáll, és a Bucky által felemelt fegyvert nézve a Sherif majdnem örömkönnyeket ejt láthatóan.
- Azt a hétszentségit nekijje hát ez mán gyönyörűséges vas, Miszter, azt a kórófán üldögélő kisangyalát, ezek a babák mán aztán megoldják a rézbőrű problémánkat nekünk itt, ejj a kutya mindenit!
Az emberek is éljenezni kezdenek és Bucky hűvös szavaira közelebb lép a férfi.
- Há' mán hogyisne, Mister, tessék, a fizeccség egyik fele, ahogy azt köll.
És lerakja Bucky lába elé, a kinyitott teherkocsi padlójára a kis zsákot, amiben fémek csilingelnek.
Tíz vastag rúd tiszta arany. Ránézésre is pár száz ezer dollár értkű, legalább.
- Há a segíccség az mán nemkő, azt a fiúk megoldják, Jack azanyád, hozd a lovakat.

És miközben megérkeznek lovakkal és egy szekérrel az elszalajtott emberek, Bucky telefonja pittyegni kezd.
A feletteseinek kódolt üzenete érkezett.

After Primary mission, leave assets.
X-Men presence in town detected.
Go to pub and investigate. Take driver.

Csak rosszallóan csóválom meg a fejemet, hallgatva ezeket a kis vidéki suttyókat - mert igenis azok erről nem nyitok vitát - ahogy még egy autótól is képesek ijedezni mint holmi taknyos kis kölkök. ~Nevetséges.~ Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon miért kell a HYDRÁnak ilyen senkikkel üzletelnie ám ahogy jött úgy el is hessegetem ezeket a kósza, rebellis gondolatokat. ~Nem a te dolgod katona, ne törődj vele! Koncentrálj a feladatodra! Azért vagy itt, hogy átadd a fegyvereket és megkapd érte a fizetséget!~ Emlékeztetem magamat, mert kezd viszketni a tenyerem. ~Túl régóta vagyok ébren.~ És egyre nehezebben viselem el az idegesítő embereket magam körül. Az elmúlt 50 évben mást sem csináltam, mint lefagyasztva aludtam vagy küldetésekre jártam. Többnyire magányosan, mert egyedül könnyebb dolgoznom a magam módján. Nem is kedvelem az embereket különösebben, irritálnak. Alap esetben nem is venném komolyan a kis kompánia hüledezését, de amikor remegő kezekben fegyverek kezdenek emelkedni minden vagyok csak boldog nem. ~A végén még itt lövöldözni kezdenek nekem mint valami vadnyugati revolverhősök.~


Azonnal visszafordulok feléjük és tekintetem villan rájuk egyet, a kezemben lévő fegyvert megmarkolom. Nem sok kell, hogy kihozzanak a béketűrésemből és pár golyóval megoldjam a dolgot... végleg elhallgattatva a probléma forrását.
~Fenébe is, én bérgyilkos, orvlövész vagyok nem kifutófiú!~ Megalázónak érzem a helyzetet, hiszen a beígért fenyegetés és támadás elmaradt. Felesleges az ittlétem és ez zavar, nem szeretem haszontalannak érezni magam. Elvégre fontos vagyok, a HYDRA ökle és Pierce szerint magasabb céloknak kell szentelnem magam amit halandó emberek nem érthetnek. Sokszor még én sem értem mit miért teszek, de a kapott parancsokat maradéktalanul mindig végrehajtom... ahogy most is. A fegyverek persze elnyerik a megrendelők tetszését is, én már oda se figyelek miféle cifra vidéki beszéddel adnak hangot ennek. A lábam elé tett zsákból kiemelek egy rudat és annak rendje és módja szerint ellenőrzöm a fizetséget.


Már épp közölném vele, hogy a parancsot akkor is végre hajtom ha neki nem tetszik; amikor megcsörren a telefonom. Ellenőrzöm az üzenetet, majd a kackiás bajszú férfihez fordulok.
- Rendben van, ahogy akarja. Viszont akkor teljes fizetséget most rendezzük le! - Amennyiben megkapom a maradék rudakat is, segítek a szekérre rakódni nekik - nekem az ilyesmi fém karomnak hála semmi kis súlynak számít - majd fejemmel intek a sofőrnek, hogy szálljon vissza. Én beszállok az anyós ülésre mellé. - Változott a terv, új feladatot kaptunk. - Mondom nemes egyszerűséggel, mintha ez természetes volna hogy ő is a küldetésem tagjává lett avanzsálva. Csak, hogy ne higgye azt ennyi volt a munka számára mára és leléphet. - El kell vinnie a helyi pubba. Tudja merre van? - Kérdezem, remélve hogy egy helyismerettel megáldott sofőrt adtak mellém, aki ismeri a környéket.

Na ez az este egyre érdekesebb és érdekesebb. Nagymenő cowboyok és hétpróbás gazember seriff főnök. Istenem, hogy miért nincs itt egy tévé stáb. Élből le lehetne forgatni egy jobb hazárd megye lordjai kisfilmet. Ráadásul a másik főnök keze meg csillog mint a Salamon töke. Minden esetre én szépen csendben vagyok és csak elképedem mikor meg csillogtatják a fegyvereket az állomás neonfényeiben. Viccelsz papus? Ezzel nem csak egy indián törzset lehetne ki irtani, hanem meg nyerni az Alamoi csatát és Lee tábornok kezében pedig az észak dél háborút. De igazából amit reflex szerűen ki akarok bökni és amit inkább csak azért nyelek vissza mert nem akarom, hogy bármelyikük is meg jegyezze a képem az a következő. „papus! Próbáltátok már a kolerás takarókat? Ezt a trükköt a rézbőrűek mindig be veszik. Főleg télen” aztán az is eszembe jut, hogy hozzá tehetném neki a ivó kutak meg mérgezése is mindig el tud törölni egy egész falut. De persze a leg jobb az lenne ha elhurcolnák az összes gyereket. A fiúkat herélt gabona cséplőnek a lányokat meg kurvának bármikor el lehet adni. Aztán már nem is lesz probléma az indiánokkal.
Minden esetre okosabb vagyok ennél, és lássuk be bár texasi vagyok, de nekem semmi bajom az indiánokkal. Valójában szégyenlem, hogy egy ilyen spirituális népet az őseim majdnem ki irtottak. Nem hiába a hatalom mindenkiből ki hozza a bunkót. Bár belőlem a halhatatlanság is ki hozta. Elvégre még ha a legdurvább alaknak szólok is be azt is túlélem.
Minden esetre a legdurvább alaknak látszó salamon kezű drága főnököm is el halkul egy pillanatra kisebb zsák arany láttán. Okéé Joe! Nem oda figyelni ne guvvaszd a szemed ez csak arany. BASZKI! Ennyi aranyat egyben az életemben nem láttam, és most már meg tudom azokat érteni akik rajonganak érte.
Minden esetre szót fogadok és a salamon kezű drága főnököm utasítására be pattanok a volán mögé. A feladat szabás hallatán azonban majdnem csuklok egyet. A helyi pubba? Öcsém! Ez egy város! Vagy száz hely van amire illik a pub kifejezés. Nem baj van ebben a kocsiban csoda GPS. Megnyomom az útvonal kijelölést, majd be mondom neki az úti célt.
- Pub! – Mire a GPS kicsit gondolkozóba esik egy pillanat múlva pedig ki köp egy útvonalat.
- Menjen egyenesen majd a következő lehetőségnél forduljon jobbra!
- Ha te mondod úgy is lesz, de a kedvedért sem nyomom meg a piros gombot! – Feleselek kicsit az okos GPS-el és már útnak is indulok a főnökkel amint készen vagyunk.
Útközben, hogy ne legyen akkora csend be nyomom a zenét azonban valaki vicces kedvében lehetett ugyanis a jármű hang berendezése a maxra volt állítva és amellett hogy úgy meg ijedtem hogy majd be pisáltam az egész testem át járta a basszus rezgése, míg a főnök haja mellettem úgy lebegett a levegőben mintha saját életre kelt volna.

A helyiek még éppen kinyögik a maradék aranyrudakat nagy nehezen, amikor mind Joe, mind Bucky beszállnak a kocsiba. A tomboló zenére a sheriff és társai megugranak, és lovak nyihogása is hallatszik, ám a GPS útba igazítja Joe-t és le is kanyarodik arra, amerre a készülék küldi őt.

Két ház van az utca végén, és aztán hosszabb aszfaltút következik, ami a dombról lefele, a városba vezet, a pub felé. Kirajzolódik a kastély, a város, a kikötő, lampionok és zene hallatszik mindenfelől. Tölgyes susog az út bal oldalán, és a szélben mintha sötétebbek lennének az éjszakában a periodikusan egymás után magasodó utcalámpák...
- Haladjon végig az utcán - mondja készséges, gépi hangon a GPS - majd kétszáz méter után forduljon...

Libegnek a levelek a szélben és tényleg mintha sötétebb volna a lámpák körül, legalábbis... A gyöngyházfény, ami körbeveszi őket, meg-megremeg...

Durr.

Mint egy robbanás, veti szét magát a kocsi felett az egyik lámpa, csillagszerű szikrákat szórva mindenfelé.
A következő hasonló robbanással esik szét, majd az az utáni és a következő...
Gyorsul a dombon lefelé az autó és Joe azt veszi észre, elvesztette az irányítást a kocsi felett.
- ... Forduljon... A következő... Ford... - hallatszik a GPS hangja, mintha küzdene a gép. - Forduljon... Istenem... Ááááááá!
Az átható női sikítás a GPS hangszóróiból felharsant, majd elhalkul és recsegésbe megy át.
Az egyetlen dolog, ami utána hallatszik a hangszórókban a gyorsuló autóban az egy átható, nem-emberi hörgés.
Ha a két férfi megpróbál kitörni, azt veszik észre, hogy mintha hihetetlen nyomás tartaná a kocsi ajtajait, üvegeit a helyén. Megrepeszteni, akár eltörni is eltudják az üvegeket, de a helyükről nem mozdulnak el.
Most már eszeveszetten száguld a kocsi és Bucky talán egy pillanatra láthat egy csillagos-sávos egyenruhás alakot a pubtól nem messze, a kikötő felől közeledni...
Majd tovább gyorsul a gép és áthalad egy kerten, egy felhajtón majd egy kerítésen és...
Loccs.
Kintről sikítás és üvöltés hangzik, ahogy az autó kialvó lámpákkal süllyed egy medence aljára a kastély udvarának közepén, szétugráló partizó fiatalok között.
Ekkor repednek be az üvegek és ömlik be a víz.

Folytatás a Kastélyban.