Kate Hunt - 005 Agent

A 005-ös már-már unottan futotta át a róla írt sorokat az aktájába helyezett külön jelentésen, majd elolvasatlanul tette vissza a dossziét a mahagóni asztalra. Szemei egyedül az alkalmas szót kutatták, és miután azt megtalálta az összes szükséges helyen, magában fellélegzett. Nem bírna ki a munkája nélkül még egy teljes hónapot, ebben tökéletesen biztos volt. Ugyan majd’ belehalt a szokásosnál sokkal szigorúbb és kiterjedőbb alkalmassági tesztbe, örömmel töltötte el munkája gyümölcsének látványa.
- Tehát készen áll, 005-ös? – kérdezte M, aki magas támlájú széke mögül kutatta fürkésző pillantással az egyetlen nőnemű 00-s ügynöke arcát. Ugyan Kate nem tudta magának sem megindokolni, hogy miért, de sosem érezte őszintének a férfit. Az őt megelőző M, aki Skyfallban halt meg majdnem tisztázatlan körülmények között, figyelt fel rá. Képességei miatt a négy számjegyű részlegbe, a diplomaták közé szánták, azonban a 00-s egység utolsó napjait rúgta az előző évtizedben. Az ő javaslatára, de halála után az új M, Mr. Mallory hívatta be az irodájába csaknem egy évvel az előző M temetése után, az előző 005-ös elvesztésekor. Kate-nek fogalma sem volt arról, hogy mit fognak vele tenni, akkor a két számjegyű részlegben dolgozott az MI5-nál.
Az ügynök élete – hasonlóan a kollegáiéhoz – rosszul kezdődött. Kate szülei a lány tíz éves korában haltak meg egy rablótámadást követően. Árvaházba került, ahol képességei miatt figyeltek fel rá, így hamar megkezdhette új életét, amely fizikai és mentális kiképzésből állt a nap legnagyobb részében. Minden hazaszerető és kellően tehetséges ügynök reális álma a gyávák (vagy talán pontosabb a kevésbé bátrak kifejezés) által temetőnek is nevezett 00-s egység. Amikor M felajánlotta neki az állást, Kate még sohasem érezte magát annyira élőnek, mint akkor. Az összes – csaknem tíz éves – kemény munka meghozta gyümölcsét.
Azonban csak napok kérdése volt, és rájött, hogy nőként nagyon nehéz dolga lesz bebizonyítania, hogy alkalmasabb a feladatra a legtöbb férfinél. A szerencse újfent rámosolygott, ám ezennel a 007-es személyében. James Bond volt az első, aki elismerte Kate-et, és hogy ezt a hírhedt 007-es tette… Kate a fellegekben érezte magát. Együtt küldték őket Sanghajba, ahol a vártak ellenére (egyszerű kémkedést volt a feladatuk) egy sokkal nagyobb rendű, az egész világra veszélyt jelentő szervezet újraalakulását sikerült megakadályozniuk.
Hamar kiderült, hogy eredményesen és jól tudnak együtt dolgozni, illetve a munkán kívül, esténként is megtalálták a közös hangot – mind a bárban és a szállásukon is. Hogy valójában mennyit is jelentett Kate-nek Bond, arra csak hiányakor eszmélt rá. Barátok voltak, némi plusszal – ezzel mindketten teljesen tisztában voltak. Mégis, amikor fél évvel ezelőtt James Bond eltűnt egy, a mellkasát érő lövés után a La Manche csatorna vizében, Kate elveszett. Nem csak az akciójuk bukott el, hanem elveszette legjobb barátját, a férfit, aki már társként tekintett rá. Ez a tény sokkal jobban fájt az összes sérülésnél, veszteségnél, ami eddig akármikor is érte.

- Igen, Uram! – válaszolta határozottan, miközben kihúzta magát a mahagóni íróasztal előtt álló egyik székben ülve.
- Remek! Következő feladatának az Egyesült Államok ad helyszínt. Ez alkalommal teljesen magára lesz utalva. – M gondolkodott egy picit, majd csak ezután folytatta. – A 007-es után elvesztettünk másik három 00-s ügynököt. Nincsen elég alkalmas jelölünk, így magára lesz utalva. A Q osztály és Tanner segítségével továbbra is bír, de csak telekommunikáció révén. Meg tud ezzel birkózni? – A férfi hangja szenvtelen volt, Kate tudta, hogy a reakciójára kíváncsi. Szándékosan emelte ki a 007-est, ahogyan a szünetnek is oka volt. Okos vagy, M, de én sem vagyok hülye. Akkor nem alkalmaznál.
- Természetesen, Uram – válaszolt a 005-ös határozottan, egy halvány mosoly kíséretében. Jó, talán túl jó színésznő volt. Egyik fele legszívesebben itt helyben követte volna el az öngyilkosságot, a másik azonban olyan élni akarással operált, amely erősebb volt mindennél. A bosszú – James halálának megbosszulása – olyan lehetetlen lehetőség volt, mely profizmusát is próbára tette képességein túl. Kate már szinte hallotta a következő mondatát a vele szemben ülő felettesének, és igaza lett. Már megint.
- A nyomára akadhat annak, aki végzett a 007-essel. Ezt is kezelni tudja? – kérdezte provokatívan.
- A legjobbtól tanultam – szólt hűvösen Kate, majd udvariasan felállt. – Uram, szeretne még valamit? – kérdezte, majd miután M mindentudó, kissé gúnyos mosollyal a szabadjára engedte, elszántan vágtatott az irodája felé. Mindent tudott James Bondról, így azt is, hogy ő képes volt megállni, hogy megölje szerelmének gyilkosát. És ha Jamesnek ment, akkor neki is fog – különben a túlvilágon örökké hallgatná a férfi marasztalását.

Csaknem másfél óra múlva a 005-ös egyszerű, hétköznapi ruhában ült egy New Yorkba tartó gépen, mely éppen a felszálláshoz készülődött. Unottan olvasgatta a repülős magazint, miközben szemüvegének lencséje a Q által odavetített aktákat tárta elé sorjában. Fegyverét ugyan csak az Államokban fogja megkapni, de revolvere nélkül sem érezte magát rosszul. A puszta kezével is képes volt ölni másodpercek alatt; 00-s ügynök révén élhetett a „szabadon ölés” jogával.
Kate Hunt pillanatnyilag elégedetten, mindenre készen dőlt hátra az ülésben, hogy egészen a JFK reptérig élvezesse, hogy senki sem próbálja meg megölni – és hogy neki sem kell ilyet tennie.