Jersey Jaguars Aréna [NYÍLT HELYSZÍN]

Clay egy meccsen volt. Most éppen nem játszott, nézte csak. Haverokkal, kilátóról bekiabálva, hot-dogot majszolva és üdítőt szürcsölve. Mindezt néha egyszerre. Igazi, lendületes szurkolás. Ahogyan azt szokás. Mondhatni minden a helyén van.
Még egyik kedvenc játékosa is a pályán van. Nem az a világsztár, bár Clay nem is érti, miért csak most kezd nagyobb hírnevet szerezni. Volt alkalma beszélni már vele. John Green. Egy kedves srác, aki piszok gyorsan tud futni. Néhány cselt egyenesen tőle tanult. Valamiért viszont úgy tűnt, inkább kerülné a társaságot. Pedig kiválóan szót ért bárkivel.
Azt természetesen hősünk nem tudhatta, hogy szándékosan kerülte John a feltűnést. Szökevény volt. Az Unió szökevénye. Azt pedig mindenki tudja a cégnél, hogy az Unió vigyáz a tulajdonára. Pedig John piszok jól tud futni. Átvitt értelemben is. Egyszer már megszökött, de elkapták, és alkalmazottból kísérleti alany lett. Másodszorra is megszökött.
Retteg, hogy ismét a nyomára bukkannak. Ha elkapják, tán megölik. Esetleg egy tartályban fog lebegni öntudatlanul az idők végezetéig. Egyik lehetőség sem vonzotta túlságosan sohasem.

N21 megkeverte az italt. Lepattintotta a műanyag fedelet a papír pohárról és kivette a teás filtert. Belerakta egy papírtörlőbe és zsebébe süllyesztette. Hogy beolvadjon a tömegbe, muszáj volt vásároljon valami megfelelő frissítőt. Forró vizet kért és teás filtert. Borzalmas íze volt, de fekete tea. A legjobb.
Nem volt szükséges előhúzni a telefonját, pontosan tudta, kire vár. Egy menekült, akit az Unió keres. Nem kellett megkérdezze, miért. Nem kellett tudja és nem is érdekelte. Annyi volt a dolga, hogy mozgásképtelenné tegye a férfit és őrizetbe vegye, majd elvigye a furgonhoz két mérfölddel feljebb. Semmi sem egyszerűbb, csak keresztül kell lője a célpont mindkét térdkalácsát és vállára kanyarítani a mentős köpenyt. A köpeny, a mesterlövész puskával és az oldalfegyverrel együtt a széke alá volt készítve, egy sporttáskába. Minden úgy illett össze, mint egy gép fogaskerekei.

Mary ránézett a kilátó órájára. Hamarosan felcseréli a védekező csapat a támadó csapatot és John Green lejön a pályáról. A nő megkeverte a teát, kiitta a maradékot és felállt.

Nemsokára csere következik. Addig viszont még itt egy kiváló támadás, így Clay-nek talán lehetősége lesz megnézni egyik kedvenc sportolóját akcióban. Nem arról van szó csupán, hogy az illető pályára lép. Itt sokkal nagyobb dolgokat várhatunk, mint mondjuk egy Herri Kóklertől. De hopsz, már meg is indul a mezőny. Szerteszét, mint egy furcsa halraj ahogy egy másikkal találkozik. Fentről egészen másképpen néz ki a játéktér, mint ahogy azt belülről érzik a játékosok. A fiú most mégis egy kicsit odabent érzi magát az előre rohanó John Green helyében, aki átbújik az egyik védő hóna alatt, kipördül egy másik elől, majd megtorpan. Éppen időben mivel előtte ketten csattannak a földön ott, ahová éppen lépett volna. Átugorva őket szedi tovább a lábait, míg végül egy hármas blokádnak nem ütközik. Azaz... szabad keze pajzsként feszül elé, ahogyan felugrik, majd szaltója közben alkarjával átfordul a védő vállán. Guggolás, ugrás, két szökkenés, és...

TOUCH DOWN! A közönség tombol! Clay is felpattan, ahogy körülötte mindenki, hogy kezeiket a levegőbe emelve üvöltsenek az aréna közepe felé.