Szaunák [*Nyílt helyszín*]

Nyílt helyszín. Részletek ITT.


Bár nem mindenki, sokan kedvelik a szaunákat a sportoló egyetemisták között is. Ez a sportcentrum része, így a csapatok tagjai ingyenesen igénybe vehetik, ahogy a sportbérlettel rendelkező hallgatók is.

Clay mindig is kedvelte a szerdákat. Néha azért, mert aznap kevés órája van, ezért délután már csakis sporttal kapcsolatos elfoglaltsága akad. Máskor pedig mondjuk egy megfelelő időben érkező nemzeti ünnep miatt, ami így az egész napját szabaddá tette. A mai éppen az utóbbi kategóriába esett. Másokkal ellentétben pedig ő maga pedig - az erős túlzás volna, hogy sohasem, de általában - nem volt a lazsálás híve.

Sikeresen összebeszéltek a csapattal, hogy a mostani edzést délelőttre teszik. A szokásos bemelegítéssel, futással, gyakorlással és némi meccsezéssel együtt természetesen. Utána közös ebéd a menzán, majd páran maradtak még kondizni, úszni meg ami éppen sikeredett.

Mostanra már késő délutánra jár az idő, és az egész napos sport és mozgás öröme okán hősünk az agyában keringő, töménytelen mennyiségű endorfintól mosolygósra kábultan tölti idejét a sportcentrum wellness részlegén. Azon belül is a szaunát nézte ki magának. Mivel nem egy szégyenlős fajta, az alpesi pucér szaunát választotta, ahol az egyetlen bevihető ruhanemű kizárólag a törölköző. Azt sem mindenki tartja magán, kedvtől és persze szeméremtől függően. A fentebb nevén nevezett példának okáért - főként az esetlegesen véletlenül betévedő szemérmesebbek megkímélése érdekében - a törölközőt azért dereka köré szokta csavarni.

Elise Heart fáradtan dúdolva dobta le az öltöző padjára a mezét, tetejére a sisakot, a kesztyűket, térdvédőt, könyökvédőt, fogvédőt. A szekrényeknek támaszkodva ráncigálta le combközépig-fenékig sáros és füves, fehér nadrágját, miután két cipőjét zseniálisan elnyújtva hajította el a női öltöző padlóján. Hátradöntötte fejét a hűvös fémnek, szőke haja csapzottan vállára hullott és sóhajtott.

Még ő is ki volt merülve.
Arcán jobb oldalt horzsolás, széles vállai kékek-lilák voltak az ütközésektől. Combján hosszú seb, bordáin melle alatt újabb kék zúzódások...
A gyakorlás közben vele szembe kerülők sem voltak mindennapiak, úgyszólván. És nem bántak vele kesztyűs kézzel.
Amit Elise el sem várt volna. Hiszen minden szem rá kellett szegeződjön a start után. A center hátrapasszol és ki kapja másodiknak a labdát?
A Columbia Lions női divízió új quarterbackje. Elise Heart.
A lány fehérneműben, hosszú lábait szinte vonszolva lépett be a zuhany alá és nem is tudta, meddig eresztette magára a vizet. Már lassan sötétedni kezdett, szürkült a manhattani ég alja a nagy üvegfalakon túl, amikor a lány egy fokkal tisztábban, mellkas-magasságban maga köré csavart törölközővel, vizet csöpögtetve nedves hajából, végigslattyogott a folyosón, hogy megcélozza a nordikus szaunát. Amint benyitott, az ismerős forróság a levegőben ösztönös sóhajra késztette, és miközben szinte nyögve hagyta el torkát a levegő, Elise csak elmerülve a forró gőz exsztatikus szépségében, lehuppant az egyik alsó padra.
- Oh Gosh, praise the Sun - motyogta fáradtan maga elé.

Clay egészen sikeres ma a lazításnak nevezett elfoglaltságban. Azt leszámítva, hogy ösztöneinek köszönhetően továbbra is minden érzékszerve aktív, igen nagy mértékben sikerül pihenő üzemmódba kapcsolnia nagyon rövid idő alatt. Izmai elernyednek - a feltétlenül szükségeseket leszámítva persze, amire példát most inkább nem említenék -, arcvonásai ellágyulnak. Gondolatai mindenféle nem kompetitív elfoglaltság felé terelődnek. Természetesen ezek közé tartozik a szaunában döglés is, amiben rendkívül gyorsan gyűjti a tapasztalatot.

Már egy ideje a felső padon heverészik, mire megérkezik egy újabb - vélhetően lazítani vágyó - személy egy valószerűtlenül izmos mindeközben már-már babaarcú lány személyében. Mivel manapság egész nagy divatnak örvend a női amerikai foci fél-profi és amatőr szinten, valamint a Columbia Egyetem azon kevés felsőoktatási intézmény közé tartozik, aki tisztán női csapatot is magáénak tudhat a megfelelő ligában, Clay számára sem tart sokáig összerakni a képet. Különösen arra tekintettel, hogy a hivatalos csapatok közül is igen sokan inkább a hecc kedvéért, férfiaknak nyújtott fanservice módjára űzik ezt a sportot. Illetve ezt a sportot imitálják, közben egészen másról van szó. Nem, mintha nem kedvelné azt a fajta színházat is. Ő sincsen fából.
No de azokat, akik tényleg képesek komolyan venni és férfi módra - ez a helyzet, nincs nagyon más kifejezés rá, hiszen eredetileg a statisztikailag szőrösebbik nem sportja ez - művelni, jó eséllyel megjegyzi. Ilyen például az éppen most vele egy helyiségben lazuló Elise Heart is.

Amennyiben kölcsönösen észrevennék egymást, biccent és int neki. Jellemzően nem beszélgetni szokás ide járni, de a tiszteletet szokás megadni egymásnak. Egyébként is, hát még ha ismerik egymást legalább hírből vagy akár futólag az illetők.

Ahogy Elise leült, egyből érezte, hogy az alsó pad nem lesz elég meleg neki. Fáradtsága ellenére majdhogynem nyughatatlanul kelt fel, és mikor fordult, hogy egy felsőbb pozíció felé másszon, megpillantotta a srácot, aki bólintott és egyik kezével intett. Ő pedig fáradtan, de vidáman elmosolyodott, kedvesnek tűnt a gesztus.
- Hejj - felelte továbbra is mosolyogva és a fiútól nem messze, a hosszabb fal mellett foglalt helyet.
A fűszeres aromával illatosított gőztől felhevültek a puha tölgyfa deszkák. Három szinttel feljebb, ahogyan az várható volt, majdhogy exponenciálisan magasabb volt a hő, az a fajta, amitől az emberek égő fülüket fogják a szaunában...
Az emberek.
Elise a forróságnak örülve hátradőlt. Teste szinte orgazmikus élvezetként fogadta a meleget, érezte, hogy gyönyörűen simogatja horzsolásait, véraláfutásait a heves gőz.
Hol is tartottam?
Ja igen.
Nem lesz ez így jó.
Miközben agya járt, szemöldöke összehúzódott.
Igen, ha pistolba állok be, akkor meccsen a Princeton offense tackle-jei még az előtt elérnek, hogy bárhova ötven láb mögé dobhatnám a labdát... Nem hogy running quarterback húzást vegyek elő. Az erő egy dolog, de ezeknek a lányoknak tudása és tapasztalata van. College football tapasztalata.
Nem. Át kéne álljak shotgunra. Onnan kilátok és mozogni is tudok. Ha az offense team centerjének mondjuk Janetet teszem meg és Maya meg Kate a két halfback-em... Akár ki is tudok törni. Elfordulok a defense tackle mellett és beérek akár a húsz yard vonalig...
A lány közben előre dőlt. Nagyon finom, gyönyörű meleg volt, de nem eléggé. Fejét oldalra fordítva pillantott a srácra és megint elmosolyodva szólította meg.
- Bocsi... Ne haragudj, hogy zavarlak. De nem jelentene neked problémát, ha kicsit öntenék még vizet a kövekre?

Clay idő közben rájött, hogy talán Elise "Hammer" Heart mégsem csak a pályán vagy fejben forrófejű, sokkal inkább a lényéből fakadóan. Láthatóan legalább annyira szereti a meleget, mint a fiú trópusokról származó szaktársai. Erre a gondolatra kényelmesen hátra is dől, lehunyja szemeit, és egy halovány mosolyt enged az arcára. Ez részben természetesen a lazítás perceinek békéjét is hivatott üdvözölni.
Meg sem lepi hát a kérdés, így oda sem pillantva, még mindig csukott szemmel felel:
- Nem, dehogy. Csak nyugodtan! - von vállat nem túl feltűnően, és relaxál tovább.
Ez a szerda továbbra is kiváló, erről semmi kétsége sincsen. Az egész tetejére talán csak annyi kéne még, hogy Amy valami hússal bőségesen felturbózott spagettit csináljon vacsorára, és akkor a szerdák közt is az egyik legjobb lesz a mai.
Bár az igazat megvallva mostanság időről időre felmerül benne, hogy esetleg valamiféle hősködést is produkálhatna, különösen a gondtalan pihenés idején. Hiszen este felé valahogy be tudná zsúfolni az időbeosztásába. Töprengeni töpreng rajta, ám egészen ideig ez továbbra is csupán egy gondolatkísérlet marad.

Elise mosolyogva bólintott és már mozdult is, nyughatatlanul, szokás szerint. Oldalán ettől kioldódott a törölköző, de elkapta és visszaillesztette a helyére. Igazából, leginkább, ledobta volna a fenébe. De a srácon is volt törölköző a dereka körül, és hát, nem akarta megszegni a társasági szabályokat, ha már voltak. Így csak lemászott és megkereste a vizes vödröt, beleszagolt - Illatosított víz volt, valami havasi virágillat, vagy mi - és a fakanalat fogva elkezdte szép lassan, apránként locsolni a köveket.
Nem hűbelebalázs zuttyintásokkal, hanem, mint a finnek, finom kézzel. Amúgy is, nem egyedül volt és nem lett volna valami illő bedurrantani teljes erővel a szaunát, ha már a srác optimális hőmérsékleten lazult.
Elise hátra-hátranézett, hogy zavarja-e a másikat a gőz és a hőfok növekedése. Az elektromos fűtőrácson izzó köveken sisteregve párolgott el érintés pillanatában a víz, csodálatos, eksztatikus forróságot hordozva magával. A lány végül letette a vödröt és visszamászott a legfelső padra, máris érezve a megnőtt hevességet a levegőben.
- Ahhh - komentálta halkan az érzést, és hátradőlt.
De természetesen, természetesen, Aurora hogy tudott volna nyugton maradni.
Oldalt pillantott, gondolkodva, nagyon zavarná-e a srácot, ha megszólítaná, de végül a kíváncsiság nem hagyta nyugodni és csak-csak odaszólt.
- Bocsi... Ne haragudj, tudom, hogy relaxálsz és állandóan zavarlak, de ... Figyi, te nem ... Te nem focista vagy? Mintha a stadion körül láttalak volna már, vagy ... Azt hiszem, igen, arrafelé.

Clay már egészen mélyen elmerült gondolataiban a hősök, már-már mesebelinek tűnő gonosztevők és számtalan féle titkos identitások világában. Mondhatni egészen máshol járt. Ez pedig egy igen kellemes, pihentető tudatállapotnak bizonyult, sokszorosan tesztelve immár. Sajnos azonban vége szakadt, amire a fiú reakciója egy álomból ébresztett emberére hasonlíthatott, ahogy laposan pislogva felnyitotta szemeit. Sandán, oldalvást Elise-re pillantott.
- Nem haragszom. Ahhoz ennél azért több kell - húzza fáradt mosolyra száját, és komótosan megcsóválja fejét.
Valójában nincs meglepődve, bár nem állíthatjuk, hogy felkészült ilyen aktív társalgásra a másik részéről. Minden esetre ezt a fajta viselkedést már ismerte a lánytól maroknyi találkozásuk alapján és bizony hírből is.
- Igen, találkoztunk már. Az egyetemi válogatottból ismerhetsz. Te pedig a lány csapatban játszol, tudom. Figyelj, Hammer, ha gondolod edzhetünk valamikor. Nekem teljesen ok. Hallottam már csapattársadtól, hogy volt ilyen felvetésed.
Ezzel a lendülettel a terpeszkedő ülésből kifordulva hanyatt dől, lábait is feltéve a legfelső szintre. A hőre láthatóan ő sem immúnis, bőre szorgosan termeli az izzadtságcseppeket. Látszólag azonban komolyabb kényelmetlenséget nem okoz számára a magas hőmérséklet.

Aurora széles mosolyra húzta a száját. Barátságosnak tűnt a srác. Annak a fajta joviálisan nyitott személyiségnek, akikkel mindig jól ki szokott jönni. Visszatette a kiöntőt és a vödröt a kőrakást tartó állványzat mellé, a szauna közepén és fáradtan elindult a másik irányába, felmászva az első padsoron és leülve a másodikra, a legfelsőre felkönyökölve, félig hátrafordulva a srác felé. Szélesen mosolyodott el.
- Ah! Persze, persze. Tudtam én. - a vigyor az ő arcán is kimerült volt, de azért életteli. Majd felhúzta a szemöldökét és egy elnyíló ajkú, meglepett mosolyba futott át az arckifejezése. Dallamosan felnevetett.
- Hammer? - kérdezte, folytatva a nevetést egy kuncogással. Megcsóválta a fejét és felnézett a másikra. - Hammer, így hívnak a srácok? Hát, mit mondjak... Ez őszintén szólva rohadtul hízelgő. Remélem, .... Nos, remélem, megtartom ezt a becenevet a következő meccs után is.
És egy nem túl rá jellemző bizonytalanság futott szét az arcán. Majd felnézett a másik focistára.
- Őszintén, nagyon megköszönöm, ha tudunk egy közös edzést tartani. Tudod, két hét múlva csoportmeccs van a Princeton ellen, nem rég kerültem a pozíciómba, és hát ez már a nagy liga, nem high school. - Megcsóválta a fejét és jobbját kinyújtotta. - Mindenesetre, Elise. Elise Heart. Ne haragudj, de a Te nevedet nem tudom. - mosolygott bocsánatkérően.

Clay nagyon jól látta, hogy egy kis ideig még biztos nem szabadul vissza a kívánt és az utóbbi percekben már oly sokszor újra elkezdeni próbált pihenésbe. Feltápászkodott hát, és ő maga is kezet nyújtott, mikor már úgy tűnt, a széles vállú, beszédes lánynak nincs több hozzáfűznivalója.
- Clay Henderson. Örvendek a találkozásnak. Az edzésre meg visszatérünk később. Nyugodtan keress meg online vagy személyesen a pályánál! - teszi még hozzá bemutatkozásához kedves ám még mindig álmoskás mosollyal, majd visszadől a helyére és lehunyja szemeit.
Való igaz, hogy fizikuma kivételes, és valódi fáradtságot ritkán érez. Tegyük hozzá azomban, hogy egyrészt közel sem mindig fogyasztja el a szervezete által kívánt mennyiségű ételt, ugyanakkor szellemileg igen is fárasztó tud lenni egy egyetemi nap.
Kész szerencse, hogy az egyetem a befizetett tandíjukat nem csak reklámra, de komfortra is költi. Ezek a szaunák zseniálisak. Meg úgy az egész wellness részleg. Clay szíve szerint a lakásában is tartana egyet, de az azért már nagyon nagy eséllyel túllépné a családi költségvetés az ő vagy akár az ő és testvére taníttatására szánt keretét. Így aztán ez a fajta lazítás megmarad sport utáni időtöltésnek.

Elise elvigyorodott.
- Okés, mindenképp! - válaszolta jókedvűen és élettelien. Majd egy következő kérdésre nyitotta volna a száját, de látta, hogy a srác fáradtan végignyúl megint a szauna padján. Úgyhogy inkább nem folytatta, hagyta a másikat relaxálni.
Szép lassan visszafordult a forró kövek körül remegő levegőt nézve. Elmerengett a hő kavargását bámulva, szemei előtt az infravörös gyönyörű rezgésével táncoltak a gázrészecskék, pörgő ívekben szállva fel a bazaltról, mintha emberszemnek láthatatlan lángok lennének maguk is.
A lány kinyújtotta térdeit, végignézett horzsolt, hosszú combjain. Szórakozottan hintáztatta a megfeszített lábakat, miközben előre támaszkodott, kinyújtott karjaira. Aztán hosszan, orrán keresztül vette e levegőt és lassan engedte ki. Felállt és fellépett egy paddal feljebb. Claytől átellenben, a rövid fal mellé ült le, közel a hőforráshoz. Felhúzta jobb térdét és karját hosszan végignyújtotta rajta. Nekidöntötte tarkóját a deszkáknak és hagyta, hogy a gyönyörű forróság cseppről cseppre ivódjon bőrébe.