Joe & Cyntia - Avagy haláli alakok haláli találkozása

Bár csak szurkálódásnak és viccnek szántam, mégis felszalad a szemöldököm, mikor a megjegyzésem mégis célba talál. Nyuszi lány volt a cuki lány. A következő szavaira csak a fejem rázom.
- Nem értem mi baja van ezzel a nőknek. Rögtön elítélik ha egy másik nő véletlen szereti a férfiak kegyét, és van is elég esze, hogy ezt ne ingyen keresse. Nem mellékesen a pornózás egy nagyon kemény meló. HA véletlen csináltad volna én akkor sem ítélnélek el érte. – Jegyzem meg és elteszem a nyuszifüles hajpántot a hamburgeres zacskóba. Majd az egészet össze csomagolom. Nyújtózkodok egyet a padon, majd a térdemre csapok és talpra állok.
- Tudod, lehet te nem így érzed, de én azért örülök, hogy össze futottunk. Örülök, hogy megismertem valakit, aki nem fog eltűnni csak úgy. – Mondom, és mögé lépve meg ölelem őt egy pillanatra. Tudom figyelmeztetett, hogy ő ezt nem szereti. De az ölelésem akkor is csak egy baráti testvéri ölelés. Így nem is tartogatom sokáig a karjaimban, elvégre nem a nőm. Gyorsan el engedem, majd el indulok a kijárat felé. – Nem vagyok nagy harcos, de van egy nagy előnyöm. Nem döglök meg, ezért ha segítség kellene valaki ellen nyugodtan kereshetsz. Eljátszhatjuk a rossz zsaru lüke zsarut aki ellen csak akarod. – Mondom, majd a kijáratban egy pillanatra megállok és visszanézek a nőre.
- Az én istenem legyen te veled Cyntia! Karácsonykor kereslek! Adios! – Mondom és magára hagyom a nőt. Rengeteg kérdésem lett volna még felé. De őszintén nincs abban az állapotban a jelek szerint, hogy őszintén válaszoljon is. Majd talán tíz év múlva. ha még élek fel tehetem neki azokat a kérdéseket.