Királynő lép keresztbe négyet, fedezi a bástyát [Victoria & Root]

Root a füléhez kapott és elmosolyodott.
- Igen, hallak.
Negédesen felnevetett, ahogy belekortyolt a kávéjába. Egy pillanatra becsukta a szemét, hogy élvezze a cappuchino ízét, majd elmosolyodott és nagy, barna szemeit a férfi felé fordította.
- Ricardo, a kávéd egyszerűen pompás. Tényleg, nagyszerű.
Bocsánatkérő, sajnálkozó arckifgejezésbe vegyült át a mosolya, ahogy megértően nézett mély, barna szemeivel a férfire.
- Mennyire kár, hogy drogcsempésznek csapnivaló vagy.
Még egyszer belekortyolt a kávéba, miközben a kezében tartott kicsi, praktikus .22-es oldalfegyvert oda sem nézve emelte Ricardo felé. A férfi halántékán izzadságcseppek futottak le és gyorsan kapkodta a levegőt.
- Akármennyit fizetnek neked...
- Hm. Egy üzleti ajánlat? - Root újra szélesen mosolyodott el. - Sajnos, nagyfiú, azt hiszem, ez most nem fog összejönni.

A Milánó kávéház hátsó termében voltak, nem volt más, csak ők, és kettejük között a redőnyös ablakon át arany fénysugarak szűrődtek a kávézóasztalra, a polcokon sorakozó kávés zacskókra és a kartondobozokra a földön, amik droggal voltak tele, nejlonzacskókban. Ricardo fehér köténye piszkos volt és két tenyerével maga mögött egy dolgozóasztalnak támaszkodott, ahogy feszülten nézte a nőt.
- Ha pénzre van szükséged... Vagy fegyverekre... Vagy új személyazonosságra...
- Psssszt - vágott közbe a nő és szemei a plafon felé fordultak, ahogy az apró kis fülhallgatón át instrukciókat kapott.
- Tényleg? Oké, Te vagy a főnök - mondta a szoba felső sarka felé nézve.
Ricardo is odapillantott és nem volt ott más, csak egy kamera.
- Kihez...
- Szóval - szólalt meg a nő, hosszú jobb lábát levette a balról és felállt. Sudár alakjára tökéletesen passzoló bőrkabátja halkan ropogott, ahogy mozdott. - Ricardo, úgy tűnik, ma megmenekültél. Ha megkapom, amire szükségem van.
- Bármit! Bármit, mire...
- De elég gyorsan kéne, érted? - lépett közelebb Root és szemeit nagyra nyitva nézett az olasz maffiozó arcába, olyan hangsúllyal beszélve, mintha egy óvodásnak magyarázná, hogy miért egye meg a zöldséget. - Méghozzá, egy zacskó heroin, a jobb felső zsebedben lévő kocsikulcsok, a .45-ösödhöz tartalék tárak, és... Egy üveg vodka.
- Egy üveg...
- Most, Ricardo - mondta Root és két golyót belelőtt a férfi melletti polcba.
Nem is kellett több. Két perccel később, amikor mindezt a kezében tartotta, Root csak hálásan bólintott, majd gyors léptekkel indult meg az ajtó felé.
- Mégis... Mégis mire kell mindez?
A nő visszafordult az ajtóból és újra negédesen mosolyodott el.
- Fogalmam sincs.

Tizenöt perccel később, a Riccardo szemétszállító cégének teherautóját megszerezve, Root egy manhattani utcára fordult rá. Az utasítás az volt, hogy lassan vezessen, tehát nem kapkodott, pontosan húsz mérföld per órával hajtott el az épület előtt, 9:47 perckor, amikor az utasítás szerint azt tennie kellett.
És abban a percben odafent csilingelve robbant ki egy ablak, majd másodpercekkel később puffanás hallatszott a szemetes zsákok között, amik alatt általában drog szokott rejtőzni.
- Hm, tehát csomagot kaptunk, amit szállítanom kell - mondta csevegő hangnemben Root, az utcai kamerára nézve, ami mellett elhaladt. - Legalább ehhez nem kell magassarkú csizma. Mondd, hogy most nem valami nagy, szőrös mackót szállítok, mint a múltkor? - kérdezte játékosan lebiggyesztett ajkakkal.

Victoria Weiss elővette a zsebéből a rezgő telefont, majd a felirat elolvasása után grimaszolt egyet a képernyőnek.
Remélem még az első kamerán keresztül láttad is ezt, te barom. A hátizsákomat már nem!

Kikászálódott a rothadó halak közül, majd egy nagy sóhaj kíséretében kézbe vette a túlélőcsomagját. Lévén semmilyen elektronikus kütyü nem volt benne, egyszerűen nem fért az ügynök fejébe, hogy ezzel miért tesz magának jót.
Egy kurva kávét hozhatott volna a FedEx-es srác pluszba...

Mivel M. eddigi utasításai miatt még nem lőtték szitává - valójában képessége miatt elég nehéz lenne szitává lőni, de az "élő" kedvezőbb címke volt, mint a "halott" -, így Victoria döntött: teljesíti a kérést. Azonban nem véletlenül tartozott még az élők sorába, így a "parancs egyéni értelmezése" újfent napirendre került.

Weiss kivette a hátizsákból azt a nagyon vékony, ámde annál erősebb biopolimer kötelet, amit még az asgardi fegyverraktárból lopott el hozott magával, illetve övére erősítette a revolveréhez való töltényekkel teli kis zsákot, majd az újonnan kapott fegyverhez való tárakat nadrágjának zsebeibe csúsztatta.

Egy gyors mozdulattal vált meg Victoria a hátizsáktól, ezután a visszapillantó tükör látószögének határára figyelve elindult a kabin felé a szemétkupacon át. Útközben még két gombot sikerült ingén a helyére illesztenie, így már alig volt látható a fekete csipke. Ahol a golyó felkarját súrolta, a fehér anyagot az ügynök vére csúfította el, de Weiss nem törődött vele.

Fegyverrel a kezében, egy elegáns, de határozott mozdulattal vetette be magát a a leengedett ablakon át az ülésre. A pisztolyt a szemétszállítót vezető lány feje felé tartotta, megfeszített izmokkal várakozott.
- Ki vagy? - kérdezte, miközben megállapította, hogy rendkívül sajnálatos dolog lenne, ha le kellene lőnie a mellette ülő nőt: az ágyában szívesebben látná, mint holtan.

- Rendben, ha nem biztonságos, hát nem az.
Root csalódottan sóhajtott, ahogy a god mode véget ért, de hát az utcai zajmérők zónájába értek, és azok igen könnyen alkalmazhatók a rádiós frekvenciák letapogatására is. Egy gyors mozdulattal a kabátja belső zsebébe nyúlt, majd bontotta a vonalat.

És akkor a nyitott ablakon egy szőke amazon ugrott be a kocsiba. A nő sötét szemei oldalra pillantottak, és egy pisztoly feketéllő torkolata nézett vele szembe. Ahogy továbbpillantott, a nő kibomlott, világos haját vette észre, ami fehér blúzára omlott, a blúz pedig egyik karján fel volt tépve, egy golyó hasította fel. Vöröslő vérfolt díszelgett a tépett szövet körül, ám a zilált és vadócnak tűnő, harcias utastársnak egészen csak fokozta az imidzsét a seb. Root pillantása önkéntelenül is lejjebb vándorolt. Néhány gomb volt csak begombolva a blúzon, és telt, kerek melleket épp csak fedő, fekete csipkemelltartó szélei látszottak ki alatta...
Hmm, nahát, kislány, kit küldtél nekem?
Játékosan elmosolyodott.
- Nyugodj meg, édesem. Ma a sofőröd vagyok. Legalábbis nap közben. Estére még nincs programom - kacsintott, majd továbbra is lefegyverző mosollyal nyúlt a kesztyűtartóba.
- Tehát a vodka ezek szerint nem neked lesz, hanem... Ezeket szánta neked. - vette elő a .45-ös tárakat és a nő felé nyújtotta, ám mielőtt az kivehette volna a kezéből, visszahajtotta a csuklóját maga felé.
- Drágám, konfirmáció?
Közben visszapillantott az útra, majd megint a nőre nézett.

Egy motoros kanyarodott eléjük, járműve csikorgó kerekekkel farolt ki. Ahogy a bukósisakos fej rájuk nézett, már emelkedett is az mp-5 géppisztoly...
- Bukj le! - mondta gyorsan a nőnek Root és átdobta a karját a nyakán, hogy lehúzza magával, majd vaktában fordította jobbra a kormányt...
Puff. Reccs, üvöltés. Döcc. Döcc. ... Döcc. Döcc.

Miután áthajtottak a motoroson, ami kicsit megdobta a teherautó jobb oldalát, Root felegyenesedett a vezetőülésben.
- Szóval. Hol is tartottunk? - kérdezte lehengerlő mosollyal, csacsogó hangnemben, mintha mi sem történt volna.

Victoria Weiss szeme összeszűkült az "édesem" szóra, majd az esti lehetőségekre való utalás hallatán ívelt szemöldöke enyhén megemelkedett. Wut?

Nem mintha a ropogós bőrkabátba burkolózó nő ellen lenne kifogása, de jelen helyzetben... Mintha nem mondanál néha ugyanilyeneket, ribanc.

Az ügynök továbbra sem tudta eldönteni, hogy mennyire bízhat meg az autót vezető amazonban, így továbbra is felé fordítva a fegyvert várt csendesen. Nem volt türelmes típus, de megtanulta, hogy néha jobb ráerőltetnie magára a várakozást, sok baj elkerülhető így.

A vodka hallatán finoman grimaszolt, és a konyhában felejtett whiskey-re gondolt. Ha magával hozta volna, akkor vagy nem dobja ki a hátizsákot, vagy hozza a vezető fülkébe, esetleg benyakalja a nagyját a rothadó halak társaságában... Gyomra fájdalmas görcsbe rándult az alkohol gondolatától, pontosabban hiánya miatt.

Lassú mozdulattal a felé nyújtott tárért nyúlt, fegyverét továbbra sem leeresztve. Mikor a szemétszállítót vezető nő visszahúzta kezét, a Weiss jobbjában lévő fegyver ravaszán készenlétben állt mutatóujja. A kérés hatására nem gondolkozott, gépiesen lökte oda a percekkel azelőtt olvasott szavakat:
- Mike. Alfa. Charlie. Hotel. India. November. Echo. Most már elárulod, hogy mi a fene folyik itt, Cukormókus? - Akarva-akaratlanul is csöppent némi erotika az utolsó szóba, a nő stílusát felvéve szólt vissza.

A lebukásra szólító felkiáltást követően Victoria már nem gondolkozott, csak tette, amit mondtak neki. Szeretett a maga ura lenni, szerette meghozni saját döntéseit; de mint kiderült: a mai napon akkor jár jól, hogyha lejjebb enged abból a kurvanagy önérzetéből, és teszi, amit mondanak neki. Mivel mindenképpen szándékozott az élők sorában maradni - addig nem hal meg, míg a tetkós srácot össze nem szedi a bárból legalább egyszer -, így lebukva, ugrásra és lövésre készen várta meg, hogy Cukormókus elintézze a rájuk tapadt motorost.

A nő úgy vezetett tovább, mintha mi sem történt volna; hanyag kérdése mosolyt csalt Weiss arcára. Tetszett neki a bőrkabátos csajszi modora.
- Ott, hogy elmondod, ki vagy, miért vettél fel engem és hova megyünk. Ja, és ideadhatod a tárakat, hogy a közeljövőben ne kelljen driftpályára való manővereket végrehajtanod ezzel a tragaccsal. Tudod, egy lövéssel le is szedhettem volna - lökte oda szárazon, a nő lehengerlő mosolyát csak a legvégén, halványan viszonozva.

Root látta a fájdalmas grimaszt, és ajka bocsánatkérő mosolyra húzódott.
- Ne haragudj édes, kárpótolhatlak egy itallal, ha ennek vége - mondta aranyosan, és miután a nő felé nyújtotta a tárakat, visszahúzta a kezét, hogy megerősítést kérjen.

A szavak hallatára szemöldöke enyhén felhúzódott és a nőre nézett, majd az útra. Majd megint a nőre, majd elmosolyodott.
- Te ravasz kislány. - mondta Root, ahogy az arcán elterjedt a vigyor. - Szép nyári reggelen egy kávét és egy szőkeséget küldesz felém? Te aztán tényleg tudod, hogy éreztesd egy lánnyal, hogy különleges - mondta a kamerákba nézve, sejtelmes mosollyal.
Kinézett az ablakon, szeme egyik forgalmi kameráról a másikra vándorolt, amik mellett elhaladtak. Szűkebbek lettek az utcák, nagy kormányforgásokkal kellett manőverezzen, hogy a Brooklyn-híd felé haladjanak cikkácakkban szelve Manhattan négyzetrácsos belvárosát. A nap néha feltűnt a magas, acél-üveg épületek falai közötti vékony ég-csíkokon, hogy a halványkék júliusi égbolt tüneményes kékségéből vakító arany-fehér fénnyel árassza el a máris roppant hőséget árasztó, aszfalt-, beton-, tégla- és acélrengeteget.

Root kihallotta az érzéki élt a másik nő hangjából és csak egy újabb édes-sejtelmes mosollyal válaszolt, nagy, barna szemeit a szőke valkűr kék szemeibe fúrva, majd kiáltott, áthajtott a motoroson és felegyenesedett.

- Parancsolj, sweetie, szükséged lesz rájuk - nyújtotta át oda sem nézve a tárakat, ahogy sóhajtott. Hangja engedelmes és könnyed volt, majd a nőre nézett és mosolygott tovább. - Mint mondtam, ma nap közben a sofőröd még egy ideig, aki vagyok. És hogy hova megyünk? Arról nekem sincs semmi fogalmam - vont vállat egy bocsánatkérő mosollyal.
- De nyugodj meg, Ő okos lány, ha valahova küld, akkor annak oka van. De hát felteszem, a konfirmációdból, hogy pontosan tudod, mire is képes, nem igaz? - nevetett fel, majd fejét előre kapta.

- Igen. Hallak. - mondta maga előtt a levegőbe. Arca elkomolyodott. - Ó, jaj. Már féktávolságon kívül vagyunk. Sweetie, kapaszkodj!
És egy másodperccel később befutottak az utcakereszteződésbe, a Hetedik Sugárúttal párhuzamosan, és abban a pillanatban egy nagy, fekete, csőrös kamion csapódott a teherautó oldalába.

A világ forogva repült körbe és körbe, aszfalt, kék ég, aszfalt, kék ég, üvegszilánkok, repülő alkatrészek és fémdarabok, majd kattogó-zuhogó hangokkal, mint a nyári jégeső, zúdolt rájuk a kamion tetején lévő .88-as légvédelmi gépfegyverből a golyózápor. Két oldalt négy öltönyös ugrott ki a járműből, hogy két oldalról átkarolva kerítsék be a kigyulladt teherautóba szorult két nőt, .38-as oldalfegyvereik dübörgő hangja beleolvadt a légvédelmi ágyú éles ropogásába.