Parti kocsma San Francisco-tól északra

Harry Knight belépett a bárba és célba vette a pultot. Alsó hangon ittas volt, de leginkább be volt rúgva kegyetlenül. Az óceán hullámai egyöntetű morajlással mosták a parti sziklákat a háta mögött és a nap már rég lement, átadva az ágboltot a csillagok milliárdnyi hadának. San Francisco üde, narancsos fényű derengése elterült a déli égbolton, de egyébként semmi nem zavarta meg a hűs szellő borzolta californiai part éjjeli nyugalmát.
A férfi megpörgette ujja körül a kulcsokat és mélyen a zsebébe akarta süllyeszteni azokat. Mellényúlt. A kulcsok csilingelve koppantak a padlón. Harry felvont szemöldökkel nézett a slusszkulcs-csomóra és szugerálta egy sort mentális képességeire támaszkodva azokat.
Nem voltak mentális képességei. Le kellett hajoljon értük.
Még egy pillantást vetett a sportmotorra a murvás parkolóban álló sportmotorra. Csodálattal vegyes áhítattal nézett részegen a varázslatos, mechanikus bestiára és belépett a bárba. A slusszkulcsot a zsebébe süllyesztette, a sisakot bal kezével a hóna alatt tartotta, ropogott minden lépésénél a feszes szabású bőrkabát. Egy rakoncátlan tincset a füle mögé sodort és majdnem egyenes vonalú úton elindult a bárpult felé.

Lehuppant egy székre. Tömve volt a bár motorosokkal, utazókkal, egyetemistákkal és mindenféle alakkal, de ez most egyáltalán nem érdekelte, amíg nem kapott valami italt.
- Hejj! Öregem, hajíts már el ide egy korsó sört igényesen és toldd már meg egy whiskkey-vel, oké?
A pultos csak száját hőzva bólintott, Wolfie pedig a bárszéken megfordulva, felkönyökölt a bárpultra, hogy végre nekiáljon megszemlélni az esti társaság díszes tömegét.

Ahogyan elfordítom a kulcsot a zárban, az Audi R8 míves ívű fényszórói egyszerre hunynak ki, mintha csak egy ragadozó hunyná le a szemeit. Kiszállok az autóból, és tudom a tömeg felé vetett egyetlen pillantásból, hogy a kocsmánál összegyűlt egyetemisták egy része ide fog majd jönni távozásom után, hogy lőjön pár selfit magáról. Vagyis ide akar jönni, még.
Imádom az autómat, ez lett a legújabb szolgálati járművem, miután egy hete az autópályán belém szállt egy állat, majd szarrá lőtte az autó oldalát. Nem mintha meglepő dolog lenne, az ilyen csak járulékos veszteségnek számít; de igazán sajnáltam azt a gyönyörű Ferrarit...
Ahogyan becsukom az ajtót, tudom, hogy elképesztő látványt nyújtok. Még egy kicsit le is hajolok, hogy a kéjsóvár tekintetek gazdái kedvükre gyönyörködhessenek a seggemben egy kicsit. Feszes bőrnadrágom kiemeli formás lábaimat; a széthúzott bőrkabáton kívül csak egy mély kivágású topot viselek egyszerű melltartóm felett, elég szabad belátást biztosítva dekoltázsomra. A lábaimon lévő magassarkú bokacsizma emel ki még jobban, ebben a cipőben kicsivel a 180 centiméter felett lehetek.
Tudom, hogy páran már azt figyelik, hogy törhetnék fel az autót, így behajolva az autóba kiveszek a hátsó ülésről egy baszott nagy gépfegyvert, hogy elég feltűnő mozdulatokkal rakhassam be a csomagtartóba. Mintha csak a feketére színezett fém látványa égetné az emberek retináját, egyszerre fordul el az összes bámészkodó. Egy pont ide.
Revolverem is kivillan, amikor a zsebembe nyúlok a kulcsért. Egy gombnyomás, majd a bejárat felé veszem az irányt. Utamat a Hold fényén kívül más nem kíséri, mindenki néz mindenhová, csak rám nem. Két huszonöt körüli srác halkan sutyorogva veszekszik azon, hogy az autó, vagy én vagyok-e a jobb parti. Mikor elhaladok mellettük, félhangosan, előre tekintve megjegyzem neki, hogy - Egyértelműen én. - Nem nézek hátra, de látom magam előtt hatalmas vigyorukat, majd a lágy esti szél nevetés hangjait hozza utánam.

Bent óriási tömeg gyűlt össze, egyetlen szabad asztal sincsen. Shit. Kutató pillantásokkal mérem fel a terepet, memorizálom az összes asztal helyét, magamban végiggondolom a nyílászárók elhelyezkedését. Jártam már itt, de az már régen volt. Első ránézésre egyetlen gyanús alakot sem szúrok ki, így a pulthoz megyek.
Itt létem valódi oka az ivászatnál több: két nap múlva fogják bejelenteni, hogy kivel (vagy kikkel) kell társként együtt dolgoznom. Természetesen megvannak a módszereim arra, hogy a választ előcsikarjam másokból, így én ma Harry Knight miatt jöttem ide. Sokat nem tudok a férfiről, úgy voltam vele, hogy inkább majd megismerem személyesen. A pár mondatos leírás alapján nagy valószínűség szerint ő lehet az a fickó, aki a drága jó whiskeyt sörrel meri elrontani. A picsába! Sokat kell ahhoz innom, hogy ezért ne lőjem le később...
- Dupla whiskeyt, jég nélkül - vetem oda a csaposnak, majd miután elég rakja a gyönyörű italt, húzóra iszom meg az egészet. - Még egyet - szólok neki, majd miután a másodikat fogom a kezembe, nézek csak el a férfi felé.
Kabátom lecsúszott egyik vállamról toppom pántjával együtt, tökéletes HD panorámát biztosítva a hegyvidéken.
- Szép esténk van, nemde? - kérdezem erotikától túlfűtött hangon. Egész felsőtestemmel felé fordulok, lábaimat keresztbe vetem, hátammal a pultnak dőlök. Szőke tincseim kellően rendezetlenül, szexi módon keretezik arcomat. Manipulatív köcsög vagyok, I know. De azt szeretném megtudni, hogy ő milyen ember. Az, hogy milyen ügynök... Úgyis ki fog derülni. Igazándiból felismerhet, talán a new york-i ütközetből ismerős az arca... Passz. Jelentéktelen dolgokkal nem szoktam foglalkozni.
Hogyha rám néz, akkor végig tartva a szemkontaktust vele kortyolok bele a második pohár italba, majd ha félrenéz, ha tekintete eltéved, akkor lehúzom az egészet hanyatt dőltve fejemet. Amennyiben tudna a szemeimre koncentrálni  - amit erősen kétlek -, akkor a poharat elemelem számtól, és egy hosszú pislogás kíséretében alsó ajkamba harapok. Amúgy sem vagyok gyáva, de az alkohol vakmerővé tesz. Nem vagyok tisztában a mellettem ülő férfi képességeivel, de mégis játszom vele. És miért? Mert jó. Mert kibaszottul jó.

Harry még egyet kortyolt a whiskey-ből és visszarakta a pultra. Épp másodszor pásztázott volna végig a tömegen, amikor egy nő lépett a bárba.
Wolfie kényelmesen végignézett a másikon, ahogy az bevonult. Hihetetlen nagy kaliberű nő volt, magas, sportos, formás mellekkel, elegáns, bár Harry szerint túlzó szexi ruhában, nem is rejtve a ruháját kidudorító oldalfegyvert, úgy szállingózott végig a báron mint egy magabiztos valkűr. A férfi melgepetten figyelte, hogy a nő nem is kertelve egyenesen hozzá tart, odaér a pulthoz és ledokkol mellette. Lehajtott egy dupla whiskey-t, csak úgy, minden további nélkül és kért még egyet, mintha vodka lenne.
Harry csak sóhajtott, forgatta a szemeit és megfordult a széken, hátát a bár közös helyisége felé fordítva felkönyökölt a pultra.
Csak úgy leönti a whiskey-t. Ki ez, valami műveletlen gazdag olajhercegnő?
Csak megcsóválta a fejét és maga elé nézve kortyolt még egyet a whiskey-ből. És miért hozzám jött? Valami kattanása van a motoros rosszfiúkra? Végül is, egy környi bemutatót megérhet.
A nő aztán második whiskey-jével a férfira nézett és totálisan hadba állítva nehézfegyvereit egyenesen leszólította Harry-t.
Hát ezt nem hiszem el. Ennyire azért ne lihegd túl, aranyom.
Harry a másikra nézett és egy pillanatig csendben hümmögött magában, mennyire végtelenül vonzó a nő.
Luxusprosti vagy aranyásó vagy... Nem tudom. Lehet, hogy alvilági bandavezérnek néz.
Harry-nek pont annyira legyezte az egóját ez a feltételezés, mint amennyire csábító volt a dolog, de egyrészt valami azt súgta, hogy ez így nincs rendben, másrészt, az ennyire lehengerlő próbálkozás egyszerűen elvette a kedvét az egésztől. És ha valami nincs rendben valakivel, az tapasztalataim szerint általában robbanásokhoz és lövöldözéshez vezet és az most totál elrontaná az iszogatós estémet. Meg aztán tényleg túlzásba viszi. Vagy új sugar daddy-t kereső kitartott felső kategóriás nő, ami egyrészt fúj, másrészt kösz nem, vagy gazdag apuci nagyképű hercegnő lánya, aki valami egzotikusat akar megkóstolni. Hagyjuk már.
Harry még egyszer oldalt pillantott a felé forduló nőre, aki minden erotikus kisugárzását a whiskey-vel való játékra és ruhája tökéletes elrendezésére fordította, majd dobott egy félmosolyt, visszafordult a pult felé, megcsóválta a fejét és lenézett az italára. Kortyolt még egyet.
- A whiskey-t nem szokás egyben lehajtani, kiscsillag.
Újra megcsóválta a fejét.
- Nem tudom, tudod-e, mit akarsz itt, de ne izzadd túl. Ülj le. Igyál egy italt rendesen. Legalább csapj fel nekem valami témát, és győzz meg, hogy érdemes rád fordítanom az időmet.
A másik szemébe nézett, nem pislogott a túllőtt dekoltázs és az istennői formákra feszülő ruhák felé. Kortyolt még egyet a whiskey-ből.

Reakciója kicsit arcul csap, bár ez egy másodpercre sem látható rajtam. Sőt... Valójában veszettül örülök neki, hogy nem akart azonnal megbaszni. Legalább van benne némi tartás. Egy félmosoly, majd elfordított fej. Hű-ha, ember! Neked valamilyen gondjaid azért biztosan lehetnek! Vagy alkohollal (ha az jobb barát a női testnél), vagy a munkáddal, vagy a feleséggel, ha már félre sem mersz nézni. Kaptál bammeg ingyen panorámát HD-ben, és ki sem használod... A te dolgod...
Lehúzom a második whiskeyt is teljesen, majd a csapos már azonnal tölti is a harmadikat. A picsába... Az oké, hogy lassan masszív alkoholista vagyok, és hogy a képességem nagyban segítségemre van az etanol leküzdésében, de... Imádom az Audi R8-at, pedig csak egy hete van meg. Azóta, amióta egy idióta barom halála előtt tönkretette azt a Ferrarit, ami az előző szolgálati járművem volt. Utálom az autópályás munkát, a városi üldözés sokkal izgibb, és ott legalább sokan vétkesek, ha törik az autó. Bár nálam nem szokott. I'm a badass bitch, dude.
Feljebb rántom egy mozdulattal a kabátot a vállamon, bár továbbra is megvan a HD kép a völgyre. Én így... Tényleg jól érzem magamat. Nincsenek olyan érzelmi kapcsolataim (egyáltalán nincsen semmilyen érzelmi kapcsolatom), melyeknél számítana valamit is az intimitás. Innentől pedig... Ez csak csont és hús. Egy eszköz. Kész, vége. Pont.

Farkasvigyorral fordulok be a pult felé, inkább arcomat, mintsem egész felsőtestem fordítom Knight irányára. Úgyis láthatja még eleget, legalábbis amíg nem sikerül megoldanom ezt a "kötelező partner" kérdést.
Belekortyolok a harmadik whiskeymbe, majd ezután szólalok csak meg:
- Az beszél, aki a sörrel együtt iszik whiskeyt? - nézek rá kérdőn. Hangom egyszerre parancsolóan kérdőre vonó, és erotikus. Igen, van ilyen. Sok időbe telt kikísérletezni, hogyan lehessek kemény és szexi, miközben nem megyek át ellenségesbe. - Mert még ha két külön nap innád... Bár akkor is érthetetlen, lecserélni a jó whiskeyt! Igyad mindig, ne javíts fel vele valami mást! Mert még ha kávéval innád, azt mondom oké, elvégre az egészen más. De sörrel, ember? Honnan jöttél ezzel a szokással?! - kérdezem hevesebben a végén. A Whiskey... Igen, nagy W-vel. Skóciában éltem, a picsába is! Olyan, mint a víz, csak jobb annál. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire szűk "ivókörű" (hehe), de én ilyenről még nem hallottam. A környezetem tisztán itta, víz helyett...

- Milyen témát üssek fel? Hogy miért hagy ki egy férfi egy felkínálkozó lehetőséget? Egy kocsméban vagy, ahol elméletileg nincsenek csak egyszerű emberek, nemde? - kérdezem féloldalas mosollyal. Kicsit azért várom, hátha megismer, vagy legalább levesz valamit. Talán akkor megbocsátom neki a whiskey-s vétkét...
- Vagy beszéljünk arról, hogy az előbbi mondatom alatt egyszerre állt fel nyolc ember öt különböző asztalnál, és indult el mindegyik a hátsókijárat felé nagyon lezserül, egymást véletlenül sem felismerve? - kérdezem. Nem ezt akartam mondani, rohadtul nem, de szemet szúrt a mozgás. Mert oké, egy idő után a nyomozó képzeleg, de ez nem az volt. Annyira egyértelműen akartak nem feltűnőek lenni, és annyira gyakorlatlanok voltak...
Függetlenül attól, hogy Harry Knight mire jött eddig rá, így szólok neki:
- Húsz dolcsi, hogy drog van a dologban. Még tíz arra, hogy kristálymet. - Beszéd közben felállok, majd megkerülöm őt, és az ajtó felé indulok. Jobbjára érve hozzáteszem - Ha nem jövök vissza egy perc múlva, és utánam jössz majd megmentesz, akkor lógok neked egy üveg igazi scotch-csal. - Majd már ott sem vagyok. Magassarkúmban gyorsan billegek át a termen, tényleg feltűnés nélkül, ahogyan egy ribi tenné, aki az én ruháimat viseli. Bár igazából az autó miatt mindegy, a fél kocsma felfigyel rám. Szemem sarkából látom, hogy az öt asztalnál maradtak egy pillanatra megmerevednek; én pedig örömmel csapom fel egy hirtelen mozdulattal a hátra vezető ajtót, kezemet a revolverem közelében tartva.

Wolfie mosolygott a reakción, majd a nő megjegyzésére megcsóválta, továbbra is, mosolyogva a fejét. Ám, mire a lány a mondat végére ért, már elfogyott a türelme. Ne már, most komolyan?
Sóhajtott egyet. Bosszantotta a dolog.
- Figyelj csak, nem vagyok sem a párod, sem az öcséd, sem senkid, hogy kioktass. Ne vedd sértésnek, de nem érdekel a véleményed. Ha már leszólítasz, legalább tegyél valamit, hogy felkeltsd az érdeklődésem.
Aztán a lány folytatta a beszédet és Harry-t elkezdte irritálni a másik, akinek a hangnemét egyszerűen arrogánsnak tartotta.
- Hogy miért. Nocsak. Először is, már ne haragudj, de annyira nem hoz lázba egy arcomba tolt dekoltázs így csak önmagában. Ne értsd félre, de rohadtul túlizzadod a dolgot. De közben azért ez lusta dolog is. Úgy látom, elvárod, hogy nem mondanak neked nemet. Itt mindenki téged figyel és körülötted forog a világ? Remek. Gratulálok.
Miközben a nő beszélt, mozgolódás volt a kocsmában. Harry látta a bár polcai mögötti tükrökben a távozó alakokat, de nem tudta megszámolni, hányan léptek le.
Lebiggyesztette az ajkát és a lányra nézett.
- Aha... Miattad léptek le? A pultosnak biztos nem tetszik, ha rontod a forgalmat, bár ha ilyen ütemben döntöd le a whiskey-ket, lehet, hogy behozod a kiesést.
Harry egyértelműnek vette, hogy a lány szuggerál valamit. Talán valami hírneve van és azt várta, hogy Wolfie kibökje, ki is ő valójában.
Hát nekem ötletem sincs, ki ez a lány és miért kéne tudnom, kicsoda. Skót akcentusa van valamennyi.
Megint csak megcsóválta a fejét, üres arccal, a válaszra várva.
A lány még egy hozzáfűzést tett a távozás okának megfejtésére, Harry pedig megértően bólogatott.
- Nos, érthető, bár laikus elképzelés. Ott a háttérben Szabbat motorosok isznak és ők nem engedik itt át a kristályt. Viszont itt egy halom egyetemista meg egyéb fiatal, szóval valami partidrogról lehet szó. Szerintem az a gomba, amit az indiánok Las Vegas-ba is eladnak, a kolis srácok élnek-halnak az ilyesmiért. Ja, meg a melleidért is tuti, őket még simán le tudod venni a lábukról egy villantással. - Ügyelt, hogy brit akcentus maradjon a hangjában, úgy, ahogy egy brit beszél betanult amerikai angollal. Még csak nem is kellett a képességét használnia a skót, ír, keleti parti amerikai, a dixie déli, a londoni, a birmingham-i, sussex-i és oxfordi dialektushoz. A többihez kicsit be kellett volna indítania a képességét.
E közben a lány kilátásba helyezett valami fennforgást, Wolfie pedig csak forgatta a szemeit.
Istenem, nem lesz nyugtom megint. Ez most fel akar piszkálni vagy mi? De az, ahogy a lány oldalfegyverre tett kézzel, magabiztosan elvonult, korántsem volt tréfa és Harry a tükörben nézve a másikat azonnal tudta, hogy a nő legalább tudja, mit csinál.
Meg az is egyértelmű, hogy rohadt jó segge van és irtó hosszú lábai.
Ezen a ponton nem tudta megállni, hogy ne képzelje el azt a két hosszú combot remegve, a nyaka köré fonódva, a formás vádlikat keresztben a hátán és hogy azok a kecses ujjak belemarkolnak a hajába és a nyakába.
Tuti, hogy karmol.
Wolfie belekortyolt az italba és kivárta, most már kíváncsian, azt a percet, hogy mi lesz. Nem kellett megpaskolja a .38-ast a belső zsebében, érezte a fegyver nyomását a mellkasán. Eldöntötte, hogy ha tényleg nem jön vissza a nő, mindenesetre kinéz, kell-e segítség.
- Rohadt élet, hogy az ember gentleman-nak születik - dünnyögte mérgesen maga elé.

Ugyan elsőre még pozitívnak ítéltem meg Knightot, ez egyre inkább kezd elmúlni. Közömbös, kissé sajnálkozó arccal hallgatom végig, lassan bólintva párat. Mintha kibaszottul átérezném a problémáját. Mintha érdekelne, mintha akarnék tenni ellene. Drágám, nagyon rossz ösvényt választottál. Egyetlen örömöm az, hogy valószínűleg kölcsönösen nem akarunk majd együtt dolgozni, így nagyobb esélyem lesz a közösködés (nem közösülés!) elkerülésére. Utóbbit... Talán el akarom vele kerülni, talán nem... Bár tuti, hogy a farka bánná, most legalábbis biztosan.

- A hangulatod határozottan nagyobb kilengéssel mozog, mint a hímtartozékod, hogyha nem szeretnél velem semmit sem. Bár belegondolva, a szőrös majmoknál vannak sokkal arcok is itt. - Hangom olyan mértékben érdektelen és tárgyilagos, hogy meg kell vívjam belső csatámat magammal a röhögés ellen. Nem sokon múlik, de sikerül nem kiesnem a szerepemből, amiért kibaszottul büszke vagyok magamra. Te hülye picsa! Lelöveted magad, vagy tudja a franc mit csinál majd veled!
- A forgalmat határozottan javítom, az autóm, a fegyverem és a testem tesz arról, hogy az eddig kint ülő pasik fele betévedjen ide, és rendeljen valami új italt, ha még van rá elég pénze - bökök fejemmel az éppen nyíló bejárati ajtó felé, ahol az a két srác lép be, akiknek bejövetel közben odaszóltam.
- Ezek - szólok, miközben kezeimmel megfogom egy pillanatra formás melleimet - eredetiek. Nem made in China felfújt szarok, szóval kérlek, legalább ne retardáld le őket az egyszerű ribancok szintjére - közlöm az infót. Olyan mélyről sugárzik belőlem az erotika, hogy a közönyömmel és "leszarom" viselkedésemmel határozottan illúzióromboló vagyok. Legalábbis az akarok lenni. Nem kell, hogy szeressen, vagy hogy szépnek tartson. Tőle mást akarok.

Brit akcentusa kiakaszt egy kicsit, mert egyértelműen sugallni akarja vele - legalábbis nekem így jön le-, hogy intelligenciában és tudásban felettem áll.
- Szerintem továbbra sincsen igazad, túlzottan sovány kis cerkapöcsök voltak ezek a barmok ahhoz, hogy gombázzanak. Előbb járnak kémiára, és készítenek kristályt házilag, mintsem egyszerűen beszerezzék. De mivel látom, hogy ha én nem megyek ki, akkor senki sem; így ha megbocsátasz... - Ellököm magam a pulttól, majd az ajtóhoz sétálok.
Felcsapom, egy lépéssel kint termek, és azonnal megbánom, hogy nem az ellenkező irányba mentem. A Knight által említett motorosok heves készülődés közepette távoznak; ezek a diploma nélküli, suicid hajlamú marhák pedig... Most az egyszer ne legyen igazam...
Amikor kiérkezek, éppen egy vegyszereskanállal vizsgálja az egyik gyík a fehér, porcukorra hasonlító anyagot; kis mennyiséget felvesz, majd visszaszórja a minimum negyed kilót nyomó kupacra.
- Lépjetek. Hátrébb. Mindannyian... MOST! - sziszegem nekik, kezemet elvéve a fegyveremtől. Ha itt lövés dördül el... Végünk lehet.
Bambán néznek rám mind a nyolcan, majd szépen lassan kapcsolnak. Az egyik kezdi érteni, hogy kibaszott nagy bajban vannak, másik kettő önkényesen beáll a hátizsák elé, amelyben csak az ég tudja, hogy még mennyi robbanóanyag van. Mert igen... Barom állataink aceton-peroxidot készítettek, amelyről köztudott, hogy akármikor spontán robban, és hogy a TNT-nél vagy 30-szor hatásosabb...
Mégis csak kelleni fog az a revolver némi biztatásképp, anyukám! - szól a belső hang, így előkapom fegyverem, és a arra a srácra szegezem, aki még mindig a kezében tartja az anyagot. Hosszúkás, lóarcú, pattanásos huszonéves, aki szereti kipróbálni a dolgokat. Vagy aki el akarja adni munkájának gyümölcsét a hátam mögül közeledő súlyos léptek gazdájának...
- Úgysem fog lőni. Nem akar meghalni - közli nyugodtan, miközben óvatosan visszacsomagolja a megbontott zacskót.
Még öt... Négy... Három... Magamban számolom a közeledő lépéseket, miközben leeresztem revolveremet.
- Igazad van - szólok nyugalommal, miközben picit arrébb lépek, hogy egy szemvillanással megnézhessem magamnak a közeledő öltönyös izomtornyot.
Kettő... Egy...
- Nem akarok meghalni - szólok, majd lendületből rúgok az ismeretlen férfi heréi felé, akinek vaskos lapátkeze már nyakam köré is szorult. Rúgásom ugyan elég rendesen célt ér, a fickó alig hökken meg belé, másik kezével is fogást keres rajtam. Egyik lábammal igyekszem kirúgni a hátul lévő lábát, és félig célt is érek. Jobb lábam az ő balja mögé kerül; csizmám tűsarkát pedig egy tökéletes és pontos mozdulattal vágom bele a térdhajlatába.
Az oxigénhiánytól vörösödő fejjel könnyebbülök meg, amikor üvöltve földre rogy. Egy pillanatra szabad vagyok, így tigrisbukfenccel ugrok arrébb, majd... Egy másik gorilla kezeiben kötök ki, aki karjaimat testemhez préselve, felkaromnál fogva emel meg és tart maga elé, mintha csak egy tollpihe lennék. A gyík srácok - ugyan még mindig nem tudom, miért vannak nyolcan ehhez - természetesen a verekedés gondolatától is rosszul érezve magukat menekültek hátrébb, hála az égnek az aceton-peroxid elé állva. Ha robban, legalább ők halnak meg először, esélyt adva nekünk a túlélésre.

Az általam megrúgott hústorony szitkozódva tápászkodik fel, majd sántítva lép oda hozzám.
- Hülye kis kurva! - fröcsögi, majd hatalmas öklével egy profi módon végrehajtott jobb horoggal ajándékoz meg. Arccsontjaim megreccsennek, orromból és az arcomon lévő felszakadt sebből vér spriccel rá és a saját ruhámra. Utálom magam összekenni, kibaszottul nem szoktam magam összekenni. Őrült harag gerjed bennem, miközben durván térdre kényszerítenek.
- Kinek dolgozol? Honnan tudtál erről? - üvölti nekem. A benti zene elnyomja hangját, így esély sincsen arra, hogy meghallják.
Szólásra nyitom a számat, majd mikor közelebb hajol, arcom köpöm őrült nevetés közben. Kapok egy újabb ütést fejre, amitől a szemöldököm feletti bőr is felreped, rontva a látási esélyeimet. Az adranelin őrjítő haragként száguldozik az ereimben, én pedig haragomat leküzdve igyekszem saját testemtől elvonni azt a hőenergiát, amely az engem tartó fickó sokkolásához kell.
Az immáron sánta hústorony revolverét homlokomhoz szegezi, én pedig éppen készülök kiütni az engem lefogó fickót, amikor nyílik az ajtó. Dühöm újabb magaslatokba csap fel, és akár Kinght nyitja ki, akár nem, elvesztem önkontrollomat, és a vállaimon pihenő kezein át szívleállásig sokkolom a fickót. Az engem tartó hústorony lő, de valami megzavarja, így a golyó helyettem az egyik gyíkot találja el. És hogy az aceton-peroxid felrobban-e... Egy halott gorilla alatt feküdve nem ez a legnagyobb problémám, de tényleg.

Harry hallgatta a lány sértéseit és a másikra nézett. Szája először legörbült, majd fel, majd elkezdett remegni.
Majd nem bírta visszatartani tovább magát.
Teljes felsőteste rázkódott, ahogy hangosan felnevetett. Nem gúnyosan, egyszerűen annyira végtelenül tréfás volt a helyzet, hogy nem tudta megállni. Egy kicsit elhalkult a nevetés, megpróbálta szájához emelni a whiskey-t... Majd feladta, lerakta a pultra és bal kezével felkönyökölt, mutató-és hüvelykujjával a szemét, majd az orrnyergét dörzsölve kacagott.
A lány mondott még valamit, ezt nem igazán hallotta, de aztán öszeszedte magát és jobbjával törölgette a kifolyt könnyet miközben a másik a melleiről beszélt.
- Aha... C kosár vagy D, push-up természetesen, már hogyne. És most így objektív szakértői véleményt kérsz tőlem vagy mi?
Nem volt ellenséges a hangja, inkább barátságos, némi játékos éllel. Amolyan "Na jó, ha átjösz a hídon, nem hagyom zárva az ajtót" sugallatú hangszínben.
Aztán a lány eszmefuttatására csak sóhajtott.
- Drágám, komolyan, ez egyáltalán nem így megy a való világban. Tudod, mennyibe kerül és mennyi tudás kell házilag a kristály gyártásához? Sok. És tudod, milyen lesz? Szar. Ezek nem szakácsok, ezek egyszerű fiatalok. És tudod mennyibe kerül tíz gramm a gombából? Nem több, mint tizenöt dollár. Az indiánok nagyon megnyomták a piacot, de a Szabbat nem enged senkit hozzájuk férni. Annyit tudnak termeszteni, amennyit akarnak mert állami törvényben kivétel van a "vallási célra termesztett hallucinogének" gyártására Californiában. De nem hiszem, hogy okos lenne beleütnöd az orrod.
Wolfie vállat vont és befejezte a whiskey-t. Ízlelte még az italt, majd belekortyolt a sörbe. Előhúzott egy doboz cigarettát és rágyújtott. Kérdés nélkül a lány felé kínálta a pakkkot, és ha az elfogadott egyet, meggyújtotta neki, majd magának is, és mélyen beleszívott a cigarettába.

Aztán a másik elment a pub mögé vagánykodni, Harry kortyolt még egyet, morgolódott egy sort ugrabugráló, harcias, nagyra nőtt kamaszlányokról, szívott még párat a cigarettából és elindult hátra, hogy megnézze, mi van. A Szabbatosok emelkedtek volna, de Wolfie egy intéssel megnyugtatta őket.
- Nyugi. Nem hiszem, hogy a helyiekkel van gondja, hanem azokkal a pöcsökkel, akik itt szambáznak. Ki a jó francok ezek, hogy idetolják a pofájukat?
- Tuti, hogy bedaráljuk az arcukat, Wolfie, de annak a csitrinek is, ha velünk is pöcsködik.
- Tudom, Wells, f...sznak kell szétcsapni egy iszogatós estét. Na megyek rendet rakok köztük.
A Szabbatosok egyetértően bólogattak. Jóban voltak korábban a klubbal, akikkel Wolfie lógott - A mutnsok és inhumanek motorklubjával, akiket szétszedett a S.H.I.E.L.D. polgárháború és a HYDRA. Harry munkakapcsolatban volt a Szabbatosokkal korábban is, ő S.H.I.E.L.D. ügynökként természetfeletti fenyegetésekben utazott, a motorosok különböző anyagokkal természetfeletti élményekben. Illegális fegyverkereskedelm és embercsempészet volt mind a két félnek az egyik fő ellensége, ki tudták segíteni egymást. Az meg, hogy ki milyen anyaggal bizniszel és mire használja, a legkisebb mértékben sem érdekelte Wolfie-t. Egyrészt, libertariánus volt, másrészt, tiszteletben tartotta mások magánügyét.
Ahogy kilépett a pub hátsó ajtaján, és a hűvös, októberi californiai éjszaka levegője megcsapta az arcát és a szellő belekapott bőrkabátjába, heves dulakodást látott maga előtt.
Egy nagydarab fickó tartotta a nőt maga előtt felemelve és a másik pedig fegyvert szegezett neki.
B...meg.
Harry már mozdult is.

Reflex. Erő.
Elméjéből a jel végigszáguldott idegrendszerén, izmai megduzzadva engedelmeskedtek parancsának. Minden egyes ideg- és izomszála tökéletes harmóniában és precizitással feszült meg tudata irányítása alatt. Jobb lába teljes erővel lökte el a küszöbről, három hatalmas, emberfeletti sebességű lépés választotta el a fegyverestől. A másodperc töredéke alatt, mint valami száguldó fenevad tette meg a távot, miközben szemei mélyen izzó, kék derengésben fénylettek fel, két, mély kéken parázsló pontként világítva sötét sziluettjében. Bal kezének egy alsó horogja tökéletes ívben találta el a másik csuklóját, úgy, hogy nem volt ideje időben meghúzni a ravaszt és a lövés az ég felé dördült. Jobb karja félkörívben szelte keresztbe a levegőt, könyök- és alkarral érkezve a férfi oldalába. Halkan reccsenve pattantak el a bordák és a test meghajolva engedelmeskedett az elemi erőnek, torz ívekben mozdultak a tagok a tehetetlenség és a fizikai erő találkozása miatt.
Ám nem ez volt az egyetlen esemény. Valami más is történt az öt-tíz méterre álló alakok között. Az ablakok közül a Szabbatosok tüzet nyitottak az arrébb állókra, egy hátizsák a földre esett, lángok csaptak fel...

Harry elkerekedő szemmel a lány fel fordult és iramodott, aki közben ívben hanyatlott el a másik nagydarab férfival egyetemben. Wolfie-nak már nem volt ideje arrébb húzni őket így csak eltakarta a párost a robbanás elől.
Majd a tűz és a lökéshullám egy pillanattal később utolérte és elsodorta. Wolfie métereket repült a fák közé, majd minden elsötétült.

Kiröhög. Ez a bitang kiröhög. De nagyon. Már akkor látom, hogy ki akar röhögni, amikor szája először megmozdul. Szánakozó fejjel, szemeimet forgatva nézek a mennyezet felé, amikor kirobban belőle a harsány hahota. Mert talán nevetséges vagyok... Talán, aranyom? Én is kiröhögnélek! - szól be a tudatalattim, én pedig képzeletben megfojtom az apró kis hang testtelen gazdáját "KUSSOLSZ, BASZD MEG!" felkiáltás közepette.
Türelmetlenül dobolva ujjaimmal egy rock számot a pulton várom, hogy összeszedje magát, és azzal a rohadtul idegesítően tökéletes akcentusával válaszoljon valamit. Szemöldökeim felszaladnak homlokomon, nevetve válaszolok neki:
- Szakértőit? Tőled? - Pont úgy nézek rá, mint ahogyan a nagyfőnök néz a zöldfülű gyakornokra, amiért hozzá mert szólni. - Mellekről beszéltem, nem merevedési problémákról. - Jujj. Nagyon jujj. A pultos pont elkapja a mondatot, azonnal fordítja is el a fejét. Eltűnik, méghozzá gyorsan. Ez már picit kezd rude lenni, honey... Talán... Talán. Biztosan. I don't care.

Figyelmesen hallgatom szövegét, igyekszem ellenségesből és negatívból visszatalálni a közömbös felé. Egyetértően bólintok vele a végénél.
- Nem vagyok gombaszakértő - szólok, és mindketten tudjuk, hogy mire gondolok. Ez... Ez meg csak jön belőlem megállíthatatlanul; egy szúrós mutáns sündisznó vagyok, ami tüskéit önkénytelenül lövi ki magából. - Viszont ezek alapján te még nem csináltál sosem kristályt, és halvány lilád sincsen arról, hogy hogyan lehet. - Lenéző vagyok, de annyi érzést vált ki belőlem ez a fickó, hogy már kezdek megőrülni magamtól, így megkönnyebbülve megyek ki a hátsó ajtón.

Lefogva térdelek a földön, Knight pedig az ajtóban állva méri fel a helyzetet. Kinyírom az engem fogva tartót, míg Harry egy elképesztő ütéssel a padlóra küldi az engem lelőni készülő faszt. A golyó az égnek száll, ám ekkor az ablakokon át tüzet nyitnak és az nyolc gyík közül három a földre hull azonnal.
Lassított felvételként hanyatlik rám a hústorony súlyos teste, miközben az aceton-peroxid reakcióba lép. Az egymás mellett tárolt csomagok miatt esély sincsen arra, hogy egyik-másik ne robbanjon fel. Szerencsénkre csupán fóliába volt lefojtva, így az anyag nagy része egy hatalmas, több száz köbméternyi lánggömbben távozik az ég felé. Azonban ez előtt... A felrobbanó anyag, miközben szétfeszíti az őt tartó nejlon csomagolást hatalmas pusztítást végez, a maradék gyík véres péppé porlad szét a levegőben, egy-két testrészt meghagyva csak.
A robbanás pillanatában újabb súly nehezedik rám, és csakis a vérző fejem elé lógó cipő alapján tudom megállapítani, hogy Knight az. Mi a faszt csinálsz, ember? - kérdezném, de nincsen rá időm. Semmire sincsen időm.
A gyíkok teste felfogta a legnagyobb erejű lökéshullámot, így véres cafatjaik a tér minden irányába távoznak a következő, a nejlon hiánya miatt már annyira nem intenzív robbanással. Knight lerepül az izomtoronyról a lökés miatt; ugyanezen erő arrébb rakja a súlyos férfit rajtam, még engem is elér egy kicsit.
Sokkal többet kapok az immáron ég felé szálló lánggömbből, bőrruhám képességem ellenére is majdnem a húsomba ég. Annyi hőt szívok el, amennyit egyszerre ilyen rövid idő alatt még soha; a gyújtóponttól messzebb lévő fickó hullája lángolva ég.
A kocsma külső fala is kigyullad, több ember rohan ki, hogy megnézze mégis mi a fészkes fene történt itt. Sikítoznak és ordibálnak, tökéletes lehetőséget adva nekem a felszívódásra. Pontosabban... Csak látom, hogy ezt csinálják, füleimből vér folyik, jelezvén, hogy dobhártyám nem értékelte a közelséget a robbanáshoz. Feltápászkodok, az elszívott hő egy részét azonnal, akaratomon kívül is mozgási energiává alakítva.
Igyekszem mielőbb eltűnni, amikor megpillantom Knight testét egy fa alá berepülve. Messziről úgy tűnik, mintha csak halál részegre itta volna magát, és éppen saját hányásában döglene meg... Sóhajtok egy nagyot, majd megindulok felé. Hogy miért? Azt én sem tudom. De tudod, ribanc.
Na jó, talán tudom. A S.H.I.E.L.D. így is ki lesz rám akadva, legalább őt nem hagyom itt. A hőtől vérem megalvadt az arcomon, így legalább nem folyik tovább a szemembe - bár nem hinném, hogy sokat számít. Szörnyes festhetek, tiszta dzsuva vagyok. Shit.
Cipőm orrával bököm meg Knight lábát, majd függetlenül attól, hogy megmozdul-e, szárazon dumálni kezdek neki:
- Amennyiben még nem döglöttél meg, keljél fel, lehetőleg most. Nélküled is kurvára megoldottam volna, és akkor azok az idióták sem kezdtek volna el lőni. Remélem, most, hogy közelebbi ismertségbe kerültél az aceton-peroxiddal, meghagyod a labort a hozzáértőknek, és elhiszed nekem, hogy lehet otthon metet készíteni. Ha nem kell elvonszoljalak a kocsimig, akkor talán egyszer meg is mutatom, hogy hogyan kell - közlöm. - Itt nem hagylak, de... - Az ég felé nézek, majd tudom, hogy ezért a vén trotty Odin kurvára csúnyán nézne rám, ahogyan a fater is.
- Én szóltam. Egy... Kettő... - amennyiben nem mozdul, lehajolok hozzá, kezemet a combjára teszem. - Háááá-rom! - szólok, és egy kis elektrosokkban részesítem. Körülbelül annyira lehet kellemes, mintha sokkolóval lőném le, vagyis annál azért egy picit rosszabb. Arra figyelek, hogy ne öljem meg,, meg ne állítsam le a szívét... Vagyis... Dobog még? Hogyha nem kell fel, akkor azt hiszem örök élete végéig köszönni fogja nekem, hogy felcsaptam defibrillátornak. Kelj fel, mert újraélesztelek. Nem döglesz itt meg nekem, ezt te cseszted el, te viszed a balhét is. Legalábbis a nagyobb részét...

A lány merevedési problémás felütésén csak forgatta a szemét, egyszerűen úgy, mint amikor kavics megy az ember cipőjébe.
- Hmm. Figyelj kislány, biztos az én időmet akarod rabolni? Kidobott a pasid, vagy Apu nem figyel rád, vagy kisebbrendűségi komplexusod van, mindegy. A tantrumot a gimire kell tartogatni, ha az ember besétál egy pub-ba, kér egy italt, és felnőtt nőként vagy férfiként viselkedik. Gyere vissza öt év múlva, ha már kitaláltad önmagad, vagy megtaláltad a személyiséged valami new age hindu jóga tanfolyamon vagy valami és már felnőtt nő vagy. Ne haragudj, tinilányok kirohanásai... Nagyon nem érdekelnek.
Unottan és irritáltan fejezte be az utolsó mondatot és a drogokra pedig csak csóválta a fejét és kuncogott még egy sort.
- Hmpf... Oké. Rendben, persze. Nem értek semmihez. Így van, igazad van. Csak egy részeg skót motoros vagyok, aki beült egy pub-ba inni. Ahhoz már túl sokat ittam, hogy elviseljelek, ahhoz még nem eleget, hogy érdekes legyél.

Aztán nem folytatódott a beszélgetés mert történtek a kalandos események, robbanás és lökéshullám, zuhanás és sötét lombok, ágak, majd elmerülés a sötét, végtelen tudatlanságban.

Ahogy felfelé merült Harry, nem teljesen tudta, hol van, csak homályosan hallotta egy nő mérges hangját.
- Értsd meg, Jenny... Csak mert egy gorilla hátán ülök, nem azt jelenti, hogy elraboltam az állatkertből. Magától jött velem. Edgár érző lény, akinek ugyanannyi joga van szabadnak lenni, mint bárki másnak... Ne diszkrimináld, csak mert gorilla... Adj még egy kis whisky-t... Edgárnak is... Cimbora, rakj fel a hajóra, Jenny, Caleb, indítsátok a motort mert három óra múlva járőrözik erre a parti őrség... És a bohócok még mindig üldöznek a csúcsos kalap trükk miatt... Ezúttal tuti, hogy odaadnak a japánoknak, ha elkapnak...
Harry teljes nyugalommal fordult meg, tudva, hogy kiadta az utasításokat és csodálkozott, hogy miért nem érkezett még meg az a whiskey.
Majd hallotta a női hangot, ahogy elkezd számolni és jeges rémület lett rajta úrrá.
Egy... Kettő... Három...
Azonnal megfordult, a felette tornyosuló, homályos, szőke női alakra nézett és teljes aggodalommal közölte:
- Catherine, meg kell állítsd a kilövést. A tábornok még a rakétasiló mellett alszik és a rakéta rummal van megtöltve. Hacsak nem akarod, hogy Havannára rum-eső hulljon, hívd a csendőrezredest, ha már józan és talpon van. És a rohadt életbe, valaki hozzon már egy whiskey-t.
Ám miközben beszélt, ujjak csúsztak a combjára. Elmosolyodott, hiszen ez meglepte, miközben forró bizsergés futott végig a gerincén, torkán, mellkasában. Elvigyorodott.
- Nahát, Hill ügynök, azt hittem, már rég Argentínába repült...

Aztán hirtelen, a semmiből valódi áramütésszerű fájdalom futott rajta keresztül, ami nem volt más, mint egy áramütésszerű... Áramütés. Mintha egy ló rúgta volna combon, mintha forró kések szaladtak volna fel az izmain. Wolfie azonnal felegyenesedett az áram izom-összerántó képességétől és a fájdalomtól és egy igen szexi, kibomlott hajú szőke démonnal találta magát szemben.
A feje forgott, nem tudta, hol van és mennyit ivott, hogy lángok, üvöltözés és letört gallyak közt ébredjen. A környezet elég indokolatlan volt, szóval lehet, hogy egy szokásos szombat éjjel. Mindegy, dolgozzunk azzal, amink van. A szőkeségre nézett. Egy-két másodpercig tippelni próbált, ki is ez, de lövése sem volt.
- Hát helló - mondta negédes mosollyal. Nem tudta, épp bajban van-e vagy még egy menet jön, esetleg meg akarják ölni vagy vállmasszázst kap-e.
Az utóbbit remélte, és egy whiskey-t.
- ... Figyelj csak... Egy ital nem lenne rossz. Most így hirtelen, nem tudom, hol hagytam a.. Izé... Hol is... Hm.
Hát Harry fiam, ennek még egyszer neki kéne futni.
- Izé... Gondolom, a te kocsiddal jöttünk... Vagy... Nem? Mindegy. A Hotel Royale-ba elvihetnél. Szólj a sofőrnek. Kéne egy kis whiskey a minibárba. Ha az van. Ma éjjel tuti, hogy nem megyek vissza a kaszinóba.
Szinte egészen biztos volt benne, hogy Monaco-ban van. Az égő fákról a kaszinó előtti csodás, egzotikus partra tippelt, a sikolyok túl hisztérikusak voltak, hogy kivegye, milyen nyelven kiabálnak és érezte a tenger illatát.
A nő válla igazán kényelmesnek tűnt így első ránézésre és a kinézete csak kicsit volt véres és gyilkos, szóval Harry nem törődött ilyen apróságokkal. Előredőlt a másik vállára és elaludt.

Visszaszól, de már nem foglalkozom vele. Én nem fogok veled "ki tud messzebbre pisilni" versenyt játszani. Egyrészt, mert nem vagyok férfi, és a fütykös nélkül nehezebb dolgom van; másrészt meg mert úgyis én nyernék. Sohasem szoktam veszíteni.
Így kimegyek, hogy aztán később megbánhassam, amiért nem lőttem le még itt.

Halandzsázik, és egy másodpercre tényleg megfordul a fejemben, hogy elcsesztem benne valamit. Hogy az elektrosokk elvágott pár kapcsolatot az agyi központjai között, ezért adja a hülyét. Aranyom, ő amúgy is hülye, nem? Neki nem kell ehhez játszani. - tudatalattim felteszi csíptetős szemüvegét, majd elégedetten, kezében egy pohár vérrel dől hátha a bőrkanapén. Baszd meg, beteg vagy. Hagyjál.
Utolsó mondatai meglepnek, remegő szájjal fogom vissza a kitörni készülő röhögésemet. Végül rám hanyatlik, amire nem számítok, így kis híján hanyatt dőlök vele együtt. De végül nem. Erő, izom, tejet iszom!
Amint feje vállamhoz ér, kirobban belőlem a röhögés, és örömmel tapasztalom - pontosabban örömmel esik le -, hogy újra hallok. Képességem... Nem vagyok vele teljesen tisztában. Hogy pontosan mi történt a szervezetemmel az elmúlt pár percben, arról fogalmam sincsen; de ha számításaim helyesek, akkor központi idegrendszerem elektromos impulzusok révén gyorsította fel vagy százszorosára azt a gyógyulási folyamatot, amely szervezetemben normálisan is végbemegy. Energiai túltöltöttségem miatt ez még... Még a szokásosnál is sokkal gyorsabban történt. Yeah, I'm fuckin' cool, bitches!
Miután kiröhögöm magamat felállok, és egy hirtelen ötlettől vezérelve eléggé khm... Érdekes pózba rendezem az eszméletlen férfi testét. Oldalról behajolva a képbe készítek pár szelfit, hogy ha esetleg társak leszünk a jövőben - amit kétlek -, legyen némi bizonyítékom arra, hogy én már egyszer mennyire királyul viselkedtem vele. Az meg nem számít, hogy ő csak jót akart... - szól halkan a kis hang. Hát peeeerszeeeee, hogy nem! Mert "beleköpött" a whiskeymbe! Én meg a hülye sörébe fogok! És kussolsz, baszd meg, mert kisokkollak a fejem hátuljából! - kiabálok fejben saját magammal. Őrült ribanc.
A képek után lehajolok hozzá, majd egy könnyed mozdulattal dobom fel vállamra a nálam... Jelentős mértékben nehezebb férfi testét. Hőenergia fuck yeah! Mozgási energiává alakítva a felvett hőt, könnyedén kerülöm meg a kocsmát, és viszem az Audi R8-hoz. A népek a tűzzel és a hullákkal (vagyis a véres cafatokkal) vannak elfoglalva, a legtöbb egyetemista már rég felvette a nyúlcipőt, véletlenül sem akartak balhéba keveredni. Egy ilyen balhéba.
A két srác, akiket immáron harmadjára szúrok ki, akiknek még a kocsmába lépésem előtt odaszóltam, az autóm mögötti bokorból lesi az eseményeket.
- Hé, ti! - szólok oda nekik, miközben kinyitom az anyósülés felől az ajtót. Nem nézek hátra, tudom, hogy tőlük nem kell félnem, hogy miattuk nem kell odafigyelnem semmire sem.
Bevágom Knight-ot az ülésre, feje közeli ismertségbe kerül az autó tetejével.
- Upsziiii - gügyögöm. - Fejeket lehúzni - teszem hozzá gúnyosan, majd begyömöszölöm ernyedt (khm!) tagjait (khm!) a kocsiba. Egyszer odacsukom a kilógó karját, másodjára azonban beszorítom a kókadt végtagot (nem azt) az egyik lába alá. Még a biztonsági övvel is rögzítem, természetesen csak azért, mert nem szeretném, ha az egyik kanyarban rám dőlne. Ó, te jó ég. Ez elég volt egyszer egy nap...
Becsukom az ajtót, és már kezdeném a dumámat, de a srácok még mindig a bokorban kushadnak.
- Ó, de pöcsözzetek már! Ha ki akarnálak nyírni titeket, már megtettem volna. Elő! most! - mondom egy katonai kiképzőtiszt hangján. Egyszerre ugranak ki elém, szemüket lesütve várakoznak.
- Ugyan már, nem eszek én embert! - mondom hevesen, majd rájövök, hogy véres fejemmel pontosan valami modern kori kannibálnak nézhetek ki.
- Hé, te! - szólok az egyiknek, majd mikor felnéz, előre nyúlok az egyik karjáért. A tenyerébe nyomok egy húszast, majd végig a szemébe nézve, halkan beszélve hozzá folytatom. - Fizesd majd ki a számlámat bent. Weiss néven van, a csapos fogja tudni. Érted? - kérdezem szemöldök-felhúzva. Nagyot nyel, bólint, majd mindketten arcukon az "Azta a kurva, de király volt! Ha ezt elmeséljük, el sem fogják hinni!" pillantással mennek vissza a bár irányába.

Megkerülöm az autót, bepattanok, majd pillanatok múlva a motor gyönyörűen dorombolva életre kel, én pedig önfeledten taposok a gázra, irányba véve az egyik S.H.I.E.L.D.-es bunkert. Látod? Akkor köcsög mégsem vagyok. Nem így akarom az igazgatóság elé dobni...
Mellettem  az érdekes szögben álló, biztonsági övvel gúzsba kötött (igen, kétszer is áthúztam rajta, beakasztva ide-oda) leendő társammal, hatalmas vigyorral arcomon, vértől mocskosan száguldok 220-szal az országúton. Mert az élet izgalom.

A világ egy darabig forgó színekben és képekben jelent meg Harry előtt, és úgy úszott át rajta, mint valami teheteten farönk egy dimenziókn túli, állmokból szőtt folyón. Az anyja, ahogy lekever egy pofont, Jonathan atya, ahogy a homlokát dörzsöli, miután újra fülöncsípték Harry-t egy kocsmai bunyóban...
- Anya, a rohadt életbe... Sosem vagy itt, csak lepasszoltál ebbe a k**va lepattant otthonba... Hogy gondolod mégis? Semmi közöd már hozzám... Semmi jogod nincs kioktatni...
Harry válaszolt az álomképeknek, akik hangosan ordítottak az arcába, de hang nem jött ki a szájukon, csak az elméjében üvöltöttek teljes erővel...

Kimászás a katolikus gyerekotthon ablakán... A kissebbeket ütlegelő Nick agyba-főbe csépelése... Motorozás a prérin... S.H.I.E.L.D. kiképzés... Egy szőke démon... Maria Hill... Ahogy fölé magasodik méltóságteljesen és hidegen az edzőterem boxringjében... Egy szőke démon... Egy pisztolylövés fájdalma, egy, majd még egy heves, tüzes fájdalom a mellkasában, aztán a gyomrában... Maria Hill, ahogy felnéz Tony Stark-ra... Egy szőke démon... Maria Hill tökéletes arca...
- Ha ennyire alsóbbrendűnek tart, Hill ügynök... Menjen, másszon rá Stark-ra... Gondolom, szól, ha megint kell valaki, aki felfogja maga helyett a golyót...
Elszabadult verekedés egy pub-ban valahol Oklahomában... Egy farmer lánya, szőke és ragyogó... Harry eltolja magától a tizenéves kamaszlányt... Nem, nem, nem... Maria Hill kioktató hangja az öltözőben és a döndülő hang, ahogy Harry becsapja a vasszekrény ajtaját... Arany sugarak vetülnek végig a padlón... Telefonhívás Írországból...
- Rohadt élet Ray, nem érdekel... Csak mert megszült, nincs joga állandóan segítségért rángatni a világ másik feléről... Rohadtul hozzászokott, hogy a férfiak azt teszik, amit akar... Gyerekkoromban is mindig akkor tűnt fel, ha kioktatni kellett vagy kellett valami... Rohadtul utálom... Mutass rá b*** meg egy nőre, amelyik nem ezt csinálja velem...
Társai vállon veregetik... Maria Hill... Egy szőke démon... Égő épületek... Halálfejes polip-emblémák... Maszkos HYDRA-katonák... Goollyózápor és fegyverroopogás, sas-emblémás férfiak és nők ugrálnak át a romokon... Mutánsok szakadnak a HYDRA-katonák nyakába...
- Nem és nem... Ha még egyszer közel hajolsz, most úgy fejellek arcon, hogy szagolni vagy rágni nem fogsz többet... Tegyél amit akarsz, három napja próbálkozol... Ha nem lennének rajtam bilincsek, már széttéptelek volna... S.H.I.E.L.D.-es maradok és nem szedsz ki belőlem semmit... K**csög HYDRA-féreg b***szódjál ketté anyád hátán te f*szszopó patkányg*ci sz*rdarab cingárp*csű gyáva besz*ri seggny*ló emberforma sz*rhalom, a k**va anyád...
Harry mocorgott, szemöldöke összehúzódott, rángatta a béklyókat - Az ülés melletti biztonsági öveket, amik többszörösen át voltak húzva rajta és újra a HYDRA-bázis valató termének bilincseinek tűntek az elméjében.
- Maria...
Egy tökéletes arc, két barna szem, egy gyilkos, hideg arckifejezés.
- Mert... Elfogtak és... Nem mondtam nekik semmit... De ha ennyire biztos vagy benne... Lőj most homlokon... Úgyis egy darab feláldozható hús vagyok neked... Egy sakkbábu a táblán... Egy újabb beosztott, akinek a hátán felmászhatsz... Lőj akkor most fejbe, érted?
Harry már majdnem kiabált.
Egy szőke démon és egy égő kocsma a tengerparton... Egy autó... Száguldás egy autopályán...
Száguldás egy autopályán. Fények vetülnek a sötét útra, csillagok boltozzák meg a sötét égboltot. Wollfie körülnézett. Jobbra sötét fák suhantak el, előtte csak az út monoton mérfölldei, fehér, szaggatott sávok suhantak el egykedvűen egymás után és egy autó precíz, nagy erejű teste dorombolt alatta és körülötte. Balra pedig... Egy szőke démon ült, szép vonású, erőt sugárzó nő, arca véres, haja csapzott, arckifejezése határozott és szigorú.
Wolfie meg mert volna esküdni rá, hogy többen voltak, hogy mások kiabáltak hozzá, hogy nem egy autóban volt. De úgy látszik, csak ketten voltak, csendesen utazva az éjszakában.
Megpróbált megmozdulni. Nem tudott. Lenézett magára és biztonsági övet látott magán keresztbe tekerve, az üléshez szíjazva a testét. A látása homályos volt, de érzékelte, ahogy sós, fémes íz fut végig a száján és fém szagát érzi az urrában. Forró valami csordogált lassan a füléből le az állkapcsára, az oorrából az ajkaira és sötét vércseppek pottyantak a biztonsági övre.
- Agresszíven flörtölő szőkeség... Koocsma... Robbanás... Tűz... Elfogás. - Mondta lassan, halkan, igazából csak magának Wolfie. Továbbra is lefelé nézett, az övekre és elkezdett fáradtan nevetni, a kacagás betöltötte az autó sötét utasterét.
- Hát persze. És én meg segíteni akartam, mert azt hittem, komolyan bajban vagy. Pompás. Tíz pont a Mardekárnak. Csodásan játszottad a Damsel in distress szerepet. Kiváló, kiváló... Egyedülálló női taktika. És a a HYDRA-bázisra érünk, mi a terved? Jönnek a haverjaid és lebilincselnek öten? Nos, sok szerencsét, hozzá. Egy S.H.I.E.L.D. ügynököt túlélésre képeztek. Ez nem fenyegetés, ez tényközlés. És elsőnek neked tépem le a fejed, és annyi HYDRA-férget szedek szét, amennyit tudok, amíg talpon vagyok. Egy időzített bombát viszel haza, aranyom. Próbáltál már farkast szelidíteni? Mert tudod... Leharapja a kezed. Addig is, vezess nyugodtan, én pihenek egy kicsit, mielőtt szétkapok mindent, oké?
Szemei felfénylettek kék, átható ragyogásban, ahogy újra a nőre nézett. Mély, kristályos izzás hatotta át az íriszeit, sötét, tengerszínű és égkék fényekben.
Erő.
Izmain keresztülfutott az impulzus és dagadni kezdtek a parancsra. Halk roppanással pattant el jobb- és bal karján a biztonsági öv.

Még egy szó, és lelőlek. - fut át az agyamon már vagy... Sokadjára. A mellettem ülő idióta csak pofázik, és hallucinál vagy mi. Nem mintha amúgy nem lenne eléggé idióta, de akkor is. Már tényleg kezd kurvára idegesíteni, nem bírom az idiótán viselkedő idiótákat.  Főleg, ha hallucinálnak, és ezért idiótábbak, mint egyébként. Idióta. - szól be a kis gúnyos hang, és már megint eszembe jut, hogy abba kellene hagynom a magammal való beszélgetést. Ribikém, akkor ki lenne itt az ész?
- Kussolsz - sziszegem hangosan, mind magamnak, mind az éppen szitkozodó férfinak mellettem.
Az utolsó pillanatban veszem észre a látást igencsak megnehezítő ködben, hogy beértem egy ötvennel balfaszoskodó autót. A járdaszegény mellett eltörpülő méretű kicsi kocsit az Audi R8 ragadozóként, felsőbb rendű lényként hagyja el, felszaggatva az aszfaltot. V12-es motor, igeeeeen... - szól a kis hang orgazmus közeli állapotban. Hát... Ja. Gyönyörűen dorombol a drága, az biztos.
Ujjaimmal gyengéden simítok végig a kormányon, majd taposok rá még jobban a gázra. Elvégre... Mi bajunk lehet? Reakcióidőm bőven emberfeletti, nem kerülhet elém semmi olyan, amit ne tudnék megoldani.

Pontosabban...
Igen, azt mondtam, elém. Nem mellém. Ijedten, megdöbbenve kapom oldalra a fejem, és normalitás és az őrült indulatok közötti gát egy másodperc százezred része alatt szakad át az agyamban. Látom szertefoszlani a KURVADRÁGA, KURVAÚJ, KURVAJÓ autóm biztonsági övét, és tudom, hogy ez az állat tényleg mindjárt tönkretesz mindent, ha nem szedálom le.
Belegondolva... Nem igazán figyeltem a fecsegésére, de úgy látszik, kellett volna. Tíz a mínusz harmadikon nagyságrendű másodperc alatt mérem fel a helyzetemet, majd taposom a féket tövig. Kisebb rossz... Kisebb rossz... - fut körbe-körbe a gondolat a fejemben.
Az öv húsomba vág, ahogyan igencsak rövid idő alatt lassul le az autó 250 kilométer per óra környékéről nullára. A fékek földöntúli, szívfájdító hangon visítanak, miközben a szélvédő művészi gyönyörűséggel robban millió apró darabra, hogy szabadon repülni hagyja a tehetetlensége miatt tehetetlen (hehe) "testet". Ferde hajítás tökéletes mintapéldájának lehet tanúja a külső szemlélő, de pár szál gaz révén a fizika óra és a függőleges irányú sebesség idővel való összefüggésének levezetése sajnos elmarad.

Egy pillanatra a világ is megáll, majd ennek feszült, érzéki csendjét töri meg a földre puffanó súlyos test hangja. Úgy... Sok méterrel az autó előtt.
- Ugye, milyen jó dolog az a biztonsági öv... - morgom, majd életet lehelek egy kulcsfordítással az autóba. Az felmorog, én pedig kötelességtudó állampolgár révén félrehúzódok. Szerencsétlen autómnak így is a szélvédője bánta. Szívem fájdalmasan összeszorul, bár valahol örülök is. CSAK egy szélvédő, aranyom. Lehetett volna rosszabb is.
Miután megbizonyosodok arról, hogy a Drágám az úttesten kívül tartózkodik mind a négy kerekével, sóhajtva kiszállok, és indulok el Knight felé.
Te hülye liba! Lehet, kinyírtad! - szól be a kis hang ijedten, ám tudom, hogy nincsen akkora szerencsém. Nem fogom megúszni ezt a pasast, ahogyan ő sem fogja megúszni ezt az egészet. Ha nem jön ki a kocsma mögé... Akkor még lenne szélvédőm.
Fél úton járok felé, amikor már körvonalai tisztának mondhatóak, ekkor kezdek el nem kissé mérgesen (betörte a szélvédőmet!) kiabálni felé:
- Nehogy megmurdálj itt nekem, mert már nemcsak a balhéval kell elszámolnod! Jössz nekem egy szélvédővel is! - Határozottan, nem túl sok nőiességgel, inkább katonásan menetelek felé. Egy az, hogy most kezdem feldolgozni, hogy az a szerencsétlen autó hogy néz ki, másrészt... Én vagyok a legnőcisebb kis ribi, ha kell. De nem most. Nagyon nem most. - Ha haldokolni próbálsz, esküszöm még le is lőlek! Persze miután nem haltál meg, és elszámoltál a dolgaiddal... - dörmögöm már sokkal halkabban, miközben odaérek hozzá.

Harry-t kihajították egy mozgó autóból. Ez pont annyira volt meglepő, mint amennyire kellemetlen is. Már hajították ki hajóból és emeleti ablakból is. Volt, hogy önmagától kellett ilyen helyről távozzon és előfordult olyan is, hogy egy függönyt indának használva, egy üveg nyolcvan éves whiskey társaságában önként ugrott bele egy idegen űrállomásra vezető portálba. Azonban egy 270 felett száguldó audiból való defenesztrálás új volt számára, és kósza meglepődés suhant át az agyán, ahogy a nő a fékre lépett és a ropogó ABS ellenére is csikorgó gumikkal csúszott a kocsi a sötét aszfalton.

Szinte lehetetlen precizitással állt meg a német kocsi és Harry érezte a pillanatnyi sújtalanságot, ahogy teste a tehetetlenségnek engedelmeskedve folytatta útját a szélvédő felé. A szétszakadt biztonsági övek továbbengedték tagjait és a másodperc töredéke állt csak rendelkezésére, hogy cselekedjen valamit az életéért.
Reflexek.
Pontosan fél tizedmásodpercre volt szüksége az impulzusra, hogy végigszáguldjon a gerincén és a tagjai felé, és idegrendszere, vázizmai tökéletes szintézisben összeállva feszültek meg. Képességének irányítása alatt teste emberfeletti sebességet és koordinációt nyert. A világ meglassult körülötte, a nő szőke tincsei a szélben susogó hanga kecsességével lobogtak a levegőben, az autó körül az égett gumikról felszálló füst úgy kavargott az éjszakában mint a tóba csöppent olaj és Harry ujjai között úgy hullámzottak a biztonsági öv darabjai, mint egy lusta kígyó teste. Egyik keze az öv köré kulcsolódott, arra a részre, ami még a kocsi oldalához volt rögzítve. Másik keze a műszerfalra tapadt. Majd a sújtalanság véget ért és megállíthatatlan természeti erők hajtották Harry-t tovább, az út felé. Szemei előtt minden szürreálisan zajlott, ahogy átzuhant a szélvédőn, bal kezének ujjai alatt felhajlott, majd felhasadt a műszerfal fehér bőr és műanyag borítása.

Ahogy a motorház feletti levegőbe ért, egy rántással állította meg a biztonsági öv, és Wolfie úgy szállt az autó előtt, mint egy repdeső zászló. A darabokra szakadt műszerfalból kicsúsztak az ujjai, így bal keze megtalálta az egyetlen kapaszkodót, a motorház vékony rését és Wolfie megsokszorozott ereje és reakciói hatalmában rátapasztotta ujjait arra a résre.
És ez sem volt elég. Az öv fél másodperc után engedett - Nem volt mindhárom ponton rögzítve, csak az ülés melletti csigáról lógott és a nyomaték végül győzött. A karosszériából úgy szakadt ki az autó belső burkolatával együtt, mint egy széttépett rongy, és így a motorház sem bírta a Harry testének tömegével szorzott erőhatás hihetetlen energiáját. A fém meghajolt, a pántok elpattantak - És Wolfie a levegőben találta magát. A kapaszkodás tompította az erőt, de így is jóval száz kilométer per óra felett repült a sötét út felett.
Azannyáááááát
Annyi ideje maradt Wolfie-nak, hogy rákapaszkodjon a motorháztetőre, és ahogy megfordult a levegőben, azt maga alá fordítsa, miellőtt földet ért.

Recsegve, sisteregve, szikrákat szórva siklott a fémdarab az aszfalton, Harry pedig minden érzékével azon volt, hogy ne csússzon ki alóla a sebtében szörfdeszkaként használt motorháztető. Tíz, húsz, harminc, negyven métert siklott az aszfalton, mire lelassult, és végül a hőtől és súrlódástól meghajlott fém maga alá gyűrődött, Wolfie pedig az útra bukva gurult még pár métert, mielőtt megállt.
- B**dmeg - értékelte nyöszörögve a repülést. Ahogy oldalán feküdt, hallotta maga mögött, hogy a kocsi megáll és lenézett tagjaira, egyellőre mozdulatlanul.
Szeme a megnövekedett energiahasználattól még erősebben felfénylett, kék derengése elég fényt adott, hogy kivegye kezeit, testét a sötétben. Bal kézélén vér csorgott végig, a bőr majdnem teljesen hiányzott róla. Bőrkabátja felszakadt és szétrepedt, bal oldaláról teljesen eltűnt zuhanás közben. Inge szintén szinte teljesen felszakadt - Bal mellkasán, ahogy az úton feküdt, kikandikált felső zsebéből a kis, lapos, fél literes whiskey-s palack, ami mindig vészhelyzetre volt nála. Oldalfegyvere a bőrkabát egyik felével elveszett.

Ahogy a kocsi megállt és a nő közeledett, a válogatott sértések csak tovább pumpálták Wolfie haragját.
- Na ebből b**dmeg elég volt, you bloody f*cking b*tch - mondta halkan.

Intelligencia.
Utolsó felhasználható energiáját az agyában engedte szét. Szemei maximális fényerőre emelkedtek, mint két, kék kristály-fáklya lobogtak az éjszakában, ahogy továbbra is az oldalán feküdt. Hallotta a nő közeledését, és ennyi elég volt. Képességének talán legtrükkösebb felhasználása az volt, hogy agya egy szuperszámítógép problémamegoldó kapacitásával számolt, szervezett, dolgozott fel mindent. Pontosan tudta, mögötte milyen messze van a kocsi, és a lépések alapján, hogy hol járhat kettejük között a nő. Nem reagált a közeledő szőke démon fenyegetéseire, csak teste takarásában bal kezével kicsúsztatta a whiskey-s palackppt a zsebéből, lepattintotta a kupakot és az egyik ruhafoszlányt belecsúsztatta a palackba. Egy-két pillanaton belül fegyvere készen állt, közben némán hallgatta a záporozó szidalmakat, és mielőtt a nő odaért, kezét zsebébe csúsztatta. Öngyújtója még megvolt farmerjának mélyén, és ennyi kellett csak. Agya már kirajzolta a röppályát és a szükséges erőt. Megvárta azt a pillanatot, amikor a szőkeség tökéletes pozícióban volt közte és az autó között, olyan helyen, ahonnan nem tudott belenyúlni a dobásba, mert már túl messze volt az autótól és még vagy tíz méterre tőle - Majd felpattintotta az öngyújtó tetejét és a lángba tartotta a kanócot. Megfordult, féltérdre pattant, és elhajította az üveget.
Tizenegy méter magas röppályán, huszonnyolc méteres, magas ívben suhant el kezéből a rögtönzött molotov-koktél, az utolsó métereken nyolcméteres mélyzuhanásban vágódva a kitört szélvédő helyén át a műszerfalba. Ott kell legyen a GPS és a rádió, nem hagyhatom, hogy ez a r***banc erősítést kérjen a HYDRA-haverjaitól, gondolta Harry, ahogy szemei előtt a szétrobbanó whiskey-s üveg mindenfelé szórta szét az égő folyadékot és egy röpke pillanat töredéke alatt lángra kaptak az ülések és a karosszéria.

Ebben a pillanatban Harry ellökte magát a földről, és emberfelettire pumpált ereje és reflexei elsöprő energiát adtak testének, ahogy a nő felé iramodott, jobb vállát öklelő pozícióban maga elé tartva, hosszú lábain teljes erővel robogva a nő felé.

A harag vérvörös folyamként öntötte el elmémet, úgy abban a pillanatban, amikor elengedte a rögtönzött Molotov-koktélt. Az volt az a pont, amikor... Önuralom, gondolkozás, racionális cselekedetek, normalitás nulla. Olyan mértékben konvergáltak értékeim a zéróhoz, amennyire csak lehetett. És ez az azóta eltelt egy másodpercben sem lett jobb...

Agyam próbálja magát újraindítani, de képtelen rábírni tudatom elborult felét arra, hogy csináljon valamit. Valami... Valami normálisat. Valami olyat, ami képes megoldani ezt a helyzetet gyilkosság nélkül. Nincsen semmi ilyen...

A három napos, vadonatúj Audi R8 abban a pillanatban kapott lángra, amikor Knight elindult felém. Az égő autó látványa örökre beégett tudatalattimba, ahogyan a férfi arca is, aki felgyújtotta ezt. A látván olyan volt számomra, mint olajra a tűz, vagy mint kurva-mérges-asgardinak az égő-szeretett-autó-látványa. Pontosan olyan.

Sikítani tudnék attól, amit érzek, de még hang sem jön ki a torkomon. Emberfeletti erővel ront felém, én pedig még a robbanáskor szerzett hőenergiát felhasználva érzem, ahogyan szinte felforr a vérem. A tűz látványa tovább erősíti őrült haragomat; mindenféle kontroll nélkül oszlik el a felvett energia elektrosztatikus- és mozgási energiára. Dühtől remegő kezeim az ő mozgásához képest lassan emelkednek fel, egy-egy plazmagömbbel a görcsösen kifeszített ujjaim között. Hogy mit fogok csinálni? Fogalmam sincsen - húzom őrült mosolyra a számat.

Van, amikor a világ megáll. Amikor a hangszabályzót hirtelen nullára kapcsolják. Knight lendülete és ereje összetalálkozott az én kevert energiámmal, és a Föld megállt. Körülöttünk a világ összeszűkült, színtiszta energia vibrált a levegőben. Egy pillanatra láttam az arcát, egyetlen pillanatra beletudtam nézni a szemébe, majd a következőben mindennek vége volt. A hangerőt a maximumra kapcsolták; a világegyetem basszusa szétfeszítette művészien tökéletes együttesünket.
Repültünk, hátra attól a ponttól, ahol az előbb álltunk, ahol dinnye méretű fekete lyuk kavargott, beszippantva még a fényt is környezetéből. Hátrafelé szálltam a levegőben, nézve az önmagát felemésztő jelenséget, majd a végtelenbe és tovább; minden elhalkult és elsötétült...

Helikopterek zaja, fényszórók fénye töltötte ki az autópályát, ahol a szénné égett autón kívül csak két "holttest" feküdt. A világ pedig újra elsötétült...

Kényelmetlen, fém üléshez szíjazva térek magamhoz, és elég kinyitnom a szememet, hogy lássam, valahol máshol vagyok. Hogy Harry Knight hasonló állapotban ott van velem szemben. Hófehérre festett fém tér, két, egymással szemben lévő székkel. Rázkódás. Halvány fény. Semmi több. Ennyi. Kintről beszűrődő villámcsapás hangja, ördögi nevetés. Vércseppek a padlón. Csepp-csepp. Felfelé vándorló, rátaláló tekintet: vérrel rajzolt jel a mennyezeten. HYDRA...

Harry szentségére legyen mondva, nem volt a legjobb állapotban.
Több helyen sérülve, törve, szakadva, horzsolva, enyhe agyrázkódással, fáradtan és még némileg részegen találta meg az ébrenlét, és mindezek összeadva azzal, hogy rendes kiütéssel került korábban a padlóra, nem adtak túl sok pozitívumot az estéjéhez.
Mindettől függetlenül, nem tündökölt aznap este, az már egészen biztos.

Az első dolog, amit észrevett, hogy már egy ideje a padlót bámulja teljesen blank, üres tekintettel. Komolyan, azzal a hibátlanul értelemhiányos bambulással, amit csak hullafáradtság, egy nő, egy rendes kiütés vagy csak úgy átlagban a férfilét ad az embernek, és ez mind egyben készen volt. Harry egyszercsak, csak úgy egy idő után ráébredt, hogy ébren van. Ez némi értelmet gyújtott az elméjében, és kérdőjelek ugrottak elő, hogy hol is van. Hogy hogyan került ide, azt nem firtatta, nem először fordult elő, hogy egy dekoratív nő társaságában felébredt emlékek nélkül, elegánsan átsiklott a részletek felett. Felemelte a fejét és körülnézett.
Az, hogy egy kifejezetten dekoratív szőke hölgy ült vele szemben, és az, hoyg meg volt bilincselve, önmagában nem volt kellemetlen. A furcsa, fehér, steril falak vagy valami nagyon furcsa fétist sugalltak, (Harry toleranciája elég tág volt, és érdeklődése majdnem ugyanannyira) és az, hogy a szöszi láthatólag szintén meg volt bilincselve, még nem jelentett volna bajt, (Bár technikailag kérdéseket vetett bármilyen tevékenység kivitelezhetőségére, de hét részletek) azonban egy hatalmas, láthatólag valami borzalmasan vörös dologgal felkent Hydra-logó is beúszott a képbe.

Harry a nőre nézett és fülelt a háttérzajokra. Valami mennydörgésszerű hangok és némi értelmetlen nevetgélés hallatszott, illetve meg- megrázkódott az egész hely, ahol voltak. Wolfie megrázta a fejét. Az, hogy valami repülőn voltak viharban, most nem volt lényeges, mellékes részlet.
Szóval ez a nő. Szép szemek, kecses nyak, hosszú végtagok, karcsú alkat, hosszú, hosszú combok és igazán előkelő méretű, formás, legalábbis C... Nem... D... kosarú...?
- Öhm izé - kapta el a pillantását Wolfie, miután egy pár másodpercig tanakodva, összeráncolt szemöldökkel tippelte a méreteket. Gondolatait visszaterelte a megfelelő mederbe és a megfelelő kérdésekre.
- ...Szóval, - mondta még egy felderítú pillantás után, most már tényleg a másik szemébe nézve, kicsit hunyorogva, mert a saját szemei nem akartak megfelelően fókuszálni. Az, hogy lassan, biztos ütemben vér csorgott le a halántékán, lehet, hogy jelentett valamit az aktuális fizikai állapotával kapcsolatban.
- ...Tehát izé, most akkor vagy a legfurcsább pornó forgatásán vagyunk a díszletekből és a random jelekből meg nevetgélésből ítélve - mondta, miközben kicsit nyújtóztatta a tagjait, illetve feszegette a bilincsét - ...vaaagy... Ez már a mentő? Coulson nem fogja állni még egyszer a detox számlámat - csóválta a fejét. Közben kitalálta, milyen bilinccsel van dolga.

Akaraterő.
A tudata mintha lassan vánszorgott volna végig a testén, felülírva az ösztönös reakciókat és teljes, precíz irányítás alá vonva minden csontot, ízületet, izmot és inat. Csak enyhén kellett eltörje egy kézközépcsontját a másik kezével, majd felváltva, hogy ki tudjon bújni a béklyóból, mégis aránytalanul fájdalmas volt a dolog.
- De az igazi kérdés az, - mondta előredőlve, kezeivel homlokát dörzsölve, újra a másikra pillantva - hogy itt lehet valami italt kapni? Szerintem a whiskey-met elvesztettem valahol.
Végignézett magán. Félig leszakadt bőrkabát, darabokra szakadt ing, alatta cafatokban lógó póló, tökéletesen új, hatalmas, még vörösesen lilás véraláfutások, sebek mindenhol. Farmerja körülbelül szintén fele arányban hiányzott, cipőjéből egy megvolt, fél oldalt majdnem leégett a sötét marhabőr, másik oldalt csak felszakadt. És az a Hydra-jel a falon.

A felismerés áramütésszerűen futott végig rajta. Mivel minden akaratereje az izmait tartotta tökéletes összhangban, nem látszott semmilyen reakció rajta, de pulzusa duplájára ugrott fel. A nő. HYDRA. Repülő. Valami rémlik, felrobbanó autó, emberrablás, miegymás... Asszem, ez a szöszi rabolt el...
Mutatóujját a másikra szegezte és beszédre nyitotta a száját, majd becsukta azt és inkább az állát dörzsölte meg. Majd újra a másikra nézett és újra a másikra szegezte a mutatóujját és értetlenül döntötte oldalra a fejét, majd halántékát dörzsölte meg.
- Izé, asszem elraboltál vagy valami... Egy hatalmas kérdés van itt.
Határozottan a másik szemébe nézett.
- Mi lefeküdtünk?

Felébred. Kinyitja azt a rohadt kék szemét. Legszívesebben... Nem is tudom, mit tennék vele. Kinyírta az autómat, és ezért még nagyon meg fog fizetni. Háromszor, csak én nem jelentem be ezt előre, mint ahogyan Ludas Matyi tette.
Szólásra nyitom a számat, majd becsukom. És nem azért, mert valószínűleg elfogtak és ki akarnak minket végezni vagy felhasználni valami nagyon rosszra. Nem. Én amiatt a hülye autó miatt akarok perlekedni, mert le vagyok kötözve, így verekedni nem tudok. Ugyan képességemmel eltéphetném a bilincset, de nem merem elengedni az erőmet, egy ekkora térben nem. Emlékszem az utolsó összecsapásunkra, amikor képességeink egymásra találtak, gruppenszexeltek egyet az energia szintjén, majd mindkettőnket kiütöttek a picsába.
Azért maradok csendben, majd ő beszélni kezd. Először azt hiszem, csak szimplán megőrült, aztán sajnos felfedezni vélek némi értelmet az arcán. Ha már együtt halunk meg... Szórakozással fogom tölteni életem utolsó perceit. Valójában mindig úgy élek, hogy azok az utolsók. Mert így olyan szabadságban van részem, amiben egyébként sohasem lenne. Nem vagyok valami robotszerű, szekrényből elővehető végrehajtóeszköz. Teszem a dolgomat, még akkor is, ha nem értek egyet az utasítással. Nem szólok semmit sem, egészen míg... A hatalmas emberek sokszor idióták. Amikor ez előfordul, kilépek. Bár általában előbb történik valami. Alapvetően hűséges vagyok, de a világról alkotott elveim csak erős ellenérvek segítségével változtathatók meg.

Harry... Azt hiszem nem ismer meg. Valószínűleg ez így a jó, különben nem lenne olyan derűs. Nem mintha az lenne, illetve ha nekem nem szállt még el az agyam, akkor neki sem valószínű, hogy elszállna... Bár ki tudja. Molotov-koktélt dobni egy vadonatúj Audi R8-asra elég nagy idiotizmusra vall.
Csendben, szenvtelen arccal vizslatom, de utolsó kérdésénél nem tudom megállítani a belőlem kitörő nevetést.
- Miért, melyik válasznak örülnél? - kérdezek vissza, incselkedve vonva fel szemöldökömet. Finoman beharapom alsó ajkamat, majd mindentudó, önelégült arccal nézek rá. Gondolom eddig is pornószínésznőnek nézett, szóval... Nem oszt, nem szoroz.

Nincsen ideje válaszolni, szinte azonnal - azt követően, hogy kiejtem az utolsó szót - megrázkódik az egész fémszerkezet. Kívülről szinte semmilyen hang nem hallszik be, egyedül fémes nyikorgás szűrődik csak át halkan. Alighogy abbamarad a mozgás - valószínűleg földre tettek minket valahol, bár az eddigiek alapján nem derült ki, hogy nem a földön lennénk - testtelen hang szólal meg egy nagyon érdekes, általam még sohasem hallott nyelven, majd nyílik a kis fehér tér egyik oldalán egy ajtó. Kintről további hófehér patyolat nyomul be, majd ugyancsak hófehér ruhás, ősz hajú férfi áll meg az ajtóban. Ránk pillant, elmosolyodik, majd közénk dob egy ampullát, mely hangos csattanással törik ezernyi darabra, szabadjára bocsájtva tartalmát. Gomolygó - miért is lenne más, mint - fehér füst száll fel, azonnal megbénítva minket. Tagjaink görcsösen rándulnak össze, mozgásképtelenné téve mindkettőnket. Az öreg csak áll, rá valamiért nem hat az anyag, majd alig fél perc elteltével csettint kettőt. Azonnal beindul egy szellőztető berendezés, így a légtér kitisztul; ugyanekkor fehér egyenruhás katonák jönnek be értünk, hogy bábukként cipeljenek ki minket.
- Meg fogtok halni - veti oda nekünk az idős ember, majd elsétál.
A fémszerkezeten kívül, ami vár ránk... Te jóságos szent pokol!

A szőkeség teljesen érdekesen reagál erre az egyszerű kérdésre és kérdéssel válaszol. Harry már éppen kezdte magát úgy érezni, mint az exbarátnője nehéz napjain, amikor sosem volt jó válasz semmire, még az ő karizmájával és ügynöki kiképzésével sem. Ekkor azonban, úgy tűnt, megérkeztek a tett helyszínére, vagyis akárhová, ahová ez a túldramatizált repülő őket szállította, és kinyílt az ezek szerint rámpaként is funkcionáló hátsó fal, fehérség ömlött be és egy talpig tökfehérbe öltözött, ősz szakállas férfi igen elégedetten saját eredetiségével besétált a repülőbe, és joviálisan mosolygott, mint a Mikulás. A hasonlat egészen bámulatos volt, ezért Harry szóvá is tette.
- Elnézést, maga a Mikulás? Tudja, egy ital egészen jól jönne, ha a krampuszoknak szólna, mert...
Nem tudta befejezni a mondatát, mert indokolatlanul egy füstölő szerkezetet dobott közéjük a láthatóan nem annyira jóindulatú férfi, aki vagy a Mikulás volt, vagy Richard Hammond, a Jurassic Park alapítója, aki sosem spórol semmin. Jó, ez már nem vicc, gondolta magában Harry, aki a füstölgő ampullára nézett, ami szemmel láthatóan tényleg nem volt vicc. Mivel akaratereje már rá volt kapcsolva ideg- és izomrendszerére, egyszerűen csak mélyen visszatartotta a lélegzetét, torkát és orrát zárásra parancsolta és tette, amit láthatólag vártak tőle, szóval udvariasan görcsölő rángást színlelt és még egy kis nyálat is fröcskölt, hogy hiteles legyen, majd a padlón maradt.

- Meg fogtok halni - vetette oda nekik a láthatóan nem a vendégszeretetéről híres Télapó és teljesen udvariatlanul hagyta, hogy a négy, fehér ruhás katona felkapja a két vendégét. Épp eloldalgott volna, amikor Harry, miközben épp melllette ment volna el, válaszolt.
- Minden tisztelettel, Mikulás, b.szódjon meg - mondta előzékenyen, majd teljes erőből tarkón rúgta az ősz férfit, a katona válláról rugaszkodva.
A katona épp le akarta magáróll dobni Harry-t, így ő pedig belelökte a férfit a társába.

Erő.
Az akaraterő finom rezonanciája mellett a fizikum növekedésének nagy amplitúdójú hullámai futottak végig az izmain, ahoyg szeme újra mély, kristályos, kék ragyogásban fénylett fel. A nőt tartó katona épp fordult meg, ahogy a társa fegyvert rántott, Harry pedig megragadta a fegyvert, közelebb lépett és felfelé fordítva a fehér ruhás katona gyomrába nyomta, majd meghúzta a ravaszt.
Majd megfordult és az épp felkelő egyik katonát könyökkel teljes erőből arcon vágta, vér fröccsent, ahogy az elhanyatlott. Fogta a fegyvert és egymás után lelőtte mind a két harcképes katonát, majd a még fekvőkbe is belelőtt egyet-egyet, a biztonság kedvéért. Majd a mikluásforma férfiba is beleengedett kettőt.
- Izé, elnézést, most biztos elrontottam valami frappánsan gonosz tervet, bocsánat - szabadkozott.

A nőt a földre ejtették, ezért Harry odalépett és letörte a bilincset a kezéről. Két tenyere közé fogta a nő arcát, szétcsúszott szőke haját finoman és gyengéden oldalra söpörte és közelről a másik szemébe nézett, kutatóan. Iszonyatosan szűkre voltak húzódva a pupillák.
- Hallasz engem?

Harry felnézett, hogy hol vannak, és úgy meglepődött egy kicsit.
- Te jóságos szent... Pokol?
A Pokolban voltak.
Fent épp csukódott be, magasan a mennyezeten, a léghajóknak szolgáló, roppant, hidraulikával kezelt ajtó, és itt lent pedig egy nagy csarnokban volt. A Pokolban. Dante Poklában.
Mármint, szó szerint. Dante a Pokol című művének igazán modern feldolgozásához való díszletek vették őket körbe. Hátrébb kinyitható, fekete székek sorakoztak és a quinjettől balra jöttek a díszletek: Kondér, cseppkövek, jakuzzi, rúd táncosoknak, bár.

Joaquin Maria Salvador bemutatja:
Dante: A Pokol
Posztmodern interpretáció a kapitalista-fasiszta-soviniszta elnyomó rendszer hatalmáról

És posztmodern műhöz mérten volt egy Starbucks kávls poharakból wc-t formázó szobor, egy másik, ami a Szabadság-szobrot imitálta egy disznó alakjában és poszterek, amiken a rendező roppant átszellemült arccal, vastag szemüvegben, kalapban, sállal és zakóval felfegyverkezve, a világ indifferenciája felett való fájdalomtól átjárt arccal magyarázza éppen, hogy a karácsony, a halloween és a csokis fagyi is mind-mind szexisták.