Asgard lányai (Eir és Aurora)

Elise Heart "Aurora", amikor kilépett a Bifröszt zengő-dübörgő, fehér fénynyalábjából, mélyet lélegezve lépett előre és akaratát megfeszítve, hogy ne látszódjon az izgalom és feldobottság a vonásaiban, kipillantott az aranyozott boltozatú teremből a kapu mögött nyíló látképre. Talán mégis végigfutott valami önkéntelen öröm a vonásain. Szerencséjére a sisak elfedte arca nagy részét, így csak gleccserkék szemei, orra és ajkai látszottak ki a réseken. Ajkai, amik csodálkozva nyíltak el.
Életében először járt Asgardon.
A pillanat, amire már hónapok óta - vagy tudata alatt egész életében - várt, olyan erővel találta el, hogy majdnem földbe gyökerezett a lába, és ha akart volna, sem tud megszólalni. Ezer és ezer arany kupola és tetőzet magasodott a halovány, kéklő ég felé, amin derengve vibráltak az univerzum csillagai, lilás-bíbor és karmazsin fátyolokként táncoltak rajta magasan és mélyen a tejút spirálkarjai a kékség mögött, és a csillagközi porfelhők, és úgy tűnt, egészen eléri őket az ezer tornyú, büszke, arany palota, a város fölé magasodva meredeken.
- Lépj már arrébb. - hallatszott mögötte egy férfi hang és Aurora gyorsan húzódott el. A visszatérő katonák sorban, egymás után tolultak be a bifrösztön keresztül. A foglyok pántos bilincsekben érkeztek közöttük, és ha a kapu őrének borostyán szemei meg is akadtak Elise-en egy pillanatra, tovább is siklottak a jégóriásokat figyelve.
- A midgardi bajkeverők.
- Igen, egyenesen a tömlöcökbe visszük őket. Őfelsége ítélkezhet felettük.
- A király távol van Asgardtól. Thor herceg sincs jelen. Várniuk kell majd. - válaszolta Heimdall mély, bársonyos hangján. Elise pedig nem tudott nem érezni némi csalódottságot mindezt hallva. A katonák megindultak a szivárvány híd felé, ő pedig lépteit megszaporázva velük tartott.

Csak egy szívességet kellett kérjen egy valkűrtől, akivel együtt harcolt hónapokkal korábban. Heidi majdnem leesett a kocsma padjáról, amikor Elise elárulta végre, ki ő és miért akar Asgardra menni álruhában. Így hát a páncélt felölteni, elkeveredni az Amerikában elszabadult jégóriásokat vadászó katonák közt nem volt nehéz. Velük együtt lépte át a Bifrösztöt és most senki nem figyelt rá, ahogy két másik valkűr mögött haladva sétált keresztül a szivárványhídon, Asgardban gyönyörködve. Talán húsz perccel később, a palota felé vezető úton pilantott maga elé és amikor rájött, hogy senki nem figyel rá ... Balra kanyarodott és végül egyedül volt.
Egy névtelen, ismeretlen valkűr Asgardon. Egy páncélos katona, egy asgardi. Senki nem nézett rá kétszer az utcákon. Bordó levelű fák és csobogó szökőkutak között haladt el, míg szeme megakadt a taverna tölgyfa cégérén...
És elvigyorodott.
- Hol máshol kezdenénk egy új világ felfedezését, mint a kocsmában? - dünnyögte, és benyitott a vaskos faajtón.

A legkisebb a királyi családból. Sőt, lehet, hogy egész Asgardon ő a legkisebb. Sem fizikai erővel, sem sebességgel nincs megáldva, harcolni sem tanult soha. Mégis ő az egyik csigolya a királyi sereg gerincében. A felcserek úrnője, a gyógyítás istennője. Majdnem az összes valkűr megfordult legalább egyszer nála, van aki visszatérő vendégnek számít. A közkatonákat kezelő orvosokat és vajákosnőket név szerint ismeri, hisz tőle tanulták fogásaik, tőle, ki Asgardon az első volt azok közt, akik vérontás helyett az élet megóvását választották nemes céljukul.
Asgardon nem rendelkezik alakváltó képességével, így mindenki legalább egy fél fejjel magasabb nála. A tagbaszakadtabb gárdisták kettővel is. Megszokta. Mindenki szereti és tiszteli, annak ellenére, hogy egy midgardi utcai bunyót sem tudna becsülettel megnyerni. Hisz nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Ezt a tiszteletet jó természetének, örök mosolyának és nemes hivatásának tulajdonítja, nem pedig annak, hogy Odin lánya. A tiszteletet nem örökölni, hanem kiérdemelni kell.
Utoljára az előző évezredben járt erre, akkor sem maradt néhány napnál tovább. Mióta Hoder lelőtte Baldrt az áruló Loki fondorlata miatt, és szeretett öccse a karjai közt halt meg minden gyógyító hatalma ellenére, azóta képtelen menekülni önmaga elől. Mégis, időről időre legyőzi a szeretet és tisztelet szülei iránt és röpke látogatást tesz Odin csarnokában.
~Atyám nincs itthon és Thor sincs? Valami folyhat a nagyvilágban, ha a két seregvezér egy időben távozik...~ És jégóriásokat is hoznak Midgardról. Mióta magára csapta a tanári iroda ajtaját a Harvardon, sikerült teljesen elszigetelnie magát a kozmikus összecsapásoktól. A két világháború és a spanyolnátha borzalmai után már mindenképp szabadságra kellett mennie, hatalma és képessége korlátaihoz érkezett. ~Üssük el az időt addig.~ Gonosz, sárga láng gyúl akvamarin íriszeiben, a közelgő másnaposságra ügyet se vetve.
- A kimenősök napi adagját én állom. - Dörgő hangnak szánta, mégis alig halható cincogás lett belőle. Mégis mintha mindenki egyszerre kapta volna fel rá a fejét vigyorogva. Ilyet se hallani minden nap.
- Egy hordó vöröset a 907-esből. Rollóra és Párizs ostromára! - Errefelé mindig mindenki valamilyen csatára iszik. Mintha semmi más nem létezne a világon csak alkohol, vérengzés, hősi halál, zsákmány és nemi erőszak. Thor és Tyr órákig tudnak róla beszélni...
Idegesen lerángatja hófehér tunikája alját a feneke alá. Az asgardi civil viselet azóta feszélyezi, hogy az emberek feltalálták a farmernadrágot. Az ujjatlan tunika mintha kevesebbet takarna ülepéből, mint egy miniszoknya. És bármely helyi kocsmába menne, olyat nem találna, ahol ne legalább öt ittas katona mustrálgatná a tékozló bárány valagát. Persze a félelem visszatartja őket, hisz itt van egy valkűr is. Kit érdekes módon most lát életében először. Valami tényleg folyhat a nagyvilágban, ha már a valkűröknél is toborzás van. Vagy ez a katona még életében nem sérült meg?
- Szia, új vagy? - Lép oda a sisakos csaj mellé és hanyag csuklómozdulattal jelzi, hogy mostantól ő is a kimenősök közé számít.

A csengő hang a háta mögött hallatszott, és Aurorának pár pillanatba telt, mire rájött, hogy hozzá beszél valaki. A pultnak támaszkodott, ám most megfordult és egy alacsonyabb, vékony, szép arcú nő állt előtte, egyenesen rá nézve fel.
Elise-ben egy másodpercre döbbenet futott szét, majd ijedelem. Hogy a fenébe szúrt ki bárki is, ha...
Gleccserkék szemeivel lenézett a másik arcába. A nő vékonyabb volt nála jóval. Aurora sudár alakja inkább atlétikus volt, hosszú tagjai és széles vállai egészen robosztusnak és nőietlennek tűntek, főleg páncélban, a kecses alakú hölgyhöz képest. Volt valami nyugalom és emelkedettség a hangjában és arckifejezésében a nőnek. Valami bölcs és nemes kifinomultság. És a szemei...
A pillantás, ami az övébe fúródott, nem tudta eldönteni, miért, de végtelenül ismerős volt. A lány összevonta a szemöldökét, de ez nem látszott a sisak alatt.
- Öhm, igen. - válaszolta végül, nem valami kivételes lélekjelenléttel. Egy kupa landolt mellette a pulton és ahogy Aurora felnézett a csaposra értetlenül, a pocakos és kopaszodó, krumpliorrú férfi csak intett a vékony nő felé.
- A hercegnőnek köszönd, valkűr.
- Oh. Köszönöm. - pillantott le a nőre, és ujjai a kupa köré fonódtak. Egyik szemöldöke felfutott. Hogy kinek?
- Talán némi több tisztelettel? - kérdezte, inkább háklisan, egy kötöszködő öregember modorában a csapos.
- Köszönöm... Királyi felség. - mondta most már egy fokkal jobban megtalálva lélekjelenlétét a lány.
Érdeklődve nézte a másikat. Majd a kupára pillantott.
Volt egy kifejezetten praktikus probléma a dologgal. Hogy beleigyon, le kellett volna húzza a sisakját.
És a sisakja takarta el az arca nagy részét.
Ne vicceljünk, itt ötlete sincs senkinek arról, ki a franc vagyok. Csak egy átlagos, ismeretlen valkűr. Then again. Nem akarom levenni. Ugh. Gratulálok ... Aurora.
Újra lepillantott a nőre.
- Igen... Igen, új vagyok - erősítette meg újra, mezoalt hangján. Közben a kandallóban ropogó tűz arany fénye végigfojt a csillogó, leborotvált fejeken, a bicepszeken, a kifényesedett fémkupákon, és a zajongás ujjongásba ment át, mikor a csapos az ingyen italokat kezdte el kiosztani.

Az ismeretlen valkűrnek valami szokatlan dolog csillant a szemében. Ilyesmit még atyja egyetlen női harcosánál sem látott korábban. Hezitálás. A csillogó vértes valkűr, akit azért választottak, mert hátrakötött kézzel és fegyver nélkül is kész nekimenni egy sötét elfnek vagy jégóriásnak, hogy utána rúgja és harapja, most egy pillanatra ledermed egy 160 centis lány előtt. Igaz, hogy az a lány Odin lánya és Midgardon rendkívüli ereje van, itt viszont még ezer évvel legutolsó látogatása után is ilyen ereje lenne a Freysdottir névnek? Hiába, a rangnak ára van. Freya után ő a legrangosabb istennő Asgardon és az újonc valkűrök máris félnek tőle. Ideje a szokott taktikához folyamodni: a bizalom elnyerése után fogékonyabbak a barátkozásra.
- Akkor a veteránok tapasztalatával had javasolnék néhány dolgot. Egy: ha egyszer hallótávon belül nem lenne senki és szembetalálkoznánk valahol, eszedbe ne jusson lekirályifelségezni, mert bokán rúglak. Nem az én érdemem, hogy Odin az apám. Az Eir hercegnő tökéletesen megteszi. Kettő: sisakban piszok nehéz inni. Arra lettek tervezve, hogy szinte mindent kint tartsanak a levegőn kívül, így a sör is nehezebben hatol át rajta. Három: ha el akarsz vegyülni a többiek között, akkor nézz ki úgy, mint ők. Te vagy az egyetlen, aki sisakban van. - Szélesen, kislányosan vigyorog a nálánál majd kétszerte nagyobb harcosra. Viccesen hathat, ha egy ekkora benga vértest fenyegetnek bokán rúgással. Mégis halálosan komolyan gondolta. Utálta mindig is, ha a rangját szólították meg, nem pedig őt. Hahó, Eir vagyok, hús vér asgardi, önálló élettel, gondolatokkal és tettekkel, nem pedig Odin toldaléka.
Volt egy másik oka is, hogy le akarta leplezni a valkűrt. Szinte égette az ittas harcosok tekintete. Ebben a tunikában sokkal több látszott a lábából, a fenekéből és a kebleiből, mint mellette a teljes páncélzatú valkűrnek. Az egyetlen dolog, amit kár volt átvenniük az olimposzi istenektől, az a polgári ruházat. A bort szívesen fogadta ő is. Az egyiptomi istenekről már több ezer éve nem hallott semmit, a görög halhatatlanok búskomoran magukra zárták az ajtót és elvonultak a többi világ elől, a legfiatalabb istencsalád azonban köszöni szépen jól van. Sosem akarták igazán, hogy a midgardiak istenítsék őket, tök jól elvoltak a saját háborúikkal a jégóriások és a fekete tündék ellen.
Az emberiségnek nem istenekre, hanem példaképekre és hősökre van szüksége. Többen olvassák az újságcikkeket a Bosszúállókról, mint a Bibliát. És Vasember, Amerika Kapitány és a többiek lettek a modern istenek. Többször eltöprengett rajta, hogy szerez magának valami szexi latexet és ő lesz Gyógyegér. Akkor legalább annyian rajonganának érte, mint háromezer éve. Vagy szervez egy csajbandát. A valkűrök többsége mintha direkt úgy lett volna kiválogatva, hogy Thornak jó napja legyen, ha rájuk néz. Hiába, akkor támadnak a hülye ötletei, ha asgardi piához jut...
- Gondolom nem te akartad és nem te kérted ezt a sorsot csak Odin gondolt egyet és huss, a hullaház után itt tértél magadhoz. Kell egy kis idő mire hozzászoksz, itt nincs se tv, se internet.
Az asgardi szaporulatot mindig egyfajta szent hullarablással próbálták kiegészíteni. Ő pedig mindig is ellenérzésekkel gondolt arra, hogy a hősi halottakat haláluk után sem hagyják békén. De hát ilyen ez az agresszív militánspolitika... És amíg csak vissza tud emlékezni, még egy harcos sem jött panaszkodni, hogy de ő nem ide akart jönni.

Elise hallgatta a nő pergő szavait. Az elegancia és a szofisztikáltság mögött éles nyelv és karizmatikus életösztön bújt meg és...
És ő teljesen meg volt lepve rajta. Az a vehemencia, amivel  áthidalta a helyzetet, a kényelem, amivel mozgott, nem volt neki ismeretlen. Hiszen az, aki hasonló módon viselkedik általában, nem más, mint...
Ő maga.
Elise Heart. A déli lány, az egyetemista, futball quarterback. És még nem tudta eldönteni, hogy hogy viselkedik... Aurora, Odin és Ízisz elveszett lánya. Nem történt még meg olyan rég, a HYDRA bázis, a krionikus golyók az oldalában, hogy megdől körülötte a világ és a levegőbe emelkedik, lecsap újra és újra...
És nyugodt arccal mondja ki a nevet. "Aurora."
Előtte pedig itt állt egy nő, itt állt egy magabiztos asgardi hercegnő, egy veterán és tapasztalt vezér, aki Odin lánya és...
Say what again.
Egy pillanat. Nekem erről semmi...
...Odin lánya?
....
.......
A ... Nővérem?

A pislogás és a zavar pár másodpercig tartott, majd a lány sóhajtott és nem ellenkezhetett tovább. Miközben oldalvást nézve látta az egyre ittasabbá váló harcosok hosszú pillantásait a másik nő combjai és mellei felé, Aurora nekitámaszkodott a pultnak, újra sóhajtott és előre hajtotta a fejét. Ujjai megtalálták a sisak peremét és minden rosszra elkészülve lehúzta a fejfedőt.
Összekócolt, hosszú, aranyszőke haja rakoncátlanul elszabadulva omlott ki. Egy szórakozott mozdulattal lendítette félre az arcából feje billentésével, majd ujjaival kisöpörte a nyaka mögé.
- Odin néha gondol egyet, néha meg gondolkodás nélkül csinál valami indokolatlant. Thor a villámló húsklopfolóval ugyanúgy. - felelte végül arra, amit a nő mondott. Majd észbe kapott, egy-két katona elkerekedő szemét látva.
Fuck. Nem szokás így beszélni a királyi családról.
A lány megköszörülte a torkát.
- Öhm, valóban... Eir hercegnő. Elnézést, a nevem Au... khm. A nevem Elise. - fejezte be a mondatot. És villámgyorsan a szájához emelte a kupát, belekortyolt és megitta fenékig.
Érlelt, markáns, gyönyörűen égető ital volt, erős és karakteres, jóval erősebb, mint a mellette patakvíznek tűnő földi sör vagy akár a whisky. Ajkai elismerően görbültek le, ahogy bólintott, majd letette a kupát a pultra.
- Jól ismered Midgardot, Eir hercegnő? - kérdezte, mielőtt Eir rákérdezhetett volna az előbbi kiszólására Odinék kapcsán. Közben lopva végigpillantott a nőn.
Az arc karakteres formája, a pillantás. A szemek. Ezek letagadhatatlanok voltak.
Nem hiszem el, hogy egy sosem ismert testvéremre bukkantam.
Asgardon.
Asgardon vagyok és egy ismeretlen nővérem meghívott egy italra.
Valkűr páncélban.
Jobb, ha nem veszem le a vértet. A Doctor Who póló rohadt nehezen megmagyarázható egy asgardi valkűrön.

Ennyire meglepő lenne, hogy Odin lánya Thornak jó, ha a válláig ér vagy addig se? És két fejjel alacsonyabb, mint Sif? Nem a nyers erő teszi az asgardit. Ha teleportálok, akkor gyorsabb vagyok még Flashnél is. És minek golyóállónak lenni, ha mögé is ugorhatok? Utálom, hogy ilyen furán néznek rám az újoncok.
És amikor leveszi a sisakot, még akkor is tipikus újoncnak tűnik. A tipikus valkűr megjelenés. Jól karban tartott, kisportolt test és pont olyan szőke, mint az összes többi. Mintha külön felvételi kritérium lenne, hogy más hajszínűek csak a Fólkvangrba kerülhetnek, anyu csajkaszárnyájába. Ami pont olyan, mint a Valhalla, annyi kivétellel, hogy nem pasiknak, hanem nőknek fenntartva. Mint valami unalmas kollégium egy bentlakásos angol iskolában. Oda valahogy még inkább kilógna, mint innen. És Freya egyáltalán nem olyan elnéző a harcosokkal szemben, mint én.
És a XXI. század eljutott Asgardba, fodros hullámokat vetett és miatta Eir majdnem az orrán köpte ki a bort, amit félrenyelt. Életében először, márpedig neki piszkosul hosszú élete van, hallott egy valkűrt így beszélni az isteni bicepszekről. Eddig csak neki volt meg a bátorsága és a galádsága hozzá. Újonchoz képest a csajszi túl sokat képzel magáról és túl sok információval rendelkezhet. Álljunk csak meg egy szóra. Az odáig rendben, hogy Loki mindenféle álcát öltve összevissza bepofátlankodik valahova, de hogy meghívassa magát egy sörre... Nem, a villámló húsklopfoló határozottan nem lokis. Ilyet nem engedett volna meg magának a csínyek ördögi istene, ha hitelesen akarja játszani a szerepét. Itt valami egészen más lappang. És nem fogható a sörre.
- Vagy te vagy minden idők legengedetlenebb valkűrje, és akkor az egész Nibelung éneket lehúzhatjuk a klotyón, jut eszembe Asgardon tisztességes wc sincs, vagy valamit titkolsz előlem.
Ujjával böködni kezdte a harcos páncélját vádlón és gyanakvón, mint kétszáz éves újszülött istennőként Thort, amikor eldugta előle a csokit. A Mitgardos kérdést teljesen figyelmen kívül hagyta, mint pillanatnyilag teljesen irreleváns kérdést, hiszen most ez a valkűr a csoki, amit ki kell csomagolni.
- Ezer év után visszatérek Mitgardról is mi fogad? Egy beszólogató renitens valkűr, aki húsklopfolónak nevezi Mjörnirt. Ha van még néhány ilyen beszólás a tarsolyodban, akkor személyi testőrnek foglak választani, hogy szórakoztass Mitgardon. Mert, hogy ütközetbe ilyen hozzáállással nem engedlek, arra mérget vehetsz. Még a végén varrhatom vissza valamelyik testrészed.
Loki határozottan nem nevezné magár Elisenek, ennyire ő se kreatív. Minden valkűrnek germán neve van, ezt mindenki tudja. Ha életében nem is, de halála után minden esetben. Az Elise pedig legjobb tudomásom szerint biblikus vagy héber eredetű és azt jelenti, hogy Isten ígérete. Egy valkűr kizárt dolog, hogy egy idegen vallás keresztnevét viselje. Odin nagyon durcás tud lenni, ha megsértődik.

Aurora elkerekedő szemekkel és - mi tagadás - lassan elterjedő mosollyal figyelte Eirt, aki a természet megállíthatatlan, százhatvan centis viharaként jelent meg előtte, kérdés nélkül keresztüllátva a gyengén előadott profilon, amit felvázolt.
És az ő gondolatai végtelenül szofisztikálták a helyzetet.
Fuck.
Nővére pedig közelebb lépett és harciasan megböködte a mellpáncélját. Tompán csengett a fém a hercegnő vádló ujja alatt, Elise pedig lepillantott rá, majd felnézett újra Eir vizsgálódó, semmit figyelmen kívül nem hagyó szemeibe.
Damn it girl.
S.H.I.E.L.D. ügynök vagy, az isten szerelmére, nem egy prom-ra készülő, szende szűzlány. És quarterback. Egy hét múlva játszol a Princeton ellen, ha hagyod, hogy egy asgardi hercegnő így leültessen,
mit vársz Ellie Westgoldtól? Hogy udvariasan átengedi a meccset?
Aurora újra lepillantott a mellkasának szegeződő ujjra, majd felnézett a nő szemébe és végül teljesen elmosolyodott.
Mezoalt hangja nyugodtan és szintén élettelien csengett.
- Csapos. Egy újabb kört a hercegnőnek Odin királyunk egészségére.
És amikor az éljenzés felharsant, ő hosszan, gondolkodóan, állva a másik pillantását, nézett Eir szemébe.
A bátyjára, az apjára jellemző, harcias, gleccserkék pillantással.
Amint kikapta az italt, megemelte Eir felé, majd a kocsma összes harcosa felé.
- Asgardra! Odinra! SKOLL! - folytatta, zengő hangja már kiáltásba fordult át.
- SKOLL!
- SKOLL, SKOLL! - hangzott a kórus, és Aurora felhajtotta megint a kupát, majd letette a pultra. Lenézett Eir szemébe.
Fuck it, gondolta újra. Több helye már nem volt hátrálni. És a falnál tovább hátrálni nem szoktunk.
- Valóban, Hercegnő. Nem vagyok átlagos valkűr, - folytatta a mondandóját. Intett a csaposnak még egy kör után. Újra kézbe vette a kupát.
- A nevem Elise, mint tudod. És az apám Asgard nevében harcolt. És ő, az én apám ... Engem Midgardon hagyott. Midgardon születtem és nőttem fel Asgardiként. Midgardon nevelkedtem. Hívhatsz midgardinak úgy, mint asgardinak is.
Felszegte a fejét.
- Így hát látod, Eir, Odin lánya, nem vagyok mindennapi asgardi. De itt, itt belül, - csapott a mellkasára vehemensen. - Itt belül asgardi vagyok. Annak születtem, az ereimben asgardi vér folyik. És ha nem gondolsz igazi asgardinak, fogj kardot, vagy válaszd ki bármelyik harcost itt - intett körbe. - Vagy tudod, mit? - kérdezte, és az agya hátsó felében rájött, hogy még az ő képességével is elkezdett hatni a harmadik korsó asgardi mézsör. - Állítsd elém Thort.
Karjait kitárta, majd lehúzta a következő korsót is.

Mintha egy pillanatra Odin nézett volna vele farkasszemet. Vajon minden felbosszantott asgardi szeméből a királya köszön vissza? Ekkora hatással lenne a királyi család a népére? Ha kijózanodik el kell rajta töprengenie, hogy maradnia kéne a szokottnál tovább, hiszen rá is jut a felelősségből. Hatással lehet a harcosokra, ha többet foglalkozik velük. Jót tesz a morálnak. Most is mekkora sikere lett az ingyen sörnek.
- SKOLL! - Emel szájához egy újabb pohár bort, mielőtt prédára leső farkasként tovább körözne a probléma körül.
Még szerencse, hogy az átlagos asgardiaknak nincs különleges erejük, a valkűrök pedig Asgardon elveszítik képességeik. Így még egy harcban képzetlen istennő is egyenlő ellenfél velük szemben, pusztán a génjei miatt. Eir pedig tiszta vérű ásynja, azaz női æsir. A bortól pedig még egy pacifista gyógyisten is hajlamos felszívni magát, főleg Asgardban. Nocsak ennek a nőstény farkasnak foga is van. Fene mód villogtatja is a saját hercegnőjére. Talán nem tudja, hogy Asgardban a törvény fővesztés terhe mellett tiltja, hogy a közrendűek kihívják az uralkodócsalád tagjait? Nem mintha a felségsértés lenne a gond, hanem Tyr vagy Thor részegen agyonverné őket. És Odin sem túlzottan beszámítható a hatodik hordó után egy jól sikerült ütközetet követően. Mindenki verekedjen a saját súlycsoportjával.
- Állítsam eléd Thort és verjem fejbe karddal vagy vágjak hozzá egy harcost? - Értetlenül pislog a kapatos valkűrre. Hogy jön ide Thor? És, ha nem gondolja Eliset igazi asgardinak, akkor azt miért ő verje le és miért Thoron? - Most hogy jön ide a villámfetisiszta bátyám? Különben is, miért bújjak a háta mögé. Odin lánya vagyok! Nem vagyok elég jó neked?! - Beáll alapállásba, ahogy Tyrtől tanult bokszolni gyerekkorában. Bár halvány segédfogalma sincs, hogy épp miért akarnak verekedni, de ha két asgardi egy kocsmában inni kezd, akkor a tömegverekedés menetrendszerűen kötelező.
Háromezer év tapasztalata és az isteni gének adta gondolkodási képesség jóval a sudoku és a keresztrejtvényfejtés szintje fölé emeli agyi kapacitását. Így egyből felbukkan egy rakás vigyorgó kérdőjel elméjében amik azonnali megoldásért kiáltanak.
- Hogy kerültetek Midgardra? És ki az anyád? - Kerekednek ki a szemei. Itt több súlyos szabálysértés is feltételezhető. Várandós asgardi nő nem lépheti át a Bifröszt kapuját egészségi okokból. A nem isten rangú asgardiak pedig nem kóborolhatnak el egyedül olyan sok időre, hogy be tudjanak csajozni és utódot tudjanak nemzeni. Elise vagy fél-asgardi vagy a szülei szabálysértést követtek el. Első esetben nem tudta volna egyedül átlépni Bifrösztöt, második esetben honnan tudta meg, hogy hogyan működik? És mi lett a szüleivel? Minden idegszála azt súgja, hogy ez a probléma túlnőtt rajta és Odin ítélőszéke elé kellene járulnia, hogy szia apa, nézd kit találtam, egy renegát midgardi valkűr, mi lesz ma a vacsi? De valami van Elise szemében, ami meggátolja benne. Valami ismerős. Mintha a saját lelke egy apró szilánkja nézne vissza rá.
- Na de most akkor négyszemközt. Valójában ki a franc vagy te? - Kérdezi alig halhatóra tompított hangon.

Aurora látta, hogy a második kör már jócskán megtántorítja a harcosokat. Hangos prüszkölések és böffentések következtek, majd még hangosabb röhögések és Odin, Thor, Asgard többször hangzott fel, különböző ujjongásokat kiváltva, röhögést megint és valami nordikusnak hangzó éneklés is elkezdődött, a férfiak egymás vállát karolták át az asztal mellett, ahol énekelni kezdtek, mások felálltak saját tölgy asztalaiktól, hogy csoportosuljanak a vörös és szőke hajú-szakállú, morcona, kivörösödött katonák köré. Asgardi győzelmi dal volt. Valami valkárökről és szexről, és mérhetetlen mennyiségű mézsörről, és még több szexről és még több mézsörről és ellenfelek fejének beveréséről.
Aurora nem tudta eldönteni, hogy mindez a szex közben történik, vagy előtte. Vagy utána. Vagy felváltva. Igazából még asgardi szemszögből is régies volt a dal, és az igeidők nem voltak túl következetesek. Főleg félig-meddig elharapva, hangosan tutulva.
Szemöldökei lassan felemelkedtek és lepillantott a kupába, amit kiürített.
Mi a halál van ebben? Ez ennyire erős?
Miközben lenézett, majd újra fel, érezte, hogy egy fokkal lassabban mozog a szeme.
Atyaég. Még rám is van hatása? Igen. Akkor ez ennyire rohadt erős.
Azért nem kispályán játszanak Asgardon.
És pillantása visszatért az alacsony, harcias nőre. Érezte, hogy a kérdések úgy feszülnek neki, mint egy nyomozó nyughatatlan, fáradhatatlan faggatása. Ha ez a nő tényleg a nővére volt, akkor nem esett messze az alma a fájától.
Mármint én. Én vagyok az az alma, aki leesett. És elgurult és eltűnt a fűben és a fa tökéletesen le is szarta, merre van.
Odin apámnak látom van elég gyereke. Szóval ... Csak egy kaland volt neki? Mindenhova szórja a magját, mint egy gyorstüzelő nyúl? És kész?
Elise... Hat rád az alkohol.
Nem.
Ez más.
Hosszan, orrán keresztül vette a levegőt és elmosolyodott. A vehemencia megvolt, de lepillantva a nő karcsú, vékony alakjára...
- Ne haragudj, Eir hercegnő, de nem akarnálak bántani - mondta kedvesen, egy meleg mosollyal. Sóhajtott. - Pusztán csak... Nézd, írd fel annak a számlájára, hogy még szokatlan nekem sok asgardi szokás.
Ez így is volt. Amennyi emlék szüleitől génjeiben megmaradt, azok minden jel szerint hiányosak voltak... És minden jel szerint nem adtak teljes képet Asgardról sem.

Az ezt követő kérdések egyre személyesebbé váltak. Személyesebbé és olyan irányba indultak el, amik felé Elise egyáltalán nem akart elmenni. Csak kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, majd inkább ajkához emelte a kupát. És a következő kérdésre már tényleg elnyílt szemekkel nézett le a nőre.
Egy biztos volt - Eirre is olyan kevéssé hatott az alkohol, mint rá. Aurora megintcsak szólásra nyitotta a száját és már csak a kíváncsiságtól is felnyitotta a szemét...

A hercegnő életereje túlragyogott mindenki mást a kocsmában. A tűz ismerős, meleg kavargása, az infravörös táncoló karmazsinjával lobogott a levegőbe, a harcosok dübörgő pulzusa emberekénél élénkebb vörös életerőt pumpált masszív, izmos alakjukba. Minden meleg volt és otthonos, kivéve az öt ultraibolya foltot, ami...
Aurora felkapta a fejét és Eir válla felett fúrta bele pillantását az idegen hidegbe. Öt alak, asgardi harcosok. Kívülről. A kinézetük, a testtartásuk a kupa mellett... De a testük fagyos ultraibolyában fénylett. Abban az árnyalatban, ami csakis...
- Sötét elfek - csúszott ki halkan Aurora száján. És az öt alak akkor vette észre, hogy bámulja őket, amikor megszólalt. Az öt szempár felé fordult és egy pillanatra ők is tudták, ő is tudta, hogy: Felismerte a betolakodókat.
Az emelkedő sugárvetők hangja sisteregve zümmögött és Elise bivalyerővel lökte el magát a pulttól, két karjával átnyalábolva Eirt. Hacsak a másik nem küzdött ellene, mindkettejüket ívben repítette a legközelebbi asztal takarásába...
Zengő-dübörgő, jéghidegen és elektromosan szikrázó, fehér sugárnyalábok csapódtak be mögöttük a pultba, a bárszekrényekbe, felszakadt fát és forgácsok záporát szórva mindenfelé. Majd elszabadult a káosz.

Bántani. Engem. Lehet, hogy életemben nem tanultam harcolni, de istenek vére folyik az ereimben, te pedig csak egy valkűr vagy. Azért be tudnám törni az orrod, mire le tudnál ütni. De nem azért a gyógyítás istennője a harc huszonhetedik istene helyett, hogy ne fogadja el a békejobbot. Csak fura, hogy harc nélkül jönnek ki a helyzetből. Ez rossz ómen. Valami sokkal durvább lóg a levegőben. Ez mégiscsak Asgard, ahol több bunyó jut egy emberre, mint alkoholmentes sör.
- Szerencséd, hogy nem érek rá kérdezősködni. Majd utána folytatjuk... - Például hogy a francba szúrta ki Elise a sötét elfeket, ha Midgardon nőtt fel. És ő, asgardi hercegnőként hogy a francba nem. A sötét elfek hogy a francba kerülték meg az őrséget és mi a francot keresnek pont ebben a kocsmában? Még ezekre a kérdésekre se ér rá, amikor itt találta magát a harc kellős közepén egy vetődésből jeles tudja a fene hanyadvérű kiafenével. Asztal mögé vetődni nem pont asgardi stílus, a többi harcos a meghökkenés után inkább az elfek felé vetődött, nem pedig fedezék mögé. Jó pár el is esett a sugárvetők kereszttüzében, még több megsérült és füstölgő sebekkel terült el a feldőlt székek között. Hel pedig koponyaarccal meredt rá közvetlen közelről és hallotta kísérteties kacagását. Nem! Csak azért sem! Neki az a dolga, az a kötelessége, hogy eljusson a sérültekhez és kezelésbe vegye őket. Ő nem engedheti meg magának azt, hogy felcserélt kiáltson, amikor ő a felcser.
- Fedezz! - Adta ki a parancsot a lehető legtermészetesebb és magától értetődőbb módon. Mivel? Hogyan? Nem az ő gondja. A csaj valkűrnek adja ki magát, talán tényleg az, akkor oldja is meg. Ő hercegnő, neki az a dolga, hogy koordinálja a harcosokat, rendet hozzon a káoszba, kezelje a sebesülteket és vezesse az ellentámadást. Megpróbált szorosan a földhöz tapadva előrekúszni a hasán a felborított bútorok között a sebesültek felé. Még szerencse, hogy van rajta fehérnemű, így széttépett tunikájából tökéletes gyolcs lesz. Amíg nem fut ki valaki erősítésért és nem érkeznek meg a felcserek a gyengélkedőről normális kötszerrel és gyógyszerrel. Lehet, hogy neki ma még varrnia is kell.
A rohadék elfek tökéletes célpontot választottak a terrorcselekményhez. Itt alig van valakinél fegyver, józan harcos pedig egyáltalán nincs. Pajzsok nélkül pedig esélyük sincs a sugárvetők ellen. Ide egy normális Skjaldborg, azaz pajzsfal kell. A golyóálló pajzsok takarásában előnyomuló asgardi halálosztag, a Keilerkopfban, disznófejben előrenyomuló harcosok mögött az íjász valkűrök... Ezerszer hallotta Thor elbeszélését arról, hogy az ókori fegyverzet hogyan tud hatékonyan küzdeni a midgardi technológiát is meghaladó technológia ellen. Na de fa asztalok és székek és közelharc. Hiszen egymás után dőlnek ki a távolságot elszántan áthidalni próbáló harcosok. Itt még a nyilvánvaló túlerő se sokat használ. Vajon én vagyok a célpont vagy Elise?
- Törjetek át az ajtó felé és hozzatok erősítést! - Minden utcában van egy őrjárat. A kérdés az, hogy a mellettük lévő közeledik vagy távolodik?
Thor...
Ha még egyszer az életben unottan hallgatnám az önfényező hősködésed...
Nyugodtan rúgj seggbe!
Ezt a káoszt ép ésszel elviselni...
Nem csoda, hogy megzakkantál.
És előbb utóbb tényleg egy szál csipkés bugyiban és push upos melltartóban fog feküdni a vérzivatarban. Na azt hogy magyarázza meg, hogy Asgardra képes volt beállítani a legújabb VS kollekcióban... Túl sok időt tölt emberek között.

Aurora az asztal fedezékében a hercegnőre pillantott. Ez természetesen nem ért véget. Messze nem. Ezt mind a ketten tudták, ám a gondolat, ami bevillant a fejébe...
Az a gondolat nem tudta nem mosolyra bírni.
Asgard veszélyben van. És Asgardnak... Szüksége van... Rám.
Elég volt a terelésből, elég volt a rejtőzködésből...
Rád van szükség... Aurora Odinsdottir.
Ahogy a nő arrébb kúszott, Elise egy mozdulattal lökte fel magát.
A mellkasában szétrobbanó tűz sebesen zuhogott minden artériájába, minden inába és szövetébe, az izomrostokba és csontokba. Tagjai emberfeletti erejét tovább lökték fel az energiától és kezei megtalálták a nagy, vaskos, nehéz tölgyfa asztal lapját.
Ahogy felugrott, az asztalt máris repítette az az elfek felé. Suhogva röppent a nagy, nehéz bútordarab, és az elhanyatló katonák felett ívben zuhant az ellenség közé, akik meglepetten kiáltottak a jelenséget látva. Aurora pedig nekiiramodott. Combjai a levegőbe lökték, a felborult székek és asztalok, az elzuhanó holttestek között és viszonozta a tüzet.

A karjain végigzubogó energia csontról csontra haladt a másodperc töredéke alatt és bőréből robbant elő. A lángok kavarodó impulzusívekként csaptak ki tenyeréből, sistergő, egymás körül tekeredő ívekben szállva át a kocsma légterén, testekbe csapódva...
Aurora felnyitotta őket és robajló hangon ropogott a tűz. Egy sötét elf sikítva omlott össze, a következő emelte volna sugárvetőjét...
A lány pengéje úgy metszette át a torkát, hogy ideje sem volt megszólalni.
A hercegnő a földön, a sebesültek felé kúszva, saját ruháját állt neki letépni a testéről, ám ő nem tudott foglalkozni vele.
A katonák Eir kemény, nyugodt parancsára az ajtót vették célba, Elise kardja pedig a feje felett fordult meg és ívben cikázott, három sötét elf fegyverét tartva fenn.
- Argh, öljétek meg a picsát, mielőtt... - nyögte az egyik, kék vértócsába hanyatlott elf még talpon lévő társainak.
- ROHADTUL NEM TUDJÁTOK, KI VAGYOK UGYE? - üvöltötte vissza, a férfi szavába vágva a vigyorgó Aurora és miközben a szálló karddal körbefordult, lángok követték a mozdulatait.

Asgardon, természetes közegében még Odinnak sincsenek különleges képességei. Az asgardi istencsalád az istenek legfiatalabbika és egyáltalán nem mindenható, sem halhatatlan. Asgard magasabb sík, itt a midgardi hős halandók képességei sem működnek. Aki mégis olyan produkcióra képes, az csakis egy ősibb istencsalád sarja lehet. Vagy maga az egyik ősi isten, Héra, Athéné, Ízisz, Vénusz... Nem igazán ér rá ledöbbenni a sebesülteket ápolva, ám nagyjából olyan ez számára, mintha egy halandó ember tudná meg Midgardon, hogy ő Eir istennő hús vér valóban. Az asgardiak erőben valahol félúton állnak a halhatatlanok és az emberek között.
Asgard korlátozza ugyan Elise képességeit is, ám azon mégis kirobbanó erővel működnek a magasabb síkokon. A ledöbbent sötét elfek, akik hatalmuk legjavától megfosztott asgardiakra számítottak, pont annyira tehetetlenek vele szemben, mint egy SWAT alakulat Eir ellen. Egy ŐS hatolt be Asgardra és lehetetlen megállítani. Csak remélni lehet, hogy nem szándékozik Odin ellen fordulni, mert akkor könnyen lekerülhet a királyról a korona...
Ki a fene ő is mire lehet képes? Égeti ez a kérdés és sérti a büszkeségét, hogy itt a kocsmában mégsem ő a leghatalmasabb entitás. Ahogy Elise harcol, az Eir nyakában hordott ereklye szinte lángol a kocsmán átáramló energiától. Az energiaszövet fókusza kezd túltöltődni pusztán attól, hogy egy valódi istenség közelében van, mikor az kezdi elérni hatalma tetőpontját. Fájdalmas égési sebet ejt a túlhevült aranylánc Eir nyakában, ám mégsem hagy fel a sebesült katonák sebeinek kitisztításával és bekötözésével. Ez az ő kötelessége. Erre a pillanatra képezték évezredeken keresztül. A sötét elfek pedig megtanulják, hogy új isten érkezett Asgardra.
Mekkora mázli, hogy az a verekedés elmaradt. Megzuhant volna a tekintélyem, ha fél kézzel felkennek a falra... Midgardon viszont szívesen lejátszanám vele azt a meccset, mert rohadtul nem tudom én se, hogy ki a fene ez...

Aurora kardja ívben suhant felfelé és egy arany villanásként repült át fémen, csonton, bőrön és izmon. A harmadik sötét elf is elhanyatlott, sötét szürkés-kékes vérzápor közepette, és a lány jobbra fordult - Egy felboruló asztal zuhant egyenesen a mellkasának.
A háta mögött lévő két támadó egyike egy elhagyott székre lépve rúgta fel a nagy, nehéz, sok-sok átmulatott éjszakától csillogóra fényesedett kocsmai asztalt. Elise egy gyors mozdulattal tántorodott hátra, a bútordarab pedig döngve, éles, fülsértő hangon borult a kövezetre.

Méterek választották el az utolsó talpon lévő behatolóktól. Az elfek összenéztek, majd pillantásuk a földön fekvő Eir felé fordult.
Aurora lepillantott a nővérére és látta a két elf arckifejezését. A vonásai megnyúltak és abban a pillanatban rúgta el magát, amikor a két sötét elf katona Eir felé fordult.
A mozgásuk gyors volt és gyakorlott, de a lány izmaiban dübörgő energia még gyorsabban hajtotta előre. Mégis, hosszú, hosszú méterek voltak azok, pillanatai lehettek csak cselekedni...
A baljából kitörő lángcsóva meglökte karját, a vállát, hátizomból kellett szembefeszítsen, hogy ne rúgja hátra az erő.
A két támadó közül az egyik egy meglepett és fájdalmas kiáltással fordult meg, de már nem tudott kitérni. Égő hám és szaru szagát húzva maga után, ívben repült a tűzcsóvával a hátsó traktus asztalai felé a férfi. A másik már csak lépésekre volt Eirtől, kardja lendült...
Elise talpaiból lángok lövelltek ki, hogy megnyújtsák az ugrást. Fejjel és karral előre érkezett, a jobbjában tartott kardot előre szegezve, egyik lábát felhúzva térdben a gyomráig.

- Örgh.... - szaladt ki az elf száján a nyögés és köhögve beterítette a földön fehérneműben fekvő nőt kéklő vérrel. Asgardi rövidkard pengéje ágaskodott a torkából, ami a tarkóján szaladt be a fejébe. Szemei még remegtek, ahogy térdre esett és egy másodperccel később elhanyatlott.
Aurora pedig lenézett a nőre, kardját leengedte. Hosszú patakokban futott rajta végig a sötét azúr színű vér, ami páncélját is pettyezte. A lány kék szemeiben aranyló szikrák úsztak, mint mécsesek a Nagy Folyó hullámain. Már nyújtotta volna jobbját és szólt volna Eirhez.

Ekkor robbant be a kocsma ajtaja, hogy arany páncélos és köpönyeges őrök zúduljanak be a csatatérré változott helyiségbe.
- Te! Hé, ott, le a fegyvert! - üvöltötte az egyikük Elise felé. Majd ahogy a lány ujjai közül kifordult a kard, máris fél tucat test vette körbe, csavarta hátra a karjait, üvöltött száz dolgot az arcába minden irányból.
Az őrök másik fele körbevette a földön fekvő nőt.
- Hercegnő, jól vagy?
- Eir felség, nem sérült meg?
- Királyi fels...
Aurora hangja csengő mezoaltként hasított bele a hangzavarba, belefojtva a szót az összes őrbe.
- Ne csak ácsorogjatok itt, valaki azonnal adjon a hercegnőnek egy köpenyt, egy-kettő.
A parancstól megdermedtek a katonák egy pillanatra. Minden szem felé fordult, majd lenéztek Eirre és máris ketten rángatták le arany köpönyegüket, hogy a nőre terítsék. Aurora csak állt köztük, hátrafeszített kezekkel, türelmesen, kíváncsian várva Eir utasításait.

Nem törődik a feje felett zajló ütközettel. Régen megtanulta, hogy a harcosokat csak hátráltatja, ha fegyver nélkül láb alatt van. Mióta a világ első csatáját megvívták a gyógyítók helye mindig az utolsó vonal mögött volt. Most ugyan teljes összevisszaság uralkodik és nehéz megállapítani, hogy van-e bármilyen arcvonal, mégsem akar kereszttűzbe kerülni. Valami azt súgja neki, hogy Asgardon az a tűz benne is kárt tudna tenni. Minden zavaró körülményt kizár elméjéből és csak az előtte álló feladatra koncentrál. Feltár, tisztít, lezár, beköt, feltár... Monoton munka, mégis meggátolja, hogy a lüktető halványzöld életenergia eltávozzon, feloldódjon a szövetben. Feltár, tisztít... Legalább, ha a midgardon meglévő ereje vele lenne. Mennyivel könnyebb lenne kézrátétellel. Feltár... Az sem izgatja, hogy az utolsó két ellenfél ellene fordult. Majd Elise megmenti, vagy nem. Ragnarok. Minden asgardi isten halandó, ám meg van írva, hogy mikor és kinek a keze által fog elesni. Az ő ideje nem így és nem ma fog eljönni. Feltár, tisztít... Sosem örült még ennyire Ragnaroknak.

S szóla Svipdag:
"Most válaszolj nekem, Fjolsvith, a kérdésre, mit felteszek,
Hogy most már tudjam az igazat:
Mely szüzek ezek, kik Mengloth térdénél
Oly örömmel ülnek együtt?"
S szóla Fjolsvith:
"Hlif névre hallgat egyik, Hlifthrasára másik,
Thjothvarának hívják a harmadikat;
Bjort és Bleik, Blith és Frith,
Eir és Aurbotha."

Tunikája utolsó tépett darabját is sikerült elhasználnia. Minden seb kitisztítva, ha kell szorítókötéssel ellátva. Az égési sérülések még további ápolásra fognak szorulni, ám azt már a közrangú gyógyítók meg tudják oldani segítség nélkül is. A gyógyítás istennője keze munkája nyomán már könnyű dolguk lesz. Megpihenhet végre, mert kezd elgyötört és fáradt lenni. Bár ez még mindig sehol nincs Verdunhöz és Sztálingrádhoz képest...
A sebesülteket sikerült a felfordulásban is tökéletesen ellátnia. A puszta tény, hogy fegyver nélkül, egy szál fehérneműben egy véres összecsapás kellős közepén szemrebbenés nélkül tette a dolgát hatalmas elégtétellel tölti el. A gyógyítás és az élet vannak akkora erők, mint tüzet lőni. Ő sosem volt hadisten, tőle nem is várta soha senki, hogy harcoljon, mégis sikerült életet mentenie.
Büszkén felemelt fővel áll talpra, szinte láthatóvá válik arany aurája, ahogy szélesen elmosolyodik és Elisere kacsint. Ugyan nem vált a kedvenc mókájává, de jó muri volt... lett volna, ha nem lennének a halálos áldozatok. A sötét elfek az ellenfelei ugyan, de a halálukkal nem ő, hanem Hel nyert. Büszke csuklómozdulattal hárítja el a segítséget. Ő sértetlenül megúszta.
- Több tiszteletet a vendégünknek! - Minden méltóságát összeszedve gubózott bele az aranyszín köpenybe, miközben zavarát leplezve parancsokat dörgött. Az idegennek ezer és egy alkalma és lehetősége lett volna vele is végezni és az őrség érkezte sem gátolná meg benne. Mégsem tett kárt benne, sőt őt védelmezte. Ez a tény is igazolja, hogy nem csupán az ősi vendégbarátság törvénye kötelezi őket, de a fegyverbarátság is.
- Elise istennő a fegyverbarátunk, a sötét elfeket már napok óta követte és együtt csaltuk tőrbe őket. - Szeme sem rebben, ahogy a hazugságot előadja. Az istenek szava kinyilatkoztatás, a nép dolga pedig, hogy szó nélkül elfogadják és el is higgyék. Csak azért sem hagyja az összes dicsőséget elorozni maga elől. - Dicsőség Odinnak és Elisenek!
- Odin távollétében én vagyok a házigazda. Hívjátok össze az előkelőket a nagycsarnokba. Diadalünnepet tartunk győzelmünk és Elise istennő tiszteletére. Ma este lakomát tartunk. Szóljatok az énekmondóknak és a tűzköpőknek. Remélem szereted az ökörhúst. - Fordul végül Elise felé miután darálva elhadarta a parancsait. Az ősi istenek barátságát addig kell megőrizni, míg jó hangulatban vannak. Ki tudja, hogy mekkora felfordulás lenne, ha Elise erővel kezdené kikövetelni magának a tiszteletet. Legalább két tucat valkűrre és Thorra lenne szükség.

A katonák láthatóan óvatosan és tisztelettel kezelték a vékony, karcsú nőt, aki alsóban és melltartóban állva osztogatott parancsokat. Elise nem tudta megállni és újra elvigyorodott. Ám szemei akaratlanul is a másik teste felé fordultak és...
Ugh.
Ez most komoly?
Szóval, nem csak egy bátyám van, de egy nővérem is. Legalább egy. És nem csak hogy ez derül ki, de perceken belül majdnem meztelenül áll előttem. A saját nővérem. Miközben asgardi és sötételf holttestek felett ácsorgunk. És engem épp tartóztatnak le. Koronaőrök. Egy kocsmában. Asgardon.
Komolyan. Ennél randomabb helyzetet még képregényekben se olvastam.
Ha eddig úgy gondoltam, hogy az életem egy szuperhős-filmre hasonlít, akkor most végleg elborult az egész. Ilyen sztorit kitalálni se lehet.
Mindenesetre, Eir átvette az arany köpenyt és magára terítette, miközben a katonák elengedték Aurorát. Már nyúlt volna kardjáért, de az egyik férfi lehajolt érte és felvette. A lány kézbe vette a fegyvert és lesuhintotta róla a kéklő vért. Arany fényben, egyenesen élezve, bizalomgerjesztően csillogott a kezében a penge.
Igazából ... Egy kicsit rövid. És könnyű. Ha esetleg... Ha esetleg egy fegyverkovácshoz fordulhatnék... Ha már itt vagyok...
Eir parancsára ő csak felemelte a kezét, mert kezdett zavarba jönni.
- Ne, kérlek, erre igazán semmi...
Majd sóhajtott és lehajtotta a fejét, mert látta, nem fogja tudni az asgardi vehemenciát megállítani.
- Nem vagyunk istenek... - mondta halkan, de persze a hangja elveszett a rivalgó őrök között. Körbenézett és újra felemelte a kezét.
- Tényleg, semmi...

De Eir már kiadta a parancsokat és ő csak megadva magát, rezignáltan sóhajtott.
Na ennyit a feltűnésmentes beszivárgásról. VIP vendég lettem a palotában estére és még csak nemet se mondhatok egy asgardi hercegnőnek.
Pillanat, én nem az vagyok, papíron?
- Beszélhetnénk? - válaszolta komoly arccal a nő kérdésére és fejével intett az utca felé. Megfordult és elindult kifelé. Ha a másik követte, megvárta odakint a kocsma bejárata mellett. Már tömeg kezdett seregleni az épület körül, szóval csak intett újra a fejével és karba tett kézzel sétált tovább, míg az épület mögötti kis, csendes térre ért. Magas, ősrégi bordó-smaragd levelű fa töltötte be a légteret a házak között és egy kis szökőkút csobogott az egyik oldala mellett. Kopott arcú, nagyon öreg szobrok álltak a szökőkút oldala mentén körben - Talán már senki sem tudta, kiket ábrázoltak. Elise csak megtámaszkodott a szökőkút peremén, széles vállai feltolódtak és sóhajtva nézte a csobogó vizet, míg Eir odaért mellé.
- Azt hittem, le fogsz tartóztatni, ami azt illeti. - kezdte csevegő hangnemben, elgondolkodó arccal a nőre pillantva a lány. Majd ránézett a másikra és folytatta. - Mindenesetre, az arany köpeny jobban áll egy hercegnőnek, mint csak alsóban-melltartóban ácsorogni egy kocsmában. Menő kollekció. Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy a Hetedik Sugárúton láttam egy reklámplakáton. Manhattanben. Ezek szerint nem én meg Thor kóborlunk csak Midgardon az asgardiak közül.
Hosszan vette be a levegőt és fújta ki.
- Ha a Föld ennyire bevett hétvégi kirándulóhely, mint egy átlag felső-középosztálybeli tinilánynak Párizs, akkor apám egészen nyugodtan bedobbanhatott volna egyszer, csak úgy bejelenteni, hogy helló. Luke, én vagyok az apád. Vagy valami ilyesmi.
Aztán megfordult és fél fenékkel támaszkodott neki a szökőkútnak, mellkasán karba fonva a karjait.
- Hát, ami azt illeti, az "osonjunk be csendesen Asgardra" mai programom csodálatos balsiker lett, ha a vendégedként fogok megjelenni a palotában. De a lényeg az, hogy szívességet szeretnék kérni tőled, Eir. Nagyot. Nagyon nagyot. Méghozzá azt, hogy... - kezdte, előre hajolva és halványan elmosolyodva, majd egy pillanattal később befejezte a mondatot. - ... Hogy Odin nem tudhajta, hogy Asgardon vagyok.

Az arany köpenybe burkolózva már újra kezd úgy kinézni, ahogy egy magasabb síkon élő népet vezető isteni hercegnőtől elvárható. Sikerült megnyugtatnia a hadsereget, hogy nem váratlan támadásról van szó, úrnőjük mindent a kezében tart, az ismeretlen entitás szövetséges és a vezérek régóta ismerik. Ez megakadályozza a pánikot, a szóbeszédet, eltereli a figyelmet a halottakról a kocsmában és tényleges győzelemként állítja be a tényt, hogy sikerült megúszniuk egy orvtámadást. A zabolázatlan isteni erő és az új csodafegyver pedig jót tesz a morálnak. Egyszóval propaganda szempontjából tökéletes ötlet. A kérdés az, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e ekkorára fújni ezt a lufit? Most már Midgardról is látható. Hisz ki mondta, hogy az istenek tévedhetetlenek? Az olimposziak és az egyiptomi pantheon talán, Baál vagy Él is sokkal bölcsebbek, ha még léteznek egyáltalán. Ám ő még ivott is. Nem is kicsit.
Nyugodtan követi Eliset a kocsma mögé. Ami azt illeti jelenleg bárhová nyugodtan követné, hiszen nincs olyan hely Asgardon, amit fedezékként tudna használni egy szabadon működő képességgel szemben. Az idillikus környezet, a szökőkút és a szobrok pedig méltó színteret biztosítanak az istenek tárgyalásához.
- Most komolyan? Aput Dart Vaderhez hasonlítod? - Nem tudja, hogy ezen meg kellene-e sértődnie. Legalább apja nevében vagy valami. Ám jelenleg a kipukkadó kacagással küzd. Elképzeli, ahogy Elise fél kézzel a Bifröstbe kapaszkodva lóg a semmi felett, apu meg ott áll felette a fején egy fekete bilivel és nem bírja tovább benntartani.
- És most mégis mit gondolsz? Ez után a, khm, apró incidens után már a Midgardon állomásozó asgardiak között is terjed a hír, hogy valamelyik ősi istencsalád egyik tagja magához tért a fásultságból és átugrott sörözni. Az elmúlt kétezer évben most először tudta valaki használni a képességeit Asgardon. Ez önmagában akkora szenzáció, mint amikor Tony Stark először jelentette be, hogy ő Vasember. - Per pillanatnyilag halvány fogalma sincs hogyan tudná eltusolni az ügyet vagy hová tudná eldugni Eliset Odin elől. A szavaiból azt veszi ki, hogy féltestvérek és joggal haragszik Odinra, amiért felé se bagózott hány ezer éve is? Lehet, hogy idősebb még Thornál is.
- Szerinted tudja, hogy létezel egyáltalán? Ha igen, akkor vagy téged védett vagy minket. Mert valljuk be, a kis produkció alapján, amit odabent előadtál, szerintem fél kézzel le tudnád tarolni Asgardot. Loki befolyása alá kerülve felérnél egy atombombával. - Bízom benne, megmentette az életem. Ám ahogy a kontroll nélkül tevékenykedő szuperhősök bestresszelik a NATO vezérkart, úgy engem egy Odinnál is erősebb isten felbukkanása kezd pánik közeli helyzetbe sodorni. Mély levegő. Azt állítja, vagyis nem állítja, de a szavaiból erre következtetek, hogy féltestvérek vagyunk. És ismeri Thort. Thor vajon tudja, hogy ő ő?
- Odin szerinted ismeri a valódi kiléted? Nem akarnál vele úgy találkozni, mint mit tudom én Pyrogod egy földön kívüli faj ősi istene, aki cserediáknak jött az utolsó e világon tevékenykedő istencsaládhoz? Megismerhetnéd, kiszedhetnéd belőle, hogy tud-e rólad. Ez annyira izgalmas!
Ennyit arról a dogmatikus tételről, hogy Odin mindent tud. Hogyan tudhatna mindent, ha még a számítógéphez sem ért? Lehet, hogy a tudása nem up to date, az Yggdrassilról megszerzett tudása elavult 2600 éve. Azt viszont igazán nem várhatja el tőle, hogy a modern tudásért áldozza fel a másik szemét is. Lehet, hogy a szem elvesztése az oka, hogy az asgardiak még mindig ókori fegyverzetben harcolnak a sugárvetővel felszerelt, alakváltó sötét elfekkel szemben. Hoppá! A sötét elfek alakváltó képessége működik Asgardon! Ez biztonsági rés, amiről azonnal tájékoztatnia kell a századosokat. Azonban előbb ki kéne józanodnia és meg kellene oldania az Elise-problémát.
- Ha tudtam volna, hogy váratlanul felbukkansz és ilyen problémákat zúdítasz rám, akkor nem ittam volna ennyit. Sőt, egyáltalán nem ittam volna. Mert nem jut eszembe semmi. - Tanácstalanul néz Elisere.

Elise sóhajtott és bólintott. Fél szemmel Eirre sandított. Látta, hogy a derű ott bujkál a másik meg-megremegő ajkain, szóval ő is elvigyorodott.
- Igen. Hozzá hasonlítom. Vagy még találóbb, hogy pontosan olyan vagyok, mint Jon Snow, aki nem tud semmit, és a szülei jóval bonyolultabbak, mint azt bárki feltételezné. Hát... Ez ilyen. - sóhajtott.
Aztán felpillantott a fára és hallgatta a nőt. Vállat vont és beharapta az ajkát.
- Egy páran már tudják, ki vagyok, szóval, gondolom, idő kérdése. Ahogy az is, hogy Thorral összefussak a S.H.I.E.L.D.-nél. Akinek egészen biztos lesznek kérdései. Meg nekem is felé, de ez teljesen nem lényeges. Tényleg.
Hirtelen a másik nő felé fordult vigyorogva.
- Próbáltad már megemelni a kalapácsot? Meg kell próbáljam egyszer. Ki tudja, nem igaz? - folytatta vigyorogva, rá jellemző csapongással. Aztán csak legyintett arra, amit a másik mondott.
- Ugyan, ugyan, ne túlozzunk. Nem tudnám fél kézzel letarolni Asgardot. Nem vagyok semmi szuperistennő vagy eféle marhaság. Asgard egyik elveszett lánya vagyok, ennyi. Nekem nem kell kalapács a filmbeillő kozmikus szuperhőskaratéhez, és más gyengeségeim meg erősségeim vannak, ennyi.
Látszott, hogy Eir nem hagyja annyiban a dolgot, hogy kérdéseken agyal, hogy komolyan foglalkoztatja a kérdések sora, és az is látszott abból, amit mondott, hogy lassan sejti a dolog lényegét. Így hát Elise megint megfordult, megint a csobogóra könyökölt és megint sóhajtott egyet, a vizet nézve. Miközben hosszú másodperceken keresztül gondolkodott, szórakozottan legördítette alkarvértje alól a csuklójára feldobott hajgumit és tincseit oda sem figyelve egy kócos, laza lófarokba fogta össze a tarkója mögött. Aztán megint csak nézte a vizet és végül felpillantott Eirre.
- Hát oké. A helyzet az, hogy legjobb, ha a nevemmel kezdjük. - mondta és halványan elmosolyodott. - A midgardi nevem Elise Heart. Anyám népének nyelvén a nevem... Aurora Akh Aseth. Apám népének a nyelvén a nevem... Aurora Odinsdottir.
Bocsánatkérően mosolygott tovább.
- Igen, a nevem Aurora. Odin és Ízisz lánya vagyok. És igen, feltűnésmentesen akartam beosonni Asgardra. Megtudni, ki a népem igazából. Mindenféle csinnadratta és arany álarc nélkül. A saját szememmel. És nem azt, amit elém raknának. Az igazi Asgardot, a díszletek mögött.
Majd vállat vont.
- De a mai nap eseményei ezt nem biztos, hogy engedik. Valószínűleg ennél fontosabb dolgok forognak kockán, és... Akárhogy is, kötelességem van, ami előrébb való.

- Akkor had áruljak el egy titkot. Születésünkkor mindannyian kaptunk egy személyre szabott energiafókuszt, amivel a Világfa energiáját tudjuk manipulálni. Ez adja a benzint a képességeinkhez. Thor egyik képessége az, hogy elbírja Mjörnirt. Rajta kívül szerintem senkinek nincs akkora ereje. Mint látom neked nincs szükséged fókuszra, tök jó öngyújtó vagy anélkül is. - Ő egyszer megpróbálta felemelni. Meg sem mozdult. A földön sem tudta maga után húzni. Az ősvihar, ami majdnem elpusztította Asgardot a világ hajnalán, Mjörnirbe lett bezárva és így olyan nehézzé tette a kalapácsot, mint a Szaturnusz bolygó. A gondolatmenetet folytatva, Thor képes lehet focizni a Szaturnusszal. Mekkora szerencse, hogy ennyire sosem volt zabolázatlan.
- A S.H.I.E.L.D.-et képtelen vagyok komolyan venni, ne haragudj. Emlékszel még az eredeti Shieldre? Még azelőtt alapították Egyiptomban, hogy én megszülettem volna. Imhotep Pajzsának Testvérisége. Brotherhood of Shield. Az elmúlt kétszáz évben nem hallottam róluk, de állítólag még létezik. Na annak szívesen a tagja lennék. - Nem akarja lelombozni a nővérét azzal, hogy beleköt a szervezetébe. Azonban Ízisz lányaként jobban kell  ismernie a testvériséget bárkinél. Thor is csak azért tagja a S.H.I.E.L.D.-nek, mert összehaverkodott a Bosszúállókkal.
Csak lemondóan legyint a magyarázkodást hallva. Lebegés, tűz, lökhajtásos ugrás, vagy mi a fene volt az. Aki Asgardon az őselemi tüzet elválasztani a többi elemtől és önállóan használni, sőt egyáltalán bármilyen őselemet használni, az sokkal hatékonyabb fegyverrel rendelkezik, mint a pajzs és a kard. Hiszen itt még a sima teleportáció, a szupersebesség, a szupererő és a regeneráció sem működik. Persze Midgardon tudna egy s más trükköt mutatni testvérének, ám most olyan, mint amikor egy kriptoni kék kriptonitot hord a nyakában. Zéró erő, zéró kóla.
- Én meg Eir vagyok, Odin és Freya lánya. Midgardi nevem még nincs, nem vagyok tagja egyetlen titkos szervezetnek sem, hanem skandináv mitológiát oktatok a Harvardon. Piszkosul unom és szívesen csinálnék valami izgalmasabbat is. Ha eltusolom, hogy itt voltál, akkor jössz nekem egyel. Azt pedig arra váltanám be, hogy beajánlasz. A többit megoldom önerőből. - Thor lement Midgardra hősködni és csajozás lett belőle. Egy kivételesen hosszabb életű férfit szívesen felszedne ő is. A két vagy három évszázad meg is felelne.
Az új családtagot mindenképp szeretné jobban megismerné, és hol ismerni meg jobban a másikat? Ütközetben. Ezt Tyr hajtogatta folyton, aki már vagy Róma alapítása óta szerelmes Sifbe. Na ja, az asgardi felső osztály is pont olyan kaotikus a szerelmi élet terén, mint a hollywoodi celebek. Az ő képességei egyáltalán nem agresszívak, se nem támadó jellegűek, így reméli, hogy olyan mellé osztják be - szinte kész tényként kezeli a dolgot, hogy a S.H.I.E.L.D. HR osztálya nem utasít vissza egy istent a felvételkor - aki agresszíven játszik. Balance.
- Most először jársz Asgardon. Miféle kötelességed lehetne, amit a testvéreid, ó igen, vagyunk egypáran, ne tudnának ellátni? Vagy a midgardi szuperhősóvoda pesztrálásáról beszélsz? Ha meg meg akarod ismerni olyannak, amilyen valójában, akkor fizess be az Eir utazási irodánál. Egy testvéri ölelés az ára. Apróban fizess, kettőből nem tudok visszaadni. - Az istenek hajlamosak gonoszkodni az olyanokkal, akik a maguk röpke 80 életévükkel fontosnak hiszik magukat. Ismerte Caesart, mire visszajött a boltból, meghalt. Ismerte Oroszlánszívű Richárdot, majd ezer éve sört vedel a Valhallában. Ismerte Hitlert, tíz év alatt megbukott a hatalma. És ismeri Thort, aki már vagy három-négyezer éves. Na ez a különbség egy asgardi és egy ember között.

Elise tovább könyökölt, a csobogó vizet nézve, gondolataiba merülve nézve a hullámok tükrét. Nagyon, nagyon halványan, emberi szemnek, de talán asgardinak is láthatatlanul, tükröződtek vissza a vízben a csillagok, bíbor és karmazsin, ultraibolya és infravörös, tört fényekben. Úgy érezte, a galaxis tetején vannak, ha van "odafent" a világok között, akkor a legmagasabb szinten, lepillantva az egész galaxisra Asgard mély, millió színű égboltján.
Eirt hallgatta közben és próbálta megérteni és megemészteni az összes információt, mindent, amit képességekről és erőkről mondott a nő.
- Az én képességem másból fakad. - mondta egyszerűen, vállat vonva a lány. Nem minden volt összhangban a szüleitől ráhagyott emlékekkel, és inkább vállat vont. Talán a narratíva volt más. Azonban arról, amit a másik mondott a S.H.I.E.L.D.-ről már merőben nem egyezett meg a véleménye. Élesen vett levegőt, hogy közbevágjon, de végül megállta, hogy a másikba fojtsa a szót. Csak fellökte magát a szökőkút peremén és indulatosan nézett le Eir szemébe. Eir magáról is beszélt, így hát Aurora hagyta, hogy elmondja, amit szeretne - Sosem találkozott még saját vértestvérével, tehát legalább annyi tiszteletet megért a dolog, hogy ne vágjon közbe. De aztán indulatosan felelt.
- Szóval nem tudod komolyan venni a S.H.I.E.L.D.-et. És mit mondtál? Szuperhős-óvodát?
Elfordult a szökőkúttól, cspővel támaszkodott a márványnak és karba fonta a kezét.
- Tudod, mit kell tudni az emberekről? Hogy rohadtul megoldanak maguknak mindent. És sokkal erősebbek és okosabbak, mint bárki gondolná. És még tudod, mit? Hogy meg kell védjék magukat a sok baromságtól, ami az égből hullik le nekik. Azaz... Innen. - fordította le mutatóujját szimbolikusan a talaj felé a lány. - Igen, pontosan. Asgard, Jöttünheim, a kree, a sötét elfek és mindenki, eddig csak problémát hozott Midgard életébe. Azért tudom, mert ott vagyok minden nap. Persze. Asgard védelme alatt áll a világ. Hát ebből a mindennapokban nem sokat tapasztalunk a S.H.I.E.L.D.-nél. Igen. Én is ott vagyok.
Majd közelebb lépett és ugyanolyan vehemensen folytatta.
- És mit tudnak csinálni? Tudod, ki a kozmikus fenyegetésekkel kapcsolatban az egyetlen forrásuk?
Mellpáncélját kopogtatva gesztikulált maga felé.
- Itt áll előtted. Egy alig húsz éves, alig tojásból kikelt, tapasztalatlan, zöldfülő asgardi. Én. És megoldjuk valahogy. Tudod, milyen csata közben rájönni, hogy hova tartozol? Amikor először volt a kezemben asgardi kard, mert egy osztag valkűrt mentettünk ki a jégóriások gyűrűjéből, akkor jöttem rá, hogy ki vagyok. Persze, Odin vagy Thor, ilyen apróságokért a legkisebb mértékben sem gondolja fontosnak, hogy lepillantson.
Majd hátrébb lépett és széttárta a karját.
- Tiszteletlen vagyok Asgard királyával? Igen. Mondhatod, hogy nem tudok semmit. Mert ez így is van. Soha nem volt ott, hogy felneveljen, hogy megtanítson bármire is. Kik neveltek fel? Egy midgardi család. Emberek. Akik a sajátjukként fogadtak be. Ők a szüleim. S.H.I.E.L.D. ügynökök, akik becsületre és bátorságra neveltek. Nem Asgardtól kaptam. Hanem a midgardi emberetől.
Észre sem vette, hogy felemelte a hangját a szóáradat közepén.
Csak hosszan fújt egyet és hátrébb lépett. Újra a víz felé fordult és mély levegőt vett, majd kifújta. Nézte a hullámokat.
- De az egyik, amit Odin a soha fel nem bukkanása közben sosem említett, hogy több testvérem is van. Én csak Aldrifról és Thorról tudtam.
Felpillantott a nővérére.
- Mégis, hogyhogy... Úgy értem, Odin felesége Frigga, akkor... Te hogyhogy...?

- Biztos vagy benne, hogy nem hisz halottnak? Hiszen, ha húsz éve keltél ki a keltetődből, de Ízisz az édesanyád, akkor konkrétan több ezer évig voltál benne. Nem gondolod, hogy be kéne köszönnöd, hogy túlélted? Thort is félreismered. Egy emberbe szerelmes, vagy legalábbis volt, hogy még tart-e a kapcsolatuk, azt nem tudom... Mindenesetre sokat elárul, hogy nem Asgardon keresett párt magának. Szegény Sif... Asgardi hercegnő és labdába se rúghat, pedig a rómaiak bukása óta szerelmes. - Hajlamos elkalandozni. Évszázadokon át a mezőket járta gyógynövények után és magára volt hagyva a gondolataival. Az asszociációit néha csak ő tudja követni.
- Látom nem voltál ott se Verdunenél, se Sztálingrádnál. Tudod hány midgardi ölte meg egymást napi szinten teljesen értelmetlen indokok miatt? Mi legalább tudjuk, hogy a jégóriások és a sötét elfek fegyveresei gonoszok. Nem állítom, hogy mindegyikük eredendően gonosz, ám akik sugárvetővel járkálnak, azok mind a kilenc világ elpusztítására törekszenek. Ám az emberek saját fajtársaikat ölik. Ennek szerinted van értelme? A S.H.I.E.L.D. legalább tényleg értelmes célért küzd. Persze hozzám a Vöröskereszt sokkal közelebb áll, gondolhatod.
Gyógyító istenként a vérontást és a harcot alaptermészeténél fogva elítéli. A defenzív harcot a kisebbik rossznak tartja, hisz legalább az egyik oldal életéért küzd, ám a másik oldalt gyilkolja közben. A titkos szervezetek ügynökei is fegyverrel járnak. Márpedig akinél fegyver van, az egyszer használni is fogja. Elise is lehet jó természetű, ám percekkel ezelőtt ölt sötét elfeket. Nem mintha azok jófiúk lettek volna, ám egy újabb nap telt el Hel győzelmével.
- Ragnarok. A világok keletkezése óta meg van írva, hogy a két oldal vezérei hadba viszik népüket, mely mindkét fél kollektív pusztulásával ér véget, így új ciklust kezdvén. Én, ha idő előtt elesem, akkor csak a következő ciklusban térek magamhoz, az előző ciklus emlékei nélkül. Ez a sorsom. Ám Odin és Freya, vagy ahogy te ismered, Frigga, a döntő ütközet előtt reinkarnálódnak, hisz nekik személyesen kell vezetniük a sereget. Az anyámat megölték, ám Friggaként újjá született. Ő Mindenek Anyja és kezdettől való. Ő a Fény női avatarja. Tudom, hogy vallásos hablatynak tűnik, ám vannak dolgok, amiket mi sem értünk.
Hogy tényleg így lenne? Nem tudja. Ezt tanulta, erre nevelték és ezt írják a szent könyveik. Persze lehet, hogy nincs se Ragnarok, se ciklus, ám mivel előző életére nem emlékszik, már ha volt egyáltalán, így ezt kell elfogadnia tényként.
- Egyébként ne érts félre. Hiszek benne, hogy az ember megváltozhat, megjavulhat. Még ha időről időre meg is cáfolnak. Szeretnék példát mutatni, ezért szeretnék csatlakozni hozzátok. Lehet a világokat védelmezni vérontás nélkül is. Például, ha egy istennő kézrátétellel gyógyítja az ügynököket, akár tűzharc közben is.
Eltérő helyen, szellemben és kultúrában nevelkedtek. Eltérő ideje szemlélik a világokat is. Eir látta mind a kilencet. A kilencből hét folyamatosan fejlődik erkölcsileg. Nyolc pedig technológiailag. Asgard megmaradt elavultnak, Midgard és a Jégóriások földje pedig véresnek, ám ettől még a Történelem nem állt meg. A magasabb síkok feladata és kötelessége segíteni az alacsonyabbaknak a fejlődésben. Példamutatással, reménykeltéssel leginkább. Egy istennek számtalan feladata van és az elmúlt pár száz évben Eir nem teljesítette az összeset. Ideje kilépni a fényre. És ki lenne alkalmasabb a feladatra, hogy megtanítsa rá, milyen a modern ember, mint a testvére, aki köztük nőtt fel?
- Persze azt mégse mondhatom nekik, hogy háromezer éves isten vagyok. Thortól is sokkot kapnának a tábornokaik. Segíts nekem alteregót kreálni. Lehetnék például omega mutáns.
Enyhén részeg, nővére felbukkanása miatt enyhén sokkos, a sötét elf támadás miatt közepesen sokkos, testvére működő képességétől pedig egészen az. Képtelen egy épkézláb és normális, istenhez méltó gondolatot kipréselni magából. Nem csoda, hogy csapong és képtelen megragadni a lényeget. Még szerencse, hogy félrevonultak. A harcosok kiábrándulnának belőle. Hiába na, egy istennőnek is lehet rossz napja.

Aurora hallgatta Eirt és forgatta a szemét. Sóhajtva válaszolt.
- Igen. Biztos, hogy nem hisz halottnak. Ha valamit hisz, akkor az az, hogy még nem keltem ki. - Felnézett a nővérére egy bizonytalan pillantással. Rágta az alsó ajkát,mielőtt folytatta. - Igen, eltelt körülbelül hatezer év a fogantatásom és a... Mondjuk, hogy születésem között. Igen, halandó szemmel isteninek tűnhet egy lány, aki tojásból kel ki.
Megvonta a vállát.
- Oké, anyámék népe bonyolult.
Majd sóhajtott és nézte a vizet. Szórakozottan játszott a kesztyűje ujjaival. Érezte, hogy a páncél szorítja a hátát... A forróság ott bizsergett a lapockái között és ki akart szabadulni.
- Hát... Ebben igazad van. - Sóhajtott Aurora újra. Egy pillanatig gondolkodott. - Igen. Minden emberi élet számít... Mind a hét milliárd egy felbecsülhetetlen csoda. És én is minden nap azért kelek fel... Azért, hogy megvédjem mindet, hát nem marhaság ez?
Felnézett a nővérére.
- Ha látnád a szobám, letagadnád, hogy testvérek vagyunk. - Elnevette magát és végigpillantott az asgardi égen. - Istenem... Nem tudod, milyen régóta várom, hogy itt legyek. És ehhez képest, a pizzás dobozok, melltartók, amik között szlalomozok reggel, hogy beszorítsam a kevlár mellényt miközben fogat mosok... Hah. De igazad van. Ebben hiszek én is, és minden nap teszem, amit tudok.
Széttárta a kezét.
- Biztos vagyok benne, hogy egy rebellis, tapasztalatlan, nagyszájú tizenévesnek tűnök melletted. - tárta szét a kezét a lány bocsánatkérően. Majd lehajtotta a fejét és legondolkodva mosolygott. Hallgatta a nőt és furcsa módon... Másodpercről másodpercre ízlelgette a tényt, hogy a nővérével beszél.
Aztán felpillantott Eirre. Elgondolkodott a kérésen és ajkát lesarkítva mérlegelt.
- Hát az van, hogy a S.H.I.E.L.D. árnyékháborút vív egy HYDRA nevű szervezet ellen, - kezdte magyarázólag és gondolkodott még pár másodpercig. Újra a másik szemébe nézett.
- És állandó screenelés van mindenhol. Hogy nem vagy mutáns, az kiderül a szkennereken... Elvégre van asgardi mintájuk, mint tudod.
Végiggesztikulált magán és bocsánatkérően mosolygott.
- De valamit csak-csak kitalálok, ha már a hadnagyuk vagyok, nem igaz? - kérdezte kacsintva. Aztán a vízre nézett és újra Eir felé fordította a szemét hirtelen.
- Ne haragudj, de muszáj...
És már csukta is le a szempilláit. Nem merte felnyitni a szemét egy ideig. Csak gondolkodott, saját fejébe zárva... Ám végülelhatározta magát.

Ahogy felnyíltak a pillák újra, szeme kékje helyén arany fény kavargott, mint a Nap fényétől lángra kapott Nagy Folyó hullámai. Megnyílt pillantása előtt feltárult a világ, a vzíről visszarümemlő csillagfény, a levegőben kavargó infravörös... És nővére.
Ott állt előtte. Ragyogott benne a meleg, éles, tűzforró vörössel, nem az emberek karmazsin életével. Nem is csak egy asgardi átlagos erejével... Nem. Csak egyvalakin látta ugyanezt az árnyalatot.
Saját tükörképén.
Aurora előrébb lépett és ujjai tétován emelkedtek fel. Bőre nagyon puhán ért Eir arcához és ujjbegyei leheletfinoman simították végig az ismerős járomcsont ívét.
- Hát... Tehát... Tehát tényleg igaz...

Egy hirtelen mozdulattal fejezte be az utolsó lépést és mindkét karjával átölelte a nőt, akit sosem látott, ám aki vér volt a véréből és hús a húsából. A nővérét.

Ha még mindig bort inna, akkor most félrenyelné. Ez az információ alapjaiban írja újra mindazt a tudást, amit eddig tudni vélt.
- Hatezer?! Apu több, mint hatezer éves? Akkor én lehetek a legfiatalabb a testvéreim közül. Mármint azt leszámítva, hogy te évezredekig hibernálva voltál egy tojásban. Biztos húsvétra kaptalak. - Ölt nyelvet. A vidámság és a másik ugratása alaptermészet nála. Képtelen az életet komolyan venni az átélt tapasztalatai ellenére is.
Kikelni? Mint valami kacsa? Nem, ha tűz képessége van, akkor csakis Főnix lehet. De király hősnév. Aurora, a Főnix. Vagy csak simán Főnix. Vajon az óegyiptomiak ismerték a főnixt?
Kevlar? Lehet, hogy neki se ártana beszereznie egyet. Lehet, hogy a kisebb kaliber lepattan róla, de ha valaki megküldené egy tárral egy AK-ból... Nos az az ő regenerációja mellett is két-három nap lábadozás, már, ha túléli. A kérdés már csak az, hogy tud-e teleportálni kevlarban. A filozófiája szerint a legjobb trükk a lőfegyverek ellen az, ha az ember egyszerűen a kilőtt lövedék mögé teleportál. Bumeráng lőszert még nem látott.
- Nekem csak Asgardon van ruhatáram. Tudod, az alakváltás előnye, hogy a ruháim a méretemmel és az alakommal együtt változnak. Különben elég feltűnő lenne, ha a floridai strandról Alaszkába teleportálva ott állnék monokiniben egy hóesés közepén. És képzeld, tudok Nickelback autogramos csipkebugyit is. - Így belegondolva húga lehet, hogy felnőttem és normálisabb nála. A szeleburdi kislányossága néha kiborítja Lokit is. Pedig ő a trollkodás szülőatyja.
A midgardiak között folyton háború dúl. Királyok, népek, államok, vallások, pártok és szervezetek között. Fegyverrel, kulturálisan, gazdaságilag, propagandával... mindenhogy, ezerféleképp. Így az sem meglepő, hogy ennek a Shieldnek ellenfele is akad. A természet egyensúlya szerint ahol fény van, ott árnyék is. És a fénylényeknek is van sötét oldala és árnyéka is. A háború valahogy ugyan olyan mozgatórugó, mint az élet és a halál körforgása.
- Akkor szerencse, hogy nincs kilenc fejem, mi? - Hidra. Mint amilyet Héraklész is megölt háromezer éve. Azt hitte már rég kipusztultak. Legalábbis soha életében nem látott még élő hidrát. Van egy csontváz Asgard trófeatermében, de valahogy sosem tudta elképzelni, hogy hogyan lehetnek életképesek kilenc aggyal. Háromezer év elég hosszú idő ahhoz, hogy egy természetfeletti lény emberi intelligenciát növesszen. Szóval húga hidrákat kerget. Izgalmas lehet.
- Asgardi minta? Thor meglátogatott egy spermabankot? Nem is tudtam róla. - Ámul el. Eddig nem is tudta, hogy van simán Shield nevű szervezet, azt meg pláne, hogy asgardi mintákat gyűjt. Látszik, hogy a Harvardon az emberiség normálisabb világában forgolódott eddig. Kellett a szabadság, ám ideje visszatérnie a bizniszbe, az események sűrűjébe.
Ne haragudjon? Miért kellene haragudnia? Az elméjébe sem próbálnak beleférkőzni és fájdalmat sem érez. Tehát ez a valami, akármi, amit Elise csinál nem ártalmas. Akkor miért kért tőle bocsánatot? Ennyire zavarja, hogy mások így látják a szemét? Jó, tény, Asgardon furán mutatna a napszemüveg.
- Most amúgy mit is csinálsz?
Nővére elég szokatlanul és furán néz ki amikor ezt az izét csinálja a szemével. Eddig elég ritkán látott ilyet, sőt az is lehet, hogy soha. Így csak arra jön rá, hogy őt nézi, de nem az anyagi síkon. Talán asztrál látás? Vagy akkor nem kéne fennakadnia a szemének és a szemfehérjéjének nem kellene kékesen fénylenie? A jó ég se tudja, hogy ez meg milyen képesség, de biztos a tűzhöz kötődik valahogy.
Eddig soha nem gondolt bele, hogy az infravörös tartományban hogyan nézhet ki - miért is gondolt volna bele? nem rendelkezik infralátással - így arról sincs tudomása, hogy eltér a közrendű asgardiaktól. Nyilván el kell térnie, mivel ő isten, azok meg nem, viszont Asgardon az istenek is halandóak.
A gyógyításhoz legszorosabban kötődő érzelem a szeretet. Minden pozitív tulajdonság és cselekedet ebből fakad. Így nem csupán jóleső érzéssel, hanem életenergiával is eltölti, ha szeretik. Nővére ölelő karjai majdhogynem úgy hatnak rá, mint amikor egy telefont rádugnak a töltőre, szinte világít spirituálisan. Aurája aranyszínben kiteljesedve ragyog. Már, ha akad a közelben olyan, akinek működő auralátása van. A mai nap után már ezen sem, sőt szinte semmin nem lepődne meg. Ez a csodák napjainak egyike, szinte lírai.

Aurora széttárta a kezét.
- Hát, bombasztikus húsvéti ajándék vagyok, ez nem vitás, meglepetés húg, extra tüzes, extra felvágott nyelvvel és a legfárasztóbb, intrikált, csak geekek számára érthető viccekkel. Also, a te szóhasználatodban tűzistennő. Prémium csomag.
Játékosan meghajolt, miközben elmosolyodott. Úgy tűnt, a nő hasonló észjárással volt megáldva, mint ő, láthatóan egy húron pendültek - Vigyorogva hallgatta Eirt, ám a Nickelbacken csak csóválta a fejét.
- Maradnék egy Witcher III vagy Doctor Who pólónál, egy passzoló farmernél, sportcipőnél és kész. Sosem voltam balerina-típus. Focista vagyok, nem pompomlány. - vont vállat. Háttal könyökölt neki a szökőkútnak, amitől halkan csilingelt a páncél és vállait még feljebb tolta a póz. Hanyagul keresztbe vetette egyik hosszú lábát a másik felett.
A hidrás utalásra csak vigyorogva bólintott, de az asgardi minta kapcsán már sóhajtott egyet.
- Én. Én vagyok az asgardi biológiai minta forrása. És mielőtt bármi sikamlósabbra gondolnál, vérvétellel jutottak hozzá. Tudod. Tűk, fecskendők, mikroszkópok. Science. Mer'hogy azt is tud a S.H.I.E.L.D., nem csak lövöldözés össze-vissza és jól hangzó parancsszavak és kábeleken ki a helikopterekről és beugrálás ablakokon. Bár az utóbbiak izgalmasabbak. - nevetett fel.

Amikor pedig a másik rákérdezett, hogy mit csinál, nem válaszolt. Csak hozzáért a nő arcához... És átkarolta a nővérét. Hosszan, nagyon hosszan tartotta a karjában, majd végül, talán percek, talán órák múlva, hátrébb lépett, továbbra is Eir vállán tartva a kezét.
- Azt hiszem... Azt hiszem, hazatértem... sister.

Elismerésem. Nem hiszem, hogy tudnék ilyet írni...