Keevan Wright

Név: Keevan Wright – X23-as alany

Alias: Living Weapon

Avatar: Hattie Watson

Tudnivalók:

• 22 éves, kissé alacsonynak mondható nő a maga 157 centiméterével. Alkata vékony, izmos. Bőre fehér színű, arcán kissé szeplős. Hosszú, természetes vörös hajjal áldotta meg az ég, aminek intenzitásán gyakran segít hajfestékkel. Íriszei aranybarna színűek, leginkább az olvadt karamellhez, vagy a mogyoróhoz hasonlítanak- attól függően, milyen hangulatban van a fiatal nő. Bőrét számos tetoválás ékesíti, ezek akkor varratta magára, amikor kiszökött a laborból, ahol tartották őket.
• Keevan személyisége változékony. Egyszerre egy mosolygós, kedves, ösztönösen segítséget nyújtó lány és… az a démon, aki mindenféle hezitálás nélkül képes kitépni a nyelvét annak, akinek szavai vérig sértik. Nem érdeklik túlzottan az őt körülvevő törvények, saját megítélése szerint cselekszik és lázadó, makacs jellem. Többnyire csöndes, ha egy társaságot megszokott azonban kinyílik és közvetlenebbé válik.

Képességek :


• Emberfölötti kondíció: Ereje, állóképessége, gyorsasága, érzékelése, regenerációja, immunitása és szellemi képességei magasan az emberektől megszokottak fölött áll, megközelíti egy kriptoniét, ha nem egy szinten áll vele. Emellett szépsége is az átlag fölé emelkedik annak ellenére, hogy nincsenek különleges, utánozhatatlan vonásai, van benne valami, ami megragadja a figyelmet és csöndes tanulmányozásra ösztönzi a másik felet.

♦ Súlyos hátrány: Keevan testén számos kísérletet végeztek el, melyek során idegen fajok DNSeit ültették be. Bőre nem ápol baráti viszonyt a műanyaggal. A közvetlen érintése hosszú órákon át tartó, testén átcikázó érzést vált ki belőle, ami az érintés hosszúságától függően kifejeződhet akár égési sérülésben, koncentrálási problémákban is. Hogy miért ez az az anyag, amit képtelen elviselni… Rejtély marad, mert a vele kapcsolatos dokumentumokat megsemmisítették. Azzal magyarázza magának, hogy az eltelt évek alatt rajta végzett töménytelen mennyiségű kísérlet mellékhatása.[/color]

Karakter alkotó pontok:

• 0 pont: Titulus- Pincérnő
• 0 pont: Közelharci képzés
• 0 pont: Titulus – Egyetemi hallgató
• 1 pont: Harci képzés – Kézzel, lábbal, fegyverrel, foggal és körömmel gyilkolni képes
• 4 pont: Kiemelkedő különleges képesség: Fentebb részletezve.

Előtörténet:

Emberi lét. Annyi mindent érthetünk alatta és… Nekem talán egyik értelmezés sem jutott ki.
Nincsenek emlékeim az életemről. Arról, ami talán nem a labor falain belül zajlott- felügyelve, szabályozva. Az anyám arcára nem emlékszem, egy képet sem láttam róla sosem. Az apám kiléte rejtély, erről nyomokat még az aktákban sem láttam sohasem, amikre szinte szemgolyóimat erőltetve vetettem lopott pillantásokat.
Amióta képes vagyok visszatekinteni a múltamra, egyedül vagyok.
A sötét cellában, ahol csak akkor gyúlt fény, amikor idegenek- szótlanságba burkolózó tudósok és ápolók gyógyszereket vagy injekciókat hoztak. Létrejöttöm oka pusztán annyi, hogy fegyverre volt szükségük. Egy tökéletesen irányítható, minden parancsot követő gyilkoló gépre. Sokszor ébredtem arra akkoriban, hogy a gyűrött és szakadásokkal tarkított ágyneműbe görcsösen kapaszkodok, könnyeimet nyelve. Mások előtt sosem sírtam, ennek helytelenségét hamar megtanultam. Az ő szemükben nem voltam más, mint egy kísérleti alany, egy lehetséges pénzforrás. Lassan hinni kezdtem nekik, de ezután…
Valami megváltozott, amikor átszállítottak egy másik laborba. Ott találkoztam M13-al, a szőke fiúval, akinek sikerült meggyőznie arról, hogy értékes élet az enyém is, többre érdemes. Azt hiszem, ez volt az első alkalom, amikor valaki… érző lényként bánt velem. Furcsa érzés volt, mi tagadás. De apránként egyre közelebb került hozzám, a testvéremmé vált. Talán az egyetlen kapaszkodóvá, ami illékony józan eszemnek legutolsó reménysugara volt.
Évekkel később engem egy újabb intézménybe szállítottak, őt pedig az anyjával együtt kidobták az intézményből. Ekkor már eléggé képzett voltam ahhoz, hogy szóba kerülhessen az eladásom, egy komolyabb maffiózó testőrének szántak. Úgy éreztem, lassan megfulladok és valami mélyről, nagyon mélyről jövő lökéshullám lerántotta szemeim előtt a sötét függönyt… Amikor pedig magamhoz tértem, az épület előtt álltam, jobb karomban egy férfi levágott fejét tartva. A testemet takaró hófehér ruha nedves, vértől áztatott és büdös volt. A gyomrom egy másodperc alatt felkavarodott és térdre rogyva adtam ki mindent, ami addig bennem összegyűlt. Remegő térdekkel álltam fel és rövidre nyírt hajamba túrva kiszedtem belőle az oda ragadt, képlékeny szövetmaradványokat, majd futni kezdtem.
Azóta sem tettem mást, csak futottam. Az első hetek borzalmasan lassan teltek, szinte ki sem mertem mozdulni a düledező raktárépületből, ahol meghúztam magamat. Az éhség azonban nagy úr, apránként nyitottam az emberek felé… Egy hajléktalan szállón kezdtem önálló életemet, de visszaemlékezve annál gyönyörűbb helyet nem láttam. Nem vettek körül orvosok, fehér köpönyeg és testembe vájó szikék, vagy maró mérgek. Szabad voltam… az érzés pedig magával ragadott. Hónapokkal később elkezdtem dolgozni pincérnőként és miután hamis papírokat szereztem, egy egyetemre is jelentkeztem. Olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna, én pedig ennek minden pillanatát meg akarom élni.

Csinos és veszedelmes. Ez már döfi! Nem szívesen másznék rád az érettségin, engedély nélkül... Ha már engedély kérésnél járunk a lapod ELFOGADVA
Ha még nem tetted meg foglalj avatárt és sipirc elkapni a gonosz laboros bácsikat!