Rositano's

Remek kis söröző, bár. Ebédidőben és péntekenként esténként ételt is felszolgálnak. Az olasz tulaj és legnagyobb fia főznek, így sejthető, igazi itáliai ízekkel is találkozhat az erre tévedő vendég. További különlegessége a helynek, hogy európai söröket is felszolgálnak. Akad itt német és osztrák főzésű sötét búzasör éppúgy, mint angol pale ale.

Akadnak koncertek is. Rendszeresen lépnek fel kisebb amatőr csapatok, fellépők. Bár jellemzően zenészek szerepelnek a színpadon, néha egyéb műsorszámokat is látni, mint példának okáért bűvészmutatványt.

Összességében egy apró, szerethető hely.

A péntek nálam általában három dolgot jelent biztosra: etológia előadásokat az elbűvölő, idős professzorral, Mr Charles Senowskival; fekete-fehér filmeket a késő éjszakában, és egy sörözős-beszélgetős estét a kettő között. A sörözésben általában Amy és Clay a társaságom, de előfordul, hogy többen is összegyűlünk valamelyikünk ismeretségi köréből. Most éppen egy lány ül velem szemben, akivel biokémiára járok, és akinek megismerkedésünk óta fixa ideája, hogy kellő energia ráfordításával ráébreszthet, hogy mégiscsak hetero vagyok. Vagy legalább biszex. Amúgy nem rossz társaság, kifejezetten kellemes vele zenéről és filmekről beszélgetni, és még a flörtölés is hagyján, de azt már nehezen viselem, amikor bizonyos alkoholszint fölött komolyabban is próbál közeledni.

Perpill még színjózan, az első söre gyöngyözik előtte a pohárban, mközben azt fejtegeti, hogy mennyi, a Beatleshez hasonlóan tehetséges zenekar merült feledésbe az ő árnyékukban. Időnként közbevetek egy megjegyzést, de valójában kevéssé tudok figyelni: a szemközt lévő ajtót nézem, ahogy nyílik és csukódik, és minden egyes belépőnél remélem, hogy fogadott testvéreim egyike az. Hosszú volt ez a hét, jól esne most valamelyikükkel lazítani egy kicsit ahelyett, hogy kultúrkritikai eszmecserét folytatnék Lindával.

Majdhogynem fáradtnak érezte magát, amikor ujjaival megkapaszkodott a szék karfájában és rárogyott, mellőzve minden nőiességet és finomságot. Az asztala lapján halmokban állt a kijavítani való dolgozat és… egy rezignált pillantást vetett az órára. Beletúrt rövidre vágott tincseibe és alsó ajkát beharapva keresett egy tollat, maga elé húzta az első halmot és elmosolyodott billie kacaját hallva. Lopva a TV képernyőjére pillantott, a négy éves csöppség a Tom&Jerryt nézve kötötte le figyelmét, így a lány is visszafordította azúrkék tekintetét a lapokra és összevont szemöldökkel látott neki a javításnak.

Órákkal később hátradőlt, megdörzsölte a szemeit és reflexszerű mozdulattal indult el a csöppségnek elkészíteni a vacsorát és a fürdővizet, majd miután visszavitte a kicsit a hálókörletébe, vett egy mély levegőt. Fejét az ajtajának döntötte és csak egy rövid pillanat erejéig hunyta le a szemét, amikor megcsörrent a telefon.
Rosie.
Nézte a halkan vibráló készüléket és végül rákoppintott a hívásfogadásra… Tizenöt perccel később pedig letusolva, felöltözve, kezében a kocsi kulccsal vánszorgott ki az épületből, hogy eljusson egy nemrég nyílt helyre, ahol a legjobb barátnőjével kellett volna találkoznia. Miközben kitolatott, felötlött benne a gondolat, hogy mennyire fáradt valójában. A visszapillantó tükörbe nézve pislogott néhányat és végül gázt adva kilőtt a város sötét utcáin.

Két tenyerét ráfektette a bejárat vaskos ajtajára, majd egy enyhe lökéssel kinyitotta azt és belépett. Kellemes hangulat fogadta, a gépből szólt a spotifyon betett zene és látta a színpadra készített eszközökből, hogy Rosie már intézkedett. Léptei a pulthoz vezettek és kért egy kávét, majd felülemelkedve a lesajnáló pillantásokon, a sarokasztalhoz lépegetett, ahol a vörös hajú lány várta.
- Hello, sweetie.- Búgta nőihez képes mély hangján és futólag elmosolyodott. Rakoncátlan tincseit a füle mögé simította és körbepillantott a népszerűnek látszó, zsúfolt helyen. - Azt hiszem, te vagy az első, aki értesül a városban egy új szórakozóhely megnyitásáról.- Kortyolt bele a forró, keserű fekete lébe, majd a csészét az asztalra téve eltolta magától.
- Te is tudnád, ha az anya- tanár- badass katona szerep nem kötné le minden percedet.- Húzta fel az orrát a lány, barna szemeiből áradt a jókedv és Tammy nagyon lassan elmosolyodott, bólintva egy aprót. Ami szabadideje marad… Abban megpróbál lavírozni Rosie, az éneklés és Cael között, akivel még mindig nem tudja, hányadán is állnak pontosan. Felrémlett benne a magas, szőkés hajú férfi arca és még így, látatlanban is kihagyott egy ütemet a szíve. Fejét megrázva pillantott a csészére és ujjait köré fonva arcához emelte a gőzölgő italt.

Ha péntek, akkor sörözés. Tervben és elvben legalábbis. Most azonban olyan beadandót sikerült Claynek kikapnia, ami ma éjféli határidőre kész kell hogy legyen. El is képzelte, ahogy kedves oktatójuk péntek késő este a gépe előtt ül, és várja a hallgatók munkáit. Ő minden bizonnyal így látta jónak, ez volt számára az események természetes folyása. Hősünk azonban koránt sem érezte ezt annyira természetesnek vagy éppenséggel igazságosnak.
Mondhatni piszkosul szerencséje volt, hogy az anatómia az egyik erőssége, így ugyanis nagyjából egy óra alatt befejezte a vélhetően több naposra szánt munkát. El is küldte hát a végeredményt, majd ahogyan azt ilyenkor illik, alaposan leporolta két tenyerét. Komoly munka volt, hiszen a hétvégéhez közeledve minden munkát egyre nehezebbnek érez az ember fia.

Nem úgy, mint egy jó pofa sört, ami mindennél könnyebben csúszik ilyenkor. Ahogyan a söröző ajtaja is végtelenül könnyedén nyílik ki, mikor az éppen arra eső kezével belöki azt maga előtt. Fél pillanatba sem telik, hogy tekintete megtalálja régi jó barátját. Néhány hosszú lépés - nem fröccs -, és már ott is van mellette.
- Szép jó estét! Remélem, nem késtem még le semmiről! - szólítja meg Quentint, és széles vigyorral nyújt kezet neki.

Clay barátságos mosolyától mindjárt nekem is jobb kedvem támad, és az egyik üres szék felé intek.

- Dehogy késtél. Mi is az első pohárnál tartunk még - illetve Linda talán az első kortynál, gondolom kissé szarkasztikusan, mert a lány pohara látszólag épp olyan érintetlenül áll, mint amikor a kedves, vörös hajú pincérnő letette elé.

Linda vet egy nem túl barátságos pillantást Clay felé, aki azonban nem látszik észrevenni ezt, vagy legalábbis nem törődik vele. Ahogyan én sem. Bár soha senkit nem rekesztünk ki a társaságunkból sem viselkedéssel, sem témákkal, tudom, mi a lány problémája. Reménykedett egy kettesben eltöltött estében, ami ma… talán… végre… másképp végződik. Nekem azonban semmi kedvem nem volt megismételni ezt az ezerszer lejátszott forgatókönyvet, még akkor sem, ha a szövegkönyv most határozottan kevésbé volt szuggesztív, mint a legtöbb alkalommal.

- Amy hol marad? - nézek föl Clayre, és szinte érzem a bőrömön Linda pillantásának sötétülését. Féltékeny. Ha tudná, mennyire célpontot tévesztett…

A zene enyhén darkosra vált, a Devil Like Me egyik nagy kedvencem Gareth Dunloptól. Fölállok, kihörpintve az utolsó korty sört a pohárból.

- Elmegyek veled a pulthoz…. Linda, neked hozzak valamit?

Ha tekintettel ölni lehetne, nem sok esélyem lenne ma este hazamenni innen. Így megúszom egy vonakodó válasszal, és már indulnék is a bárhoz, mikor megérzem az érintést. Az agyamon. De tényleg, konkrétan olyan, mintha valaki az ujjaival tapogatná a fejem belsejét. Zavartan pislogok, de pár másodperc után az érzés elmúlik, én pedig úgy döntök, hogy ezúttal bontatlan sört kérek. Ki tudja, mi volt az előzőben...

Tammy vett egy mély levegőt és rezignált pillantását tovább vezette az asztalra. Vékony ujjai a fehér porcelánon köröztek, alsó ajkát szelíden beharapta és próbált nem Caelre gondolni... Sikertelenül. Mióta a férfi újra szerves részévé vált életének, képtelen volt elvonatkoztatni tőle. Egy külön világ volt, egy Nap, ami körül sodródott saját, szürke kis világa.
S hogy hányadán állnak a gyermekkori legjobb baráttal, az orvossal... Nem tudta megmondani.
Gyomra görcsbe rándult, ha meglátta- különösen azóta a nap óta, amikor segített neki kitakarítani a pincéjét és végeredményként egymásba gabalyodva dőltek el a baldachinos ágyon... Érezte, hogy a pír végig kapaszkodik nyakán, arcának hófehér bőrét színezi és a csészét letéve megdörgölte a felhevült területet.
Caellel túlléptek egy olyan határt, ahonnan nem volt visszaút és bár a férfi boldognak tűnt, Tammy félt, hogy nem tudja teljesíteni annak elvárásait. Igazán szóba sem került közöttük azóta bármi olyan, amiről tudná, mit is kellene gondolnia. Vajon egyáltalán a barátnőjeként tekint-e rá a férfi? Szája széle akaratlanul is megrezzent a gondolatra. Annyira... Úgy tűnt, hogy nincs szükség közöttük címkékre, mert amit érzett az mély volt, ősi és megmásíthatatlan. Most mégis fél karját adná a bizonyosságért.
Fejét megrázta, szőke tincsei a levegőben röppenve csapódtak feje két oldalának és felállt az asztaltól.
- Hozok egy whiskyt, valamit neked esetleg...?- Pillantott a mogyoróbarna szemekbe és elmosolyodott. Ha nem Rosie az, aki hívja magával, talán meg sem mozdul. Will is noszogatta ugyan, hogy az X-Men csapat grillpartijára vonszolja el magát, de a lány nem érezte a leghalványabb késztetést sem rá. De fáradtsága abban a pillanatban elillant, amikor a vörös hajú lány meglebegtette szemei előtt az éneklés lehetőségét.
Apró léptekkel nyomakodott a pult felé, elfojtva egy ásítást, kezében szorítva pénztárcáját, amikor megérezte az egyhangúságból kiemelkedő elme jelenlétét. Pontosan tudta, hány mutáns veszi őt körül, elegendő volt egyetlen pillantás a szemekbe a legsötétebb titok kiolvasásra került. Ez az elme azonban egy átlagemberhez tartozott, szinte hívta magához makacs ellenállásával. Egy hosszú pillantással adózott a férfinak és a mellette lépdelő szőke társának, majd miután kikérte a whiskyt, visszasietett az asztalhoz és Rosie elé helyezte a neki szánt italt, majd miután elfogyasztották és felkonferálták őket, fellépett a pódiumra és belekezdett a dalba.

Néhány kósza pillantás bőségesen elég volt, hogy Clay felmérje a helyzetet. Linda nem mostanság vette a fejébe, hogy Quentin márpedig heteró lesz, kizárólag az ő kedvéért. Általában egészen szórakoztató, ahogy próbálkozik, ám egy idő után dühössé és türelmetlenné válik. Olyankor rohamléptekben szokása az elviselhetetlenség határa felé táncolni.

- Akkor gyorsan be is szállok, míg nem késő! - feleli derűsen barátjának. Ezzel együtt el is indul a pult felé, láthatóan nem egyedül - Amy ma nem jön. Vagy ha mégis, akkor késik. Tudod, néha van, hogy szereti a spontaneitást olyankor is, mikor egyáltalán nem volna muszáj - teszi hozzá még vigyorogva.

- Egy korsó barna búzasört szeretnék kérni, és egy... - ezzel Quentin-re pillant, jelezve, hogy a vendége egyre. Ha nem is késett el a fiú mondása alapján, azért bevett szokásuk, hogy aki később esik be, meghívja a másikat. Ez persze igen gyakran Clay szokott lenni, de ő ezt sosem bánta.

Ez idő alatt Linda tekintete képletes lyukakat éget a hátába úgy szívmagasságban, és képzeletben minden bizonnyal felrobbantja a fejét is, de ez annyira sem érdekli most, mint hangyát egy hírlap. Az új zenére viszont felfigyel, mert ahhoz új hang is társul, amit eddig még nem hallott. A dalt viszont ismerte már valahonnan, elméje azonban emlékeiben férfi énekhangot párosított hozzá.