FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeKedd Okt. 04, 2016 4:17 pm

Elise Heart átfordult Amerika Kapitány feltartott vibránium pajzsán és térddel érkezett a támadó mellkasába. Kigurulta a zuhanást és a következő harcoló fél szikrázó gumibotja már csak centikre volta az arcától...
Combjain, lábszárain végigrobogott az erő, mielőtt talptaiból előrobbantak a lángok. Mint egy rakétát, vetették fel ívben a levegőbe újra és jobb lábát maga elé szegezve, karjával blokkolva érkezett, kivédve az elsöprő forgórúgást. Ütése lendült és találatát blokkolta egy másik alkar, ő pedig felkarjával tudta már csak hárítani a kőkemény jobb alsó horgot. Repült volna a következő ütés, de vállal érkezett a nő mellkasába, majd félkörben fordult sarkon, elugorva a rohamban érkező ügynök elől. Balra majd jobbra szökkent, majd balra és... Megint balra és a ritmusváltástól az utolsó pillanatban megzavarodó, meglepett férfi felé már zuhant is Elise ökle, majd még egy, majd a blokkolás lehetősége előtt elrugaszkodott és térddel repült a másik mellkasába. Érezte, hogy közben majdnem Steve-be botlott, így hátát nekivetette a férfi hátának, vállaik ugyanolyan szélesek voltak, és a lány kinyitott ujjai között lángok szökelltek fel...
- Állj! Állj, állj, állj - mondta a tréner és hangosan lihegett a padlón, majd térdére támaszkodva egyenesedett fel. - Heart ügynök, képességek nélkül, melyik részét nem értette ennek az egyszerű kérésnek?
- Huh.. Igen, bocsánat - mondta könnyed, de némi bűnbánó hangon, vigyorogva a lány.
Tizenhat S.H.I.E.L.D. ügynök feküdt, ült a földön körülöttük, támaszkodott levegő után kapkodva a bordásfalnak, vagy egymásnak. Steve Rogers és Elise Heart ott álltak a gyűrű közepén majdnem sértetlenül. Elise alsó ajka felrepedt, ám mostanra csak pár vércsepp emlékeztetett a gyorsan begyógyuló seb helyére. Enyhén emelkedett és süllyedt mellkasa, de közel sem zihált, mint a kettejük által leterített osztagnyi ügynök.
- Oké. Oké, mára elég lesz - mondta szuszogva az edző. - Legközelebb pénteken, és Kevin, gyakorold azokat a lépéseket meg a hárítást, Heart egy oldalugrással úgy billentett fel, mint egy bowling-bábut. Lily, te meg szedd össze magad, ha nem mered megütni Steve Rogerst edzés közben, akkor mégis mit fogsz tenni a HYDRA kommandósokkal, elmeséled nekik a szeretet erejét? Bruce, ha a pajzs szelétől is padlót fogsz, menj inkább krumplit szedni haza Utah-ba, és Amber, láttam, hogy végig vigyorogtad az ökölváltást Hearttal, ez nem pankrációs lányegylet, viselkedj ügynökként.
- Uram, szerintem elég komolyan vettük, Elise konkrétan forgórúgással küldött padlóra.
- És meg is érdemelted. Ed, Karl, ti meg úgy estetek össze Rogers kapitány jobb egyenesétől, mint a bedrogozott kismajmok. Jézusom. Pajzs, utána jobb egyenes. Várható volt.
- De uram... Annyira emberfeletti...
- Igen, az a sebesség és az erő...
- NEM ÉRDEKEL! Szerintetek egy testvériségi mutáns majd lelassít, hogy utolérjétek fair küzdelemben? Nagyon helyes, hogy seggre lettetek rakva mind, na most irány, valakiknek a barátja/barátnője ideges lesz, ha nem ér haza vacsira. Lelépni!


A S.H.I.E.L.D. ügynökök fele tisztelegve köszönt el Rogers kapitánytól, a másik fele ökölpacsizott Heart ügynökkel, míg végül csak Steve és Elise maradtak az edző csarnokban.
A lány a Kapitányra nézett.
Mindenki más valakihez hazament. Mindenki más alig várta, hogy munkából hazamenjen a magánéletébe. Az életébe.
Csak nekik kettejüknek volt a S.H.I.E.L.D. a munka és az otthon és a magánélet és a minden, minden nap, 24/7.
Az esti sötét odakint benyomakodott a sok emelet magasan világító reflektorok ellenére is. Elise lehúzta a fejéről a védő sisakot, az ügynökök lepakolt kevlár mellényei tetejére rakta. Mindenki másnak velük edzeni kötelezően kevlárban kellett.
Megfordult és Steve-re nézett.
- Kapitány? Még egy pár kör csak levezetésnek?
Ökleit közben felemelte alap támadó állásba. Nem túl feszülten vagy dinamikusan, csak várakozva.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzer. Okt. 05, 2016 11:05 am

Nem kenyerem az erőszak, így sosem kedveltem az élőküzdelmes edzéseket. Annál is inkább, mert mostanában inkább elkerülöm az embereket, főleg némelyik ügynöknőt, mert úgy érzem, az érdeklődése.. Nos, nem kifejezetten professzionális.
Kifejezetten rosszul esik, mikor megpróbálnak összeboronálni némelyikkel, és nem értik meg, hogy nekem különösebben nem sok igényem van rá. Nem kell egy nő az életembe, aki miatt még aggódnom is kell, és aki a gyengepontom lehet egy ellenséges erővel szemben. Így, hogy a személyi identitásom sem titok a világ polgárai előtt, így meg különösebben veszélyes.
Bár az ügynöknők általában véve tesznek arról, hogy ne csupán mások gyengepontjai legyenek.
Heart ügynököt például öröm nézni, mintha a kisujjában lenne minden küzdősport, és persze a képessége sem válik hátrányára, perdül-fordul és lángvirág nyílik a tenyeréből, ámulva nézném, ha nem lenne egyéb dolgom, és bár a keleti harcművészetekben sosem voltam otthon (pedig mit sem tudok Vietnámról) pár hete szorgalmasan gyakorlom mind a kung-fu, mind a karate elemeit.
...ha választanom kell, gondolkozom, miközben szorgalmasan a védésre megyek rá, az eszem teljesen máshol jár, szóval, ha választanom kell, akkor inkább a karate. Egyenes, és körmozgás, letisztult vonalak, formák, tiszta, pontos szabályok (persze, ki nézi a szabályokat, ha az életét védi egy éles küzdelemben). Ezzel szemben a kung-fu tele van fölösleges mozdulatokkal ,szemfényvesztő elemekkel, skorpió-farok, meg forgószél ugrás, micsoda nevek ezek.. hiszen ez nem más, mint tánc, én pedig... - nagyot nyelek, bekaptam egy gyomrost - én pedig sosem tudtam táncolni.
Elhajítom a pajzsom, de amolyan tessék-lássék, sete-suta a mozdulat, nem is találom telibe a célpontot, csak a széle legyinti meg, de rosszul lép as srác, attól is eldől, mint a zsák. Hoppá. Azért figyelmeztetem magam, hogy elnézést nem kell kérnem.
Végül a kiképző lefújja a mérkőzést, és csodálkova ocsúdok fel, hogy csak Heart ügynök és én maradtunk talpon.
Pedig azért annyira jól nem ment ma...
- Nem is értem. - vonok vállat, miközben leveszem a kesztyűmet - Pedig ma.. nem voltam a topon.
- Maga háborús hős, Kapitány
- legyint a kiképző - A világháborúban nőtt fel, ott lett férfivá, úgyhogy egy gyengébb napján is kenterbe veri a mai fiúkat pusztán az ösztöneivel.
- Jó kondiban vannak-
védem meg őket, de erre is csak egy fitymáló választ kapok.
- Kondit egy majom is tud szerezni magának, de a túlélési ösztön, a reflex... Na, hív a kötelesség. Kapitány.. Megtiszteltetés, mint mindig. Heart ügynök.. Gratulálok a teljesítményéhez. - biccent a lánynak is, aztán határozott léptekkel elsiet.
- Szép munka. - szólok Heart ügynökhöz, az őszinte elismerés jegyében. - Ma aztán beleadott anyait -apait. Azt hiszem, kicsit le is perzselte a szemöldökömet. - jegyzem meg, megdörzsölve az említett testrészt. Sok pihenőt mondjuk nem ad, mert nekivetkőzik, és újra támadóállásba helyezkedik.
Nagyon halványan elmosolyodok.
- Nem annyira kenyerem a verekedés, ha nem muszáj. - jegyzem meg, de azért nem kell noszogatni. Mi dolgom lenne. Nem sok.. Nem vár haza senki. - ám legyen, vezessük le.. A fölösleges energiát.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzer. Okt. 05, 2016 7:33 pm

...
- Úgy értem... Transzparencia, Cap.
Elise most már lihegett egy kicsit, és alkarral hárította Steve jobb egyenesét. A férfi klasszikus, letisztult, de követhető módon harcolt... Ijesztő nagy hangsúllyal a combokon. Steve hosszú, erős lábakon állt, és lendületesen tudta használni őket harc közben. Elise sejtette, hogy he mellkason térdeli a férfi úgy, ahogy ő is szokta íves érkezéskor a támadókat, akkor valószínűleg még ő is padlóra kerül a találattól.
Balra ugrott, majd jobbra és felfele ütötte Steve találatát. Elise is hosszú lábakon harcolt, és nem is félt a lendületét és mozgékonyságát bedobni Steve letisztultan klasszikus mozdulatai ellen. Jobb horoggal térképezett fel és az ökle vibrániumon csengett, ám közben balja egy oldalról ívelő csapással repült Steve arca felé.
- ... Mert oké, hogy Fury... Kompartmentalizál. Huh. Elismerem, vezetőként tennie is kell, ő a stratégiai döntéshozó. Viszont ha nem látunk rá arra, amiért felelünk... Cap. Gondoljon bele.
Kikanyarodott az érkező pajzs elől és hátrébb ugrott, majd a támadó Steve felé lendült és egész egyszerűen felszökellt a levegőbe, a rézsútosan tartott pajzsra lépve, bal lábának kinetikus energiájával lökve felfelé magát és a férfit lefelé. Ahogy érkezett, az energia végigfutott a tagjaiban és bal lábujjaitól kezdve talpán át vádliján és combján futott végig a sokk, ahogy a megtalálta a talajt, de mteljesen összehajlott és csípőjéig már nem ért fel a hullám. A lány guggoló pózben érkezett, majd söpört egyet vakon jobb lábával hátrafele és a hátára fordult, beleadva oldala és hasfala teljes erejét.
Mellément a találat. A vibránium pajzs a gyomránál állt meg. Bólintott, és feltartotta jobbját Steve felé, segítséget kérve a felkelésben.
- ... Mi egy megállapodást eszközöltünk ki mutánsok és Inhumanek közt, Cap. A nevünk ismert. Ha nem tudjuk a következő támadást elhárítani, mert nincs meg az információnk hozzá... Akkor ki lesz a felelős? Mert a mi nevünk van odakint.
Karjait széttárva vállat vont, majd jobb lábát söprésben hátradobva állt újra alapállásba. Ökleit egy kicsit táncoltatta maga előtt, majd támadott. Jobb egyenes, majd bal, majd megint jobb, majd rúgás, majd megint jobb, majd bal forgó rúgás, majd nekifutásból szökellés és teljes jobb egyenes rúgás. Steve-et blokkolásra késztetve szorította hátrafele, majd a talajra érkezve, kigurult a pajzs elől és most ő kellett fokozatosan meneküljön.
- ... Csak azt mondom... Amikor aláírtam azt a papírt, azt mondta, Cap, hogy a világnak hősökre van szüksége.
Blokkolt, hárított, majd ütött és ütött megint. Egy érkező pajzs elől már nem volt ideje kilépni...
Az erő végigrohant a tagjain és talpaiból újra előrobbant a tűz, nagy energiával lökve hátra a lányt. Széttárt lábakkal ért talajt, majd felegyenesedett és leengedte karjait. Egy fokkal jobban szuszogott.
- ... De ha a hősöknek szüksége van a S.H.I.E.L.D.-re...
Vállat vont.
- Néha attól félek, hogy nem érünk oda időben. Hogy a HYDRA, vagy a Testvériség vagy aki épp a Földre támad, mert ez lassan szezonszerű sporteseménnyé válik, gyorsabb lesz nálunk. Akik meg kéne védjük őket, mutánsokat, és Inhumaneket, és embereket, és mindenkit, mert mindenkinek az élete egyformán számít, vagy nem?
A szekrénynek támaszkodott. Majd Steve-re nézett.
- ... És ha azért nem érünk oda, mert nem kaptuk meg az információt, mert még Ön nem tudja, a HYDRA egyáltalán mi a jó francot keres még a mi századunkban errefele, és Fury nem mondta el magának, és ezen múlnak életek, vagy én nem tudok reagálni időben, mert még mindig nem kaptam rá választ, hogy az a földönkívüli infúzió mi a jó lófaszért volt a karomba kötve és ezért nem tudok időben reagálni valamire...
A Kapitányra nézett bocsánatkérően.
- Tudom, tudom... Language.
Majd újra maga elő nézett. Kereste a szavakat.
- Akkor... Akkor mit csinálunk? Akkor nem tudunk mást tenni... Csak bosszút állni. Menteni, ami még esetleg menthető, mert nem védhetünk meg mindenkit.
Kifújta a fürtöket az arcából.
- Akkor... Akkor nem hősök vagyunk. Hanem bosszúállók.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimePént. Okt. 07, 2016 2:03 am

Igyekszem védeni magam a taktikusan záporozó ütések elől, kétségtelen, hogy a lány nagyon is formában van ma.
Én viszont annál kevésbé, jut eszembe, mikor egyszer belehajolok a rúgásába, és orron talál, hogy egyből kifröcsköl a pólómra a vérem.
- Benéztem - emelem fel a karomat megadóan. - Bocsánat, próbálom összeszedni magam, csak valahogy..
...Nem itt jár az eszem, akarom befejezni, de aztán a lány kipirult arcába nézek, ahogy lelkesen zihál, és végül mégsem mondok semmit, csak megtörlöm a pólóm ujjába véres orromat, és újra felveszem a támadóállást.
Nem vagyok a szavak embere, meg még férfi is vagyok ráadásul, úgyhogy a hangzatosan összetett mondatok értelmezése nem igazán tartozik az erősségeim közé verekedés közben, ne rójatok meg érte.
Elsőre nehezen értelmezem, amit mond.
Túlságosan lefoglal villámgyors ...lába.
- Tessék...? - elsőre csak ennyi reakcióra futja. Tízpontos, gratulálok. Meg még annyira, hogy felszalad a szemöldököm a vulgáris szó hallatán, tudom, tudom, ez napjainkban tök normális, csak még mindig ledöbbenek, hogy a lányok ugyanolyan szabadon káromkodhatnak, mint a férfiak. Íme a női egyenjogúság.
De ez nem csak ebben nyilvánul meg, hanem a következő ütésben is, ami elől épp hogy sikerül elhajoljak.
Felemelem a kezem, jelezve, hogy álljunk meg egy kicsit, és nekitámaszkodom a falnak, az orrvérzés csak nem akar elállni, ennyit a szuperszérumról.
- Igaza van. - mondom, miközben törölközővel próbálom felitatni a vért az orromból. - Én sem tartom fairnek eltitkolni előlünk információkat. Oké, oké, értem, hogy stratégiailag miért, katona voltam, és alaposan megtanultam, hogy nem minden katonának van mindenhez köze. De ezek.. Olyan dolgok, amik igencsak érintik a személyes érdekeinket - utalok vissza előzö mondataikra.
- Egyébként nem tartom hősnek magam. - jegyzem meg sietve. "Csak egy srác Brooklynból" volt mindig a mottóm, de ezt az idézetem túlságosan felhype-olták (Új szó, menő, nem?) ahhoz, hogy jómagam is megemlékezzek róla. - De bosszúállónak... Nos igen. Azt hiszem, ez egy remek szó rá. A HYDRA... elvett valamit tőlem. És ezért meg fognak fizetni.
Arcom megkeményedik, és bár mindig igyekeztem zabolázni az érzelmeimet, érzem, ahogy szobormerev arcomon elömlik a tömény gyűlölet. Nincs bocsánat a HYDRA tettére, semmilyen módon, nem elég, hogy a világunkat fenyegetik, de tőlem... tőlem elvették az egész világot azon a jeges vonatos küldetésen.
A lányra nézek. Ennél jobban nem is találhatta volna fején a szöget.
- Igaza van. - mondom lassan még egyszer, megfontoltan, mintha minden szót megrágnék.- Nem vagyunk hősök. Elsősorban egyikünk sem a világ megmentéséért vállalta ezt be. Hanem főleg... Saját magáért...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzomb. Okt. 08, 2016 5:05 pm

Elise a szekrényeknek támaszkodott és miután Steve felemelte a karját, hogy álljanak meg, el is engedte magát. Oldalt fordult és vállal támasztotta meg a szekrényeket. Most már szürke gyakorló pólóján, amin a sasos embléma szerepelt nagyban, hasán és gerince mellett egy-egy kisebb izzadságfolt volt látható. Lapockái között pedig...
Az az érzés...
...Felhők és lángok...
Biztos csak meghúztam az utolsó ugrás közben, azért szúr.

Elővett egy törölközőt és a Kapitánynak dobta, hogy törölje meg az orrából kifolyó vért, majd közelebb lépett.
- Amikor a pajzsot emeli, Cap... Akkor sérülékeny valamennyire a jobb oldala. - mondta vigyorogva. Nyakába akasztott ő is egy törölközőt és hallgatta a férfit.
Összevonta szemöldökét és halántékát hátravetette a fém szekrényeknek, felnézve a vakítóan fénylő reflektorok felé, amik az öt emelet magas edzőcsarnok durván szabott, beton teteje felől voltak befüggesztve. Merengővé vált az arca egy pillanatra és nem vette észre, hogy mezoalt hangja nem szórakozott vidámsággal csengett, inkább... Megfontoltan, ahogy újra megszólalt.
- Ami történt... Ami Önt érte Kapitány, minden, amit tett... Borzalmas fogadtatás lehetett a XI. században ébredni. És megtudni, hogy a HYDRA még létezik, hogy a S.H.I.E.L.D.-ben a lassú bürokrácia megköti az ember kezét, hogy a politikusok még korruptabbak és a világ megintcsak őrület szélén áll. Nem mondom, hogy meg tudom érteni, mert én csak egy buta, húszéves lányka vagyok Délről, aki a nagyvárosba cseppent... And she's in way over her league.
Fejét felemelte a szekrényről és elfordította, a férfi szemébe nézve. Nyugodtan és kedvesen beszélt.
- ... De Cap, tudnia kell, hogy... Amit tett, amiatt nem égtek hamuvá városok. Magának köszönhető, hogy nem borult egész Amerika nukleáris télbe. Magának köszönhető, hogy a dolgok a helyükön maradtak... Életek milliói, Cap.
Ellökte magát a szekrénytől. Közelebb lépett.
- És a világ ma is ugyanolyan, Kapitány. Van az emberiségben egy inherens... Sötétség. És harag. És izzó gyűlölet. Igen. A HYDRA-t az emberiség találta fel. De a S.H.I.E.L.D.-et is.
Oldalra billentve fejét, folytatta.
- Cap, mi itt maradtunk, mert mindenki más hazament a saját kis életébe. A barátjához, barátnőjéhez. Esetleg a kis gyerekeihez. Hány kicsi gyerek fog holnap felébredni és iskolába menni? Hány gyereket visznek ezek az ügynökök reggel suliba? És futnak utánuk, kis tízórais csomagokkal? És próbálják majd a kicsi kócos hajakat ujjal rendes formába gereblyézni, és nyomnak csókot a kis homlokokra, mielőtt tovább sietnének ide?
Elise sóhajtott.
- És hány millió más kisgyerek fog holnap felkelni és elmenni iskolába? És zongoraórára? És ugrálni a sáros tócsákban? És hegedűművésznek, vagy sebésznek, vagy tudósnak, vagy írónak tanulni? És hány édesanya és édesapa várja őket haza?
A lány megtörölte a nyakát és ledobta a törölközőt.
- Lassan hálaadás lesz. Hány millió család megy kocsival az idős nagyszülőkért? És hány nagyapa és nagymama fogja a kis unokáit a térdére ültetni?
A lány még egy lépéssel közelebb lépett és a férfi vállára felkarjára tette a kezét.
- Lehet, hogy úgy tűnik, hogy már nincs miért harcolni... Hogy nincs miért hősnek lenni... Steve. - mondta most ki először a férfi nevét.
- De nézzen oda ki, és nézze meg a város fényeit. Maga miatt állnak ott azok a felhőkarcolók. És az a sok kis lámpafény mind egy élet. Szóval van miért nekünk is felkelnünk és harcolnunk minden nap? Értékek, ami miatt érdemes élni.
Sugárzó, meleg mosollyal nézett a férfi szemébe.
- Van. Megismételhetetlen, igazi, gyönyörű, csodaszép, felbecsülhetetlen, izgága kis érték mind. Mind a hét milliárd, odakint.
Ellépett a férfi mellől és táskájáért nyúlt. Már nyílt volna a szája, hogy a másnapi menetrendről kérdezzen, amikor...

Vad süvöltéssel hasított be a riadó, mintha a bázis falaiból áradna a hang. Félelmetes, túlvilági fényekben gyulladtak ki a vörös lámpák és köröztek a plafonokról, mint a szirénák. Másodperceken belül kiáltások és lábdobogás hallatszottak és Elise a kapitányra kapta a pillantását, majd felnézett a folyosók felé. Már kiáltani akart, hogy mi történt, amikor megérezte.
A gerincén futott végig a jeges érzés, ami kósza szikraként futott szét, mint a magnetoszférába érő napszél, finoman gerjesztve a fellegek legfelső szintjeit.
A lány sarkon fordult és a nagy ablakokon keresztül nézett ki. Csak a felhőkarcolók tetejei látszottak, a csillagos égbolt...

... És az elnyújtott ívben, mint egy kéklő-fehér hullócsillag, zuhanó űrhajó.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeVas. Okt. 16, 2016 7:24 pm

ELise szavai gyógyírként simogatják kiürült, szomorú lelkemet. Már rég szükségem volt egy iylen monológra, ami őszintének is tűnik, mert hát a kirendelt pszichiháter, akinek az a missziója, hogy az új évezredben öntudatára ébredt Amerika Kapitány lelkét karban tartsa, nos, róla bizony lerí, hogy csak a munkáját végzi. Bármilyen l, azért az nem ugyanaz, mint egy 20 éves bájos mosolyú szőkeség őszintén csillogó szemeiből kiolvasni ugyanezt.
Jól esik, mi tagadás.
- Nagyon kedves, Heart ügynök. - próbálkozok egy szomorkás mosollyal.- Igazán jól esnek a szavai.
Ugyanezeket én is elmondtam akkor, amikor.. Nos, amikor egy kedves barátot gyászoltam azon a régi éjjelen a lebombázott kocsma deszkákból összetákolt asztalánál. Hogy nem volt hiába az áldozata. Hogy emberek százai fognak békében élni, és gyermekek fognak születni, rengeteg, rengeteg új kis élet, és ők valahol neki is köszönhetik majd, hogy már nincs közük a puskához, az ágyudörgéshez, hanem csak a labdához, könyvekhez, a tanuláshoz, és a haladáshoz, és ha betegek, akkor részesüljenek orvosi ellátásban, és megfelelő gyógyszereket kaphassanak, és egy gyereknek se kelljen azért szenvednie, mert a szüleinek nincsen pénze a gyógyszerére.
Szóval ezeket az indokokat én már mind végigmondtam magamban, és nem használt, de most Ms. Heart szavai elérik azt a célt, amit az enyéimnek nem sikerült.
Csak egy kis szív kell hozzá.
- Nem tudom, maga honnan jött, és honnan a képességei. - mondom őszintén, hiszen a róla szóló jelentésből pontosan kiviláglik, hogy Ms. Heart még tartogathat meglepetéseket a számunkra, persze nem valószínű, hogy ő ezzel tisztában van. - De remek ügynök lesz magából, ha befejeződik a képzése... - óvatosan elveszem a törölközőt az arcom elől, egy pillantást vetni rá, hogy elállt e már a vérzés, úgy tűnik márf itt volt az ideje. - És tudja miért? a hatalmas szíve és intuíciója miatt... A legfontosabb dolog ahhoz, hogy szót értsen az emberekkel. - még mindig jobban kedvelem úgy nagy átalánosságban a diplomatikus megoldások lehetőségét, ami azért egy katona szájából elég non-autentikusan hangzik.
- Ja igen, köszönöm a tanácsot - utalok a jobb oldalam védelmére, más is mondta már, de nevezhetjük ezt a gyengepontomnak végülis. - Őszintén megvallom, kicsit szét vagyok csúszva mostanában - csóválom a fejemet.
Már nyitnám a szám, hogy megjegyezzem, hogy bizonyára rég voltam bármilyen küldetésen is, ami igazán helyrerázhatna, ám ekkor, mintha végszóra jönne, beindulnak a szirénák, és elszabadul a káosz a S.H.I.E.L.D-nél, bár meglepő fegyelemmel, ahogy az itt lenni szokott.
- Mi ez? - próbálom túlüvölteni a szirénák hangját - De most komolyan! - pörgetem az agyamban, milyen támadásra számítottunk mostanában, persze az én tudatom falán vörösen villog a nyolckarú- polip-koponya, mindig az az elsődleges, folyamatosan, de Loki is végigsiklik a gnodolataim között, aztán... Persze nem kapok rá választ.
- Lát valamit, Heart ügynök? - kiabálok, miközben el akarok indulni a gyülekezési pont felé.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeKedd Okt. 18, 2016 8:45 am

Elise mosolyogva hallgatta a férfi szavait. Bólogatott köszönetképpen a dícséretért, majd megfordult és visszalépett Steve elé. Mélyen nézett a szemébe, gleccserkék pillantása hol egyik, hol másig fellegszínű íriszbe fúródott, határozottan és az intim, barátságos közvetlenség erejével. Jobbaj a férfi vállára kulcsolódott. Majd megszólalt.
- Mind szét szoktunk csúszni, Steve. Időről időre. És Ön nem azért példakép, mert törhetetlen szuperkatona lenne. Nem. Azért lett szuperkatona, és példakép, mert Ön ember. Ugyanúgy, mint mindanny...
A lány megállt a mondat közepén.
Hm.
Lepillantott maga elé szórakozottan. Ám csak egy másodperccel később felnézett újra a férfi szemébe.
- Mindenkinek jár, hogy amikor megtorpan, amikor elesik, a társai felhúzzák újra a padlóról. Mindenkinek. Még Önnek is... Amerika Kapitány.
Kedves, tiszteletteljes és őszintén meleg volt a mosolya.
- Steve, ha bármikor...
Felharsant a riadó.

A lány ott állt az ablakok alatt, és nézte az aláhulló, csillagnak tűnő hajót. Cap ránézett, Elise elkezdte csóválni a fejét, majd...
Előrébb lépett, szemei összeszűkültek. És maga sem ismerte meg majdnem a hangját, azt a mezoaltot, ami felcsengett a következő szavakban.
- Jöttünheim. - mondta nyugodtan. Fejét oldalra bilentve nézte a hajót tovább. - Jégóriások. A hajó alakja és a gázcsóva... Ez nem egy hadihajó. Ez egy... Szállító. És az a fehér csík... Interplanetáris meghajtás, amit a sztratoszféra felett kapcsolnak csak be. Ami azt jelenti, hogy ez a hajó nem most érkezik... Ez a hajó éppen visszazuhan.
Megfordult. Újra a férfi szemébe nézett... Vékony, aranyszínű gyűrű vette körbe a pupilláját, nyaldosó lángokat bocsátva halványkék íriszébe.
- ... Azzal együtt, amit itt felvett. Visszazuhan. Ez nem egy teherhajó. Ez... Egy fogolyszállító.
Recsegve szólalt meg a szekrények közti padon az Elise ledobott bőrkabátja és pulóvere tetejére rakott rádió. Ugyanúgy megrecsegett a Steve szekrényében, gondosan összehajtott ruhákra helyezett készülék is.
- Minden ügynök, minden ügynök, aki a bázison van. Első fokú készültség, vörös kód. Minden ügynök jelentkezzen Hill igazgatóhelyettesnél a kettes hangárban.
Elise odalépett a rádióhoz és hosszan nézett Steve szemébe, ahogy felemelte és lenyomta az adás gombot.
- Heart and Captain Rogers. On our way.

A quinjet megrázkódott, ahogy karcoló, fémesen csikorgó hangok terjedtek át a jet falain.
- Ez... Ez mi, meg.... Megtámadtak a...
A fiatal kommandós arcán átható pánik terjedt szét. Jobbra és balra nézett, társaitól várva a választ.
A kevlárokon, a sisakokon, a fehér körben a letisztult, szimbolikus sas ott világított mindenkin. Nem sok erőt kölcsönzött a zavarodott pillantásoknak.
- Törmelék a hajóból - mondta Elise, túlkiabálva a gép duruzsló hangját. Hátradőlve a székében, jobbjával a biztonsági övbe lazán kapaszkodva beszélt.
Ő, Cap és egy osztagnyi kommandós voltak a legénysége a jetnek. Két másik gép szállt mellettük formációban. Hat perc telt el a riadó óta. Négy ügynököt tudtak a késői órán időben összeszedni.
- ... A... De ha egy ekkora hajó, akkor... Mégis hányan lesznek a...
- Egy átlagos ilyen szállítóhajó húsznál több legénységet nem szállít.
A komandósok fellélegeztek.
- ... De azok jégóriások. - fűzte hozzá Elise.
A szemek újra összekapcsolódtak és a lány azt látta, hogy minden pillantás valami reményteljes dologra várva akaszkodik... Rá.
Körbenézett és megköszörülte a torkát. Cap a pilótával volt elfoglalva, aki előre hívta. És a lány a S.H.I.E.L.D. ügynöke volt. Összehúzta a szemöldökét és mezoalt hangján megszólalt.
- Jégóriások vagy sötét elfek vagy a halál istenverte lovasai, nem számít. - kezdte. - Mi a S.H.I.E.L.D. vagyunk. Mi vagyunk az első és utolsó védelmi vonal. És ha minket próbálnak kikezdeni, mit csinálunk?
Körbenézett újra és elvigyorodott.
- Well in Tennessee we say... You roll a hard six, throw a hail mary and shoot 'em between the eyes.
Derű futott szét az emberek között és egyetértően bólogattak. Öklök ütődtek össze bajtársias megértésben.
Bamm.
A mellettük repülő másik quinjet a bal oldalon átható dübörgéssel robbant fel. Az ő gépüket is megdobta a lökéshullám és a pilóta káromkodva húzta a botkormány jobbra...
A megdőlő repülő háromszáz hatvan fokban fordut meg egy dugóhúzót leírva. Kék-fehér energianyalábok repültek el, a dőlésszögben úgy tűnve, mintha körkörösen haladnának végig a pilótafülke előtti szélvédők körül.
Elise becsukta a szemét... Érezte, hogy a jeges áramütés fokozott erővel cirkál a hátában.
- Az erősítés.
A becsapódás helyszíne ott volt előttük. Távolról látta, a szélvédőkön át, hogy kék villanások, kavargó, sötét felhők, cikázó villámok ütköznek... Szuperhumanek harcoltak jégóriásokkal a hatalmas hajó teste mellett.
Egy éles dörrenés hallatszott és megdőlt a hajó. A jobb rotort kivitte egy találat.
- Brace yourselves! - üvöltötte a lány és a zuhanó gép előtt egyre közeledett a föld, kaparó-süvöltő hangon törte át a hasa a tölgyfák csúcsait, ahogy az erdő közepére zuhant hajó felé süllyedt...

Elise még látta a vakító, fehér-szivárvány sugárnyalábot a mennyekből a földfelszínbe csapódni, zengő-csilingelő robajlással...
- Bifröst. - estek ki a száján a szavak. - Asgard is erősítést küld.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeHétf. Okt. 24, 2016 12:31 am

Összehúzott szemöldökkel, nagyon határozottnak látszó arckifejezéssel ülök a gépen, ami az ellenséges támadás elé megy, és még mindig nem teljesen világos a számomra, hogy kik támadnak, honnan, és miért, ez pedig nagyban nehezíti a taktika választását.
Ms. Heart roppant nyugodt, és határozott, és némiképp még jókedvűnek is tűnik, ami - talán mondanom sem kell - elég ritka viselkedés az újonc ügynökök körében.
Persze, a kisasszony az más, ezt tulajdonképpen valahol mindenki tudja. Fury talán jobban is, mint sejteni engedi, de egyáltalán nem lep meg, mostanában nem arról híres, hogy információkat szolgáltatna ki, főleg a számomra.
Mi baja van ennek, egyszer megkérdezem.
Az a helyzet, hogy a pillanat most nem alkalmas.
Nem alkalmas arra, hogy Fury esetleges problémáiról elmélkedjek, mert a quinjet csak úgy száguld, Heart ügynök pedig rögtönzött tájékoztatót tart a legénységnek.
Nem hagyok semmiféle érzelmet átsuhanni szobormerev arcomon, csak ilyenek jutnak eszembe, hogy "Mi?" "Tessék? " "Ezt meg honnan tudja?" "MILYEN Jöttünheim?" "Mik azok a.. Mivan? Jégóriások?"stb.
El kell ismernem, valóban több van ebben a lányban, mint azt egyszerű ember sejtheti.
- Foglaljuk össze. - várom ki, míg befejezi, lassan, megfontoltan ejtem a szavakat, mintha mindent meg kéne rágnom.
[Meg is kell rágnom.]
- Szóval. Jöttünheim. - mondom lassan, vontatottan, hátha valaki felvilágosít, hogy tulajdonképpen mi is az, hol van egyáltalán, valahol Európában, vagy másik kontinensen, de mély fájdalmamra senki nem siet a segítségemre. - Milyen információink vannak erről az országról? - csak ki ne derüljön, hogy ez valami szervezet vagy ilyesmi. - Miféle technológiával kell szembenéznünk? - ez már a központ felé is megy, a headsetbe beszélek, ami leheletkönnyen kígyózza körbe a fülemet, és még mindig igyekszem álcázni, hogy tulajdonképpen szétvet a düh, mert úgy érzem, megint egy kissé alul lettem tájékoztatva.
- Jégóriások. - térek át a másik számomra értelmetlennek tűnő kifejezésre, és ezer szerencse, hogy mielőtt hülyét csinálok magamból, a pilóta suttogva-hadarva, mély tisztelettel felvilágosít, én pedig érzem, hogy konkrétan lesápadok az értetlenségtől.
- Hogy... mi. - nyögöm ki magam elé, és úgy érzem, most már tényleg nagyon sok lesz ebből az új évezredből, ahol nem elég, hogy 180 fokos fordulatot vett a világ, de még kiderül, hogy van élet a földön kívül, és a skandináv mítosz nem csak mítosz, és...
De hát én katolikus vagyok, és nem hiszek az ilyen marhaságokban.
Bár ahogy végignézek a legénységemen, aztán a légikatasztrófán ami közvetlenül előttem bontakozik ki, én...
azt hiszem, tudatosulnia kell bennem, hogy ez nem csak marhaság.
Valami történt. És más esélyem nincs, mint belevetni magam a közepébe.
Ms. Heart remek lelkesítő beszéde visszaadja az ügynököknek a hitet saját magukban, szóval miattuk már nem aggódok, és akkor sem jut eszembe félteni az életem, amikor mi is katasztrófába keveredünk, és még elkapom Heart ügynök hangját, ahogy jelzi: jön az erősítés.
- Mégis honnan? - üvöltök felé még egyszer, ahogy a káosz egyre közelebb kerül, és még megpróbálom meghallani a választ, mielőtt végleg bedarál mindnyájunkat.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeHétf. Okt. 24, 2016 10:18 am

Elise Cap felé nézett, összevont szemöldöke alatt gleccserkék szemei kutató pillantással nézték a kapitány arcát, majd a kérdésre, ami láthatóan megpróbálta követni az események folyását, ahogy csak tudta, feloldott a lány pillantása.
Persze. Cap mikor tudott volna szintre jönni azzal kapcsolatban, hogy az asgardiak kicsodák, és hogy a jöttünheimiek a jégóriások és azokat az aktákat én is...
...
.....
A lány szeme lecsukódott, majd felnyílt. Majd megint lecsukódott. Majd megint felnyílt.
... Soha semmilyen akta nem volt jégóriásokról. Soha nem került elő és soha nem beszéltek róla asgardiak és soha...
Seriously.
What the...


Bamm, ekkor dörrent a quinjet jobb hajtóműve és a rotorból először kavargó, sötét füst, majd lángok csaptak ki. Durr. Apró robbanás rázta meg újra a hajót és megbillent a gép, ahogy felrobbant a hajtómű-vezeték, ami a meghajtórendszert a motorokkal összekötötte. Elise ujjai kicsatolták az övet és felugrott, hogy pár hosszú lépéssel a pilótafülkénél teremjen. Átkarolta az üres másodpilótai széket, és úgy nézett kifelé.

Zene
Az erdő, aminek fái közé ereszkedtek, a kitörő csatának fényeitől megvilágítva, a csillagos égbolt alatt hol fehér, hol sárga, hol vörös színekben sejlett fel egy-egy pillanatra, ahogy sugárvetők, fellobbanó különleges képességek, ütköző energianyalábok, lángok szórtak halovány, természetes fényeket a fákra. Majd zengő-csilingelő hangon nyílt meg a vastag sugárnyaláb a mennyek felől a talajra és Elise szíve a torkába ugrott.
Cap felé fordult és gyorsan, majdnem hadarva, de odafigyelve, hogy követhető legyen, válaszolt.
- Asgardiak, Cap. Az az incidens tavaly Új-Mexikóban? Amit Coulson intézett? A szőke herceg a villámló kalapáccsal? Minden attól volt hangos, a net tele volt vele, még a S.H.I.E.L.D. sem tagadta. Asgard hercege. Földönkívüli civilizáció. Első szövetségesünk. És a jégóriások régi ellensége - intett ki a szélvédőn.
Dörr, dörr, reccs, durr, shhhhh...
A fák törzsei szilánkokra robbantak a süllyedő quinjet orra alatt, ágak és gallyak ropogtak a gép fém hasa alatt és oldalai körül, karcolva tépve fel a festést. A pilóta üvöltött, hogy mindenki kapaszkodjon, és a felemelkedő fenyők oszlopos lombja elfedte a nagy, öblös, oldalára fordult jöttünheimi hajótestet, ami az erdő vonala felé magasodott, az oldalából felkapó, fehér lángokat... Még néhány hangos koppanás után a quinjet parázsló, letarolt, frissen vágott tisztásra ért, ahol a becsapódó űrhajó felszántotta a felszínt, amerre végighaladt...
Az ő gépük pedig már csak méterekre volt a föld felszíne felett, amikor kigyulladt végül a motor.
Odalent magas, fehér-kékes bőrű alakok forgatták hosszú fegyvereiket, és emberek körökbe tömörülve próbálták feltartani a közelgő, félelmetes, szürreális lényeket. A küzdők két irányba ugrottak, a fehér-szivárványos sugárnyaláb pedig pont ott csapódott be a földbe, ahol a két frontvonal összeért.
A quinjet orra elérte a talajt és hangos robajlással túrta fel a felégetett földet.

Elise gondolkodás nélkül fordult meg. A kommandósok kétségbeesett kiáltásai közepette szelte át a megdőlt utasteret.
A hátsó rámpa és a gép farka lángokban állt.
Ijedt kiáltások harsantak, ahogy befutott a tűz közepébe, majd ujjai megtalálták a kioldó zárat...
Forró, olvadt műanyag folyt a kábelekből az ujjaira.
Elise csak horkantott egyet, ahogy maszatos lett a szikrázó kábelek elfolyó borításától az ujjainak begye. Ám nem ez zavarta. Tenyere alatt érezte, hogy a fém máris több száz fokosra forrósodott.
Hátrafordult és Cap felé nézett.
- Kapitány... Be van ragadva az ajtó.
A lány nekiugrott vállal... És ha segítséget is kapott, hamarosan felnyílt a féloldalasan felfelé ágaskodó rámpa.

Elise látta, hogy a fénysugár lassan elillan, és a Bifröszt körkörösen mintás lenyomatában aranyló páncélokban, pajzsokkal és kardokkal asgardi erők néznek körbe. Valkűrök, kezük alatt talán két tucat katona...
És a fehér-kékes plazmasugarak a jégóriások felől úgy csaptak be azonnal közéjük, hogy lélegzetvételhez sem volt idejük. Aranyló páncélos testek hanyatlottak el, kiáltások harsantak...
A jöttünheimi vadászgépek, amik kilőtték a másik quinjetet, és amiknek egyikétől találatot kaptak, hátborzongató surrogással, az erdő fái között visszhangzó hangokat hallatva fordultak a levegőben. A harmadik S.H.I.E.L.D. quinjet fordult a levegőben leszállás közben és tüzet nyitott. Az egyik karcsú, jöttünheimi gép oldalából fehérlő lángok csaptak ki...
Majd a másik kettő kereszttüzében a quinjet megdőlt és...
Bamm.
Fénylő-robajló jelenségként robbant fel az égen, további húsz S.H.I.E.L.D.-es személyzettel a fedélzetén.
Elise elrúgta magát a rámpáról és néhány méter zuhanás után érte el a talajt. Hátra sem nézve száguldott, hosszú combjainak minden erejével, az arany páncélos valkűrök és embereik felé, miközben lángoló roncsok hullottak körülötte az égből.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeHétf. Okt. 24, 2016 11:47 am

Asgardiak, mondja Ms. Heart, és úgy érzem már szédül a fejem a rengeteg információtól, mert ez... Ilyen egyszerűen nincs, földönkívüli szövetségesek..? NEm.. Ez biztos valami rossz vicc.
PErsze, attól, hogy vlaami 70 évvel ezelőtt még lehetetlennek hangzott, az nem jelenti azt, hogy nem fog megtörténni. Lehetne lassabb is. Tényleg. Még csak most keltem föl.
Csalódottan felnyögök, amikor is a gép zuhanni kezd.
Nem ijedek meg.
Ha egyszer már öngyilkos lettél úgy, hogy a gépet belevezeted a jeges mélységbe, akkor az ilyesmi... Már valahogy nem tud meghatni. Ugyanez volt. A jeges zuhanás, ahogy a torkodba csúszik a szíved és öklömnyire zsugorodik a gyomrod, és miután eldöntötted, hogy nem csinálod tovább, nem viszed tovább, eldöntötted, hogy itt a vége, és magadat ítéled halálra, onnantól minden sokkal egyszerűbb valahogy.
Mert úgy érzed, te irányítasz.
És miután tudod, hogy bármi történik is, nem fog fájni, nem fog megölni, azok után pedig még rezignáltabb leszel.
A legénység ordít, körülöttem pedig mintha megállt volna az idő. Csak nyugodtan kapaszkodok a karfába, és nézem, ahogy villámsebességgel csúszik le előttem a horizont. Még... Még... Még... és... csapó, tessék.
A becsapódás viszonylag megrázó élmény, szó sem róla, lángba borul minden, és csöpp-csöpp, az olvadt burkolat csöpög a falról. Reflexből nyúlok a biztonsági öv kapcsolójához, hogy kiszabadítsam magam, hamarosan elviselhetetlenné hevül itt bent a levegő, és mind itt pusztulunk a gép belsejében.
Persze Ms. Heart-ot ezúttal sem kell félteni, számtalanszór tanubizonyságát adta, hogy őt a forróság, a tűz nem bánthatja, meg nem égetheti. Most is rendíthetetlen energiával veti magát a gép oldalának, és szabadítja ki a legénységet, hogy odakint a harc kellős közepén találjuk magunkat.
Próbálom felmérni a terepet. Egyik oldalról jégóriások, roppant magas teremtmények, bőrük szürke, mint a füstös márvány, szemük izzik, és mellettük pedig felragyog a valkűrök páncélja.
Másik oldalról a mutánsok és inhumanek, őket már ismerem, közéjük vetem magam, és pajzsommal kivédem az egyik törékeny leányzó felé kilőtt plazma sugarat.
Rámnéz, felragyog az arca, majd cinkosan rámkacsint.
- Üdv köztünk, Kapitány! - próbálja túlharsogni a harc zaját. - jöjjön ide, és fedezzen, ahogy az előbb, én meg majd lövök! - ajánlja majdhogynem nevetve, és úgy érzem egyelőre nincs más választásom, ez a pozíció pont jó arra, hogy megpróbáljam felmérni a terepet.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeHétf. Okt. 24, 2016 12:21 pm

Amerika Kapitány érkezése úgy öntött újult bátorságot a földönkívüli túlerővel harcoló emberekbe, mint egy kósza áramütés, lankadó harci lázuk olyan újult erővel szökellt fel, mint a parázsra öntött gázolaj tomboló lángjai. Általános üdvrivalgás köszöntötte a férfit, aki hősük, és megmentőjük, és példaképük és vezérük volt, és a legnagyobb gyűrű, amit Cap elért, úgy nyílt meg és fogadta be, mintha évek óta küzdenének együtt Steve Rogers-szel.

De hiszen Steve Rogers nem volt más, mint Steve Rogers.
Amerika Kapitány.
Elise ugyanazzal a rajongással követte a férfi lépéseit, mint a mutánsok. Kósza mosoly futott végig az arcán, ahogy látta a vibránium pajzsot fordulni, és a csengő-sistergő hang megütötte a fülét, amikor Steve egy tökéletes fordulattal ért a lány elé. A csillag és a sávok törhetetlen erővel állták a lövedék útját. Megakadt a támadó jégóriás, ahogy bizonytalanság tükröződött az arcán.

... Elise pedig teljes erővel száguldott az arany páncélos valkűrök és katonáik felé. A fehér-kékes plazmanyalábok úgy szántottak át soraikon, mint a delejes erővel sistergő halál. Vér fröccsent és katonák hullottak el, gyűrűjük több ponton tört meg, miután légi és felszíni össztűz alá kerültek, nyílt terepen, távol minden fedezéktől...
Négy-öt jöttünheimi váltott irányt, hogy felőrölje őket és roppant lábaikon közeledtek rohamban, dübörgött a talaj minden lépésük alatt...
Méterekre voltak Asgard erőitől...
... Elise ekkor ért közéjük a másik oldalról.
Egy valkűr, vállát átvitte az egyik levegőből érkező sugárnyaláb, kibomló, méz-aranybarna haja zászlóként lengett, ahogy hanyatlott el. Ujjai közül kifordult az ívesen mintázott, csillogó hosszúkard, baljáról lefordult a pajzs...
...Pörgött a levegőben a penge...

Elise ujjai úgy találták meg a kard markolatát, hogy tudata nem is fogta fel, mit tesz igazából. Bal keze elkapta a pajzsot és karjai körbezárták az elzuhanó valkűrt. Olyan gyengéden tette le a talajra a nőt, ahogy tudta és karja már bele is fűződött a hegyes pajzs hevederjébe, felemlve azt. A következő nyaláb csengő-bongó erővel találta el, végigrepedt a fém középen bal karja előtt... És ahogy leengedte, elrúgta magát. Hosszú lábain, tagjain végigfutott a tűz, és egy méterre volt sorfaluk előtt az érkező jöttünheimi, amikor az elnyújtott ugrásban érkező Elise karján a pajzzsal teljes erővel csapódott a mellkasába. A lány térdei megtalálák a jégóriás gyomrát és ahogy a robosztus alak elhanyatlott, a kard gyorsan villant, ívben fordult és suhant előre...

... Amikor a roppant test döngve ért földet alatt és a lány felnézett...
... Abban a pillanatban tudta, életében először, hogy ki ő valójában.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeKedd Okt. 25, 2016 11:38 am

Sose csüggedtem el a túlerőn, nem, az egyszerűen nem kenyerem, még a szérum előtt sem volt, amikor túlerőnek számított úgy kb... bárki, aki elmúlt hatéves, de ez a mostani támadás mindenképpen feladja a leckét.
Rengetegen vannak. Földönkívüli, harcedzett nép, anatómiailag is háborúra teremtve, magasak, vállasak, és buzog bennük a földöntúli erő.
Végignézek az én csapatomon - a szedett-vedett mutáns és inhuman csapaton, az ügynökök pedig nem sokkal távolabb harcolnak szintén kis csoportba összeverődve, inkább a védekezésre, mint a támadásra összpontosítva.
A körülöttem állókat inkább mondanám gyerekeknek, mint harcosoknak, mintha egy gimit támadtak volna meg, és ejtettek volna túszokat, de igyekszem, hogy a döbbenet ne tükröződjön annyira az arcomon.
Körbenézek. Mindenki a földön.
- Senki nem tud... repülni? - kockáztatom meg a kérdést, csak a körülöttem állók hallják meg az általános harci zajban, de meglepetésemre tovább adják az infót, szélesedik, távolodik tőlem az információ, és hamarosan úgy egy tucatnyian kiemelkednek a tömegből, bizonytalanul.
- A gépet kell megsemmisíteni - üvöltöm, nem azért, mert annyira értenék a földönkívüli technológiákhoz, hanem mert mindenki tudja - főleg a háborús veteránok, igaz-e - hogy ha nnics gépközpont, nincs utánpótlás sem. - Elindulunk arra. Ti pedig fedezzetek! - kiáltom fel a lebegőknek, akik várják az utasításaimat.
Aztán érzem, hogy megrángatják a karomat.
Hátrafordulok, és egy dobbanást kihagy a szívem: a lányka alacsony, szeplős, két kis ezüstszínű copfja kék szalaggal megkötve himbálózik a válla fölött.
Elszörnyedve üvöltenék rá, hogy mit keres itt, hogy te jézusom, hány éves egyáltalán, és mit.. és hogy... de csak tátogni tudok mint egy partravetett hal.
- Ez az én képességem, nézze. - mondja, majd kitartja a két tenyerét, és alig láthatóan pulzálni kezd az energiamező körülötte, egyre jobban terjeszkedve, míg ki nem terjeszti elénk, mint egy pajzsot. - Nagyon erős, de tényleg. - bizonygatja. - CSak nem tudom túl nagyra csinálni. Ami az én oldalamról jön, bármit átenged, de felénk semmit. Mutasd meg, Alex! - kiáltja hátra a válla fölött, mire egy szőke, mogorva arcú fiú mögülünk elhajít egy tűzlabdát, ami minden nehézség nélkül átszáguld a pajzson, és egy jégóriás szeme közé robban.
- Ez nagyon jó. - mondom a kislánynak. - Emögött elindulhatunk a gép felé. Van még valaki, akinek hasonló...
De ekkor meglátom Heart ügynököt, ahogy a valkürök között harcol, meglátom, ahogy kardot emel és pajzsot tart, és megdöbbenek, hogy mennyire... Nem üt ki a többi közül.
Dicsőséges pillanat.
- Vigyázzon, Heart, mögötte! - ordítom hirtelen, mikor meglátom a kritikus közelségbe kerülő jégóriást.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeKedd Okt. 25, 2016 12:48 pm

Elise Heart féltérden állva egyenesedett fel, ujjai az arany fényű, elegáns hosszúkard markolatára kulcsolódtak és pillantása felfelé fordult, majd a páncélos erők felé...
... Minden szem rá szegeződött...
...

Asgardi vagyok.
A felismerés úgy futott végig a tudatán, mint egy áramütés. Mintha egyszerre nyíltak volna ki ajtók, amikről valahol mindig is tudta, hogy ott vannak. Mintha egyszerre villant volna be minden, állt volna össze egy kép... Mert minden tényleg értelmet nyert. A tudta nélkül elejtett szavak. A földönkívüli infúzió, A képek. A villanások. A férfi, Asgard hercege.
Asgard hercege. A múltban.
Asgard királya. A jelenben.
Csak...
...
... nem...
Oh my... oh my....
...


Cap kiáltása úgy rántotta vissza a valóságba, mintha a felhők közé szállt tudata eddig minden realitástól elszakadt volna. A férfi gyerekek, tizenévesek között állt, gyűrűjüket ostromolták a szörnyek és pillantását követve...
A lány meg sem fordult, tagjai maguktól emelték a kardot. Ívben suhant el a feje feltt és csengve-bongva akadt bele a lesújtó fegyver. Elise félkörben lépett ki és megfordult a kard az ujjai között, lefele suhant a penge, hogy az oldalról jövő találatot blokkolja, majd előrébb lépett... Hosszú tagjai szinte tánclépésben jártak, forgószélként suhanva be a jöttünheimi védelmének peremén, és sötét, kéklő vér harsant a karból, amit még pont elért a kard éle...
Sistergő-lövellő záporként érkezett a levegőben megforduló vadászok következő átrepülésével jövő zárótűz a levegőből. Elise vállal lökte gyomron az óriást és megfordult. Ajkai elkerekedtek, ahogy mezoalt hangján elkiáltotta a parancsot.
- Skjöldur vegg!*
Átfordult a felemelkedő pajzsokon és ő is felemelte sajátját, a sebesültek fölé. Az asgardi pajzsfal teknősként állt össze, és szikrázva bongtak-koppantak a lövedékek a fegyveresek felett.
A jégóriások futtában fordultak. Elise látta a rések között, hogy inkább a biztosabb célpontot jelentő mutánsok felé veszik az irányt.
Leengedte a pajzsát és torkából felharsant a kiáltás. Mezoalt hangja természetellenesen hangosan csengett, mintha több szólam harsanna fel egyszerre.
- Menn, taka særðir til mönnum. Valkyrjur, með mér.**
A pillantások összenéztek. Az asgardiak egy másodpercig tanácstalanok voltak az idegen parancsainak hallatán, aki átvette a vezetést.
- Núna!***
Olajozottan mozdulatok a tagok és az elharsant parancsok pillanatok alatt mozdulatokká váltak. A katonák felnyalábolták a sbesülteket és a valkűrök kíváncsi, itt-ott szkeptikus, ám beleegyező pillantásokkal léptek a lány mellé.
Körülöttük dörgött az ütközet, lábak alatt robajlott a felszántott, nedves-perzselt-sárszagú föld, fűcsomók fordultak ki a hatalmas lábak alatt, sisteregve-zengve zuhogtak a sugárvetők.
- Miða þá jöttünheimers. Vernda menn.**** - nézett végig a megkeményedett arcú, rettenthetetlen nőkön a lány. Valahol a tudata mélyén valaki, a tennessee-i Elise Heart csodálkozott és megdöbbenve látta magát. Az asgardit, aki parancsokat oszt a csatamezőn.
Szemei aranyló lángokban égtek arca közepén, amit kibomlott, szőke hajzuhatag fogott keretbe. Ajkai elkerekedtek és ahogy megfordult, mélyen szakadt fel az üvöltés a torkából.
- Til Asgard!*****
- Til Asgard!
- válaszolta kórusban a valkűrök sora és Elise elrúgta magát a felfordult föld sáncai között.

Látta, hogy Cap és a mutánsok készülnek valamire, látta, hogy megpróbálnak átvergődni az ellenen. Látta, hogy a közéjük került jégóriások Cap csapatát veszik célba és egyenesen a hátukba vezette az asgardiakat.
Csengő mezoalt hangon szakadt fel a csataüvöltés  a torkából és a szólam csatlakozott. A jöttünheimiek az utolsó másodpercekben fordultak meg...
A férfi, aki egyenesen Cap felé tartott, öklével egy mutánst letaglózva, egy másikat hanyatt vetve méterekkel, most döbbenten fordult meg. Emelte sugárvetőjét védekezésül és Elise térddel érkezett a mellkasába.
Cap felé bordult a jégóriás, a lány tenyere a kard lapjára feküdt, ahogy nyomta lefelé a fegyvert, a férfi erős karjai keresztben tartották a sugárvető botot. Így zuhantak el ívben.
- Pajzs, Cap, pajzs! - kiáltotta a lány. Másodpercnyi ablak nyílt a Kapitánynak lecsapni a kolosszális bestiára.

*Pajzsfal!
**Katonák, vigyétek a sebesülteket az emberekhez. Valkűrök, velem.
***Most!
****A jöttünheimieket célozzátok. Védjétek az embereket.
*****Asgardért!
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeCsüt. Okt. 27, 2016 1:19 am

Uramisten, annyira fiatalok, miért csinálják ezt, miért, hogy kerülnek ide? Szorosan az ezüsthajú kislány mellett maradok - kinéz vagy 12-14 évesnek, a mai fiataloknál ezt abszolút nem lehet tudni - és jobban védelmezem, mint az összes többit együtt véve.
Hiszen csak egy kislány.
Heart ügynök kivédi a támadást, és mellém penderül, de a harc hevében nem sok időnk marad egymásra, különben is úgy érzem, megtalálta az igazi helyét, és nincs szüksége jelenleg az utasításaimra, hiszen mintha egy teljesen másik fajba tartozna most, mint én, szinte semmiben nem különbözik a büszke valkűröktől, akárha ő is egy lenne közülük, az imént mentette meg egyiküket, én pedig elismerően biccentek felé, bár nem valószínű, hogy meglátja.
Aztán új kis bajtársamhoz fordulok.
- Tudnád tartani ezt, miközben.. Előrenyomulunk? - kérdezem tőle, és tüzetesen szemügyre veszem az ellenfelet, akik sokan vannak, de legalább veszélyesen is néznek ki... Nehéz dolog.
Azonban sugárzóan rám mosolyog.
- Hogyne, Kapitány - mondja csengő gyerekhangon, de látom, hogy vékony kis nyakában megfeszülnek az erek. - Tartom. Indulhat.
Kiválasztok magunk mellé még 5-6 hasznosabb képességű mutánst, akik egyetlen szó nélkül csatlakoznak hozzánk, és meglep, hogy semmi tiltakozás nem hallatszik, pedig elhíresült a... a generáció közönye, meg minden , itt pedig a halál les rájuk és mégse félnek, és máris büszke vagyok rájuk, mintha bármi közöm is lenne hozzájuk, vagy a bátorságukhoz.
- Akik fönt vannak -intek a lebegőkhöz - Nos, ők fognak fedezni minket, mi pedig előrenyomulunk a... a kisasszony ...
- Sally -
segít ki a kislány, én pedig előzékenyen meghajolok, mire ő kuncog.
- Szóval Ms Sally pajzsának segítségével. - oldalra kitartom az enyémet is, hogy oldalról sem jöhessen találat.
- Én golyóálló vagyok- jelentkezik az egyik srác, és bár a bőrén nem látszódik semmilyen elváltozás, bizonyára igazat mondhat, mert minden félelem, és fedezék nélkül áll a golyózáporban.
- Nagyszerű - mondom - akkor a fiatalember álljon a másik oldalra... igen. Indulhatunk?
Rám néznek, hét komoly gyerekarc, és bólintanak.
- Akkor induljunk meg. - mondom határozottan, és szemem sarkából csekkolom Ms. Heart-ot, aki... Mintha egyx más világba csöppent volna a szemem előtt.
Azt hiszem.. ő már hazatalált.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeCsüt. Okt. 27, 2016 1:23 pm

A tizenéves mutánsok és Inhumanek kiáltva rebbentek szét és Elise Heart egy jégóriás mellkasán térdelve zuhant be közéjük. A kéklő vér sercenve fröccsent, ahogy a hosszúkard átszaladt a jöttünheimi mellkasán...
És a lány egy futó vigyort és kacsintást intézett a ledermedve néző tinédzserek felé.
Az asgardi valkűrök csapata két lépéssel mögötte követte a lányt és a legyorsabban reagáló két mutáns - Fivér és nővér - villámai által kikezdett két másik jégóriás aranyló kardok íves csapásai alatt zuhant össze.
Elise felegyenesedett. Steve felé nézett, ő csak bólintott és miközben a férfi a tizenévesek felé beszélt, a lány gyorsan osztott parancsokat a valkűröknek.
- Valkyrie, þú, hvað er nafn þitt? Und þú? - kérdezte kettőtől is.
- Hilde...
- Aldir.

A lány bólintott és odalépett hozzájuk. A két legmagasabb, legerősebb nő volt, akire láthatólag felnéztek a többiek.
- Aldir... þú vernda Midgardern. Hilde, þú ert hjá mér. Cap, þú hafa a áætlun? - fordult sarkon Elise, miközben a két nő bólintott és intettek valkűreiknek.
A lány ekkor jött rá, hogy nem váltott vissza a nyelvek között. Odafent dübörgött az égi harc, a lezuhant quinjet pilótája beizzíotta a fegyvereket és némi limitált fedező tüzet adott nekik. A másik superhuman-gyűrű, a hozzájuk csapódó S.H.I.E.L.D. kommandósokkal a mező másik oldalán szorult hátrább, az asgardi katonák most értek be közéjük a sebesültekkel. Több száz yard felszántott, szenes, facsonkokkal és barázdákkal teli, füstölgő csatamező választotta el őket egymástól, amin még mindig több, mint egy tucat jégóriás helyezkedett el. A jöttünheimiek pernyi zavaruk közepette rendezték soraikat, vezérük hidegen repedt, süböltő hangon parancsokat üvöltött.
Elise csak türelmetlen grimaszt vágott, ajkai összeszorultak, orrán fújtatva lökte ki a levegőt. A jobbjában tartott kardot elnyújtott ívben forgatta meg a levegőben, lerázni róla a kéklő-sisteregve szublimáló vért, majd bal tenyerét a kard lapjára fektette.
Eltelt egy másodperc, míg halványan a Bifröszt fényét idéző szivárványos-fehéres csillanás futott végig a pengén, ahogy az asgardi acélba kovácsolt mágia sóhajtva dalolt bele az Ygdrassil kérgének világokon átnyúló szövetébe...
A többi valkűr kardja is fel-felfénylett.
- Most már mindenki ért engem? - fordult körbe a lány, ismét angolul szólalva meg. A valkűrök bólogattak. A szuperhumanek és mutánsok is, akik közvetlenül mellettük álltak, a többi Cap-re figyelt. Elise előrébb lépett, a Kapitány felé. A földre támasztott karddal hallgatta végig, míg a férfi kiosztja utasításait. Volt bennük logika... És már látta is, hogy lesz esély, ha mindenki Cap tervét követi.
Közelebb lépett Steve-hez.
- Cap... A valkűrök felét hátrahagyom. Látom, a terv már összeállt. Maga vezeti az akciót, nem én, de... A valkűrök másik felét előre viszem, utat vágni.
- Azta... Ha ők valkűrök, akkor... Csak nem... - szólalt meg egy tizennégy év körüli, szemüveges lány. Már első ránézésre a tudós-zseni-kocka alkatnak tűnt sötét, kócos hajával, kockás ingével, négyszögletes szemüvegével. A kigombolt, kockás ing alatti Doctor Who póló csak ráadott a hatásra.
Elise mosolyogva bólintott.
- ... És akkor... Te is...
- Igen - válaszolta Elise lágyabb hangon, továbbra is mosolyogva, és a Kapitány felé fordulva fejezte be a mondatát. - Asgardi vagyok.
A férfi felkarjára tette a kezét.
- Whatever happens, we're with you, Captain. - mondta halk, de határozott hangon. Majd megfordult és intett Hildééknek.

A jöttünheimiek ekkorra döntötték el, Cap-ék csapata a célpont. A másik gyűrű felől még m4a1 gépkarabélyok torkolattüzei próbáltak fedező tüzet adni nekik, ám semmi hatása nem volt a messziről érkező zárótűznek, a fütyülve lefelé tartó golyók csak kongva pattantak a rohamra induló jöttünheimiek páncélján...
Elise újra a gyűrű szélére ért és körbenézett.
- Asgardiak... Ki győzte le utoljára a jégóriásokat?
A valkűrök összenéztek, majd újra Elise-re pillantottak.
- Asgard! - kiáltották egyhangúan.
- És ki őrködik Midgard és a Kilenc Világ felett?
- Asgard! - üvöltötték most már lelkesebben.
- És... Ki fogja megállítani Jöttünheimet?
- Asgard! - ordították vissza az elszánt női hangok és a lábak alatt remegett a föld.

A jégóriások dübörgő rohama rengett minden lépéssel. Sugárvetőik felragyogtak, ahogy futtában nyitottak tüzet. Arany pajzsok emelkedtek és pattant le róluk minden sugárnyaláb.
Elise kezében végigfutottak a lángok az asgardi hosszúkardon. Szőke haja zászlóként követte a lányt. Hosszú combjai elrúgták az utolsó hat lábnyi távolságon a talajtól...
Villámdörgésként találkozott jég és tűz.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeHétf. Okt. 31, 2016 12:20 pm

Ms. Heart derült égből villámként jelenik meg köztünk, és bár a mutáns kölyköket nagyon is, engem - ha őszinték akarunk lenni, és miért is ne lennénk - szóval, engem kevésbé lep meg, ha igazán magamba nézek. Igaz, mit sem tudok Asgardról, vagy az ott lakókról, hiszen merőben új volt az infó, de ha bárki rájuk néz - tisztán látszik, hogy Heart ügynök egy centivel sem tűnik ki közülük.
Abszolút rezignált maradok, mikor idegen hangzásó nyelveken kezd kommunikálni, végtére is, egy katonát nincs, ami meglepjen. Úgy értem... A Vörös Koponya a szemem előtt tépte le az arcát sok sok évvel ezelőtt, és láttam magamat izmos fickóvá, szuperfegyverré változni, szóval... Komolyan nincs aki meglephetne.
Először persze azt hiszem, hogy csak a zajtól nem értem a szavait, így fülelve koncentrálok, hátha megértem, de hamar rá kell jöjjek, hogy fogalmam sincs róla, miféle dialektust használ.
Aztán átvált újra ékes angol nyelvünkre, és akkor minden világos lesz, és értelmet nyer.
Biccentek, mikor felajánlja további segítségét, és újra felveszem a kölykökkel az alakzatot, amivel közel kerülhetünk a géphez.
- Köszönet, Heart ügynök. Illetve... - elakadok. Nem az, akinek eddig hittük, és hitte magát, szóval ..talán a neve is más, nem az, amit eddig a nevének tartott.
Szóval biccentek újra.
- Zúzzon! - javaslom neki, még egy félszeg vigyort is eleresztek felé, aztán ismét a kölykökre koncentrálok.
- Arra kell indulnunk. - mutatom még egyszer, és hülyén néznek rám, mert feltételeztem róluk, hogy elfelejtették az instrukciót pár perc alatt.
- Emlékszünk - nyugtat meg egy alacsony szőke fiú, akinek kék a bőre. Igyekszem nem megbámulni a kissrácot, de annyira... valószerűtlennek tűnik.
Zavartan köhintek, és elfordulok.
- Oké. Amikor azt mondom, 'most", akkor indulunk. - tisztázom a szabályokat - amit természetesen alapos átgondolás, és nyelvészeti megfontolások vezettek, khm - és figyelem Heart-ékat, ahogy a jégóriások felé kezdenek rohanni.
Hunyorítva számolom a fogyó távot, és úgy tervezem ,akkor indulunk, mikor összeér a két csapat, mert akkor talán kevesebb figyelem jut ránk.
Három.. kettő...
A két csapat felüvölt, és összecsapnak, az általános harci zajban elvész minden szó.
Egy.
- MOST! - üvöltöm.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeKedd Nov. 01, 2016 11:55 am

Elise és a jégóriás ívben zuhantak el. Mint egy ágyudörrenés, szabadult el az energia a fegyverek találkozásakor, és az asgardi meg a jöttünheimi a kisebb robbanástól kibillenve repült a föld felé.
A lány kiugurulta az esést a felperzselt, még mindig nedves talajon és megvetette a lábát, ahogy lecsapott felé egy kéken szikrázó, kristályhegyű dárda. A hosszúkard a feje felett halkan zengő ívben suhant, és a lány megfordult a tengelye körül, ahogy előrébb lépett, tovább söpörve a találatot. Karjdának íves csapását blokkolta a ropant méretű óriás, ám bal karja lendült...
Elise ökle teljes erővel ütközött a jöttünheimi gyomrába. Természetellenesnek tűnt, ahogy a súlyos test meggörnyed, a magas, vállas lány alkata ellenére is elveszőnek tűnt a férfi mellett. És már suhant is a titán-arany asgardi kard és kéklő vér fröccsent...

Ívben lépett ki az elzuhanó harcos elől.
Egyszerre nézett Cap-ék felé a jöttünheimi vezérrel, aki most tápászkodott fel, miután elzuhantak. Körülöttük éles hangokkal dübörgött a csata, aranyló fényekként zuhogtak az asgardi fegyverek találatai, kéklő villanások voltak a jégóriások mozdulatai, talpuk alatt döngött a sötét, felsebzett, kiálló facsonkokkal és parázsló levelekkel szántott föld.
- Hrr, előre, azt a pajzsos majmot célozzátok elsőnek - hangzott a mély, rekedtes, téli viharra emlékeztető, nem-emberi hang. A kardokba fonódó Ygdrassil-energia révén mindenki értette egymás nyelvét a csatamezőn.
- Hé, white walker főnök, azt hiszed, végeztünk? - hangzott fel mögötte Elise mezoaltja. A jöttünheimi megfordult, haragvó karmazsin-vörös szikrázott szemeiben megnyúlt, félelmetes, másvilági vonásai fölött. Arca halott fehér-kékes színű volt, Jöttünheim minden dühével a rémálomszerű élekkel szabott vonásokban.
- Te kis...
- És az ott Amerika Kapitány, te nagyon hülye. Nem olvastál Wikipédiát, mielőtt ide jöttél, látom.
A jöttünheimi most már teljes testével fordult a lány felé. Elise látta, hogy Cap a quinjet felé tart a gyerekekkel. Jó, jó, nagyon jó. Hajrá Cap, már nincs messze.
A másik csapat a S.H.I.E.L.D. kommandósokkal és az asgardi gyalogosokkal megpróbált átvergődni a mezőn feléjük. A valkűrök, akiket ott hagyott, felemelt pajzsokkal fedezték a mutánsokat.
A levegőben lebegő gyerekek akaratának összefont pajzsán vibrálva futott végig az újabb támadásra forduló vadászbombázók surrogó lövedékeinek hangja, ahogy átható zúgással suhantak végig bukó ívben újra a mező felett. Következő lövedékeik az asgardi-S.H.I.E.L.D. gyűrűbe csaptak, Elise látta, hogy emberek zuhannak el...
Nem tehetett értük jelenleg semmit.

A jöttünheimi döngő lépésekkel tartott felé.
- Ide figyelj, kis pimasz midgardi ribanc...
- Ó, midgardinak tűnök neked? - vigyorodott el a lány. A férfi már majdnem odaért, miközben ő leengedte a kardját.
- Fogd be a szádat és állj félre, söpredék szuka...
- Oké, elég volt - hangzott fel a lány mezoaltja, karjai kitárultak...
A férfi akkor ért egy lépéssel elé, Elise fölé magasodva...
A tagjain végigfutó erő, mint a Nagy Folyó hullámaiba oldott nevető napfény, zúgott végig csontjain, szövetein, minden izmán és artériáján. Egy pillanattal később robbant ki belőle a tűzvihar.
A lángok sistergő-zuhogó hangon törték át körülötte a levegőt és hátratántorodott a három legközelebbi jöttünheimi. A két mögötte közeledő jégóriás mély, recsegő rikoltással kapott arcába, a jöttünheimi vezér alkarját felemelve próbálta fedezni szemeit. Karja meglendült a hasított jégtömbre emlékeztető karddal, csapásra készülve...
Elise előre szegezett karjaiból ekkor robbant elő a két plazmasugár, fehér-arany nyalábként ütve mellkason a jégóriást.
A jöttünheimi üvöltött, ahogy hátrébb tántorodott, kavargó füst csapott fel a felsőtestéből, Elise pedig lépésről lépésre haladt előre, maga előtt tolva a plazmasugarakat. A többi jöttünheimi megrettenve hátrált, és a valkűrök diadalmas csatakiáltása közepette haladt tovább a lány.
- In the name of Asgard... Generally, fuck you. - fűzte hozzá, miközben a jégóriás vezér sikoltva omlott össze.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeVas. Nov. 27, 2016 1:37 pm

Abszolút nem kenyerem szorgalmazni, hogy gyerekeket engedjenek háborús övezetbe, a gyerek látványa voilt az egyetlen már 70 évvel ezelőtt is, ami ki tudott zökkenteni szuperkatona mivoltomból. Most se lenne ez másképp, de a gyerekek korukat meghazudtolóan vetik bele magukat a harcba, minden képességüket bevetve hozzá.
"Ez egy másik faj, Rogers" emlékeztetem magam. "Ez már egy másik lépcsőfoka az evolúciónak. "
Az asgard-iakkal perpillanat nem foglalkozom, minden figyelmemet az köti le, hogy célhoz érjünk, és lehetőleg minden gyerek sértetlenül érjen oda a célpontunkhoz. Hogy hogyan menekítjük ki őket a háborús övezetből, az már legyen a jövő problémája.
Most erre a küldetésre koncentrálunk.
Persze nem bírom ki, fél szemmel Heart ügynököt is figyelem, mégis csak a társamként vagy miként indultunk el, mégis csak újonc aki rám van bízva.
Bár ahogy elnézem, erre többé semmi szükség nincsen.
Királynői megjelenésű a többi Asgardi harcos között, és szemernyi kétség sem fér hozzá, hogy kik közé is tartozik valójában.
Ám hagyjuk most Heart ügynököt, jól láthatóan remekül boldogul új csapatával.
Sokkal közelibb és életszerűbb problémám akad.
- Kapitány - rángatja meg a kabátom ujját a kékhajú kislány - otthagytuk Maddie-t.
- Tessék ?
- nézek rá meghökkenten, és pillanara átcikázik a fejemen a jeges rémület. Egy.. kislányt? Hol?
- Arra - mutat a kislány a kiindulópontunkhoz, az őket foglyul ejtő gép kiszakadt ajtajánál.
Hamvasbarna hajú kislány kuporog a fűben, arcát kis kezei mögé rejti, és ide látszik, hogy rázza a vállát a zokogás.
Érzem, ahogy rögtön lesápadok.
- Mi a... - kezdem, visszafordulok, és úgy ítélem, hogy a távolság már nem sok a célpontunkig. - Vissza kell érte mennünk. - mondom a kékhajúnak, ő pedig megcsóválja a fejét.
- Maddie fél a harctól. - világosít fel. - De olyan képességei vannak, amik...
- MOST kell érte visszamennem
.- határozom el, és már villámmegoldást keres a fejem, hogy addig kire bízzam az akciót, amikor a kékhajú lány, eszembe jut a neve is, Sally, újra megbök.
- Sam érte tud menni. - világosít fel, kicsit olyan lesajnálóan, milyen kis hülye ez az amcsikapcsi felhanggal. - Tudja, ő golyóálló.
- De én meg villámgyors vagyok
- jelentkezik az egyik mutáns-kamaszfiú, és mire kettőt pisloghatnék, már előttem áll, karjaiba nyalábolva a pityergő nyolcévest. - Miért nem szóltál, Maddie - dorgálja meg, majd mire kettőt pisloghatnék, újra felveszi a helyét az alakzatban.
- Szeret felvágni. - válaszol ki nem mondott kérdésemre Sally, majd a kislányhoz fordul - Ne félj Maddie, majd...
Mögötte hatalmas jégóriás jelenik meg, kitátott szájjal üvölt, szeme jegesen izzik, épp szembe néz a kicsi Maddie-vel, aki pánikba omlik, és elsikoltja magát.
A jégóriás lemerevedik, megáll az idő körülötte, mintha egy filmet állítottunk volna meg, és a csapatunk körül egy tízméteres sugarú körben mindenki más is.
Nem tudok hirtelen reagálni.
- Ezt... ő csinálja? -kérdezem bizonytalanul, fürkészve a derekamba temetkezve zokogó lánykát. Sally bólint.
- Igen, ezt tudja a kis buta... Nagyon messzire nem tudja, mert még kicsi, de... Hát nem tiszta pocsékolás, hogy nem száll be?
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeVas. Dec. 04, 2016 5:12 pm

Az összeomló, lángoló testek felett elnézve Elise látta, hogy Cap és a gyerekek csapata átér a mezőn. A lány bólintott, majd körbefordult.
A másik S.H.I.E.L.D. csapat, a harc hevében tőlük elvágott katonák, az asgardiakkal összeértek és egész eddig kellett hátrálniuk. A felforduült, füstölgő farönkök, a földbe döngölt, ölnyi ágak, a nedves-perzselt, felszántott, barna erdőföld sáncai között lépésről lépésre, fedezékről fedezékre vonultak vissza, az automata fegyverek golyói tompán pattantak a jöttünheimiek páncéljain és a rönkökön. A kéklő-fehér sugárnyalábok sisteregve csapódtak a tereptárgyakba. Ám amikor vezérük elesett, a jégóriások megfordultak, hogy meneküljenek a hajó felé.

Elise körbefordult. Látta a suhanó alakot, látta a kislányt Cap mellett. Annyi minden történt egyszerre, hogy nem tudott az összes eseményre egyszerre fókuszálni. A zúgás odafent változott, távoli gépek hangjai fordultak és erősödtek. A két vadászbombázó az erdő felett megfordult a levegőben és bukó ívben ereszkedtek alá.
- Oh fuck.
Elise látta, hogy kettéválnak. Az egyik éles fordulattal kanyarodott jobbra, hogy fedezőtüzet adjon a visszavonuló jöttünheimieknek.

A Cap kis csapata felé közeledő jégóriás ekkor fagyott meg a levegőben. A lány cspőből hátrafordult, de nem volt ideje törődni a jelenséggel. Fejét újra oldalra kapta, az ég felé, és láta közeledni a második vadászbombázót. Szeme követte az ívet... Egyenesen Amerika Kapitány és a gyerekek felé nézett a gép orra. Fedélzeti ágyujának csöve felfénylett, de nem sült el... Mintha energiát gyűjtene, momentumot építene fel. Egyre fényesebben ragyogott a kéklő, majd egyre fehérebb fénypont a gép sugárvetőjének torkolatában. És Elise nem gondolkodott, csak cselekedett.

Ahogy elrúgta magát, a sáros, földszagú talaj rögökben ugrott fel a földről. A valkűrök közül néhányan felkiáltottak, de csak elsuhant közöttük, hosszú combjai emberfeletti erővel lökték előre, a pajzs és a kard kezei között volt, ahogy rohant. Futás közben a lány újra oldalra kapta a fejét, haja arcába csapott, miközben felpillantott a közelgő gépre... Versenyfutás volt ez kettejük között. Hallotta a fegyver surrogó vibrálását, amikor a gyerekek elé ért.
- Cap, vigyázz!!
Értelmes gondolat nem futott át a fején, csak maguktól mozogtak a tagjai, ösztönök hajtották őket és forróan perzselő tűz. Talpa megtalálta a levegőben megfagyott jégóriás kiálló vádliját és a karddal kapaszkodott a földönkívüli nyakába... Ekkor hallotta a háta mögött, hogy elsül a fegyver, zúgó, dübörgő hangon. Elise lába még megtalálta a jöttünheimi vállát, majd elrugaszkodott...

Volt egy pillanat. Egy káprázatos momentum a levegőben, amikor a lány látta saját, szőke haját a szélbe kapaszkodva szállni. Látta a közelgő energia-lövedék fénylő erejét, és ott volt közte és a kis csapatnyi rémült gyerek között. Abban a pilanatban érezte újra azt a forró, bizsergő érzést... A mellkasában... A dübörögve verő szíve felett... A gyomrában... A hátában... Perzselve, a lapockái között...
Nem vette észre, hogy hátán feketén színeződik el a kevlár mellény felett a kék egyenruha-zubbony. Csak mozgatta tagjait és mint egy fohászt, emelte maga elé ugrás közben az aranyló, asgardi pajzsot....

Bamm.

Elise zuhant, mint egy ágyulövedék. A pajzs csillogó, aranyló fémszilánkjai ezer irányba repültek szét, mint az esőcseppek. A fémes-zengő-sistergő hangot egy pillanattal később követte egy éles dörrenés és motorok sebesült sivítása, egy hatalmas test zuhanása. A pajzsról visszaverődő energianyaláb a gép hasát találta el, és az füstöt eresztve maga után, megfordulva a tengelye körül, zuhant a fák közé...
A lány éles fájdalommal érezte, hogy a földbe csapódik, a földet a fogai között, az ütést, ami kiszorítja tüdejéből a levegőt, a forgó világot látta, ahogy mindenfelé sáros rögöket szórva felpattant és továbbgurult.
Hallotta közben valahonnan a tébolyultan pörgő világból a talajt rengető robbanást.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimePént. Dec. 09, 2016 3:24 pm

Szeretném azt hinni, hogy van időm egy síró, reszkető lányka lelkivilágával foglalkozni, de a másik húszra nézve tudom, hogy se a hely se az idő nem alkalmas most a kedveskedésre, arról nem is beszélve, hogy küldetésünk van.
A dermedt jégóriás pedig csak hab a tortán.
- Na figyelj, Maddie - guggolok le a lányka mellé - Nagyon ügyes vagy. Nézd csak? Megmentettél minket. - mutatok megfagyott ellenfelünkre, de a kislány iszonyodva rázza a fejét, és nem néz rá. - Hallgass ide. Nézz rám. Nézz csak ide. Nem akarlak bántani, és megígérem, hogy mind kijutunk innen. Este már a saját ágyikódban alhatsz. - kétségbeesetten jár az agyam, mit lehet még síró kislányoknak mondani.
- Nézzétek - mutatok fel. - Vissza fognak jönni. Most nagyon együtt kell dolgoznunk, hogy visszaverjük a támadást, ellenkező esetben hm... Eléggé meg leszünk pörkölődve. - fintorgok tréfálkozva, nehogy megijesszem az ifjúságot.
Gyerünk, Kapitány, gondolkozz.
- Én kiterjesztem Sally pajzsát- jelentkezik az egyik fiú - Katalizátor vagyok. - mondja azoknak a büszkeségével, akik nem annyira vannak meggyőződve arról, hogy ezzel dicsekedni lehet. Erről árulkodik az erőltetett, bizonytalan félmosoly a szája sarkában.
- Remek. - kapok rajta, és megpaskolom a vállát. - Állj ide a kisasszony mellé, te golyóálló, te meg oda hátulra, hogy hátulról is fedezd a többieket, ez az. HÁt te, te ott kockás inges, te mit tudsz?
A szeplős fiú szomorú fintorral néz rám, miközben megvonja a vállát.
- Semmi hasznosat. Csak tükrözni tudok.
Ő is meglátja a fölöttünk közeledő vadászgépet, és döbbenten elnyílik a szája.
- Nem, nem - mondom gyorsan, mielőtt pánikot keltene - Ez remek! Ha az arcukba tükrözöd a fényüket, ami valószínű a lövéssel keletkezik.. LEhetséges, hogy megmentesz mindnyájunkat . - biztatom, és a csapat közepére húzom. - Itt remek.
Végignézek a szedett-vedett gyerekhordán, és meglepődök az elszántságon, ami csak úgy sugárzik belőlük.
- Most mindenki képességére szükség lesz. - mondom olyan hangerővel, hogy lehetőleg még a felettünk röpködők is hallják. - Mindenki képessége hasznos, úgyhogy ha lehet, a legmagasabb fokozaton használjátok, amin csak tudjátok, megértettük egymást? A mágnesesek taszítsák, ahogy bírják, a telekinézisesek úgy szintén, aki védekező képességgel bír, az maximumon koncentráljon, és te - fricskázom meg Maddie maszatos orrát- minél több fickóval tudod azt csinálni, mint az előzővel, annál hamarabb mehetünk haza. Mehet?
Egyöntetű lelkes helyeslés a válasz, majd szembefordulunk a közeledő géppel.
Meg kell várnunk, míg közel jön, ugyanis a gyerekek képességei még nem feltétlenül a legfejlettebbek, de bízok bennünk, amennyire lehet.
- Most. - kiáltom. - Számolok! Három... Kettő...
Ám ekkor meghallok egy nekem szóló kiáltást, majd egy szőke alak ugrik a képbe, aranyosan csillogó tárggyal, és bár a lövést visszaveri, a becsapódás erejétől zuhanni kezd.
- Heart ügynök! -üvöltök rá, a gyerekek pedig döbbenten nézik a jelenetet.
- Majd én elhozom! - jelentkezik a villámsrác, és mire kettőt pislognék... már el is tűnik a szemem elől.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzomb. Dec. 10, 2016 6:38 pm

A nedves erdei talaj íze volt az, ami Elise fogai alatt csikorgott, miközben feltornázta magát, fejét és felső testét kitolva a földből.
- Nyghhh... Erős nyolcas, de ez piros lap. Kiállítás a jöttünheimi csapatnak, Asgard vezet - dünnyögte maga elé és körbepillantott, lassan pislogva, megragadva a maga mellett a feltúrt földbe ékelődött, markolattal felfelé ágaskodó kardot, azzal segítve lassú feltornászkodását civilizáltabb, álló helyzetbe.
Épp csak egy villanás volt és a világ hihetetlen gyorsan fordult ki körülötte, amikor egy tört másodperccel később a Kapitány és a gyerekek között állt.
- Ugh.
Egy vigyorgó, tizenéves srác állt mellette, még mindig átkarolva a derekát. Valami hihetetlen gyors sebesség-képességű mutáns. Elise kószán fáradt vigyorral nézett le a gézengúzra. Tizenhárom-tizennégy körüli lehetett a kölyök.
- Smooth as a baby's ass, öcsi, de a derekamat most már elengedheted - mondta és a fiú épp csak enyhén vörösödve kapta el a karjait. Elise továbbra is az arcát nézte mosolyogva, majd felemelte a jobbját.
- Tíz pont a Griffendélnek, öcskös, menő képesség.
A tinédzser félénken viszonozta a vigyort, majd pacsit adott a lány felemelt jobbjába. Elise fordult a Kapitány felé, még egy szórakozott mozdulattal összekócolva a gyerek haját, ám lecsukta a szemét és halk nyögéssel nyugtázta a bal karjába nyilalló fájdalmat.
Jobbjával átfogta azt és fújt egyet, majd egyenesen Steve-re nézett.
- Azt hiszem, mindannyian megvannak.

A másik vadászrepülő közben élesen kanyarodott és repült a hatalmas tisztás másik vége felé, amerre a maradék jöttünheimiek menekültek.
- Szóval... - nézett körbe a lány, - Azt hiszem, fuvart kell kérjünk otthonról.
Egy pici lány közben halkan szipogott mellette. Elise felé fordult és lassan ereszkedett le térdelő-guggoló állásba a picur mellé.
- Jól van... Jól van. Most már minden rendben lesz.
Ő lepődött meg a legjobban, ahogy két kicsi kar ugrott a nyaka köré és a csöppség teljes testtel simult hozzá. A szőke fürtök közül kipillantó szemek mindeközben mostanra újra gleccserkékké váltak, ahogy felnéztek Steve-re egy mosoly kíséretében.
- Jól van, gyere ide. Mi a neved, picur? - kérdezte a lány, miközben átkarolta a kicsi gyereket és lassan felemelkedett vele. Talán négy-ötéves lehetett.
- Amy - hüpögte könnyek között a gyerekecske.
- Amy. Milyen szép név. Engem Elise-nek hívnak. - mondta csengő hangon és mosolyogva, és miközben a két pici kéz a vállára támaszkodott és két nagy, kéke szem nézte csodálkozva az arcát, mutatóujjával játékosan megsimogatta a karján ülő gyermek pisze orrát.
- De nem fognak... Nem fognak visszajönni?[b] - kérdezte a leányzó, és miközben Elise Steve mellé lépett, észre sem vette, hogy az arany-acél kardot egyszerűen a férfi kezébe adja, hogy két kézzel tarthassa a gyereket, jobbjával védelmezően átkarolva a kislányt.
- Nem, Amy, nem fognak, és én meg tudlak védeni. Mi, mi meg tudunk védeni, pici lány. Mindannyiótokat. - nézett körbe a megszeppent gyerekseregen. - Most már jó kezekben vagytok.
Elvigyorodott.
- Mi vagyunk a jófiúk, és a jófiúk mindig nyernek, remélem, ezt tudjátok legalább képregényekből? - kérdezte vidáman, és mosolygás futott körbe.
[b]- Te olyan szép vagy
- mondta az egyik, kicsit idősebb, talán hat év körüli lány, aki Steve kezét fogta meg közben. Felnézett a férfira.
- Ugye ő a feleséged? - kérdezte ártatlanul. - Nektek is vannak gyerekeitek?

És Elise Heart-nak elérkezett az idő, hogy teljes mértékben megdöbbenjen. Az asgardi valkűr minden nyoma elszállt, és a zavarban lévő tennessee-i lány állt ott a gyerekek között.
Nagy szemekkel nézte a kislányt és észre sem vette az arcába költöző pírt.
Nem tudta megállni, hogy pillantása fel ne kússzon Steve arcára.
Az a jó vágású, nemes vonású, szoborszerű arc. Ahogy belegondolt... Különböző gondolatai voltak már. Főleg mostanában, amikor... Nem tudta, hogy mi ütött belé. Nem tudta megmagyarázni a tűzhullámokat, amik ellepték, és képes lett volna Ambert vagy Steve-et vagy a folyosón szembejövő Romanoffot felkenni a falra és...
De hogy...
Érdekes gondolat volt. Ha magába nézett...
Volt egy olyan érzése, hogy az első perctől, talán az első estén már érezte.
Steve... Mintha állandóan... Állandóan a múltba nézne. Mintha mindig... Várna valakit. És az a valaki nem ő volt, és ez a bizonyosság mindig meggátolta abban, hogy valaha is arra gondoljon...
Nem. Nem, nem, nem. Elise, kapd össze a gondolataidat. Basszus. Egy-kettő. Rohadt élet. Gyorsan gondolj valami frappánsat. Bármit. Khm.
A lány megfordult és szerencsére közeledtek a S.H.I.E.L.D. kommandósok és a valkűrök feléjük.
- Steve Rogers herceg? - kérdezte érdekes, németre hajazó kiejtéssel az egyikük, Steve-re nézve. Tisztelet csillant a szemében.
- Heidi, nem herceg... Ah. Herceg-kapitány.
- De, Amerika hercege, ez egészen biztos.
- Mondom, hogy...
- Rendben, Hel démonaira, akkor herceg-kapitány.

A két valkűr cívódása elült, és az első, egy hosszú, arany-mézbarna hajú, sudár nő, Elise-hez hasonló vállas, magas alkattal, megállt a férfi előtt.
- Szóval, Steven herceg-kapitány, te vagy az, igen? A nevem Heidi. Asszisztálni küldtek le minket Asgardról. A nemes S.H.I.E.L.D. hercegség feje vagy, nemdebár?
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzer. Jan. 04, 2017 12:38 pm

- Ugye ő a feleséged? - kérdezi az egyik kislány, én pedig értetlenül nézek körbe, hogy kihez beszél.
Amerika Kapitány, Steve Rogers még nem szokott bele a szituációba, hogy hosszúlábú csinos szőkéket a feleségének nézzenek.
- Hát, eddig még egyszer sem volt az - jegyzem meg.
- És mikor lesz az? - faggat a kislány, és látom, ahogy Heart ügynök arca egészen rózsás lesz. Nagyon csinos nő, elismerem.
Mégis, bármilyen kapcsolat vele úgy érzem, árulás volna.
Hogy ki felé, és miért, azt nem tudom megfogalmazni... Talán nem is számít. De egyszerűen árulás, mert én várok.
Nem tudom kit, nem tudom, honnan érkezik, mégis, úgy sejtem ,a tudatalattimban valahol nagyon mélyen elraktározódott a válasz, és csak a jelre várok, hogy megleljem, és talán kapom is a jeleket minden éjjel, minden álmomban, mégsem tudok rájönni, vagy netán ott a válasz a szemem előtt, mégsem hiszem el.
- Most elmondok neked egy titkot. - mondja a kislány nagy komolyan Elise-nek. - De hajolj közelebb, mert ez tényleg titok.
Maszatos kezecskéjét Elise füléhez teszi.
- A barátom, Liam nem mutáns. Nincs is képessége.
Hangosan suttog, ahogy a gyerekek szoktak, én pedig automatikusan körbenézek a kis embergyerek után.
- És itt van ez a Liam most közöttünk? - kérdezem a gyereket, de ekkor a kislány elragadtatva rámutat:
- Ő Liam. Ahhoz képest, hogy nincs képessége, elég bátor volt, nem?
A kisfiú karcsú és arányos, aranyszőke, és sápadt bőrú. Arca szép, és az egész testtartása végtelenül légies, mintha nem is lenne ember... Pedig épp most hallottuk, hogy itt éppen erről van szó.
- Gyere ide, öcsi. - mondom neki, furcsán lép, és hirtelen nem tudom mire vélni, végtelenül könnyed, mintha nem is a földön járna.
- Táncos. - mondja büszkén a kislány. - És nagyon ügyes.
Összenézek Elise-vel a gyerekek feje fölött, tanácstalanul.
- A szüleid hol vannak? - kérdezem a gyereket, mire szomorúan ingatja a fejét.
- Nem tudom, én... Intézetis vagyok.
- Hogy kerülsz közéjük?
- kérdezem tanácstalanul, mert a mutánsgyerekeket elvihetjük Xavier professzor intézetébe, de egy embergyerek.. Nos, neki hol találunk otthont?
- Vele játszottam - mutat a kislányra - a balettóra előtt.
Csönd. A kisfiú szomorkás, és komoly, annyira koravén, hogy az ember szíve beleszakad.
-Az ember tudomásul veszi, hogy egyedül van a világon, és aszerint rendezi be az életét. - von vállat halk szóval, és akkor elhatároztam, hogy majd én hazaviszem. Tényleg. És velem lesz, amíg nem találunk neki elhelyezést.

Ám ekkor megjelenik az asgardi hercegnő, vagy nem is tudom a rangját, és életem legszórakoztatóbb elnevezésében lesz részem, még mindig Liam kezét fogva, míg a többiekhez erősítést hívok, aki mindenkit hazaszállít majd.
- Megtisztelő a találkozás, hölgyem - csókolom meg a sudár lány kezét. - Ámbár félek, csalódást kell okozzak, a S.H.I.E.L.D feje nem én vagyok. Ennek ellenére, kérem forduljon hozzám bizalommal.
Újra összenézek Elise-vel. Nagyon hasonlítanak. CSak a tekintetemmel kérdezem, közülük való-e.
bár teljesen mindegy, megérti e a kérdést. Szerintem tudom a választ...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeCsüt. Jan. 19, 2017 8:38 pm

Elise állt és állt egyre jobban vörösödő arccal.
Goddamnit kid. Out of the mouths of babes, 'miright or not.
Lepillantott a kislányra, majd felnézett Steve-re. Ötlete sem volt, hogy mit mondjon, és a leányzó csak tovább pedzegette a dolgot, észre sem véve, hogy az előtte álló Elise készül felrobbanni.
Nem tudta megmondani, miért viharzik át annyi minden a fején. "Eddig még egyszer sem," mondta Steve, és ő pedig észrevétlenül beharapta az alsó ajkát.
Mi az, hogy eddig még? Miért mondta azt, hogy "eddig"? Mert ezután...
A karjaiban tartott csöppség nagy szemekkel nézte az arcát, de ő észre sem vette a kislányt, ahogy azt sem, hogy pulzusa emelkedni kezd. Steve kézen fogta a kislányt, ott állt a gyerekek között, mint egy tökéletes apa-figura.
Istenem, de jó a gyerekekkel.
Miközben a kis interakció a lánykával és Liam nevű barátjával zajlott, ő örült mindennek, ami az égben lehetett, hogy elterelődött róla a szó. A mléy levegők, amiket vett, szinte gőzgépként kalapáló szívverését hajtották. A hátában pedig...

Az az izzó... Kaparó érzés... Az a forróság a két lapockája között...

A zavar, a kíváncsiság és valami teljesen más kavargott benne, de nem tudta kiverni a fejéből a képet, hogy hosszú combjai Steve csípője köré fonódnak, hogy nincs itt senki más a felperzselt mezőn, csak ők ketten, a földön, a füstölgő és gőzölgő rögök és facsonkok között és hogy ujjai beletúrnak a barnás szőke sörénybe Steve tarkóján, miközben elkerekednek az ajkai és combjai erősen tartják a férfit...

- Aú, kezdesz égetni! - rángatta vissza a vékony hangú pici lány a valóságba, akinek arca eltorzult és panaszossá vált a karjában. - És mitől lettél ilyen vörös?
Elise teljesen döbbenten rakta vissza a talajra a picurt és zavarában egy vigyort eresztett el, összeborzolva a csöppség haját. Nem, nem, nem nézett Steve felé, mert tudta, hogy abban a pillanatban gyulladna fel -
És Elise esetében a lángra lobbanást a szó legszorosabb értelmében kellett érteni. Hosszú lábai, egyik a másik után vitték menekülő irányba, az érkező asgardi valkűrök felé, akik mintha csak megváltásként közeledtek volna a mezőn keresztül, civakodva Steve helyes megszólításán.

A közjátékot látva Elise-be visszatért a lélekjelenlét és miközben a férfi kezet csókolni hajolt le a Heidi nevű valkűr felé, az teljesen megkövülve állt, nem nagyon akarva karját nyújtani a férfinak, miközben az előre hajolt.
Elise nemes egyszerűséggel mellé lépett és oldalba bökte. Némán emelte fel a saját kezét, mutatva, hogy hogyan kell hagyni, hogy kezet csókoljanak valakinek.
A teljes valkűr-gárda meghökkenve nézte végig a dolgot, majd összepillantottak zavarodottan. Heidi pedig megköszörülte a torkát és most ő lépett előrébb, hogy hajolni kezdjen és Steve kezéért nyúljon.
- Öhm, nein, síßster dú musst not... - kezdte volna Elise halkan, szinte suttogva, asgardiul, amikor már késő volt. Heidi igen csak mereven és a lehető legfurcsább testtartásban hajolt előre...

Így hát Elise Heart végignézte a történelmi pillanatot, hogy egy asgardi valkűr, végtelenül awkward módon kezet csókol Amerika Kapitánynak.

- Khm
- köszörülte meg a torkát a lány, oldani a zavart és Heidi most megfordult, fejét oldalra billentve nézett rá és hajolt volna előre.
- Óh, nem, nem. - mondta gyorsan ő és előre lépett, hogy ujjait a nő alkarjának belsejére bilincselje, asgardi szokás szerint. A valkűr arcán megkönnyebbülés futott végig. Végignézett Elise-en, és mondott volna valamit, ám inkább Steve felé fordult.
- Nagyon sajnálom, Herceg-Kapitány, esetleg a S.H.I.E.L.D. királya küldte, mint főparancsnokot? Mert ebben az esetben...
- Nem, nem, Heidi, a S.H.I.E.L.D. nem királyság - vágott közbe csengő hangján Elise. - A S.H.I.E.L.D. egy szervezet, gondold úgy, mint... Hm, mint az Arany Város királyi gárdáját. Cap, pedig - intett a férfi felé - Olyasféle híres tiszt, mint Ógvár fia Ragnar, aki a lázadó sötét elfek ellen aratott győzelmet. A Kapitány ugyanilyen... Ugyanilyen hős a midgardiak szemében - nézett fel Steve-re a lány.
Heidi és a valkárök egyikükről a másikukra nézett.
- Nos, - kezdte Heidi, - Thor herceg maga nyilvánította Midgardot a védelmünk alatt álló világnak. Miben tudunk segédkezni neked, hősi Herceg-Kapitány?
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Steve Rogers
Steve Rogers
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimeSzer. Jan. 25, 2017 5:37 pm

Úgy méregetem a csodálatos hölgyeket, mint egy gyerek, olyan ámulattal, de persze ünnepélyes arckifejezéssel, félig földre sütött tekintettel. Mennyire furcsa, ezeket a nőket látni, főleg, hogy egy idegen világ szülöttei, amiről eddig maximum a mesékből, regékből hallhattam. Ha más mondja, nem hiszem el. DE Heart ügynök mondja, és.. valamilyen mérhetetlen leírhatatlan ösztöntől vezérelve - hiszek a szavainak.
Hiszen annyi mindent láttam. Mutánsokat, embereket különleges képességekkel, és most ez a sok gyerek... mind -mind külön történet, egytől-egyig furcsa képességekkel, amit az én emberi elmém talán fel sem érhet ésszel.
Akkor már meg se döbbentő, hogy kiderül, más világok is léteznek a miénken kívül.
Arcizmom sem rándul a kézcsókra - igaz, el se húzom a kezemet, annyira meglep a valkűr következő mozdulata, de egy rezzenésemmel sem árulom el, hogy valami szokatlant cselekedett, talán csak a mellettem álló kisfiú kezét szorítom meg kicsit jobban.
Heart ügynök azonban - isten áldja ezért - megmenti a helyzetet, így semmi kínos történet nem kerekedik a pillanatból. Megmosolyogtat, amikor keresi, hogyan írhatna le engem úgy, hogy a harcos hölgy is megértse a hierarchiában elfoglalt szerepemet, legőszintébb mosolyomat villantom rá, és megállapítom, milyen szép ez a lány.. ÉS mennyire illik a többiek közé.
- Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert sajnos az említett úriemberek közül egyikről sem tudom , kicsoda - ismerem be fejcsóválva.
A gyerekek csak kapkodják a fejüket közöttünk, egyikünkről a másikra nézve. Ahogy a valkűrök is.
Aztán megkérdezi, miben segíthetne, én pedig szemöldököm összehúzva nézek végig a csatateren.
- Nos - szedegetem össze a gondolataimat - Első sorban, ehhez nem fér kétség, a sebesülteket kell ellátnunk. A gyerekek... - nézek végig a szedett-vedett kis társaságon - A gyerekeket pedig mielőbb biztonságos helyre kell szállítanunk. Úgy gondolom, X Professzor birtoka tökéletes megoldás lenne a számukra. Nem tudom, értesülhetet-e már az esetről. - ránézek az előttem álló harcos csapatra, és biccentek - de Önök harcosok. Talán azzal tudnának segíteni, ha az ártalmatlanná vált ellenséget mielőbb hazatessékelnék oda, ahová valók. Mi pedig - nézek körbe ismét - ezalatt gondoskodhatnánk a mieinkről, és ellátásban részesíthetnénk a sebesülteket, valamint a csapatnyi kis hőskezdeményt itt. - mosolygok a kis Amy-re, aki maszatos arccal méregeti a gyönyörű magas hölgyeket.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Thökk
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2021. Aug. 20.
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitimePént. Okt. 29, 2021 10:15 pm

Nagyon jó történet. Érdekes, izgalmas, és vicces is...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Empty
TémanyitásTárgy: Re: "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)   "Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise) Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
"Waiting is wasting for people like me" (Steve és Elise)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Steve Rogers 'Captain America'
» Szöszik ütközőpályán (Amy és Elise)
» The Queen of Mutants meets the Princess of Asgard (Tammy és Elise)
» Ég és Föld avagy Elise és Cyntia (18+)
» A Mutant and a Valkyrie walk into a bar (Rosabelle és Elise)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: New York-
Ugrás: