FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Clay Henderson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 133
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTárgy: Clay Henderson   Szer. Okt. 12, 2016 2:05 pm

Név: Clay Henderson

Alias: Beautiful Disaster, Little Devil/Kisördög

Avatar: Hunter Parrish

Adatok: Malibun született 1995. október 22-én. Férfi.

Tudnivalók: Kedves fiatalember, aki leginkább - de nem kizárólag - a kortársai társaságát keresi. Segít, akinek tud, ha éppen nincs más dolga. Ő a mosolygós srác a filmekből, aki segít a szomszéd néninek kivinni a szemetet, vagy az anyukának feltenni a babakocsit a buszra.
Egyetemista, ennek minden velejárójával együtt. Szeret tanulni, szeret ismerkedni, és nagyon szeret sportolni. Nem véletlen, hogy gimi óta folyamatosan az éppen aktuális focicsapatának kapitánya.

Előtörténet: Akkor jöjjön egy "szabad hosszúságú és stílusú leírás a karakter életéről, arról, miért és hogyan vált azzá, aki":

Egy jó kedélyű, illedelmes srác. Kortársaihoz hasonlóan szeret hülyéskedni, szórakozni. Az otromba tréfák viszont valamiért nem állnak közel hozzá. Igaz, hogy a népszerűséggel nincs gondja, mégse bántja a képregényt olvasó kockafejeket. Igazából ők elvannak egymással, Clay pedig megvan a saját köreimben. Elég határozott hozzá, hogy ne is próbálják a szokásos csorda módszerekkel olyasmibe belevinni, amihez nem fűlik a foga. Szereti, ha terv szerint mennek a dolgok. Általában nincs szüksége bonyolult stratégiák kigondolására. Elég jól kijön az emberekkel, az agya jól működik, és legtöbbször a szerencse is kisegíti. Vannak is, akik irigylik. Mivel azonban nem szól le másokat, emiatt még nem szerzett ellenséget. Na azért ő sem Terézanya ám. Vagy Terézapa. Ahogy mindenki más, ő is a saját életét építgeti. Ezt pedig nyugodtan és békében a legkönnyebb. Nehéz is kihozni a sodrából. Ha egyszer valakinek mégis sikerül felbosszantania, akkor ott kő kövön nem marad. Ilyen lehet felpiszkálni az alvó oroszlánt, vagy rossz időben táncikálni egy szunnyadó vulkán tetején.

És van itt még némi csavar is a háttérben, ami pont annyira bonyolít el mindent, amennyire csak lehet. Hogy ezt most magyarázzam meg? Hát jó. Egy próbát végül is megér...

Néha úgy hiszi, valamiféle vírus. De mégsem. Sokkal inkább maga az evolúció. Vagy legalábbis részben. Ez egészen kényelmes lenne, hiszen a húsa alkalmazkodik, amikor csak kell. Mindenre képes, amire csak képes lehet egy korabeli, aktívan sportoló ifjú férfi. Talán még egy kicsivel többre is. Csak ez a fránya mardosó éhség ne volna! Nem mindig jön, csak ha a szükség úgy hozza. Vágyik a húsra. Vágyja a benne rejlő, évszázadok és egy hosszabb/rövidebb élet alatt szöveteibe gyűjtött tudást. A hústól erőre kap és tanul belőle. Ahogy saját húsa is. Ha az ösztön nem lenne elég a táplálkozásra, még a hatalom is csábítja. Teste olyan, akár egy hatalmas kaptár. Pontosan tudja, mely sejtje mit tesz és mit érez. Nem is pontos ez így. Nem tudja, sokkal inkább érzi. Úgy is viselkednek, mint egy rajnyi méh. Mindenki tudja a dolgát, és begyűjtik, ami kell. Furcsa tán, amit mondok? Nem érted, miről beszélek? Majd kitisztul a kép, ha meghallgatod ezt a történetet!

Kezdjem az elején? Na jó, de melyik az eleje?

Valami ilyesmit turbóztak fel a propagandák, hogy aztán kialakuljon belőle az "amerikai álom". Figyeld csak! Átlagosnak mondható, de leginkább kiegyensúlyozott és boldog gyerekkora volt. Felső középosztálybeli családba született, ahol odaadó, kellemes modorú szülők nevelték. Nem, nem ő a meséből a csodafiú, aki a tudományok doktora lett kisiskolásként. Legjobb tudomása szerint nem zseni, de megvolt mindig is a magához való eszem és kellően szorgalmas is volt. Mentek neki a sportok, és kedvelte is őket. Így aztán egyenes út vezetett a környék legjobb üzleti gimijébe. Most leszámítva az igazán kocka strébereket az egyik legjobb tanuló, másodéves kora óta pedig ő a focicsapat kapitánya is. Ráadásul az egyetemre is sima ügy volt bekerülni, miután végzett a közgáz képzéssel.

Na persze, egy fenéket! Nézzük csak, hogy is él ez Clay neuronjaiban eltárolva!

Nem emlékszem pontosan, hol születtem, de emlékszem a pillanatra. Régebben nem emlékeztem, mára viszont egészen kitisztultak a régi képek. Anyám sírt. Mióta többet kiderítettem az akkori dolgokról, már nem tudom biztosan, örömében vagy bánatában tette. Nem is olyan fontos már. Meghalt, mikor még kis tini voltam. Egy szép, fehér helyen laktunk. Mindig jártak hozzánk szép, fehér ruhába öltözött bácsik és nénik meglátogatni. Néha hoztak injekciót vagy furcsa gyógyszereket. Volt, amelyik játszott is velem, legalábbis azt hittem. Voltak jegyzeteik is. Részben azokból tanultam meg olvasni. De tanítottak is mindenfélére. Nyelvekre, számítógép használatára, sportokra. Közben és utána is volt mindig valaki a közelben, aki jegyzetelt. Rólam írtak, hogy haladok. Nem haladtam elég gyorsan. Én így hittem. Később rájöttem, hogy csak nekik nem volt elég gyors, kivételesen gyors a tanulásom. Valami hihetetlent, valami emberfelettit vártak talán. Kiraktak minket a kutatóintézetből, és vége lett a jó világnak. Nem volt több ingyen koszt, kvártély, se játékok és ajándék magántanárok.

Anyám rengeteg munkát elvállalt, hogy iskolába járhassak, legyen mit ennünk és hol laknunk. Nappal krumplit sütött, este férfiakkal barátkozott, akik pénzt adtak neki. A legtöbb barátságos volt vele, de néhány nem. Az egyik meg nagyon nem. Megütötte. Ő visszaütött, és megpróbálta kikergetni. Újabb pofon, és újabb, és újabb. A falnak esett, majd a földre. Elé ugrottam, hogy megvédjem. Először még nagyon bátor voltam. Mikor éreztem a melegséget és a gyorsan terjedő zsibbadást, már leginkább meglepetés volt, amit az arcomon látni lehetett. Lenéztem, és megfogtam a hasamon terjedő foltot. Meleg, vörös lé tapadt a kezemre... vér... az én vérem... az én vérem... az enyém... az ő kése... fáj, még fáj... egyre kevésbé... homály... sötét... hideg...

... hideg ... nedves. Sötét, hideg, nedves és büdös helyen ébredtem. Csatorna. Kezemben egy patkány farka, ujjaimról vér csöpög. Táplálkoztam, ez nem volt kérdéses. Ijedtemben azonnal el is dobtam, ami megmaradt belőle. Már kevésbé fájt, de még fájt a seb. Minden mozdulatnál. Kiszenvedtem magam a csatornából, már egy újfajta bizsergéssel egész testemben. Akkor még nem értettem, de nem is igazán foglalkoztam vele. A rám támadó kóbor kutya valahogy jobban zavart. Nem akartam meghalni, karmoltam, haraptam. Úgy, ahogy ember nem tud. Igaz, csak később emlékeztem vissza rá, akkor észre sem vettem. Azt hiszem, jobban lettem attól, amit a kutyával csináltam. A harapásaitól viszont határozottan rosszabbul. Fájt a koppanás, ahogy ismét a betonra huppantam, és fejem is elérte a hideg járdát. Talán meg is halok, ha nem jár arra következő rosszakaróm. - Hé, mit fetrengsz itt, nyomorék? Fájt, ahogy belém rúgott. Másodszor még inkább. Harmadszorra már nyögésemet elnyomta üvöltése, ahogy karmaim lábszárába martak. Sejtettem, hogy valami hasonló történhetett korábban is, de most először volt alkalmam végignézni. Végignézni, ahogy a kiserkenő vér átszivárog pórusaimon. Ahogy egyszerre érzem minden sejtemet. Azokat is beleértve, melyek behatolnak az idegen szövetben, hogy karmoknál apróbb karmaimként cincálják parányi darabokra. Semmi nem maradt utána, sebeim pedig mind eltűntek. Testem egyszerűen felfalta a fiúból lett szerves masszát, még mielőtt a földre érhetett volna. A történtektől még mindig kábán és zavartan bámultam kezeimet. Nem sokáig tehettem. Elmémet elárasztották a képek. Képek, melyek szerint felső középosztálybeli családba születtem... Tetszett, magamnak akartam. Egy kicsit fájt, de az eddigiekhez képest semmiségnek tűnt, ami ezután történt. Egy pocsolya tükrében láthattam meg a változást. Arcom az ő arca volt. Azóta már tudom, hogy a patkány és a kutya is meg akart enni. A fiú csak megölni. Mindegyiküktől zsákmányoltam valamit cserébe. Erőt, fegyvert. De a legértékesebbet utolsó gyilkosomtól szereztem.

Most leszámítva az igazán kocka strébereket az egyik legjobb tanuló vagyok, másodéves korom óta pedig én vagyok a focicsapat kapitánya is. Ráadásul az egyetemre is sima ügy volt bekerülni. Köszönöm, Clay Henderson! Mindig megbecsülöm majd a tőled kapott életet.


Na igen, valahogy így. De hogy mire jutunk még, azt meglátjuk. Minden esetre ideje volna harapni valamit...



Képességek:
- Titulus (egyetemi amerikai football csapat kapitánya) - 0p
- Alapszintű ismeret (orvostan hallgató) - 0p
- Plusz egy nyelv (orosz) - 0p
- Zseniális mozgáskultúra (tökéletes test- és érzékszervi kontroll, született tehetség) - 1p
- Különleges képesség (Kaptár) - 4p
Súlyos hátrány: Éhség
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Sep. 04.
TémanyitásTárgy: Re: Clay Henderson   Csüt. Okt. 27, 2016 5:53 pm

ÜDv nálunk!
Nem találtam benne semmi kifogásolhatót. ELFOGADVA jó játékot és jó étvágyat Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Clay Henderson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Hősök tere-
Ugrás: