FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up."

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up." Empty
TémanyitásTárgy: Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up."   Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up." Icon_minitimeVas. Szept. 25, 2016 5:52 pm

Név: Cael Rodd
Alias: Claymore
Avatar: Sam Claflin
Adatok: Született 1988. augusztus 10, Philadelphia
Karakter-alkotó pontok:
Mágia (3 pont) (Élet, Fény)
Hivatás (2 pont) (Orvos, sebész)
Közelharci képzés (0 pont)
Plusz egy nyelv (0 pont) (Francia)
Felületes ismeret (0 pont) (Katonaság)

Képességek:
Mágia - Irányzat: Élet, Fény
Képes a következőkre: Gyógyítás, fény idézése, energiából álló pajzs, fájdalom enyhítése, stb. Minden varázslata vagy az élethez és regenerációhoz, vagy fizikailag fényhez, esetleg ellenálló erőterekhez kapcsolódik.

Foglalkozás: Baleseti sebész, Sürgősségi osztály, New York Presbiterian Hospital
Titulus: Osztályos orvos


Tudnivalók: Londonban végzett baleseti sebész, leszerelt harctéri katonaorvos, titokban a London Circle nevű ősi szervezet tagja és varázsló, aki élet, fény iskolába tartozó mágiájával embereken segít.

Előtörténet:
- Tizenhat éves nőbeteg, lőtt seb a mellkason, egy műtőt kérek, két egység ADC-t és asszisztenciát, MOST!
a Presbiterian Hospital éjjeli műszakában a kinti sötétségtől nyomottan zizegtek a neoncsövek, pittyegtek gépek, vadul csörögtek telefonok és sípoltak kijelzők, sóhajtás és köhögés vegyült itt-ott a jajgatásba, háttérben zúgott a nővérállomás felől a kávéfőző hangja és halkan berregett a folyosó végén a kávéautomata ahogy egy idős úr és egy elkent szemű prosti közös erővel próbálták működésre bírni a makacsul ellenálló szerkezetet.
Ekkor robbant be a duplaszárnyas ajtó. A mentősök vörös zubbonyban tolták a hordágyat, a nővér teljes erőből próbált lépést tartani, az oxigénmaszkot a sápadt, eszméletlen lány arcára szorítva, pumpálva a levegőt.
Rodd doktor pedig harsány, zengő hangjával beüvöltötte a teljes folyosót.
A sürgősségi osztály minden napja és minden éjszakája.
Annyi idős, mint... Mint amikor...

A pillák nem rezdültek, nem mutatta élet jelét a lány, aki összetörve feküdt, véres ruhában, még szíjakkal lecsatolva a hordágyon.
Nővérek ugrottak és betegek léptek félre, a nővérpult előtt várakozók felnéztek és hosszan nézték az elrobogó együttesét mentősöknek, orvosnak és nővéreknek.
Egy lány nevetése hallatszik. Barna hajába kap a szél. Csengő kacagása pillanatokra levetkőzi a bánatot és a félénkséget, és hajszálain, szempilláin végigsüt az aranyló, pennsylvaniai, júniusi napsütés, smaragdló juhar- és tölgylombok közt ragyogva át.

- Most, az isten verje meg, most! Kérem azt az ágyat, gyerünk, MOST.
Rodd doktor hangja egy kegyetlen százados harctéren parancsokat üvöltő öblös ordításához volt fogható. A magas, szálkás, táskás szemű, csapzott hajú baleseti sebész fiatal kora ellenére úgy osztotta az utasításokat, mintha repeszek fütyülnének körülöttük, és életek múlának másodperceken. Mert életek múltak másodperceken.
- Egy, kettő, há-ROM.
A közben megérkezett kórházi ágyra egyszerre emelték át a lányt.
- Hol van az a műtő?! - üvöltötte Cael.
- Doktor, hozhatják!

A bőrkabátos srácok, akik sápadtan somfordáltak a kompánia után, élettelen arccal nézték az előkészítőben folyó munkát. A legmagasabb, hosszú hajú motoros homlokát fogta, láthatólag nem is hitte, hogy mi történik körülötte. Az alacsonyabb a falat támasztotta meg, és a középső, középhosszú haját sísapkával lelapító pedig tehetetlenül körözött és fordult meg maga körül, kezeit tarkójára emelve, az unvierzális, "istenem, ezt nem hiszem el, bazmeg bazmeg bazmeg most mi lesz bazmeg bazmeg bazmeg" testtartásban.
Cael felnézett és odalépett hozzájuk.
- Melyikőtök barátnője?
- Josh... Josh...
- Öhm... - mondta a sísapkás.
- Josh, milyen kaliberű volt a fegyvered?
A fiú tehetetlen sápadtsággal nézett fel az orvosra.
A srácok belekötöttek egy csapat másik motorosba. Tizenévesek kakaskodása lett volna... Hacsak Josh nem húzza elő a revolvert, hogy új barátnője előtt felvágjon. A szembenálló fiú nekiugrott, a lány kiabálta Josh nevét, hogy hagyják abba, a fegyver elsült...
- AZ ISTEN VERJEN MEG, VÁLASZOLJ - üvöltötte a fiú arcába Cael, és egész egyszerűen idő hiányában lekevert egy pofont. A fiú pislogva kezdett magához térni.
Sokkos állapotban lévő emberrel nehéz kommunikálni. De ha életek múlnak rajta... Egy jól irányzott pofon a legjobb eszköz.
És Dr. Cael Rodd mindig, minden eszközt használni szokott, ha életekről van szó.
- Öhm... Harminc... nyolcas...
- Normál töltény?
- I... igen...
Cael sarkon fordult és elindult a műtőbe. Kezeit felemelte, hogy ráadhassák a műtős köpenyt és ahogy beért, maszkért és gumikesztyűért nyúlt.
A srácok követték.
- Kifelé. Most. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Cael.
- De... Doktor...
- Az orvos én vagyok. Ti félreálltok az utamból, néztek, imádkoztok és befogjátok.
A parancs megtette a hatását.

Tammy akkor került hozzájuk, amikor mindenkijét elvesztette. Amikor mindennek vége volt. Amikor a legsötétebb volt az óra.
A lány a szomszédból. A lány a mély szemekkel. A lány, akivel olyan sokáig tudott játszani az erdőben és akinek szép nevetése csak akkor csengett fel, ha már messze voltak az iskolától.
Tammy.
A lány, aki zenélt. A lány, aki mellett... Aki mellett...
Aki mellett lehetett gyerekként házastársat játszani. Aki nem volt annyira béna, mint a többiek... Akivel sosem kiabált. Aki minden szavát értette és mögötte állt, amikor érezte, hogy mögötte kelljen álljon valaki, és vállát az ő vállának vetette, amikor kellett egy társ.
A lány.
Tammy.


Cael pislogott. A műtőasztalon fekvő, tizenhat éves lány szökellő életével nem volt olyan, mint Tammy. Nem, vékonyabb volt, keskenyebb arcú, szinte szelídebb, de mégis volt benne valami... Lecsukott, nagy szemeiben, ami...
- Esik a szaturáció.
- Még három egység A negatív vért kérek, nővér, jöhet, centrifuga, fel. Most. Szikét.
A gépek egyre lassabban pittyegtek. Cael biztos keze alatt a levágott bőrkabát, póló, melltartótól megszabadított mellkas finom, hófehér bőre vöröslő vágással nyílt. fel. Versenyfutás volt ez az idővel és Dr. Rodd érezte az adrenalin dübörgését a vérében, érezte a hátán lefolyó izzadságot...
- Felnyitom a mellkast. Pulzus?
- Ötvennégy.
Nem káromkodott. Csak bólintott. Most rajta volt a sor, hát gyilkos, metodikus praktikussággal irányította tagjait, minden izma egy precíz sebészi eszköz volt.
Esett a pulzus.
Nem volt meg a golyó.
- Harminc...
Nem volt meg a golyó. És a csipeszekkel lefogott artériából tovább szivárgott a vér.
- Tíz... Doktor...
A vér mindenhol ott volt
Sípolt a gép.
- Doktor...
- Defibrillátor, kétszáztíz. Gyerünk!
Véres, kesztyűs kezében volt a két fém talpa a gépnek. Lenézett a lány arcára...
Drrrrrr.
Felemelkedett a test. Lehanyatlott.
Sípolt tovább a gép.
- Kétszázhúsz, most!
Feltöltött éles hangon. Cael letette a tappancsokat.
Drrrrr.
Felemelkedett a test.
Sípolt a gép.
- Doktor...
Cael nem is foglalkozott a nővér hangjával. Tudta, mit akar mondani, de úgy döntött a lány nem hal meg. Úgy döntött, élni fog.
- CPR nem segíthet. Direkt szívmasszázst alkalmazok.
Még a többi orvos és a nővérek is elsápadtak, ám Cael keze pontos, pragmatikus precizitással nyúlt be a lány mellkasába. Megtalálta... Ujjai közé vette...
A nővér oxigénmaszkon pumpálta a levegőt, míg Dr. Rodd puszta kezével pumpálta a lány szívét.
Sípolt a gép.
Cael most csukta le a szemeit.

Tammy hosszú, barna hajába haloványabb tincsek keveredtek azon a nyáron. Mindig fakóbb lett a haja augusztusra, de most... Most ez más volt. Cael hátradőlt a tó partján és elnézett a távolba, de lopva a mellette ülő lányra pillantott.
A magas, mindig ducibb lány ott ült mellette. Sosem törődött azzal, hogy Tammy hogyan néz ki, hiszen nem a...
... De Tammy lány volt...
És ott ült mellette bikiniben és nem látta Cael pillantását és amikor egy tizenötéves fiú végigpillant gyerekkori barátján, aki lány, és egy csapásra, egy pillanat alatt... Megváltozik, amit lát...
Tammy tagjai nyúlni kezdtek, dereka és csípője formája, combjai hossza... Már nem kislányosak voltak és a bikini kiemelte, hogy két, kerek...
Az a nyár... Az a nyár az utolsó volt.


Cael bal kezében volt a lány szíve és a gumikesztyű csupa vér volt. De a gumikesztyű alatt volt egy dudor a gyűrűs ujja körül.
Egy gyűrű, nem feltűnő, apró kicsi kővel. És Cael ahogy behunyta szemét, a világ sustorgása felerősödött a valóság hálóján át, a nap távoli fénye, a csillagok fénye, a galaxis kék és fehér és sárga fényei mind ott égtek a szemhéja mögött, míg cseppről cseppre folyt át ujjai közül az erő...
Felnyitotta a szemét.
Eltelt egy pillanat.
Pitty-pitty, pitty-pitty, pitty-pitty.
A gép csipogni kezdett.

Sóhajok terjedtek szét a műtőben. Cael nem foglalkozott a nővérrel, aki láthatólag a nyakába ugrott volna. Ujjai megtalálták a golyót és letették a defromált .38-as töltényt a steril, orvosi fém tálcára. Keze már gépies rutinnal öltötte össze a vágásokat és a doktor rövidesen maszkját leakasztva dőlt a falnak és kifújta magát.

Az a nyár más volt. Az a nyár szebb volt. Az a nyár forróbb volt és...
Akkor történ a tűz.
Istenem, Tammy. Istenem, ha csak visszamehetnék és... Segíthetnék rajtad és... Elmondhatnám, hogy nem vagy hibás és...

Dr. Cael Rodd, PhD. hallotta a rendőrök szirénáit a távolban. Hallotta a város esti zaját, a forgalom hangját és elmerengve nézte borúsan a sercegő utca lámpát, mig az ki nem égett.
Gyűrött, fehér köpenyében, zilált hajával, táskás szemével, kezében a rossz automatás kávéval és az égő cigarettával dőlt a Presbiterian Hospital falának. Tarkóját a hideg téglának vetette és szájához emelte a cigarettát. Hosszan sercegett és felfénylett a parázs, majd leengedte és lassan fújta ki a füstöt a férfi.

Az utána jövő évek London állandó, szürke záporával mosódtak össze. Tammy eltűnése, a tűz és a családi targédia után a ballagás. Prom, amin a date-je valamelyik vihogó lány volt, talán Jessica vagy Mackenzie, nem is emlékezett, melyik, mert mind a kettő együtt lógott és vihogott aznap este, nagy szemekkel nézve Caelre. Nem, Jessica volt az. ... Mackenzie volt az. Az isten verje meg, Jessica. Vele készült a ballagós kép. Amikor az.... Tammyvel kellett volna készüljön...
A London Circle évei az orvosi alatt. A végigtanult éjszakák. A monoton, berúgós pub crawl-ok. A varázslóképzés. Ha Lily nincs, kevés angliai igazi barátjának egyike, akkor a Temzébe ugrott volna esélyesen.
Aztán a rezidens-képzés és a bojtárkodás titokban varázslóként. A paladinok állandóan gyanakvó szeme, ahogy a fekete, tepmplomos BMW-ből figyelték minden lépését, várva, hogy megszállja-e valami nem evilági az ifjú mágust, és meg kell-e őt ölniük. A lányok sora, akik megfordultak nála, a hamis mosolyok, amiket felöltött, a szilveszter éjszakák, amikor minden kivetkőzve üvöltött a többi hallgatóval, a kocsmás esték, amikor verekedésbe kellett keveredjen, mert... Mert muszáj volt. Mert valami hiányzott és mert nem tudott mást, ami felpörgeti az adrenalinját. A barátnők, akik elhúlve hagyták ott a vérző arcú Caelt az összetört kocsmaasztalok közt.
Teljesen mindegy volt, mert egyikük sem volt...
Egyikük sem volt...

Cael kinyitotta a szemét és szipogott egyet, elkenve csuklójával az orrát. A cigaretta elaludt, hát elpöccintette és előhúzott egy új szálat. Csattant az öngyújtó, ahogy lecsukta és elrakta.

Aztán Irak és a forróság és a fütyülő golyók. A rémült katonák, a repeszek, a spriccelő vér. A nagy szemű, rettegő gyerekek. Az a kislány, aki a karjai között vérzett, szülei vértócsában feküdtek lakásuk romjai között a leomlott panelházban. Cael ereje elszabadult és kétségbeesetten küzdött a pici életért. És amikor felnyílt az a két kicsi szem...

A medál az egyenruháján, édesapja meghatott arca a tömegben, a simléderes tiszti kalap a hóna alatt. Az út haza az Államokba. A mindennapok furcsasága.
A műtő ismerős otthonossága. Mint Irakban. Mint a kocsmák felfordult mélyén. Mint abban a tűzvészben akkor, azon a nyáron.
Mindig, mindenkit meg tudott menteni.
Csak egyvalakit nem.
Tammy-t.


Cael eldobta az elégett csikket. Köpenyébe nyúlt és megtalálta a lapos üveget. Órájára nézett.
Öt óra harminchét.
A műszakja hamarosan véget ér.
Lecsavarta a kupakot és belekortyolt, majd hosszan nézte üveges szemekkel New York fényeit.


A hozzászólást Cael Rodd összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 27, 2016 12:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Vin
Vin
Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Sep. 04.
Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up." Empty
TémanyitásTárgy: Re: Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up."   Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up." Icon_minitimeKedd Szept. 27, 2016 7:07 pm

Engedelmeddel nem ragoznám túl Very Happy
Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up." Keep-calm-and-save-the-cheerleader-save-the-world-3

ELFOGADVA
Vissza az elejére Go down
 
Cael Rodd "Yes, I'm a Doctor AND A Miracle Worker, Stand Back, Watch, Pray And Shut Up."
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Océane Rodd
» So you're... Tammy & Cael
» If you're going through hell, keep going. (Tammy & Cael 18+)
» Joe & Cael - az első találkozás
» Morning after dark... Cael &Tammy

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Hősök tere-
Ugrás: