FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Vihar közeleg, Amerika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Vihar közeleg, Amerika   Hétf. Szept. 19, 2016 9:28 pm

Eise Heart sisakján megcsillantak a sebesség- és fordulatszámmérő fényei, szemellenzője sötét tükrén a lámpáktól bevilágított út szürke-fehér tükörképe látszódott haloványan, ahogy szedte a mérföldeket. Néhány rakoncátlan, szőke tincs bújt ki a sisak alól és lebegett lángoló zászlóként a lány bőrkabáttal fedett háta felett míg végül Elise lassított és a motor egy szelidített harci gép dorombolásával engedelmeskedett. Ahogy egyre csökkent a sebesség, végül legördült az útról a köves parkolóba a jármű, és engedékenyen morgott Elise combjai között, a lány pedig biztos kézzel vezette tovább.
Megállt és a tengeri szél hirtelen felerősödött, ahogy a lány hátradőlt és leemelte a sisakot a fejéről. Hosszú, dús, szőke haja azonnal lángként kapott a szélbe és ő pedig csak türelmetlenül-szórakozottan vetette oldalra a fejét, majd söpörte ki és rendezte nyaka mögé a sörényként tobzódó hajkoronát. Elise mély levegőt vett és lassan fújta ki.

Robajló erővel zúdultak a part szikláira a hullámok, fehér habbá törve szét, a világítótorony sárgálló, meleg fénypászmája pedig hoszan a tenger és a long island-i part felett körözve hasított a gyülekező sötétségbe. Az Atlanti-óceán végtelen, sötét horizontja felől sötét viharfelhők serege közelgett a város felé. A nyugaton lement nap utolsó, felhőkön átszüremlő sugarai homályos fehérbe borították az eget valahol Amerika felett és New York felhőkarcolói büszke titánokként magasodva várták az égszakadást a távolban.
Hűvös, sószagú, esőszagú, kristálytiszta óceáni illatot hozott a szeptemberi szél és a lassan barnába forduló lombú parti fák ágai susogva hajlottak meg az esti vihar szele előtt.
Elise körbepillantott, majd megálltak szemei a félig romos házon a világítótoronytól nem messze. Ódon, patinás téglafalait borostyán nőtte be, kiszáradt, barnára festett fa tornáca jómódú, puritán, új-angliai fogadó képét mutatta. Elhagyatottnak tűnt... Ahogy annak is kellett lennie.

Mindez a profil része volt.

Elise összerakta a Victoriától és a jakuzától kapott információkat, és kitalálta, hogy itt lesz a mutánsok és Inhumanek tárgyalása New York területének felosztásáról.
És ő pedig ott kellett legyen. Válaszokra volt szüksége. Különleges képességűeket akart látni. Természetfelettieket.
Olyanokat, mint én, gondolta, ahogy elmerengve rágta a szája szélét, majd megrázta a fejét. Látta, hogy arrébb, a parti fák rejtekében sorakoznak autók, motorok, így hát ő is odatolta saját járművét, a széles gumik alatt csikorogtak a kavicsok, míg leállította egy megfelelő helyen és újra a házra nézett.
A lány hosszú lábain megindult a bejárat felé és kettesével szedte a tornác lépcsőit. Ahogy megállt és kopogott az ódon, vastag faajtón, kinyílt egy szemmagasságban lévő, fém keretű kémlelőnyílás és két szúrós, fekete szem vizslatta végig a magas, vállas, atlétikus, hosszú tagú, kócos, szőke hajú, bőrkabátos lányt.
A másik oldalon lévő férfi csak intett egyet és Elise felemelte jobb kezét.
Az erő végigszaladt rajta.
Ujjai közül ropogó hangon táncoló lángok szökkentek fel.
A lány elvigyorodott.

A férfi bólintott a másik oldalon és becsukódott a kémlelőnyílás, majd az ajtó feltárult és otthonos melegség, ropogó kandalló hangja és illata fogadta, ahogy Elise bólintva átlépte a küszöböt, széles vállait befordítva, hogy a félig nyílt ajtón átférjen és mérhetetlen kíváncsiságtól hajtva haladt befelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Kedd Szept. 20, 2016 9:33 pm

I gotta have
Roots before branches
To know who I am
Before I know
Who I wanna be
And faith
To take chances
To live like I see
A place in this world
For me


A melankólikus szám szomorúan sír a fülemben, (imádom ezt az mp3 lejátszó nevű izét, bár kicsit bonyolult), miközben a boltból sétálok a parkoló felé, ahova a motoromat tettem le, vetni rá egy pillantást, mielőtt ez a furcsa tárgyalás elkezdődik.
Még egyáltalán nem vagyok képben azzal, mi is történik a világban, mi is történt az elmúlt cirka 70 évben, és bár biztos vagyok benne, hogy jobb lett volna, ha maradtam volna öntudatlan tetszhalálomban, mintsem felébredni... [felébredni erre a világra, aminek Bucks és Peggy nem része többé] ha már így alakult, mégis igyekszem a legjobbat kihozni belőle.. Hisz mit sem ért volna akkor Bucky áldozata.
I gotta have roots before branches.
Végtelenre állítom a számot, mindig is szerettem a hosszú, balladisztikus nótákat, még ha cseppet sem férfiasak is, és lassú léptekkel haladok a motorom felé. Elgondolkodva szürcsölöm a dobozos kólát, és nagyokat harapok az imént vett kifliből, aztán rámosolygok a kisfiúra, aki lemerevedik az utca közepén, amikor meglát, megrángatja az anyja szoknyáját, tátott szájjal néz fel rám, egyik metszőfoga helyén lyukacska tátog, csipkézett széllel bújik elő az új fog rózsás ínyében, mokány kis arcán karmolás fut végig, sötét haja zilált, nagy világos szeme pedig...
Hatalmas ütést érzek a mellkasomban, és meg kell álljak, hogy még egyszer megnézzem.
Úristen. Ez a gyerek...
Ez a gyerek...
Tiszta James Buchanan Barnes, hétévesen, az elemi iskolából.
A mellkasomhoz kapok, önkéntelen mozdulattal, mintha ki akarna szakadni a tüdőm a helyéről, a szívemet rántva magával, szám tehetetlenül elnyílik, és figyelem, ahogy a kissrác hátra-hátra bámészkodva eltűnik egy utcasarkon az anyja divatos szabású fuksziaszín ceruzaszoknyája mellett.
[Gyere haza Bucky, csak egyszer gyere haza]
Amerika Kapitány nem sír. Soha.
Legalábbis... mit gondoltok, miért hord napszemüveget?
Érzem, hogy könnybe lábad a szemem, de a szemüveg ápol és eltakar, senki nem láthatja elérzékenyülésemet. Még elég gyakori. Azt mondják, elmúlik.
[Mire katona leszel. Elmúlik.]

A tárgyalóterembe még nem lehet bemenni, így a várakozókra fordult a tekintetem. Megakad a szemem egy csinos, szőke lányon, akit biztos vagyok benne, hogy láttam nem sokkal ezelőtt.
- Üdvözlöm, hölgyem - olyan régimódi vagyok... még mindig. - Nem magához lehetett szerencsém odakint, amikor leparkolta azt a böhöm jószágot? - utalok a motorra, amin jött. - Csinos egy paripája van. - mosolygok rá, és mivel úgy találom, hogy a könnyek felszívódtak a szememből, feltolom homlokomra a napszemüvegemet.
Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ideális helyen vagyok ahhoz, hogy épp én közvetítsek, hiszen körülbelül a nullával egyenlő a tudásom ebben az évezredben, de nem vagyok az a fajta fickó, aki megretten a kihívásoktól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szer. Szept. 21, 2016 11:59 am

My knee is still shaking, like I was twelve,
Sneaking out the classroom by the back door.
A man railed at me twice though but I didn't care,
Waiting is wasting for people like me.


Elise áthaladt a termetes bejárati ajtón és melegség csapta meg, ahogy a halkan nyekergő fapadlón és a vastag szőnyegeken végighaladt a folyosón. A rövid hall a bárba vezetett, ahol már gyülekeztek a résztvevők és halkan ropogott a kandallóban a tűz, kellemes melegséget és aranyló fényt borítva a vastag szőnyegekkel borított padlóra, prémekkel borított ülőgarnitúrára, a fotelekre, a kanapékra. Nagy üvegajtók néztek ki a másik oldali tornácra, és mögötte a vitorlások kikötésére alkalmas pallóra, ami a tengerbe vezetett. Az ég drámai sötétség és szürke fellegek kavargó ütközetéből állt, a küszöbön álló égiháború kirobbanását jósolva és halkan lehetett hallani, ahogy odakint a szél üvölteni kezd a hullámok felett, belekapva a méregzöld-barnás part menti lombokba.

Elise bólintott. Összehúzta szemöldökét és körbenézett. Egy bőrkabátos, vékony, elegánsnak tűnő, fekete hajú egyetemista-korú lány ült, kezében egy pohár vörösborral az egyik kanapén, elfordítva fejét a tűzről, és mély, sötét szemeit Elise-re akasztva. Tizenéves-forma, fehér sportruhás, jobb lábát maga előtt felhúzó, rágózó lány ült a kanapé másik oldalán és magas, öltönyös férfi állt mögöttük, kezében whisky-vel, másik keze zsebében, elgondolkodva nézve a lángokat.
A pultnál néhány lázadó-kinézetű rocker foglalt helyet, mellettük egy fakult, foltos könyökű, blézs zakóba és kockás ingbe öltözött férfi nézett ki a tengerre, akinek szemüvege, őszülő haja, fáradt, intelligens tekintete, ahogy Elise-re nézett, mind egy egyetemi professzor attitűdjét sugározták. Nem messze tőlük egy elegáns kosztümbe öltözött menedzsernő ült a pultnál, lassan kavargatva kezében a whisky-t, amiben halkan kocogott a jég, szinte libabőrt küldve végig Elise hátán.
Egy dolog volt egyértelmű: Onnantól, hogy belépett a terembe, szinte sugárzott, hogy a bár két részre oszlott. Még jó pár nem túl feltűnő alak ült és álldogált itt meg ott, és ők is egyik vagy másik tábor közelében helyezkedtek el.
A lány füle mögé simította szőke fürtjeit, majd megeresztett egy mosolyt, ami egy-két illetőt mintha tökéletesen meglepett volna. Odasétált a pulthoz. Ha várakozunk, mielőtt behívnak, akkor addig iszok én is valamit.
- Jó estét! Egy whisky-t kérnék, bourbon, és... Nem, nem, jég nélkül, neat, mindenképpen, köszönöm.
Letette a gyűrött ötdollárost a pultra, ellenállt a fájó arckifejezésnek fogyatkozó költségvetésébe gondolva, majd megragadta az italt és elővette a telefonját. Halkan dudorászott, észre sem véve magát, széles vállai enyhén megemelkedtek, ahogy a pultra könyökölt. Folytatta a New York Times cikket, amit még korábban elkezdett.

Captain America Is Back.
Maya al Khalib

Tegnapi értesüléseink, melyek magas rangú S.H.I.E.L.D. forrásokra hivatkoztak, azt a meg nem erősített információt közölték, hogy Steve Rogers Kapitány, sokak jelképe, visszatért az élők sorába. Péntek reggeli információink megerősíteni látszanak ezt a sokkoló és csodálatos hírt, amit több tucat olvasónk Facebook-, twitter- és tumblr videókkal és képekkel hitelesített.

Steve Rogers kapitány, vagy ismertebb nevén Amerika Kapitány, a második világháború hőse 1945-ben tűnt el, amikor...


Elise nem tudta tovább olvasni a cikket, mert egy lágy, férfias bariton hang szólalt meg mögött.
A motorjára tett célzást nem tudta nem vigyorogva meghallani, így mind a harminckét foga látszott sugárzóan vidám arcán, ahogy megfordult...
És megfagyott a levegőben.

Amerika Kapitány állt előtte.

Steve Rogers homlokára tolta fel napszemüvegét és egyenesen rá nézett, Elise pedig tökéletesen megkövülten bámult vissza. Másodpercekig csak megdermedve könyökölt, majd megfordult.
- Öhm... - kezdte végtelenül karizmatikusan. Dude, that's... Holy shit, that's...
Pislogott kettőt és kiküldte a parancsot a szájának, hogy mondjon valami értelmeset.
Az agyának valami tudatalatti részén a kis Elise-gondolatok végtelen vicces kedvükben leküldték az első kezükbe akadó mondatot és így történt meg, hogy Elise Heart, egy pénntek esti mutáns-inhuman találkozón először találkozva Steve Rogers-szel teljesen buta arccal annyit mondott elsőként Amerika Kapitánynak:
- I know nuttin'.
Újra pislogott kettőt, rájőve, milyen tökéletesen indokolatlan dolgot mondott, és kínjában elvigyorodott.
- Öhm... Úgy értem... Ha véletlenül öhm vezet valami listát, Sir... Captain... Sir.... akkor ezt mindenképp tegye rá.
Újra pislogott kettőt.
- Izé, öhm, igen, motor, öhm, kerekei vannak... Egy elől és egy hátul, mármint... Ha fordítva lenne, akkor is egy lenne elől és... Igen, őhm... Én azt igen, én szoktam... Ülnii rajta és így menni vele... Gyorsan. Öhm... Köszönöm.
Gyorsan lenézett az italára és valami végtelenül érdekeset talált a whisky-jében, így ajkát rágva lenézett az italba, majd felnézett újra, pánikszerűen kapkodva valami értelmes gondolat után.
- Öhm, Ön is szokott öhm, Sir... Captain... Sir... motorozni? Öhm, mármint... Nem úgy hogy amikor háborúzik vagy...
A lány panaszosan feltolta szemöldökét és szabad kezével égő arcára csapott, amibe bele is temette a szemeit, hogy elbújjon saját végtelenül buta badasrágától és zavarától.
- Please, Sir... Captain, sir, bocsásson meg amíg beleugrok odakint a tengerbe és nem jövök fel többet.
Két ujját szétnyitotta, hogy egyik gleccserkék szemével óvatosan felpillanthasson a férfira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szer. Szept. 21, 2016 4:03 pm

Tulajdonképpen nem ismeretlen a számomra, hogy mekkora hatással vagyok az emberekre - ó, nem az, hiszen már akkor is "celeb" voltam, mielőtt jéggé fagytam volna úgy 70 évre, mégis mindig zavarba hoz. A lelkem mélyén nem vagyok más, csak a kis egérfrizurás szőke kölyök Brooklynból, aki zavarba jött már attól is, hogy ha csak hozzá szóltak, és mindig igyekezett megbújni a padjában az iskolában.
CSakhogy ezt nem tehetem többé.
"Férfi vagy, katona vagy" mondta mindig édesanyám, Isten nyugosztalja, és ez most már nem csak ígéret, tényleg az vagyok, férfi, katona, és példakép.
Mindazonáltal, egy árva szót sem értek abból, amit a csinos szőke hölgy összehadovál nekem, de szempillám se rezdül, csak kérdőn mosolygok rá.
- Elnézést, ha zavarba hoztam. - mentegetőzök - de a motorok nagy szenvedélyem. - legalább a szenvedélyem nem hagyott cserben, a motorokból aztán igazán hiper-szuper kínálatban válogathatunk ebben az új évezredben. - Tudja, én a Harley Davidson-okra esküszöm - nagyot nyelek, mert persze erről is Bucky jut eszembe, mennyire szerette ő is a menő motorkerékpárokat, és gyerekkorunkban mindig azzal traktált, hogy miylen motorokon fogja bekerekezni az Államok végtelen sztrádáit.
Francba, hogy mindenről Ő jut eszembe.
Soha nem lesz vége a gyásznak...
- A kisasszony mi járatban van itt? - még nem tudom a nevét, és az úgy illendő, ha a hölgy nyújtja először a kezét bemutatkozásra, így nem is forszírozom, kivárok, míg magához tér. - Jaj kérem, ne nézzen így rám, még azt hiszik, most szöktem a cirkuszból, és visszavisznek majomnak. - ezt viccnek szántam, de a humorom sosem volt éppenséggel remeknek mondható.
Csak úgy mellesleg a bárpulthoz fordulok, míg arra várok, hogy jöjjön valaki, aki elmondja végre, hogy mi is a feladatom, és meghökkenek, mikor a csapos megkérdi:
- Mivel szolgálhatunk, Kapitány? - velem egyidős lehet a srác... Vagyis... ó, dehogy, kb 65-70 évvel fiatalabb... És ő is úgy néz rám, mintha előrehozták volna a karácsonyt. - Természetesen a vendégem rá. Kissrác koromban imádtam a képregényeket magáról! - te úristen. Halhatatlan lettem.
- Akkor én... - végigjáratom a szemem a mindenféle nívós alkohol kínálaton, majd szerényen megvonom a vállam - Én csak... egy kólát kérek. - mégsem ihatok alkoholt egy fontos tárgyalás előtt, szeretném, ha tiszta maradna a fejem.
A lánynak mellettem hagyok időt a felocsúdásra, biztatóan rámosolygok az itala fölött, majd a poharamért nyúlok, amit a döbbent csapos nyújt át nekem. NEm értem, miért lett hirtelen ilyen az arca, de aztán rájövök, hogy elég ritkán szoktak itt a magas rangú férfiak kólát rendelni. Sebaj.
Belekortyolok a szúrós italba. Hát, nem tehetek róla, de egyszerűen imádom a kólát. Olyan íze van, mint Amerikának: markáns, férfias, új, és pezsgő.
Pár percig elmerengve nézem a tükörképem a bárpult mögötti üveglapban, amire a kínálat van írva, nahát, mivel lehet? Talán.. Valami különleges filccel?
és a legszörnyűbb, hogy 70 év alatt semmit sem változtam.
Semmi nem hagyott nyomot a vonásaimon, se a háború, se a jeges öngyilkosság, se..
se Bucky halála.
Nagyot nyelek, és reménykedem, hogy a lány magához tér mellettem, és megtöri a rámzuhanó csendet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szer. Szept. 21, 2016 9:41 pm

Rogers kapitány talán értetlenül, halványan elmosolyodott és Elise újra összehúzta az ujjait, mielőtt leengedte a kezét és egy sugárzó mosollyal viszonozta azt. Halkan koppant egy-egy esőcsepp a nagy, csukott üvegajtókon és egészen sötétlő árnyakban borult le a közelgő égszakadás szele. Most már a vihar csak percekre volt.
A következő mondat után, amire Elise most már figyelmes kíváncsisággal bólintott mintha sötétség futott volna végig a férfi arcán... Sötétség és... Bánat? Szomorúság?
Elise el sem tudta képzelni, mi járhat egy mély álomból felbukkant, előző századbeli katonatiszt fejében ilyenkor, ám... Szinte érezte a szomorúság hullámait, érezte a lassan rezgő, csendes fájdalmat, és a pultra téve kezét, előredőlt könyökölve, most már teljes figyelmét fordítva a férfira. Amerika Kapitány ránézett és egyenesen... Szabadkozott, mintha a lány pillantása ugyanannyira zavarba hozná, mint Elise-t ez az élő legenda, aki előtte állt. Szép, klasszikus metszésű arcán mozdultak a rágóizmok, halovány, szőke haja finoman hajlott halántékára, és kék szemei kifejezően néztek rá, majd elfordultak.
A megjegyzés, amit félig zavartan ejtett el némi halvány mosollyal, először értetlen csendre bírta a lányt...
Majd ahogy a bárpulthoz fordult és a pultos megkérdezte, mivel szolgálhat, Elise-ből kirobbant a nevetés.
Minden szem ráfordult a feszült bárban, szinte úgy sugázott szét a csilingelő kacagás hangja, mint a kandallóban ropogó tűz, és a lány fejét szórakozottan dobva hajította át válla felett a haját, majd sugárzó szemekkel nézett újra a férfira.
Széles vigyora meleg mosollyá szelídült, miközbena döbbent pultos csak motorikusan kiszolgálta a kapitányt, és egy bátorító mosolyt is kapott vissza, amire Elise megemelte poharát és szájához emelte.
A férfi pedig úgy tűnt, újra visszamerül a hideg szomorúságba, ahogy elrévedve nézte saját tükörképét a bárszekrények mögötti tükörben és Elise...
Te egy férfi vagy, Steve Rogers.
Valószínűnek tartotta, hogy itt senki, de senki nem látja azt az arcot, ami olyan merengő fájdalommal úszott sápadtan az este lágy fényeiben, biztos volt benne, hogy mindenki csak a csillagot és sávokat látja és a vibránium pajzson megcsillanó napsütést és nem az embert...

Előrébb hajolt és megállt a kapitány mellett. Kezét a férfi kezére tette, nem tolakodóan, csak barátian és a másik észrevehette a lány érintésének melegét...
Fizikai forróságát, miután Elise bőre jóval az emberi hőmérséklet felett volt. Érezte, hogy hullámzó energia fut végig a saját mellkasában, érezte, hogy az enyhítő meleg úgy árad szét a tagjaiban, mint a Nagy Folyó megértő, csitító hullámai...
- Semmi közöm hozzá, de... Tudja, Asgard királya is meginog néha, Kapitány, és sokkal, de sokkal jobban egyedül van, mint bárki, aki felnéz rá, azt tudná...
Mély, megértő pillantással fúta közelről gleccserkék szemeit a másik mély, nagy, kifejező szemeibe, és újra melegen elmosolyodott. Finom, hullócsillag-szerű szikrák táncoltak Elise íiszeiben, pici lángokként a kékség mélyén.
- Tudja... Sir... Tényleg semmi közöm hozzá... - mondta, és hangja a pánikszerű magas szipogás helyett újra természetes mezoaltja volt, ahogy halkan beszélt, csak a másikhoz, egyvalakire terelve figyelmét az egész teremben.
- ... De annyian vannak itt megkövülve Ön miatt, és... Mindenki hitetlenül néz most itt Önre. Amerika Kapitány.
A lány körbepillantott, és nem engedte el a férfi karjáról lágy érintését. Újra visszanézett rá és megint közelebb hajolt.
- ... De üdvözölte itt, az élők sorában bárki is... Steve Rogerst?
Sugárzó mosolyával hátrébb dőlt és koccintásra emelte a poharát.

Pár pillanattal később kinyílt a terem ajtaja a bárpulttól nem messze és egy magas férfi jelent meg, fekete haja hullámokban omlott a vállára, elegáns, viktoriánus öltönye fölé pompás, térdig érő, finom, párizsi bőrkabát borult.
- Hölgyeim, uraim, köszönöm, hogy eljöttek, kérem, fáradjanak be.
A hűvös torokhang hátbozongató volt és mégis kifinomult, és márványfehér bőr társult hozzá, még Elise-nél is sokkal fehérebb. Közben elkezdett feltelni körülöttük a bár és most mindenki felállt a helyéről, hogy a tágas, ugyanannyira kényelmes és otthonos szalonba fáradjon, ahol székek, fotelek, kanapék helyezkedtek el.
Láthatólag a résztvevők itt is a terem két hosszú oldala mellett foglaltak helyet, és a házigazda pedig az ajtó előtt állt meg nyugodtan, így...
A szoba másik végében lévő nagy üvegablakok előtt is volt egy kanapé, az egyik kandalló közelében. Elise körbenézett, majd elindult és több szempár vizslatta végig, míg végül a várakozásokkal ellentétben nem egyik oldalra ült, hanem a kanapén foglalt helyet, hátradőlt, haját kelekótyán dobta át válla felett és egyik hosszú combját átvetette a másikon. A kanapé szélére helyezkedett, a lehető legközelebb a kandalló tüzéhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Csüt. Szept. 22, 2016 12:57 am

Őszintén szólva, soha nem tudtam elcsevegni a lányokkal.
Azt mnidig... Ő csinálta... Buck.
Emlékszme a sok idétlen duplarandira, vagy nekem szervezett sima randira, ami mindig tragikusan sült el, és szinte mindig az volt a vége, hogy a randipartnerem megkérdezte, hogy Buckyt hol is lehetne utólérni, és kétségbeesetten igyekeztem fenntartani az érdeklődésüket, de sosem sikerült.
Fura fintora a sorsnak, hogy most bezzeg megszólalnom sem kell, máris emberek hada csügg rajtam.
Persze, ez nem erre a lányra vonatkozott, igazán kedves volt, és egyébként is, én szólítottam meg őt.. Talán azért, mert látszatra korban ő állt hozzám a legközelebb... (Látszólag...) És persze megakad az ember szeme egy motoros hölgyön.
De egyébként is... Valami kellemes meleg járja át tőle a testemet, ami pedig mindig gyógyíthatatlanul fázik, mióta kiszedtek a jég alól.
Nevet, mikor kikérem a kólát, de cseppet sem bántó a nevetése, hanem inkább olyan, mint azoké az embereké, akik kiválóan szórakoznak valamin, és ez még nekem is halvány mosolyt varázsolt az arcomra.
Az élet megy tovább.
...az élet mindig megy tovább...

Hosszú percekig van csend, mikor megérzem, hogy meleg kis kezét a kezemre teszi, és érzem a langyosságot, ami végigbizsereg a karomon, milyen furcsa, semmihez sem hasonlítható az élmény, és nem amiatt van, hogy egy csinos lány hozzám ér, anno a drága PEggynél sem éreztem hasonlót. Ez valami.. Teljesen más, fizikailag érzem a hőt, csodálkozva vonom fel a szemöldököm.
Aztán megszólal.
Nem tolakodó, nem vájkálódó, barátságosan, halkan szól hozzám,
Megnyugtató dolgokat mond, és bár a felét nem értem - említettem már, hogy képtelen vagyok hölgyekkel beszélgetni? - mindenesetre jól esik, hogy valaki a lelki világomat próbálja balzsamozni a szavaival.
Eddig senki nem volt, aki megtehette volna.
Persze, ébredésem után egy csapat pszichológus vigyázta minden léptemet, de ott senki nem velem törődött, csak a jelképpel, amit Amerika Kapitány jelent, és ez így... most merőben más.
- Nagyon kedves, kisasszony - emelem felé (kólás) poharamat, majd fenékig ürítem rá. - Már többen üdvözöltek az élők sorában, bár nem, nem a jelenlévők közül.. - futtatom végig rajtuk a tekintetemet. - De kérem, ne Sir-ezzen, nem vagyok én angol, és még lovaggá sem ütöttek. - biggyesztem le a számat tettetett szomorúsággal, majd lehalkítom a hangom, és bizalmasan közelebb hajolok.
- Egyébként.. Mi az amit említett..? Asgard? Hírét sem hallottam. Az valami új ország? - néha komoly gondjaim vannak az Európa térképpel, egyáltalán nem úgy néz ki, mint 70 évvel ezelőtt.
- És ha már ilyen szépen összebartákoztunk , kisasszony.. NEm árulná el a becses nevét? - kérdezem szertartásosan.

Aztán beterelnek minket a belső fogadóterembe, és még mindig halvány lila gőzöm sincs, hogy mit is várnak tőlem, mit is kéne ma felszólaljak a jelenlévőknek, bár remélhetőleg erre minél hamarabb fény derül. Kihúzom magam, hátrateszem a kezem, mint eligazításnál, és várom az... eligazítást?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Csüt. Szept. 22, 2016 9:17 am

...
- És ha meg kell osszuk a területet, mi garantálja az egyensúlyt? Tudják, mennyi ideig tartott a Testvériség és az X-Men közt megtalálni valami egyetértést? Mégis mi a garancia, hogy ezek az új jövevények nem veszélyeztetik...
- Ó, szóval most már veszélyes jövevények vagyunk! Kire is mondták ezt nem olyan rég? A mutánsokra. És pont maguknak van képük kioktatni minket?

Hevült volt a hangulat, csak úgy pattogtak az indulatos válaszok és viszontválaszok. A bőrkabátos rockerek, illetve az összes többi mutáns, lendületesen bólogattak a businesswoman szavaira, mire az Inhuman táborból haragos pillantások érkeztek és az öltönyös férfi közbevágott, a kioktató hangnemet számon kérve. A csinos, vékony, sötét hajú, bőrkabátos lány felnézett a férfira és látható egyetértéssel fordult a többiek felé. Egy turbános szikh férfi az Inhuman táborban csak türelmesen csóválta a fejét, szemüvegét megigazítva, láthatóan gondolataiba merülve, a sportruhás lány pedig indulatosan reagált.
- Álszent faszkalapok! Lövésetek sincs, milyen egyik napról a másikra nyakatokba kapni az erőtőket, ti csak...
- Ó, szóval lövésünk sincs, milyen különleges képességgel élni? Kérlek, kicsi lány, mesélj még az életed nehézségeiről!
- válaszolta lendületes szarkazmussal a leghangosabb rocker mutáns.
Elise csak egyik félről a másikra nézett. Oké, most sikerült egy tumblr és pinterest versus 9GAG és reddit háborúba csöppennem, szuper. De én... Furcsa, hogy egyiket sem...
Szinte érezte a feszültség, a harag hullámait, szinte érezte a robajló indulatokat és... Érezte, ahogy a bőre fogja fel és issza be őket, mint a folyóparti tikkadt homok.
Elise felnézett Steve-re és a vendéglátójukra. A terem másik végében álltak, mint két mozdíthatatlan, kortalan szobor. A férfi, akiről Elise mostanra egészen biztosan meggyőződött, hogy vámpír... Basszus én lemennék hídba ha tényleg... Komolyan. Miért ne? Annyi természetfeletti idegroham rohangál az utcán, itt is van egy teremnyi, mint egy zsák bolha, miért ne? A férfi arcát kezébe temette. Amerika Kapitány pedig...
Ő úgy állt ott, mint akit hősi emlékhelyre mintáztak, vigyázzban, rendületlenül, az őt körüllengő lovagiassággal, ami úgy ölelte be, mintha valami letűnt kor harcos úriembereként állna készen a becsületes szolgálatra. Hiszen az is. Jézusom, ez a férfi mintha egy regény lapjairól ugrott volna elő. Vagy egy képregény. Ha nem léteznének ilyen emberek, tuti, hogy ilyenekről csinálnának képregényeket. Szuperkatona, aki hetven évig volt jégbe zárva? Ez tökéletes képregényalap lenne. Basszus még filmet is lehetne belőle forgatni.
A lány kérdően nézett a férfire, valami reakciót, vagy véleményt várva, majd újra jobbra és balra pillantott.
- Szóval, rendben, értettük, mindenkinek nehéz az élet emberfeletti képességekkel - szólalt most végül meg Elise, mezoalt hangja csengően futott végig a termen és most mindenki elhallgatott és a lány felé fordult. Elise körbenézett mindenkin, és egy pillanatnyi szünet után folytatta. - Tudjátok, ki érti meg ezt a legjobban? Forduljatok szembe és nézzetek a másik oldalra. Ők. A veletek szemben ülők. Mutánsok, ti megtapasztalhatjátok ezt az érzést most, amit az Inhumanek is érezhetnek, ebbe a világba csöppenve: Hogy nem vagytok egyedül. Hogy sokkal több köt össze azokkal, akik szemben ülnek veletek, mint ami elválaszt.
Pár másodperc csend követte a lány szavait, és ő felnézett Rogers kapitányra, megerősítést várva. Majd hagyta, hogy a párbeszéd egy fokkal civilizáltabb gödörben most már, tovább haladjon.

Elise kinézett a tengerre. Robajló hanggal szakadt le odakint, az Atlanti-óceánon egy villám és a dübörgő mennydörgés úgy gurult végig hosszan a parton, mint valami égi csatát elkezdő zárótűz, és valóban, először csak elszórtan, majd sűrűsödve kezdett kopogni a nagy üvegajtókon az eső, míg végül teljes erejével leszakadt az ég. Egy-két percen belül marjló hangon ostromolta a tetőt, falakat, kopogva az üvegajtókat az őszi vihar, és időről időre fehér fényt bocsátottak a fotelekre, kanapékra, padlóra, falakra, a jelen lévők arcára a villámok, harsogó mennydörgésekkel követve.
Elise a tengerre bámult, ám újra a terem felé fordult élesen, ahogy hallotta, hogy a felcsattanó hangok újra elharapóznak.
- Oké, oké, oké Jack, értettük - mondta emelt hangon, hogy túlharsogja a veszekedést és dallamos szavai végigfutottak a termen, mire a kiablás lassan elcsitult. - Értettük, - mondta újra Elise, a harsány, rocker mutáns felé fordulva. - A Space Gorilla mutáns hely volt és az is marad. Ha elmondod még kétszer, nem leszünk előrébb. Szerintem mindenki mostanra ismeri az életed sok nehézségét, tehát nem kell tovább ecsetelni.
Az Inhumanek hevesen bólogattak, ám most feléjük fordult.
- És Lisa, meg Mackenzie. - fordult az ablakok felőli egyik kanapén ülő két lányhoz, a fekete hajú bőrkabátoshoz a pohár vörösborral és a fehér, indulatos, sportruháshoz. - Teljesen indokolatlan továbbra is hajtogatni, hogy a mutánsok álszentek, mert tényleg, ötletetek sincs, milyen gyerekkorod óta együtt élni a különleges képességeddel. Középsuliba járni vele, nap mint nap. Tizenévesként. A vállad felett hátranézni állandóan. Kiegyensúlyozni az életed. Ha a mutánsok azt mondják, valami veszélyes, el kell hinnetek, tapasztaltak benne.
Most a mutánsok bólogattak heves egyetértéssel.
Elise körbepillantott rajtuk és pár másodpercig elgondolkodott.
Nem tudta nem észrevenni, ahogy rajta függnek a tekintetek, várva a folytatást.
- Azt hiszem, egyvalamit nem nagyon veszünk észre. - kezdte, és lassan kifújta a levegőt, majd folytatta. - Mi, akik itt vagyunk ebben a szobában egy közös világ részesei vagyunk. Mindannyian. Akár gyerekkorban, egy génmutációtól, akár egy diviner kőtől kaptuk a képességet, vagy szuperszérumtól, - intett a Kapitány felé a lány, és mindenki egy pillanatra Steve felé fordult - Egyazon világ részesei vagyunk. A hétköznapi emberiséggel osztozunk ezen a városon, ezen az országon, ezen a bolygón. És sokkal de sokkal rosszabb dolgok gyülekeznek a sötétségben odakint, mint azt bárki is itt gondolná.
Mennydörgés rázta meg az épületet és egy-két arc összerezdült, kinézve a tengerre, ahogy realizálódtak bennük a szavak.
- A helyzet az, hogy a feszültség máris nő odakint, a hétköznapi emberek között. Szenátorok fröcsögnek a tévében. Politikusok tesznek ígéreteket. Kongresszusi meghallgatások követik egymást és növekszenek a superhuman-ellenes képviselők népszerűségei. Azok ott, akik a mutánsok ellen vannak, ugyanúgy vannak az Inhumanek ellen. Azok, akik az Inhumanekre vadásznak, ugyanúgy a mutánsokat is célkeresztben tartják.
Elise hagyva, hogy szavai leülepedjenek, elhallgatott, majd előredőlt és felállt. Hosszú combjai közvetítették szavainak érzelmeit, mert gyors, ütemes tempóban szelte át a termet és megállt a közepén.
- Ha folytatjuk a belső háborút, elbukunk. Mind. Egytől egyig. Ez annyira világos és egyértelmú, mint a nap, ezt elhihetitek. Ha folytatjuk a feszültséget, kirobban valami konfliktus és átlagemberek kerülnek a tűzvonalba. Mégpedig, ha tetszik, ha nem, az átlagemberekkel együtt kell, hogy éljetek. Be kell hogy fogadjanak, mint közösséget. Mondhatja bárki, hogy a világ nem érti meg, de a reggeli hamburgerét ki csinálja neki? Ki vezeti a metrót reggel hétkor, amikor munkába vagy egyetemre megy? Ki takarítja az utcát és javítja meg a gépét és köti be az internetet és főzi le a Starbucks kávét? Nem mutánsok, nem Inhumanek, azok átlagemberek egytől egyig. Lehet mondani, hogy nem ért meg senki, és elfordulni a világtól... És el lehet akkor költözni valahova a vadonba. Ott nincs társadalom, aki kirekesztene. Mondjuk reggeli sincs, forró kávé, este hideg, csapolt sör, tévé, internet... De ott el lehet fordulni a civilizációtól.
Elise körbefordult, hogy mindenkit lásson, ahogy a szemekbe nézett.
- Azok a szenátorok, akik a képernyőkön fröcsögnek, sisters and brothers, ők rajtatok élősködnek. Ha hagyjátok a helyzetet elmérgesedni, akkor az ő zsebükbe tömitek a pénzt és a hatalmat. Mit akartok? - kérdezte, most már az ő hangja is megemelkedett, csak úgy zengett a falak között. - Okot adni egy korrupt, dagadt politikusnak, hogy felhasználjon titeket eltussolni a sikkasztásait, meg a pedofil-botrányait? Azt akarjátok, hogy fekete bárányok lehessetek és hízott szenátorok röhöghessenek a markukba, hogy elviszitek a balhét?
A lány megcsóválta a fejét és újra körbefordult.
- Igen. Igen, változni... Nehéz. Szembenézni a világgal nehéz. De tudjátok, mi a szemközti oldal elfogadása? Gyengeség? Meghunyászkodás? A jogaitok sérelmének elfogadása?
Megcsóválta a fejét.
- Nem. Hanem... Bátorság. A leap of faith.
Elise a Kapitányra nézett. Hümmögés, majd lassan egyetértő morajlás hangzott körbe a teremben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Csüt. Szept. 22, 2016 5:34 pm

Én még ilyen tárgyalást nem láttam, persze az én tapasztalataim egy letűnt korból valók, és azok is inkább katonai hadbírósági tárgyalások voltak, és ha valahol, ott volt fegyelem.
Talán.. ezt nevezik az új évezred demokráciájának.
Kicsit idegen nekem, hogy mindenki felszólalhat, amikor lehet, nem is kell szót kérnie, és nincsenek ékesszólóan megfogalmazva a beszédeik, amiket tartanak.
De legalább, ha józanul végighallgatom, kibontakozik előttem a konfliktus.
A különleges képességű emberekről már hallottam, de ahogy nézem, itt két oldalra szakadtak, holott első pillantásra egyikről sem lehet megmondani, hogy melyik oldalon áll, hiszen mindnyájuknak ezerféle a képessége.
Furcsa belegondolni, és emlékeztetnem kell rá magamat, hogy tulajdonképpen én is közéjük tartozom.
Hát figyeljek jól.
Rezzenéstelenül hallom a bekiáltásokat, és azon töprengek, vajon ki fogja félbeakasztani ezt a vitát, mikor nyilvánvalóan meddő. Mindkét fél ugyanazt akarja, és mindkettő ugyanolyan elutasító a másikkal szemben.
Aztán a szőke lány, - aki még mindig nem mutatkozott be, tehát fogalmam sincs a nevéről - minden átmenet nélkül felszólal, és beszélni kezd. Egyre jobban belehergeli magát, üdítő hallgatni a pontos, élvezhető, jól felépített retorikájú beszédét, igazi őstehetség a szónoklás tekintetében.
Hallgatom a szavait, és elmélyülten meredek magam elé, mintha egy jó stratégiát, taktikát hallgatnék meg az offenzíva előtt.
Amikor az utolsó szavai is elhangzanak, felpillantok. Egyetértő morajlás hullámzik végig a termen, én pedig elismerő mosollyal biccentek felé, és ha nem tartnám ide nem illőnek, felemelném felé a hüvelykujjamat.
- Szólaljon fel, Kapitány. - súgja oda az egyik ügynökszerű figura a S.H.I.E.L.D-től. - Meg vannak puhítva, csak fel kell szólalnia, mint stratégiai és katonai vezető, és jelkép.
Bólintok.
Megköszörülöm a torkomat, és egy lépéssel közelebb megyek a terem közepéhez. Hm. Építészeti szempontból.. Itt valóban jó az akusztika.
Végignézek az egybegyűlteken, mindnyájan egy új kor gyermekei, akik nem harcoltak a világháborúban, és akiknek már valószínűleg a szüleik se, legalábbis a fiatalabb generációnak.
Egy pár pillanatig szedem össze a gondolataimat, mióta felébredtem, még nem beszéltem ekkora hallgatóság előtt, bár a szőke hölgy igazán felkeltette a figyelmüket.
Mi ez Steve, csak nem leszel lámpalázas? Nagyot nyelek, és elképzelem, ahogy a drága jó Bucky félrecsapott sityakkal ül, mondjuk ott amellett az oszlop mellett, és a szokott hetyke, sugárzó mosolyával várja, hogy mit alkotok.
- Nos. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Steve Rogers vagyok, a fedőnevem Amerika Kapitány. - szinte hallom, hogy Bucks felröhög a hátsó sorban. - Engedjék meg, hogy hozzáfűzzek valamit az ifjú hölgy valóban zseniális beszédéhez. - meghajtom magam a lány felé, elismerve tiszteletemet, hogy ilyen fiatalon ennyire jól összeszedett gondolatokkal igyekezte meggyőzni hallgatóságát, hiszen épp hogy a huszas évei elején lehet. - Ő az érzelmi okokkal szembesítette Önöket. Én stratégia szempontból fogom.
Újabb nagy nyelés.
- Talán tudják, hogy majd' 70 évig aludtam. Nem tudom, milyen események vezettek egészen a mai pillanatig, nem ismerem a maguk harcát. De a magamét ismerem.
Végigharcoltam egy világháborút, és a szüleim is végigéltek egyet, így a saját bőrömön tapasztalhattam a hatását.
Háborúra semmi szükség.
Mint mondtam, nem ismerem a maguk harcát, és innen nézve... Önök teljesen egyformák. Különleges képességekkel rendelkeznek, és mint olyanok, az átlag embereket meg fogják osztani. Mert az ember már csak iylen. ALapvetően fél az ismeretlentől, és mindig kegyetlenül bánik a kisebbségekkel, mint azt számtalan alkalommal megfigyelhetjük a történelemben. -
Hitler jutott eszembe, és kiver a víz, és elkap a düh. - kisebbségben vagyunk, ezért össze kell fognunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mégjobban szétváljunk. Ne nehezítsék meg Önök és gyermekeik életét azzal, hogy háborúskodásba kezdenek. Ők már a Békére születnek, és semmi közük a háborúhoz. A játékhoz van közük, a labdához, a könyvekhez, és a csodálatos, újjáépülő világhoz.
Bucky szomorúan mosolyog hátul a sarokban, mert ő ezt már nem érhette meg.
- Az emberek és a különleges képességű emberek közt így is hatalmas lesz a mérföldkő mindig, és jól hallják meg, amit most mondok: a Béke köztük csakis törékeny lábakon állhat. Így szálljunk magunkba, és gondolkodjunk el. Melyik világot akarom magamnak? A háborút, a telet, a felperzselt földeket? Vagy pedig a békét, a fejlődést és a haladást?
A kérdőjel vége a levegőben marad. Csönd lesz.
Szám nyitva marad az utolsó magánhangzónál, és szívszakadva nézem, ahogy Bucky feláll, és kisétál a teremből. Ordítanék, utánavetném magam, de tudom, hogy csak egy látomás, és nem lehetséges, hogy most itt legyen.
Se most, se soha többé.
- Köszönöm, én... csak ennyit tettem volna hozzá a kisasszony beszédéhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Csüt. Szept. 22, 2016 8:29 pm

A Kapitány a szomorúságnak a jól megfogható, halovány árnyékával volt körbelengve, mintha némán kacagnának körülötte a letűnt évek barátai, a fényes esték, az emlékek... Az esőcseppek fénykoronás árnyékai kirajzolódtak arcára, szögletes állkapcsára, nyakára, és Steve Rogers szobor-metszésű arca holdfényként tükrözte vissza a hideg bánatot, ami benne kavargott.
Elise legszívesebben felpattant volna és belekarolt volna a férfiba és italt nyomott volna a kezébe és összeborzolta volna szőke haját, csak hogy kicsaljon egy mosolyt, csak hogy lássa, hogy él, ám a vita veszekedésbe fajult és csengő mezoaltján rendet és józan eszet kellett vágjon az Inhumanek és a mutánsok közé. Amit Amerika Kapitány érces hangja követett, nyugodtan, erélyesen, és mindenki egyenesen csodálattal nézte a férfit, akinek szavai még a legrebellisebb mutánsokat és leghevesebb Inhumaneket is nyitott szájú, elkerekedett szemű, megdelejezett hallgatókká változtatta. Elise csak bólogatott, ott a terem közepén állva és egyetértően, majd elismerően nézte a férfit. Széles vigyor terült el az arcán, és Steve Rogers beszéde után, miután ott álltak ketten a terem közepén, és vendéglátójuk is láthatóan elégedetten lépett hátrébb, az utolsó szavakat követő csend réveteg hümmögést hrodozott, majd...
Egy ember elkezdett tapsolni, majd még egy. A bőrkabátos Inhuman lány és a mutáns rockerek és a szikh férfi és a professzor és a két menedzser és másodperceken belül tapsvihar özönlötte el a termet, túlharsogva a kinti zivatart is. Elise körbefordult mosolyogva, egykicsit zavarba esve és felnézett a kapitányra.

Percekkel később, amikor a különleges képességűek kis csoportokra bomolva, most már elkeveredve beszélgettek, és láthatólag felszabadult a légkör, Elise- épp Jack és Lisa, a rocker mutáns és a vkony, fekete hajú Inhuman lány fogta körbe, lelkesen bombázva a lányt a lehetséges megosztásával a szuperhuman területeknek és békés zónáknak, ő pedig csak mosolyogva bólogatott, egyetértett, és látta, hogy a két menedzser pedig Steve-et rohanta le. A tömegben megpróbálta a férfi pillantását keresni, és amikor Lisát magukkal rángatták a rockerek - Elise-t is hívva, de ő gyorsan exkuzálta magát - felesezni, a lány hosszú lábain megcélozta végre a csillagos-sávos egyenruhájú hőst, szőke hajkoronájával kiemelkedve a tömegből. Elvigyorodott, ahogy odaért és a két elegáns vendég is épp odébb állt.
- Ez sokkal, de sokkal jobban ment, mint gondoltam, Kapitány - mondta a lány széles, ragyogó mosollyal. - Vajon mire lehetne képes egy csapatnyi szuperhős, ha... Úgy értem... Nem mintha én...
Egy kicsit újra zavarba esett, de egy csengő nevetéssel hessegette el és közelebb lépett.
- Ééés hiszen azt hiszem, még be sem mutatkoztam! Elise. Elise Heart, Tennessee-ből - nyújtotta jobbját, majd ha bemutatkoztak, belekarolt a férfiba.
- Nos, Rogers Kapitány, Sir, úgy gondolom, legalább valami kólával erősebbel kéne koccintani mindennek ünneplésére.
Gyengéd erőszakkal vezette vissza Steve-et a bárba és előrébb lépett, hogy a pult körüli tömegbe furakodjon, épp visszafordulva, hogy megkérdezze, mit kér a férfi...

A piros pontok Amerika Kapitány mellkasán úgy táncoltak, mint szürreális kis túlvilági bogarak. A lézer irányzékok mind Steve szegycsontja felett ugráltak és...
- Steve! - üvöltötte Elise és atlétikus combjai úgy rúgták el a talajról, hogy egy bulldózer erejével csapódott egy pillanattal később a férfi mellkasába.
Ugyanabban a pillanatban hallatszottak a dörrenések a távolban, és ezernyi darabra robbanó, csilingelő üveg hangja, majd sikítások és üvöltések. Mindenki elvetődött és Elise Steve-vel együtt zuhant át egy asztalon, magukkal fordítva azt.
A férfi mellén landolt, a felfordult, nehéz bárasztal mögött.
Ropogó hangon pattogtak a golyók és további kiáltások harsantak, energia cikázott, csilingelve törtek az üvegek és a bárpultos sörétese dörrenve válaszolt, recsegő fa, sziporkázó üveg, rotorok, súlyos, bakancsos csizmák puha döngése hallatszott mindenfelől...
Elise a férfi szemébe nézett.
- Pajzs.
Dörömbölt Steve mellkasán párat.
- Pajzs, pajzs, pajzs.
És felrúgta magát, átlendülve a felborult asztalon...
Szemeiben sárgán gyulladtak a lángok és még a levegőben volt, amikor már tagjaiban futott az erő.
Félkörívet írva le érkezett térde egy katona mellkasába és öklei körül lángok táncoltak, ahogy a következő gyomrába értek, majd karjait előre szegezte...
Elise Heart tenyereiből forróság pattant ki, ahogy viszonozta a tüzet és egymás köré fonódó, sárga-narancs tűzcsóvák szelték át a levegőt, heves energiával csapódva a befelé tolakodó katonákba, akik csak sötét árnyakként érkeztek, kevlárban, sisakkal, szemellenzővel, fekete egyenruhában, aminek közepén egy vöröslő, több karú, halálfejes polip világított...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Csüt. Szept. 22, 2016 10:40 pm


Egy pár pillanatig meg sem hallom, mi folyik körülöttem, mert azt a helyet nézem, ahol Bucks köddé vált.
Nem érdekel, mit beszélnek hozzám az ügynökök, és nem érdekel a taps sem - az már régen nem motivál.
A testem felébresztehették, de a lelkem... Azt hiszem még mindig várja, hogy lassan felolvadjon a jégtömb után. Hát... szomorú gondolat, de az idő mindent meggyógyít.
Csak akkor ocsúdok fel, mikor a lány hozzám szól.
- Köszönöm - biccentek felé mosolyogva - Magam sem számítottam ekkora sikerre, bár ..egykor jó voltam benne. - persze az sem ma volt - Egyébként az Öné az érdem, kisasszony, maga végezte a munka javát. - utalok a beszédére. - Szuperhős? Ugyan, én... nem ismerem a szuperhősöket, és nem tudom, tudnék -e velük együtt dolgozni, hiszen... Semmi extra nem vagyok közéjük, csak egy srác Brooklynból.
Megörténik a rég halogatott bemutatkozás, és óvatosan kezet rázok vele, majd csókot lehelek a kézfejére szertartásosan, bár megfigyeltem már, hogy nem igazán divat. De most őszintén, ki nézi.
- Örvendek a szerencsémnek Miss Heart. Elég sokáig tartott kicsikarni Önből a nevét, de hát minél többet várunk valamire, annál katartikusabb élmény lesz megszerezni.
Sugárzóan rámmosolyog, és felhozza a kólát, amire mit tehetnék mást, csak bólintani tudok.
- Egy kóla valóban jól esne. - veszem a poént, és hagyom magam sodortatni a tömeggel.

A következő események a pillanat törtrésze alatt zajlanak le. Leírhatatlan a pillanatnak az a tizedmásodperce, mikor észreveszem Ms. Heart tekintetében a döbbenetet, amivel döbbenten a mellkasomra néz, amikor követem a pillantását, és látom, hogy mit néz nem titkolt borzalommal: látom a tucatnyi piros lézerpontot, de én már túl későn vettem észre.
Még arra van időm, hogy Elsie szemébe nézzek, jelezvén hogy látom, amit ő is lát, de furcsamód egyáltalán nem félek. Aki már egyszer leszámolt az életével, és elköszön tőle, az... Az nem fél.
Mint mnodtam, mindez csupán egy tizedmásodpercbe telt.
Aztán, mintha kipukkanna a buborék, Ms. Heart rámveti magát, fejem nagyot koppan a földön, de ki is hallaná, mikor rögvest elszabadul a pokol.
Pajzs, pajzs, pajzs - dübörög a fejemben, és mint meghallom , Ms. Heart is éppen ezt ismételgeti nekem - nem túl finoman és lányosan, a mellkasomon dörömbölve, majd leugrik rólam, és támadásba lendül.
Én gyors hátrabukfenncel lekapom a hátamról a pajzsot.
- Van fegyvere, Kapitány? - üvölt az egyik ügynök, és dob nekem egy kézi revolvert, én azonban csak az övembe dugom.
Nem használok lőfegyvert.
Aztán meglátom, ahogy Ms. Heart előhozza magából a külöleges képességeit. Tűz? Lángok? Nagyszerű magabiztossággal harcolt, nem egy bajbajutott menyecske, annyi szent, persze, ez a többi különleges képességűről sem mondható el. Csak úgy repkednek a különböző harcmodorok, és komolyan... mit is kezdhetnék itt pont ÉN? De aztán nekidobom a pajzsomat a katonára Ms Heart mögött, így van ideje megfordulni.
Amikor a pajzs visszajön hozzám,akko olyat látok meg, ami kalapácsként csapódik a mellkasomba.
Az emblémát a katonák egyenruháján.
A halálfejes polip.
- A... HYDRA? - csak úgy magam elé lehelem, és megint megáll a világ, MICSODA, ez hogy lehet, nincsen már HYDRA, és mégis mi ez, és..
A fülem mögött csapódik be egy golyó, így odébb vetődök az egyik asztal mögé, aztán elvakult dühvel támadok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Pént. Szept. 23, 2016 9:14 am

Elise egy kicsit zavarban volt, hát elvigyorodott, amikor a Kapitány válaszát hallotta a nevére. És Steve Rogers kezet fogott vele, majd enyhén megdőlt és az ajkához emelte a kezét és ő most tényleg, igazán zavarban, volt, amíg...
Egy alt hang szólalt meg halkan, a füle mögött, egy szinte suttogó, dallamos hang, mindenki másnak hallhatatlanul.
Do not flinch, my child. A Queen does never flinch.
Az ismeretlen mégis végtelenül ismerős női hang olyan vékony hangerővel szólalt meg, hogy Elise tudta, hogy más nem hallja. Mint egy visszhang a gondolatai között.
És kihúzta magát és az izmai, vonásai maguktól mozdultak... Fejét hátrébb döntötte, pontosan a megfelelő szögben, ajka egészen halvány, kedves mosolyra húzódott... Minden arcvonása azt tükrözte, mintha nem egy atlanti parti bárban lenne, hanem egy arany-fehér palotában, smaragd függőkertekkel övezve, ahol két nap fehérlő, vakító fénye süt le a sivatagra és a pompás, hófehér piramisokra, a zöldellő levelekre...
Nem tudta tökéletesen felfogni, nem értette a képet, ami a fejében jelent meg, de nem zökkentette ki igazán. Steve elegánsan megdőlt kézcsókja, mint egy kulcsinger, szakította fel a hangokat és képeket, mintha sosem látott emlékek lennének, de Elise utána újra elvigyorodott és magával húzta a Kapitányt a bár felé.

És sok idejük nem maradt. Ugrás, zuhanás, dübörgés, fegyverropogás, csilingelés, elrugaszkodás megint. Elise pillanatokkal később már a felborult asztalok előtt állt, egyik lábát előre vetve, tenyereiből kavargó, spirálban röppenő tűzcsóvák csaptak ki, ahogy végigpásztázta maga előtt a teret és testek zuhantak el, égett fa repült szenes darabokban. Egy férfi bukkant fel mellette, fegyvere emelkedett Elise felé...
Csilingelő-zengő hanggal csapódott a vörös jelvénybe a katona mellkasának közepén a vibránium és magával sodorta. Rogers kapitány felüvöltött, ahogy kezébe ért újra a pajzs, és Elise megfordulva látta, hogy most már egy oldalfegyver is van tűzve a férfi övébe.
HYDRA. A szó sokat nem mondott a lánynak, azon túl, hogy a történelemkönyv lapjairól ismerte. Valamiféle náci szekta, vagy...
Ó basszus, Red Skull... És Amerika Kapitány és... Persze.
- Micsoda? - fordult Steve majd a katonák felé Elise.

A terem közben másodperceken belül csatatérré változott. A rockerek közül az egyik csendesebbnek tűnő fiú vadul tépte le bőrabátját, majd reccsentek a ruhák és...
Természetellenes gyönyörűséggel tépte ki magát a katonák gyűrűjéből az irreálisan hatalmas medvévé átalakuló fiú. Karma egy íves legyintéssel szakította fel két kommandós mellkasát, kevlárt, ruhát, bőrt, csontot törve-tépve és vért hintve végig a termen. Jack és egy rockerlány egy másodperccel később ugrottak...
Roppant oroszlán és tigris formájában érkeztek szétszakadó ruháik közül a padlóra, előre vetődve az ellenségnek. A gyűrűjükben az Inhuman lány, Lisa fakó arca eltorzult a haragtól...
Szemeiben szétfutott a tintafekete sötétség és két fehér pont világított benne, kezeit előre szegezte és ropogó-zúgó erővel csaptak ki a villámok ujjai közül.
Máshol asztalok repültek, a businesswoman éles csatakiáltással fordított egy bárasztalt maga körül, mintha pille súlyú lenne és a menedzser ujjai végén karmok jelentek meg, amik a legközelebbi katona nyakába mélyedtek...

Steve velőt rázó ordítását követően golyók fütyültek el felé és arrébb húzódott, majd belevetette magát a küzdelembe elvakult dühvel.
A kiszakadt falakon és az üvegajtó helyén jól lehetett látni, hogy három quinjet lebeg jobbra és balra az öböl felett, néhány emelet magasban, fedező tüzet adva az előre nyomulóknak. Elise látta azt is, hogy a támadás megakadt, a HYDRA elvesztette a meglepetés erejét és hogy a katonák sorfala mögött továbbiak előre szegezett pálcákkal nyomakodnak előre, amiknek végén elektromosan szikrázó nyakörvek lógnak...
Befogók. Mindannyiunkért jöttek.
A lány körbepillantott a káoszon. Steve megállíthatatlanul vetődött a kommandósok közé, és közben elvadult harc folyt a felborult bútorok és asztalok között. Tudta, hogy ezt rendezni kell....
- JACK! JACK, LISA, MUTÁNSOK! - üvöltötte és most hangja olyan öblös erővel söpört végig a termen, ahogy még soha sem hagyta el a torkát. A lány szemében a szikrák aranyló lángokká futottak össze, teljesen elfedve írisze kékségét. Hangjában mintha többen szóltak volna egyszerre, összefonódva, dübörgő erővel, mint egy magnetofon. - Fedezzétek Amerika Kapitányt, MOST!
Elise tüzet nyitott valakire, aki túl közel került hozzá és fordult a másik oldal felé.
- Mindenki, aki távolsági, célozzátok be az elfogókat majd a gunshipeket! Mindenki, aki közelharci, VELEM.

És elrugaszkodott, kavargó lángok övezték, ahogy talpai alatt megrepedt a padló. Izmain úgy robajlott végig a tűz, mint a trópusi vihar, öklei körül teljes koszorúvá szélesedtek a lángok és a lány öklei testet találtak, bordák törtek roppanva, majd fordult és könyöke torokba vágott...
A tornácon volt a bár és a tenger között, a szakadó eső hosszú csíkokban vert és záporozott emberen, fán, fegyveren, húson és vizen, szőke haja pillanatokon belül átázva nehezedett a nyakának.
Kinyújtotta karját és most a momentum csúcsára ért energia kirobbant...
Fényes, egyenes, arany-fehér plazma hasított elő tenyeréből, forró napsugárként vágva át magán két-három testen, majd az egyik gunship felé emelkedett. Hevülve kunkorodott és izzott fel, tört a fém, reccsenéssel szakadt ki a gépfegyver, kigyulladt a propelleres hajtómű...

Egy puskatus érkezett tompa, hasító fájdalommal a lány oldalába és a zuhanó quinjetről lefordult a plazmasugár. Elise még látta, hogy az arca felé emelkedő gépkarabélyt az azt tartó karral együtt tépi le egy megvadult oroszlán, ám a másik oldalról szikrázó gumibot érkezett és amikor az elérte a halántékát...
A világ foltokban úszva dőlt meg Elise szeme előtt és alig érezte, ahogy a tornác nedves léceibe csapódik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Pént. Szept. 23, 2016 7:57 pm

A HYDRA.
Szemem előtt csak az embléma lebeg, az undokul tekergőző vörös polip, a halálfejjel, a koponyával, amit láttam szemtől szemben, ami a szemem láttára tépte le arcáról a húst, és változott át szörnyeteggé, és az embléma, ami nevében elvették a világtól James Buchanan Barnest.
Még hallom a fülemben a vézna, beteges fiatalembert, ahogy határozott hangon próbálja bizonygatni: "Nem akarok ölni, nem szeretm azokat, akik másokat bántanak", és komolyan is gondolja, már nem emlékszem, milyen kontextusban hangzott el a mondat, csak arra emlékszem, hogy az egykori Steve halál komolyan gondolta, úgy akarta megvédeni a hazáját, hogy nem öl embereket, csak védelmezi őket.
De ez még akkor volt, mikor ... mikor még Ő élt.
Emlékszem, miután.. meghalt. Arra tisztán emlékszem. Amikor ott ültem a lebombázott kocsma romjai között, leinni próbáltam magam, de nem sikerült, a szérum még azt is elvette tőlem, hogy istenesen berúgjak, és felejthessem a fájdalmaimat, nem, ott ültem, a lelkem kifolyt a szememen át, és addig sírtam, míg fájdalmam sokkal mélyebb lett a zokogó kétségbeesésnél.
Kibőgött szemekkel, megtört lélekkel ültem az asztalnál, és a besétáló Peggynek azt mondtam: addig nem nyugszom, míg az összes, amelyiknek köze van a HYDRA-hoz meg nem hal, vagy fogoly nem lesz.
A két mondat között... ott a különbség
És a mögöttük húzódó érzelmek mögött is.
A gyűlölet felizzik bennem, és egy rúgással leterítem a katonát, amelyik rám emeli a botját, vagy mi az isten az, majd őrjöngve vetem bele magam a harc közepébe.
Ms. Heart a csata középpontjában, félelmetes képességekkel rendelkezik, de azért igyekszem közel kerülni hozzá, úgy érzem, vele tudunk együtt dolgozni... Azonban azt túlzásnak érzem, mikor elüvölti magát, "Védjétek a Kapitányt" és egyből körbevesznek, mint egy civilt.
- Erre semmi szükség - igyekszem átüvölteni a hadakozás hevét. - ne hagyjátok a többieket magukra, a HYDRA túlerőben van! - figyelmeztetem őket, mert átlátom a szituációt: ha szétválunk, veszítünk abban a pillanatban.
Egy ragyogó szemű mutáns csapódik mellém (vagy inhuman? mint mondtam, számomra megkülönböztethetetlenek) és taszít egyet a vállamon, csak hogy lássam, hogy ott van.
- Ne nézzen a szemembe - figyelmeztet - A tekintetem hipnotizál. Én magával tartok. Van valami terve, Kapitány?
Természetesen egyből a szemébe nézek, aztán tudatosul bennem, hogy mit mond, és mielőtt túlságosan megszédülnék, gyorsan elkapom a tekintetem.
- Ami azt illeti... - kezdem, de akkor meglátom Ms. Heart bukását.
Sikeresen megkerüli az egyik katona, és ráemeli a botját... Üvöltenék, hogy vigyázzon, de a hangom nem hallatszik át egy egész háborús csarnokon. Aztán késő lesz.
Eléri a lányt, az pedig eszméletlenül zúdul hanyatt.
- Meg kell mentenünk - mutatok Ms. Heart hanyattvágódó testére, mellettem a ragyogó szemű bólint, és eliramodik, míg én is átverekszem magam egy-két támadón, hogy aztán asztalról- asztalra ugorva eljussak a kritikus pontig.
A HYDRA- katona, aki megpróbálja begyűjteni az ártalmatlanná tett lányt, megbánja, mikor a ragyogó szemű tekintetébe bámul. Kifejezéstelenné válik az arca, és szó nélkül átadja a lányt a ragyogó szemű mellett álló mutánsnak, aki egy kék köd kíséretében hirtelen már ott sincs, és a lánnyal együtt megjelenik a terem egy távolabbi sarkában.
A következő pillanatban a pajzsom tarolja le a hipnotizált katonát, akinek így már végképp nincs veszélyességi faktora.
- Szép munka! - tátogom felé a hüvelykujjamat felemelve, persze megint az utolsó pillanatban eszmélve, hogy nem szabad a szemébe nézni.
- Túlerőben vannak. Mihez kezdünk? -kérdezi, mikor újra mellettem terem.
- A lány. Jól van? - kérdezek vissza, újra eldobva a pajzsomat. - Ahogy mondja... Túlerőben vannak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Sep. 04.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Pént. Szept. 23, 2016 8:55 pm

A vibránium ötvözetű frizbi sebesen és jellegzetes kongások kíséretében szeli az ellenséges vonalakat és üti ki az embereket, végül megállapodik a kapitány kezei közt. Az ablakon és falon ütött lukakon egyre özönlenek be a Hydra emberei. Bénító lövedékekkel, villámló pálcákkal lassan zárják körbe a jelenlévő ellenállókat. Aki megadja magát szintén kábítás áldozatává válik és nyakpántot kap.
A megmaradt két gép közül az egyik leszállt és felvette a majd 20 fős eszméletlen rakományt. A másik gép pedig egyik pillanatról a másikra elsötétül, elcsöndesedik majd lezuhan. A lámpák kialszanak, a telefonok, kommunikátorok elnémulnak. Néhány mutánst kiráz a hideg, a kapitány pajzsa is különös hangot ad ki magából a sötétedés pillanatában. A sokkoló berendezések szintén elsötétednek. Halk tompa puffogások. Felnyögő emberek és tompa mély dübbenések hallatszódnak a sötétben. A villámlás és az utcáról idejutó csekély fényben egy sötét alak sziluettje látszik. Mozgása sebes, keze végén időnként halovány kék fény villan és egy-egy vörös tincs válik láthatóvá. A Hydra emberei pedig görcsösen terülnek el egymás után. Néhányan ijedtükben a tömegbe lőnek, több Mutánst és Inhuman-t is találat ér. Végül az ablakok alatt fegyveresek egy csoportja támad a kinti egységekre és teszik őket ártalmatlanná. Egy helikopter zaja üti fel a fejét. Lenyílt platóján egy köpenyes sötét kopasz alak magasodik, hátratett kézzel, vállszéles terpeszben. Az épületben lassan visszatér a világítás a telefonok is magukhoz térnek. Mindenkié szinte egyszerre csippan. A vörös hajú nő kihúzza sokkolóját az egyik katonából. Felegyenesedik, átdobja a haját a vállán és egy kekec mosolyt enged meg a kapitány irányába. Eközben a sötét, délceg fekete férfi is bér a terembe. Nyomában kommandósok akik elkezdik a sérülteket elszállítani és ellátni.
-Szép munka Romanoff. Kapitány. Jó látni, hogy egyben van.
Fury vissza fordul Natasha felé.
-A hölgyet kérem vigye 32-esbe.
Biccentett Aurore felé. Még körbenéz a helyszínen hátratett kézzel végül se szó se beszéd sarkon fordul és visszatér a zászlós hajóra amire Aurorát is felviszi Natasha, ha csak a kapitány úgy nem dönt, hogy maga kezeskedik felőle. Hiszen őt is ugyan arra a gépre terelik. A szárazföldi egységek is megérkeznek, fekete esőkabátos alakok szállnak ki belőle, öltönyösök, kommandósok, takarítók. A gép még nyitott ajtóval emelkedik fel és indul a S.H.I.E.L.D. egy földi bázisára. Fentről jól látszik a kék-piros villogók lassan körbeveszik az egész épületet. Menet közben a Kapitányon is végeznek egy gyors vizsgálatot.
A gép lassan leszáll a reflektorokkal kivilágított leszálló pályán a szakadó esőben már egy hordággyal várják Aurorát, aki ha magához tért, ha nem, felteszik rá és betolják a 32-es kórterembe. Nem is igazán kórterem, amolyan kabin. Udvarra néző hatalmas ablakkal. Távolban villámok cikáznak és festik lilára az eget 1-1 tizedmásodpercre. Az éjjeli szekrényen egy bögre nagyon forró ital gőzölög vaskos bögrében. Az ajtó előtt két katona áll őrt. Néha össze súgnak a kis ablak előtt.

A kapitányt magához hívatja Fury az irodájába. Asztalán egy vaskos dosszié. Rajta egy névvel: Elise Heart. Mellette egy akta, vélhetőleg szintén a lány nevével. Ezt Fury egy gondos mozdulattal eltakarja egy üres A4-es lap segítségével a kíváncsi szemek előtt. Néhány érdekes kép még ki kandikál alóla, piramis csúcsa, a szfinx. Kezével az egyik szabad szék felé int majd az ablakhoz sétál. Jó szokásához híven háta mögött összefonja kezét és csak bámul ki az ablakon. Egy hosszú szünet után megszólal.
-Mit gondol a lányról kapitány?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Pént. Szept. 23, 2016 10:08 pm

Tompa kongással érkezett a deszka és merőlegesen hullott az eső Elise arcába, hűvös, szúrós ki tűkként az érkező estében. Robajló mennydörgés szaladt végig a mennyekben, hasító fényességgel terejdtek a villámok a morajló tenger felett. Elise látta egy pillanatig az eget, foltok úsztak a szeme előtt és egy törté másodpercig a szeme csak a felhőket látta, és a szürkéllő-sötétlő viharfellegeket... Odafent... Szabadon...
Szúró, bizsergő érzést érzett a hátában, a laposkái között, két pontban.

A szikrázó gumibotot tartó katona közelebb lépett hogy lesújtson és Elise alkarral blokkolta a találatot, bizsergő áram futott végig a csontjain. A férfi bakacsos lába lendült és teljes erőből találta oldalba a lányt, akinek teste megrendült az éles, hasító fájdalomtól.
Elise szemeiben könnyek futottak össze a kíntól, és ahogy újra lendült a bakancs, oldalra fordult, elengedte a gumibotot és összegörnyedt. Elkapta az érkező lábat és beleadva vállai erejét, megcsavarta. Egy másodperc eltelt, míg a szövetek még tartották magukat, majd idegborzoló reccsenéssel szakadt el a térdízület. Üvöltött a férfi, sikított, ahogy összeesett, Elise pedig megpróbált felkönyökölni...
Eső vert az m4a1 gépkarabély csövén, ami az arca elé emelkedett. A lány tagjain végigzubogott az erő és cipői lerobbantak, ahogy talpaiból szökkentek ki a csóvák, tovább lökve őt a eszkapadlón, a golyók pedig ott csapódtak a fába, ahol a teste volt még nem rég... Furcsa, fehéres-kékes csíkot húztak maguk után, és Elise átfordult egy elzuhanó test elől, míg egyszer csak vibránium csendült és a csillagos-sávos egyenruha magasodott fölé. Még látott egy férfit megdelejezve megállni, majd minden megfordult körülötte...

Mintha kifordították volna a teret, minta fánk alakban terjedt volna szét a teste az univerzummal együtt és fordult volna vissza önmagába. Elise a bár közepén találta magát egy lány karjaiban.
- Öhm... Abszol Út! - nyögte ki a lány, akinek csak most volt ideje levegőhöz jutni.
Felnézett az Inhuman leányzóra, aki megmentette.
- Köszönöm.
Megveregette a másik vállát, majd tenyerét a talajra téve megpróbálta feltornászni magát...
- Biztos, hogy...?
- I'm Gryffindor, honey. This is Sparta - mosolygott a lányra Elise és lassabban bár, de újra talpon volt.
Ahogy Amerika Kapitány megszólalt és felőle érdeklődött, Elise halántékáról a vért törölve érkezett a férfihez.

- Adjátok meg magatokat! Az engedelmességet jutalmazzuk - szólalt meg az egyik lebegő gunshipből hangszórón egy parancsnok pattogó, hideg hangja.
- We know no King but the King in the North whose name is Stark - üvöltötte, természetellenesen zengő, megsokszorozott alt hangon Elise.
- Ismétlem, ... - kezdte volna egy pillanat után a hangos bemondóból a férfi, de Elise közbevágott.
- Ha azt mondod, ezt senki sem értette, letépem néhány ember arcát. Polipfétis gittegylet komplexusos táborban nincs kábeltévé?
A mutánsok és Inhumanek elkeseredett arcán némi derű futott végig.

A gunshipek újra tüzet nyitottak. A katonák megrohamozták a bárt. Elise látta a hatalmas, természetfeletti méretű medvét villogó béklyók között összeomlani. Látta, hogy tőle nem messze Lisa nyakán pánt pattan és a lány rázkódva zuhan össze...
Hátát a Kapitányénak vetette, ahogy karjait előre szegezve nyitott újra tüzet. Feje forgott, vér csorgott a szeme mellett, de a perzselő, forró-süvöltő plazmasugarak átszakítottak kevlárt, húst, embert és ahogy a lerepülő kézzel együtt a pálca is darabokra tört, elengedte a nyakörv Lisa torkát.
A vibránium pajzs csilingelő-zúgó-kongó hangon pattogott és Elise vállát hátulról a férfi vállának vetette, ahogy osztotta ujjai közül a tüzet. Lángokból álló tűzvirágok nyíltak, ívekben kavarogva tépve a kommandósokba, ám látta, hogy többen is elestek a sajátjaik közül. A tigris oldalába golyók csapódtak, majd robajló hangon zuhant bele a deszkapadlóba és Elise makacsul dobta át válla felett ázott haját, jobb alkarral blokkolva egy érkező ütést, majd előre lépve térddel érkezve a kommandós mellkasába.

Steve, ahogy fordult és repült a pajzs, a lány a Kapitány felé nézett, hogy valami frappáns kommentárt vessen oda vigyorogva, és látta a fegyvereket emelkededni...
- Cap! - kiáltotta és ellökte magát, már a levegőben volt, amikor eltaszította a férfit az érkező golyók útjából...

Puff, puff, puff, puff. Halk, nedves, tompa hangok hallatszottak, miközben minden eddiginél élesebb és fagyosabb, égető fájdalom fúródott a lány testébe, őrjítő erővel marva belé, mint a haragvó, engesztelhetetlen fagy, mint ezernyi jégcsap egyesített ereje. Elise-t lendület közben találták el a golyók és kibillenve pályájáról, elnyújtott ívben zuhant el, szökellő vért húzva maga után a levegőben...
Nem érzett semmit a becsapódásból, a gurulásból, nem hallotta a hangokat, fájdalmas csíkokban örvénylett körülötte a világ. Teste összerándult, hosszú karjai, combjai tehetetlenül szorultak rá felsőtestére és látta a mellkasából, hasából terjengő, szürreális, hatalmas vörösséget elkeveredni a tócsákba álló, záporozó esővízzel. A fájdalom bénító, őrjítő hatásától kifutott minden szín az arcából, körmei céltalanul kaparták a fát....
- K...kr...kr...krio...nikus... krionikus... golyók...
Elfehéredő ajkai még ennyit dadogtak, majd a világ hullámzó sötét és fel-feltűnő csata képeiben váltakozott.

Lebegő járművek.

Lövések.

Steve?

Egy magas, fekete bőrű, kopasz férfi?

Egy vörös hajú nő?

...

Álmatlan, öntudatlan sötétség.


...

- Tűz?
- Nem én. Ez... Ez a lányunk, Odin.
- De én... Hogyan...
- Látom a gondolatait.
- A gon... A gondolatait?
- Igen, a mi népünk... Fejletteb, mint a tiétek, asgardiaké.
- És... És mit látsz?
- Tüzet, Odin. Lángokat és...


Elise Heart szemei felpattantak, és a világ száraz, meleg, otthonos, fényes valamiként áradt be minden tagján.
- Hhhhhghh.
Szúró, hasogató, nyilalló fájdalom futott végig az egész testén, úgy érezte, szinte minden erő elhagyta őt. Nagy, vaskos, fehér takaró és nagy, puha párna fogták körbe megértően és Elise csak vissza akart merülni az álomba, látni azt a sudár királynőt és szőke hajkoronájú királyt, és...
- Hrghhh - nyögte újra fájdalmasan és forró kakaó illatát érezte meg az orra. Gleccserkék szemei újra felnyíltak és nagyon-nagyon lassan, ólomnehézként emelkedett karja az ágy melletti éjjeliszekrény felé. A nagy, meleg kakaós bögre gőzölgő sziluettként rajzolódott a mögötte lévő ablak, a lilás villámoktól hasított, szürke égbolt háttere elé. Majd ujjai egészen lassan kulcsolódtak a bögre köré.
Vigyázat, forró!
Nagyon remélem is, nézte a feliratot a csésze alján a lány. Több mint száz fokos lehetett benne a még majdnem rotyogó ital, és az ő hosszú ujjai hálásan fonódtak a tűzforró bögrére.
- Mi... Miért... Hol... Mi...
Nem tudta feljebb tornászni magát. Az erlőködéstől belátott a takaró alá...
Kórházi köpeny fedte és testén géz kötés futott végig.
Az emlékek beléhasítottak, ahogy belekortyolt az italba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szomb. Szept. 24, 2016 5:18 pm

Fury hivat.
Túl hirtelen történt minden, és nem volt időm azóta átgondolni, mindazonáltal a legszembeszökőbb jelenség kétségkívül Ms. Heart különös jelenete volt.
A lány súlyos sebet kapott, de az erősítésnek hála, úgy gondolom, még megmenthetik. Ugyanarra a repülőre tolják fel, amibe engem is bekísérnek, aggódó pillantást vetek rá, nyilván nem szeretném, hogy miattam maradandó sérüléseket szerezzem.
- Rendbejön. - mondja kurtán az ügynök mellettem, és ezzel rövidre is zárja a témát.
Fury barátságosan üdvözöl, és mindez olyan szokatlan, hiszen én még egyáltalán nem szoktam meg, hogy kvázi egy csapatban játszok vele, és tulajdonképpen ő a felettesem, ő viszont mindig úgy beszél velem, mintha ezer éve ismerősök lennénk, és ez némiképp zavarba hoz. Mintha nem emlékeznék valamire, amire pedig kellene.
Kavarognak bennem a kérdések, és ha nem lennék katona, és nem tudnám, hogy kell viselkedni egy fegyveres testületnél, akkor most elárasztanám a kérdéseimmel. A HYDRA-ról. Azt hittem, a HYDRAt felszámolták ennyi idő alatt. Azt hittem, megbűnhődtek azért, amit tettek.
Izzik bennem a harag és a gyűlölet.
Addig nem nyugszom, míg a HYDRA egy tagja is akár életben van.
Látom magam a tükröződő ablaküvegben, arcom szobormerev, szám egy merev vonal, épp, hogy meg-megremeg néha alig láthatóan a haragtól.
És tudom, hogy Fury TUDJA.
Pontosan tudja, milyen kérdések foglalkoztatnak.
Ez most egy néma játék, hogy hajlandó -e megválaszolni őket, vagy nekem kell felhoznom a témát.
Évezredeknek tűnik, míg végre hozzám szól, és persze egyáltalán nem azt kérdezi, ami engem érdekel, de őszintén szólva... Erre a kérdésre sem számítottam.
Meghökkenek, bár igyekszem nem mutatni. Legszívesebben visszakérdeznék, hogy "Miért, maga szerint mit kéne szóljak?" vagy "először válaszoljon pár kérdésemre" vagy " legalább elomndhatták volna, hogy milyen konferenciára küldenek" etc, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.
De Amerika Kapitány vagyok, és nem egy hisztériás kiskamasz.
Magamban tízig számolok, hogy lenyeljem az indulataimat, aztán eltöprengve igyekszem összeszedni a gondolataimat.
- Ms. Heart nagyon ...erős. - mondom Furynak - Erős, még... Egy mutánshoz képest is. mintha mélyebben gyökerezne a képessége. Mint ismeretes, a mutánsoknál csak a biológiai érés tájékán jelentkeznek a képességei, addig nincsen nyoma náluk, nála viszont olyan... mint.. - a jó szót keresem - Mintha valami őserő lenne, ami az ő képességeit fenntartja. Képzett harcosnak tűnt, indokolatlan fizikai erővel és taktikai gondolkodással. - kissé széttárom a karom jelezvén, hogy nincs több mondandóm. Gyanakodni kezdek. Miért tesz fel ilyen kérdéseket? - Lehetségesnek tartja, hogy .. A HYDRA embere?
A válasz is érdekel, de az még inkább, hogy Fury az eszébe kap -e, hogy tartozik nekem egy őszinte vallomással a HYDRA-ról, ha azt akarja, hogy neki dolgozzak.
Végül nem bírom tovább, szóvá is teszem.
- Egyáltalán mi a helyzet a HYDRA-val? Miért nem mondták el, hogy a HYDRA visszatért? Hiszen maga TUDJA, hogy akad velük.. Egy kis elintézni valóm. - hangom remeg az indulatoktól, amik megrohantak.
Be sem kell csuknom a szemem. Folyton látom magam előtt. Buckyt leszedálva, a műtőasztalon, ahogy félájultan, a rangját, és a sorszámát ismétli, katonaéként hivatkozva magára, a zavaros tekintetét amivel rám nézett, az értelem úgy derengett át azon a pillantáson, mint felhőn a napsugár, amikor felismert, és miért hagytam, miért hagytam negyven mérföldet menetelni vissza a táborban ezek után, mikor alig bírt lábra állni? - ez az én hibám volt, de az a megtört tompa tekintet, az a megrogyó térd, a bénultan lefelé görbülő száj, a beesett, sápadt arc, a szemek alatt a hatalmas sötét foltok - az mind- mind a HYDRA volt.
És a HYDRA volt az is, amikor Bucky a szakadékban eltűnt a szemem elől.
És Fury VISSZATARTJA előlem az információt, mikor mindezt pontosan tudja, tudja, tudja.
Határozottan ránehezedek az asztalára mindkét tenyeremmel, és pillantással tudnám megölni ezért.
- Mondja meg. A lány ... tőlük volt? A HYDRA embere? - üvölteni tudnék, de épphogy felemelem a hangom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Sep. 04.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szomb. Szept. 24, 2016 10:23 pm

Elise:

A forrongó ital kellemesen terült el és igen komoly fájdalom csillapító hatást fejt ki. Még a nagyi sem tudott volna ilyen kellemeset csinálni. Hiszen neki a nyugdíjból nem telne ilyen sütőlapra... Sem bögrére. Kintről mély röhögés szűrődött be ahogy az éjszakás őrök próbálják felgyorsítani az idő múlását. Majd az árnyékokból ítélve sebesen vigyázzba vágták magukat. Nem sokkal később egy fiatal hölgy feje búbja jelenik meg az blaknál. A katonák körbejárják. Miután végeztek beles az ablakon. Nagyot mosolyog ahogy meglát. Lassan lenyomja a kilincset és próbál nesztelenül bejönni. Kezében egy kis tálca, tele injekciós tűkkel, és orvosi eszközökkel, mint régen a gyerekorvosnál.
-Üdvözlöm, jó látni, hogy magához tért. Ezekre szerencsére akkor nem lesz szükség.
Tétován forog a csörömpölő felszereléssel majd végül leteszi a sarokban lévő fotelba. Köpenye zsebéből előhúzza a sztetoszkópot és nyakába aggatja.
-Dr. Lauren vagyok. Hogy érzi magát Ms.?
Odalép az ajtóhoz és lehúzza a kis redőnyt az ablakon. Elise felé indul.
-Felhúzná a felsőjét? Szeretném meghallgatni, hogy minden rendben van e.
Lassan, kissé bizonytalanul lépdel Elise felé, lágy mosollyal nyugtázza, hogy a Tea fogy. Ha Elise engedi akkor gyorsan meghallgatja a sztetoszkóppal. Köpeny felső zsebéből egy kis lámpával a szemét is megvizsgálja. Elégedetten konstatálja, hogy kutya baja. Még egy vérnyomást is mér utána. A vizsgálat közben folyamatosan kellemes mosoly ücsörög arcán, nem törődve, hogy éjszakai műszak. Időnként kitekint a viharba.



Steve Rogers:

Fury egészen addig míg Steve meg nem szólal az ablakon bámul ki. Végül lassan fordul hátra, hogy figyelmét a kapitánynak szentelje. Komótos mozdulattal ül le karfás, gurulós székébe. A háttámla magas, még széles vállai mögül is kitornyosul. Elejétől kezdve unott, marcona fapofával hallgatja a kapitány beszámolóját. Egy mondatnál mintha megrándult volna egy arcizma. Türelmesen megvárja míg Steve végez a kisebb felindulásával és lecsitul.
-Egyenlőre legyen elég annyi, hogy jó okunk volt ezt az információt vissza tartani ön elől kapitány.
Nagyot sóhajt majd folytatja.
-Nem a lány nem tagja a Hydrának. Egy ideje már szemmel tartjuk arra a megállapításra jutottunk,...
Ekkor a vaskos mappához hajol amin a lány neve van, és a kapitány elé tolja. Mellé pedig letesz egy tollat.
-..hogy meghívjuk a S.H.I.E.L.D.-hez. Mint ügynök. Ezt sokan kétlik, hogy jó ötlet volna, egyenesen ellenzik.
Lenéz a mappára. Amit ha Steve kinyit az első oldalon címer, pecsét szlogen, szóval hatásvadász nyitólap fogadja. Fury mutató ujjával kőröz, jelezvén, hogy hátulról nyissa ki. Egy üres zárólapot követően egy szerződés tárul elé. Egyik üres csíkra bök. Felette az ő és még Coulson aláírása is szerepel a támogatók között.
-Ha ön úgy ítéli meg, hogy a lány alkalmas, az itt jelezheti.
Hagy egy szusszanásnyi időt fojtatás előtt.
-Magára bíznám az első néhány bevetésen, úgy tűnik jó csapatot alkotnának.
Az ablakhoz sétál és ismét az udvarra emeli tekintetét.
-Beszéljen vele nyugodtan. A 32-esben van. Az akta legyen az asztalomon holnap reggelre, vagy aláírva vagy üresen. Elmehet.
Fordul hátra bekötött szemével és az ajtó felé biccent. Majd vissza fordul. Épp ekkor szál le egy másik gép amiben a ma esti akció túszait hozták.
-A tollat megtarthatja.
Mosolyog lágyan szemfedője alatt. Stevet Fury irodája előtt az egyik lelkes, csillogó szemű kommandós várja a pajzsát szorongatva, hogy visszaadhassa jogos tulajdonosának.


Álltalános: Vissza adom a stafétabotot, ha úgy érzitek kellek megtaláltok. Köszönöm az együtt működést! Wink Lehetőségeinkhez mérten hamarosan megyünk tovább!

Amennyiben a kapitány is úgy akarja, és te is elfogadod akkor:
Aurora +Titulus: Ügynök


A hozzászólást Vin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 26, 2016 6:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Hétf. Szept. 26, 2016 2:48 pm

Elise agyában viharos sebességgel futottak a gondolatok, szemei közben a távoli, sötétlő, néha felvillanó messzeségbe révedtek és lassan kortyolgatta a tűzforró italt.
A HYDRA. A quinjetek. A katonák. A krionikus golyók.
Krionikus golyók... Remek.
Lassítják a képességeket, még az Inhumanek kree erőit is.
A várjunk, a micsodát?
Ezt én honnan...

Kortyolt újra.
Győztünk? Remélem, hogy...
A megérkező hajókra gondolt. Úsztak az emlékek, csak villanásokban jelentek meg. Körkörös, fehér logó, szimbolikus sassal.
Elise lenézett a csészére.
Fekete körben, ugyanaz a logó. Sas.
Jobb, mint a polip. Oké. Felteszem, győztünk.

Nem jutott tovább a gondolatokban, mert nyílt az ajtó.
Elise csak bólintott. Láthatóan a fiatal doktornő... Mintha zavarban lett volna.
- Nem is tudom, doki, belőni magam állami szerv finanszírozásában? Ha erre áll a TB, akkor remélem, ütős anyag, jöjjön - mondta fáradt, de vidám hangon.
A doktornő zavarát látva gyorsan hozzátette.
- ... Csak vicceltem.
Bólogatott a bemutatkozásra. Letette maga mellé a teát - Végtelen lassúsággal mozogtak a tagjai - És elkezdte ólomnehezékként feltornászni magát, két karjával erőlködve, ülő helyzetbe.
- ...Heart. - egészítette ki a saját nevével a kérdés végét. - Elise Heart, örvendek, Doktor. Köszönöm... Azt hiszem... Megmaradok. A mi fajtánkat erősebb fából faragták, mint a...
Pislogott kettőt és csak nézett fel az orvosra.
- ... Ezt... Nem tudom, hogy akartam befejezni.
A mondat csak kicsúszott a száján és most összevont szemöldökkel nézett maga elé.
Valahonnan beúszott az álomkép...
Elhessegette azt és újra felnézett.
- Persze... Máris.
Minden erejét összeszedve a lány letolta magáról a takarót, majd elkezdte lehámozni magáról a kórházi köpenyt.
Széles vállain, izmos hasfalán, telt mellein keresztül több rétegben géz volt tekerve, újra és újra, mint egy múmiát, bebugyolálva a lányt.
Elise várta a vizsgálatot és a szeme megakadt valamin. A tálcán lévő gyógyszerek, fecskendők. Felpillantott. Az infúziós tasak.
S.H.I.E.L.D. Space and Extraterrestrial Life Research Labs.

...
Hogy...
...
...Mi?


- Öhm... Öhm, Doktor... - kezdte a lány és teljes zavar tükröződött az arcán, ahogy a címkékre mutatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Hétf. Szept. 26, 2016 7:58 pm

Fury magamra hagy a mappával, és a tollal.
Nem is tudom, hogy most... fel legyek -e háborodva, vagy sem. TUlajdonképpen megkerülte a válaszadást, a tollat pedig legszívesebben az öreg félszemű után hajítanám, itthagyta, mint a duzzogó kisgyereknek az apró ajándékot, hogy amíg azzal van elfoglalva, nem nyűglődik tovább.
- Parancs, értettem. - mormogom az orrom alatt rosszkedvűen, de már csak a falnak beszélek, hiszen Fury eltűnt a szemem elől.
Fogsz te még felelni a kérdésemre, de még mennyire.
Bosszúsan lépek ki a tárgyalóból, és majdnem átesek az egyik kommandóson, aki lelkesen nyújtja felém a pajzsomat. Milyen lelkes fickó. Biccentek felé, jelezvén, hogy köszönöm a figyelmességét, majd elgondolkodva elindulok a szoba felé, ahol Fury szerint a lányt őrzik.
Közben persze bosszankodom. Katona vagyok. Nem pedig pszichológus, és főleg nem ügynök. Nem kenyerem az aktatologatás, és az emberek felstencilezése: 'alkalmas'. Nem vagyok kiképző tiszt.
És főleg nem vagyok valaki olyan, akibe egy odavetett tollal kell beléfojtani az utolsó szót.
Fury most nem szerzett sok pontot a népszerűségi listámon, kifejezetten dühös vagyok rá, és nem térek napirendre afölött, hogy nem adott kielégítő információt a HYDRA-r illetően.
Ha TE úgy, én is úgy.
Majd meglátjuk, hogy meddig "tarthatod vissza az információt".
A fájdalomtól gyerekké leszek újra, aki szomjasan bosszút liheg, és keresi, hogyan menjen a saját feje után.
Megállok a folyosón az egyik ablaknál, a párkányra támaszkodom, és kinézek a forgalmas utcákra, nézem az embereket, ahogy jönnek-mennek, munkába, munkából, bevásárolni, szórakozni, nevetnek, sírnak, telefonálnak, élnek... És akkor rájövök hogy fölöslegesen elpocsékolt energia minden indulat.
Ha most eredek a HYDRA nyomába, ha egy hét múlva, az mit sem számít már, mert az, aki miatt le kell számolnom velük, nos, őt soha nem fogja visszahozni.
Mutass a hozzáállásoddal példát, Kapitány.
Vállat vonok, megeresztek egy kesernyés mosolyt a levegőbe, aztán folytatom az utat a szobába, ahol a lányt próbálják regenerálni a harcban szerzett sebesülései után, és csak akkor csapom fel az aktát, amikor az ajtajához értem, mert totál nem rám vallana, hogy ha felkészületlenül mennék be hozzá .
Mereven állok egyhelyben, míg végigolvasom, aztán bólintok, és a hónom alá vágom a dossziét.
Nos, én már képben vagyok.
Lássuk, hogy odabent mi a helyzet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Sep. 04.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Kedd Szept. 27, 2016 12:24 am

Aurora

A kis vicceden felkacag. Ugyan azzal a zavarba ejtő mosollyal reflektál, mintha minden rendben lenne, azonban, hangjából komolyság érződik ki. Mind hangszínben mind hanglejtésben.
-Ha élne a beteg biztosítása talán tudnék segíteni.
Néhány végtelennek tűnő másodpercig hagyja, hogy az ijedség és bizonytalanság kibontakozzon, egy nem törődöm vállrándítással még rá tesz egy lapáttal. Végül elszélesedik a zavarbaejtő mosoly és kacsint egyet a vizsgálat előtt.
...
-Biztos nagyon fellengzősen Ms Heart. Felöltözhet.
Veregeti meg vállad, még mindig jókedvűen.
-A kötést csak holnap fogom tudni levenni. Addig pihenjen.
Elsétált a szoba végébe ahova cókmókját tette. Csöndesen pakolászott, már amennyire az eszközök fémes csengése ezt engedte a műanyag tálcán. Majd a hát... mondhatni kérdésedre felnézett rád és onnét át a címerre.
-Hm?... Igen?....Ó, hogy az? Hehe
Ismét teljes fogsorát megvillantotta vörös rúzsa alatt. Majd ismét rád nézett töretlen jókedvvel.
-A beteg biztosítója Ms. Heart.
Kacsintott és némi csörömpölés kíséretében felemelte a holmiját. Fél kézzel, jobban mondva könyékkel, aztán inkább lábbal igyekezett kinyitni az ajtót. Kibújt a fehér klumpából, hogy lábujjal foghasson, végig kezében egyensúlyozva az élestől kezdve a drágán át a veszélyes eszközökig bezárólag, mindent mai nála volt. Próbálkozás közben piciket nyögött és kommunikálni is igyekezett.
-Ha bár....bármire... szüksége volna csak... csak jelezze. Ttt a... A!.... Az!... az lesz az. Nővérhívó. Na végre!
Csattant az ajtó kilincse és lassan feltárult. Visszabújt klumpájába, félre dobta arcába lógó szökött tincseit.
-Szép estét!
Azzal el is indult, hogy kishíján letarolja...

Steve-t aki élete talán legunalmasabb jogi, maszlagába vágta a fejszéjét. Jogok kötelezettségek, előnyök, elvárások, szabályzatok, titkosítások, utalásokkal, hivatkozás hivatkozás követ. Paragrafus paragrafust, törvény - cikkelymódosítás hátán. Ez egy munkaszerződés volt Elise részére. A lényegi rész az utolsó néhány oldalon volt. Amiben Fury indítványozta a lány felvételét az ügynök gárdába. Ezt pártolta illetve elfogadta a már korábban látott Ügynökök egy része, akik aláírása ugye a dokumentum végén díszelgett ahol még volt egy hely a Kapitánynak. Vele meglenne a szükséges szavazatok száma. Illetőleg Fury kézjegye és a sasos pecsét mellett díszelgett nyomtatva Elise Heart neve, felette egy csíkkal: Aláírás:
Alig, hoyg a végére értél a két katona már szinte remegett az ajtóban a fesztíett vigyázállásban. Az ajtó irányából pedig furcsa kattanások zaja szűrődött ki és halk nyögések. A két őr óvatosan összenézett egy pillanatra, sisakjuk eltakarta döbbent tekintetüket. A kilincs néha meg meg mozdult, végül lenyomódott és kínzó lassúsággal tárult fel. A Doktornő lépett ki rajta.
-Szép estét!...Ó Kapitány. Látom kutyabaja, mint mindig! Ennek örülök. Bemehet de nem maradjon sokáig.
Meg sem állt csak szedte apró lábait a fehér műanyag klumpában, még a sarkon vissza kiáltott.
-Reggel fél 7kor vizit... Ha még ott lesz magának is!... Jó éjt fiúk!
Az őrök csak intettek és amint Steve belépett a szobába megrogyasztották testtartásuk és a falnak dőltek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Kedd Szept. 27, 2016 1:21 am

Figyelmesen tanulmányozom végig az aktát, annyira belemerülök, hogy észre sem veszem, hogy a szőke doktornő egyenesen belém masírozik. Megrogyik a hirtelen találkozástól, épp, hogy sikerül elkapnom, nehogy a lábaim elé boruljon merő szerencsétlenségből.
- Pardon, kisasszony, elnézést... Jól van? Nem esett baja? - segítem fel a hölgyet újra stabil helyzetbe, aztán felszedem, amit a kezében egyensúlyozott toronyról leejtett a földre. - Óvatosan, hölgyem.
A megjegyzésére, hogy semmi bajom, elmosolyodok.
- Ugyan! Kutya bajom, ahogy Ön mondja. - mondom kedvesen, és alig észrevehetően megvonom a vállam, jelezvén, hogy nem tehetek róla, nem potyára adták be azt a szuperszérumot, az egészségem megrengethetetlen. Amikor megígéri, hogy ha itt talál, reggel engem is megvizitel, arra is csak legyintek.
- Higgye el, arra semmi szükség! - csóválom a fejem, és eszembe jut, mit szólna, ha a kis csenevész tizenhatéves önmagammal beszélne most.. álmodni se merhettem, hogy valaha egy orvossal ilyen könnyed lesz a találkozásom, és most pedig... kicsattanok az egészségtől, mintha a drága halottam egészsége mind átszállt volna belém, mert... neki már úgysem volt rá szüksége.
De félre a szentimentalizmust, ha hív a kötelesség.
Belépek a szobába, ahol meglátom a szőke lányt, meglehetősen elesettebb állapotban, mint mikor a motorjáról láttam leszállni... Nem is olyan régen, pár órával ezelőtt. Mintha ezer és telt el volna az óta a kedvesen kínos beszélgetés óta, ami után viharként zajlottak le az események.
- Üdv újra köztünk, Ms. Heart. - veszem fel a hivatalos hangomat. - Örülök, hogy újra eszméleténél találom.
A dossziét az éjjeliszekrényre csúsztatom, és megborzongok, mert pontosan olyan a szoba ahol én ébredtem új eszméletre, miután felengedtem fagyos síromból.
- Elnézést, hogy pihenése közben zavarom, de felsőbb utasításra meg kell beszélnünk pár dolgot. - tényleg nem szívesen zavarok egy sebesült hölgyet, de a parancs az parancs.
Szemem sarkából látom rajta a rengeteg kötést, több a géz rajta, mint a ruhadarab, és dehogy merem végigmérni, mégis érzem a pírt, ami elkezd felfelé kúszni az arcomon. Nos, khm, talán... A helyzet kicsit feszélyez.
- Nem.. khm.. fázik, esetleg? - kérdezem, és már nyúlnék a takaróhoz, hogy betakarjam, de aztán eszembe jut, hogy nem illik hozzányúlni, és... Inkább újra a dossziéra fordítom a pillantásomat. - Nos, hát... Szóval, van itt valami, amit át kellene tanulmányoznia. - bökök a dossziéra. - A S.H.I.E.L.D felfigyelt magára, és engem kértek fel, hogy közvetítsem kívánságukat, miszerint szívesen dolgoznának Önnel. Amit itt lát, az a formai része, a munkaszerződését találja a dossziéban. A világnak most hősökre van szüksége, olyan különleges képességű emberekre, amilyen maga is. Kérem, tanulmányozza át a szerződést, és mérlegeljen, hogy képes-e elfogadni a leírtakat, és a Föld legnagyobb védelmi szervének soraiba állni.
Míg a válaszára várok, hogy oldjam a feszélyezettséget, lassan leereszkedek a székre az ágya mellett, és a lepedőjén fixírozom a S.H.I.E.L.D nyomatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Kedd Szept. 27, 2016 10:14 pm

Elise arca először megrándult, majd értetlenül vonta össze a szemöldökét.
- Doktor... Én egyetemista vagyok, nekem van...
Majd látva, hogy a doktor is ugratta őt, csak bólintott, mosolyogva.
Kezdett fázni a háta, a válla. Az egész szoba, az egész világ, minden hűvös volt. Elise érezte, hogy aranyló hullámok úsznak a falakba, az ágyba, mindenbe...
Tudta, hogy a lángok feltámadnak a mellkasában, és szinte hallotta, ahogy csatára kelnek a faggyal. A golyókat eltávolíthatták, de a krionikus lőszer hatása...
A jég gondolatára újra összeborzongott és kezébe vette a bögrét. Még mindig szerencsére tűzforró volt benne az ital, úgyhogy hálásan tapasztotta ujjai a sas mintás porcelánra és mohón itta a teát.
A vizsgálat közbeni kérdésére a doktornő csak valami sejtelmes-szemfüleset válaszolt és Elise tökéletesen kimerült, lángokban úszó, üres szemekkel nézte végig, ahogy a fehér köpenyes nő rafináltan kiügyeskedi magát az ajtón.
- De legalább remélem, enni adnak valamit - dünnyögte maga elé, pont amikor a Kapitány belépett.

Még mindig egyenruha volt rajta, hátán a pajzs, kolosszális, vállas hősként lépte át a küszöböt, kócos hajjal, talán fáradtan egy kicsit.
Már amennyire egy szuperkatona fáradt lehet.
Már amennyire Amerika Kapitányon látszhat fáradtság.
Elise felnézett rá és erőtlenül elmosolyodott. Megborzongott és újra kortyolt a teából.
Csak bólintott Steve Rogers udvarias köszöntésére.
- Sokkal, de sokkal inkább zavarjon Ön, Kapitány, köh köh - köhintett párat, majd megköszörülte a torkát - ... mint azok a polipfétises náci szektások.
Ásított és lassan fújta ki a levegőt. Vidám mosolya, életteli arca és ragyogó, sárga lángokban égő szemei tettrekészség hatását kelhették... Főleg a derengő-parázsló, hullámzó lángok az íriszeiben.
Ám mindez alatt ólmos fáradtság és kimerültség, fájdalom és egy tomboló csata dúltak a lányban, így felhúzott térdére támaszkodott, hogy ne dőljön le az ágyról. Annyira erőtlennek érezte magát, mint még soha.
Steve egészen jól fedett oldalpillantása és megjegyzése után Elise ráeszmélt, hogy még nem húzta vissza magára a kórházi köntöst. Bár a géz csípőtől hónaljig befedte, azért sportos alakját, telt melleit kidomborították, és meztelenül hagyták, széles, izmos vállait és felkarjait, amiknek bőre csak úgy fehérlett a kórterem gyér fényében.
- Oh.. Igen - mondta a lány és tényleg meg is borzongott. Lassan, nagyon lassan csavarta maga köré a takarót, míg végül a magas, atlétikus lányból egy szőke hajkoronával kikandikáló Elise-tortilla lett, egészen törékenyen és elesetten ülve-feküdve félig-meddig a nagy párnán.

Elise figyelmesen hallgatta végig, amit a férfi mondott, komolyan bólogatott közben. Tudta, mi az a S.H.I.E.L.D. és tudta, milyen elvekért áll ki.
Látta az ellenséget...
És érezte, hogy a forrongó harag úgy kapaszkodik fel a gerincén csigolyáról csigolyára, mint valami áradó folyó.
- Kapitány - mondta halk, eltökélt hangon. - ... Kérek egy tollat.
Ha kapott egyet, kezeit elvarázsolta a paplan alól és kinyúlt a dossziéért. Meg kellett közben támaszkodjon az ágyon, de végül magához húzta azt.
Felnyitotta és oda sem figyelve lapozta át a legvégső oldalig.
Az ajánlások ott voltak. Aláírások. Nem mindenki írta alá, de szembetűnt néhány név.
Nicholas Fury.
Natasha Romanoff.
Steven Rogers.


Elise érezte a forróságot az arcán. Még egyszer felnézett a férfira és a lehető legmelegebb, hálás mosoly terült szét az ajkain, amit sebesült, kimerült állapota ellenére is őszintén sugárzott.
Majd lenézett a papírra és odaszegezte a tollat a neve feletti vonalhoz. Gyors, íves mozdulatokkal írt alá.

Elise Heart.

Félmosolyra húzódott a szája és meggyötört hangján egy fél perc után válaszolt.
- Captain America needs my help.
Felpillantott Steve fellegszürke szemébe.
- How could I ever say no?

Letette a tollat és hátradőlt.
- I'm just a girl from Tennessee, Cap... But I'll do whatever I can.
Balra sandított és tanácstalanul nézett fel az infúziós állványra. A kérdések ott sorakoztak benne, és a fájdalom, fáradtság majdnem teljesen elnyomta a tudatát...
De valami furcsa nyugalom volt ott a mélyben. Nem az a fajta nyugalom, amit az ember érez, ha meglátja a feliratot az ágya melletti infúziós állványon:
S.H.I.E.L.D. Space and Extraterrestrial Life Research Labs.
Hangja üvegszerű és majdnem álomittas volt, ahogy a címkét nézte.
- ...Although about that "girl from Tennessee" part...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 61
Join date : 2016. Sep. 19.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szer. Szept. 28, 2016 5:52 pm

Meglepően kevés agitálás után a lány tollat kér, én pedig meglepődök hirtelen, és átfut a fejemen, hogy de hát nincs is nálam... Aztán eszembe jut Fury kis 'ajándéka', a toll, amit nekem hagyott a beszélgetésünk után.
- EGy pillanat, adom is... PArancsoljon. - adom a kezébe az egyszerű, logozott golyósirónt, és némi megvetés van a mimikámban, ahogy megeresztek egy mosolyt az akta fölött, ami persze még mindig Fury témáakerülésének szólt. Vén lókötő, annyi szent.
A lány határozott mozdulattal alákanyarítja a nevét, és mit ad isten, őszintén szólva némi megrökönyödést érzek. Ez... ennyi? Semmi lelkére beszélés, semmi komolyabb propaganda? Így lesznek S.H.I.E.L.D ügynökök az emberek, pár mondattal, és egy bólintással? EZ túl.. banális. Túl.. Egyszerű.
A világháborúban nőttem fel, ahol zengzetes szövegekkel, és hazafias propagandával tüzelték az embereket arra, hogy fegyvert ragadjanak, és tizedelni kezdjék az ellenség sorait. Rám is nagy hatással voltak ezek a mázas hirdetmények, ezért sehogy sem bírom elfogadni, hogy a XXI. szd-ban ennyire rideg és személytelen lett a kommunikáció.
Na de ez csak egy kis korképi kitekintő volt, nem érdemes sok időt rá vesztegetni.
- A tollat megtarthatja. - mondom cinkos mosollyal, bár ő nem értheti, miért mondom úgy ezt a mondatot, mintha idéznék valakitől. - Nos, hogy a papíros részén túl vagyunk, elmondanám, hogy Nicholas Fury utasítására egyelőre együtt fogunk dolgozni, így én leszek a mentora, amíg elindul ezen a pályán. Remélem végigolvasta, amit aláírt, ugyanis egy titoktartási kötelezettség - záradék is szerepel benne, ami szigorúan tiltja, hogy a tevékenységeiről információkat adjon ki harmadik félnek. Eddig tudott követni?
Nem akarom kétségbevonni az értelmi képességét, szó se essék róla, de persze nem tudhatom, mennyire lett fájdalomcsillapítókkal leszedálva, vagy milyen súlyosak a sebesülései ahhoz, hogy figyelmesen végig tudja hallgatni a hivatalos check-int a S.H.I.E.L.D- hez.
- Gondolom, most inkább pihenne, visszatérhetek később, ha gondolja, igazán nem szeretném zavarni. - szabadkozok, és felállok, mint aki menni készül. - Azt azért még hadd kérdezzem meg, hogy hogyan érzi magát? - érdeklődök emberien, és résztvevően rámosolygok. - Remélem mihamarabb felgyógyul.. Heart ügynök.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   Szer. Szept. 28, 2016 9:19 pm

A cinikus mosoly észrevetet Elise és nagy, lángokban égő szemekkel nézett a férfira. Steve körül mintha a reggel fénye égett volna, arany-fehér-narancs színfoltokkal... Nem vette észre, hogyaz nem más, mint a saját íriszét világító tűzbe borító lángok, amik szemének kékjéből nem hagytak egy cseppet sem, csak viharosan kavarogtak, miközben teste ádázul küzdött a fagyos golyók hatása ellen.
Aláírta a papírt és közben kihúzta a lázmérőt.
Negyvennyolc foknál kiakadt a műszer, a teste lehetett körülbelül hatvan fokos is, mégis, a paplan alatt is didergett.
Letette a tollat és a lázmérőt is. Nem értette a mosoly okát, de tétova életkedvvel visszamosolygott.
- The Queen must never know - mondta fáradt, játékosan komolya arccal, majd üres szemekkel nézett a kapitányra egy piialantig és hátradőlt, halkan horkantva, kifújva a levegőt.
- Rogers kapitány, van mit bepótolnunk az elmúlt hetven év pop kultúrájából. De a Trónok Harcán szerintem kiakadna.
Foga vacogott, ahogy szorosabbra húzta maga körül a paplant. Elesett volt, kimerült és sebesült.
Felnézett a férfira. Tudta, hogy az komolyságot vár és hangja mintha egy fokkal mélyebb altban csengett volna, ahogy megszólalt.
- Életemre és becsületemre mondom, Steven Rogers Kapitány, minden erőmmel Midgard védelmét fogom szolgálni, vagy sose fogadjon be az Istenek arany palotája.
Szeme lecsukódott, kinyílt, majd újra. A hosszú pislantások másodpercekig tartottak, mire eljutott a tudatáig, hogy mit mondott.
Mi ez a... A láz vagy...
A férfi készült indulni, és Elise újra ránézett.
- Kapitány, várjon... Nem fekhetek tétlenül, amikor minden sarokról veszély leselkedik a mutánsokra és az Inhuamanekre... A találkozóról mindenki rendben van? Ha jól emlékszem, Lisa és Jack... El tudnék kezdeni kiépíteni abból valamit, de szükségem lesz... Oh... uh... oh.
Ahogy lefejtette magáról a takarót, hogy a tettek mezejére lépjen és lábát a padlóra tette, megszédült, ahogy megpróbált felkelni és visszazuhant az ágyra. Minden tagja végtelen súllyal húzta vissza őt.
- Öhm... Egy kicsit... Talán lehet, hogy... Oké, talán vízszintesben...
Hátradőlt, könyökére támaszkodva. Érezte, hogy mintha zúgna az egész teste, tombolt benne a vihar. Tűz a jég ellen.
- Öhm... Szóval akkor... izé... Ott kéne kezdjem, hogy ha meggyőzhetem a mutánsokat, hogy az Inhuma...
A mondat közepén nyomta el az álom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTárgy: Re: Vihar közeleg, Amerika   

Vissza az elejére Go down
 
Vihar közeleg, Amerika
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kumogakure Shinobi Kódex
» Esküvő közeleg
» Az Öt Elem és az Öt Elem Templomai
» Part 14 / 3
» Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: New York-
Ugrás: