- Skyrimban, ahol eddig laktam - magyaráztam - őshonosak. Sokszor van, hogy nagyobbra nőnek mint egy ember. Fehér bundájuk van, és ocsmány képük. Még az sem segít rajtuk kinézetben, hoy majdnem mindenhol hófehér a bundájuk. Hosszú karjuk van, és félig két lábon járnak... - próbáltam imitálni a mozgásukat a karjaimmal, de csak úgy nagy vonalúan. Az ő világukban Cyntiát leginkább a gorillára emlékeztethette ez a mozdulat, már ha egyáltalán emlékeztette valamire, nem igazán játszottam jól a dolgot. - Tekintve, hogy egy tapasztalatlanabb harcosra halálosak lehetnek, nem hogy a parasztokra, és a gyanútlan kereskedőkre, van hogy egész jól fizetnek a bőrükért.
- Julanos, te magasságos! Hát ez a mutáns téma, nem lehet akkor erre felé egyszerű dolog. Azt sem gondoltam volna, hogy ilyen elterjed...- felcsillantak a szemeim. A kéességgel rendelkező halandók témája - mondjuk így, mert ki tudja hogy mi számít embernek és mi nem - egészen felvillanyozott, valami újat, és érdekeset sejtetett számomra. Kíváncsi lettem volna, hogy ez az egész hogy működik. Hol húzódik a határ ezen a világon a mágikus, és nem mágikus képességek között.
Beleszimatoltam a levegőbe, és felsóhajtottam. Megint gyros... talán ez volt az egyik legkönnyebben beszerezhető étel amit még gondnélkül megettem. Nem tudtam igazából hogy ez az előbbi sójhajom pozitív volt-e vagy sem, az itteni ételek számomra kissé túl fűszeresek voltak.
- Nem akarok... panaszkodni, de egy horker steaket breton módra már igazán megennék... Ezen a világon az ételek kissé másak... - bukott ki belőlem két falat között. Igen azt hiszem honvágyam van... de csak egy kicsit. Az is megfordult a fejemben ,hogy főzhetnék is magamnak majd egyszer... valami hasonlót, nem voltam biztos benne, hogy minden alapanyag előfordul itt ami esetleg kellhet nekem. De ahhoz egyáltalán egy helyen kéne maradnom hosszabb ideig, hogy bármi ilyennek nekiálljak. Erre azonban a közeljövőben nem volt kilátás.