FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Hajnali fény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeSzomb. Szept. 10, 2016 8:25 pm

Zene
Elise Heart fejét nekidöntötte az autóbusz ablaküvegének és lecsukott pillái lassan nyíltak fel a világra. Szőke fürtjei kócosan hullottak ki a sötét színű, elnyúlt pulóver csuklyája alól, hogy térdeit felhúzva, karjait maga előtt keresztbe fonva dőlt az ablaknak a lány, halántéka szorgosan támasztotta a hideg üveget és feje meg-megbillenve bólintott, ahogy az út zökkenői rázták a buszt.

Ahogyan szemei felnyíltak, két világos, égszínű írisze lassan fordult az ablakon túli világ felé és a lány álmosan elmosolyodott, látva, ahogy a felhőkarcolók sziluettjei sötéten rajzolódnak fel a halovány égboltra keletre, a tenger felé. El sem hiszem, hogy itt vagyok, gondolta és a kezében tartott telefon ekkor állt neki szolidan pittyenni egy párat. Majdnem teljesen lemerült az akkumulátor. A pittyegés zavarva szakította meg a zenét, és Elise bosszankodva ráncolta össze szemöldökét.
- Áruló. - mondta ajkát félig, játékosan lebiggyesztve, majd lepattintotta a telefon hátlapját és körbenézett.
Nem sokan voltak a Nashville-New York buszon, és aki itt volt, az is a tizenöt órás úttól az ülésébe préselve aludt mélyen.
A lány két ujját az akkumulátorra fektette és hagyta, hogy az energia végigcsorogjon az ujjai között.
Nem engedett túl sokat, nehogy felrobbanjon a telefon a kezében. Épp csak annyit, hogy visszapattinthassa a fedőlapot és nézhessen kifelé újra az ablakon. Fejét visszadöntötte és nagy szemekkel nézett kifelé, ahol a várost látta körvonalazódni, minden büszkeségében és hajnali dicsőségében.
New York, gondolta a lány és el sem hitte, hogy fél órán belül ott lesz. A metropolisz. Az álom. A cél és a kérdőjelek sora.
Érezte ültében az erőt, ahogy a busz lassan fékez. Elise az üvegen kívül sorakozó harmatcseppekben nézte a lámpák és a hajnali égbolt fényeit fejjel lefelé csillogni, mint apró égi tündértáncok, amikor felfigyelt a tompa zajra odakintről.
És ahogy pillantását odafordította, látta, hogy baj közeledik.
Alakok, futtában, egyenesen a busz felé, ott, ahol a sofőr ült. Egy autó épp ívben fordult be a kereszteződésben...
És a kompániát vezető hatalmas, szinte farkas- vagy medveszerűen szőrös férfi, aki társaival az úttesten rohant végig egyszerűen csípőből emelte fel és pördítette át a beforduló autót.
- Oh shit - csúszott még ki a lány száján, mielőtt pár pillanattal később a férfiak csoportja a busz elejébe csapódott.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Victoria Weiss
Victoria Weiss
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Sep. 28.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeVas. Szept. 11, 2016 12:50 am

Zene

Victoria Weiss dühvel engedte le fegyvert tartó jobbját a new yorki napkelte első fénysugaraiban állva. A hosszú sikátorba gyengén hatolt be a fény, éppen csak átütve a hideg éjszaka emlékét fenntartó ködöt.

A nő mérgesen szusszantott; a hajnali hidegben lehelete egy sárkány tűzcsóváját megelőző füstgomolyagnak hatott. Weiss utálta ezt az időt: mivel képességének alapját a hőenergia adta, így ilyenkor hátrányban volt - és ezzel azok a rohadékok is tisztában vannak az íróasztal mögött.

A ciántartalmú lövedékekkel teli fegyverét az íves csípőjére szíjazott tokba tette, majd kisöpört egy elszabadult szőke tincset az arcából. Jéghideg tekintetét a távolba szegezte, majd határozott léptekkel indult el a sikátorban.

Victoria az akciók során megszokottá vált speciális ruháját viselte; a finom bőr egyáltalán nem adott hangot az ügynök mozgása közben. Bár öltözéke praktikusabb már nem is lehetett volna - talán éppen ezért - előnyösen emelte ki a nő alakját.
Mert egy passzos ruha kitudja máshogy is emelni egy fizikai munkától izmos ember testét.

A jobb fülében lévő kis hangszóró enyhén recsegve életre kelt, Weiss már előre tudta, hogy mit fog hallani az akciót vezető baromtól ügynöktől.
- Weiss, ez meg mi a sz@r volt? Neked kellett voln... - Hogy Victoriának mit kellett volna tennie, azt már nem hallotta; egyetlen határozott mozdulattal tépte ki füléből a kis kábelt, majd hajította a háta mögé.
- Neked meg tudnod kellene, hogy egyáltalán melyik ügynököd éppen hol van... - dörmögte, majd lassan kocogva folytatta útját.

Az akció szervezése nem állt a lehető legjobban, így a koordinátor téves információi - vagy Green baromsága - miatt már háromszor szalasztották el ugyanazon éjjel az üldözött mutánscsapatot - és természetesen mindig találtak egy bűnbakot. De nem most.

Hogy ezért fognak-e rá csúnyán nézni a S.H.I.E.L.D.-nél? Weiss tudta, hogy kurvára csúnyán fognak rá nézni és valószínűleg fegyelmit helyeznek kilátásba, hogy aztán rájöhessenek: Victoriát teljesen hidegen hagyja mindez. Általában egy-két napig húzták az ügyét, aztán - révén kevés az eléggé képzett tag - mindig visszaengedték terepre pár szúrós pillantással megfűszerezve a dolgot.

Ahogy Victoria kiért a sikátorhoz hasonlóan elhagyatott mellékutcára, már tudta, hogy újfent elcseszték a dolgot: hogyha megint nem hibázik valaki, akkor a mutánsokat már le kellett volna terítenie a szemközti háztetőn lévő mestervadásznak - aki természetesen nem volt ott.
- Barmok - szűrte a fogai között a szót, miközben fegyverét a kezébe vette.

Nem fordult elő gyakran, hogy elszámította magát; Weiss sosem tette volna el a revolverét, hogyha csak egy kicsi esélyt is lát a mutánsok életben maradására. És tekintve a mesterlövészeket... Ha a helyén lett volna az illető, akkor eléggé kevés esélye maradt volna a Wolverine-re hasonlító vezetővel (azonban Farkasnál az evolúcióban sokkal visszamaradottabb agresszív vadállattal) megáldott quartettnek.

Nem telt bele egy másodpercbe sem, hogy Weiss észrevegye a négy "férfit" (bár ez a szó annyira volt túlzás, mint egy grizzlyt jól szituált, aranyos macinak hívni). A csapat élén a mexikói származású béta osztályú mutáns állt, aki leginkább egy ember, és grizzly és egy farkas keresztezésére hasonlított, bár talán inkább egy rosszul átváltozott vérfarkasra hajazott jobban. Három társa még a keverék vadállatnál is ostobább volt, illetve mindannyian csak a delta osztályba tartoztak.
Hogyha nem lenne ez az akció elcseszett az elejétől fogva, akkor már az első húsz perc után halottnak kellett volna lenniük - gondolta Victoria elsöprő dühvel. Utálta, hogyha más által vezetett akcióban kellett részt vennie, de legutóbbi szabálysértése miatt ezzel akarta büntetni a S.H.I.E.L.D. - nem realizálva, hogy így maguknak is kárt tesznek.

A mutánsok az egyik New York belvárosába vezető főút felé tartottak; egy kanyarodó autós követte el azt a hibát, hogy rosszkor volt rossz helyen. A quartett vezetője a fizika törvényeit meghazudtolva kapta fel és dobta a messzeségbe a gépjárművet, miközben kivágódtak mindannyian a főútra.

Weiss onnantól, hogy észrevette őket, rohant; fegyverét lövésre készen tartva közeledett a reggeli ködben áldozatai felé. Tekintve, hogy a tárban lévő lőszer azonnal halálos, és a S.H.I.E.L.D.-en belül is külön engedélyhez kötött, Victoria nem lőhetett még ebben a korai órában sem, amíg nem volt száz százalékban tiszta célpontja. Hatalmas botrány lett volna, hogyha egy civil ciántartalmú lövedék által veszti életét - ha sok szabályt nem is tartott be és ha nem is érdekelték általában a következmények, itt még Weissnak is kivételt kellett tennie. Meg amúgy is, civilt ölni szívás.

Egy távolsági busz tűnt fel az egyébként majdnem teljesen kihalt főúton; a mutánsok a jármú orrához rontottak; azonban csak hárman értek oda. A Weisshoz legközelebbi férfi fejét sebészi pontossággal lékelte meg a golyó; az egyenesen a központi idegrendszerbe juttatott lőszer cián nélkül is megtette volna a hatását.

Látva társuk halálát, a másik három állatias üvöltésbe kezdett, majd a béta mutáns az autóhoz hasonlóan kapta fel a viszonylag kevés utast tartalmazó buszt, hogy aztán - bár egy kisebb szögben - de szabad útjára engedje a több tonnát a levegőben.

Éktelen robajjal csapódott be a busz az aszfaltba; oldalára fordulva csúszott súlyos métereket, mély nyomot hagyva maga után. A reggeli napfény közben áthatolt a ködön; Weiss és a három mutáns a még mindig gyér fényben állt, miközben a házak árnyékába csúszó jármű egyik törött ablakán kéz nyúlt a levegőbe.

Victoria elvette tekintetét a külvilág felé nyújtózó karról, majd az előzőhöz hasonló pontossággal vetett véget a legelőször felé induló mutáns életének. Az ügynök éppen harmadjára húzta volna meg a ravaszt, amikor a fegyver kirepült a kezéből, mintha láthatatlan zsinóron húzták volna azt. A megmaradt delta mutáns kéjes vigyorral szorongatta Victoria fegyverét, majd alázattal adta azt át az időközben kettejükhöz induló vadállatnak. Oh, shit.

Victoria a bal oldalán lógó fegyverhez nyúlt, azonban elég hamar az is a delta mutáns kezében kötött ki, holott ekkor már képességének maradékát is felhasználta ennek ellenében. Hiába: a reggeli fény túl kevés volt ahhoz, hogy igazán hatásos lehessen.

Weiss előkapott két tőrt a combjára szíjazott tokból, majd a célzás pontosságát rontva, viszont időben nyereségesen hajított. Az egyik penge beleállt az immáron ordító delta mutáns bal tüdejébe, csak centikkel kerülve el a szívet és az aortát; a másik tőr azonban kevésbé volt hatásos. A farkasszerű mutáns csorbafogú vigyorral, vérre éhesen húzta ki a pengét a nyakából; bár kellett volna a verőérnek sérülnie, minimális vérzéssel sétált tovább Weiss felé. Ezért kell a ciános lőszer.

Victoria farkasszemet nézett a mutánssal, majd utolsó tőrével a kezében állt meg támadóállásban a szörnyeteggel szemben. Mert ő nem fog hátralépni vagy elfutni. Ő soha.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeVas. Szept. 11, 2016 12:09 pm

Zene
A férfiak közeledtek, és szinte lelassult az idő. Elise látta, ahogy lépésről lépésre fogynak a méterek köztük és a busz között, és ujjai ösztönösen fonódtak a karjára, mélyedtek a szomszéd ülés huzatába, az ütközésre készülve. Egy magas, szőke, vállas nő tűnt fel mögöttük, hosszú lábai rohanás közben száguldva szelték az utat, talpai szinte alig érték el a földet, szőke haja kibomolva omlott utána, kavargó szélviharként követve, és ahogy egy fénysugár tűnt fel a külvárosi épületek közt, a nap első sugarától arany lángba borult a hajzuhatag...

Azúrkék égbolt alatt magasba szökellő, arany tornyok, ezer és ezer karcsú torony között tör fel egy királyi palota a világok csúcsán...

A pillanatnyi látomás delejes erővel szegezte Elise-t az ülésbe. Minden olyan gyorsan történt. Egyik másodpercben még a nőt, azt a furcsán... ismerős... nőt látta közeledni, majd a világon túli világ...
- What the actual...
Még látta az egyik férfit elzuhanni, a vércseppek kirobbanva hullottak a fejéből, majd elemi erővel dőlt meg alatta az autóbusz és minden hang eltűnt a következő, végtelen hosszúságú másodpercekre, ahogy több tonna fém tehetetlenül emelkedett a levegőbe...
Elise teljesen elvesztette helyzetérzékét, megdöbbenve látta elúszni az üléseket, ahogy a pillanatnyi súlytalanságban repült előre, majd dübörgő-csikorgó hang következett és...

Hófehér falakkal emelkedtek a piramisok a Nagy Folyó fölé, tündöklő fényben csillogott az ősi városon a felemelkedő nap fénye... Lesújtás, zúgó-ropogó suhogás, emelkedés felfelé, az ég felé...

Kábelek lógtak, nyögések visszhangoztak, ülések kifordulva a helyükből meredeztek, ahogy Elise felnyitotta a szemét. A meleg, fémes íz a szájában, a melegség, ami a homlokán csordogált, nem zavarta, azonban moccanni sem bírt a csípőjének szegeződő, deformált fémtől. Lenézett és tenyerét ráfektette a roncsolódott karosszériára... Nem engedett.
A lány érezte, hogy az idegesség és a düh elegye lassan szivárog szét benne, érezte azt a dobbanást a mellkasában, a hevességet végigfolyni a tagjain...
Felhajlott majd reccsenve tört ki a karosszéria a keze alatt. Jobbra-balra nézve nyöszörgő utasokat látott, ám először meg akarta nézni, mi történt odakint. A kifordult ülésekre felkapaszkodva könyökkel ütötte ki az oldalára fordult busz baloldali ablakainak egyikét és kitolta magát.

Az egyik mutáns oldalából kiálló késsel zuhant össze, míg a nagy darab, a hatalmas, embertelen méretű, szőrös alak kezében pisztollyal, nyakából kést húzva ki, tartott lépésről lépésre a magas, szőke nő felé. Törmelék volt szétszórva mindenfelé az aszfalton és a nedves útfelületen lángok fénye táncolt, és a szürreális kép akár sokkoló is lehetett volna...
Elise látta, hogy másodperceken belül odaér a nőhöz a férfi. Nem gondolkodott. Tudata és tagjai tökéletes egyetértésben mozdultak, ahogy teste ívben fordult át, a két méteres ugrás végén stabil érkezéssel, combjai megfeszültek, karjai lendültek, ahogy elrugaszkodott. A férfi három lépésre volt a nőtől, amikor oldalról, a semmiből lángok csaptak belé.
Elise karjain végigfutott az erő, a forróság gyönyörű érzése és nyitott tenyereiből ívben csavarodva ugrottak ki a tűzcsóvák, hogy a sárgás-fehéres lángok métereken át ívben pattanva csapódjanak a szőrös, emberfeletti farakas-kolosszusba. Az több lépésnyit is elsodródott és karjait maga elé emelve nézett az ismeretlen támadó irányába agresszív morgással...
A morgás nyüsszenő hangba fulladt, mert az elrugaszkodó Elise Heart előre szegezett térddel érkezett a mellkasába.
Mindketten a földre kerültek, a lány, akinek fejéről lerepült a csuklya, kibomló, szőke haját minden irányba bocsátva, talpra és térdre, míg a férfi elgurulva, égett szőr-szagú füstöt és vércsíkot húzva magával.
- Hrgggghhhhh - nyüszörögte-morogta fájdalmas-megrökönyödött-dühös hangon, ahogy felkönyökölt.
Elise csak vállat vont és elvigyorodott.
- I am the mother of Dragons - vetette el magyarázólag két vállvonás között. - Tudod, Dracarys meg...
A farkas-medve-kolosszus megdelejezett, üres szemekkel nézett rá egy pillanatig és Elise haragosan húzta óssze a szemöldökét.
- Jézusom medvedisznóember, te műveletlen tapír, ha most komolyan azt mondod, hogy elsiklott az egymondatosom, mert vagy olyan tudatlan és nem ismered a...
- Hrggghghhhh - vicsorította a mutáns és acélos izmain elrugaszkodott.
Elise combjai és karjai szintén rakétaként lőtték a levegőbe a lányt.
A mutáns karmos ujjai szétnyíltak, ahogy teste ívben repült felé...
Elise könyöke ugyanolyan emberfeletti erővel robbant be a torkába.
A mutáns pályát váltva, összegörnyedő tagokkal zuhant tovább, majd idegrázó, csontok roppanásától kísért puffanással érkezett az aszfaltba és nem mozdult.

Elise elvigyorodott és megfordult, fejét szórakozottan billentve, hogy haját kilendítse az arcából, türelmetlenül kifújva néhány véres, szőke tincset a szeme elől.
- Szia! - mondta vidáman a magas, csodaszép és varázslatosan atlétikus nőnek.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Victoria Weiss
Victoria Weiss
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Sep. 28.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeVas. Szept. 11, 2016 11:19 pm


Zene

Victoria Weiss életében nem sokszor fordult eddig elő, hogy érezze: közel a vég. Talán elsőre fel sem tudná idézni azt az egyszeri alkalmat, amikor tényleg a vakszerencse - Odin papa képében - mentette csak meg a haláltól.
Bár a farkasmutáns ellen még maradt pár trükk a nő tarsolyában, tekintve a helyzetet és a körülményeket, a siker halálra volt ítélve. Just like me.

A végsőkig tartó harca készen Weiss éppen csak realizálta, hogy a buszból kinyúló kéz tulajdonosa macskaügyességgel szökkent ki a szebb napokat is látott jármű ablakán; az ügynök fejében lehetséges stratégiáinak túlélési rátái kavarogtak, míg meghozta döntését.

A béta mutáns ostobaságára alapozva - ahogyan egyébként mindig - Victoria a vakmerőség mellett döntött. Egyetlen helyzeti előnye a meglepetés erejéből származhat - már amennyire ez megfelelő kifejezés, ha a két küzdőfél egymástól pár méterre áll csak nyílt téren.

Weiss döntött; a kiötlött mozdulatsort megindító lépésbe belemozdulva azonban megállt a folyamat közepén, mintha csak valami természetfeletti erő hatott volna rá. Jobb lábát elemelve a talajtól, a bőrnadrágon keresztül láthatóan feszített combizommal állt még pár másodpercig, miközben a kezdetben semmiből jövő lángok mosolygós kis feladója a mutáns férfi felé igyekezett.

Victoria elernyesztette izmait, mivel a mutáns újabb célpontot nézett ki magának, megengedhette magának ezt a pillanatot. Haragudott magára, őrjítő erővel tombolt benne a düh, amiért a lehetséges halálnak előpillanataiban, még egy ilyen esélytelen helyzetben is, megengedte magának, hogy emberi legyen. Weiss nem félt, azonban tisztában volt azzal, hogy meghalhatott volna - és hogy még a mai nap folyamán tucatnyi lehetősége lesz rá, ahogyan általában. Mégis, maga a tény, hogy ennyire tisztán látta lehetséges sorsát... Ezt nem engedhette meg magának, legalábbis saját törvényei szerint - melyek számára magasabb rendűek voltak mindennél.

Míg a véres homlokú szöszi alkatát meghazudtoló módon és erővel támadt a mutánsnak, Victoria a férfi háta mögé igyekezett kerülni, hogy lehetőség esetén megadhassa a végső döfést a kezében lévő tőrrel. Mert az első két nyakcsigolyád között sokkal jobban mutatna.

A Trónok Harca utalást követő, nehezen hihetően rögtönzött, precíz és látványos támadás után, Victoria nem igazán tudta, hogy mit kezdjen magával - és ez nem túl gyakran fordult elő vele. Bár nem szerette átengedni a prédáját, tekintve, hogy a lány beavatkozása mentette meg, megadta neki a tiszteletet - még ha nem is a megszokott módon.

Weisst elemi erővel csapták meg a szőkeség támadásából eredő lángok perzselő hőhullámai; az ügynök ennél közvetlenebb és egyszerűbb forrást nem is igazán kívánhatott magának. Megüresedett energiatartalékait - ha nem is nagy részét - elképesztő gyorsasággal töltötte fel, annyira lehűtve a környező levegőt, hogy mindhármójukat elnyelje a köd.

A gomolygó párán részben átütő napsugarak mesebeli látványt nyújtottak, ahogyan a cseppek egy részére a fénytörés kis szivárványt rajzolt. A szőke lány újabb tűzcsóvája tornádóként söpörte el a pillanatnyi idillt; brutális mozdulattal vágta bele könyökét a mutáns torkába, aki összefüggéstelenül ordítva esett hanyatt.

Weiss revolvere a betonon koppant, de nem kellett sok ahhoz, hogy a nő újra a hűvös fém tapintását érezhesse tenyerén. Victoria a tökéletes ívet leíró farkasmutánsra emelte a fegyverét, de mivel az nem mozdult többet, leengedte karját.

Valamiért nem lepte már meg az előzőek után a lány vidám köszönése, azonban megadta az elégtételt a lánynak, hogy egy finom szemöldökemeléssel nyugtázza a helyzetet.

Victoria köszönésre nyitotta ajkait, amikor a háta mögött heverő delta mutáns felhörgött. Az ügynök egy nagymacska fürgeségével és eleganciájával fordult meg a tengelye körül; a reggeli fényben aranyló haja libbenve követte.
- Gyááávaaaa... - hörögte a férfi, száján vér bugyogott ki. Partravetett hal módjára nyitott száját, hogy életének utolsó másodperceiben is szidalmak hagyhassák el kékülő ajkait, azonban egy hangos dörej végleg elhallgattatta.

Victoria immár harmadjára eresztette le fegyvert tartó karját, azonban ezúttal nem a ravasz meghúzása nélkül. A ciános lőszer pontosan a férfi két szeme között hatolt be koponyájába, elszíneződő szélű lyukat hagyva maga után.
- You're shit at dying... - mondta Weiss félhangosan, biztosra véve, hogy a szőkeség tudni fogja az idézet forrását.

Hajlibbenve fordult vissza, mintha mi sem történt volna, majd halvány mosollyal szája sarkában köszönt vissza:
- Hello, Dear.
Victoria jéghideg tekintete nagy teljesítményű lézerként fúródott a másik szemébe; az ügynök pislogás nélkül tanulmányozta a reggeli fényben különösen csillogó szempárt.

"Kis" késéssel, az akció végeztével kivágódott abból a mellékutcából, ahonnan Weiss is jött, a vezető ügynök, Charles Green. Victoria már a léptei hallatén felismerte az egyébként jóképű hímsoviniszta barmot; bocsánatkérő pillantással fordult el a szőke lánytól.
- A takarítás rád marad, nagyfiú. Elsőként kezdhetnéd azzal, hogy mentőt hívsz a buszhoz. A szőke lány velem van, őt ne vedd bele a jegyzőkönyvbe. - Talán senki sem mert volna így szólni Greenhez, azonban amikor az felháborodva tátogni kezdett, Weiss jól láthatóan végigsimított a kezében lévő fegyveren. - Majd én megírom, hogy itt mi történt. És ne felejtsd el, a szőke lány nem volt itt. - ismételte el, mintha egy együgyűhöz beszélne. Akármennyire is próbálkozott, sohasem tudta megérteni, mért nem tették még ki Charles szűrét.

Victoria hosszú pillanatokig állta a férfi tekintetét, majd hátat fordított neki és visszasétált a szőkeséghez. Nem volt biztos abban, hogy milyen erővel rendelkezik a lány, azonban nem hagyhatta, hogy a S.H.I.E.L.D. lecsapjon rá. Nem mintha nem kellettek volna pontosan ilyen kaliberű ügynökök, de... Tekintve, hogy Charles Green az akcióvezető, nem vetett volna jó fényt a lányra, hogyha már az első aktáján szerepel annak a baromnak a neve. Weiss döntött: később ő maga sétál be a főhadiszállásra a lánnyal, azonban előtte... Bár a nő fejében lehetséges éjszakai kalandok sora futott át, kénytelen-kelletlen félretette azokat, hogy gyorsan átfuthasson azokon a kritikus pontokon, melyeknek eleget kell tennie a szöszinek, mielőtt akár szóba hozhatja felszínesen is ezt az egészet.

Weiss nem tudta hová tenni magában a lány reakciót, és bár jó szimata volt a gonoszhoz, legbelül felkészítette magát a lehető legrosszabb fajtájú elválásra is.

- El kell innen tűnnöd mielőbb; bízz bennem, Sweetheart. Van a közelben egy kocsma, ahol még fényes nappal is alig találsz helyet, ott még a véres homlokoddal se lennél feltűnő jelenség, illetve annyira be van állva a legtöbb tag, hogy még meztelenül se néznének rád, such a shame. És bár jól áll neked a piros, kimondottan jól, lehet egy-két öltés sem ártana, nem gondolod? - Victoria nyugodtan, minimális érzelmet csempészve csak a hangjába beszélt. Akárki - és mi - is legyen a mellette álló lány, Weiss látni akarta az arcát, ahogyan próbálja megfejteni, hogy van-e szavainak mögöttes tartalma.

Victoria szája sarkában játékos mosoly csillant, majd fejével a busz felé biccentett, amitől nem messze kellett lefordulniuk a főútról. Akárhogy is alakuljon, Weiss biztosra vette, hogy legalább egy jó estéje lesz - vagy napja, hála a hajnali akciónak.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeKedd Szept. 13, 2016 9:41 am

Zene

A semmiből előtűnő köd pillanatokon belül terjedt szét a levegőben, a vízcseppeken pillekönnyűen táncolt a hajnali napfény és ahogy a hűvös levegő elérte a lány hófehér bőrét, Elise nyakszirtjén még az apró pehelyszőrök is felágaskodtak, ahogy végigfutott bőrén a borzongás.
Hideg. Brrr.
A farkasszerű férfi várakozás nélkül lendült, és a lány hosszú tagjai ugyanazzal az erővel lökték a levegőbe, az íves könyökfordulat félúton indult meg és csak a pályaváltás utolsó lehetősége után realizálódott a férfi állati szemében a megállíthatatlan. A sajnálat egy kósza sugara futott még végig a lány tudatán, majd tompa puffanás és éles dübörgés-ropogás kísérte a mozdulatsort. Ahogy földet ért, öklein a levegő halovány remegése táncolt, a legáttetszőbb narancssárgában, homlokáról néhány vércsepp ugrott tovább a lendülettől az aszfalt felé, ám a lány felállt és életteli hangon szólt a nőhöz, miközben félredobta haját.
Elise előtt tűnékeny, fénylő pillék siklottak el, és észre sem vette kék szemében a tűz-sárga szikrákat örvényleni, ahogy a másikra nézett. Nem is foglalkozott vele, ahogy a törmelékkel és a körülöttük az úton fekvő testekkel sem. Más körülmények között egészen biztosan megrökönyödött volna a helyzeten... De a nő körüli jelenség egyszerűen elvonta minden figyelmét. Magas volt, erős és csodaszép, volt benne valami tomboló, valami veszélyes, ahogy bőrnadrágjában feszülő, hosszú, hosszú lábakkal, karcsú derékkal állt előtte, a testmozgástól csak enyhén jobban emelkedett-süllyedt mellkasa és két formás, kerek, nőies...
Ahem.
Elise villámgyorsan elterelte pásztázó pillantását és szembenézett a nővel. Nem tudta kiverni a fejéből az érzést, hogy valami, valami esszenciális borzalmasan ismerős számára. A másik világos fehér bőre, atlétikus testalkata szinte tükörképe volt Elise magas, vállas, hosszú végtagú, erős felépítésének, így majdnem hajszálpontosan egy vonalban tudott a nő szemébe nézni, mély, égkék szemekbe fúródtak az ő gleccserkék szemei, íriszeiben kavargó, aranysárga szikrákkal. Az ügynök talán elismerően emelte fel a szemöldökét, majd megfordult, és egy övéhez hasonló egymondatost ejtett el, amin a lány csak szélesen elvigyorodott, ám látta az emelkedő, fegyvert tartó kezet és megfagyott benne a levegő. A pillanatok lelassultak és tudta, hogy az ügynök fejbe fogja lőni a sebesült, kiabáló mutánst, és ő nem tehet semmit a földön elszivárgó élet megmentésére... Ajkai nyíltak és észre sem vette, hogy a riadalom katalizálta hangja hogyan szólalt meg...

- Hætta!* - hallatszott Elise mezoalt hangja csengően, ám a dörrenés felhangzott és a halálosan szép torkolattűz egy pillanattal később feltűnt és neki pedig megfagyott ereiben a vér. Hello dear, köszönt rá az a félelmetesen gyönyörű valkűr duruzslóan érzéki és nőiesen alt hangon, ő pedig megdelejezve állt egy helyben, az elmúlt percek történései kavarogtak a fejében, és gondolkodás nélkül nyitott a száját, megintcsak észre sem véve, mit mond, hogy mondja.
- Afhverju gerðir þú þetta? Hann var ekki að berjast.**
Nem vette észre, még a tudatalattija sem realizálta, hogy a nő, a jelenség, ez az ismerős idegen jelentette érzés milyen, sosem mondott szavakat fakaszt fel belőle. A sarkon fegyveres férfiak fordultak be, és Elise zavartan rázta meg a fejét, szemöldökét összevonva, fókuszálatlan szemekkel nézve maga elé, nem teljesen biztosan benne, hogy mit is mondott az előbb. A szavak jelentését értette, de visszanézve... Hogy hogyan is csengtek... Amíg a nő pattogó parancsokat osztott, uralva a helyzetet, ő visszament a buszhoz, lefeszítve a pókhálószerűen betört szélvédőt és kisegítve a vérző fejű, mexikói buszsofőrt, aki gyors egymásutánban hadarta, hogy Jesú, Dios mio és hálásan emelte fel tenyereit a lány felé. Elise intett a többi utasnak és segített a sántikáló, sokkos embereknek kikászálódni, majd továbbsétált, hogy a jármű mellett, az üvegszilánkok és szétszórt fém alkatrészek közt heverő zöld, katonai utazótáskáját átvesse vállán, majd visszaindult a nő felé. A zavar már elmúlt, valakinek élére kellett állnia a sebesült embereknek, ő pedig megtalálta újra saját erejét közben. A nő pont újra felé fordult, Elise pedig közben lehámozta széles vállairól a megtépett-véres, nyúzott fekete pulóvert, és ujjatlan felsőjében izmoktól formás vállain és felkarjain pillanatokon belül elkezdett libabőrös lenni fehér bőre a kora szeptemberi hűvösségtől. Bólogatott a nő szavaira.

- Meztelenül rám nézéshez pedig legalább pár italra meg kell hívni és utána kiderül - kacsintott játékosan, majd ujjait a homlokához kapta, mert eddig észre sem vette a vágást a haja tövénél. A seb mostanra forrt be, így sima bőrén a véren csúsztak végig az ujjai.
- Meh, ebcsont beforr - vont vállat hanyagul, majd bólintott a nő felé és pont amikor a többi ügynök kérdezősködni kezdett volna, hosszú lábain sietősen távozott a helyszínről.
- Miss, egy pillanat, nem mehet el, ez egy bűnügyi helysz... - kezdte volna az egyik harmadrangú ügynök kezében irathalommal próbálva felvenni a lépést a hosszú lábú lánnyal.
- I'm a sweet summer child and I know nothing. - vetette oda kelekótyán, meg sem fordulva a lány.
- De... Miss... Várjon...
Elise megfordult és két ujját felemelve húzta el maga előtt.
- Nem ezeket a droidokat keresed. A fiatal ügynök annyira meglepődött, hogy megállt egy helyben és csak tátogott, mert nem tudta, hogy ha a bűnügyi helyszínről menekülő tanú ezt mondja, mi következik.
- Hah, én sem hittem, hogy ez menni fog - mondta a lány vigyorogva és továbbsietett. Húsz perccel később leült a bárpulthoz az említett pubban, ahol a new york-i külvárosok egyik sötétebb helyszínén tökéletesen feltűnő módon, táskájából előhámozott bőrdzsekijében, a zöld utazótáskát a bárpult mellé hajítva, sörért intve megpróbálta feltűnés nélkül meghúzni magát. Ami kibontott, szőke hajával, széles vállaival, véres homlokával annyira volt sikeres, mint egy gorillának elvegyülni egy porcelánboltban, de azért a másnapos-aznapos-kiégetten semmibe bámuló helyi közönség hajnalra megmaradt delegációja, ami úgy tapadt meg mindig minden bárban, mint borosüveg alján a söpredék, a legkisebb mértékben sem figyelt rá, szóval Elise csak kortyolgatta a sört és várta, hogy a vonzó, idegen valkűr megjelenjen, és ha ez megtörtént, varázslatosan kelekótya, sugárzó vigyorral köszöntötte a nőt.

*Állj! **Ezt miért csináltad? Harcképtelen volt! (Asgardi)
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Victoria Weiss
Victoria Weiss
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Sep. 28.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimeCsüt. Szept. 15, 2016 11:14 pm

Zene

Örvénylő, ősi, elpusztíthatatlan tűz csapott a magasba; folyékony lávaként kavargott a messziről színe által is verejtékfakasztóan forró magma. Körülötte tajtékzó, jéghideg óceánok háborúja dúlt; cunamiként alázúduló pusztító hullámok vették körbe az eleven tüzet.

Victoria Weiss pislogott egyet, majd visszatért saját jelenébe; jéghideg tekintete újra a szőke lány szemét nézte, és nem annak mélyét tanulmányozta felfoghatatlanul valósághűen.

A még életben lévő delta mutáns megszólalt, Weiss egyetlen precíz lövéssel vetett véget a szenvedő életének. Talán először fel sem fogta, hogy mit hall, a majdnem elfeledett, régen használt nyelv ezeréves, esszenciális emlékeket hozott az ügynök tudatának háborgó felszínére.

A hőn szeretett férfi, a legjobb édesapa mosolygós arca, amint eltűnik az aranyozott harci sisak alatt... Az aranyszőke hajú hatéves kislány, aki törökülésben nézi tátott szájjal a mellette lévő téren gyakorlatozó katonákat... Aki félt a hangos zajoktól kezdetben, aki nem szerette a fegyverek zaját, aki az anyukáját akarta, aki vágyott a kedvességre és a kinyilvánított szeretetre, amit igazán sosem kapott meg... A kislány, aki összeszorította a fogát és eljátszotta, hogy mennyire érdekli az asgardi királyi testőrség kiképzése... Akit egy idő után tényleg érdekelt, aki sohasem ismert másik utat és már soha nem is fog megismerni másikat.

Victoriát elemi erővel rohanták le a felvillanó emlékképek; legvadabb álmaiban sem hitte volna, hogy rég elfeledett múltja ennyit jelenthet még. Miután Odin újra bejárást adott neki Asgardba, kvázi újratanulta régi anyanyelvét, de sohasem szerette igazán. Évek teltek már el azóta, hogy utoljára a keserédes emlékeket jelentő világban járt volna, így ez a pár szó a számára mindent jelentő "régi világból" a vártnál sokkal jobban fejbe vágta. Ásóval. Míg mozog. Még utána is.

Minden tapasztalata és igyekezete ellenére is biztos volt benne, hogy pillanatnyi zavartsága és elrévedése kiült arcára; egy századmásodperc alatt meghozott döntést követően Weiss csak elengedte a füle mellett a megjegyzést. Nem akart és nem volt képes ott és akkor ezzel foglalkozni. Nem tudta eldönteni, hogy egészen pontosan honnan való és miféle "teremtmény" lehet a játékos mosollyal kacérkodó lány; azonban megkérdőjelezhetetlenül biztos volt abban, hogy nem kevés köze van a vele szemben állónak Asgardhoz.

Victoria érezte, hogy megmentője - és bármennyire utálta a kifejezést, el kellett ismernie a tényt, hogy a lány nélkül halott lenne - választ vár tőle; szerencséjére Charles Green önelégült feje torlódott a képbe, hogy Weiss letörölhesse róla azt a mindent tudó, gusztustalan vigyort. Kedve lett volna összeverekedni a férfival, puszta kézzel fojtani meg jelenlegi felettesét... Ami késik, nem múlik.

Az egyetlen ok, amiért örült a S.H.I.E.L.D.-esek felbukkanásának, a figyelemelterelés volt. Józanul képtelen volt visszagondolni az Odin által elvett, majd később visszaszolgáltatott emlékeire; még mindig volt olyan pillanat, melyet képtelen volt megvizsgálni, mely kapcsán olyan mértékű elkeseredettség és szomorúság fogta el, amit nem akart és nem tudott feldolgozni - és nem volt az az alkoholmennyiség, mely a segítség és az ájulás közötti skálán mozgott volna.

Időközben a szöszi boldogság-tornádó nem volt rest; Victoriát frusztráció töltötte el a lány egymást követő tetteinek kapcsán. Az előbb látott kegyetlenség és a bajbajutottakon való segítés - pláne a vidámsággal... Nem fért meg egymással az ügynök fejében.
- Csak nehogy szavadon fogjalak... - válaszolt sokat sejtetően, halvány félmosollyal.

Focus to the present. Ugyan valószínűleg elég kevés ember ismételget egy Qui-Gon Jinntől való idézetet, a jelentése így is közhellyé vált - nem véletlenül. Pillanatnyi megingása után Victoria döntései gyémántkeménységű jégtömbökként követték egymást - megingathatatlanul, megkérdőjelezhetetlenül, kristálytisztán.

Bár nem kevéssé szimpatizált a lánnyal, és akármennyire is idiótául hangzott még a fejében is, hogy az utált intézményt védi ily elszántan, egyszerűen nem engedhette a S.H.I.E.L.D. közelébe. Bármennyire kevéssé - talán egyáltalán nem - rítt le a szösziről a veszélyesség, Victoria szinte csalhatatlan, óramű pontosságú érzékei megszólaltatták a vörösen villogó riasztót. A false alarm pedig ritka, bár hasznos.

Miután a lány elment a mutatott irányba és sikeresen keresztülvágott a felé siető fiatal ügynökön - Victoria megfogadta, hogy megkérdezi majd tőle, mit mondott, a srác ugyanis vörös fülekkel és szégyentől lesütött tekintettel jött vissza -, Weiss Greenhez fordult újra.

Bár őszintén várta az indokot, hogy összeverekedhessen a férfival, annak gonosz fekete szemeiben zavarodottság ült. Hát persze, mert nem érted, hogy két nő miképp intézhette el a négy mutánst, akik egy egész csapatra voltak bízva.

Victoria legnagyobb bánatára, mivel Charles nem adott neki okot, így gyorsan a jegyzőkönyvkészítő technikushoz ment. Jobbnak látta elnagyolni, és később sietségre fogni a kevés részletet, így nem egészen negyed óra múlva az éjjel-nappal nyitva lévő kocsmához indult.

Weiss útközben számításba vette a lehetséges háttértörténeteket a lánnyal kapcsolatban, azonban egyiket sem érezte még csak majdnem valósághűnek sem. Dühösen adta fel a kocsmához érkezve, azonban haragja szinte azonnal elpárolgott: attól a bizonyos mosolytól ATTÓL A MOSOLYTÓL. [i]

Az ügynök a bárpulthoz sétált, és bár a mellette ülő sem volt megszokott jelenség ezen a helyen, a talpig feszülős bőr sem volt éppen rossz látvány. Minden ellenére a csaposon kívül egyetlen jelenlévő sem vette észre, hogy kik léptek be a kocsmába.

Victoriának nem kellett rendelnie, amint a csapos felismerte, töltötte is neki a szokásosat; egy kis intés után pedig még egyet ugyanebből, melyet a lány elé tett le.
- Remélem nincs kifogásod a skót whiskey ellen - kacsintott a mellette ülőre, poharát szemmagasságig emelve. A nő tudta, hogy nem kell megemlítenie a "pár ital és meztelenül vizslatás" dolgot; mindketten [i]pontosan
tudták, hogy mire megy ki a dolog. Vagyis Weiss csak szerette volna tudni. De fogalma sem volt. Az ágyában akarta tudni a véres homlokú lányt, aki valószínűleg Asgardból jött. Aki az életére törhet. Akire szükség lenne a S.H.I.E.L.D.-nél. Aki... Aki... Just drink and know things.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitimePént. Szept. 16, 2016 5:23 pm

Volt egy furcsa villanás a valkűr szemében; Egy pillanatnyi fény, ami ahhoz az érzéshez volt fogható, mint amit Elise érzett folyamatosan. Mintha a másik ismerős lenne, mintha valami előző életből, vagy... Sosem látott emlékekből... feltűnne az arc, az érzés, még.. A bőr illata is ismerős volt... Valami szikrázó, tűnékeny élet.

Mintha a nőnek lett volna egy kisugárzása. A légzésének hangja. Az életerejének frekvenciája... Minden olyan borzalmasan ismerős volt, mint egy foszlányosan, az ember tudatába hátulról besugárzó, átható gyerekkori emlékkép.

És ugyanezt vélte látni a másik szemében is.

A világ közbeszólt, az ügynökök megérkeztek, a sérültek jajgattak, így Elise is lépett és mozgatta egyik tagját a másik után, míg végül újra ott állt a nő előtt. Nem tudta nem meghallani a viszontválaszt a megjegyzésére, így csak játékosan kacsintott egyet és egy szórakozott, sugárzó, élettteli Elise-vigyort villantott fel, mielőtt gyors tempóban kerülve az ügynököket, cirkáló lábain elsietett, lerázva a kezdő ügynököt, aki loholt utána.

Zene
New York a távolban akkor kezdett felébredni, amikor ő berakta fülhallgatóit és hosszú lábai szinte repítették a külvárosi épületek, gyártelepek, raktárházak között. Kamionok kanyarodtak ki a telepekről, buszok indultak meg a metropolisz felé, és keletről, a tenger felől ragyogó fényben jelentek meg a nap első sugarai, aranyló ragyogásba borítva a szeptember reggeli, halovány égbe törve az üveg-titán-acél felhőkarcolók oldalait, ezer és ezer üveglapról tükrözve a reggel tündöklését, ahogy éledezett lassan a város. Elise mosolygott és átdobta rakoncátlan, szőke fürtjeit a fülén és nyakán, hosszan nézve fel a mély, fakó, kora őszi égboltra, a párolgó éjjeli eső vize pedig az aszfalt nedves illatát hozta fel a földről.

És ahogy kikérte a sörét a bárban, megjelent a magas, tekintélyt parancsolóan gyönyörű, rejtélyes jelenség, hogy mellé üljön a bárpultnál. Elise ragyogó, szétszórt mosollyal üdvözölte újra, majd ahogy leült mellé a csodaszép amazon, nagy, gleccserkék szemeivel kíváncsian nézett rá, ám elfordította pillantását, ha a másik is ránézett.
- Nem, nem, semmi rossznak nem vagyok megjobbítója - mondta nevetve és nézett a csaposra, ám amikor az bólintva lerakta a két poharat és keze a jeges vödör lapátja után nyúlt, Elise gyorsan felemelte saját jobbját és lehet, hogy a kellőnél hangosabban szólalt meg.
- Neat, neat please... Neat, without ice, yes, uhm, thanks a lot.
Rápillantott a kinyitott jeges vödörre és pislogott a hideg, fehér, párát vető jég felé, majd gyorsan el is kanyarította a pillantását és megragadta az elé tett poharat. Szintén szemmagasságig emelte és koccintott a nővel, majd belekortyolt és míg ízlelte a whisky-t a szájában, a gyönyörtől becsukva szemeit egy pár másodpercre, lerakta a poharat és újra a nőre nézett.
- Jó tudni, hogy errefelé csak egy-két mutánst kell mellkason rúgni, hogy leszólítsák egy italra az ember lányát - mondta sugárzó, sejtelmes mosollyal, majd egy pillanattal később jobbját nyújtotta a nő felé.
- Elise. Elise Heart.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
Hajnali fény Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajnali fény   Hajnali fény Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Hajnali fény
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: New York-
Ugrás: