Név: Wanda Maximoff
Alias: Scarlet Witch
Avatar: Elizabeth Olsen
Adatok: Sokovia, 1996. - ennél pontosabban a jóisten tudja csak
Karakter-alkotó pontok:
Kiemelkedő különleges képesség (4 pont): tudatmódosítás, manipuláció
Képesség (1 pont): nyelvismeret szerb, orosz, angol
Súlyos hátrány: pszichikai instabilitás - gyakorlatilag bármi kiválthatja, hogy cselekvőképtelen legyen, egy erősebb emlék felidézése akár
Foglalkozás: hát az nincs
Titulus: egyelőre nincs
Tudnivalók: Magneto lánya, egy testvére van, egyébként mindenkit elveszített, és ez van a legnagyobb befolyással a személyiségére jelenleg is.
Előtörténet:
Érzem a súlyt, a por fojtogat. Átélem újra, meg újra, ahogyan a világom összetörik. Érzem, ahogy összetörök én magam is, a fájdalmat, a félelmet, nem is a sajátomat talán, hanem mindenkiét.
Meggyötör minden pillanatban a tudat, hogy talán segíthettem volna, talán tehettem volna valamit, de nincs így. Akkor még egy senki voltam csupán, és ki tudja, sokkal több talán most sem vagyok.
Ennek a kicsinek kell hát számítania! Erőt kovácsoltam a lelkiismeret furdalásból, és alávetettem magam bárminek és mindennek, ami szükséges volt annak érdekében, hogy bosszút állhassak azon, aki mindent elvett tőlem. Eladtam a lelkem, a testem vagy a tudatom, és egyedül a még mindig minden nap emlékező szívem maradt meg. Más talán elfelejtette volna a tragédiát, de az én szemeim örökre látnak, és az elmém minden olyan alkalommal kivetíti elém az akkor történteket, amikor nincs más épp, amin gondolkodnom kellene. Amivel lefoglalhatnám magam.
Eljövök ide újra meg újra, a mára már gyér növényzettel benőtt, néptelen tájékra, a régi otthonunk felé. Táplálkozom abból, ami a világomból megmaradt, és a legszebben is csak így kifejezhető, próbálom megőrizni önmagam, miközben a bosszúmért nap mint nap minden elkövethetőt megteszek.
Bár a táj közel sem a régi, és bár akkor sem volt kifejezetten varázslatos, mégsem okoz nehézséget, hogy itt, a térdig érő fűben képzeljem el magunkat, amint kicsiként boldogan rohangálunk fel és alá. Mindig csak egymásra támaszkodhattunk, és az emberek elméjében élő borzalmak, amiket látok, arra buzdítanak, hogy soha ne is engedjek a közelembe senki mást. A bizalmatlanság mindjárt egyszerűbb, ha látod, ahogy körülötted velejükig gonoszak az emberek, lelkük sötét, a fékezhetetlen gyűlölet táplálja minden tettüket. Hát az enyémet is! És ha módom lesz rá, nem csupán azt fogom megbosszulni, ami velem, velünk történt, hanem igazságot veszek azok nevében is, akik nem tehetik meg ezt, akiknek nincs módjuk rá.
Azért kellett, hogy ilyen erőhöz jussak, mert enélkül senki sem ébresztheti rá a legszörnyűbb gonoszokat, hogy saját szörnyeteg szívük miatt kell kipusztulniuk. Nem engedem, hogy emberek életével játsszanak... Akkor sem, ha ehhez emberek életével kell játszanom.