FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Rosabelle, Artúr, Aurora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 12:48 am

Elise Heart kikapcsolta a biztonsági övet és levette a fejhallgatót, majd mérgesen ledobta a quinjet vezérlőpultjára. A gép ütemes, nyugodt, elektromos surrogással suhant a felhők felett, a lemenő nap fénye aranyba borította a horizontot és nem látszott semmi a tejfehér felhők alatt, amik egész Közép-Nyugat Amerikára ráborultak az őszi ciklonok érkezésével. Fújt egyet, haját hátradobta és felpattant a pilótaülésből. A csapatszállító gunship automata módban szelte tovább a levegőt, Aurora pedig hátrament az utastérbe, hogy beszéljen a másik személlyel, aki rajta kívül még a gépen volt.

- Oké. Szóval tudom, hogy még csak pár hete vagy itt, de most akció van - mondta Artúrnak, akit otthagyott a tervezőasztalnál egy átlátszó üveg tablettel, amit telerakott az Egyesült Államok, Európa és a világ képeivel, megmutatta, hogy kell a képeket ujjal pörgetni a következőre, (Ezt kétszer elmagyarázta) majd előrement a pilótafülkébe venni a bejövő adást. Ezt követte az éles, száztíz fokos fordulat, a fülhallgató mérges lehajítása és a tények közlése Artúrral.
- Ami azt illeti, harcedzett vagy, ezért nem féltelek, de kérlek, próbálj úgy viselkedni, mint a helyiek... Szóval így.... Amerikaiasan. Az a helyzet, hogy ki kell vizsgálnunk valamit.
Elise közben határozottan a fegyverszekrényhez lépett és elkezdett kipakolni. Egy darabig rámeredt egy .38-as oldalfegyverre, majd visszarakta a helyére. Kevlárt, rádiókat, fülhallgatókat vett elő, és nekiállt a golyóálló mellényt acélszürke Bosszúálló-egyenruhájára illeszteni.
- Van két nem-ember faj, akikkel háborúban állunk még mindig. Tudod, sötét elfek, jégóriások. Nagyjából a Föld már tiszta és biztonságos. Azonban valahol Idaho-ban, az isten háta mögött jeleket fogtunk, amik az ellenség jelenlétére utalhatnak.

Odalépett a férfihoz és kezébe nyomta a kevlárt.
- Ez az új páncélod. Itt belebújsz, itt becsatolod... Elég könnyű, igen, nagyon fejlett és megfogja a golyókat. Szóval le kelll szállnunk ebben a kisvárosban és ki kell vizsgáljuk a dolgot. Ott egy ruhásszekrény. Válogass magadnak valami szerinted alkalmas ruhát, ami tetszik.
Elise felnézett a hatalmas "A" betűre az utastérben a hátsó rámpa felett. Tehát ez lenne az? Így állunk? Hónapokig álmodott arról, hoyg a Bosszúállók része lesz... És most itt volt, egyedül a nagy névvel, mindenki eltűnt vagy messze járt. Jobb híján a S.H.I.E.L.D. egyik ügyeletes nyomozója, parancsnoka és egyszemélyes rohamosztaga volt éppen, és nem tetszett neki az éjjeliőr állás. Úgy érezte, csak tartja a frontot két hatalmas korszak között. Nem tudott senkire felnézni, csak önmagára. Coulson messze volt, Skye nem volt már az életének része, és a helyettes igazgató, Victoria Steel igen kemény, hajthatatlan, szigorú vezető volt. Aurorának legszerényebben is konfliktusos volt vele a kapcsolata. De próbálta elkerülni a harcot - Például kötekedés helyett csak sóhajtva ledobni a fejhallgatót a Quinjet pultjára tőle szokatlan viselkedés volt. Próbált felnőni a felelősséghez. Nem tudta, mennyi sikerrel.

Elise kinézett a szélvédőn és látta a Sziklás Hegység magas szirtjeit a felhők fölé emelkedni a lemenő nap felé ágaskodva. A hipergyors gép ereszkedni kezdett és szántóföldek tűntek fel, hegyek és erdők. Tíz perccel később a gép láthatatlan módban, kecsesen földet ért egy fenyőerdő szélén, Hot Springs város határában.
- Van kérdés? - fordult a lány Artúr felé, miután hosszú kutatás után a fegyverpálcát és a páncélgyűrűt megtalálta és zsebébe süllyesztette. Victoria Steel valami erősítésről is említést tett. Remélte, hamar rábukkan a S.H.I.E.L.D.-esekre és azt is, hogy nem valamelyik izomagy rohamosztagos őrmestert és a csapatát küldték mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 20
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 1:10 am

Arthur lapozott nagyjából hármat amikor szemet szúrt neki, hogy még mindíg nem ért körbe a kép. Próbálták párszor lemagyarázni neki, hogy miként is működik ez, de jobbnak látta ha saját maga fedezi fel. Az azstalra tette a tabletet és a kardjával szépen módszeresen mint egy csirkemelett ketté vágta, hoyg menézze miként fér el enyni lap egy iylne kis vékony üveglapban. Sajnos a tablet sisterget és szikrázott egyet így ijedten betuszkolta a jet falába amibe korábban a tönkretett okostelefonját, headsetét és egyébb fura ketyeréket dugdosot amiket sikeresen tönkrevágott.
-Ja tutkeráj, vágom szöszi. Csapato majd normálba... Magasságos egek, sosme volt ínyemre való a diplomácia és az a nehézkes nyelvezet melyet mindíg megköveteltek...
Ingatta a fejét.
-Hajtó vadászat a kutyák ellen. Biza levágom mind! Királyi tagom pedig nem szorul segítségre. Bírja az magát böcsülettel.
Sértődötten felállt és a ruhás szekrényhez lépett válogatni. Ami nem tetzsett neki azt kirántotta a szekrényből és hanyagul a földre dobta.
-Miként élhettek ti szolgák nélkül? Ebbe a csodahintóban megférne akár 20 markos legény, nem hogy öltöztető apródok és fegyverhordók...
Már talajt ért a gép amikor a raktérben aranyvillámok csaptak fel majd fémes csattogással Aurora mellé libbent teljes harci páncélzatában, jobbjában a kard, balján pedig a kevlár csüngött.
-Van, miként véd meg titeket egy íly puha pajzs egy viadalban? Buzogány ellen hatástalan.
Lóbálta meg, mint valami papírzacskót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2015. Oct. 23.
Age : 26
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 5:04 pm

Ősz van.
Noha a talpam alatt elterülő réten a fű lázadóként, mint a smaragd, úgy zöldell, a fák levelei már megadták magukat a természet rendjének és sárgán, a gyenge, ámbár folyamatos szélnek megadva magukat hullnak a földre. A fáknak még sem kell sírniuk, hiszen jön a tavasz és ismét zöldben fognak pompázni.
Na igen, a természet örökös körforgása, ami, történhet bármi, nem áll le.
A tér – idő kontinuum akár meg is szakadhat, az évszakok még is egymást követik.
Szeretem az ilyen, állandó dolgokat, azt sugallják, hogy történhet bármi (de tényleg bármi), lesznek biztos pontok az életünkben.
Még egy ilyen biztos pont a küldetések. Alig van időnk pihenni két küldetés között. Ezt egy csöppet sem bánom, sosem szerettem tétlenül, egy helyben álldogálni. És legalább addig is egy kicsit meg lehet feledkezni a világban uralkodó káoszról. Hiszen a küldetések nem sok mindenben különböznek, elsősorban az ellenfélben, az meg lényegtelen, a cél ugyanaz: legyőzni.
Tegnap este érkezett a parancs, miszerint a Sziklás hegység környékén olyan jeleket fogtak a műszerek, amik nem biztos, hogy békés féltől származnak.
Így hát ki kell menni, és tisztázni.
Miután megérkeztünk (természetes a jel forrásától relatíve távoli helyen szálltunk le a biztonság kedvéért) mindenki az eligazítás szerinti helyre indult.
Azonban nem sokkal azután, hogy a társaimmal odaértem a számunkra kijelölt helyre le kellett válnom a többiekről, mert a fülemre akasztott kommunikátoron keresztül új feladatot kaptam: utánpótlás érkezik és nekem kell fogadnom őket, majd elvinni őket a kijelölt helyre.
Egy unott sóhaj keretében felvettem a bukósisakomat, és felpattanva a kissé átalakított (hogy a küldetéseken is minden teremben megfelelően alkalmazható legyen a drága) Samurai T2-esmre a megadott cél felé indultam.
Fél órányi motorozás után (ha gyorsabban mentem volna, akkor 10 perc alatt is kényelmesen ideértem volna, de az kissé gyanús lehetett volna és a lebukás esélyét a minimális szinten kell tartanunk, azaz a 0-n.) megérkeztem a várható landolási helyszínhez, egy fenyvesek által körülhatárolt rét. A motort a fák rejtekében hagytam, jómagam pedig egy fenyőfának dőlve vártam.
Mikor a Nap már kezdett süllyedni az égen éreztem, ahogy a levegő nyomása megváltozik, és erős szél táncoltatja a fák csúcsait. Megjöttek a vendégek.
Azon már nem lepődtem meg, hogy semmit nem láttam, a láthatatlan funkciója ezeknek a gépeknek már lassan az alapfelszereltség elengedhetetlen része.
Amikor az első alak körvonalai látszódni kezdtek elindultam felé. Ruganyos léptekkel haladtam, bakancsom tompán puffant a talajon, a nadrágomra szíjazott fegyverek csupán gyengén lengtek ki a mozgásom eredményeként. Egyedül a kabátom lengett össze-vissza, ez is annak köszönhetően, hogy kicipzáraztam, ahogy megérkeztem ide. Alatta egy torna dresszre emlékeztető testhez tapadó felső volt, hogy minél könnyedebben tudjak mozogni benne ha közelharcra kerül a sor. Golyóálló mellényt már nem hordok, a kabátot többek között kevlárból készítik, így az betölti a funkcióját.
Mikor felismertem, hogy ki az első személy, elmosolyodtam.
- Aurora! Rég nem láttalak! - köszöntöttem őszinte boldogsággal. Nem sokkal mögötte egy ismeretlen férfi bukkant fel. - Rosabelle Jung ügynök - tisztelegtem, majd ismét a lány felé fordultam.
- Hányan vagytok még?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 5:52 pm

Elise kilépett a quinjetből és sóhatjott egyet. Végignézett az őszbe hajló erdőn, a még valószínűtlenül zöld pázsiton. Vastag, sötét hófelhők vonultak az égen, kizárva a fentről olyan békés, sárgás, aranyló napsütést. A lány úgy érezte, saját kételyeibe és mindennapjainak mostani szürkeségébe merült alá amikor földet ért. Épp sötét, motoros bőrkabátját húzta fel ultravékony kevlárja fölé, amikor hallotta a fémes csattogást és döngő lépéseket a rámpán. Megfordult.
Artúr tökéletes harci díszben sétált le a repülőről a talajra, mintha magabiztos cosplayes volna a ComiCon kapujában. A lány csak felhúzta a szemöldökét, szóra nyitotta a száját, a páncélra mutatott, majd kiengedte a levegőt és inkább homlokát dörzsölte meg.
- Oké. - mondta egy újabb sóhaj után. - A kutatást az első adandó bárban kezdjük. Királyallergiára kell orvosilag felírt whiskey-t bevennem.
Ahogy körbefordult, hogy valami jármű után nézzen, egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Hitetlenül fordult a hang tulajdonosa felé és elkerekedett szemekkel nézett a mahas, sudár, energikus ügynökre. Rosabelle tisztelgett a férfi felé, ám valahol a tisztelgés és a következő kérdése közt félbe lett szakítva.

Egy fordulás, két hosszú, futó lépés, szőke hajzuhatag volt csak az óvó jel, majd minden átmenet nélkül Aurorát kapta a nyakába teljes erővel a nő.

Elise egész eddig nem is tudta, mennyire hiányoztak a barátai és talán túl nagy lendülettel ugrott Rosabell karjába. Két kézzel átkarolta a nőt és hosszú másodpercekig szorította magához, mielőtt elengedte. Majd felnevetett és eltolta magát, fél kezét az ügynöknő vállán tartva, a rég látott Elise Heart-vigyorgást sugározva a másikra.
- Rosabelle - mondta, meg nem állva a mosolygást. - Amikor azt mondták, erősítést kapok, valamelyik fafejű erőlegényt meg a katonáit vártam. Ez a legjobb, ami ma történt, ezt elhiheted.
Elise megfordult és hagyta a másikat beszélni, majd egyik új csapattársáról a másikra mutatott.
- Artúr, ő itt Rosabelle Jung, S.H.I.E.L.D. ügynök... Izé... Az a lovagrend, tudod, na, annak a tagja. Ilyen lovagféle, oké? Nagyon képzett és erős, intelligens és lojális bajtárs. Az életemet köszönhetem neki - veregette meg a nő vállát Aurora. Majd Rosabelle-hez fordult.
- Ez itt Artúr, én vagyok átmenetileg a bébicsősz, a templomban találtam rá. Mint láthatod... Kicsit kioffolta magát egy időre. Maradjunk annyiban, hogy a Kapitány szunyókálása délutáni sziesztának tűnik az ő hibernációja mellett.

Elise szétnézett.
- Szóval, mi vagyunk csak itt ketten az erősítés. Steel nagyon ideges lehet, ha a bájos kis rutinját felkavarja ezzel - intett hüvelyujjával a kicipzározott kabát alatt, és a kevlár felett pont jól látható "A' betűre az egyenruháján, kulcscsontjai között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 20
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 8:54 pm

Kérdésére válasz nem érkezett. Sóhajtott majd a tájat vette szemügyre. Sokat változott. Bizonyára ez a csoda szekér messze repítette a vártól. Sűrű fenyves. Remek terep a helyi partizánoknak. Ostromgépektől sem kell tartani. Kitűnő hely egy vár vagy erőd számára. Szemöldökét ráncolta a különös viszontlátást látva. Majd hiány érzete támadt. Hát persze. Sehol a kürtök, vörös szőnyeg. Ez a némber sem ereszkedik térdre.
~Különös világ ez...
Kék lobogó palástját háta mögé vetette. Alóla felbukkant aranyszínben pompázó vértje.(Mint Thor rucija ezüst helyett arany színben és kék köpeny)
-Mrs Rosabelle, szívemet örvendés tölti el találkozásunk okán. Világosítson fel kérem merre találom a királyi paripát. Szabadjon megjegyeznem elég silány fogadtatás ez. Fejét vétetem a helytartójuknak mihelyst a táborba értünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2015. Oct. 23.
Age : 26
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Szomb. Nov. 21, 2015 10:18 pm

Emlékeztem arra, hogy a lány könnyen belelkesedik, és arra is, hogy akár ennyire, de valahogy mégsem számítottam ilyen fogadtatásra. De azért jól esett, hogy ennyire boldog a viszontlátásnak.
Kicsit hátra tántorogtam, amikor bomba módjára nyakamba ugrott.
- Oh, ne aggódj! Van köztünk ilyen is, de engem küldtek. Gondolom, mert nekünk már van közös előéletünk - vigyorogtam a lányra.
Mindeközben leért hozzánk a másik személy is, akin nem tudtam nem legeltetni a szemem. Lovagi páncélt viselt, de abból is a full extrás változatot.
- Asgardi? - tátogtam Aurorának. Az egyértelmű volt, hogy nem evilági, amint megláttam az öltözékét. Az meg csak megerősített ebben, hogy Aurora is olyan szavakat használt, amiket hétköznap, hétköznapi emberek használnak.
A templomban? - néztem Aurórára értetlen kifejezéssel. - Nem úgy volt, hogy az tök üres? - értetlenkedtem. Akkor úgy tűnik, hogy tényleg egy újabb istenséggel van dolgom. De „valahogy” ez nagyobb falatnak tűnik. Auróránál előny volt, hogy Ő már ebben a világban élt, neki ez volt a természetes. Úgy tűnik ez, az új alannyal, Artúrral kicsit nehézkesebb lesz… - És kb mennyi időre? - néztem rá félve. Éreztem, hogy a válasz kiborító is lehet.
- Részemről a megtiszteltetés, uram - hajoltam meg, de nem teljes testtel. - megtiszteltetés uram, de hagy jegyezzem meg, a megszólításom Ms. - közöltem vele udvariasan majd ismét a szőke hajú lányra néztem.
- Hoztatok valami mocit magatokkal, mert én csak a saját szolgálatimat hoztam, azon ketten lazán elférünk, de mi akárhogy is számolom hárman vagyunk.
Artúr mondandójának második felétől akaratlanul is felszaladtak a szemöldökeim.
Ez most kelt ki a tojásból?! nyögtem fel magamban.
- Nos, uram... - kezdtem neki és igyekeztem nem levetkőzni a jóindulatomat. - Az ilyes fajta küldetések során alapvető, hogy elkerüljük a feltűnést. Így bocsásson meg, hogy a vörös szőnyeget és a díszőrséget otthon hagytuk - az utolsó mondatba azért becsúszott egy kicsi szarkazmus.
- Ne már! - esett le az állkapcsom, mikor megláttam, hogy milyen is a ruhája. - Gratulálok! De azért értékeld, hogy Steel igazgató asszony egyszer el mer rugaszkodni az előírtaktól - kacsintottam rá. Noha én is támogatom, hogy ne nagyon térjünk el az előírtaktól, de az sem jó, amit a helyettes igazgató asszony művel az már sok.
- Egy kicsivel beljebb parkoltam le a motorommal, kövessetek, addig vázolom, hogy mi mit tudunk, utána jöhettek ti. Ne késlekedjünk sokat! - azzal sarkon fordulva elindultam az erdő felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Vas. Nov. 22, 2015 12:08 am

- Közös előélet, nos igen, azt hiszem, egy csajbulival tartozol, sister, ezt nem számítjuk be annak, oké? - nevette el újra magát a lány. Majd a másikra nézett. - Ha már a S.H.I.E.L.D.-ről beszélünk... Van egy-két ügynök, akikkel ré nem tudtam újra felvenni a kapcsolatot, tudod, ez az egész háború és felfordulás... Például, izé, Coulson meg... Skye, például, izé, nem tudod, vele mi van?
Elise megpróbálta tökéletesen álcázni a kérdést, mintha csak véletlenszerűen ugrott volna be a lány neve. Nem értette teljesen a zavart és szomorúságot, amit érzett, ám még mindig ott látta Skye-t maga előtt, ahogy az ő ágya mellett ül, a S.H.I.E.L.D. gyengélkedőjében, ahogy aggódóan néz le rá és nem érti, hogy Elise mire lenne képes, hogy megvédje őt.
Közben elfordult, ahogy az emlékek előtolultak, mintha csak a várost nézné, ám arcára biztos volt benne, hogy kiült a zavartság. Szóval csak merengően, a többiektől elfordulva kémlelte a Hot Sptrings-t a távolban, mintha valami végtelenül érdekes dolgot látna arra felé.

Ám Rosabelle és Artúr bemutatkoztak, így Elise is kúzte a tudatából Skye arcvonásait és a mély, sötét barna szemek elbűvölő pillantását... És visszafordult a többiek felé. Rosabelle eltátogott kérdésére csak megvonta a vállát és annyit tátogott vissza, Artúr háta mögött: "Asszem." Csak csóválta a fejét a következő szóváltáson és a kérdésre széttárta a karjait.
- Nem, semmink sincs, még egy motor se. Figyelj már, még kérót se kaptunk, úgy kellett sajátot találni, emlékszel? Kösz a segítséget, Steel helyettes igazgatóasszony... Egyszer lenne szükségünk valamire, és... Hm, mindegy - fejezte be a mondatot egy sóhajtással.
- Ó igen, igen, rohadtul értékelem fennséges királynőnk kegyét - mondta Elise vehemensen. Rosabellre nézett és felmutatta ujjait, mutató- és hüvelykujjával egy centinyie kis távolságot mutatva.
- Tudod, néha ennyire vagyok attól, hogy ráborítsam az asztalt és megpattanjak Asgardra. De aztán... Hát, eszembe jut hogy így felnőttesen kéne viselkedni vagy valami ilyesmi. Basszus. Az elmúlt egy évben mindenfajta uncsi felnőtt dolgot tömtetek a fejembe, hogy kötelesség meg felelősség meg ilyen marhaságok. Meg hát ki tudja, kedvenc valkűrömnek mikor lenne szüksége rám - tette Rosabelle vállára a kezét a lány.
- Nos, Artúr, uram királyom, ez itt nem Anglia és nincsenek kerekasztal lovagjai velünk. Elég esélyes, hogy valakinek a fejét kell venned saját kézzel Tartsd azt a kardot kéznél, de valahogy szem elől elrejtve. Be kell olvadnunk, oké? Ez egy olyan küldetés, ami... Hogy is mondjam... Fortélyt és cselszövést kíván. Egy királynak erősnek kell lennie, mint az oroszlán, és ravasznak, mint a róka. Machiavelli. Tudod.
Majd a homlokára csapott.
- Ja nem, Henrik, tök más dinasztia. Bocs. Na mindegy. Jegyezd azért meg. Tehát csak hallgass ránk és próbálj nagyjából úgy beleegyezően reagállni mindenre, amit mondunk. Ha valaki nem úgy viselkedik veled, ahogy kéne, ne szúrd azonnal hasba, oké? Akkor a gonoszoknak feltűnhet dicső jelenléted és gonoszkodva elgonoszkodnak máshova és nem tudod jól lefejezni őket. Oké?

Majd Elise Rosabelle-hez fordult.
- Oké. Menjünk. Mivel ezt a srácot nagyon nem tudjuk elrejteni, a cucc részévé tesszük. Mit szólsz ahhoz, ha egy forgatást keresünk épp és stáb vagyunk? Megmagyarázza a páncélt meg a virtuskodást.
Elise intett Artúrnak, a quinjet ajtaja becsukódott és a repülő újra láthatatlanságba merült és gyors léptekkel követte Rosabelle-t, várva az infókat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 20
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   Vas. Nov. 22, 2015 3:45 pm

-Bocsásson meg Ms.
Hajt fejet szégyenében. Jobbja nagyot dübben bal mellkasán. Minek után érthetően is elmagyarázzák számára miféle álnok feladat vár rájuk rosszallón megcsóválja fejét.
-Cselszövés és ármány. Nem királyhoz méltó eme alantas módszer. De ha a nép érdekei ezt kívánja... Lovag becsület szavamra esküszöm, minden erőmmel azon leszek, hogy ennek eleget tehessek.
Elteszi kardját, ahogy csattan a hüvelyben páncélzatát apró kisülések sorozata emészti fel testéről és aranyporként föléje száll és eltűnik a semmibe. Egy könnyed farmer és fehér atléta trikóban ácsorog. Kezét a nehéz kevlár húzni kezdi. Lejjebb engedi majd inkább vállára dobja a már nehéznek bizonyuló terhet.
-Bátran szegem bárki fejét ki népedet sanyargatni szándékozik. Szívem és karom erősebb bármely oroszlán, sárkány, orjás! Előlem gonosz nem menekülhet! Elkapom addig éljek! Az excalibur elől nincs menekvés. Ms Roabelle, Tűz boszorka! Induljunk, A tábor bizonyára már várja érkezésünk.
Azzal felszegett állal, egyenes háttal magabiztosan elindult amerre a cipője orra mutatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle, Artúr, Aurora   

Vissza az elejére Go down
 
Rosabelle, Artúr, Aurora
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Aurora de Martel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Nyugati államok-
Ugrás: