FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Rosabelle Jung

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Rosabelle Jung
Rosabelle Jung
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2015. Oct. 23.
Age : 33
Rosabelle Jung Empty
TémanyitásTárgy: Rosabelle Jung   Rosabelle Jung Icon_minitimePént. Nov. 20, 2015 6:00 pm

Név: Rosabelle Jung
Alias: Kolibri
Avatar: Son Ga In
Adatok: New York, USA, 1991. október 23., nő, 24 év, koreai számrazású amerikai, ügynök
Világ: Föld 2020

Tudnivalók: Jung ügynök a S.H.I.E.L.D. kötelékében szolgál, erőssége a közelharc. Mindig a tökéletességre törekszik. Magánéletben kellemes társaság, barátságos, segítőkész és megértő, bár az új világgal még nincs teljesen kibékülve.

Előtörténet:
- Riadó! Riadó! Riadó! – töri meg az éjszaka nyugalmát a meg nem szokható hang. Az ébrenlét és az álom határvonalán egyensúlyozva hallgatom a hangszóróból szálló igét. Aztán, mint akit puskából lőttek volna ki ugrok ki az ágyamból: az én csapatomat küldik bevetésre.
Még nem voltam teljesen felöltözve, mikor elhagytam a szobámat. A folyosón többen is sürögnek, de egyikük sem teszi ezt szóvá. Valószínűleg, mert nekik is megvan a maguk dolga. Vagy csak emlékeznek arra, hogy miként járt az, aki utoljára megdicsérte a melltartómat…
Az elsők között értem a légi járműhöz.

Na igen, a gyorsaságommal sosem volt baj, már kiskoromban is megmutatkozott, hogy teli vagyok energiával. Bár, akkor még csak a fogócska során okoztam fejtörést ezzel az „ellenfeleimnek”. Később már a sportversenyeken kamatoztattam tehetségemet, s tettem ezáltal büszkévé a szüleimet. Emlékszem, minden egyes győzelmem után elmentünk négyesben a kedvenc fagyizómba, ahol addig ettem, ameddig el nem dőltem. Régi szép emlékek…

Időközben a csapat többi tagja is megérkezett és elindultunk a küldetésünk felé. Egy másik csapatnak kellett segítenünk, akik egy Hydra bázist akartak felszámolni, csak egy kicsit rosszul mérték fel a dolgokat.
- Nagyszerű! Úgyis már rég rúgtunk szét a rosszfiúk hátsóját! – kezdte el morzsolgatni az öklét az egyik csapattársam, aminek hatására sokunk arcán mosoly jelent meg. Azt hiszem nem fog nagy meglepetést okozni, hogyha azt mondom, egyikünk sem retten meg egy kis csihi-puhitól.

Nem mondom azt, hogy olyan gyerek voltam, aki állandóan verekedésbe keveredett, de azt sem mondhatom teljesen őszintén, hogy nem bánták meg a szüleim azt, hogy küzdősportokra is beírattak. De nézzük a jobbik oldalát: abban is jónak bizonyultam! Bár anya meg apa ekkor már jobban örült volna, ha a tanulmányi eredményeim is annyira fényesek lettek volna, mint a folyamatosan gyűlő kupáim és érmeim. Azért itt jegyezném meg, hogy nem voltak sötét, mint az éjszaka, csak azok a fránya szülői elvárások.
Nem tehetek róla, hogy én nem lettem akkora géniuszok, mint ők.

- Szokásos fogadás? – hajolt felém kaján vigyorral Dave. Minden küldetés során eljátszuk ezt: aki több bajkeverőt gyűr le az nyer, s a vesztes fizet neki mindent a következő bulin.
- Sokba fog ez neked kerülni – kacsintok rá és belecsapok a tenyerébe.
- Hamarosan odaérünk, minden készüljön fel! – szólt a rádión a pilóta.
- Már évek óta kész vagyok, haver – motyogom magamnak.

Anyu egy gyógyszerkutató intézetben dolgozik, apám pedig a S.H.I.E.L.D.-nél volt az egyik vezető kutató. Így kerültem kapcsolatban először a szervezettel és az ügynökökkel. Nem túlzok, ha azt mondom, ez szerelem volt első látásra: elhatároztam, hogy én is ilyen akarok lenni.
Egészen eddig mindenben támogattak a szüleim. Viszont erről hallani sem akartak. Mondták, hogy ez túl veszélyes lenne, meg hogy nem nekem való, hogy nem olyan, mint amilyen ezt elképzelem és még egy tucat érvet hoztak fel, de mindet eleresztettem a fülem mellett. Az elhatározás megszületett, és ha én egyszer valamit a fejembe veszek, akkor addig teperek, ameddig el nem érek.
Ha akkor tudtam volna azt amit most, talán másképp alakultak volna a dolgok.

A folyosón egy teremtett lélek sem volt. Kezemben fegyver, óvatosan lépkedtem, a legapróbb nesz is sorsdöntő lehet. Mindkét oldalról nézve.
- Kolibri, jelentést kérek. Vége – búgott fel a főnök hangja a fülesemben.
- Itt Kolibri. Tiszta a levegő. Vége.
Mutatóujjam a ravasz fölött feszült, távolból egy kezdődő harc zajai értek el hozzám. Akkor az első találkozás megvolt, hamarosan az egész komplexumban elszabadul az őrültek háza. A fegyvert előre szegezve befordulok a sarkon. Senki. Gyors léptekkel a következő sarokig nyomulok, és hallgatózok. Egyre hangosabb léptek. Pár lépést vissza és bebújtam az egyik ajtó miatt kivájt mélyedésbe. Először lessük meg, hogy mennyi az annyi. Csak ketten voltak. Nem vettek észre, kocogtak tovább. Sima ügy.
Visszacsúsztatom a stukkert a lábamra erősített fegyvertartóba. Itt más lesz a hasznosabb.
Utánuk rohanok. Lendületet veszek és leütöm őket hátulról.
Nem az emberölés a cél.
Az egyikük össze is esik, ahogyan illik, de a másik ellen ez kevés volt. Az persze, mint egy feldühödött bika a vörös anyag láttán feldühödve indult meg felém.
Az első ütése a fejemet érte, amitől összecsuklottam. A következő pillanatban már egy bakancs mélyed a hasamba, aminek hatására az összes levegő kiszökik a testemből.
Úgy tűnik mégsem lesz olyan könnyű. De hé, nem erre képeztek ki?
Az agyam sebesen pörgött a lehetséges megoldásokon, miközben igyekeztem kivédeni a további támadásokat.
Kirúgtam és sikerült a legérzékenyebb pontján eltalálni. Kihasználva a helyzetet talpra álltam és most én következtem a támadással. Elővehettem volna a fegyvert, de ha elsütöm, akkor a többi hozzá hasonlónak a figyelmét keltem fel. Ütöttem-rúgtam, ahogyan csak tudtam, közben ő is rendbe jött, így egyre hevesebb és hevesebb lett a dulakodásunk. Aztán a háta mögé sikerült kerülnöm, átfogtam a nyakát, majd egy reccsenés után a férfi elernyedt.
Nem emberölés a cél, de ha nincs más megoldás, akkor nincs mit tenni.
Egy pár másodpercig csak lihegek, majd észreveszem, hogy a harc közben elvesztettem az egyik kesztyűmet, ezáltal felfedve az alkarom külső szélén éktelenkedő halvány heget, amit megannyi kisebb vesz körül. Egy autóbalesetben során szereztem őket.

Már nem vagyok biztos, hogy hova mentünk apával, talán edzésre vagy talán egy étterembe? Nem tudom. Képtelen vagyok visszaemlékezni. Csak annyi van meg, hogy kereszteződésen hajtottunk át, mikor nagy sebességgel belénk jött egy terepjáró és felkent minket az út szélén álló épületre.
Két hónapot töltöttem a kórházban. Apát már nem tudták megmenteni.
Azt állapították meg, hogy baleset volt, hogy a másik autónak a fékje csütörtököt mondott. Meg a ****. Utóbb megtudtam, hogy a Hydrának útban volt apám, és hát így oldották meg a problémát.

Rohanok, hátrafordulok, lövök, futok tovább. Még hármat kanyarodok és az események közepébe érkezek. Rövid időn belül hatástalanítjuk az összes embert, aki ellenünk volt. Egy ajtó előtt álltunk, oda kellet bejutnunk, és páran már az utolsó kódsorokat törik fel.
Az ajtó egy halk pittyenéssel jelzi, hogy szabad az átjárás.

Halkan teszem be magam mögött az ajtót. Egy nagy sóhaj kíséretében még ránézek a lakásra. A szívem összeszorul. A könnycsatornáim égni kezdenek. Basszus, tudtam, hogy ez még így is nehéz lesz, de hogy ennyire?
Csak bízni tudok abban, hogy anyám és a testvérem megérti az étkezőasztalon hagyott levélben leírtakat, az indokaimat, és elfogadják a döntésemet.
Átvetem a vállamon a sporttáskát, majd megfordulok és elindulok.

Fáradtan csapom be magam mögött az ajtót és úgy ahogy vagyok az ágyba esek. Lerugdosom a cipőmet és összegömbölyödök.
A küldetés sikeres volt, hát úgy gondoltam, hogy egy kis extra alvást megengedhetek magamnak.
Ahogy az oldalamra fordulok az íróasztalomat látom, amin többek között egy laptop és egy lefordított fényképkeret van. Ezek növelik a bűntudatomat.
- Majd egyszer… majd válaszolok nekik – suttogom magamnak.
De előtte még el kell söpörnöm a mocskot a Föld felszínéről.

+További fejlemények:
Ez óta sok minden történt. Mikor megbíztak Aurora felügyelésével még nem is gondoltam, hogy mik lehetnek a következményei annak a napnak az eseményei. A világ teljesen kifordult magából és ez most nem költői túlzás. Nagy nehezen belejöttünk már, hogy kilenc világban skandináv istenek meg miegyebek rohangálnak amikor bumm újabb dimenziók, újabb világok, újabb lények.Újabb helyzetek amik kitudja, mit rejtegetnek...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Loryn
Loryn
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2015. Sep. 22.
Rosabelle Jung Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rosabelle Jung   Rosabelle Jung Icon_minitimePént. Nov. 20, 2015 6:57 pm

Hát szia! Very Happy Meg kell hogy mondjam nekem nagyon tetszett az előtörténeted Smile A két szálon futó történet élvezetes volt és sok mindenre fény derült a karakterrel kapcsolatban Smile Választékosan fogalmaztad meg a mondanivalód Smile Na, de nem ragozom tovább mehet a játék, szabadon engedlek, gratulálok, elfogadva! Wink
Vissza az elejére Go down
 
Rosabelle Jung
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Rosabelle Jung 2.0
» Rosabelle, Artúr, Aurora
» A Mutant and a Valkyrie walk into a bar (Rosabelle és Elise)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Hősök tere-
Ugrás: