FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 A háromlábú farkas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Ra'sheera
Ra'sheera
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeKedd Okt. 13, 2015 11:50 am

,, A háromlábú farkas valamikor egy egész nívós pub volt Brooklynban. Jelenleg valahol egy otthonos pub, és egy késdobáló közötti sálán középen helyezkedik el. Járnak ide fiatalok bulizni, vannak törzsvendégek, némelyik már egészen bútordarabnak számít, és vannak akit a rendőrök már név szerint ismernek.
A pub hangulatát többnyire a faburkolat és és a vadász trófeák adják meg, amiből régebben még több volt. Az ivó a nevét is egy vadásztrófeáról kapta, amit azonban azóta levették a helyéről, tekintve hogy már többször leöntötték sörrel és egyéb italokkal, és több lyuk is található volt rajta amit figyelmetlen bagósok hamuja okozott.
A bejárat felett egy megkopott de még ennek ellenére is stílusos cégér található, mely a névadó állat stilistikus rajzát és a kocsma nevét tartalmazza."


Nem mondhatnám hogy jó kedvem volt. Épphogy kiszabadultam arról a borzalmas helyről, újabb sokkhatás ért. Ahogy felnéztem az esti égre, a mágikus fények világossága majd elvakított. Maga, rideg építmények mindenhol. Pedig amikor azt hittem már megszabadultam oblivionból... Az egésznek nem volt értelme. Szégyen volt milyen közel voltam ahhoz, hogy végképp elveszítsem a hidegvéremet. Egyfolytában emlékeztetnem kellett magamt arra ki is vagyok én. A mágus vagyok, ezt sosem szabad elfeljtenem a winterholdi akadémia Idézője! Ha eddig eljutottam most nem állhattam meg! Valahogy haza kell jutnom.
Tekintettel az éjszakára már nem túl sok személy lepzselt az utcákon. Az a néhány aki esetleg elment mellettem nem tűnt túl beszédesnek. Sebaj, valahogy én is inkább vonzódtam jelenleg a néptelenebb utakhoz. Ahogy észre vettem többnyire nordok, bretonok, és birodalmiak lakták a környéket. Egy elffel, vagy argóniaival sem találkoztam. Khajiitról nem is beszélve. Elgondolkodtam... Lehet ide ugyan úg ynem engedik be a Khajiitokat mint a skyrimi városokba? Mondjuk akkor lehet lesz még egy kis problémám de majd megoldjuk. Azt hiszem ez lesz a legkisebb gondom.
Ahogy ott a szűkebb utcák között járkáltam végül egészen ismerős hangok ütötték meg a fülem. Az utcát végig követve meg is találtam a számításom. Egy egészen takaroks kis ivót. A tábla egyértelműen ezt hirdette, még ha elolvasni nem is tudtam, egyértelmű volt.
Ahogy beléptem, beletelt pár pillanatba de viszonylag csönd lett, csak a bárd nem hagyta abba játékot, de amúgy szinte magamon éreztem az emberek tekintetét. De nem érdekelt. A csaposhoz csattogtam, és ha azt mondom csattogtam, azt jelenti már azért is hangosabban léptem, különben már megszokásból hangtalanul jártam volna ebben a páncélban.
- A legjobb söröd! - csaptam le hat skyrimi aranyat a bárpultra, a legtöbb windhelmi arany volt, a címerállatával, medvével díszítve, de volt közöttül néhány Solitudeből amin a régió farkasa díszelgett. Voltak hat aranynál drágább italok is tudtam én, de ha ez nem elég a csaposnak egy kis alkunak mindig van helye, és talán a szemét sem kell kikaparnom. (Persze természetes az érmék nem színtiszta aranyből vannak... de az aranytartalmuk bőven elég hogy értékesek legyenek...)
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeKedd Okt. 13, 2015 2:23 pm

Egyszerű péntek estének indult a történet, mindenfajta komplikáció nélkül. Elise azonban már rég megszokta, hogy a komplikációk természetüknél fogva az egyszerű estéket találják meg, hogy az ember élete sose merüljön olyan unalomba, mint egyszerű esték, egy sör egy bárban és semmi földönkívüli történés. Mert úgy tűnt, a természet törvényei szerint az egyszerű esték matematikailag valószínűtlenebbek voltak, minthogy teljesen véletlenszerű idegenek csöppenjenek a péntek esti sörözés közepébe.

Aurora egy pint ale mellett ücsörgött a pultnál, a Háromlábú Farkas enyhén hullámzó esti forgalmában elmerülve, ujját szórakozottan futtatva a korsó karimáján. Egy-két hónappal ez előtt még biztos, hogy őrült barátok csapatával ment volna valamelyik földönkívüli világot felfedezni, vagy borsot törni az asgardi őrök orra alá, elkötni egy asgardi lebegő hajót vagy űrhajóval berobbanni Knowhere-be egy jó verekedés közepébe. Most egyedül üldögélt.
Úgy látszik, mindenkit elhajtok magam mellől. Senki nem bírja velem a lépést. Annyira egyedül érezte magát, mint még soha, és csak hallgatta a hangszórókból szóló rockzenét (katt). Számára túl könnyű és nyálas volt a magában csak műanyag rock-nak elkeresztelt zenekar, de a ritmus és a dallam furcsa mód nagyon jól belefonódott a hangulatába, mint amikor a csapos ránézésre kitalálja, mi kell az embernek és kérdés nélkül tölti a scotch-ot.
Elise még egyet kortyolt és ekkor jött az este izgalmas része.

Ahogy mindenki elhallgatott a bárban, a lány érezte, hogy a természetellenes csöndtől egy pillanat alatt elkezd emelkedni a pulzusa és energia szivárog a vérébe, mint valami izgalomra hangolt hormon, ami csak a kirobbanásra vár. Bőrkabátja halkan ropogott a mozgástól, ahogy válla felett elpillantva meglátta a figyelem forrását.
Egy idegen lépett a bárba, valaki, akinek a fajtáját még sosem látta korábban.
Leginkább egy járkáló, macskaforma humanoidként lehetett leírni az alakot, aki a bárba toppant és elsétált, a vendégek megrendült tekintete közepette, a pultig.
És a megrendülés nem volt semmi önmagában sem. Az egyik asztalnál egy csapat mutáns ivott és kártyázott, az ablak mellett egy Inhuman páros cseverészett elmerülve, és még nem egy különleges alak fordult meg a kocsmában, akik ebben a pillanatban mind megkövülten figyelték az idegent.
Ahogy az kigurította a különböző méretű, archaikus kinézetű érméket a pultra a hüledező csapos mellé, Aurora volt egyedül az, aki nem állta meg, hogy el ne vigyorodjon a helyzet komikusságán.
A csapos mellett álló, fiatal, egyetemista felszolgáló csak hüledezve nézett a pénzekre és enyhe rettegéssel emelte pillantását a macskaforma idegenre.
- Ez... Nem... Ezt nem fogadjuk itt el...
- Hé! Földönkívülieknek nyomás kifelé! - Emelkedett fel az egyik vendég, aki kicsit arrébb ült eddig. A mutánsok Testvériségének tetoválása volt a nyakán és arcán agresszív arckifejezés ült.
Ez volt a pillanat, hogy Elise közbelépjen.
- Álljunk meg, haver! - Csattant fel a lány, csengő hangján az agresszív, xenofób mutáns felé nézett. - Azt mondod, földönkívülieknek nincs maradása? Bajod van az asgardiakkal is?
- Mi? - A srác hüledezve nézett Elise-re.
- Lehívjam a valkűr haverjaimat rendet tenni, vagy egyedül ültesselek vissza a helyedre? Az idegen az én vendégem - fordult makacs harciassággal a csapos felé, letett egy tízdollárost a pultra és addig szuggerálta a személyzetet a pillantásával, míg elkezdtek sört csapolni és lerakták a furcsa idegen elé.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Victoria Weiss
Victoria Weiss
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Sep. 28.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeVas. Nov. 01, 2015 6:50 pm

Kinyitom A háromlábú farkas ajtaját, és belépek a kocsmába, ahol minden alkalommal megfogadom, hogy nem jövök többet. De a fenébe is, megéri idejönni. Van itt pár őrült figura, és ez az egyetlen hely, ahol normálisnak érezhetem magam. Annyi állat jár erre, hogy én asgardi származásommal és földi száműzetésemmel meg pszichopata hajlamommal teljesen átlag alattinak számítok. Illetve szeretek részegen verekedni, mindenféle erőt félretéve, csak ököl az ököl ellen. Olyannal vicces ezt megtenni, aki ugyancsak valamilyen erő birtokában van; így aki használja képességét, azonnal elveszti a küzdelmet. De hogy miért is vagyok itt valójában?
Lóf*sz a s*ggedbe, te ***** **** **** **** **** ****!!! Na, pont ezért.

Azt, hogy hogyan értem ide... Inkább nem részletezném. A lényeg csupán annyi, hogy itt vagyok, "oszt' csöcs, el lehe' húzni a p*csába'... " Néha úgy érzem, kezdek megőrülni, de valamiért nem tudom, mi miatt...
Hosszú nap, sok alkohol. A napom tart vagy... Hogy is volt? Ott volt az a hülye földönkívüli kisköcsög, aztán a repülő robot radarak... Vagyis madarak, shit, ez már alliterál; aztán... Mindegy. Egy idő után nem számít. Hiába vagyok asgardi, az ötven óra feletti ébrenlét nem tesz velem jót. Kibírom, csak kell némi "melegítőszer". Belsőleges használatú melegítőszer, wumm! Rossz aki rosszra gondol, éééés... Nincs olyan, aki ne tenné.

Egyszerűen imádom az érzést, hogy belépek, és még csak meg sem nézik bőr, testhezálló kezeslábasomat, hogy nem siklanak tekintetek a combomra szíjazott revolveremre. Jó, persze, páran megnézek azért; de ezeknek a fele csak a seggemre kíváncsi. És ez hatalmas szabadság. Illetve szeretem az itteni piákat. Nem mintha mások lennének, de akkor is. Vagy lehet tesznek bele valamit, nem érdekel.
A pulthoz lépek, ahol szőke, fiatal nő ül, kicsit búskomoran fényesítve ujjaival az amúgy "lehetne tisztább" kategóriájú korsót.
- Hejj, Cica! Iszol velem is egyet? - kérdezem, miután a csapos kiteszi elé a gyönyörű színű whiskeyt. Hogy miért vagyok ennyire közvetlen? Mert csak. Mert végre nem egy hülye férfi ül mellettem, akit társnak akarnak beosztani mellém. Mert egyedül nem jó inni, és megtehetem, hogy mással igyak. Mert a csajszi cuki, és szomorúnak látszik. Utálom a szomorú embereket. Verekedni kell, az jó az érzelmek ellen. Talán elhívom majd őt, nem olyannak tűnik, aki jártas ebben a világban. Igazából... Nem tudom, egyáltalán miért szóltam hozzá. Mert csak. Mert én vagyok Victoria Weiss. Vagy Nyssa Thorne, hívhatsz akárhogyan, hallgatok a Ribancra is.

Éppen leteszik elém a duplawhiskyet, amikor elhalkul az egész helyiség. Azonnal hátrafordulok, egyetlen szabadon maradt tincsem, ami állandóan távozik a szőke-lófarokból, művészien libbenve követi a mozgásomat. Szexi és veszélyes. Néha leszbikus tudnék lenni saját magammal, bammeg...
Egy macska, igen, egy kibaszott MACSKA a pulthoz sétál. Nagyon nem zavartatja magát, csak idejön, és minden oké. Néhány videójáték jut róla eszembe, aztán persze lehülyézem magamat gondolatban, mert mégiscsak a való világban élünk. Ja, és te is ebből származol...
Igazából sem a Macska, sem a csapos szövege nem foglalkoztat, még a szőke csajszi sem érdekel, egészen az Asgard szóig. Tehetetlenül pazarolom az aranyló italt azzal, hogy a pultra köpöm az összeset, ami a számban van.
- Asgard?! - kérdezem. Na jó, tisztázzunk valamit még az elején. Engem ide száműztek, és ugyan tudom, hogy van ide átjáró, még hogy a franca ne tudnám! De azon az önelégül barmon (igen, Thorról beszélek) és a hasonszőrű barátin kívül más asgardit nem láttam még a Földön. Én magam sem tudok visszamenni, pedig néha nagyon lenne hozzá kedvem. Szóval just sayin'...
-  Ajánlom, hogy ne legyen gondod Asgarddal, mert biztos lehetsz vele, hogy mindenféle segédeszköz nélkül végezlek ki másodperceken belül, vagy megfullasztalak a saját véredben, ha kicsit hosszabb műsort szeretnél. Kapízs? - kérdezem a csaposhoz fordulva. Nem érdekel a válasza, a Macska és a Szőkelány felé fordulok azonnal. Ha ezek után megpróbál lelőni, kurvára megfog halni azonnal.
- Esetleg leülhetnénk egy asztalhoz valahol hátrébb. Ahová nem jön el az emberszag! - viszem fel a hangsúlyt a végén, minimum sorozatgyilkosi arccal a levegőbe szimatolva. Paraszt vagyok, de nem érdekel. Asgard... Nem tudom, hogy a lány mit tud róla, hogy esetleg tényleg onnan való-e, de... Meg kell tudnom. Szóval aki ebben zavarni mer, az... Csak jobb, ha nem zavarnak.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ra'sheera
Ra'sheera
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeKedd Nov. 17, 2015 3:37 pm

Megrökönyödésem kiült az arcomra, bár a sisaktól nem tudom mennyire látszott. Nem is azért, hogy a csapos nem fogadta a el a skyrimi aranyat... bár azért nem hinném, hogy ennyire leromlott volna az értéke.
Az ércées , kellemetlen hangra idegesen libbent a farkam a hátam mögött, ahogy a tulajdonosára néztem. Éppen valami frappáns visszaszóláson gondolkoztam, de végül megelőztek. Bár nem tudom mennyi értelem szorulhatott egy ilyen egyénbe, aki egy teljes páncélban felszerelt egyént provokál, akinek ott lóg a hátán az íj, oldalán pedig tegez, méghozzá nem üresen. Arról nem is beszélve, hogy még fegyvert se rántanom, és egy füstölgő kupac maradhatott volna belőle.
- Ááá... Valakibe szorult egy kis vendégszeretet... - jelentettem ki fennhangon, és ami azt illeti kissé megkönnyebbültem. Felmarkoltam a pénzem a pultról, majd pedig a korsómat is, és mielőtt bármerre indultunk volna, belekortyoltam, majd a vendéglátóm felé emeltem a korsót.
A figyelmemet viszont nem került el a másik szőkeség fojtott vagy éppen kevésbé fojtott szövegelése. A pupilláim összeszűkültek, és szúrós pillantásal néztem rá egy másodpercig. Ezen rövid idő alatt próbáltam valami véleményt formálni az illetőlről, mintha a lelkébe láthattam volna. A hozzánk intézett szavai után azonban, mind a tartásom megenyhült, mind a hangom kedves volt.
- Hráá - tört föl egy halkabb morgás a torkomból. - Ezek a bretonook valóban büdösebbek, mint a fajtájuk általában szokott. Szégyen a fajtájukra... - húztam el az orrom kissé. Ami azt illeti éreztem már ennél büdösebbet is egy személyen, az én orrom azonban így is megérezte, hogy némelyikük valószínűleg valóban nem fürdött már napok óta, még mások az olcsó alkoholtól voltak büdösek.
- Azt hiszem az a legkevesebb, hogy iszok a vendéglátóm egészségére - mosolyodtam el, ezzel azonban kimutatva hegyes szem és egyéb fogaim egy részét. Aztán folytattam: - És ami azt illeti, igazén örülnék egy értelmes beszélgetésnek. Úgy érzem elég rég volt olyanban részem...
Ez az utóbbi mondjuk nem volt igazi, tekintve Harryt, aki jobb pillanataiban tényleg értelmes tudott lenni. Azonban vele is már napok óta nem találkoztam... legalább.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Aurora
Aurora
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeSzer. Nov. 18, 2015 12:57 am

Elise végighúzta mutatóujját a korsó szélén, szórakozottan játszva az üveggel, bámulva a tört fényeket, ahogy táncoltak a görbe íveken. Majd megszólította valaki. Megfordult, érdeklődő tekintettel keresve a búgó női hang gazdáját.
A csapongó esti zajok, a derűs társasági élet közepén tekintélyt parancsoló jelenségként tornyosult fölé a nő. Magas, vállas, atlétikus alkat volt, akárcsak ő, ám Elise a pult fölé görbülve könyökölt a bárszéken, így fel kellett nézzen a másikra. Elmosolyodott.
Vonzó, testhez álló ruhában, láthatólag mindenki más fölé emelkedve nézett rá a másik. Mély, kék szemek, éles metszésű arc, kemény vonások, mint egy tökéletesre faragott szobor, azonban valami megmagyarázhatatlan erő és energia sugárzott azokból a csodaszép, kemény vonásokból. Mint egy... Ha nem a Földön lennék, azt mondanám...

Elise megfordult a széken és egy szemöldökét felvonta. Két könyökkel támaszkodott a pultra, érdeklődő mosollyalnézve fel a másikra.
...Azt mondanám, egy valkűr.
- Az attól függ, - válaszolta, rá jellemző magabiztos hangon. Egy csapásra eltűnt a szomorkás rosszkedv, mintha kisöpörték volna. - ...Hogy tudod-e tartani a tempót a cicával. Ha igen, akkor whiskey-vel kezdeném, dupla, on the rock, scotch, black label.
Továbbra is a pultnak könyökölve figyelte a másikat, az italára várva. Úgy döntött, átengedi az első lépés jogát. Nem mindennap találkozott gyönyörű, energikus idegenekkel. Ízlelni akarta egy percig a dolgot.

Az a perc azonban elmúlt, amikor a macska besétált a bárba, Elise minden mást félretéve a jövevény védelmére kelt és sok minden történt egymást követően.
Ahogy a kand úr átvette az italát, dormogó hangon bókkal illette a lány jólneveltségét. Önmagában ezen Elise nem lepődött meg, azonban a másik szőkeség szájának tartalmát prüszkölve köpte a pultra, fennakadva az Asgard néven, majd majdnem leharapva a testvériségi mutáns fejét.
- Hogy mi van, szöszi? - ugrott fel az említett mutáns mellett ülő, kicsit nagyobb srác. Arcvonásaikról és vörös hajukról ítélve testvérek lehettek. - Ha még egyszer így beszélsz az öcsémmel, megfoglak és...
- Álljunk csak meg! - pattant fel egy lány egy harmadik asztalnál. A párja vagy barátja, akivel ücsörgött, szintén felkelt, de csitítani próbálva a lányt. Hiába. A középmagas, fekete hajú leányzó tüzesen rivallt rá a mutánsokra.
- Az öcséd beszólt a nem-embereknek! Ha bajod van az Inhumanekkel is, akkor most takarodj innen mert...
A macska eközben udvariasan Elise felé intett a korsóval. Elise pedig felemelte a saját italát koccintásra a másik felé.
- Legalább valaki tudja a jómodort. - mondta sóhajtva és bocsánatkérően nézett a másikra. - Nézd, kérlek ne haragudj, de a beszélgetésnek legalább addig várnia kell, amíg véget vetek a körülbelül egy percen belül kirobbanó verekedésnek.
Letette az italt és felemelt kézzel próbálta túlharsogni a fokozódó hangokat.
- Hé, üljetek vissza a... Te meg hagyd békén a mutánsokat, mert...
A lehető legtökéletesebb ponton robbant be a vonzó idegen emberszagos kommentje, erre pedig Aurora is érezte, hogy kezd felugrani benne a méreg.
Illetve, a tűz. Szó szerint. Az energia a mellkasában szivárgott szét, növekvő pulzusa ütemes erővel árasztotta szét a forróságot az ereiben. Bőre lassan hevülni kezdett, szemeiben pedig apró szikrák csillantak fel, majd kezdtek egybeálló folyammá szövődni, ahogy növekvő hanggal próbált csitítani. A másik szöszi tökéletes arroganciával dobta oda a szavakat a kötekedő mutánsoknak. A bajt kereső hanghordozással és meg is volt a hatása. A mutánsok egyöntetűen keltek fel, Aurora azonban ellökte magát a bárszékről és a másoodperc töredéke alatt a két társaság között volt, kétoldalt felemelt kezekkel, megálljt parancsoló nyitott tenyeret mutatva mind a két fél felé.
És ekkor ő is kiengedte a hangját.
- Azt mondtam, elég!
Csengő mezoszopránja egy kórus dübörgő erejével harsant fel, elsöprő hangerővel. Mélyebb hangok százai, alt, basszus hangok egész kara harsogott a torkából, mintha több százan szólaltak volna egyszerre, pillantásában pedig a sárga fény egybefolyó, sugárzó tűzzé vált, izzva vörös-aranyba borítva szemeit. A hang mintha lökéshullámként futott volna szét a teremben, egy metálkoncert hangosítását megszégyenítő módon.
Jobbra, majd balra nézett.
- Igen. Jól hallottátok. Ajánlom, hogy se az asgardiakkal, se a más földönkívüliekkel ne legyen bajotok. Vagy problémáink lesznek.
Széttárt ujjai között lángok pattantak fel, felkúszva a karjain. Egy pillanattal később a bőrkabát ujja sisteregve kapta fel a tüzet. Csak állt, a megrökönyödött mutánsok szemébe nézve, majd sarkon fordult és a szőkeség szemébe nézett.
- Szóval, te pedig - folytatta parancsoló, számon kérő hangon. - Tehát egy másik asgardival van dolgom. Először is, a fennhéhájásnak semmi helye itt, amit mondtál, az kőkeményen rasszista volt. Másfelől, amennyire megvédem a nem-embereket a helyiektől... Annyira megvédem az embereket mindenki mástól.
A bőrkabáton végigért a tűz, a lángok Elise hátán és mellkasán csaptak fel. Lehúzta a cipzárt és kibújt a sistergő-lángoló ruhadarabból. Minden szem rá szegeződött, de ő csak a nő szemébe nézett keményen, állva a másik pillantását. Így, állva és kiegyenesedve, egymagasak voltak, két, lövellő szempár volt egy szintben. A kabátot levéve az acélszürke, ultravékony páncél villant fel amit alatta viselt, melllkasán és karjain az "A" betű összetéveszthetetlen felségjelzésével, mint a Kapitány váll-lapjain.

- Na akkor - mondta a lány. Sörét a kabát maradványaira öntötte és amikor felnézett, szeme ismét kék volt, vidám és derűs. A Kand Úr felé fordult először.
- Egy kellemes beszélgetés ital mellett. Jöhet.
A másik nőre nézett.
- Te pedig, ha még mindig áll a dolog, most meghívhatsz egy italra.
Életteli mosollyal nézett egyikről a másikra, várva a választ.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Victoria Weiss
Victoria Weiss
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Sep. 28.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimePént. Nov. 27, 2015 8:37 pm

Szépen ívelt szemöldököm kihívóan szalad fel homlokomon. Csakugyan nekem kellene a tempót tartanom? Hmm... Eldöntöm magamban, hogy tetszik a lány. Hogy nagyon tetszik. Mert kimondta. Mert nem kezel valami... Nem is tudom miként.
Még nem ismer, lehet ezért, szól már megint a hülye kis hang. És a fenébe is, de lehet benne valami. Alapvetően... Nem jövök ki jól az emberekkel. Vagyis senkivel sem. Ez nem fajfüggő.
Intek a csaposnak, hogy töltse ki azt, amit a Szöszi kért, de a valószínűleg földönkívüli cybermacska megzavarja a jelenetet. Pedig már kezdtem hinni, hogy ma nem keveredek bele semmibe... Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet... Na ja.

Általában nem szoktam félreállni, de kíváncsi vagyok arra nagyon, hogy hogyan kezeli a csajszi a szituációt. Diplomata! - sikítja a szót a tudatalattim. Vagy csak szimplán nem hülye...
Be kell valljam, hogy tudom magamról, nagyon sokszor túllövök a célon. És ebben nem az a meglepő, hogy túllövök a célon, mert mindig azt teszem. A dolog csodája az, hogy ezt elismerem. És még azt is, hogy egoista vagyok. De a magabiztosság megingathatatlan bástyájának fedezékében könnyebb szembenézni a világgal. Világokkal.

Már éppen kezdeném azt hinni, hogy a nagyonnál is jobban megkedvelem a lányt, amikor az engem is kioszt. Hasonlóan, mint az első felém intézett mondata után, szemöldököm íve megemelkedik. Szóval így...
Gondolkodóba esek, mert tudom, hogy valahol igaza van. Hogyha az elején máshogyan válaszol, már egészen biztosan találkozott volna az öklömmel valaki. Nem feltétlenül ő, valószínűbb, hogy hirtelen jött haragomat a csapos és az idióta testvére felé fordítottam volna.
Mert a fenébe is! Lehet, hogy nem tűnök veszélyesnek, de az vagyok. És hogyha ezt mások nem tudják... Idegesítő. Nagyon idegesítő. Nem csak utálok, hanem nem is vagyok képes másodhegedűst játszani. Mert... Mert arrogáns vagy. És beképzelt. Igazat adok magamnak; de arroganciám már nagyon sok életet mentett meg. Az az egyetlen szerencsém, hogy ezt a felettem állók (még ha nincs is sok) tudják. Talán jobban tudják nálam, hogy mennyivel többet érek nekik élve, mint holtan. Valószínűleg sokkal jobban tudják.

- Azért a kőkemény jelzővel nem értek egyet. Semmi bajom az emberekkel, pár éve már az ő életüket védelmezem. De ezen a helyen - mutatok körbe a mutánsokkal és átlagosnak tűnő, de véletlenül sem átlagos emberekkel (lényekkel?) tele lévő bárban - annak az embernek, aki mégis jelen van, butaság a nála valószínűleg sokkal okosabbat és erősebbet megsértenie. - Hangom száraz. Nem szeretnék vitatkozni, most az egyszer nem. Elszenesedő kabátja láttán - s enélkül is - látom, hogy Szöszi nem egyszerű asgardi. Ismeretlen erőkkel szembenézni felkészületlenül... Butaság, ezt még én is látom.

Végül verekedés nélkül (pedig annyira szívesen betörtem volna pár orrot!) ülünk le egy félreeső asztalhoz. Csinos mutáns felszolgálólány jön utánunk, majd széles mosolyával kérdezi meg, hogy ki mit szeretne inni.
- Nekem vodka lesz, tisztán. És ők a vendégeim - nézek a Macskára és Szöszire. Nem szeretném, hogyha előbbi a furcsa pénze miatt megint bajba keveredjen, mert akkor biztos vagyok abban, hogy nem állnám meg bunyó nélkül ezt. Ebben még az édesen mosolygó asgardi lány sem tudna megakadályozni. Higgadj le, Weiss. Lassan attól is felkapod a vizet, ha rád néznek.
És miért cseréltem el a szokásos whiskeymet valami másra? Nem tudom... Az előző kortyot kiköptem, és majdnem patáliát csináltam. Most sokkal inkább érdekel Szöszke és Mikkamakka. Most nincsen hangulata, vagy tudja a f*szom.
- És miről szeretnél beszélgetni? - búgom már-már dorombolva a lánynak. - Illetve, öhm... Kedves... - keresgélem a szavakat, majd rájövök, hogy egy dolog egy idegent magamban ellátni lekicsinylő becenévvel, és ez teljesen másik dolog kimondani azt. - Hogyan szólíthatlak? - kérdezem magamhoz képest elképzelhetetlen módon tisztelettudóan.
Időközben meghozza a mosolygós pincérnő az italokat, de hiába szőke ő is, egyáltalán nem foglalkoztat úgy, mint az asgardi szőkeség. Bár lassan sok lesz ebből a színből, valamiért a legtöbb szőke dilis, vagy csak szimplán idióta. Én is az vagyok, s talán még büszkén is gondolok rá. Vagy tudja a franc, hogy hogyan.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ra'sheera
Ra'sheera
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitimeKedd Dec. 01, 2015 4:09 pm

Nem vágytam másra mint egy nyugodt iszogatásra és talán beszélgetésre, hogy többet tudjak meg erről a helyről. És bár elsőre úgy tűnt esélyem is lesz rá, ez az esély egyre csökkeni látszott. Na nem mintha nem láttam volna kocsmai verekedést... Azonban jelenleg nem tudtam hányadán állunk. Pontosabban hogy ki hányadán áll. Voltak szavak amiket nem értettem. Tekintetem, olykor a jelenlévőkre kúszott, megpróbálva felmérni a helyzetem.

Sziszegés tört fel a torkomból a hangzavarra ami kerekedett. Eddigi beszédpartnerem egy személyben egy egész tömeg hangján szólalt meg. A hang pedig ott csengett a fülem és a sisakom között, még egy jó darabig. Egy grimasz ült ki az arcomra. Szegény érzékeny füleim...
Ez a jelenség azonban igazán nagy erőt sugárzott. Hasonlatos volt a daedrák parancsolalataihoz. Elgondolkoztam egy pillanatra, hogy talán isteni jelenség lehet ez a nord-szerű lány... És reméltem, hogy daedra végképp ne legyen. De aztán összeszedtem magam és kiráztam a fejemből ezt a sok sületlenséget. Mégis akadémikus lennék vagy mi a szösz.
- Mara szerető szívére - szűrtem a fogaim között. A fülem még mindig csöngött, a hőbörgő csőcselék pedig egy darabig még mindig morajlott. Hihetetlen..
Végül az eseményeket nézve azon kaptam magam, hogy elemzem a helyzetet érdeklődve. A tűz egyértelműen pusztító mágia, a páncél valószínűleg idézés... Már csak a hangot kéne megmagyarázni... Igen, a legkézenfekvőbb az illúzió mágiaiskolája lenne. Nem gondoltam volna, hogy ebben az oblivionszerű világban ilyen hamar másik mágusra találok. De még ki tudja...
- Hatásos - emeltem a korsómat az egyes számú szőkeség felé a bemutatója után. Arcomra kiült az a tipikus vigyor, amit a fajtámmal szoktak azonosítani, és nagyon sok ember félét egészen idegesíteni szokott. - Bár egy használható kabát bánta...
Lepillantottam az említett tárgyra, és az futott át az agyamon: talán nem is olyan nagy kár. Elég vékony anyagból volt, és nem volt valami jó minőségű. Egyszer éjszakázzon kint benne valaki, és reggelre a hegyi trollok szopogatják egy mint egy fagyott nyalókát.
Ami azt illeti kissé nem tetszett, hogy egy asztal helyett a pultot támasztjuk, de nem szóltam bele. Végül is én vagyok a vendég, ők tudják...
- Ez nagyon kedves - fordultam a második szőkeség felé. Ez úttal úgy tűnt rajta volt a sor, hogy meghívjon. A hangom szinte duruzsolt. Azt nem mondtanám hogy doromboltam volna... Ahhoz azért ennél több kell. - Hát... Valami erőssebb jól jönne, tekintve, hogy gondolom cyrodiili brandyt nem árulnak...
Ami azt illeti ez még az én világomban sem volt elmondható minden ivoról, tekintve hogy ez az ital volt az egyik legnívósabb amint egy ilyen helyen kapni lehetett.
- Azt hiszem a bemutatkozás, mindannyiunk részéről esedékes - kezdtem végül elsőnek. Mégis én vagyok a jött-ment. - Ra'sheera vagyok Skyromból, a Winterholdi Akadémia mágusa - a második nevemet ezúttal kihagytam. Tekintve hogy fogalmam sincs igazán hol vagyok, sejtettem, hogy az nekik sem mondott volna sokat. Így mindannyiunknak jobb volt. Szint úgy a rangomat kihagytam, nem azért mert szégyeltem volna, ezúttal nem tartottam fontosnak a dolgot. Végül körbe pillantottam, és ha úgy tűnt ebben a pillanatban, hogy nem lesz balhé, úgy döntöttem végre leveszem a sisakom. A tündefémmel kirakott sisakon halkan koppanta a pulton, én pedig megráztam a füleimet, hogy visszatérjen beléjük az élet, ennyi idő után. A fülebevalóim csilingelve koccantak össze.
- Ami azt illeti... - próbáltam arra terelni a témát ami engem érdekelt végül. Meglöttyintettem a korsómat, majd kiittam a maradékot ami benne volt, a következő körre várva. Ami azt illeti már ez tanulságos volt. Azt hiszem ilyen tiszta sört sem ittam még. Otthon ha lehet nem ürítettem volna ki ennyire korsómat, különben köphettem a söprűjét a földre. - Egészen jó lenne tudni, hogy hova is kerültem igazán. Szóval bármilyen útba igazítás, irány mutatást, vagy elmesélést szívesen veszek. Esetleg kezdve azzal, hogy milyen népek élnek itt...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
A háromlábú farkas Empty
TémanyitásTárgy: Re: A háromlábú farkas   A háromlábú farkas Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A háromlábú farkas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: New York-
Ugrás: