Ra'sheera Kúszótűz

Név: Ra'sheera
Alias: Ra'sheera Kúszótűz

Avatar: -

Született: Cyrodiil, Tamriell 4. korszak 220

Világ: (Elder Scroll világa) Cyrodiil

Tudnivalók: Ra'sheera a winterholdi egyetem hivatásos mágusa. Megesik (megesett) hogy tanított ifjoncokat, és ujjonnan belépő tagokat, hogy átadja a tudását, de legtöbbször jártában keltében, elfogadott munkákkal, vagy egyéb felfedezésekkel kereste a vagyonát.
Összetett személyiség. Jobban tiszteletben tartja a magántulajdon fogalmát, mint fajtársai, de megesik, hogy elemel egy-egy dolgot, amire szüksége van, megtetszik neki jó khajiit szokás szerint.
Érdeklődő, néha szeszélyes személyiség, ennek ellenére igen komoly is tud lenni, például ha mágiáról, vagy kutatásokról van szó

Karakter-alkotó pontok:
Khajiit (1pont): Jobb ügyesség, hallás, szaglás, élesebb szemek, illetve sötétben látás, csendesebb lopakodás. Azaz minden ami egy egy macskaemberszerűségtől elvárható. És karmok! Ne felejtsük el a karmokat.
Az utazó átka (1 pont): A világok közötti átjövetel során, valószínáleg az a furcsa szerkezet akasztotta rá Ra1sheerára ezt a varázslatot. Ennek következtében képes minden élő, lélegző, organikus személy beszédét érteni és azzal beszélni. Számára azonban bármilyen másik földi nyelv ugyanolyannak tűnik, mintha a tamrieli birodalmi nyelven szólnának hozzá, és ő is ugyanazon a nyelven felel (tekintve hogy leginkább ez az ,,anyanyelve"; a khajiit nyelvet kissé töri). Írni, olvasni tehát nem tud, csak azon a nyelveken amit otthon megtanult. Ha ilyesmire lenne szüksége neki is ugyan úgy meg kell tanulnia az adott nyelvet.
Szakértő tamrieli pusztító mágia (3 pont) Akadémikus évei alatt volt ideje ezen tudését fejleszteni. Bár inkább gyakorlati alkalmazásánál maradt, illetve más mágia ágakkal foglalkozott, mint az alkímima, és a varázsltárgyak készítése, így mesteri szinte nem fejlesztette. Még utóbbi tanulmányai haszanvehetetlenek a földi környezetben. Tekintve, hogy a földi mágia kissé más milyen ésa s növények is mások.
Íjászat (0pont): Hiszen ha valami csöndesebb metódus kell, vagy fogytán vagyunk a mágickánnak, kell valami alternatíva. Harci ezközként, pedig ez állt leginkább Ra'sheera kezére. Íjjal vagy számszeríjjal nagy találati aránnyal találja el a célpontot, de azért Sólyómszemmel nem versenyezne.

Előtörténet:

Tamrielben születettem, egy fővároshoz közeli kisebb falucskában. Anyám a fogadósnak dolgozott ott. Szerette ezt a munkát, ezt az életet, még akkor is, ha az arra járó, már sörtől bűzlő mosdatlan utazó férfiak, rávágtak a hátsójára, vagy még annál is több. Talán még ezt is szerette benne, ilyen vagy olyan okok miatt, nem tudom. Talán ő volt az egyetlen aki ezt szeretni tudta.
Apám az állami napilap egyik futára volt, akivel valószínűleg hasolnló körülmények között találkoztak, és jó khajiit szokás szerint megtetszettek egymásnak. Ami azt illeti vele elég keveset találkoztam. Anyám néha feljárt hozzá a fővárosba. De én többnyire nem mentem vele, sőt, miután magamtól járni tudtam, és beszélni, tanítókhoz lettem adva, attól függően anyám vagyona ezt éppen mennyire engedte. Ha nem volt sok pénzünk megesett hogy papokhoz lettem adva tanoncnak. A segítségemért és munkámért szállást, ételt, és tanítást kaptam. De anyám mellett, Tamrielben a változó idők neveltek. Nem maradtam egyik papnál sem addig, hogy végül belőlem is az adott templom papnője legyen. És ami azt illeti nekem jó volt ez így.
Na de hogy mit keres egy khajiit könyvek, szónokok, és tanárok között? Anyám azt akarta, hogy ne csak a velem született ravaszságom legyen a javamra. Messze Elsweyrtől ahol a khajiit iratlan szokások ,és törvények nem tudják érvényesíteni magukat igazán ott okosnak kell lenni. Mosolyogni, és úgy tenni mint aki az ő szabájaik szerint játszik, és elérni azt amit a khajiit igazán akar. Anyám legalábbis mindig ezt mondta.
Felcseperedve végül útnak indultam. A kevés mágiával amit a papoktól tanultam, egy alkímia készlettel, és egy íjjal a hátamon. Hosszú út volt, de végül Skyrimba értem. Hogy mért pont oda, azt már végül magam sem tudom így utólag visszanézve. Skyrim borzasztóan hideg. Összetalálkozva a kereskedő karavánokkal utaztam sokszor, ahol el fért még egy íj és legalább egy félig valamire való khajiit. A többiektől hallottam először történeteket Elsweyrről. Máshol is olvastam már persze róla. De ezek szinte kézzel fogható történetek voltak. Olyanok mesélték akik tényleg jártak ott és tényleg tudják milyen. Belegondolva szinte elképzelni nem tudom, hogy egy ilyen helyen felnőtt khajiit hogy bírja ki az északi hideget. Én még talán jól jártam...
Nem mondom, hogy legalább egy keveset nem küszködtem meg érte, de végül sikerült csatlakoznom a winterholdi akadémiához. Talán ez volt az egyik legnagyobb dolog amire büszke voltam, a gyerek kori csínyeim után. Mégha a mágusokat nem is nézték olyan jó szemmel itt északon. Ezáltal nyertem végül bejárást is a városokba. Ami azért nagy szó. És ez volt az első hely ahol saját ágyam lehetett, azóta hogy anyámtól elváltam.
Hát így tengettem az életemet.

Windhelm jalrja felbérelte az akadémia mágusait miután egy furcsa jelenség jelent meg a város mellett. Így megy ez. A mágiát a közemberek elítélik, mivel rosszra is képes, de ha valami baj van amit már nem tudnak megoldani akkor elvárják hogy mi eltakarítsuk amit ők nem tudtak. Az akadémikusok még akkor is tanulmányozták a földben nyílt járat bejáratát, mikor az, és az érezhetően mágikus anomália a város falait kezdték rengetni olykor olykor. A jarl természetesen nem volt elégedett. Amikor torkaszakadtából üvöltözni kezdett a mágusokkal, azok még akkor is azt hajtogatták, hogy ez egy kényes esett, és nem szabad megfelelő információ nélkül bárkit is beküldeni oda. De a legtöbben csak tanulmányozni akarták tovább az eseményeket, nem is gondolva rá, hogy ez életeket veszélyeztethet. Így a jarl végül toborozni kezdett önként jelentkezőket, akik vállalják hogy bemennek oda, és megnézik mi a helyzet. Nem számított, hogy egyszerűen az őrség tagjai, vagy csak sima parasztok, bárki jelentkezhetett. Szegény tudatlanok. Még nekem sem volt fogalmam igazán mivel állunk szemben, nem hogy nekik akik nem részesültek akadémikus képzésben, halvány fikarcnyi fogalmuk sem volt a mágia mibenlétéről.
Végül néhányan acsonyabb, és középrangban álló mágusok, ajánlattal álltunk elő a jarl felé. Mondhatjuk úgy is hogy mi is jelentkeztünk önkéntesnek. Talán ez a legegyszerűbb megfogalmazás. A többiekenek sokkal több túlélési esélyük volt velünk, mint nélkülünk. És ezzel még az akadémia érdekei ellen sem mentünk.
Triarie és én mentünk elől végül, saját kis öngyilkos csapatunkkal. Mivel a járatok szükösek voltak, az egész önygyilkos csapat nyolc tagból állt. Triarie egy ifjú ám tehetséges Bosmer (erdei elf) lányzó volt. Igazán kedveltem őt. Szenvtelen volt, de a helyén volt az esze, és ahogy lopakodott, szerencsénk volt, hogy nem a tolvajok céhének nevezett csürhékhez tartozott kereset kiegészítésnek hanem hozzánk. Néha még engem is meg tudott lepni. Érthető választás volt így tehát hogy mi menjünk elől felderíteni. Utánunk araszolt a jeleinkre várva, két zsoldos akinek Windhelmben lakott a családja, és Clavius egy a birodalmi fővárosból származó fekete hajú mágus, aki ficsúr kinézete ellenére nem hogy felettem is rangban állt, de nem akasztottam volna vele össze a bajszom az biztos. Őket három windhelmi őr követte akik egyrészt szintén a családjukért is aggódtak, másrészt amiatt is, hogy nehogy valami mást csináljunk, és ne adj istenek elhozzuk a város borzalmas pusztulását.
Ami azt illeti a legkülönösebb talán az egészben az volt hogy különösebb ellenállásba nem ütköztünk. Semmi olyasmivel nem találkoztunk amivel Triarie és én ne tudtunk volna megbírkózni. Megszokott módon mögélopakodtunk egy-egy utunkba kerülő eltévedt vadálatnak, vagy a közeli kazamatákból elszabadult draugrnak (zombiszerűségnek), aztán jöhetett az odapörkölés. Triarie egyszer majdnem fel is nevetett hangosan ahogy szállni látta az egyik draugrt a tűzgolyóm hatására. Na igen, néha a lánynak kissé sötét humora volt, de még ezt is el lehetett nézni neki.
Legvégül egy nagyobb gömböjű terembe értünk, aminek a közepén valamiféle fémből készült gömb volt, mely világított a mágiától. Senkit vagy semmit nem találtunk a teremben rajtunk kívül természetesen. Végül úgy döntöttünk megvizsgáljuk. Ahogy közelebb mentem hozzá, a gömb feltárult egy hangos csattanással. Vagy csak a csönd tette olyan hangossá. Mindenesetre a gömb üres volt, leszámítva a belül villódzó mágikus fényeket.
Amikor egy óvatlan pillanatban azonban beljebb léptem, a gömb rám zárult én pedig átkoztam magam, hogy hogy lehettem ilyen bolond! Mégha nem is észleltünk rajta semmilyen káros mágiát, óvatlan voltam! Óvatlan, még pedig  oly szinten ami a kezdő mágusok halálába szokott kerül a vakmerő kíséletezgetés során. Dörömbölni kezdtem az oldalán. Hirtelen jobb nem jutott az eszembe. Féltem hogy  magamban tehetek kárt, ha ennél többet csinálok, és mire eszembe jutott volna megpróbálni a fémet lebontani, éreztem ahogy megmozdulunk, én és a gömb. Csak egy pillanat volt az egész, és ismét megálltunk. Az ajtó feltárult, és én azonnal kiléptem, mint aki a víz alól bukkan föl levegőért oly hirtelenséggel. Azonban addigra viszont egy teljesen másik, ismeretlen és furcsa helyen találtam magam.


Képességek:
Ra'sheera véréből fakadóan is ért a lopakodáshoz. Mi tagadás, ez a fajtája egyik specialitása, és ezt ha a helyzet úgy hozta igen is kihasználta és fejelesztette.
Újabb egyik szakértelme az íjászat, bár ebből közel sem jeleskedik annyira mint mágiából. A lövései nem találnak 100%-ban, de azért elég jól lő. Nem érdemes ő és a célpontja közé állni.
Ezen kívül tud írni, olvasni és beszélni birodalmi, nord, elf, és természetesen khajiiti nyelven, bár azt jobban töri néha mint a többit. Nem beszélve a mágikus tekercsekhez szükséges daedrikus írásjelek ismeretéről.
A mégia terén leginkább a pusztítás mágiaágában jeleskedik. Ez az ág foglalkozik az elemek manipulálásával, tűz, jég, és villámlás fortéjaival, és egyes tárgyak elpusztításával. A legkisebb gyufalángtól, a robbanó tűzlabdáig, és ezek más elemi megfelelőivel.

+További fejlemények:
Ra'sherra mindig magánál tart az utazó táskájában egy nord nyelven írt példányt a Halhatatlan vér című kötetből amolyan kabalaként. Az egyik kazamatában találta kalandozásai során. Érdekes módon miután magához vette a könyvet a kazamata megmaradt élőhalott szörnyei nem voltak hajalandók megtámadni őt, ezért úgy gondolja mágikus eredetű bár a titkára még nem jött rá, és más élőhalott ellenfélnél ezt a hatást még nem tapasztalta.
A Kúszótűz becenevet a nordoktól kapta miután az egyik látta, ahogy mögékúszik az ellenfelének, majd felrobbantja azt. Meglátása szerint az emberek nem bírják elviselni ha valakinek csak egy neve van, és sokáig nem szerette ezt a nevet.

Klassz lett az ET Mindent alaposan leírtál, a karakterről mindent ami szükséges meglehet tudni és izgalmas kis ET-t hoztál létre, élveztem minden egyes sorát
Most már csak a játékteret kell birtokba venned

ELFOGADVA