Sarki újságárus

Csak átutazóban vagyok New York környékén, ugyanis míg a munkám emberként Metropolishoz köt, addig a feladatom, a kötelességem amiért ezen a bolygón landoltam, sosem hagy nyugtot egy helyben. Mindig más és más városok és talán még országok között is ugrálhatok. Bár most bátran állíthatom semmi gond nem adódott, nem is emiatt vagyok New Yorkban, csupán megfigyelés céljából. Amit a televízió lead, nem mindig hihető és mostanában csak az ömlik belőle hogy elszaporodott a bűnözés New Yorkban. Metropolist mindig egy nyugodt városnak találtam és a hírek alapján a legnyugodtabb városban kaptam munkát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a munkámnak nehéz eleget tennem, mint újságíró. Nagyon is sok szaftos sztori van amit meglehet jelentetni, köztük ha már itt tartunk, én is egy vagyok a szaftos hírek közül.
A metró szerelvényei dugva vannak emberekkel, örülök is, hogy még felférek. Viszont ennyi ember között szinte kihívás a bűnözés, talán ezért olyan csábító a gonosztevőknek. Állítólag este kilenc után nem is ajánlatos metrózni, így minden érthető. Felnézek a megálló nevekre és nyugtázom magamban, hogy mindössze öt megálló vár rám ebben az izzadságról büdös emberekkel teli szerelvényen. Békésen várom ki ezt a pár megállót, de mikor leszállok mégis megkönnyebbülök, mintha egész idáig tele lettem volna feszültséggel. Szeretem az embereket, mert bátrak és erősek, de a tömeget sosem lesz időm megszokni. Nem is értem miért jöttem tömegközlekedéssel, átrepülhettem volna az egész utat akár.
A metrófeljárótól nem messze van a sarkon egy újságárus, egyenesen odavetem az irányt, úgy hiszem az újságok többet elárulhatnak mint a tévé. Ráadásul talán hihetőbbet is állít, bár ez csak nézőpont kérdése. A legfrissebb újság egészen az alsó polcon van, úgyhogy lehajolok érte, mikor kiegyenesedek leesik a szemüvegem. Minden bizonnyal hamar felkapom és visszateszem az orromra, de még így is meg van a tíz százalék esély arra, hogy valaki meglátott, bár a felismerés csupán egy százalékra csökken. De balszerencsémre ki is szúrok egy fiatal férfit, aki merőben engem bámul. Már akkor is feltűnt mikor ide érkeztem, de a történtek után már eléggé baljós. Általánosan csak mosolyognék, meg venném az újságot és távoznék. Azonban itt még nem jártam és abban sem vagyok biztos merre mennék, úgyhogy megszólítom a kedves idegent. - Van valami az arcomon? - Kicsit nyersre sikeredett humorom remélem nem rémiszti el, mert nem bánnám ha lenne társaságom míg itt vagyok.

379 szösszenet Meghan Trainor hallgatása közben

kredit by Clark Kent ×

Elsőre is megértem amit mondani próbál, bár nem mutatom ki, aminek meg is lesz az eredménye, hiszen tudatosítja bennem mi az oka amiért voltaképpen csak felém bámult. Az emberek álmodoznak dolgokról, ki álommelóról, ki arról, hogy isten legyen az Isten felett, vagy más dolgokról. Valahogy ebbe sosem illettem bele, sok mindent eltanultam az emberektől de ezt még ha akarnám sem tudnám. Ha szeretnék valamit, azért teszek. Loisról sem álmodoztam, Tettem azért, hogy ne kelljen. De ez az egész életre igaz, ha valakikké válni szeretnénk meg kell küzdeni érte. Bár annak az álomnak nem sok értelme van, hogy valaki Istennél hatalmasabb legyen, ezért küzdhet, nem lesz. Természetes az, hogy megnyugszom és magamban hatalmas sóhaj kíséretében távozik a levegő tüdőmből, hiszen ad egyfajta megnyugvást, hogy ha elbambult bizonyára esélye sem volt látni, nem hogy felismerni. Különben sem vagyok biztos abban, hogy itt is annyit néznek tévét a fiatalok, vagy akár bárki a városban. Újságot pedig egyre kevesebben olvasnak, sok újság már nem is jelenik meg emiatt. Talán a Daily Planetről mondható el az, hogy a mi árgus munkánknak köszönhetően mindig cseppen bele holmi izgalom, így nem kell félnünk, hogy nem olvassák. Ha nem vennénk annyira komolyan a melót valószínűleg ez is csak egy lenne a sok közül amit már nem vesz át a kiadó, hanem kukába dobja a munkánkkal együtt. De szerencsére ez nem igen fog megtörténni.
Hátrébb lépek pár lépést, mert még véletlenül sem szeretnék ráijeszteni a férfire és az aurájában lenni különben sem egy kellemes vagy előnyös dolog. - Értem, azt gondoltam probléma van. - Elmosolyodok a maradék borús gondolatot is elhessegetve és biztosítva az előttem állót, hogy nem fogok nekimenni csak mert „megbámult”, pontosabban felém pillantott. Bár a rossz gondolatokat sikeresen eltávolítottam fejemből, nyomot hagy mégis a nézése. Bármint gyanús, nagyon gyanús. Úgyhogy ki is fizetem az újságot és összehajtva csúsztatom be táskámba. Nem vagyok benne biztos, hogy jobb lenne-e lelépni vagy esetleg megvárni a végkifejlettet. - Biztos nincs semmi? - Az agyam azonban nem bírja türtőztetni magát és akaratlanul kicsúszik számon a kérdés, amire így visszagondolva, tulajdonképpen rendkívül érdekel a válasz rá. Most talán olyat fogok megtudni amit nem feltétlen szeretnék, de ha meg sem várom a válaszát jó sem sülhet ki belőle, igaz, rossz sem.

368 szösszenet Meghan Trainor hallgatása közben

kredit by Clark Kent ×