FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Kedd Márc. 14, 2017 9:27 am

Edward Ashford "Hyperion" letörölte a homlokán a verítéket. Felnézett a hegyre, ami meredeken magasodott az esőerdő fölé. A tróusi dzsungel így éjjel sötétzöld és fekete kollázsa volt, hajlongott a dél-kínai tengeri meleg szélben a fák hosszú, sötétzöld leveleinek vadonja és csendesen mosta a halovány homokot a tengerparton a langymeleg, mély kék hullámok sora.
Kora tavasz volt, ám máris fülledt meleg volt a borneói dzsungelben, amibe épp csak enyhülést hozott az esti szél a tenger felől.
A férfi visszafordult a part felé. Három társa táskáikat rendezte, felszerelésüket ellenőrizte. Evelyn, az Inhuman brit hercegnő, aki soha nem tudott Angliában egy helyben megülni, Eleonor, a harcias és nagyszájú mutáns és Lisa Stein, a mindig elegáns és mindig veszélyes Inhuman, aki ragaszkodott, hozzá, hogy ilyen veszélyes kalandból ne hagyják ki őt se.

És előttük, a borneói őserdő egyik utolsó szelete, a Smaragd-hegy meredek lejtőivel és annak mélyén a romok, amiket felfedezni érkeztek.
Edward alig hitt a bizonyítékoknak, de a bizonyítékok mindent kizáróak voltak. Igen. Egy palota. Egy elrejtett, high-tech eszközökkel felszerelt, ősi, bronzkornál régebbi komplexum. A titánok egyik létesítménye a bolygón, kutatólaborok, fegyvertárak, archívumok. Évezredeken át felfedezetlen és háborítatlan, letűnt kort idéző, félreeső bázis. Legalábbis az archív adatok szerint, amiket csak ő tudott kiolvasni - Nem rossz dolog jóban lenni egy brit hercegnővel és hozzáférni a British Musem válogatott, titkos anyagaihoz.
És a komplexum mélyén az egyik objektíva, amiért érkeztek. A kövek. Terragen kövek.
A részletek már elvesztek, de ősi háború során kerültek a titánokhoz. Ey háborúban, amiben még Inhumanek harcoltak a kree katonáiként. És amiben a titánok képesek voltak egy kree inváziót elhárítani. Amikor még virágzott az első földi szuperfejlett civilizáció, amikor még nyoma sem volt az Olümposznak, Asgardnak, sem Zeusz, se Odin, se Ízisz nem léptek még a terrai eseményekbe. A kövek pedig minden jel szerint itt pihentek, további hadi zsákmánnyal együtt. Meg kellett találják őket. Miután Crystalia-ék elvitték a legutóbbi zsákmányukat Montanában, Evelyn laborja minta nélkül maradt. És nem is juthatott hozzá bárki ilyen földönkívüli ereklyékhez.
Edward intett a társainak, megigazította hátizsákját, alatta átvetett kardját és elindult a dzsungel felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Hétf. Ápr. 03, 2017 11:11 am

Crystalia, mint már oly sokszor az eddig eltelt évek alatt kihajolt a futurisztikus űrváros palotájának legfelső ablakán és mélyet szippantott a mesterségesen generált levegőből. Majd újra… és orrát alig láthatóan, de ráncolta. Nem gondolta volna, hogy egy napon majd a Föld aromás, szinte már ízes levegője hiányozni fog számára. Nézte az utcákon rohangáló embereket, akik ebből a magasságból apró porszemeknek tűntek és felsóhajtott. Homlokára tapasztotta természetellenesen hideg tenyerét és az ablaktól ellökve magát visszalépett a terembe és mélyen szemébe nézett nővérének, akinek gyönyörű és hosszú vörös haja már-már a bokáját érte. Minden egyes szál külön életet élt ha nővére úgy akarta és egy pillanatra a lány torkában gombóc nőtt, elnyújtva a megszólalás előtti csöndet.
- Nem hiszem, hogy itt szükség lenne rám… Ha gyermekies lázadásnak gondolod, tedd úgy. Black és te tökéletesen kézben tartjátok a dolgokat itt fent, én pedig a SHIELD által azon dolgozom, hogy hazatérhessünk.- Az ágy szélére ült és lábait felhúzva állát térdére támasztotta.
- Valóban úgy gondolod, hogy az emberek képesek lennének elfogadni a mi közösségünket? Évezredekkel ezelőtt elhagytuk a Földet és nem véletlen.- Nőihez képest öblös, mély hangon szólalt fel Attilan királynője, mialatt húga mellé ült annak ágyára. Crystalia fejét oldalra döntötte és megigazította smaragdzöld ruháinak fodrait, mielőtt válaszolt volna.
- Valószínű… Előbb-utóbb rá akarnának kényszeríteni arra, hogy hajtsunk fejet a világ kormányai előtt és aláírjunk egy nevetséges szerződést. A képesség nélküliek… irigységből fakadóan gyűlölik a fajtánkat. Pedig azt kellene szem előtt tartaniuk, hogy együtt mit érhetnénk el.- Megvonta vállait és alsó ajkába harapott. Fejjel rohan a falnak… mégsem képes feladni.


***


Caleb markáns vonású arcán nyoma sem látszott ingerültségnek, amin maga is meglepődött. Nyakát ropogtatva állt a középkorú, enyhén kopaszodó férfi előtt, aki a térképen egy helyre mutogatva hadarta mondanivalóját és felsóhajtott. Mióta a hercegnő megbízta azzal, hogy eredjen nyomába a Földön található terragen kristályoknak, nem volt szabad pillanata. Egyetértett a vörös hajú lánnyal azzal kapcsolatban, hogy minden darabot biztonságba kell helyezni… Hogy egyetlen darab se kerüljön ártó szándék közelébe. Belenyúlt barna nadrágjának hátsó zsebébe és elővette a súlyos pénzköteget, amiből jó néhány papírdarabot leválasztott és az izzadó férfi kezébe nyomta. Az információt meg kell fizetni. Majd elővette a fekete mobiltelefont és előkereste a hercegnő számát, majd egy futó pillantást vetett a névjegyhez társított mosolygó képre és elindította a hívást.


***


Crystalia végignézett a borneói dzsungel beláthatatlanul kusza növényzettel tarkított képén és megköszörülte torkát. A párás, fullasztó levegő nehézkessé tette a lélegzetvételt, de nem szólt egy szót sem. Füle mögé igazította hosszú tincseit és a kezében tartott két karddal vágott utat magának, az arcába csapódó növényzettől pedig morcosan fújt egyet. Érezte, hogy a hőség és felkavarodó por eredményeként fehér bőrén rétegekben kezd el leülepedni a dzsungel szennye és hátán végigfutott a hideg. Léptei ruganyosak és kecsesek voltak ahogyan előre tört, mögötte pedig ott lépdelt testőréül kijelölt barátja, Caleb. Mellette haladt a lány nővére, Medusalith akinek vörös hajzuhataga szél hiányában is meg-meglebbent, ahogy a szálak külön életet élve tekeregtek a nő izmos teste körül. A sort pedig nem más zárta, mint Attilan királya, akinek egyetlen puszta suttogása elegendő ahhoz, hogy régen kialudt vulkánokat hozzon újra működésbe. A férfi éles tekintettel figyelte felesége minden mozdulatát, jobbját annak vállára helyezve ösztökélte megállásra, amikor észlelte a közelből érkező léptek zaját.
Crystalia feszülten pillantott hátra családjára, majd vissza a sötétből érkező neszek irányába. Maga sem tudta, mivel állnak szemben. Egy számukra eddig ismeretlen technológia, egy olyan templom, aminek eredetéről semmi információval nem rendelkeztek. Éppen ez volt az ok, hogy az uralkodói pár saját szemével akarta megnézni a földi építményt. A lány pedig aggódott, a gyomra környékén kavargó indulat arra ösztönözte, hogy kiadja magából a vacsoráját. Fejét megrázva emelte fel jobbját és mutatóujjának ujjbegyéből apró lángcsóva lobbant fel, ami a bőrtől elválva egy közepes nagyságú gömbként lebegett előttük… Megvilágítva a homályból előbukkanó csapat tagjainak arcát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Kedd Ápr. 04, 2017 1:58 pm

Edward megvárta, amíg a három nő utoléri. Még csak percekkel ez előtt szálltak ki a felfújható motorcsónakból, de máris patakokban folyt halántékáról a veríték, ami rövidesen hónalja alatt, méretes hátizsákja által fedett hátán sötét foltként terjedt szét. A dzsungel határán állt, ott, ahol a sápadt holdvilág fehérré változtatta a selymes, tengerparti homokot, és ahol a sötét, méregzöld levelek kezdődtek. Halk ciripelés hallatszott és susogás az indák között, éjjeli madarak hangjai a párás, zöld növénytakarótól lefojtott esőerdő felől. Éjjeli életét élte a trópusi vadon.

Lisa és Eleonor ért oda elsőként, könnyű lépteiket elnyelte a homok. A fekete hajú Inhuman könnyed hátizsákot viselt, és a fülesztő meleg ellenére is kicipzározott bőrkabát fedte sápadt bőrét, de a tigris-alakváltó, vörös hajú mutáns pontosan annyira izzadt és lihegett, mint Edward. Evelyn pillanatokkal később ért oda, nagy erejű reflektorát babrálva a kezében.
- Figyeljetek minden lépésre - mondta Hyperion összeráncolt szemöldökkel, majd keze megindult a válla felett átvetett kard markolata felé. - A dzsungel nappal is veszélyes, de éjjel bárhol bajba lehet keveredni a fák között.
- Mindenképp - válaszolta könnyedén, alt hangján Lisa.
- Igen igen hatalmas vadonjáró vagy, na mehetünk? - kérdezte türelmetlenül Eleonor. Evelyn csak bólintott és a társaság bevágott az esőerdő fái közé.

Talán egy órán keresztül csak lépéseik, az aljnövényzet szakadozása hallatszott és Hyperion pengéjének hosszan csilingelő hangja, ahogy az indákat vágta vele maga előtt. Majd, már közelebb érve a meredek hegy felé, a lassan emelkedő talajon felfelé haladva, Edward megállt a fák között. Gondolkodott, hogy melyik irányba vezesse tovább csapatukat, de egy kéz érkezett a vállára.
- Ed - hallatszott Eleonor feszült hangja és ő máris megperdült, kivont karddal.
Nem kellett sokat keresse, mi a lányt feszültté tévő veszély forrása.
Evelyn reflektorának élesen vágó fényében négy alak rajzolódott ki egy kicsit lejjebb, a fák között. Feléjük néztek.
Egy magas, számára ismeretlen férfi. Egy szép, érett arcvonású, szépen metszett arcú, vörös hajú nő. A magas, tagbaszakadt testőr...
És persze, az, akire a legkevésbé számított, és aki a legkevésbé lepte meg.
- Crystalia - mondta mély, fémes hangján Hyperion, köszönés gyanánt. - Természetesen Őhercegkisasszonysága az, akibe ilyenkor belefut az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Kedd Ápr. 04, 2017 3:14 pm

Black Bolt tekintete egyenként járta végig a másik csoport tagjainak arcát, elidőzve a többiekétől elütő testtartású nő arcán, majd pillantását továbbvitte a férfiéra, akinek mély baritonja keményen vágta át az éjjeli levegőt. Kérdőn, majdhogynem számon kérőn emelkedtek meg szemöldökei hallva sógornője nevét. Crystalia rezzenéstelen arccal hallgatta a megjegyzést és jobb karját leengedte, ujjaival szorosabbra vette a kard markolatán fogását.
- Hyperion.- Kristálytiszta, dallamos hangja mellőzött mindenféle érzelmet. Nem volt meglepődve, hogy a férfival találkozott, olybá’ tűnt, mintha az Univerzum valami gyermeteg vicc révén mindig egymás mellé sodorná őket.

A gladiátor és a védencei.

Nehezen állta meg, hogy ne mosolyodjon el gunyorosan. Felidéződött benne a legutóbbi találkozás és az azt övező körülmények… Smaragdzöld lélektükrei pedig hosszan függtek a távolban meghúzódó templom körvonalain.
- Sis, ismered ezeket az embereket?- Medusa altja hidegen és kimérten zendült fel, ahogyan húga mellé lépett. Tekintete élesen fúródott a csoport élén álló férfiéba- a hangnem, amivel Crystaliat illette, nem nyerte el tetszését. Talán ez meg is bocsátható számára, hiszen ő nem látogatott el olyan gyakran az emberek bolygólyára, egykori otthonukba, mint Attilan hercegnője. Ő megszokta azt, hogy rangjából adódóan tisztelettel veszik körül, még az ellenség képviselői is. Fodrozódó indulata és a belőle áradó energia kettőseként tincsei meg-megemelkedtek körülötte, lecsapásra készen. Caleb a vállán tartott fegyver szíját markolta- készen arra, hogy bármikor lekapja onnan azt és tüzet nyisson, szabad kezét pedig a láthatóan feszült hercegnő vállára helyezte és közben a sötét hajú Rambot fixírozta.
- Többé-kevésbé.- Crys csöndesen válaszolt nővérének, a karddal végigmutatva a többieken. -  Lady Catherine Evelyn Leliana Windsor-Habsburg, Bristol hercegnője és inhuman. Eleonor Blaze, egy kiváló mutáns. A harmadik hölgy Lisa Stein… és végezetül Hyperion.- Elnagyzolt bemutatás volt, de ennyire futotta tőle információ hiányában. Majd a másik csoport kedvéért egy lélegzetvétellel később folytatta.
- Ők pedig itt Medusalith Amaquelin-Boltagon és Blackagar Boltagon, Attilan uralkodói.- Tekintete megrekedt egy pillanatra Black Bolt arcán és megakadt benne a levegő. Nem ápolt túl közeli kapcsolatot a férfival, őszintén ijesztő volt számára az örökké szótlan uralkodó. Amikor hallotta, hogy vele kíván tartani ő is, ereiben megfagyott a vér pár másodperc erejéig… Valamivel feszültebben fordította vissza tekintetét Hyperionra, várva a továbbiakat. Ám nem érkezett más egy ideig, csupán a síri, néma csönd.
- Felteszem, ezúttal is ugyanazon okból keresztezték útjaink egymást. - Finom, udvarias hangnemben beszélt. Pillantását vonzotta a mély, sötét szempár, kissé elkalandozva tanulmányozta a férfi arcvonásait… míg össze nem rezzent nővére szavaira.
- A terrigen köveket biztonságba kell helyeznünk, erre pedig a legjobb hely Attilan, vagy egy olyan létesítmény, ami tökéletes biztonsági rendszerrel van ellátva. Ahová nem tud boldog-boldogtalan besomfordálni.- Enyhe él volt kiérezhető a királynő szavaiból és áthatóan nézett a mutánsról az ismeretlen férfira, aki olyan közvetlenül beszélt Crystaliahoz.
- Amennyiben nem hajlanak a kompromisszumokra, durvább eszközökhöz kell folyamodnunk.- Tartása ahogyan beletúrt lágyan hullámzó hajába tökéletesen elegáns és fenyegető volt egyszerre. Nem, Medusalith legszívesebben küzdött volna, ezt könnyű volt észrevenni. Black Bolt felesége kezét megfogva csitította le és rápillantott Crystaliara, aki a tőle megszokottal ellentétben egészen elcsigázottnak tűnt.
- Medusalith, kérlek... Nincs okod egyenlőre ennyire feszültnek lenned.- Fújta ki a szavakat a lány és beletúrt hosszú tincseibe, miután megszabadult a kényelmetlenül meleg fekete pulcsitól.
- Ezúttal ugye nincs a nyomotokban néhány kirobbanó hangulatú maffiózó?- Caleb baritonja megtörte a csöndet, ahogyan piszkálódó megjegyzése kicsúszott a száján.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Szer. Ápr. 05, 2017 9:05 pm

Az inhuanek csoportja nem volt elragadtatva. Gyanakodva és feszülten mérték végig őket, ahogyan Edward társai is ugyanolyan, visszafogott idegességgel figyelték a másik csoportot.
Evelyn előre lépett, Hyperion mellé. Lisa karba font kézzel állt meg kettejük között. Eleonor aggodalmasan felnézett Edwardra, majd le Crystalia-ra és kísérőire. Majd újra Edwardra. Úgy festett, mint egy ragadozó, aki a falkavezér jelére vár. Támadunk, vagy visszafordulunk?

A többé-kevésbé jellemzésre Edward fanyarul elmosolyodott és nagyon halványan bólintott.
Egen. Egyszer lefeküdtünk és azóta lépten-nyomon belém ütközik, de mindenhol. Körülbelül leírja a helyzetet. A bemutatásra Evelyn udvarisan biccentett a fejével, Eleonor is csak bólintott, Lisa nem reagált, csak várta a folytatást.
A királyi pár bemutatására Edward végigmérte a két uralkodót, tetőtől talpig. Sötét, ébenfekete szemeit árnyékok fedték, bőre egészen halvány volt a spáadt holdfénytől és még mindig patakokban foylt rajta a gyöngyöző izzadság a dzsungel párás levegőjétől.
- Kicsit messze vagyunk Attilantól. A Földön vagyunk egészen pontosan. - válaszolta nyugodt, sötét hangon.
Crystalia kérdésére nem válaszolt. Evelyn szólásra nyitotta a száját, de akirálynő ekkor szólalt meg.
Edward szemében keménykedő, parancsoláshoz szokott, pöffeszkedő volt a nő hangja, bár lehet, hogy pontosan ugyanolyan nyugodt és érzelemmentes volt, mint elvárható is lett volna a pozíciójától.
Nem tudta megmondani. A vérébe csepegő adrenalintól lassan, lépésről lépésre, fokról fokra ereszkedett le az agyába a feketés-karmazsin köd. A pulzusa úgy kezdett el felugrani, mint egy ipari kohó dübörgése, és Eleonor tettetetten meglepett csacsogása el sem jutott a füléig.
- Köveket? Nahát. Ti nem a dzsungel élővilágát jöttetek megcsodálni, mint mi? - a saját társaira pillantott, mintha meg lenne döbbenve. - Kövek? Hah, jó vicc, milyen kövek? Ti tudtok bármilyen...
- A kövek itt maradnak, és ez a végleges. - vágott közbe hideg, acélkemény haraggal Hyperion. Karjait leengedte, vibránium pengéjén futkározott az ezüst holdfény, ahogy előrébb lépett.

Crystalia megpróbálta csitítani a királynőt, de Hyperion valahol, agya lezárt, józan hátsó részében már tudta, itt ütközőpályán vannak. Agya nagyobb részét a düh töltötte be.
Újra megszólalt.
- Ahogy mondtam. Messze vagytok Attilantól. És a kövek nem hozzátok tartoznak. A köveket a kree alkotta, embereket fegyverekké változtatni. Vagy elfelejtettétek, inhumanek, mire lettetek megalkotva?
Hangja emelkedni kezdett.
- Teljesen mindegy. A terragen kövek az én népem palotájában nyugszanak. Háborús zsákmányok, egy háborúé, amiben mi védtük meg a Földet. Tőletek. És apám főparancsnoki pozícióját tekintve...
Még egy lépéssel előrébb lépett és felemelte a kardját. Nem foglalkozott a lány testőrének kérdésével. Egyenesen a királynőhöz és a királyhoz beszélt.
- A nevem Hyperion. Nem adok nektek engedélyt a palotámba lépni. És nem adom át a köveket. Ez a végszó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Szer. Ápr. 12, 2017 12:46 pm

Vaknak kellett volna lennie ahhoz, hogy ne vegye észre, mennyire feszültté vált a légkör abban a pillanatban, amint a két csoport útjai keresztezték egymást. Nővére stílusa számára megszokott volt és a családjukban öröklődő heves vérmérséklet közismert volt, gyakran ő maga is elvesztette az önkontrollt egészen apróságok miatt- bár ez azóta vált jellemzőjévé, hogy átesett a terrigenezisen és elementál vált belőle.
Smaragdzöld tekintete egyenesen Hyperionon függött, így a megjegyzése után annak arcán végigfutó reakció sem kerülte el a figyelmét… Majd fejét elfordítva a kezében tartott kardok egyikét tanulmányozta. Az óta az este óta annak ellenére, hogy még a férfi teljes nevét sem tudja, sűrűn összefutottak a lehető legmeredekebb helyzetek közepette… mint a jelenlegi is. Hosszan fújta ki a levegőt és szemöldökei enyhén megemelkedtek hallva a férfi érces válaszát.
- Valóban. Elmés megállapítás.- Mordult fel Medusalith és vörös hajzuhataga apró, vékonynak tűnő tincsekbe bomlott szét körbeölelve alakját. Húga egy apróbb lépést tett felé, de valahol sejtette, hogy nem lesz képes visszafordítani a beszélgetés irányát. A gyomra apró, feszült görccsé zsugorodott és a mellé húzódó testőrre vetett egy pillantást.
Egészen addig háttérbe húzódott, amíg a Hyperion dühtől parázsló szavai el nem jutottak hozzá. Hangja élesen csengett, a belőle áramló energia eddigi halvány rezgése felerősödött és a mellettük lebegő narancsszínű tűzlabda hullámzani, tekergőzni kezdett, míg színe is sötétült…
- Az inhumaneket fegyvernek, öntudat nélküli katonáknak alkották meg. De változtunk. Nincs itt szükség arra, hogy te, vagy bárki más elítélje a népemet. Mi is emberek vagyunk, még ha annak nem is tekintesz minket, Hyperion. Attilan évezredekkel ezelőtt a föld része volt. Talán nincs jogunk a bolygóra lépni? Csupán a te hercegnődnek és barátaidnak van joga itt járni-kelni? Csupán bizonyos esetekben nem számít, ha valaki inhuman? Akkor nem zavar ez a tény, ha valamire szükséged van valamelyik inhumantől?- Vérnyomása a fülében dübörgött, ahogyan jobbjában tartott fegyverével rámutatott a férfira.
- Ebben az esetben, tesszük, amit a helyzet megkövetel.- Crystalia nem érzett mást, csupán keserű haragot. Nem érdekelte, hogy miféle fajhoz tartozik az előtte álló, kreol bőrű férfi. A templomuk sem érdekelte, csupán az, hogy a köveket biztonságba helyezzék.
Medusalith a hercegnőt célozta meg, míg Caleb korábbi ellenfele felé lépett, Crystalia pedig sértett önérzettel figyelte Hyperiont, mintha most látná őt először. Valamennyire így is érezte.
- Ne fogd vissza magad. Én sem fogom.- Sűrűsödött körülötte az energia, és ahogyan ellenfele felé lépett, lábai alatt a talajon halvány, de mély repedések futottak végig. Balját emelve akart bevinni egy találatot…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Szer. Ápr. 19, 2017 9:42 pm

A vörös hajú nő dühös és ironikus megjegyzésére a férfi nem válaszolt. Ahogyan az egyre mérgesebben rajta csüngő többi pillantásra sem. Egyedül Crystalia-ra nézett és nem tudta nem kiérezni a haragot, a keserűséget és sértettséget a nő hangjából. Volt benne valami dac, valami tartás, ami több volt, mint a döjf, a felháborodott indulat, amit látni vélt az Inhuman királyi család többi tagján. Volt benne valami, ami tényleg kiemelte a többiek közül és a férfi azt vette észre, hogy a gondolatokat próbálja kifürkészni a hercegnő nagy, kifejező szemeiből.
- Crystalia - szólalt meg végül. A hangja egy fokkal ... Halkabb volt, és erre Eleonor meglepetten kapta oldalra a fejét. Hyperion vele sem foglalkozott.
- Azok vagyunk, akik vagyunk. Te nem választottad, hogy az legyél, aki, és én sem, hogy azzá váljak, akivé váltam. De most... Most nem a lázadó beszél veled. Hanem Prométeusz parancsnok fia. És még egyszer kérlek, álljatok meg. A mögöttünk lévő palota küszöbétől már az én népem felségterülete következik. Nem mondom, hogy ne járhatnátok a Földön úgy, mint én. De a palotánkba nem engedhetem meg a belépést. Rajtam kívül... Csakis embereknek. Ezért kérlek, ...
Edward meglepetten nyugodt, de magabiztos hangja józanul szólt, és ki tudja, talán még célt is ért volna vele. De erre már nem adódott lehetőség.

A dzsungelben talán mozgás támadt, talán csak egy meleg, trópusi szellőtől mozdultak meg a levelek. De ennyi elég volt a túlfeszült idegeknek.
Evelyn tenyereiből a viharcellák süvítő-dübörgő hangon szabadultak el, két tornádó erejével tépve fát, növényt, földet, bármit az útjukban, párban a királyi család felé.
Lisa abban a pillanatban reagált kérdés nélkül, felemelt karjai felől Hyperion úgy érezte a feszültséget, hogy nyakszirtjén felágaskodott a szőr. A kéklő-fehér villámok fülsiketítő erővel keltek át a tágas téren, de nem a többi Inhuman felé, hanem a körülöttük lévő fákba csapódva, zengő-dübörgő hangon tágítva maguk körül a levegőt, fehér-kék derengő fénybe borítva az arcokat.
Ő pedig lépett volna karddal előre, de már egy mancs állta az útját, kipréselve tüdejéből a levegőt. Küzdött volna, oldalra pillantott - Eleonor emberi karja döbbenetes módon futott át könyéktől lefelé szőrös, narancs-fekete karba, szemeinek zöldje pillanatról pillanatra vált sárga-borostyán színűbe...
Majd a hirtelen embertelen erejű lány mindhármukat magával ragadva, ruhája reccsenése közepette ugrott, robosztusan karcsúvá váló teste eltolta őket és Evelyn a tigris nyakába kapaszkodott.

Lisa megfordult és a két karjából kicsapó villámok hátrafele lángba borították az erdőt, a lányt ívben repítve a levegőbe, el, a hegy felé...

Strength
Hyperion ereje pedig bíbor folyamként ivódott az izmaiba, csontjaiba. A férfi ellökte magát és teljes erőfeszítéssel kezdett sprintelni társai után, a templom felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Csüt. Ápr. 20, 2017 9:06 am


Crystalia nem nézett semerre sem. Érezte a mögötte álló férfiból áradó feszültséget, ami talán saját frusztrációjának kivetülése volt. Ritkán jut el addig a pontig, ahol most állt- alsó ajkát harapta fogaival, enyhén, de kifejezett erővel. Tűzvörös tincseit a feltámadó szél kedve szerint dobálta és mialatt a lány hallgatott, csöndesen hallgatta az egyre emelkedő pulzusszámát és egyenesen, áthatóan nézett az ellenséges csoport vezéréül szegődött férfira.
Ajkai szarkasztikus mosolyra húzódtak, fejét jobbra- balra ingatva tiltakozott szótlanul.
- Valamit nagyon félre értesz, Prométeusz fia.- Hangja ugyanaz a halk, tiszta és dallamos árnyalat volt, amit mindig használt, mielőtt az ereiben keringő energia lángra lobbanva elsöpört volna mellőle élőt és holtat egyaránt.
- Büszke vagyok arra, ami vagyok. Embertelen. Egy királyi család sarja, akinek az az egyik feladata, hogy az övéihez tartozó köveket megvédje és összegyűjtse. Nem áll szándékomban az engedélyed nélkül belépni a templomodba, bár a nővérem nevében nem beszélhetek. Nem az én dolgom, hogy mi rejtőzik odabent és nem is érdekel. Egy dolgot kivéve. A köveket.- Ott rezgett a kristályok összeütődését idéző hangban a csalódottság és a kitörni akaró harag. -  Csak emberek. De gondolom Evelyn és a másik inhuman hölgy beléphet...- Pillanatnyi csend után folytatta, szemeiben az aranyszín foltok szinte lángot vetve ragyogtak.- Gondoltál már arra, hogy Attilan egy védvonal? Hogy hányszor akadályozták már meg az általad olyan nagyon lenézett nép tagjai, hogy a skullok, vagy a kree betörjön ide? A többiről nem beszélve. Végezetül ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Ellenségek. - Talán jól érezte, hogy szavai koppantak a fülledt, fojtó levegőjű dzsungel talaján. Nem gondolkozott összefüggően és logikusan... Ilyen volt, ha elragadták az indulatai. Hevesen emelkedő-süllyedő mellkassal zihálva vette a levegőt és pupillája pontosan időben csúszott át a társaság többi tagjára ahhoz, hogy a kardot eldobva ujjai közül, tenyere közepéből kirobbanjon a gyöngyházfényű, sűrű materializálódott energia, ami körbe ölelte a többieket. Önmagára nem maradt ideje figyelni, de nem is érezte súlyosnak az árat, ahogyan a villámok és vihar tépázta dzsungel haldokló növényzete magával sodorta.


Köhögve ült fel percekkel később és türelmetlen mozdulatokkal, meg-megremegő kezekkel seperte le magáról a gallyakat, falevelet és port, ami beterítette. Tüdeje fájdalmasan tiltakozott a szennyezett levegő ellen, tarkójában tompa fájdalom lüktetett. Megdörgölte arcát és mély levegőt vett, majd feltápászkodott a hallgatag inhuman segítségével.
- Az a két nő inhuman volt és fellázadtak...- Medusalith nem tudta végig mondani, mert húga felemelte a kezét és kissé bizonytalan hangon szólalt meg.
- Attilan régóta homályba burkoltan létezik. Sokan a fajtánkból nem ismerik népük történetét, Medusa. Nem róhatod fel nekik, hogy védik a szeretteiket.- Crystalia kisimította haját arcából és Blackagarra nézett, aki hátáról lecsatolta méretes fejszéjét és jelezte, hogy induljanak. Finom fejhajtással jelezte beleegyezését és a mögötte lépdelő Calebre pillantott néha válla fölött.

Mire odaértek, Hyperionéknak nyoma sem volt. Black Bolt a bejáratot vizsgálta, majd mielőtt behatolt, Crystalia ujjai közül szivárogni kezdett a pajzs, ami mindannyiukat körbeölelte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Hétf. Ápr. 24, 2017 8:55 pm

Mire Edward a smaragd lombú fák közül lihegve a hegy meredek flához ért, három társa már neki háttal, tanakodva állt az ősi palota bejáratánál. Hatalmas, monstrum bazaltorgonák közé vágott, idő és az évszakok ezrei által koptatott, kerek, sötét oszlopok fogták körbe azt a roppant beugrót, aminek sötét árkádja alatt csak a holdfény sápadt sugarai sejttették a sima kőfal göröngyeit, a szobrok emberi alakjait, amik dagadó izmokkal, a bazaltkövek évezredes, csendes nyugalmával meredtek előre, a dzsungel felé.

A lándzsás-pajzso férfiak és nők ünnepélyes, roppant szobrai között pedigegy karcsú, hosszú, hegyes fülű kutya szobra ült a két emeletnyi magas, téglalap alakú kapuk előtt.

Szemei pedig világoszölden izzottak, úgy meredve a három nőre, mint valami élő őrszem.
- Valami... Különleges adottság? High-tech technika? - kérdezte Edward, Evelyn és Eleonor közé lépve.
- Abban a pillanatban kezdett el világítani, ahogy ideértem - mondta nyugodt, alt hangján Lisa, flé kezét elegánsan; testhez álló, finom bőrdzsekije alatt csípőjére támasztva. Hyperion nem nézett rájuk, csak előre lépett.
- Akkor lássuk, hogy...

- A nevem Epheos. - szólalt meg a szobor. Hangja természetellenes volt, mint egy mechanikusan váltogató, kőből vájt kürt süvítése. A három nő egyszerre lépett hátrébb, de Hyperion csak megállt a szobor előtt.
Valamiért... Valamiért úgy érzem, hogy...
- Engedj át engem és a társaim. - szólalt meg nyugodt, érces hangján a férfi. A kőszobor feje lassan mozdult - A bazalt merevségét meghazudtolva - és hosszan nézte őt, majd végül megszólalt.
- Ki vagy, ember, aki Inhumanekkel együtt lépnéd át e palota kapuit?
- Prométeusz parancsnok fia. - válaszolta nyugodtan a férfi és mereven, rezzenéstelenül nézte a szobrot.
Epheosz, az őrszem pedig most még hosszabban meredt rá. Vibrált az izzás zölden égő szemeiben, mintha valami bnonyolult technológia szkennelné az érkezőt. Végül megszólalt. Szenvtelen hangjában mintha némi szín és öröm csendült volna fel.
- Hyperion.
Edward bólintott. A többiek hol rá, hol a kutyára néztek.
A kutya szinte... Elmosolyodott.
- Édesapád parancsai még életben vannak. Titáni és emberi érkezőkön kívül mást nem áll módomban átengedni.
- Azt mondta, hogy... - szólalt meg hitetlenkedve Eleonor, de Edward oda sem nézve közbevágott.
- Mikor hozta ezt a parancsot az apám?
- 321. év 9. hónap 12. napján, 30. napszak 22. perckor.
- Mi a mostani dátum? - kérdezte Hyperion.
- 3021. év, 3. hónap, 10. nap, 32. napszak, 55. perc.
Edward összevonta a szemöldökét. Hátranézett a társaira.
- Akkor... A parancsra kitételt teszek erre a három látogatóra. A szövetségeseink. De mögöttünk érkezik egy kisebb csapat Inhuman, az attilani királyi család. Nekik nem engedélyezett a belépés.

Epheos bólintott.
- Ahogy kívánod... Főparancsnok.
Főparancsnok, zengett Hyperion fejében a szó, ahogy a robosztus, hihetetlenül nehéz, két emelet magas és több méter széles kapuszárnyak hangtalanul mozogni kezdtek, hogy félrecsúszva résnyi, majd táguló nyílást hagyjanak maguk között. Hyperion ellépett a kutya mellett és társaival a nyomában átlépett a kapun, ami ugyanolyan hangtalanul becsukódott mögöttük.

Ahogy Evelyn felkapcsolta a nagy erejű zseblámpát és Lisa két kezében villámok futottakkörbe, szikrázó-vibráló fényeket szórva maguk körül, mind a három nő szája elkerekedett egyszerre.

A hihetetlen méretű csarnok több száz méter hosszúságban terjeszkedett tovább, és hat emelet magas terében szobrok sora futott végig a távolban pislákoló-derengő fények felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Csüt. Ápr. 27, 2017 5:24 pm

A bejárat előtt fékezett le Crystalia, a gyors tempójú futástól mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, bal tenyerével pedig az előbbiek során arcára ragadt piszkot próbálta ledörzsölni. Medusalith finom mozdulatokkal térképezte fel a bejáratot, tincsei lecsapásra kész kígyófejekként lebegtek mellette, a lány pedig előre engedte őket. Szemöldökeit ráncolva vizslatta a félhomályban az impozáns építmény körvonalait, karjait keresztbe fonta maga előtt.
Amíg családtagjai a csapdák felkutatását végezték, volt ideje elgondolkozni. A legutóbbi affér során sem jutottak könnyedén dűlőre és olybá’ tűnt, ezúttal is egymásra kell rontaniuk a terrigen kövekért. A különbség csupán annyi, hogy az előbbi beszélgetés után mindez hidegen hagyta. Talán csupán annyi zavarta, hogy midőn belépett az építménybe, a mellette szorosan lépdelő, fölé tornyosuló Calebbel egyetemben, bőrén a finom pihék megemelkedtek az állott levegőben terjengő feszült, komor energiától. Ujjait végigfuttatta a falon, míg baljával lángokat bűvölt, hogy lássanak. Az ötvözet sajátos volt, nem tudta volna megmondani, találkozott-e vele valahol már.
- Gyere beljebb, ne indíts el egy csapdát sem.- Derekánál fogva húzták a széles folyosó közepe felé, ajkait pedig egy türelmetlen sóhaj hagyta el. Black Bolt a kézjelek használatával jelezte, hogy merre haladjanak és idővel valóban halkhangokat sodort felé a levegő.
- Crystalia. A te feladatod lesz a kövek megszerzése, a többieket elintézzük.- Medusalith férje elé lépve lépdelt, egyenesen a gigantikus teremig ahol szobrok sorakoztak.
Egy világító, kutyafejű szobor szemei világítani kezdtek amint a közelükbe értek és fülsiketítő, szirénához hasonlatos hangokat adtak ki.
- Egy több ezer éves építmény, ami az óta is érintetlenül áll és szirénahangokkal riaszt. - A tűzvörös haj hercegnő látta nővére szája szélében a szarkasztikus mosolyt, de nem mondott rá semmit.
Őszintén, Crystaliat hidegen hagyta a környezete. Tengernyi világot járt be és nem egy csatát élt túl, az efféle dolgok nem tudják meglepni.
Agya hátsó, eldugott zugában körvonalazódott lassan a kérdés, hogy akkor…
Hyperion valójában egy titán.
Gyermekkorában hallott meséket, hogy a titánok régen az Olümposzi istenek ellenségei voltak.

Olyan üres, gondolhattam volna érzés kerítette a hatalmába. Már a férfival való első találkozáskor érezte, hogy az a valami, ami mágnesként vonzza magához és korbácsolja fel a vérét, taszítja és tombolásra készteti.
Közben pedig egyre előrébb haladtak, amennyiben lehetséges volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Vas. Ápr. 30, 2017 8:25 pm

A riadók élesen vijjogva szólaltak meg. Edward megfordult a lépcsőn. A kíváncsiság hajtotta előre és a folyosó a csarnok alatti szinten millió érdekességgel várta. Üvegfalak, kijelzők, ajtók hiperfejlett laborok, raktárak, irodák, termek felé...
Nem hagyhatom, hogy eddig eljussanak, futott végig a fején a gondolat. Egy csapatnyi felbőszült Inhuman, vérgőzös küldetésvágyxtól hajtva, hogy megszerezzék, amit magukénak vélnek tudni, nem lesz figyelemmel a palota intrikált berendezésére. Különösen az a vörös hajú nő, aki jóval ingerlékenyebbnek és agresszívebbnek tűnt Crystaliánál is...
Edward a dzsungelben azt hitte egy pillanatig, hogy meg tudja győzni a lányt. Valamiért, valami furcsa oknál fogva, a kardját lejjebb engedte. Nem akart puszta erőszakkal megoldani egy problémát, nem akart lázadóként ellenállni annak az egy darab hercegnőnek, és nem tudta megmagyarázni, miért. Hogy miért szavakkal és józan ésszel akarta a lányt elérni.

De az a pillanat elmúlt, és a visszatérés pontján túl voltak.
Inhumanek hatoltak be a palotába, és ő titán volt.
Főparancsnok, futott végig a tudatán, ahogy sarkon fordulva futott felfelé, kettesével szedve a lépcsőket.
- Most micsinálunk? - kérdezte Eleonor összezavarodva.
- Harcolunk. - felelte nyugodt, alt hangján Lisa, szemrebbenés nélkül.
- Ez sosem fog megállni, ugye? - kérdezte meglepő módon inkább érdeklődve Evelyn, mint ijedten. Lisa csak ránézett a válla felett, ahogy Edward nyomában próbálta tartani a lépést.
- Hidd el, nem te vagy az egyetlen hercegnő, aki mellett más hercegnők ellen harcolok. Sosem állnak meg. Egész véletlenül nem tudsz tüzet fújni, ugye?
- Tessék? - kérdezte értetlenül Evelyn.
- Mindegy, csak gyertek. - legyintett Lisa és mire felértek a lépcsőn, Edward már hatalmas lépésekben haladt az inhumanek felé.

- Állj! - kiáltotta Evelyn, megpróbálva úrrá lenni a helyzeten, mielőtt a két, egymás felé tartó csoport között kirobban az agresszió. - Álljatok meg, amit kerestek, nem a ti tulajdonotok, azt a kree hozta létre és a titánok szerezték meg, semmilyen jogalapotok nincsen...
- Hagyd, Evelyn, pont leszarják. Nem hallottad őket? Szerintük minden, aminek Inhumanekhez van köze, az övék és nem érdeklik, min kell keresztülgázolniuk érte. Fanatikusok. - mondta vészjóslóan Lisa. Eleonor torkából felszakadt a morgás és máris négy mancson, roppant árnyékként követte őket.

Edward keze pedig a kardért nyúlt és a vibránium penge hosszan hangzó csengése betöltötte a termet, ahogy az ezüst-fehér színű kard a magas ablakok szórt fényét és a riadólámpák vörös izzását tükrözve ívben repült.
Menet közben csípőmagasságba emelte a kardot, és döngő hangon megszólalt.
- Utolsó esély. A nevem Hyperion főparancsnok és felszólítalak az azonnali távozásra titeket. - mondta a férfi és hosszú léptekkel haladt tovább az érkezők felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Kedd Május 02, 2017 11:41 am

Nyomott, kesernyés hangulat ölelte körbe, ami agresszióval keveredett. Ő volt a királyi család egyik tagja, aminek itt, a Földön semmi jelentősége nem volt. Az itt maradtak nem ismerték el uralkodójuknak az Amaquelin-Boltagon családot, s most kívülről nézve magukat nem csodálkozott rajta. Szerette volna mindegyiküknek megmutatni, mit tettek és tesznek a békéért, hogy milyen az élet ott, ahonnan származnak, de szinte teljesen biztos volt benne, egyiküket sem érdekelné. Más beleszületni valamibe és kívülállóként szemlélni. Úgy érezte, félreértik egymást és nem tudott tenni ellene semmit sem. Az egyetlen, amit el akart érni, hogy a kövek biztonságban legyenek. Ne árthassanak egyetlen embernek sem és ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Erre pedig azt látta az egyetlen módnak, ha elzárják őket. Azonban Medusalith ítélőképességével szemben voltak fenntartásai. Ott, a dzsungel mélyén volt egy pillanat, amikor ráébredt ara, hogy tehet bármit, Hyperion szemében sosem lesznek emberek, vagy jók. Ez pedig zavarta, az okot felfedni lehetetlennek tűnt. De igazából, ideje sem volt rá.
Hátán ott nyugodott tokjában a két kard, a lány pedig egyenes testtartással, a helyzethez képest törött eleganciával és büszkeséggel állt szemben Hyperionnal, Eleanorral, Lisával és Evelynnel. A legutóbb sem akart sajátjai ellen fordulni és most még nehezebbé vált számára a feladat, amit nővére helyezett vállaira. Lassan úgy érezte, az elvárások maguk alá temetik és megfullasztják.
- Főparancsnok…- Mormolta félhangosan, rápillantva a férfira és az általa kinyújtott kardra. Jól emlékezett a vibránium pengére, annak fémes, vészjósló csengésére, ahogyan a karján csattant és letörte róla a kőzetszilánkokat. Fejét Medusalith felé fordította, hosszasan nézve nővére arcát, majd zöldes íriszeit Black Bolt felé fordította, aki mint valami támadásra kész nagymacska állt felesége mögött. Nem szólt egy szót sem, nem jelzett, csupán csöndben figyelt.
Az eltelt évek alatt Crystalia megismerte annyira a férfit, hogy ráébredjen jellemének valódiságára és most nem értette, miért nem állítja meg a nővérét. Medusa világéletében öntörvényű volt, húga pedig hozzászokott ehhez.
- Lehet, hogy főparancsnok vagy, de én nem tartozom neked engedelmességgel.- A hercegnő libabőrös lett, ahogyan megérezte a nővéréből felszabaduló energiát, de néma maradt addig, amíg meg nem ütötték füleit nővére erőteljes szavai.
- Medusalith.- Annak ellenére, hogy erősebb volt a testvérénél, halovány félelem kavargott benne gyomra tájékán, ahogyan előlépett. - Valóban ezt tartod helyesnek? Átgázolni mindenen a kövekért? - Kristálytiszta, dallamos hangja halkan, már-már bizonytalanul zengett.- A parancsaidat követve legutóbb én sem tettem mást. De ez nem helyes. Ezek az emberek, a földiek, sosem fognak elismerni minket. Attilan számukra egy irritáló fekély, ők nem látták, mit áldoztunk fel azért, hogy megvédjük őket. Hogy el se jusson hozzájuk számtalan ellenséges csapat. Ők azt látják csak, amit a kezdetekkor tettek elődeink.- Magán érzett egy erőteljes, égető tekintetet, de nem fordult oda, hogy megtudja, kitől származik. Egyenesen nővére zöld szemeibe nézett.
- Itt ez a templom, talán nincs belőle több a felszínen vagy a mélyben. Nem az én dolgom. De, mint uralkodók… Nem az lenne a dolgunk, hogy megóvjuk az értékeket az utókor számára?- Mutatott körbe.
- Mindig is szentimentális voltál, húgom. Tudd, hogy hol van a helyed.- A fenyegető szavak hallatán a lány arcából kifutott a szín és egy szomorú mosoly kíséretében haloványan bólintott. - Mégis mi lenne a garancia arra, hogy ezek az emberek ellehetetlenítik, hogy a kövek rossz kezekbe kerüljenek?- Medusalith hosszú, bokájáig érő tincsei tekeregtek, rendkívül halk, susogó hangot hallatva. A levegő megtelt feszültséggel, a lány pedig nyelt egyet.
- A legutóbb az a férfi megmentette az életemet annak ellenére, hogy ellenséges oldalon állunk.- Nem mondott mást, karjait keresztbe fonta és várt. - Nem lenne egyszerűbb szövetségeseket találni ellenségek helyett?- Perze tisztában volt vele, hogy erre a másik fél nem lesz hajlandó.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Szomb. Május 20, 2017 5:17 pm

Edward állta a pillantásokat. A nők észrevehetően körben kezdtek el helyezkedni körülötte, oldalazva, izmaik, idegeik egyre jobban megfeszültek. Hallotta félhátúlról Evelyn kinyitott tenyereiben a viharcellák surrogását és Eleonor medve-méretű tigris alakja ugrani kész agresszióval minden acélerősségű izmában, morogva lépett puhán a jobbja felé. Lisa felől semmit nem hallott.
És ez még inkább fenyegető jel volt, mint a többieké.

Az Inhuman királyi család pedig teljes pompával állta a védők meredő tekintetét. A vörös hajú, Hyperionnak végtelen arrogánsnak tűnő nő hangja magabiztosan zengett fel a falak között. A férfi hagyta, hogy a két nő vitatkozni kezdjen - Érdeklődően fordult arca lassan Crystalia felé. Nehéz volt a pillantását kiolvasni. Erőszak, kő-merev elhatározás, önuralom visszafogta düh sugárzott ki a vonásaiból, de sötét szemei valami teljesen mást mondtak.
Hosszan nézett Crystalia szemébe. Talán, amit üzent Hyperion éjfekete pillantása, az elismerés volt. És egy egészen apró bólintást engedett meg a lány felé, mielőtt visszafordította tekintetét az agresszívebb nőre.

- De igen, hercegsége, engedelmességgel tartozol. Egészen addig, amíg az én házamban állsz.
A hangja szóról szóra nyomatékosította az üzenetet.
- Hadd tegyem egyszerűbbé a dolgot - szólalt most meg Evelyn hangja. Hyperion mellett egészen engedékenynek tűnt - A fenyegetés ellenére is.
- Az Egyesült Királyság nem szereti, ha a hercegnőit fenyegetik. Az MI5 és az MI6 mindig tudja, hogy hol vagyok. Egy rossz lépés és az egész ászak-atlanti titkosszolgálati mechanizmus célpont-listájának tetejére tudod feltornászni magatokat. - Evelyn oldalra döntötte a fejét.
- Mi, szerinted te vagy itt az egyetlen hercegnő, aki fenyegetéseket tud hajigálni?
- Abban pedig biztos lehetsz, hogy az Inhuman és mutáns társadalom is hallani fog róla, szépségem - szólalt most végül meg Lisa alt hangja Edward háta mögött.

Hyperion egyet előre lépett. A kardját lejjebb engedte. Továbbra is keményen beszélt, de egy fokkal kevésbé agresszíven.
- Érdekes, hogy a húgodat hívod szentimentálisnak, amikor te vagy itt az egyetlen hisztis óvodás, aki mindent felborítana, hogy keresztülvigye az akaratát. Szóval nem tekintelek magammal egyenlő tárgyaló partnernek.
A nő háta mögé nézett.
- Morcos Királyt és Mrs. Morcost sem ott. Felségek, kollegiálisan kérem, lépjenek hátrébb.

És ekkor újra a lány felé fordult. Lassan vette a levegőt és hosszan fújta ki. Végül nem hercegségeként szólította meg a lányt, mint eddig mindig. A történtek fényében elkezdett másként nézni rá.
Felnőttként, az egész Inhuman társaságból egyedül.

- Crystalia. - mondta végül. - Van mód lebeszélni a családodat, hogy teljes frontális háborút indítsanak?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   Csüt. Júl. 20, 2017 10:21 am

Talán évezredek óta ők voltak az elsők, akik a terem falai között jártak. A vállait körbeölelő nehézkes levegő lassan fodrozódva telt meg feszültséggel, amire ösztönösen reagálva húzta ki magát. Motoszkált valami kesernyés és cseppfolyós, szarkasztikus kavalkád mellkasa tájékán, ahogyan hallgatta a többiek hatalmának fitogtatását. Csöndesen figyelte a férfit, aki szinte az arcukba üvöltötte a helyzetben tanúsító fölényét, majd zöld íriszeit nővérére emelte, akinek szoborszerű arca rezzenéstelenül tűrte a fenyegetéseket. Ez nem is volt olyannyira meglepő- ő maga is képes volt felvenni az álarcot, ami születése óta nem egyszer mentette meg az életét. A brit hercegkisasszony szavait hallva azonban nem tudott csöndben maradni.
- ’Scuse me.- Hangja a téli reggeleken, ablakpárkányról lehulló és széttörő jégcsapok csengését idézte. Mielőtt elmondhatta volna mondandóját, Medusalith már szavába vágva belekezdett.
- Úgy véled, komolyan kellene vennünk a fenyegetésedet? Fel kell világosítsalak, nem csupán neked van hadsereged. A helyzet tisztázása végett, nem kellene megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy elsöpörjük őket a felszínről. Azonban nekem van annyi józan eszem, hogy nem bocsátkozom olyan fenyegetésekbe, amik miatt később még fájhat a fejem. Nem hiszem, hogy egy világokat átívelő háborút szeretnél kirobbantani azok miatt a kövek miatt, amik az inhuman társadalomhoz tartoznak. - A jelenetben egészen abszurdan hatott, ahogyan nyújtózott egyet.
Crystalia halkan felsóhajtott és a Hyperionból áradó gúnyos szavakra reagálva alig láthatóan bólintott egyet.
- Addig jobban is jársz, amíg Blackagar meg nem szólal. Egyetlen suttogása elég lenne ahhoz, hogy elmozdítson egy kontinenst, vagy a fejünkre omlassza az épületet.- Előbbiekkel ellentétben hangja távoli volt, karjait keresztbe fonva nézett háta mögé. Hosszú csend töltötte be a termet, mialatt mérlegelte a helyzetet.
- Nos, talán van. Elvégre még minden Inhuman királynője sem lehet annyira szűk látókörű, hogy néhány terrigen rúdért világokat átszövő háborút robbantson ki. Evelyn, Hyperion…a legközelebbi találkozásig. - Biccentett és a maga részéről megrogyott vállakkal, borzalmas hangulattal fordított hátat mindenkinek. Érezte, hogy Caleb mellé lépve átkarolja a vállát és bátorítóan végigsimít rajta, amiért jelen pillanatban hálás volt.
- Crystalia, ennek a lépésednek meglesznek a következményei.- Medusalith megérintette a karjára erősített perecet, aminek nyomán Lockjaw feltűnt és az uralkodói pár karjaikkal átölelte az állatot, mire az a következő pillanatban köddé vált… velük együtt.
- Menjünk vissza az előbbi kocsmába és igyál párat.- Caleb öblös hangja messziről szűrődött vissza, visszhangot verve a terem falain. A lánynak nem volt hangulata válaszolni.
Eljutott arra a pontra, hogy nem érdekelte semmi. Csupán a kocsma fölött húzódó szobák egyikében megejtett zuhany és átöltözés után néhány pohár whisky.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
TémanyitásTárgy: Re: Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)   

Vissza az elejére Go down
 
Mindig van egy ősi templom, mindig van egy férfi és egy hercegnő. (Crystalia és Hyperion, trópusi esőerdő, Borneó)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Erdőségek
» Mieiro Tenki
» Part 14 / 13
» Művészeti és tudományos negyed
» Kamakura hegyi falu

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Délkelet-Ázsia-
Ugrás: