FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Pént. Márc. 10, 2017 6:20 am

A fémes íz a szájában arra ösztönözte, hogy nyeljen egyet. Baljával megtörölte a száját, és amikor elvette kezét, látta a vércsíkot, ami elmaszatolódva végigkenődött rajta. A fekvő férfira nézett, akinek izmain feszült a póló és hasfalán, ahol a lány feküdt sötétebbre színeződött az anyag, nedvesen csillogva. A fájdalom nem tűnt föl neki, egész teste sajgott, de ahogyan hozzáért hasfalához felnyögött. Ujjai megtalálták a sebet és egy tiltakozó, fájdalmas nyöszörgés hagyta el ajkait. A vér egyenletes ütemben szivárgott a testéből és a gyengeség, ami körbeölelte egyszerre legyőzhetetlen akadályként gördítette elé az elképzelt folyamatot. Nem volt kimeneti nyílás. Ujjaival hívogató mozdulatot utánozva vonzotta magához a golyót a sebből, és amikor az eldeformálódott töltény tenyerébe röppent, a felhúzott póló alatti hasfalon felbuggyant a vér. A lány pedig kezdett visszafelé csúszni a tudatlanság állapotába… és a hűvös esti levegő meleg lett. A talaj már nem nyomta a hátát, a fájdalom apránként kezdett el megszűnni, édes bizsergés ölelte körbe hasogató tagjait…

Caleb léptei hangosan csattantak a nedves fűszálakon, meg sem próbálta leplezni magát. Vértől mocskos jobbjában egy fémdobozt tartott és csupán egy futó pillantásra méltatta a barna hajú férfit és a másik kettőt, majd a vörös hajú lány mellé térdelt és baljával felnyitotta a zárat, óvatosan letörölte a felhalmozódott vért. Jobbjának ujjai között kék szikrák pattantak, és formálódtak apró gömbbé, amit a seb felszínéhez nyomott. A félig eszméletlen nő torkából artikulálatlan hörgés és nyöszörgés szakadt fel, teste ívben feszült volna meg, de erősen tartotta. Egy fél tenyérnyi, vörös, égett felület maradt a seb helyén és sietős mozdulatokkal turkált kis idő múlva a tégelyek között, összevont szemöldökökkel, majd megtalálva a megfelelőt feltépte fedelét és ujjnyi vastagon kente rá a zöldesen derengő zselét az égésre.  
- Ébredj már fel…- Mormolta az orra alatt és futó pillantást vetett a tigrisre, ami az ismeretlen, fekvő alak fejét szagolgatta vagy bökdöste. Karjai alatt mocorgást érzett, kék íriszeit visszavezette a lány sápatag arcára.

Régi emlékképek elevenedtek meg a szemei előtt. Látta az anyját, ahogyan mellkasát feltépi egy skull penge. A következő kép Medusalith megkoronázása volt, ezután…Lockjaw gigantikus alakja töltötte be elméjét, ahogyan nagy, barna orrát a hajába fúrja, karjai pedig átölelik a lény nyakát. Hallotta az állatot megszólalni, valaki más hangján. ”… Someone will have to carry you out, you idiot.” A kékes fény kéretlenül égette a szemét és tiltakozón mordult fel. A fejébe hasító fájdalom és a hangok körülötte késztették rá, hogy felnyissa szemeit. Jobbjával a hasfala felé nyúlt és érezte a fagyos hideget árasztó zselét ujjai alatt… Smaragdszín szemei ráfókuszáltak a fölé görnyedő férfi arcára és halványan elmosolyodott.
- A lehető legjobbkor… Később meghálálom, én főzök.- Caleb karjáért nyúlt, aki ülő helyzetbe húzta föl, megtartva hátát, de a nő biztosan tartotta magát két oldalról, így végül elengedte. Teleszívta tüdejét az éltető oxigénnel és hangosan fújta ki azt.
Már megszólalt volna, amikor a másik hercegnő aggodalomtól csengő hangon megnyugvását fejezte ki. ~ Ah. Szóval… Edwardnak hívják. ~ Még nehezére esett összeszednie gondolatait, ezért a legbiztosabb és a legvalószerűbb dolgot tette: semmire sem gondolva húzta maga elé a fémdobozt, beletúrva kivett egy hosszú, kémcsőhöz hasonlatos fiolát, amiben hófehér tabletták sorakoztak.  Felnyitotta a tetejét és kivett belőle három szemet, majd szájába dobva őket rágni kezdte őket. Nyelve hegyén szétáradt a kesernyés íz, amit a szájüreget elöntő nyál lassan oldott fel… és nyelt.
- Hyperion. Edd meg ezeket. Felgyorsítják a gyógyulási folyamatot.- Nyújtotta a férfi felé a kapszulákat, és ha az elvette őket, hátrahajtotta a fejét. Számára érthetetlennek tűnt, miért maradt őt menteni a férfi. Két okból is. Az első az volt, hogy Őbrithercegnőitökéletessége embereként érezett és őt védelmezte, tehát a nőt kellett volna kijuttatnia. A másik az volt, hogy ha otthagyja, nem kellett volna tovább azzal foglalkozniuk, hová kerüljenek a kövek. - Where’s that fucking whisky?…- Sóhajtott föl.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Pént. Márc. 10, 2017 8:46 am

Hyperion felnyitotta a szemét fáradtan. Az energia szinte sisteregve, most hagyta el az idegrendszerét és az izmait, egymás után hagyva hátra a tagokat kimerülten. Egyelőre ereje végére ért, és nem érzett különösebb késztetést, hogy egy ujjmozdítást is tegyen a fűről való felkelés felé. Nem. A fű jó volt és kényelmes és nem kellett innen menni sehova. A holttestek, amik megtörten hevertek szerte-szét, néma csendélettel vették körbe a társaságot. Egy nagy darab, tagbaszakadt, aggodalmasan uralkodója mellé kucorodó férfi, két darab hercegnő, egy benga nagy, batár méertű tigris, aki földön fekvő társa fejét szuszogta körbe aggodalmasan és a földön pedig, egy darab titán.

Az egy darab titán felnyitotta a szemeit és fáradtan nézte végig, ahogyan az Inhuman hercegnő eltávolítja a hasfalából a golyót. Nem szólt egy szót sem. Nem adta jelét az aggodalomnak.
De merev tekintettel nézte végig a jelenetet, és amikor láthatóan gyógyulni kezdett a lány, csak akkor hajtotta vissza fejét a földre, megnyugodva. Erre a mozdulatra is fájdalom és kín tömkelege nyilallt végig a bal karján.
Evelyn idő közben felállt és a kocsihoz ment. A rover lámpái még mindig ragyogó fénnyel világították a most már beomlott barlang bejáratát. Kinyitotta a hátsó ajtót, pakolt valamit és két üveg whisky-vel a kezében tért vissza. Elegánsan leült Hyperion mellé - Egy brit hercegnő fűben ülni is elegánsan tud - és az egyik üveget gálánsan uralkodó kollegájának nyújtotta.
- Lexinbourgh Scotch, from the Royal Distilery Company in Scotland. Compliments of the British Monarchy, cheers.
A másikat pedig Hyperion kezébe adta. A férfi csak megemelte feléjük az üveget és Evelyn készséggel lecsavarta a kupakot. Edward a szájához emelte, majd hátradőlt vele és hagyta, hogy a gravitáció vigye lefele az italt, nagy kortyokban.
Surrogás hallatszott a feje felett, ízületek ropogása, mintha valaki a testének minden egye porcikáját egyszerre nyújtaná és roppantaná végig. Bőr súrlódása, majd egy vékony, vörösre festett körmű, ápolt női kéz úszott be a látóterébe és megfogta az üveget. Edward felemelte a fejét és hagyta, hogy a lány elvegye tőle az italt.
Eleonor, immár emberi alakban, bőrkabátban, törökülésben ült le Edward mellé szintén. A férfi felemelte fejét, majd nemes egyszerűséggel a lány lábszárára helyezte.
- Szóval, mi lesz a kövekkel? - kérdezte csengő hangján a mutáns, a konfrontáció kirobbanása óta először szólalva meg emberként.
Edward felnézett rá, arca fejjel lefele jelent meg előtte. Majd Evelynre nézett, majd az Inhumanekre.
Lecsukta a szemét és sóhajtott.
- Mother Earth, I have failed you - dünnyögte az orra alatt, majd mély levegőt vett.
- Crystalia becsületes harcban győzött le, fair and square. A háború minden szabálya szerint őt illetik a kövek.
Majd lecsukta a szemét és úgy intett a kezével, a két társaság között.
- Crystalia Amequelin, Attilan hercegnője. Crystalia, ő itt Lady Catherine Evelyn Leliana Windsor-Habsburg, Bristol hercegnője és Eleonor Blaze. A nagy darab túlbuzgó white knight nem tudom, kicsoda. - intett még általánosságban Crystalia embere felé, majd a kezébe adott tablettákat szájába lökte, kivette Eleonor kezéből a whisky-t, hátradöntötte a fejét és még egy jó adag itallal leöblítette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Pént. Márc. 10, 2017 9:23 am

Nem zavarta a hűvös esti levegő, a körülöttük kavargó levegőben terjengő vér és hullaszag, Caleb megrovó és haragos tekintete, a testén végigkígyózó és szelíden oldódó görcsös, húzó fájdalom sem. Hátát nekidöntötte az ír férfi oldalának és felsóhajtott, szemeit egy másodperc erejéig lehunyva. A kesernyés íz szinte égette nyelvét és a tudat, hogy hamarosan jobban lesz már meg is győzte arról, hogy jobban van. Nyelve hegyével megnedvesítette ajkait, megerőltetve magát újra összefogta kusza tincseit egy hajgumival. Mozdulatai még így is energikusak voltak, hogy pusztán törött kecsességet tükröztek- a lány testének és ruhájának jelentős részét vér borította és egyéb szenny, egyik lába természetellenes nyugodtan és groteszk pózban hevert, de arcába kezdett visszaköltözni a szín.
Ami el is halványodott, amikor Hyperion  fejét az előbb-még-tigris-volt nő ölébe fektette. Ujjai között ott fogta az üveget, amit a brit hercegnő nyújtott át neki és a kupakot egy határozott mozdulattal lecsavarva meghúzta az üveget, hagyva, hogy az erős aromájú alkohol végigmarja nyelőcsövét és gyomrát. Végül, odanyújtotta Calebnek és a még mindig földön fekvő férfire nézett. Kezét a két nő felé nyújtotta hogy kezet fogjon, majd…
- Caleb Morganson, Crystalia testőre vagyok.- Szólalt meg a férfi és kezet csókolt a két nőnek. Hyperionnal nem foglalkozott.
- Well then… Lockjaw, kérlek.- Az alkoholtól erőteljesebb hangon szólalt meg… és néhány másodperccel később egy kis híján két méter magas, barna szőrű állat jelent meg a lány mellett. Hatalmas orrát a lány hajába fúrva lökdöste meg fejét, mire Crystalia karjai gépiesen emelkedtek és fonódtak egy szoros, hosszú öleléssel a kutya nyaka köré. Fejét az állat bundájába fúrta és egy puszit nyomott a homlokára, majd felnézett rá.
- Megint túlléptél egy határt, hercegnő.- Ugatásszerű, mély hangon szólalt meg az állat és ennyi is volt mondandója- nehezen beszélt és nem is túl érthetően, de akinek mondta, értette és vállai szelíd megvonásával fejezte ki véleményét. Fejét a földre rakott kövekre fordította, amik ott hevertek tőlük néhány méterre.
- Megtennéd,  hogy hazaviszed ezeket és elzárod a többi mellé?- Baljával az állat füle tövét simogatta, ami megindult a kövek felé, szájába vette őket és egy villanás kíséretében eltűnt. Az inhuman lány a néma társaságra nézett és az üveget előbb meghúzta, később Eleonor felé nyújtotta. - Lockjaw Attilan kapuinak őre és a társam. Számos háborút vívtunk meg együtt… Princess, amennyiben bizonyosságot akar szerezni, szívesen látjuk Attilanban bármikor. - És hátradőlt. Őszintén, élvezte a nyugalmat és a csöndet, ami a társaságra telepedett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTárgy: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   

Vissza az elejére Go down
 
Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Fogd és vidd! (Ingyen tárgyak)
» -= Játéktechnikai Hírek =-
» Part 14 / 1

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Nyugati államok-
Ugrás: