FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!

Share | 
 

 Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Hétf. Jan. 09, 2017 9:28 pm

Edward Ashford "Hyperion" megállította a motort és sóhajtva engedte ki a levegőt. Hosszú út volt. A combjai között még mindig zengett a motor és a szeme alatt még mindig mozgott a talaj, ahogy fáradtan átvetette a lábát és lekászálódott a járműről. Ahogy lehúzta a sisakját, dús, sötét sörényébe kapott a hideg montanai szél. A fenyvesek sötéten kapaszkodtak a csillagoktól fagyosan ragyogó égbolt felé. A távolban egy farkas vonyított, halk, panaszos hangja üdvözölte a lassan a keleti égre kapaszkodó Holdat.

A férfi megfordult és felnyitotta a motor csomagtartóját. A személy, aki meghívta ide, az észak-amerikai vadon közepébe, kíséretének koszorújában most szállt ki az elegáns, német autóból.
Az a személy egy brit hercegnő volt.

Hogy hogyan került három mutáns, két Inhuman és egy titán a montanai vadonba, az orosz maffiával a nyomukban, akár egy könyvnyi terjedelmű történetet is kitehetett volna. Rövidre fogva talán legyen elég annyi, hogy Edward egy mississippi folyó közepén csendesen folyammal szembe, felfelé úszó, nagy lapátos hajó közepén, a téli szélben lengő lampionok alatt két kezében egy-egy automata gépfegyverrel, és egyébként összesen egy dereka köré csavart törülközővel öltözetként, teljes zárótűzben tartotta Igor Karkarov legényeit, miközben Eleanor, alkalmi társa és mutáns forrófejű amazon, az ő kardját felkapva a földről és combjai között csúszva át, bal karjában egy ming-korabeli vázával és jobb karjában a karddal, egy imával felérő csatakiáltással vetette rá magát a tűz alatt tartott oroszokra, vörös bikiniben, miközben Lady Catherine Evelyn Leliana Windsor-Habsburg, Bristol hercegnője, bal karjában két fóliával összetekert tégla kokaint, jobbjában egy félautomata .38-as oldalfegyvert tartva sakkban Abdul Ibn Rashid Ibn Szaíd Ibn Mehmed Szuftafált, befektető-milliárdost és kokain-maffiafőnököt és üzlettársát, Sanchez Juan Pedro Salvadort, ecuadori fegyverkereskedőt, magából kikelve foglalta le a hajót a Brit Monarchia nevében.

Valamikor ekkor történt, hogy Hyperion a két kiürült m4a1 gépkarabély egyikével a közeledő Brunot, Sanchez testőrét állcsúcson vágta és még volt jelenléte a következő ecuadori maffiozó szemébe állítani a gépkarabély csövét, amikor az üvöltve és a fegyvert magával rántva zuhant át a korláton a Mississippi sötét hullámaiba. A következő, most már orosz támadó egy, a másik koürült gépkarabélyt egyébként tökéletes egykezes tenisz-fonákütéssel ütőként használva Edward által, kapta arcába az Old Timer koktélt, ami egy pillanatig fájt is a férfinak. A pultos igazán megtett és a narancs egészen jól passzolt a bourbonnel, mint kiderült. Valamikor ekkor ragadta meg Edward a háta mögött érkező szerencsétlen Szergej mellkasába röppenő vibránium kardot és két karjával átnyalábolta a két, még mindig harcoló nőt, hogy automata fegyverek teljes zárótüzében rántsa hármukat a Mississippi sötét vizébe.

És itt voltak, egy héttel később. Az egész felhajtás és versenyfutás egyvalami körül forgott.
Terragen-kövek egy ősi, paleolit szentély közepén a montanai vadonban. Spring Oaks kisváros közelében. Evelyn hercegnő, aki sosem volt annyira fontos, hogy a média kereszttüzében legyen és aki ezért viszonylag szabadon utazhatott a világban, ugyanis, Inhuman volt. És a morális jóakarat vezérelte szándékoktól hajtva nem hagyhatta, hogy bárki kezébe jussanak a felbecsülhetetlen értékű, Inhumanné tevő kövek.
Nem a hatóságok, nem a S.H.I.E.L.D., főleg nem a HYDRA, és egészen biztosan nem orosz embercsempész, arab drogbáró vagy ecuadori fegyverkereskedő kezekbe.
A nő kiszállt a kocsiból. Eleanor ekkor húzta le saját sisakját barnás szpke hajáról és mosolyogva nézett hol Edwardra, hol Evelynre. A hercegnő meg sem vált volna két megmentőjétől. Megfordult és szőrmebundáját leejtve vállairól és visszadobva a kocsiba kesztyűi mellé, egy egyszerű, de elegáns posztókabátot húzott fel. A másik két mutáns, Evelyn bizalmasai már elindultak a fogadó felé. Edward felnézett a kellemes melegséggel villogó cégérre és elmosolyodott, ahogy megütötték a felirat szerint Mary's Inn-nek elnevezett fogadóból a country-zene hangjai.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Kedd. Jan. 17, 2017 2:50 pm


Crystalia egy kimért mozdulattal simította ki a vékony szálú, rézvörös tincseket az arcából és a füle mögé tűrte őket.  Hosszúkás arcán a vidámság legapróbb jele sem volt felfedezhető, zöld íriszei keményen, hidegen csillogtak és meredten nézte az asztal lapját. A világosbarna, régi bútordarab lapján halvány repedések futottak végig, amiken a nő egyenként vezette végig tekintetét.
- És egyáltalán hogyan szereztek tudomást a kristályokról?- Szűrte fogai között a szavakat. Halántéka tompán sajgott, így ujjaival végigsimított rajta és gyenge, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte. Nem erre számított, amikor két hónapra visszatért Attilan holdbéli városába. Hosszú időre volt szüksége, hogy legyűrjék a kitörni készülő háborút és elvarrják a szálakat, amik újabb felkeléshez vezettek volna. S be kell látnia, ő maga sem volt biztos abban, jó irányba haladnak-e. Hogy az Inhumanek köthetnek-e békét a kreevel? Arcizmai rándulása egyetlen másodperc alatt elárulták véleményét.
- Ahogyan tudom, valami brit hercegnő akarja őket megszerezni.- A közel két méter magas, súlyos izomkötegekkel rendelkező férfi jobbnak látta nem megválaszolni a kérdést. A Crystalia arcán végigfolyó feszültség meggyőzte róla, hogy nem jó ötlet tovább hergelni a kimerült, ideges nőt és felsóhajtott. Caleb ruganyos léptekkel sietett a Mary’s Inn pultjához, hogy két tripla scotchot kérjen tisztán. Amíg pedig várakozott, a hosszú, vörös hajú nő a mosdó felé vette az irányt, kezében a neszesszerrel, amiben ott lapultak a fémes, enyhén derengő fényt árasztó tabletták.

- Semmi esetre sem. Caleb… Ki van zárva, hogy rábízzam a SHIELDre, valami gyermeteg maffiaszervezetre vagy egy elkényeztetett, hős-komplexusos hercegnőcskére azokat a kristályokat. Minden egyes darab… fegyver. Láttad már, mire képes egyetlen terrigen kristály egy emberrel?- A dallamos, csengő hangba felháborodás és elszörnyedés vegyült, majd a hófehér bőrű nő megragadta a poharat és méreteset kortyolt belőle. Valamikor ekkor nyílt az ajtó és lépett be rajta egy díszesebb társaság, élükön az egyetlen férfival, akit megismert.
Zöld íriszei megállapodtak a hosszú, dús fürtökön, majd továbbsiklott a többi tagra. Fejét enyhén oldalra döntötte és a fekete bőrkabát elnyílt, ahogyan előre dőlt és az asztalra könyökölt, szabaddá téve az alatta húzódó ruhaneműt. A helyiségbe áramló hűvös, esti levegő meglibbentette selyem-finomságú haját és a vele szemben ülő férfi hátradőlve, fejét az érkezőkk felé fordította- figyelmét a nőnemű egyedek kötötték le jobban, akiknél el is időzött valamelyest.
- Hyperion… Nos, az nem lehet véletlen, ha ő is itt van. - Crystalia rápillantott a pohárra és ujjaival körözni kezdett a száján, majd beleivott, eltüntetve a folyadék bő felét. Élénken emlékezett az első találkozásukra és az azt követő eseményekre. A férfi pontosan azzal a kisugárzással rendelkezett, amit kedvelt a férfiakban és nem bánta meg a hirtelen jött kalandot- annak ellenére sem, hogy fölöttébb különös szájízzel távozott a kunyhóból, miután pár pillanat alatt magára kapkodta ruháit. Mintha valami ősi dinamika indult volna akkor be- fejét megrázva visszaterelte gondolatait a megfelelő irányba.
A country-zene kellemes ritmusa feljebb tornászta volna kedvét, ha nem az összekötőre vártak volna, aki néhány fontosabb információ birtokában volt. S amint megérkezett a férfi, a karcsú lány felállt és gyors, mégsem kapkodó módon célozta meg a bárpultot, magára hagyva őt Calebbel. Ő maga más módszerhez nyúlt volna- a puhatolózást megtartotta diplomáciai ügyek intézésére, jelen esetben sietett.
- Egy double scotchot kérnék, köszönöm.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Szer. Jan. 18, 2017 2:16 pm

Zene
Hyperion kinyitotta a bár ajtaját. Vidám country-zene hallatszott fel a hangszórókból, miközben a lejátszási lista számot váltott. A pultos lány unottan rágózva nyomogatta a telefonját, és egy cicás videóra akadva szélesen elvigyorodott.
Evelyn halkan megköszönte a férfinek, hogy előre engedte és belépett a bárba. A két másik mutáns kinn maradt, Eleanor pedig vigyorogva lépett szintén be Evelyn után, játékos mosollyal az arcán és megpaskolva Edward állkapcsát.
A férfi csak összevont szemöldökkel nézett vissza. Kinézett még egyszer a sötétségbe.
- Tiszta.
- Tiszta. - válaszolta Eleanor, aki körbepillantott a báron. A tagbaszakadt, nagy, izmos férfire rávigyorodott, aki a vörös hajú leányzó mellett foglalt helyet. Mindketten nyugtázták, hogy sehol ellenséges aktivitás nyoma.
Edward pedig bólintott és a pult felé fordulva megindult Evelyn után. Mivel Eleanor már körbenézett, nem volt oka kutakodni. Így nem is vette észre, hogy az a vörös hajú, enyhén a country-zenéhez öltözött lány Crystalia hercegnő.
Evelyn elérte a pultot. Az italok között bongészett a szemeivel. A pultos lány forgatta a szemét, látványosan unva, hogy le kellett tegye a telefont egy percre. Edward a mellette álló három nőre nézett.
- Brandy-jük van? - kérdezte udvarias éredklődve Evelyn. Majd a lány értetlenségére vállat vonva hozzáfűzte. - Vagy akkor egy kiváló scotch.
- Öhm, van bourbonünk, ma'am - válaszolta a pultus lány. Evelyn már nyitotta volna a száját, amikor Edward sóhajtott és megszólalt.
- Oké, három sört kérünk, bourbonnel.
Evelyn hosszan nézett a férfira, de nem ellenkezett. Edward pedig nem is foglalkozott a pillantással, csak ledobta a bárszék mellé súlyos, zöld, katonai táskáját és felült, a pultra könyökölve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Szer. Jan. 18, 2017 7:54 pm

Crystalia vékony ujjaival feszülten dobolt a pulton és időről időre az órára pillantott. Öntudatán kívül követték kecses, fehér, hosszú körmű ujjai a ritmust és megköszörülte a torkát. A Földön elhelyezett ősi templomoknak megvolt az a sajátossága, hogy nem szívlelték, ha nem Inhuman kívánt bejutni. A lány nem egyszer hallott már történeteket arról, hogy más városokban lévő templomokba hogyan próbáltak bejutni és terjedt el az évek leforgása alatt az őslakosok között, hogy szellemek és démonok lakják az építményeket, akik megőrjítik a betévedőket.
- Jesus… Seriously? Fuck, now?- A vékony, csengő hang elmélyült a belé ivódó feszültségtől. Mintha folyékony tűz olvadt volna a hanghullámokba, miközben felállt a székről és vállával súrolta a mellette ülő férfit, akire egy pillantást sem vetve szólalt meg halkan.
- Bocsánat... Elnézést.- Sóhajtott megadóan és türelmetlen, kimért mozdulattal nyúlt a pulton álló szalvétatartó felé és tépett ki belőle néhány darabot, hogy leitassa a folyadékot a fekete bőrről. Az értetlen ittas tovább próbálta magára vonni a lány figyelmét, ainek annyi végeredménye lett, hogy a kristálytiszta, smaragdszín pillantás hűvösen meredt rá.
- Go and fuck yourself.- Talán a zene és az alkoholos mámor keverékének volt köszönhető, hogy a férfi kezében tartott sör táncolás közben ráömlött, vagy így próbált ismerkedni- a lánynak fogalma sem volt róla és nem is érdekelte a válasz. Mélyet sóhajtott és hatalmas, zöld szemeit visszafordította a pohara felé. Az ereiben keringő karmazsin folyadék szinte lángot vetett az indulattól, ami a fiatal nőben növekedett. Az energia akaratlanul is mozgásba lendült körülötte, engedve a nő izzó akaratának és halványan fodrozódni kezdett a teremben. Elsötétült pillantását az érthetetlenül magyarázó férfira vetette, majd poharát felemelve kiitta az utolsó korty scotchot is.
Ránézett a közelében üldögélő Hyperionra és némán tanulmányozta az erőteljes arcélet, a vastag ajkakat és a kócos, félhosszú fürtöket, amik belógtak a sötét, vészjósló és mély tekintet elé. A férfi gondolataiba merülve ült és fogyasztotta a sört a bourbönnel.
- Crys.- Caleb odalépett mellé és halkan szólította nevén, mire a karcsú nő merev vállai összerezzentek, majd hosszúkás arcát a rövid hajú testőr felé fordította vöröslő ajkaira kiülő mosollyal.
- Megszerezted?- Dőlt hátra és dobta a pultra a poharat, mire a pultos lány felháborodottan szólalt meg, de a lány nem foglalkozott a mondandójával. - Remek. Akkor indulhatunk is, nem?- Szobormetszésű arcán boldog mosoly terült szét és felállt a széktől, levéve magáról a kabátot és futó pillantást vetett a mélyebben dekoltált felsőrészre- azt szerencsére nem áztatta el az ital és az inhuman nő felsóhajtott. Szó nélkül lépett el a Hyperion körül álldogáló két nőtől és az ajtó felé haladva még hátrapillantott a tömegre, majd becsukta maguk mögött az ajtót.


Körübelül egy órás autóút után a fiatal nő kiszállt az autóból és karjait a magasba nyújtotta, egymásba kulcsolva nyújtózott egy nagyot. Csontjai halkan ropogtak, ahogyan megfeszítette izmait és halkan köhögött egyet. Ezúttal később- jóval később vette be a kapszulát, mint szüksége lett volna, de az események viharában képtelen volt időt szakítani eddig rá. Tüdejében lüktetett a fájdalom, szemöldökeit összevonta és vett egy mély levegőt. Az esti, hűvös levegőben terjengett a vadon illata és a távolban a város távoli fényeinek ellenére is kirajzolódtak a templom körvonalai. A lány kinyújtotta jobb karját és ujjait, majd egész tenyerét és karját bevonta a narancsszín, forró lángok hada.
- Azt hiszem, mehetünk. - A lángok a magasba nyúltak és a lányból vibráló megfoghatatlan energia kedélyesen rezgett végig az őket körülvevő tisztáson. Caleb ujjai között ott lapult az aranyszín, megviselt, antik kulcs ahogyan a lány mellé lépett, felé magasodva. Lépteik halkan visszhangoztak, ahogyan a bejárat felé nyomultak…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Feb. 09, 2017 3:53 pm

Edward ült a pultnál és sóhajtott. Előhúzta a telefonját. Négy olvasatlan üzenet, feladó ki más: Alice. Orrán keresztül hosszan és mélyen vette be a levegőt. Letette a telefont a pultra, ahol a fán zúgva zizegett még egyszer, majd még egyszer.
Befejezte a scotch-ot, visszatette a poharat a lakkozott fára.
- Okés, a hely jónak tűnik - tűnt fel mellette, fáradt de még mindig életteli hangon beszélve, Eleanor. - Most meg fog felelni. Segítenél a srácoknak behozni a cuccokat?
Edward összeráncolta a homlokát és nyúzott arcán ugrott egyet a rágóizom.
- Van két tökéletesen működőképes kezed, Eleanor.
- Ne már. Hát hova tűnt a lovagiasság?
- Teljesen velem egyenrangú, felnőtt nő vagy. Nem vagy a kishúgom. Az már van kettő. Nem vagyok se a bátyád, se a pasid.
Közben felvette a telefont a pultról, mert az a lány, aki viszont tényleg a kishúga volt, megállás nélkül zizgette a másik oldalról a készüléket.

Sziaaa nagy és csodálatos bátyám <3
Figyiiii
Szóval az van hogy én meg Jessie elmennénk bulizni de sajna picit kifogytam pénzből

Eddie ott vagy?
Eddie, épp csak egy húsz dolcsi elég lenne majd meghívatom magam Wink
Na lééégyszi

Most mérges vagy rám?


Hyperion sóhajtott és a rágóizma újra ugrott egyet. Halkan kattogott a telefon, ahogy válaszolt.
Alice, nem vagyok otthon, utazom pár napig.

Egy ideig mozgott a három pont az alkalmazásban, mutatva, hogy Alice ír. Edward közben nézte a kijelzőt, majd fél szemével figyelte csak, letette a pultra és felvette a sört.

Közben már itt vagyok nálad, az íróasztalodban találtam egy ötvenest.
Hétvégén megadom becsszó :*
Ja és nem baj ha Jessie meg Mckenzie itt alszanak nálad?
Kölcsönvettem az egyik kapucnis pulcsidat, kösziiii


Edward mérgesen horkantott fel, majdnem félrenyelte a sört.
Alice, állj csak meg - kezdte írni, de már közbevágott még egy üzenet.
Köszike, most futok, puszi :*

Alice Ashford
1 perce volt online
- váltott át az alkalmazás.

Hyperion majdnem ledobta a telefont a pultra. Felemelte a korsót és mélyeket kortyolt. Ekkor látta, hogy mellé lép még valaki, a másik oldalról.
Komolyan, melyik nő akar még tőlem valamit? Mi legyek most, hordár, testőr, falkavezér, bankautomata, lelki támasz, vagy mi???
Mérgesen fordult jobbra, és már nyitotta a száját - Ám a szőkésvörös haj keretezte arcra a legkevésbé sem számított.
Összevont szemöldökei kiengedtek, megfeszülő rágóizmai feloldottak.
- Oh. Hercegnő. - mondta csendesen, olyan hangszínnel, ami nála a morcosság és düh hiánya miatt majdnem mosolygásnak felelt meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Feb. 09, 2017 5:36 pm

Mély levegőt vett és lassan fújta ki, tűzvörös tincsei behullottak arca elé és egy finom mozdulattal simította ki őket onnan, füle mögé. Magasan ívelt szemöldökeit felvonta a férfi szavaira és szája széle enyhén megremegett, ahogyan válaszolt.
- Nem… Továbbra sem kívánok semmi ilyesmit sem tenni. Sem magával, sem mással, szóval távozzon, amíg finoman kérem.- Hangjából szinte áradt a fagyos közöny, ahogyan még hátrébb lépett, vállaival súrolva a mellette ülő férfit. Aki felé vetve egy pillantást, egészen elnémult egy másodperc erejéig. Volt már egyéjszakás kalandja, de Lorna után nem érezte úgy, amikor a szemébe nézett, hogy szégyelli magát. Vagy a hangjának hallatára nem rándult apró, remegő görcsbe a gyomra. Torkát köszörülve hajtotta össze apró, négyzet alakba a fekete bőrkabátot és a székére tette. Ezután emelte fel a fejét és fordult a férfi felé, zöld íriszei megállapodtak annak széles járomcsontján.
- Hyperion…- Kezdte halkan, majd összébb vonta szemöldökeit és feljebb emelte fejét, szinte már dacosan. - Továbbra is csupán Crystalia. - Végül megtalálta csengő hangját és az újonnan szerzett poharába kortyolt. Különös módon nem hallotta a férfi szavaiból áradni a csipkelődést- tekintetét az asztalnál ülő Caleb felé vetette, aki kezet fogott a vele szemben ülővel. A lány vonásai megfeszültek és összevont szemöldökkel vizsgálta a széles hátú inhumanon feszülő kabát belső zsebét, ami gyanúsan- és megnyugtatóan dudorodott. Szelíden mosolyogva fordult vissza a napbarnított bőrű férfihoz és belenézett a sötét szemekbe. Már szólt volna, amikor maga mögül meghallotta az inhuman testőr érces, fémes hangját és vállai összerezzentek.
- Nos… Minden jót. Vigyázz magadra- Lépett hátra és mezítelen karjait egymásba fonva lépett ki a csehó ajtaján.


Jobbját teljesen bevonta a narancsszín lángnyelvek tengere, kellemes meleget árasztva magukból. Az inhuman hercegnő íriszei halvány, rózsás fényben derengtek és rugalmas, lassú léptekkel közelítette meg a dús növényzet által benőtt ősrégi ajtót. Baljával elkezdte letépni a növényzetet és hangosan köhögött az arcába szálló portól.
- Crys, jól vagy?- Caleb robosztus alakja árnyékot vetett a templom ajtajára, ahogyan mellé lépve hátára tette a kezét. A lány nyelt egy nagyot és érezte a szájában a fémes ízt, de ennek ellenére bólintott. Túl sokat késett a tabletta bevételével-, aminek az lesz a következménye, hogy minden egyes levegővétel égeti a tüdejét. A bűzös, dohos, poros, baktériumoktól hemzsegő földi levegőt nehezen megszokta, de a mellé társuló kínzón maró fájdalmat még nem tudta hová tenni. Fejét megrázva lépett hátrébb és hagyta, hogy a férfi beillessze a kulcsot a mintázatba. A zár hangos nyekergést hallatva fordult körkörösen, míg… Egy utolsó, fémes nyikordulást hallatva az ajtó föld, por és törmelékhalmot zúdítva a két embertelenre. Caleb automatikusan mozdulva tolta hátra a vékony nő testét, sajátjáéval borulva felé, a nő jobbját felemelve pedig erőteljes széllöket tisztította ki a körülöttük kavargó poros levegőt.
- Akár be is mehetnénk… Amíg az általad emlegetett tündérkisasszonyhercegnő és fegyveres maffiahercegei ide nem érnek.- Szólalt fel elvékonyodott hangon, kissé pikírtan. Ajkait nyelve hegyével megnedvesítette és sietősen- mintha saját bátorságát keresné- belépett a sötétbe burkolózó folyosóra. Mintha csak játszadozott volna, a falakra helyezett fáklyák tetejéhez egyenként hozzáért, mire az ujjbegyeiből kiszökkenő lángnyelvek ropogva nem kaptak az éltető anyag után, fényárba borítva a pókhálós, dohos levegőjű járatot.
- Figyelj a csapdákra.- Szólalt meg fojott hangon a villámokat szóró inhuman, mire a lány felhúzta az orrát.
- Please.- És egyenesen belelépett egy mozduló kőbe, mire magával rántották a földre, megmentve attól, hogy felsőtestébe a szemközti falból kilövellő nyilak belefúródjanak. - Khm… Rendben.- Fejét kissé leszegve indult előre…

Hogy néhány lépés után megtorpanjon. Fülét kintről érkező lövöldözés hangjai ütötték meg és hangos kiáltások, amik közül egy kifejezetten ismerős volt.

Merem remélni, hogy nem löveted szét a fejedet, Hyperion.

Fejét hátrafordította és gyorsabb léptekkel indult meg előre, majd a falon lévő tartóba helyezte a férfi kezében tartott fáklyát.
- Gyere közelebb és karold át a vállamat.- Szűrte fogai között és íriszei rózsaszín fénybe borultak, ahogyan talpaik elemelkedtek a földről és a fehéres légbuborék körbeölelte őket, majd megindult az előttük két méterre lévő félig beomlott járat felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Hétf. Feb. 13, 2017 1:45 pm

Crystalia harciasan kérte ki magának a megszólítást és Edward most már tényleg megeresztett egy fáradt félmosolyt. Csak megemelte a poharát és bólintott, amikor a lány elköszönt. Válla felett sandítva utána pillantott a távozó Inhuman hercegnőnek. A vörös lángözönként selymesen hullámzó haj követte hasonlóan tűzről pattant gazdáját, a karcsú csípő és a hosszú, formás lábak nem kerülték el a férfi figyelmét...
Az emlékkép arról a bizonyos éjszakáról a faházban Long Islanden egy elégedett arckifejezéssé egészítette ki a félmosolyt. Aztán Edward felemelte a söröskorsót és befejezte az italt.

A felzúgó motorok hangja a country-zenén keresztül is megütötte a fülét. Fejét oldalra kapva nézett ki a bár nagy üvegablakain. Látta a lesötétített ablaküvegű autókat és a motorosokat fordulni a parkolóban.
Igen, azt hiszem, mindannyian ugyanazért vagyunk itt.
A férfi ajkai megfeszültek.
Arra a gondolatra, hogy egy harcias Inhuman hercegnő és egy hasonlóan harcias brit hercegnő közt kell majd tűzvonalban álljon a kövek miatt, nem gondolt valami rózsás bizalommal.
Arra azonban, hogy bármelyik nő a kettő közül szervezett bűnbandák kereszttüzébe kerüljön, még kevésbé akart lehetőséget adni. Hyperion benyúlt mellényzsebébe és egy gyűrött papírpénzt csapott le a pultra, oda sem figyelve, hogy mennyi pénzt hagy ott. Gyorsan hajolt le táskájáért és átvetette a vállán.
Akkor lökte el magát a bárszéktől, amikor Eleanor újra megjelent mellette, egy bőröndöt cipelve két kézzel.
- Mondanám, hogy segíts a lépcsőn, de szerintem... - kezdte volna kötöszködően a lány, de Edward oda sem figyelve ragadta meg a felkarját és húzta magával.
- Mi... Edward, várj, mit csinálsz...
- Nincs időnk - mondta gyorsan és halkan, megfeszített arcizmokkal a férfi. - Konkurenciánk van. Fogd őfelségét és a srácokat. Indulunk. Most.

Az erdő sötéten kapaszkodott fel a hegy oldalán. Keskeny út vezetett át a sziles-fenyves rengetegen és a motoros őr sisakján felhúzott szemellenzővel ücsörgött gépe nyergében, cigarettázva a sötétben, egykedvűen figyelve az utat. A feladata az volt, hogy Igor bandájának közelébe se engedjen senkit, aki szintén a barlangtemplom felé tartana. A közelgő autó lámpafényeit látva halkan oroszul káromkodva dobta el a csikket és lecsapta szemellenzőjét. Már indította is be a motort, emelve az oldalán lógó gépkarabélyt...
Nagy robosztus árnyék suhant az út mentén két oldalt meredeken leereszkedő töltésről, a fák közül és halk nyögés kísérte, amikor a motorosba csapódott. Egy vibránium kard pengéje zengett hosszan az éjszakában, vércseppek hullottak és már rég az úton gurult végig a haldokló férfi, amikor nyakából, mellkasából ömleni kezdett a sötét patak.
Eleanor csak finoman tért ki a kormánnyal és a kocsi kerekei alatt két lágyabb zöttyenés volt a test.
Edward bólintott, most már a motor nyergében és felpörgette a gázkart, majd a felbőgő motor megfordult a teste körül, mielőtt felugrott rá és teljes gázra kapcsolva száguldott fel az emelkedőn.

- Szergej, Szása, kettesével vigyétek be az embereket, élve akarom azt a vörös szukát, Karkarov, ti maradjatok hátul és... göeh...
Igor, a vlagyivosztoki orosz kartell amerikai szárnyának vezetője, elkerekedett szemekkel nézett maga elé.
A tarkójába fúródott kard pengéje ajkai között futott ki a száján.
A felvillanó gépkarabélyok torkolattüze közepette egy vállas, sötét árnyék száguldott át a meglepett férfiak között bőgő motorral, szempillantás alatt, menet közben tépve ki a megroggyanú térdű Igor fejéből a kardot. Ívben suhant a kard és két test zuhant el vergődő kezeik között ropogó gépfegyverekkel. Társaik hangosan üvöltve fordították a motorosra a fegyvereket...
Egy roppant, medvénél is nagyobb méretű tigris, torkából robajló morgással vetődött közéjük. Mancsai alatt csontok roppantak, koponyák törtek be...

Hyperion jobbjában karddal, baljában elemlámpával lépte át a barlang küszöbét. Dohos szagú, porral keveredő levegő csapta meg az orrát, ahogy körbenézett, a részben beomlott járatban a törmelék körül még mindig porfelhők kavarogtak a megroppant sztalagmitok körül. A nagymacska árnyéka közben lépésről lépésre változott újra kecses női formává, míg Eleanor megállt a férfi mellett.
- Arra, - intett vértől sikalmlós jobbjával Edward és miközben odakint Evelyn a többi mutánsnak és Inhuamannek osztotta a feladatokat, ketten megindultak a távolban a levegőbe emelkedő, vörös hajú lány irányába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Kedd. Feb. 14, 2017 12:09 pm


Tekintete fénylett az erőtől, amivel akarata szerint rendezte újra az őket körülvevő részecskéket, elferdítve a természet általános rendjét. Két karját maga elé emelve tartotta félmagasan, mellei magasságában és a fehéren fénylő, tömör levegőből álló buborék lassan emelkedett meg. Mélyet szippantott a tiszta, általa megszűrt levegőből és a tüdejét eltöltő, hasogató fájdalom hangyányit enyhülni látszott. Vetett egy oldalpillantást a mellette álló, vállát átkaroló férfira, akinek kék tekintete apránként járta be a buborékot, már-már hitetlenkedve, tényeket megtagadón.
Talán ő is így reagált volna, ha az emberek között nőtt volna fel és csak az után találkozott volna különleges képességgel, hogy átesett a terrigenezisen a SHIElD által visszavont halkapszulák miatt. Amíg lefelé ereszkedtek a járatban, a lány szemöldökeit összevonva idézte fel magában a gubóban töltött órákat. Magányos, sötét és… üres érzés volt. Miután pedig kiszabadult belőle, mintha élesebben látta volna az őt körülvevő világot, szinte látta az anyagokká álló részecskéket és az illatokat akár ezerfelé is bonthatta volna… Leírhatatlan érzés volt, amikor legelőször tudatosodott benne, szinte mindent érez maga körül. Torkát enyhén megköszörülve mozdított jobbján, mire a buborék megállt.
- Látsz bármit is odalent?- Hangja kissé visszafojtott volt, a robusztus inhmunare pillantott, ezután vissza a mélybe. Nem tudta volna megmondani, kell-e még haladniuk, vagy van-e valahol elágazás. - Akkor csupán ez marad…- Mormogta és baljának ujjai közül apró szikrák pattantak, lángnyelvek szökkentek, amik egy közepes nagyságú tűzgömbbé formálódtak és előttük lebegve borította tompa fénybe a járatot. Caleb hátrébb húzódott tőle, de nem engedte el a lány vállát és egy tartózkodó tekintet kíséretében hümmögött egyet.
- Emlékeztess, hogy ne akarjalak felbosszantani a kelleténél jobban. - Fűzte hozzá végül vigyorogva, mire futó mosoly illant át a lány ovális arcán. Néhány centiméter választotta el lábaikat a talajtól, s miután megszüntette a buborékot, orrát ráncolva szimatolt bele a dohos levegőbe.
- Holy shit…- A közeledő hangokra fejét felemelte, de csupán az akna tetejénél pislákoló fényt vette ki. Megérintette a férfi vállát és mutatta az irányt, majd lépteiket szaporázva nyomultak előre a tágas folyosón, aminek falain idegen írás díszelgett. Ismerős volt a lány számára, a védelem, amivel ellátták a templomot. A Földön még nem lépett be kree templomba, de Attilanról felismerte a motívumokat. Alsó ajkába harapva fordult hátra és megfeszültek arcizmai- ha egyszerű ember lép be, akiben nincs kree DNS… Tudatát elborítja az őrület és társai ellen fordul. Erőltetve fújta ki a levegőt és arra összpontosított, hogy így kevesebb ellennel kell szembenézniük, amikor majd távoznak a kövekkel.
- Nézd… Ott vannak.- A drabális embertelen félrehúzta őt és betolta a vékony, falba vájt ajtóba. A nő előtt lebegő tűzgömb lassan süllyedt le és emelkedett föl, ahogyan az oltárt megkerülve a sarokban álló, gyönyörű mintázatú ládához sietett. Ujjait végigfuttatta a tároló szélein és figyelte a halvány, aranyfényű derengést, ami áradt a felizzó jelekből. Végtelenül óvatosan nyitotta fel a fedelet, és vetett egy hosszú, gyönyörködő pillantást a kéken ragyogó kövekre. Egyet kivéve ujjai között forgatta és óvatos szeretettel helyezte vissza társai mellé. Háta mögül fémes kattanás zendült fel és Caleb leemelte a hátán függő fegyvert, majd csövét a bejárat felé irányította. Crystalia felegyenesedve lépett a láda elé és csöndben várta, ki fog fölbukkanni… És nem lepődött meg.
Egy fiatalos nő lépett be Hyperion után. A szőke férfi közelebb húzódott hozzá és nem engedte le a fegyver csövét, csupán egy hosszú pillantást vetett rá.
- Nos… Ahogy látom, nem csupán az inhuman királyi család tart igényt a kövekre.- Hangja száraz volt és egy sötét pillantást vetett a frissen érkezettekre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Szomb. Feb. 18, 2017 2:21 pm

Eleanor, tigris formájában, és Edward végignézték a lány leereszkedését. A férfi lassan engedte ki a levegőt és összeráncolta a homlokát. A nő érdeklődve nézte tovább, ami történik, Hyperionra nézett, majd újra Crystalia-ék felé.
- Mrrrr roarrr - morogta a tigris kérdően.
- Igen. Lemegyünk oda. Nem. Én sem tudom, mi történik - válaszolta röviden és tömören Edward. Majd elindult.
Hallotta maga mögött a hatalmas, puha mancsok könnyed lépéseit, mintha hópelyhek esnének a frissen fehérré vált mezőre. Edward az aknához ért és leeresztette kardot tartó jobbját. Véres balkezét megrázta egy kicsit, hogy a cseppeket leröpítse róla, majd övébe nyúlt a háta mögött, előhúzva a kábelt, ami hátul övtartójára volt akasztva. Egy klikkelő hanggal kinyílt a horgonyos acélfej és a kövek közé ékelte, majd újra a háta mögé nyúlt és kihúzott kettőt az ott tartott kis rudakból. Ujjai között egyszerre törte el őket.
Sistergő hangon élénk vörös, kémiai láng pattogott csóvában mind a két rúdból. Az akna nyílása fölé emelte őket majd elengedte. A két fáklya halkan bezuhant.
Megkapaszkodott a kábelben és leereszkedett.
A komoly arcú Crystalia és mellette, nagydarab, fegyver csövét az ő feje felé tartó férfi várta odalent. A rudak sistergő lángjai halvány vöröses fénybe borították a termet.
Hyperion bólintott és a lányra nézett, nyugodt arccal.
- Nem, nem csak titeket érdekel, hercegnő.
A tigris puha dobbanással érkezett mögé. Rögtön végignézett a másik oldalon és a fegyver láttán ajkai megremegtek és lassanhátrahúzódtak. Embertelen, természetfeletti méretével hátának marja Hyperion lapockáiig ért. Lusta, könnyed mozdulatokkal, agyarait továbbra is vicsorítva kerülte meg a férfit bal oldalt, fegyvertelen felén és felszegezett fejjel, Edward karja mellett állt meg. Ő lepillantott rá. A borostyán szemek Crystalia és a fegyveres között jártak. Edward tudta, hogy Eleanor azt becsüli meg, elrugaszkodva előbb érne-e a férfihoz, minthogy az elsüthetné a fegyvert.
Őszintén... 50-50, gondolta a becslést a titán.
Felnézett újra a lányra.
- Felteszem, mindannyian tudjuk, mikről van szó?
Majd végre a férfi felé fordította a fejét. Szemöldöke enyhén bosszankodóan ráncolódott össze.
- Haver, vedd ki az arcomból azt a szart, vagy a kezeddel együtt töröm le.
Forgó, suhogó hanggal rázta le a vért a kardjáról. Sötétlő vérfoltokkal tarkított arca újra Crystalia felé fordult, miközben nedves, sötét bőrkabátján átvetett hevederű hüvelyébe csúsztatta válla fölött a vibránium kardot. A fém hosszú, dallamos csengése betöltötte a kőfalak közti teret.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Szomb. Feb. 18, 2017 3:05 pm

Rezzenéstelen arccal figyelte a férfit, aki mögé halk, finom toppanással érkezett a gigászi tigris, bundája enyhén felborzolódott, ahogyan megfeszítette izmait és hátrahúzta ajkait a gyér fényben megvillantva méretes agyarait. A nő ragyogó, zöld íriszei az állatra fókuszáltak és maga mellé engedett, ökölbe szorított kezének ujjai megfeszültek és az energia válaszolva az embertelen lányban gyülemlő feszültségre, halvány derengés kíséretében borította be őket.
Vett egy mély levegőt és fejét a fekete hajú férfi felé fordította.
- Igen. - Válaszolta szűkszavúan és fejét a láda felé fordította, majd egy aprót lépve teljesen elé került. Abban biztos volt, hogy csupán a holttestén keresztül viheti el más a kristályokat. - Gondolom, egyikünk sem szándékozik lemondani róla könnyedén.- Tekintete körbejárta a termet, valami fegyvernek használható eszközt kutatva majd felsóhajtott. Talán magával kellett volna hoznia az ikerkardot. Naiv, meglehet ostoba módon abban a hitben élt, hogy nem kell a Földre hoznia a pengéket, hiszen nem fog olyan helyzetbe keveredni, amiben szüksége lehet rájuk… Szemöldökét ráncolva nézett a még mindig vicsorító állatra. Ha egy földburokkal körbezárja, akkor elég ideje lesz leszerelni Hyperiont amíg Caleb kijut a kristályokkal.
Valamiért erre az eshetőségre azonban nem tudott pozitívan gondolni. Jobbját tarkójára függesztette és enyhe, körkörös nyomó mozdulatokkal próbálta oldani a görcsöt, ami a stressztől ülepedett oda.
- Nem hinném, hogy a haverod lennék. Leteszem a fegyvert, ha a tigris nem vicsorog tovább Crysre.- Caleb fejével a vörös hajú lány felé fordult, akinek vékony ujjai már felkarján nyugodtak és szelíden nyomták lefelé a fegyvert tartó kezet. A férfi borostás arcán megrándult egy izom és leengedte maga mellé a puskát. Crystalia pedig ellépett mellőle és lassú, ruganyos léptekkel sétált vissza a láda elé, tekintetét Hyperion felé vetve.
- Kivel kell beszélnem, hogy mielőbb lezárhassuk ezt?- Füle mögé simított az egyik hosszú fürtöt és kérdőn nézett a sötétbarna szemekbe- volt egy olyan sejtése, hogy a tigristől hiába várna választ.
Odafentről pedig az idő lassú múlásával léptek hangja szűrődött le, majd a kötélen ereszkedő test zaja és egy nő toppant a mutáns és Hyperion közé. Crystalia nem mozdult, csupán egy hosszú pillantással üdvözölte a frissen felbukkanót. Ahogyan leengedte keresztbe font karjait, a balján nyugvó ezüstös karperec fémes hangon kondult meg, mikor karját véletlenül hozzáütötte a falhoz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Vas. Feb. 19, 2017 8:05 pm

Hyperion nyugodt arccal nézett Crystalia szemébe. Sötét szemei kutatóan, fürkészően mélyedtek a türkiz pillantásba, az elhatározást mérlegelve, várakozóan. A lány kijelentésére nem válaszolt, csak egyetértően bólintott, miközben bal keze megtalálta a tigris arany-fekete bundáját. Érezte tenyere alatt, hogyEleonor nem-emberivé vált izmai meg-megremegnek a várakozástól, lassan pattanásig feszülve.
Összevont szemöldökkel hallgatta a férfi válaszát, és miközben a lány finoman tessékelte emberét, hogy eressze le a fegyvert, Hyperion is megpaskolta Eleonort vállmagasságban. A tigris ajkai visszaereszkedtek agyaraira, majd egyet ásított, hosszú, tüskés nyelve kilógott a hófehér fogak közül, megnyalta ajkait és hátsó lábaira ült.
Ez neki elég volt. Nem válaszolt a férfi kommentárjára sem, nem látta értelmét. Abban a pillanatban, hogy leeresztette a fegyvert, megszűnt Edwardnak létezni. A tudata monitorján ott maradt, mint kérdőjel, de Edward visszafordította figyelmét az inhuman hercegnőre.

Nem tartott soká, hgoy saját hercegnőjük beérje őket. Evelyn megkerülte két emberét és megállt Hyperion előtt. Crystalia szemébe nézett ő is és ajkai elnyíltak. A kérdésre oda sem figyelve, kérdéssel válaszolt.
- Oh. Ó! Hiszen... Felteszem, Inhumanek kell legyetek ti is... sister.. Igaz? - kérdezte csodálkozva a lányt.
Hogy a francba ismerik fel egymást ezek gyakorlatilag két másodperc után? Biztos valami a levegőben, futott végig a férfi agyán, és ekkor vette észre, hogy kaparja valami a torkát.
Mi a... - gondolta, miközben jobbjának véres ujjai a halántékát tapintották meg. Nagy gyöngyökben futott le rajta az izzadság.
- Mindenesetre, - folytatta Evelyn, most már visszanyerve hercegnői attitűdjét - Beszélhettek velem, de a köveket nem adom. A köveknek senki kezében nincs biztonsága. Sem kormány, sem magánszerv, határozottan nem a maffia és nem is karhatalmi szervek. Nem, a köveket el kell zárni a világtól, így akkor sem adhatom oda, ha ti is közülünk valók vagytok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Vas. Feb. 19, 2017 9:52 pm

Crystalia ajkai megremegtek, mialatt a nő megkerülte társait és felé lépett. Reakciójából ítélve fogalma sem volt, ki áll vele szemben... Zöld íriszeiben, a pupillákhoz közel aranysárga foltok ültek, most, a gyér fényben emelkedett tartást adva neki. Ujjai megtalálták a karperecet és a nő arca elé tartotta balját.
- Nem a nővéred vagyok, hanem a hercegnőd. Az inhuman királyi család tagjaként az a feladatom, hogy megakadályozzam a kristályok illetéktelen kezekbe való kerülését.- Hangja hideg volt és tárgyilagos, tipikusan az a hang, amit a trónteremben állva használt. Rezzenéstelen arccal hallgatta a nő mondanivalóját és szemöldökei enyhén megemelkedtek. Mielőtt válaszolt volna, nyelve hegyével megnedvesítette kiszáradó ajkait.
- Nem adod?- Előrébb lépett és ujjaival maga mögé mutatott. - Ezeket a köveket én találtam meg és ha valaki jogot formálhat a birtoklásukra, az szintén én vagyok. A helyük Attilanon van, elzárva az emberek és mutánsok, vagy hőskomplexusos lelkek, kartellek és különféle kormányok, a HYDRA vagy A SHIELD  elől. Minden olyan szem elől, aki fegyvernek használhatná őket. A köveknek az emberteleneknél van a helyük.- Hangja leginkább a téli éjen süvöltő szélhez volt hasonlatos, ahogyan az indulat apró szálai átszőtték a mondandóját akaratlanul is. Állát megemelve fúrta tekintetét a nőébe.
Egyszerű dolgokról volt szó. A nő fellépése eleve ellehetetlenítette, hogy máshogyan közelítse meg a problémát. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, tüdejében szúró, égető fájdalom pulzált, torkát kaparta a dohos, gombáltól és baktériumoktól nyüzsgő levegő. Egy rezignált pillantást vetett Calebre, aki a másik három alak rezdüléseit figyelte.
A lány magában latolgatta az erőviszonyokat. Kettőjük közül ő volt az erősebb és bár a skót férfi harci tapasztalatai, képességei és ereje sem elhanyagolható, sejtette, hogy nem lesz egyszerű a másik hármat legyűrni távozásuk előtt. Már, ha ind a ketten távozni fognak innen. A barlang falain szelíden hullámzott és fodrozódott, folyt az energia, végig borzolva a marcona testőr bőrét és lágyan ölelve körbe a karcsú, sudár alakot, szemnek láthatatlan pajzsot formálva a test köré. Nem állt szándekában támadni, a nő szavai azonban világosak voltak. Amennyiben nem gondolja meg magát, itt vér fog folyni. Fejét Hyperion felé fordította és az erőteljes vonású arcot tanulmányozta. Nyelt egyet és a tigrisre pillantott, érdeklődve. Először látott ilyen képességet. Többnyire, a testet érintő változások véglegesek az emberteleneknél, nem ugrálhatnak két állapot között. Izmait megfeszítette és nyugalmat erőltetett magára. Meg kellene találnia azt a lépést, ami minél kevesebb erőszakhoz vezet.
- Csak a legutolsó esetben szállok csatába a népem tagja ellen. Ha nem bízol a szavamban és abban, hogy ki vagyok, látogass el az ősi városba. Veled tartok és megláthatod magad is, hogy az a legbiztonságosabb a terrigen kristályoknak.- Hosszú, vörös tincsei a légmozgástól meg-meglibbenve hullottak vállaira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Vas. Feb. 19, 2017 10:14 pm

Evelyn arcvonásai annyira elegánsan kemények voltak, mint egy görög szoboré. Miközben Crystalia előrébb lépett, felemelve karperecét, birtokjogot követelve a kövekre, a magas, brit karba font kézzel állt a másik előtt és rezzenéstelenül hallgatta végig a másikat.
Nem úgy Hyperion.
Abban a pillanatban, hogy az Inhuman királyi család neve előkerült, mintha a sötétség fodrozódó hullámai sisteregtek volna végig a férfi körül. A vérébe pumpálódó adrenalin pillanatról pillanatra feszítette meg jobban az izmait. A szemben álló fegyveres őket mérte fel, Crystalia-nak is egy-egy kósza pillantása talán az esélyeket latolta, de ha Hyperionra nézett, két, éjsötét szem meredt vissza, egyenesen a türkiz pillantásba mélyedve.
A király család.
Birtoka.
Megint a hatalom, a hatalom, aminek meg kell hajoljunk.
A földönkívüli erők, akiknek irányítaniuk kell minket.
A világunkon túlról érkezettek, akiknek joga van beleszólni a dolgainkba, mert azok, akik.

És a férfi úgy érezte, maga a talaj, a talpai alatt lévő föld haragja hullámzik végig a lábain, a lábszárain.
Elég, suttogta a montanai bazalt a férfinak.
Tudom, futott be a gondolat a fekete, bozontos hajjal koronázott fejbe.

Evelyn a lehető leghidegebb és legnyugodtabb hangon válaszolt.
- Lehet, hogy hercegnő vagy, de én is az vagyok. - felelte. - A brit királyi család tagja és nem ismerem el a jogodat a kövekre, ami előrébb való lenne az enyémnél.
Végignézett a nőn, majd a férfin.
Közven Eleonor megneszelte az Edwardban növekvő feszültséget. A tigris fülei hátrahúzódtak, ahogy fejét épp csak enyhén fordította, hogy felpillanthasson társára.
Nagyon halk, nagyon mély, bizonytalan morgás hagyta el lassan a torkát. "Mit csinálsz?", kérdezte talán a tigris. Vagy hogy, "Mi a terv?"

- Hm. - folytatta Evelyn. Fejét oldalra billentette. - De talán nem is ez a lényeg.
Hosszú ujjai állkapcsát simították végig, ahogy gondolkodott. - Inhuman királyi család, azt mondod? Nem tudtam róla, hogy lenne nekünk külön királyi családunk. Azt mondom... Hm. Talán, ha mindketten megbizonyosodhatunk róla, hogy biztonságba kerülnek a kövek és...
- A kövek a Földön maradnak.
Hyperion hangja mély volt, érces, agresszív és sötéten fenyegető. Evelyn hátranézett kérdően a válla felett a férfira.
A titán pedig bal lábát oldalra csúsztatva állt meg. Jobbja lassan indult el a válla felé, miközben hátborzongatóan halkan, visszafogott erőszakkal a hangjában folytatta, megfeszülő vállai, bicepszei tónust adtak a kihívásnak.
- ... Minden egyes földi hatalom azt mondja nekem, hogy hajoljak meg előtte. És ezek ellen én lázadok. És ezek földi hatalmak.
A vibránium kard hideg, zengő, csilingelő hangon kezdett el kicsúszni a hüvelyéből.
Hyperion két szemében, elnyílt pupillái mélyén nagyon, nagyon lassan két derengő, bíbor pont kezdett körvonalazódni a feketeségben.
- ... De egy nem földi hatalomnak joga sincs beleszólni a Föld ügyeibe. Mindenki megpróbálta már, a kree-től Asgardig. Ti, Inhumanek azért jöttetek létre, mert a kree belekontárkodott a Föld dolgaiba a maga céljából. És most elég.
A kard ívben fordult meg és Hyperion megfeszülő, véres jobbjában stabil, rezzenéstelen pozícióban állt meg, keresztben a férfi előtt.
- Ennek vége. Ami a Földön van, az a Földön marad. Az a Földé. A miénk.
Hangjai az utolsó mondatnál egyre erősebben zengtek. A tigris a válla mellett, érezve a megfeszülő légkört, újra elkezdte hátrahúzni ajkait az agyarairól, és most már ő is sziklává merevedő izmokkal, vicsorogva nézett a szembenállókra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Hétf. Feb. 20, 2017 2:54 pm

Szemöldökei ha lehet, még följebb húzódtak a nő szavait hallva. Gyomrában forrongó indulat áradt szét, megkavarva a tartalmát és a lány összepréselte ajkait, hogy ne hányja el magát. Bizonyítani... Hogy valóban inhuman hercegnő? Az effajta tiszteletlenségnek meglenne a maga büntetése a városban. Ujjai ökölbe szorultak, hogy ujjpercei kifehéredve rajzolódtak ki a tejszín bőrön.
- Talán tanulmányoznod kellene a saját néped történelmét. Nem szükséges elismernem, hogy jogod van itt bármihez is... Ennyi erővel akárki besétálhatna ide és követelhetné a kristályokat. Megértem a bizalmatlanságot, ha elfogadod az előbbi ajánlatot, magad is meggyőződhetsz a szavahihetőségemről. - Ajkai diplomatikus mosolyra húzódtak, mialatt tovább sűrítette teste körül a levegőt, pajzzsá formálva azt.
Zöld szemei átsiklottak a fegyveréért nyúló férfira és csöndesen hallgatta mondandóját. Mozdulataira reagálva Caleb felemelte a fegyvert és fejét a lány felé fordította. Crystalia érezte a fenyegetést, ami a férfi szavaiból áradt és egy árnyalatnyi nehezteléssel pillantott felé.
- Pontosan tudom, milyen célból jöttek létre az embertelenek. Te nem tartozol engedelmességgel, de azt nem várhatod el tőlem, hogy itt hagyjam a kezetekben a kristályokat. Nem kockáztathatom meg, hogy olyan kezére jusson, aki ártani akar. Láttad, hogy egyetlen darab mire képes egy olyannal, akinek a DNSe más, mint a miénk? - Fejét felszegve állt és a férfi elé lépett, futólag ránézve a tigrisre. Érezte a föld és levegő minden apró molekuláját, ami körbe ölelte  őket, ahogyan Hyperion kisugárzásának megváltozása sem maradt észrevétlen előtte.
- Lenézheted a népemet és irritálhat a létezésünk. Bosszanthat azt is, hogy a szabályainkat követve akarok eljárni. - A növekvő feszültség mellet egy cseppnyi másik érzelem, talán... Csalódottság szivárgott a tiszta, dallamos, visszafogott női hangba. - De tévedsz, ha azt hiszed, nincs jogom ebbe beleszólni. Ezek a kövek Attilanhoz taroznak. - Utolsó szavai egyenként koppantak a terem kőpadlójának alján, nehézkes hangulatot hagyva maguk után.
Ha lett volna ideje, elmondta volna, hogy miért kellett régen a várost kiszakítani a Földből. Hogy miért kellett az Atlanti óceánból eljönniük. Mesélhetett volna a békéről, amit az a húszezer inhuman kiharcolt magának. De belepillantva a mélyen parázsló, barna szemekbe ráébredt, hogy nem mondatai nem találnának megértésre. A hercegnőnél talán igen. De nem a kardját előhúzott, bíborvörösen pislákoló tekintetű harcosnál. Halkan sóhajtva lépett hátrébb, lélekben készülve a védekezésre.
- Azt kell szem előtt tartanom, hogy minél kevesebb ártatlan kerüljön veszélybe ezek miatt. Legyen az bármilyen fajú. Mind azt tesszük, amit tennünk kell, igaz?- Mély levegőt vett és íriszei felragyogtak, szembogara halvány fényt árasztva színeződött át rózsaszínre és enyhe derengést árasztott. A lány ujjaiban érezte az energia vékony szálait, fejét a férfi felé fordította. Vállai kissé megesettek voltak, ahogyan tekintete végigfutott a férfi magas alakján. Ha nem engedte volna magához egyszer közel, a szavai nem maradtak volna fájó tüskeként a mellkasában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Kedd. Feb. 21, 2017 8:21 pm

Evelyn csak összepréselt ajkakkal hallgatta a lányt, nem vesztette el a hidegvérét a haragos szavakra. Finom metszésű arca gondolkodóba váltott, és már hajlott is a megegyezésre, amikor visszafojtott, sistergő dühtől áthatott hangon Hyperion megszólalt.

A férfi látta, hogy amint beszélni kezd, megváltozik az atmoszféra a levegőben. Érezte Crystalia minden tagjából áramolni az energiát, mintha fordulna a szél viharra a tenger felett, ám az ő ízületei, bőre, csontjai ugyanolyan haraggal morajlottak fel - A hegyek, a fenyvesek, a sziklák válaszoltak a tengerre.
- Hogyne. - szólalt meg most először halk hangon Edward. - Hogyne. Mindig van egy nagyobb jó. Mindig van egy királyi család, vagy egy szervezet, vagy egy kormány. Mindig van valaki, aki megmondja neked, miért hajolj meg előtte. Miért tud többet, és van több joga arra, ami a tiéd.
A növekvő indulattól egyre hangosabbá és hangosabbá váltak a szavak.
Orrlyukai kitágultak a dühtől, a bíbor derengés pedig lassan fényekké vált a szemeiben.
- Nem, nem nézem le a néped. Nem nézem le az Inhumaneket. Érdekes hogy tiszteletben, vagy lenézésben gondolkodsz.
Fejét felszegte és lassn engedte ki a levegőt.
- A hatalmadat és a tulajdonjogodat nem ismerem el. Vagy bármilyen jogodat beleszólni a Föld ügyeibe. Ezeket a köveket a kree hagyta itt. A Földön. Földi emberek szenvedték meg a kísérleteiket. A Föld tulajdonához tartoznak.
Kardja megemelkedett.
- Ha ki akarod vinni őket ebből a templomból... Akkor először is rajtam kell átvinned őket.
Evelyn közben hátrébb és hátrébb lépett. Nem szólt. Látta, hogy egy ponton túlléptek a tárgyalás határán, és már nem volt visszaút.
Hyperion mellé ért és felfele tartott tenyereinek ujjai kinyíltak két csípője mellett.
Két, suhogva kavargó gömb kezdett el formálódni bőre felett. Két, apró viharcella. A levegő pedig szürkés körökben kezdett el a gömbök körül fodrozódni.
Eleonor torkából halk, hosszú morgás indult meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Pént. Feb. 24, 2017 8:59 pm

A haragos, erős tónusú szavak egyre emelkedettebb hangon zendültek fel az apró teremben, visszaverődve a sziklafalakról. Crystalia haja libbent a szélben, amit az akaratlanul is szabadjára engedett energiák mozgattak. Nem törődött vele. Azzal sem foglalkozott túlzottan, hogy Caleb elsötétülő tekintete a viharcellákat irányító nőre siklottak és szabad karjával derekát átfogva húzta volna hátrébb, fedezékbe. Egyszerűen ellenállt a mozdulatnak és összepréselt ajkai mellett egy izom szemmel láthatóan megfeszült, amíg végignézett a férfin, akinek orrlyukai a dühtől kitágultak.
-A tiéd?- Vékony hangja éles volt, mint egy frissen kovácsolt kard pengéje. - Miféle tulajdonjogot akarsz te ezekre formálni, vagy bármilyen másik, inhumaneknek fontos relikviára?- Vékony karjainak kezei újra ökölbe szorultak és a lány körül szinte kézzel foghatóan érzékelhetővé vált a hőmérséklet esése.
- Érdekes, hogy a létrejöttünket belekontárkodásnak nevezed. Nálad sokkal jobban tudom, mit tett a kree az emberekkel, Hyperion. Semmit sem tudsz Attilanról, a népemről, a hagyományainkról... Rólam sem. Hogy mit áldozunk fel azért, hogy megóvjuk őket. – A férfi mozduló karjára fókuszált, de nem lépett hátrébb. Az adrenalin hajtotta a vérét, ami fülében dübörögve, mellkasát feszítve követelte magának, hogy lépje át azt a vékony határvonalat végre, ami a szavak és a cselekvés között áll.

A mellette elterülő törmelékre pillantott, majd vissza a férfira… rá a brit nőre és végül a tigrisre.
Jobbjának ujjai végtelenül kecses mozdulatokat írtak le a levegőben… és ahogyan a két tenyerét összeillesztette, háta mögött, fölé magasodva egy kőből álló monstrum  vonalai kezdtek kirajzolódni.
- Így kissé kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, nem gondolod?- A hegymorajláshoz hasonlatos, ropogó hangok kíséretében mozduló létforma Caleb mellé lépett, aki továbbra is a másik háromra szegezte a fegyvert.
- Megteszi egynek ez.- Fordult a férfi és tekintetét a hercegnőébe mélyesztette, azt latolgatva, mennyire kell majd durván bánnia a nővel, ha elkezdődik az összecsapás. Személye szerint szívesebben mérte volna össze magát az idegesítő, barna hajú fiúval, de Crystalia robajló haragjából ítélve kiválasztotta magának ellenfélnek a férfit.
- … És ugyanez igaz rád is. - Ezt már halkabban mondta, de a hangerő hiánya semmit sem változtatott a szavak komolyságán. Tarkóján végiggördült egy izzadságcsöpp, mialatt megropogtatta két kezét. Ha válaszolnia kellett volna és valóban őszintén, eltekintve a büszkesége és makacssága fölött bevallotta volna, hogy nehezére esik felvenni a kesztyűt az istenek és rendszer ellen lázadó férfival szemben. Mellkasából mély sóhaj szakadt fel és míg jobbját lángok borították be, balját lassan kavargó és hömpölygő víz ölelte körbe. Hosszú, sötét és mély pillantást vetett a vörösesen parázsló szempárba... - Meg kell ölnöd, ha itt akarod őket tartani.- Volt valami, ami irritálta a férfiban és még ő maga sem volt képes rájönni, hogy mi az. Ami egyszerre vonzotta és taszította, ott lángolt a perzselő tekintet mögött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Hétf. Feb. 27, 2017 11:30 am

Edward rezzenéstelenül hallgatta végig a lányt, állkapcsa megfeszült. Nem volt már mit mondani. Nem azért érkezett, hogy győzködjön egy Inhuman hercegnőt. Ő világosan kijelentette az ultimátumát, és a nő is világosan kijelentette a sajátját. Így tiszta volt. Érthető és világos. A harc elkerülhetetlen volt, a két fél ütközőpályára került egymás felé. Edward végignézte a falból kibontakozó hegyomlásnyi alakot, és miközben a sziklák és kövek természetellenesen mozogtak fenyegetően, ő csak hagyta, hogy a düh sokszorozta sötét adrenalinhullám végigkússzon az izmain.

Strength.
A tudata irányítása alatt a bíbor folyam sötétsége izomrostjaiba fonódott és ereje abban a pillanatban kezdett el felkúszni. Érezte a kezében a másfél kezes kard tizenkét fontnyi súlyát pillekönnyűvé csökkenni, érezte a tagjaiba felhúzott rugóként töltődő nyers izomerő felhúzott nyugalmi energiáját, mint egy felhúzott acélrugónak kilövés előtt.
Reflexes
Az erő izmai mellett idegeire is átkapaszkodott. Hyperion minden tagja érzékeny szuperhálóvá váló idegrendszerére fügeszkedve készült fel emberinél gyorsabb sebességű mozdulatokra.

- Nos, az ajtó mögöttünk van. Próbálj meg átjutni rajtunk a kövekkel. - mondta kihívóan nyugodt és fenyegetően halk hangon Crystalia-nak. Bal lábát hátravetette. Még nem látta harc közben a lányt, de érezte, hogy ereje lehengerlően hatalmas kell legyen. A puszta fizikai látványa Crystalia hatalmának, ahogy körülötte fodrozódott, döbbenetes volt. Még jó, hogy a titánok alapvetően isteneket döntenek le az égből.
Mindenesetre, a férfi várta, hogy mit lép elsőnek a dühös hercegnő és fegyveresei.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 02, 2017 8:22 pm

Volt már hasonló helyzetben. Emlékezett, ahogyan a Földtől olyannyira elütő bolygó kristályos, sivatagos mezején felsorakozott egymással a két sereg és a fémes ötvözet végeredményeképpen ezüstösen, acélosan fénylő páncélba öltözött nővére előtte állva nézett végig a mögötte álló, inhumanekből és más szövetségesekből álló seregen. Ugyanúgy érezte a tagjaira kiülő, zsibbasztó és tétlen feszültséget, ahogyan elméje egyszerre válik bódulttá és feszülten figyelővé.
A vele szemben álló férfi kardját szinte rá szegezve állta el a kijárat útját, enyhén kreol bőrén a földre dobott csövekből áradó sárgás fény táncot járt és a fiatal nő mellkasa elnehezült. Pulzusa a torkában dübörgött, smaragdszín íriszeiben az általa uralt energia rózsás fényt szórva ragyogott, valahol belül mégis elveszettnek érezte magát.
Azért volt a Földön, hogy segítsen. Nem volt benne ártó szándék egyik jelen lévő iránt sem és most mégis szembe kell szállnia velük. Tekintetét az izmos, vértől csatakos karra függesztette... A szavai nem voltak elegek és még ha bizonyítékot is tett volna le a férfi orra elé... Hyperion valószínűleg leköpte volna.
- Rendben.- Crystalia hangja feltűnően halk volt és annyira gyönge, hogy az a képzet is támadhat hallgatva őt, egy gyengédebb szellő is elfújta volna szavait. A gerincén lassan felkapaszkodó, hűvös érzés csigolyáról csigolyára haladt, a lány egy másodpercig úgy érezte, a világ átfordul vele. Alsó ajkába harapva vett egy mély levegőt és az ingerültségen próbált felülemelkedni, nem akarta hagyni, hogy ösztönszerű és ismeretlen érzések zavarják meg figyelmét. Karjait félig megemelve tartotta maga mellett, jobbján a magasba nyúló lángokból két közepes gömb vált ki, amik a terem homlokzatához  vándoroltak, narancsszín fénnyel árasztva el a szűk, kör alakú vájatot. Jobbja körül lassan kialudtak a tűz nyúlványai és a lány fejét hátra fordítva pillantott a kőgólemre, ami lassan mozdult és elindult a tigris felé.

Csak óvatosan, nem ölheted meg.

Caleb a fegyvert hátára szíjazta vissza és csettintésére ujjai közül szikrák pattantak, amik villámokká álltak össze. Felvont szemöldökkel, tekintetében csupa kihívással figyelte a vonzó, kecses nőt, akinek haját a két viharcella meg-meglibbentette. Nem lépett felé, nem támadta meg, pusztán félrelépett a mozduló kőlény elől és védekező állást vett föl, kezével jelezve a nőnek, hogy támadjon. Durva metszésű arcán az aggodalom szemmel látható jelei hullámoztak végig, mikor egy rövid minutum erejéig a vörös hajú lányra nézett. Tekintetében volt valami körvonalazódás nélküli fenyegetés, miközben Hyperionra nézett...
Ezalatt Crystalia mély levegőt vett és a vízből egy darab vastag, tömör jégtüskét formált, amiket balkezébe fogott és kilőtt a férfi felé. Amíg a jégcsap-képződménnyel megpróbálta feltartóztatni a kardot, jobbjával a férfi arcát célozta meg. Tudta, hogy nem emberrel, mutánssal vagy a saját fajtájával van dolga és félelmetes erők dolgoznak a fekete hajú idegen bőre alatt, de nem akarta félelem jelét mutatni. Figyelte a parázsló tekintet, a belőlük áradó elemi erejű haragot és megborzongott.

Mi vagy te, mondd? Mi az okod arra, hogy ennyire... Gyűlöld azt, amit képviselek?

Emberinél jóval erősebb és gyorsabb volt a lány, erejét koncentrálva akarta eltalálni a férfi járomcsontját és ha ez kudarcot vallott, egy pörgőrúgással próbálta eltávolítani a közeléből. Mert valami gyermeteg módon a nőben csak most tudatosodott, mennyire közel van hozzá a karddal küzdő... Ellenség arca. Ajkai ösztönszerű mosolyra húzódtak és bal lábát felemelve megcélozta a férfi gyomrát...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Vas. Márc. 05, 2017 1:31 pm

Elmúlt a mérlegelés pillanata és a megfeszülő izmok mozdultak, a testek mozgásba álltak, kipattant a feszültség. Abban a pillanatban, hogy Crystalia nyugtázta a helyzetet, Edward már tudta, hogy érkezik a támadás. A jég, ami a puszta levegőből formálódott a lány ujjai közé, hullámokat vert a hűvös barlangi levegőben a hidegével. A mozdulat kecses volt és gyors, de Hyperion reflexei, ember felettire pörgetett fokozaton már mozdultak is, villámgyors sebességgel reagálva a támadásra, Lába félkörívben lépett hátra, hogy oldalát fordítsa Crystalia felé, a kard emelkedett és volt ideje hallgatni fülében hosszan csengve a vibránium elnyújtott zengését, amikor a fagyos jég a pengét érte. Megcsúszott a találat a kardon, de Hyperion emberfeletti erejét is meglepte a találat erőssége, a puszta kinetikus momentum, amit a rövid távon is flépített. Egy pillanatra vesztette el az uralmat a kard felett, de ezzel a póz összehangoltsága is kibillent a másodperc töredékéig... Ami elég volt, hogy a forgórúgás, ami a mellkasán érte, kongó hangon döngesse végig felsőtestét, és hátralökje, a kőfal felé.

A sziklalény, ami a falból lépett elő, talán támadott volna, de Hyperion elhanyatló teste mellett vetődve, a tigris már a levegőben volt, acélos izmai medvénél nagyobb testét lehetetlen gyorsasággal lökték a lény felé.

Evelyn fejét oldalra billentette, a vele szemező, ujjai közt szikrákat pattintó Inhumanra nézve, majd jobbját előre szegezve támadott. Az egyik viharcella ujjai közül pörögve-süvöltve röppent ki, belekapaszkodva a levegőbe, Crystalia támadása után a fagyos levegőt is magával húzva a kialakuló miniatűr orkán felé, ami söpörve pörgött tovább, neki a férfinak.

Hyperion pedig a falnak esett, majd ellökte magát. Nem terelt vagy cikázott, hosszú lábai természetfeletti erővel és sebességgel hajtották, majd a lány elé érve jobb lábát behajtva lépett előre, ívben érkezve a talajra és csúszva, az utolsó pillanatban lejjebb ereszkedve egy szinttel, könyöke ívben zúgott és teljes erővel repült neki Crystalia combjának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Hétf. Márc. 06, 2017 3:38 pm

A lány arcán feszült kifejezés olvadt szét, látva a férfi gyors mozdulatait és... Majdhogynem gyermeki örömmel mosolyodott el, látva annak hátra repülését. Nem annak örült, hogy bántalmazta Hyperiont, hanem annak a pillanatnyi, meglepődött mimikán, amikor a fémtalálkozott a jéggel és mély, döbbenéshez hasonlatos hangot hallatva megcsúszott a kard éle a vastag jégdarabon.
Crystalia lepillantott a kezében tartott, olvadó darabra és elengedte, hogy a földre hulljon. Az alkar vastagságú képződmény szinte végig repedt a férfi találatától... Aki már érkezett is felé, sebesen és elemi erővel. A combját ért találattól azonban felnyögött, hallotta a roppanást és eldőlt, hogy az utolsó pillanatban visszalökje magát térdelő helyzetbe, ahonnan tovább rúgta magát felfelé- az égető fájdalom, ami lábában fellobbant könnyeket csalt a szemébe, amiket kipislogott. Ezalatt bal karját kinyújtva vonzotta magához a szilánkokat és figyelte, ahogyan a kődarabok befedik karját majdnem teljesen vállmagasságig. Megindult Hyperion felé és fogait összeszorítva koncentrált. Sejtette, hogy a jobb horog nem fog használni és a sántikálás, amit produkált csak rontott az esélyein, de esze ágában sem volt feladni. Baljával a férfi kardot tartó kezére célzott és azokat a pontokat akarta eltalálni, amik eredményeképpen a kard kiesne a kezéből. Ezután a lány meglendítette magát és javára fordítva a helyzetet, kihasználva, hogy a férfi el akarja dobni, lábait nyaka köré fonva próbálta átfordítani és földhöz vágni ellenfelét...

Caleb mozdulatai durvák voltak és határozottak, ahogyan cikázva próbált kitérni a ciklon elől. A kezében tartott villámok cikáztak és a nő felé röppentek, a kőmonstrum robusztus erejével azon volt, hogy elkapja a felé röppenő állat mancsát és maga körül megpördítve a szemközti falnak csapja...
Ekkor több dolog is történt egyszerre.
Fémes kattanás, ereszkedés hangja zengte túl a kibontakozó küzdelem hangjait. Crystalia feltápászkodott a földről és valószínűleg törött lábon próbált megállni, ami eléggé szerencsétlenül nézhetett ki. A földről lökte fel magát, amikor szemöldökei összevonódtak, figyelve a terembe érkező fegyvereseket.
- Azt hittem, mindet elintéztétek.- Hangja kissé színtelen volt, ahogyan a hét, terembe nyomuló fegyverest fixírozta. A kőmonstrum lendült, az első fegyveres koponyáját bezúzta, aki még talán reflexből meghúzta a fegyver ravaszát, golyózáport szórva a többiekre...
A lány ösztönös reakciója látva a monstrum töltényektől szétzúzott fejét, hogy két karját felemelve lökésszerű légáramlatot indított el, meghátrálásra késztetve a maradékot, akik előtt az előbb alkotott lény eldőlt, méretes darabokra szakadva. Értetlenül pillantott körbe, nehezére esett megérteni miért érzi egyre gyengébbnek magát, amikor... Meglátta a hasfalán terjeszkedő halvány vörös foltot.
- Ez volt a kedvenc felsőm.- Mordult fel bosszúsan és a következő ember felé tartva tenyerét lángokat generált, amik körbe ölelték a testet... A termet pedig betöltötte az égő hús és halál gyomorforgató bűze. Crystalia megtántorodott, de talpon maradt. A küzdelemnek azelőtt vége lehetett, hogy elkezdődött volna. Az épület azonban remegni kezdett, por és kődarabok hullottak alá a plafonról, a félreismerhetetlen hang megütötte a fülét...
- Mikor volt idejük ezeknek bombát robbantani?- Caleb futva érkezett meg és a sérültnek tűnő hercegnő felé nyújtotta a karját és a tigrisre pillantott, végül Crystal felé fordult. Az épület falából méretes darabok estek lefelé... A lány a földre huppanva fektette el tenyereit a padlón, szemeit lehunyva és kiköpte maga mellé szájából a vért.
- Mennetek kell és vigyétek a köveket is. Biztos kezekbe kell kerülnie.- Szavait a hercegnőhöz intézte, majd a szőke férfi karját megfogva felállt. - Addig talán egyben tudom tartani az épületet, amíg kijuttok.- Kinyújtotta  két karját, tenyereiből látható lökéshullámok indultak meg a fal két oldala felé és szemeit lehunyva hangolódott rá az épület rezgésére...
- Menjetek...- Hangja kába colt, de határozott...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 09, 2017 9:07 am

Hyperion csúszott tovább és fellökte magát, combból és lábszárból. Dinamikusan rugózott tovább a mozgása, amikor a találat érkezett.
Felgyorsított idegrendszere, reflexei, érzékelték a veszélyt és reagáltak, de már másra nem maradt ideje, mint baljával hárítani.
És Crystalia, az elemeket akarata köré hajlítva, ütött, és az ütés egy tehervonat erejével érkezett. Hyperion szemei elkerekedtek, a kirobbanó fájdalom betöltötte az agyát, és szinte szürreálisan látta karját kifordulni. Könyöke roppant, ízület szakadt és fordult ki a helyéről, csont tört, és a férfi egy fájdalmas nyögéssel perdült, pozícióját vesztve és még a lendület erejétől hajtva.
A sebesség, amivel reagálni tudott, még mindig ember feletti volt. Bal lába keresztbe lépett és stabilan tartotta meg, csípője tovább vezette egy fordulattal a kinetikus erőt és egy teljes roundhouse forgórúgásba konvertálta át, ami természetellenes erővel repült, egyenesen a lány gyomra felé.

A robbanás egy pillanattal később rázta meg a barlangot és Edward kibillent, törött karjával zuhanva a padló felé...
Balját gyorsan kapta félre, jobb karja behajtva emelkedett fel, hogy fejét védje, ahogy teljes testhosszban esett rá a kövezetre. A gólemszerű lény akkor robbant, amikor vér fröccsent szét a kőfalakon, a következő fegyveres fordult...
Edward fekvő helyzetből lendített. Majdnem csak hail mary dobás volt, de a vibránium suhogó csengése csonton áttörve zengett, ahogy a férfi arcán, koponyáján átfúródva a kard a kőfalba szegeződött, lógó helyzetben tartva az ernyedt testet.
A hulló kövek ellen már sehogy nem tudott kitérni viszont.
Fuck, suhant át Edward agyán, és már magzati pózba görnyedve várta a becsapódást, amikor valami nagy, erős és vad érkezett mellé...
Agyarak mélyedtek bőrkabátjába és a szövet reccsenve engedett. Mancsok taszították meg, és mély, embertelen, torokhangú, gurgulázó hörgést hallott, forró leheletet lövelve a tarkójára. A medvénél nagyobb tigris acélos izmai mindkettejüket egy tört pillanattal korábban repítették ki, minthogy tonnás kövek csapódtak be oda, ahol Edward feküdt.

- Huh - mondta a férfi, és miközben Crystalia beszélt végignézett balján. A végtag természetellenesen fordult ki könyökből, használhatatlanul lógott, mint egy heves, izzóan égő, öt fontnyi húsdarab.
El kellett engedje a reflexeket, ha nem akart a fájdalomtól elájulni.

Mind over body.
Szinte felpörögtek körülötte az eddig lelassult másodpercek, ahogy periferiális idegrendszerét elhagyta az energia. Sötét folyamként gördült fel a gerinchúrján, hogy elméjébe szivárogjon, mély bíbor ragyogással.
Tudata átvette a teljes kontrollt szervezete felett. Egy parancs volt és megszűnt minden fájdalom. Egy második parancsra tagjai olajozott precizitással mozogva tornászták fel.
- Menjetek, Evelyn, Eleonor. Vigyétek a köveket.
Crystalia-ra nézett.
- Menjetek, most. Valakinek Csökönyös Hercegnőt is ki kell cipelnie innen, ha kiértetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 09, 2017 10:08 am

Csöndben nézett maga elé és figyelte a tigrist, ami méreteivel Lockjawra emlékeztette. Az óriási, barna szőrű, monumentális kutyára, aki állandó és hű társa volt Attilan megvívott háborúi során és csupán azért nem tartott vele a Földre, mert a lány emlékeztette rá, az emberek között mekkora feltűnést keltene különlegességével. Crystalia őszintén kötődött az állthoz, nem csupán bajtársnak tekintette, hanem családtagnak is és ölt volna érte. Újra. Zöld szemeivel követte a tigris izmainak mozdulatait, rápillantott Hyperionra és baljával ráfogott a combjára, aminek csontja mintha izzó, forró parázzsá változott volna át bőre alatt. Felszisszent, ahogy hideg ujjbegyei a forró bőrhöz értek és komoly erőfeszítésbe került, hogy talpra álljon.
- Crys nem képzelheted, hogy itt hagylak. Az a dolgom…- Kezdte el fennhangon Caleb de a lány sötét, metsző pillantásától elhallgatott.
- A dolgod az, amit én mondok neked. Túléltem ennél rosszabbat is, Medusalithnek pedig majd én tartozok elszámolással. Segíts nekik kijutni. És ez parancs.- Mormolva, szinte hörögve szórta a szavakat, fejét ezer apró szilánk tépte és szaggatta, a fájdalomtól alig látott. De amit mondott, igaz volt. Ő volt az, aki elmozgatta a várost, hogy a kree ne találja meg őket. Kellett már esélytelennek tűnő háborúban győzelemre vezetni a sereget és feküdt már skull laborban, mialatt kínozták.

Abban a pillanatban, hogy a férfi megszólalt, a lány feje felé fordult és tágra nyílt pupillákkal pillantott rá, lassan végigmérve őt. A bal karja természetellenes, rossz érzést keltő módon lógott mellette kifacsarva, megmerevedve egy olyan pózban, amitől végigfutott gerincén a hideg. Két karját továbbra is a falak felé tartotta, egyre gyorsabban bocsátva ki az átlátszó és mégis látható hullámokat. Homlokán apró izzadtságcsöppek jelentek meg és indultak el lefelé arcán, végiggördülve homlokán, a járomcsontokon és a nő érezte, rohamosan fogy az energiája.

Minden sejtje vibrált az energiától, ahogyan lehunyta a szemét. Lassú, mély levegőt vett és hosszú, hosszú ideig tartotta bent, mielőtt kifújta. Az energia, amit eddig nem engedett kirobbanni magából ereibe áramlott, vörösvértestei szinte ragyogtak ereiben, ahogyan a lány hátrahajtotta a fejét, bőre halványan derengeni kezdett, ahogyan ösztönösen vonzotta maga köré a levegő atomjait és molekuláit, minden egyes apró, remegve rezgő részecskét és rendezte át apró mozzanatonként. A pajzs, amit épített gyöngyházfényű volt és lassan szélesedett ki, centiméterről centiméterre. A leomló kődarabokat megtartva, legördítve magáról nőtt és nyúlt, közelítve Hyperion felé, körbeölelve őt magát is.
- Csökönyös?- Lélektükreit a férfiéra szegezte, miközben beszélt. - Törött karral akarsz kicipelni?- Elmosolyodott és megrázta fejét, hosszú fürtjei csapzottan, kócosan szálltak a kavargó levegőben. - Menthetted volna magadat…- Morogta félhangosan és megrogyott a térde, ami törött lábát tartotta.

Not this time.

Nem tudta megmondani, mennyi idő telt el. Az idő megnyúlt, minden másodperc óráknak tűnt és az épület remegésével már nem tudott lépést tartani…  Két karjába nyilalló fájdalom hasított és ujjai behajlottak, keze ökölbe szorult és leengedte maga mellé őket. Abban a pillanatban, a fülsiketítő robajlás felerősödött. A lány torkából fáradt nyögés szakadt fel, szemei előtt csillagok táncoltak és felemelte balját, maga elé tartva. A pajzs emelkedni kezdett, áttörve a romokon és apránként emelkedett fölfelé. Már látta a fényt, ami a beomlott alagúton át áradt, amikor szemhéjai lecsukódtak és nekidőlt a mellette álló férfinak, fejét annak mellkasára támasztva, jobbjával átkarolva a nyakát, támaszkodót keresve. Érezte a testében lángoló kínt és az ólomerejű fáradtságot, ami sötét, láthatatlan lepelként ölelte körbe, hívogatva őt a kábulat felé. Kinyitotta a szemeit és fejét felemelve nézett maga elé, szemöldökeit összevonva, keresve a kijutottakat...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 09, 2017 10:51 am

Hyperion összehúzta a szemöldökét és ingerülten engedte ki a levegőt.
- Yes me with my broken arm. Someone will have to carry you out, you idiot - mondta még türelmetlenül, majd a többiek felé fordult.
- Move your asses already.
Az oltár felé fordult, felpöccintette a kőlapot, amit jobbjával egész egyszerűen leemelt és hátratolt. A mázsás bazalt döröve csúszott a kőfalakon, majd lesiklott és dübörögve darabokra tört. Hyperion ép kezével benyúlt, nemes egyszerűséggel megragadta a köveket és Evelyn felé hajította.
- Steer clear of them, Eleonor, they're alien magic.
Majd az oltárnak támaszkodott és ránézett a nagy darab testőrre, aki védelmezően állt korábban Crys mellett.
- Go white knight and protect them. Do your white knighting thing. Shoo!

Crystalia közben erejét megfeszítve préselte ki magából az energiát, a pajzs hüvelykről hüvelykre tartotta fenn a leomló hegy súlyát. A természet vadul elszabadult ereje csapódott a természet másik elemének, és Hyperion csak csodálkozva, szemöldökét ráncolva nézte a jelenséget. Csatlakozott a nőhöz, majd amikor már a tomboló energiavihar utolsó szikrái is a végéhez közeledtek, átkarolta a csípőjét, majd felkészült, hogy megtartsa az összeomló lányt.
I don't have enough strength to maintain it all.
Sóhajtott és még egyszer utoljára irányt váltott a saját erejének.

Reflexes.
A kín újra perzselő erővel hasított a karjába, ahogy tudata elvesztette a teste feletti tökéletes kontrollt. Mellkasa emelkedni és süllyedni kezdett, pupillája tágult... A férfi teste abba az ösztönszerű pánikba váltott, mint minden emlős állat teszi veszélyhelyzetben. De idegrendszerében máris pezsgett az erő, ami izmait, inait, minden egyes idegrostját és izomkötegét úgy gyorsította fel, mint a cseppfolyós, kokainnal kevert adrenalin. És amikor a nő összeomlott, Hyperion ép karja rácsukódott a karcsú testre, majd lábai elrúgták a talajról.
- Here comes nothing - dünnyögte még és teljes erejéből futott...

A leomló kövek között még volt egy ezredmásodperce teljes erővel elrúgni magukat, majd a kavargó kőpor közepette erős ütésként csapódott a háta a füves, erdei talajba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 51
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 09, 2017 11:53 am

Egy rövid, ingerült szisszenés hagyta el a száját és csak nézett a férfira, sötéten és metszőn, amint a tárolóhoz lépve lelökte tetejét és a maroknyi követ odalökte a földi hercegnőnek. Ingerült szavaira, mait Calebhez intézett szemöldökei felemelkedtek. Egyszerre több kérdés fogalmazódott meg benne. Miért képes puszta kézzel hozzáérni a kövekhez? látta, hogy egy földivel mint művelnek a terrigen kristályok. Zöld szemeiben enyhe meglepettséggel figyelte a mozdulatot, ahogyan a férfi ép ujjai közül kiröppennek a kövek, egyenesen az értük nyúló nő kezeibe…És ami az előbbi kérdést háttérbe szorította, ki is kívánkozott belőle, miután a másik három felkapaszkodott a félig beomlott alagúton, egyik a másik után, egymást tolva-húzva.
- Yeah, I don't mind… Tudtommal a másik hercegnő embere vagy. Érte kellene kockáztatnod az életedet, nem egy belekontárkodással létrejött hercegnőért.- Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy eléggé erőteljesen beleivódott elméjébe az az egyetlen mondat, ezzel a kicsúszott megszólalással teljesen egyértelművé tette sértett büszkeségét. Nem nézett rá a férfira, nem is szólt többet, feleslegesnek lett volna energiáit haragjára pazarolni. Nem is harag… inkább körvonalazódó aggodalom volt az, ami szólt belőle. A lépés, amit megtett pontosan azért történt, hogy mindenkit biztonságban tudjon és a makacs, ellenkező természet erre ismét fittyet hányt, rövid órák leforgása alatt immár másodszor.

S miután megérezte a csípőjét átölelő kart, figyelte a férfi arcán végigfutó fájdalmat. A nyakába kapaszkodó ujjai szelíden simították végig a férfi tarkóját, már-már bocsánatkérő módon, mialatt a kifacsarodott bal végtagra pillantott. Mielőtt tudatát elnyelte volna egy pillanatra a sötétség, érezte, hogy teste elemelkedik a földről és kemény csapódást érzett, ugyanakkor maga alatt egy meleg, biztonságot adó pajzsot…

Pajzsot? De hiszen azt már leengedte.

Szemöldökét ráncolva mászott végig a hosszú folyosón, ami elvezetett az éberség állapotához. A fájdalom, ami fejében lüktetett és combjában lángolt megerősítette, hogy jó úton halad. Mély levegőt vett és egy sajátos illat töltötte be orrát, ami porral, vérrel és a fű aromájával keveredett. Halkan felnyögött és erővel nyitotta ki a szemeit, felemelte a fejét és két karján megtámaszkodva fókuszált az alatta elterülő talajra, ami maga Hyperon volt. Egy hosszú másodpercig nézte a férfi arcát, szemeit és… lehengeredett róla, majd felült.
- Élsz?- Hangja rekedt volt és tüdeje lángolt, jobbjával beletúrt ragacsos tincseibe és körbenézett. - Kell egy scotch. Vagy kettő. Egymás után. - Hanyatlott vissza hátára, a férfi mellé és hangosan, szaggatottan fújta ki a levegőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   Csüt. Márc. 09, 2017 1:26 pm

Hyperion tüdejébe beáramlott a hűvös, esti levegő. Fák leveleinek halk sistergését hallotta a langyos tavaszi szélben, kő morajlását, amibe beleremegett a hideg, nedves föld a háta alatt és elviselhetetlen, pokoli fájdalom pulzált a bal karjában.
Körülbelül teljes biztos volt benne, hogy nulla százalékban volt meghalva.
Egy karcsú, illatos, meleg test feküdt rajta, két kerek, formás mell préselődött a mellkasának és haj borult az arcába. És ez a jelenés teljesen egyértelmű dolgokat kérdezett.
- Apparently I'm alive yeah. You, too.
Valami meleg és érdes és nedves ért a füléhez és forró lehelet kócolta össze mindkettejük haját. Egy döbbenetes méretű állat halk, aggodalmasan gurgulázó morgása csengett a fülébe.
- Mrrrrrrrrrr grrrrrrrrooahhhhrrrrrrr?
Hyperion fáradtan sóhajtott.
- Yeah I'm okay you idiot, what do you think.
A lány legurult a mellkasáról, ami felszisszenésre késztette, mert minden rántásra természetellenes ívben álló, törött bal karja úgy nyilallt, mintha égő vasfogak tépkednék le a csontjait és izmait, egyenként. Gyengéden.
- Edward? - hallatszott egy női hang, meglepően közelről és egy huppanást hallott a férfi. Ekkor már kinyitotta a szemét. Eleonor még mindig tigris alakjában hajolt be a képbe egyik oldalról, Evelyn mellettük térdelve a másik oldalról.
- I'm so unbelievably relieved that you're quite alright... Considering. - pillantott a karjára a nő aggodalmasan, majd lenézett a kezében lévő kövekre.
- What, I wonder, will we make of these?
- Yeah, I'm issuing a temporary ceasefire with Her Majesty Loudmouth Know-Better - mondta fáradt hangon Hyperion. - At least until after two entire bottles of whisky. She's right in that regard at least.
A beszélgetés fonala ennél brittesebben nem is történhetett volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTéma: Re: Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)   

Vissza az elejére Go down
 
Nincs idő magyarázatra, fogd a köveket, a kokót és a gépkarabélyt és lépj a gázra (Crystalia és Edward) (Spring Oaks, Montana)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Fogd és vidd! (Ingyen tárgyak)
» -= Játéktechnikai Hírek =-
» Part 14 / 1

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Nyugati államok-
Ugrás: