FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Nubia alias Anita Katesch

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2016. Dec. 30.
TémanyitásTárgy: Nubia alias Anita Katesch   Pént. Dec. 30, 2016 7:42 pm

Név: Nubia

Alias: Anita Katesch

Avatar: Eiza Gonzales

Adatok:
Született: Egyiptomban, 1075. 01.02
Kora: 941 éves
Neme: Nő
Nemzetisége: Egyiptomi
Foglalkozása: Táncos

Karakter-alkotó pontok:
- Nyelvismeret (1 pont) Egyiptomi (anyanyelv), Olasz, Német, Angol
- Legendás tárgy (2 pont) Egy kígyó alakú aranynyakék, amely viselőjének akaratára képes átváltozni egy anakondává, vagy kobrává. A kígyó ezen változóképessége ellenére csak olyan, mint a többi átlagos állat. Megölhető, ezáltal a nyaklánc tönkre megy. Ha a nyakláncot teszik tönkre, a kígyó is megsemmisül. Ha egyszer így, vagy úgy, de a nyakék tönkre ment, hiába javítják meg, az ereje elillan.
- Különleges képesség (1 pont) Örök fiatalság (passzív)
- Különleges képesség (1 pont) Szellemek látása (passzív)

Képességek: Nem képes természetesen meghalni tehát nem öregedik és nem betegszik meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudna sérüléseket szenvedni. Ugyan úgy törnek a csontjai, képes mérgezésbe meghalni, levághatják tagjait (rosszabb esetben leszakíthatják), nem nő vissza semmije és vérzik, megég, gyógyul, mint bármelyik ember. Számára előnyt nem jelent növekvő kora, inkább csak idegesíti és lassan untatja már az élet. Látja a holtak szellemeit, de kapcsolatba lépni velük nem tud, így inkább ez is csak az idegeire megy.

Titulus: Nincs

Tudnivalók: Nubia Nebethet egyiptomi istennő és egy halandó gyermeke. Egy "jövendölés" szerint ő lehetne az alvilág következő úrnője, ám Seth (Nebethet férje) tudomást szerzett a testvére félrelépésről és a gyermekről, amelyet titkon szült meg, így megelőzve a gondokat üldözteti a lányt, hogy megölhesse. Folyamatosan menekülőben van, sokáig egy helyen sem marad meg. Igen csak negatívan áll mindenhez, amely természetfelettinek minősül és nem tartozik istenségek közé. Heves vérmérsékletű, kissé arrogáns és bizalmatlan.

Előtörténet: A nap vörösen ébredt reggel, s világította meg az egyiptomi istenek panteonját. Nebethet sietősen lépkedett a homokszínű falak között, amelyeket ékkövek és hieroglifák díszítettek. Piros selyem ruhája csak úgy lobogott utána, sötét haján attribútuma díszelgett. Kezében egy gyermek pihent, alig több egy, vagy két hónaposnál. A kislány arca sápadt, légzése gyenge. Haldoklott. Átvágva az aranyoszlopokkal díszített monumentális termen egy hatalmas, kétszárnyú ajtó felé tartott, amely közeledtére azonnal ki is nyílt, s így beléphetett társának lakrészébe. A helyiséget fáklyák világították meg, selymek lógtak a plafonról, miközben itt-ott párnákkal tarkított, földbe mélyített ülőhelyek feküdtek.
Az ajtó hangjára Sekhmet felkapta oroszlánalakú fejét és hátra pillantott az erkélyről, egyenesen az előtte megálló nőre. Világos barna szőrén megcsillant a Nap fénye, aranyszínű szemeiből bölcsesség sugárzott.
- Segíts! - Nebethet kétségbe esetten nézte a fényében sötétnek tűnő, női sziluettet, a háború és gyógyítás istennőjét. Az oroszlánnő közelebb lépett és a gyermekre pillantott.
- Ki Ő? - kérdezte a maga reszelős, de nyugodt hangján az istennő és kezét az apróság fejére tette.
- A lányom... Nubia - hangzott a halk válasz, mire a két istennő összepillantott. Sekhmet meglepett volt, Nebetheten a megbánás legkisebb jele sem mutatkozott. Férje, Seth a legkevésbé sem volt boldog, mikor rájött, hogy felesége egy halandóval hált, sőt, meg is termékenyült és titkon világra hozta a gyermeket. Átkot, merénylőket küldött a félvérre, ám anyja épp időben lépett közre.
- Meggyógyítom. Ám itt soha nem lesz biztonságban. - pillant az oroszlánnő ismét a gyermekre, amelynek arca ismét színt kapott gyógyító erejétől. Puha ajkairól nyál csordult le, ahogy nyammogott, apró kezeit ökölbe szorította, s laposan kinyitva szemeit nézett fel a díszes társaságra.
- Tudom... Kész vagyok elküldeni őt, de félek, hogy ismét rá találnak. - néz az anya karjában mozgolódó gyermekére, míg Sekhmet arrébb lép gondolkodóan.
- Ha védelmet akarsz, el kell mennünk Wadjethez. - Nebethetnek még bólintania sem volt ideje, az ajtón Seth két gyilkosa rontott be.

~~~

A busz olyan lendületesen hajtott bele a kátyúba, hogy megdobta utasait, köztük Nubiát is, akinek a feje akkorát koppant az üvegen, hogy többen oda néztek a hangra. Fájdalmas fintorral ébredt fel és fogta meg fejének azon részét, amely igen kellemetlen ismerkedésbe kezdett a jármű ablakával. Valami halk szitok is elhagyhatta száját, de ezt a közlekedés zaja igen erősen elnyomta. Ismét álmodott, és megint ugyan azt. Az elmúlt időszakban múltja úgy kergette, akár kutya a farkát. Hevesen és megállás nélkül törtek rá az emlékek kis korából, aztán mintha elfáradt volna, az álmok apadtak, majd eltűntek. Most ismét megjelentek, s ő már nem hogy megszokta, de már unta is őket. Tudja, hogy ez egy jelzés, egy emlékeztető, egy hívó szó, de nem akar ennek a részese lenni. A világ mintha megváltozott volna... mutánsok, szuperhősök, szuper robotok, űrlények jelentek meg, felforgatva az alig 800 éve még nyugodt bolygót. Nem volt kedve csatlakozni a cirkuszhoz, amellyé változott a világ, és nem akarta elfoglalni a méltó helyét sem benne. Inkább menekült, olyan messzire, amennyire csak lehetett. Még csak rendes élete sem volt igazán: amit keresett kevéske pénzt, azt hamar elköltötte. Sosem volt állandó lakhelye, a motelek és szállodák finanszírozójaként tekintett magára. Általában egy hétnél tovább sosem maradt egy helyen, legalább is, ami a szállást illeti. Ha jól fialó munkát talált, akkor több ideig maradt a környéken, majd mikor megunta, vagy nem érezte magát biztonságban, tovább állt.
Így került most is erre a buszra, amely nyikorgó fékekkel állt meg a végállomáson. Az emberek felkeltek, leszedték táskáikat a tartóról, Nubia is a tömeggel tartott. Leszállt a járműről, majd körbe nézett. Ennyi év után már nem esik nehezére megkülönböztetni a holtakat az élőktől. Anyai átok ez számára, hogy gyerekkora óta a frissen -vagy épp régebben- eltávozott -de még meg nem nyugodott, vagy tovább nem lépett- emberek lelkeit látja. Most is, ahogy barna pillantása végig kúszik az utcán, több tucat kósza árny kering az emberek között, mennek át falakon, vagy épp egymáson. Sose tudott kezdeni ezzel semmit és nem is akart. Már megtanulta, hogyan hagyja figyelmen kívül ezeket a lényeket, amelyek csak akkor tűntek hasznosnak, mikor... mikor is? Soha.

~~~

Sekhmet és Nebethet léptei visszhangzottak a folyosókon és csarnokokon, ahogy áthaladtak rajtuk. Előbbi ruháját, kezeit és fejét kisebb-nagyobb vérfoltok pettyezték. A panteon másik részébe érve halk suttogás csapta meg fülüket, legalább is úgy hangzott elsőre a sziszegés, amelyet a száz meg száz kígyó adott ki magából. Az állatok az oszlopokon, padlón és falakon tekeregtek, mind sűrűbben, minél közelebb értek a célhoz. A végén már a padló sem állt másból, csak kígyózó testekből, amelyek ösvényt nyitottak maguk között az ajtó felé, egyesek közülük követni kezdték a két istennőt, ahogy Wadjet lakrészéhez értek. Az ajtó feltárult, s a terembe léptek, ám a kobraistennőt sehol se látták. Sekhmet beljebb lépett, körbe nézett, majd eltűnt az egyik szoba boltíves ajtajában.
- Nebethet. - hallatszik üdvözlő hangsúllyal, mire a nő hátra fordul. Az egyik kobra, amely követte őket befelé, lassan felágaskodik, teste közben egyre nő, változik, mígnem átalakul a már jól ismert kobrafejű istennővé. - Miben sssegíthetek?
- A védelmedet szeretném kérni a lányomra. - éppen ekkor tér vissza a keresésből Sekhmet, aki biccent Wadjetnek.
- A gyereknek még nagy jövője lehet. - néz a háború istennője Nubiara.
- Hmmm... Igen, ha isssszik a Duat folyójából, mikor eléri első millenniumát. De Ssssssssssseth gyilkosainak árnyéka ül a gyermeken. Levenni ugyan nem tudom róla, de sssegíthetek őt elrejteni, és adhatok mellé egy őrt. - szólal meg az istennő a maga sziszegős hangján, majd óvatos mozdulattal átvette Nubiat Nebethettől. - Menjetek. Őt bízzátok csak rám... - érintette meg a kislány homlokát a kobraistennő, mire ruhája alól egy vékony, aranypikkelyes kígyó kúszott elő, s tekeredett rá finoman a pólyára, majd nyaklánccá merevedett.

~~~

Tudja, hogy nem kellene ezt csinálnia. Nem méltó sem ő hozzá, sem Wadjet ajándékához, de már talán dacból is direkt ezen az úton marad, hátha Seth végül észreveszi, hogy nem fenyegeti annak veszélye, hogy visszatérjen az Elfeledett Városba, elutazzon Duatba és igyon a folyóból. Ő nem akarja az örökséget, nem akar az alvilág felett uralkodni. Ő csak olyan dolgokat akar, amelyeket soha nem kaphatott meg: család, szeretet, nyugalom. Egy biztos pontot akar az életében, egy szerelemet, egy házat, talán gyereket. Normális életről álmodozni azonban nem az ő stílusa. Ennyi év után elfogadta azt a tényt, hogy amíg meg nem hal, vagy amíg Seth él, neki nem lesz nyugta. Hányszor kellett menekülnie a gyilkosok elől..? Egyszer majdnem elkapták. Többé nem lesz figyelmetlen, nem fog álmodozni, nem fogja áltatni magát. Védelmezőjével, Wedjet egyik szolgálójával városról városra, országról országra menekült, mióta csak elhagyta a panteont. Sosem tanult igazán még egy iskolát sem járt ki, csak az alapokat tanulta meg, a szükségeseket. Mit egyen? Hol bújjon el? Írni, olvasni, számolni tanult a nőtől. Végül magára hagyta a szolgát, hogy egyedül barangoljon tovább a világban, hogy bizonyítsa, ő egyedül is képes megélni. Ha volt valaha, amit megbánt, az ez volt. Sose érzett még akkora magányt, mint azután, de már késő volt. Visszafelé soha nem nézhetett és megfordulnia sem szabadott. Ez volt az ára annak, hogy életben maradhasson, erről szól a menekülés.
A keserű gondolatok kedvét szegték. Megint. Ritkán mosolygott, barátja sem volt soha. Szerelme? Ugyan. Volt férfiakkal, de inkább csak kihasználta őket arra a rövid időre, amíg megállt valahol. A lányok, akik vele léptek fel, furának és gorombának találták, nem véletlenül. Nubia (illetve ők Anitaként ismerik) mindig is goromba, erőszakos, magába forduló, bizalmatlan és arrogáns volt. Tudott szépségéről és arról, hogy azzal bármilyen férfit megkaphat, ha akar, neki még se kellett soha senki úgy igazán. Kihasználta az embereket, s míg ellenségei gyűltek, ahogy nőtt haragja a világgal szemben, úgy csökkent benne a remény, hogy egyszer normális élete lehet. Felvette hát a kígyót a kosárból. A fehéres színű anakonda engedelmesen kapaszkodott az igen lenge öltözetű, kisminkelt nőbe, ő pedig végül előlépett, hogy ennek a klubnak a magasított "színpadján" keressen mozgásával, látványával, kígyóbűvölő trükkjeivel pénzt a további rohanáshoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2015. Sep. 20.
Tartózkodási hely : A fórumon mindenhol
TémanyitásTárgy: Re: Nubia alias Anita Katesch   Pént. Dec. 30, 2016 10:21 pm

Kedves Nubia!

Olvasva az alőtörténetedet, nem sajnáltad bőven a kreativitást, találékonyságot, íráskészséget. Maga az előtörténet is prózai, - A téma a XIX. század romantika korstílusát idézi nekem és van benne valami, valami egészen érdekes lehelet a XX. századi klasszicizálásból. Nem szeretnél Te írni? Vagy már írsz is? Csak bátorítani tudnálak rá Smile

"The Gods love Nubia, the beautiful, the golden,
the radiant, the fertile, the gentle and the blessed"

Smile

A képességek, a tárgy, át lett beszélve, és ebben a formában teljesen jó is.



Ne is álldogáljunk itt tovább, fiatal hölgy, tessék elfoglalni a világunkat, és folytatni a szépséges írást! Smile

Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://earthbynight.hungarianforum.com
 
Nubia alias Anita Katesch
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dumálda alias Csevegő
» Kicsi & Édes Hoechlin alias Shanna Hoechlin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Hősök tere-
Ugrás: