FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Hétf. Dec. 05, 2016 3:32 pm

Elise Heart mellkasában egyenlő arányban keveredett a stressz, a harag és a hormonok pumpálta feszültség, ahogy becsatolta oldalán a kevlárt és jobbjával megkapaszkodva a quinjet pilótafülkéjének mennyezetében, kinézett a téli naplemente utolsó sugaraitól megcsillanó Mississippi folyóra a szélvédőn át.
Egészen biztos volt benne, hogy csatába megy.
Egy órával korábban Williamson helyettes igazgató asztalára támaszkodva, kivörösödött arccal üvöltött felettese szemébe. Az üvegfalú iroda előtti folyosón elhaladó emberek - ügynökök, hivatalnokok, tisztek - megálltak, hogy nézzék az ütközetet hadnagy és helyettes igazgató között. A lány hajszálra volt tőle, hogy lecsapja jelvényét a fa asztalfelületre, felmondva, majd a férfi arcába fordítsa a bútort és elkössön egy repülőt.

Tammy Phyllis, egyik nem olyan régi barátja, - mutáns és X-Men tiszt, kiváló, csodálatos és bátor, hatalmas erejű mutáns - Említést tett neki róla, hogy X-Men különítménnyel vizsgálják ki néhány diák esetét, akik délre mentek autós kirándulásra és két napja nem jelentkeztek. Három órával később futott be egy beflagelt S.H.I.E.L.D. jelentés HYDRA-aktivitásról a déli államokban. Elise felkapta a papírköteget és átsietett az operációs központon, lecsekkolva a rádióadásokat a kommunikációnál. Beviharzott Romanoff irodájába és elkérte a legújabb jelentéseket, keresztülhivatkozva a rendszerben az ismert HYDRA-operációkkal. Megállt a tizedik emelet folyosóján, nézve a várost és hóna alá csapta a paksamétát, miközben elővette telefonját és vadul tárcsázott.
Hat számot hívott fel. Lisa, Jack után egyéb mutánsok és Inhumanek jöttek, a Fehér Háztól a Stark Industries-ig. Aztán négy újabb számot kapott meg és végighívta mindegyiket.
Fury irodáját célozta meg, de az igazgató házon kívül volt. Sarkon fordult, hogy Maria Hillhez forduljon...
De nem volt szerencséje.
Williamson volt a legmagasabb rangú S.H.I.E.L.D. tiszt a bázison. És Williamson amint megtudta, Elise mire készül, kereken annyit mondott: Nem.

Elise utána ment az irodájába, ahova egy apró mosollyal az arcán bevonult, kávés csészéjét kavargatva a férfi. A lány biztos volt benne, hogy az X-Men most ér be a veszélybe. Ezt artikuláltan kimondta még egyszer.
Williamson az asztala mögül felnézett rá, és arra a mondatra, hogy "De hát nem érti, az X-Men egy HYDRA fő stratégiai bázisra sétál be erősítés nélkül," Williamson nyugodtan és egy vigyorral ennyit válaszolt: "Nem érdekel."
Elise szemei elsötétültek. Ekkor eresztette ki a hangját.
Williamson arca vörösödni kezdett.
Több volt ez, mint két S.H.I.E.L.D. tiszt személyes és szakmai konfliktusa.
Érett a levegőben egy jó ideje.
"Az ő fajtájukat figyelnünk kell," mondta az egyik oldal.
"Minden embert védelmezünk," mondta a másik.
Ez a két mondat ebben a formában el is hangzott. Williamson szájából az első, Heart szájából a második.

A S.H.I.E.L.D. megosztott volt a mutánsok kérdésében. És Fury nem segített a dolgon, mert szokása szerint nem mondott el senkinek semmit. Egyesek a mutánsok regisztrációját követelték, úgy, mint szenátorok a tévében, mások foggal-körömmel védték, hogy a mutánsok is állampolgárok, akiket védelmezni kell.
"Ha parádézni akar menni a többi nem-emberrel, Heart, csak tessék," kiabálta végül Williamson. "De tőlem ne számítson segítségre."
"Ha a maga inkompetenciája miatt emberi életek vesznek el, biztos lehet benne, hogy a feje gurulni fog, Williamson. Meglátjuk, Fury mit szól majd ahhoz, hogy a HYDRA-nak segít. De abban biztos leszek, hogy bosszút állok, és maga lesz az első, akit a porba viszek."

Négy quinjet hagyta el a bázist. Elise ahogy kilépett az irodából, és bevágta maga mögött az üvegajtót, az keresztülhasadt. A sas-jelvény közepén futott át a repedés.
A kinti ügynökök, tisztek, hivatalnokok fele megfeszülő szájjal nézte a lányt.
A másik fele tapsban tört ki.

És most, egy órával később, miután tizenegyszer próbálta felhívni Tammy-t és nem érte utol, végül elérték a Mississippi egyik sarkában lévő központot. A folyó három oldalról kerülte meg lustán a modern téglaépületet. Kifutók, helikopter-leszállók, raktárak és több, magas, sok emeletes főépület. ThermoTech ipari bázis.
És titokban HYDRA-csúcslétesítmény, amibe az X-Men besétált. Nem is tudhattak róla - Legalább öt csatorna összeadott információi kellettek szerte az országból, hogy összeálljon a kép. Elise felemelte a rádiót és kiadott egy parancsot. A másik három quinjet levált, hogy körbekerüljék a bázist.
Az ő gépe lassan ereszkedett le...

Villogó fényeket látott az alászálló éjszakában, a harmadik emelet folyóra néző ablakai felől. Mintha tűzharc lett volna... Vagy valakik villámokat szórnak. Talán mindkettő.
- Arra - intett a lány és sarkon fordult, hosszú lépésekkel indulva meg a teherrámpa felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 24.
Age : 26
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Csüt. Dec. 15, 2016 2:09 pm


Mély levegőt vett és ujjai végigszántották rövid, szőke tincseit, amik ezúttal egyenesre vasalva hullottak vállaira, lágyan elterülve a speciális öltözéken. Jobb mellén ott feszült az X-Men jelvény és kék íriszeiből vegytiszta aggodalom áradt, ahogyan hallgatta Xavier professzor szavait. Tekintetét végigvezette az összegyűlteken és lélektükrei megállapodtak Jean arcán, majd átugrottak Willére. Hasonló elszántságot látott rajtuk, majd fejét lassan ingatni kezdte jobbra és balra.
- Jean itt marad.- Közölte fennhangon és karjait keresztbe fonta maga előtt. Már hallotta a fejében felhangzó ellenkezés-áradatot, amit a hosszú, vörös hajú lány intézett ellene. Íriszeivel megkereste az övéit és belemélyedtek, tekintetében végtelenül hideg él tükröződött.
- Nem bővelkedünk olyan erejű mutánsokban, akik komoly erővel rendelkeznek, és neked itt kell maradnod, hogy vigyázz a bázisra. Nem fogom kockáztatni egyetlen diák életét sem.- Felállt az asztaltól és körbepillantott az egybegyűlteken, keresve valami kapaszkodót. Mellkasában kellemetlen, rossz érzés áradt szét már abban a pillanatban, amikor tudomást szerzett a kirándulók eltűnéséről. Will a terem másik végében egyetértően bólintott és a lány felé dobott egy flakonos vizet, amit Tammy egy gyors mozdulattal el is kapott.
- A diszkrécióra kell törekednünk.- A rövid, barna hajú férfi robosztus alakja, mint valami félelmetes, vérszomjas óriás magasodott a többiek fölé. A mellette álló, kék szőrrel borított lény, Beast bólintott. Hat mutáns diák egyszerre történő eltűnése… komoly aggodalomra adott okot. A fiatal, szőke mutánsban pedig felmerült a gondolat, hogy ennek hátterében akár maga a HYDRA is állhat- hiszen alig, hogy az ő képességei napvilágot láttak, másnap délelőtt már el is rabolták. A szervezet pedig nem rest agymosással gyűjteni a katonáit, vagy rosszabb esetben kísérletezni rajtuk… Karján az ellenálló ruhaanyag alatt libabőr húzódott végig. Megkeményedő arcéllel lökte el magát a faltól és a további szócséplést mellőzve elindult az alsó szintek felé, nyomában a többiekkel, akik voltak annyira szerencsések, hogy velük tarthassanak.

Gyomra enyhén összeszűkült, amikor megérezte azt az enyhén érzékelhető kaparászást tudata falán, ami bebocsátásért könyörgött és hollétét tudakolta. Billie nem szeretett nélküle lenni, életkorából adódóan gyorsan megszokta az új helyzetet és valóban úgy tekintett Tammyre, mintha a szülőanyja lenne. Most pedig egy hajszál sem választotta el a lányt attól, hogy hátat fordítson mindenkinek és szapora léptekkel szaladjon közös lakrészük felé- ha Will arcán elterülő szelíd mosollyal nem taszítja hátba, valószínű, meg is teszi. Fejét megrázva húzott föl néhány erősebb falat tudata köré és elmosolyodott a kisfiú fejlődését tapasztalva magán. Szapora léptekkel haladt előre és az öt fős csoport tagjainak arcait figyelte.
Will mellett ott állt Aurora, a mutáns, akinek képességei megegyeztek Northstaréval- a nő bátyja küldetést teljesített Indonéziában. A quinjet vezetését magára vállalta Pixie, akinek szárnyai szemmel látható módon kényelmetlenül gyűrődtek meg egy helyen, de a fiatal nő ügyet sem vetett rá, már indította is a hajtóművet. Thunderbird pedig a fegyvereket vette számba Willel együtt. Tammy beült a vezető melletti ülésbe és magára szíjazta az övet, majd szemeit lehunyta annyi időre, amíg a gép elrugaszkodott a földtől.

Maga a környék, ahová érkeztek meglepően csöndes volt és kihalt. Aurora jóvoltából az autót hamarabb megtalálták, különösebb időhúzás nélkül és Tammy egy rövid mozdulattal nyomta ki a telefont, ami szűnni nem akaró módon csöngött.

Tökéletes időzítés, Deb.

Ajkain másodpercnyi mosoly terült szét és a ruházat belső zsebébe préselte a készüléket, majd behajolt az autó belsejébe. Nem önszántukból távoztak a diákok, a szétlőtt és felszaggatott fémből és az ezerfelé heverő üvegszilánkokból ez egyértelművé vált. A autó egyik ülése alatt valami gyanúsan csillant és a lány intésére az apró fémdarab felröppent és tenyerének közepén helyezkedett el… Közepén a vörös halálfejjel. Mintha egy kamion száguldott volna a gyomrának, ajkai összepréselődtek és Will felé dobta a fémdarabot.
- Azt javaslom, menjünk abba az irányba. Ott van a közelben az egyetlen épület, Thermotech. Ipari bázisnak tűnik.- Aurora mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, ahogyan beszélt, levegőért kapkodva ropogtatta meg vállait.
- Pixie, te maradj itt és rejtsd el a gépet, Thunderbirddel együtt álljatok készen arra, hogy szükség esetén kimentsetek minket.- Tammy csengő hangja halkan, megfontoltan és ellentmondást nem tűrően szólt. Will a hátára kapott két gépkarabélyt, Pixi a sajátját odadobta Tammynek aki baljával kapta el a fegyvert és undorodva pillantott rá. Azt az elvet vallotta, hogy ha szüksége lesz fegyverre, szerez magának- a szárnyas tündét tekintetét látva azonban vállára akasztotta és megindult a három fő az Aurora által jelzett irányba.

A kerítéshez érve Tammy jobbjának ujjait homlokához emelte és jelezte Willéknek, hogy haladjanak előre- a nő biztos volt benne, hogy nyernek pár percet azzal, hogy a környező tisztek elméjébe behatol és eléri, hogy egyszerűen ne lássák őket. Fejét oldalra fordítva a vastag üvegfal mögött felfedezte azt a férfit, akit keresett és egyetlen gombnyomással kapcsolta le a kamera felvevőgombját. Az épületbe nehezebben jutottak be, Will elengedte a kiégett mellkasú katonát és már ott is volt Tammy mögött, aki a lépcsőket célozta meg. A harmadik emeletnél érte őket utol az őrség, Aurora pedig lépteit szaporázva indított ellentámadást… amíg egy golyó a mellkasát nem érte. Ezután hiába próbálta használni a képességét, csupán egy elmosódott, nagyobb távolságot megtenni képtelen folttá vált…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Csüt. Dec. 15, 2016 2:45 pm

Elise hosszú combjai erősen lökték el, ahogy végigrohant a quinjet utasterén. Nem látott semmit, csak érezte a gyomrában a nyomást, ahogy a gép élesen fordul ívben - Majd hallotta a süvöltő-sziszegő hangot. Légvédelmi rakéta hangja volt, ami továbbrepült a gyorsan alászálló, téli éjszakába. Futtában üvöltött parancsokat és a kommandósok megkeresték a kábelek hevederjeit maguk mellett a falon. Elise is odaért a legszélső, üres üléshez és elkapta a karabinert, miközben tenyere rácsapott a vörös, kioldó gombra. Halkan zizgett a riasztó, miközben a rámpa lassan, nagyon lassan kifele nyílni kezdett, és téli szél söpört végig a gépen, meglibbentek a zubbonyok ujjai, a vállakon a fehér sassal. Szőke haja egyből zászlóként fordult hátra és kócosan lobogott.
Megborzongott. Didergett a hideg, metsző szélben, érezte, hogy csontjai szinten felsikítanak, ahogy a fagyos levegő eléri őt, de a lány csak hátrébb lépett, hogy rögzítse a hevedert a kevlár mellény rugalmas acélkampóin...
- Heart! Heart ügynök, túl magasan vagyunk...
- Ha leértem, átkaroló művelet a főépület felé.
- Heart ügynök... Nem kéne egy ernyő, ilyen magasságban... Ha tudják, hogy érkezik...
- Óh, egészen biztosan tudni fogják, hogy érkezem.
És a lány megfordult, elrugaszkodott, nekifutott a rámpának és kiugrott az éjszakába.

Szóval ilyen érzés, mondta Ízisz, miközben a forróság végigkapaszkodott a vállain és előtört a lapockái közül...

Elise előtt pillanatokra tűnt el a világ. A képsorok, amik mostanában álmaiban köszöntek fel, olyan élesen ugrottak elő az elméjében, mintha nem is látta volna, hanem ő lett volna a királynő, aki kilép az űrhajóból. Miért ugrott ki egy...
Oké, ezt is jókor kérdezem...

Ahogy a lány kivetette magát a quinjetből, nem az épület felé ugrott, hanem az ellentétes irányba. Az oldalra dőlő léghajó, kitérve egy újabb rakéta elől, még rántott is egyet az ereszkedő kábelen, amit jóval, jóval alacsonyabbról, egyenes vonalban talajra ereszkedéshez szoktak használni. A lány ívben zuhant, és amikor a sodrony megfeszült, mint egy inga, indult meg az ellentétes írányba...
És tagjain végigrohant a forróság, ami mellkasában dörömbölt. Az utolsó harminc, majd húsz méter következett, és talpaiból-tenyereiből kirobbant a tűz. Szinte bizsergő, elviselhetetlen forróság feszült a két lapockája között, közre fogva a gerincét... Mintha ki akarna törni valami...
A lángcsóvák felfelé és előre vitték és ő úgy repült az ablak felé, miközben egy gyors mozdulattal kieresztette a hevedert...

Odabent az egyik mutáns, egy lány, mellkasát golyó érte. Ahogy hátraesett, a nagy, nyitott irodában előrenyomultak a HYDRA-erők. Íróasztalok sorai voltak odabent a kárpit padlón, szobai növények itt-ott, porként szállt a gipszkarton és a szétlőtt mész pora, a formációban előre nyomuló katonák az asztalok közül fel-felemelkedtek lőni...
- X-Men, adjátok meg magatokat! - mondta az egyik kiszögellés mögött fedezékben lévő tiszt. Kilépett és tüzet nyitott, oldalazva haladva el az íróasztalok mögött, uzija trrrrrrrrrr pörgő hangja és villogó torkolattüze elég fedezék voltak neki. Amint kiürült a tár, kieresztette, és az tompán koppant a padlón. Emberei tűz alatt tartották a mutánsokat, amíg ő tárat cserélt és kiabálva folytatta. - Az engedelmességeteket megjutalmazzuk. Nem akartok a testvéreitekhez csatlakozni? Hiszen nektek is jutna hely a világrendünkben. Hail Hydr...
Patt...
Durr-reccs-bamm-reccs-durr.
A mondat közepén robbant be az ablak és robajló-tüzes-lángoló szőke viharként repült be rajta Elise Heart, a záporozó üvegszilánkok és ablakkeret-darabok között térddel előre érkezve, magával sodorva a tisztet. A lány lábszáraival érte el az íróasztalokat, és miközben térden csúszott tovább a mutánsok és a HYDRA közti irodai teret tűzfallal vonta végig, előre szegezett tenyereiből arany-narancs fényben égő lángcsóvákkal söpörve végig a katonák felé eső teret. Üvöltés és fegyverropogás, összeeső testek sikolyai hallatszottak.
Adrenalintól és a szavai mögött felcsendülő életkedvtől megsokszorozott erővel, Elise mezoaltja végigcsengett a nagy, hosszú irodán.
- GOOD EVENING AND DO YOU ALL HAVE A MINUTE TO TALK ABOUT TRUTH, JUSTICE AND THE AMERICAN WAY?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 24.
Age : 26
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Pént. Dec. 30, 2016 2:14 pm

Tammy fejében újra és újra megfordult az, hogy hogyan kerülhetett ide. Hosszú, végtelennek tűnő folyamat vezetett odáig, míg képes volt magára nem szörnyetegként, hanem egyszerűen mutánsként gondolni. Gyermekkorától kezdve érezte, hogy más, mint a többiek- és itt nem csupán arra gondolt, hogy túlsúllyal küzdött. Miután tizenöt évesen megtalálta az anyja naplóját Ann néni padlásán, megértett dolgokat. Olyan mozzanatokat, amikről sosem volt képes beszélni a legdrágább és legközelibb szerettének: Hogy miért csukódott be néha az ablak, amikor bámulta. Hogy miért hűlt le a kezében tartott bögrényi, forró tea, amikor Caelé nem. Azon az estén képtelen volt megtartani a kontrollt és amikor a végzős Cael és szülei hazaértek a fiú edzéséről, a ház lángokban állt, ő pedig halálra rémülten menekült az éjjel kellős közepén.
Most pedig egy csapat mutáns élén találta magát és nem érzett félelmet. Talán azért, mert túlságosan bízott a képességeiben. Mély levegőt vett és kék íriszeit a mellkasán lévő sebet nyomó nőre pillantott, majd fejét az ablak felé fordította, ami elem erővel robbant be és egy ordító Elise érkezett a helyiségbe. Ajkain csupán egy félmosoly futott át, Will finom metszésű arca pedig megkeményedett az előre nyomuló HYDRAsok láttán. Jobbját felemlve ujjai között ében villámok cikáztak, keresve egy közös pontot, ahol gömbbé duzzadtak és az első három katona mellkasa felé dobott egy-egy labdát. A páncélzaton akadálytalanul hatolt át a lövedék, bűzös lyukat hagyva maga után és Tammy tekintete elsötétült.
Éjfekete, démoni szemekkel nézett maga elé, ahogyan a belőle felszabaduló energia akarata szerint görbtette, szaggatta és rendezte át a fizika szabályai által megkötött valóságot. Lábai alatt a padló gyanánt szolgáló kövek megrepedeztek, a kézzel megfoghatatlan erő lágyan, mégis erőteljesen fodrozódott a szoba falain belül, arrébb taszítva az elöl lévő embereket. Jobbjának felemelésével a töredezett darabok a levegőbe emelkedtek, lassan forogva tengelyük körül és esély sem volt a cél eltévesztésére- ahol a páncélzat nem fedte az ellenfelek nyakát, pontosan ott fúródtak a csempedarabok a húsba, felszakítva szövetet, vörös esővel hintve be a fehér falakat. Az eleső sor helyét másik vette át és Tammy bal karját felemelve állította meg a lövedékeket, amik a pillanatba dermedve lebegtek, majd visszafordultak kibocsátójuk felé.
- Sajnálatos módon nem vallom azt az elvet, amit ti. - Hangja mélyebb volt a megszokottnál, sötétebb, üresebb. Igaza volt Ravennek abban, hogy csupán az első élet kioltása nehéz. Utána egyre könnyebb és könnyebb lesz, ahogyan magyarázatot is találni a tettre. Tudta, hogy a földön heverő testeknek is van valahol családjuk, feleségük, talán gyermekük is… De szemei előtt a diákok lebegtek. Ajkai pengevékonyságúra préselődtek össze és sápadt arcát Elise felé fordította, akit akaratával elmozdított a felé süvítő krionikus golyók elől. Bal combját érte az első golyó és a jeges fájdalom elkezdett szétáradni ereiben, de nem torpant meg. Rémült pillantással figyelte az egyre fehérebbé váló nő arcát…
- Aurora!- A nő mellkasán terjedő vörös folt egyre szélesebbé vált és az eddig mellette álló, rövid hajú férfi gyakorlott, ruganyos mozdulatokkal tisztította meg az utat a nőig, akit karjaiba emelt.
- Menjetek előre. Ha veletek tartunk, csak lelassítunk.- Will brnai szemei tompa aggodalomtól fénylettek, ahogyan Tammyre nézett, mire a rövid, szőke hajú nő lassan bólintott.
- Vigyázzatok magatokra és minél előbb jussatok ki innen. Auroranak orvosi ellátás kell. Elise?- Kérdőn pillantott a nő felé és az ajtóhoz lépett, aminek hűvös felületére fektette két tenyerét, lehunyta a szemeit, mire a termet fémes recsegés és ropogás hangjai töltötték be. - A laborban kell lenniük, nincs messze.- Mondta halkan és az ajtó elmozdult a helyéről, szbad utat nyitva nekik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 226
Join date : 2015. Sep. 20.
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Vas. Márc. 05, 2017 2:49 pm

A tűzfal forró lángnyelvei villámgyorsan kapaszkodtak fel, feketére színezve a gipszkarton-alumínium műplafont, pöndörödve hajlott meg az alumínium és sikítottak a katonák, akiket elért vagy belefutottak. A parancsnok még megpróbált káromkodva felkelni, de az asztalon térdelő Elise alhasának, hátának, combjának minden erejét beleadva egy forgó rúgással akasztotta meg a férfit, lábszára orrcsontot, járomcsontot tört. Majd elkerekedő szemmel fordult és az asztalról legurulva csúszott fedezékbe a pattogó golyók mögül, amik a pillanat tört részével később szakították fel a fát rostokra és szilánkokra. A lány továbbgurult a többi asztal alatt, áttörve egy vékony elválasztó paravánt két irodai cubicle között, és a visszovnuló mutánsok közé ért.
- Szasztok, kért valaki S.H.I.E.L.D. erősítést és epikus egymondatosokat? A HYDRA specialitásunk, tudjátok. Tammy! - szólalt meg, ahogy megakadt a szeme a testhezálló X-Men egyenruhában feszítő nőn. Gyorsan átkarolta, majd két oldalt veregette meg a másik két vállát és elengedte.
- Attól féltem, túl későn érkezem... Mire kibogarásztam, hogy csapdába sétáltok, már késő volt.
Lepillantott a vérző lányra, ahogy az Aurora nevet hallotta... És másodpercekig nem szólt semmit.

Csak képek úsztak el a szeme előtt. A név, mint egy áramütés söpört végig az elméjén, ahogy meghallotta, úgy fordult Tammy felé, mintha őt szólította volna a nő... És értetlenül, pislogva nézett hol a sebesültre, hol Tammy-ra.
Én... Nem értem, hogy... Nem értem, hogy miért...
Miért olyan ismerős...
Hol hallottam már... Hát a sarki fény, aurora borealis, de... De nem, mintha... Mint... Egészen, mintha már álmomban...

A szürreális déjà vu érzés egészen pár pillanatig tartott, amíg feleszmélt, hogy a tizenéves mutáns megsebesült. Elise rátette a kezét a Will nevű férfi vállára, hogy arrébb tesékelje, ahogy áthalad, majd letérdelt Tammy mellé és gyengéden őt is eltolta, a nő felkarjára téve a kezét. A bőrén már pezsgett a hő, az energia mély hullámai úgy fodrozódtak végig minden tagján, mint a meleg, gyógyítóan simogató Nagy Folyó...

Elise lehunyta a szemét, majd felnyitotta. Arany fényben égtek az íriszei, a lángok végigértek a kékségen. Balja megtalálta a lány tarkóját és gyengéden tartotta a fejét, miközben mezoaltja nyugodtan csengett, az utasításokat osztva.
- Nem lehet mozgatni. Fedezzetek minket. Will, távolsági vagy, csinálj zavart az ellenfél között, fenntartani őket, Tammy, arra célozz, aki átjut rajta és a tűzfalon.
Majd már a lányhoz beszélt, gyengéd, meleg hangon.
- Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. A hangomra figyelj... Maradj ébren, kérlek.
Jobbja Aurora mellkasára simult... És az erő ekkor kezdett el átfolyni, derengő hajnalpírba fordítva Elise bőrét a kézfején. Úgy érezte, mintha egy sor gépet bikáznánakmeg a mellkasáról, az életerő még a plazmánál is sűrűbben, forróbban, lassabban folyt végig a tagjain... És a lány testébe érve, rostokat húzott össze, artéria állt vissza a helyére, friss vér folyt végig az ereken, izmok ugrottak vissza... Mire felnyitotta a szemét a mutáns, a sebei beforrtak.

Elise felnézett.
- Merre tovább? Itt nem maradhatunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 24.
Age : 26
Tartózkodási hely : New York
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   Kedd Márc. 07, 2017 5:42 am

Tammy éjfekete, régmúlt időket idéző sötétségben ragyogó szeme lassan, nagyon lassan kezdett visszaváltani a természetes színébe és a lány mellkasa hevesen emelkedett-süllyedt, ahogyan levegőt vett. Érezte az őt körülvevő emberek pislákoló, tűnékeny, szétolvadó tudatának remegő, szinte nyílt kapuit, de nem lépett be rajtuk. Fejét arrébb fordítva pillantott a földön fekvő Aurorára és mellé térdelve vette ölébe a fejét, kisimítva a nő arcából fekete haját, felpillantva Willre, aki előtte állt.
Mély levegőt vett és már nyúlt volna a késért, ami a combjához volt erősítve, amikor megjelent Elise, kirobbanó hanggal. Fejét felé fordította és egy hosszú másodpercig csak nézte a nő arcát, majd elmosolyodott.
- Az autóban talált apró kis nyomból sikerült rájönnünk, mi vár ránk. Nem, mintha hiányoltam volna az életemből a HYDRAt.- Fújta ki halkan és egy mély levegővétel után hagyta, hogy a szőke nő is megvizsgálja sérült társát, de nem mozdult el mellőle messzire. Ujjai fogták a nőét és tartották a fejét, amíg Elise meggyógyította.
- Ha jól látom, te is tanultál valamit, mióta nem találkoztunk. Köszönöm.- Szeretettel simította meg csapattársa fejét és segített neki felállni, majd jobbját felemelve kezébe csusszant egy puska, amire szorosan rámarkolva a lezárt ajtó felé fordult. - Már tudják, hogy itt vagyunk, szóval…- Will elé lépett és balját ráfektetve az ajtóra először rántó, majd lökő mozdulatot téve kitaszította foglalatából a fémet, a keletkezett lyukon pedig átpréselte magát. Amint a túloldalra ért, tüzet nyitott az ellenségre és baljának mozduataira az ellen fegyverei forrósodni kezdtek…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
TémanyitásTárgy: Re: Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)   

Vissza az elejére Go down
 
Csata a Mississippi-n (Tammy és Elise) (Mississippi folyó, MI)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Part 14 / 5
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]
» Wanda és Elise
» ..: Für Elise és a zeneiskola rejtélye :..
» Motoron a New York-i csata közepén

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Déli államok-
Ugrás: