Történetmesélő játék - Folytasd három mondattal!

Hölgyek és urak,

Szintézis bemutatja:
Történetmesélő minijáték!

A szabály nagyon egyszerű. Folytasd három mondattal a történetet! Ahogy csak szeretnéd, ami a csövön kifér.


Első sztori:



Nyikorogva nyílt az ajtó és a férfi belépett a félhomályos bárba. A pultos egy pillanatra érdeklődve nézett fel, majd fáradtan sóhajtva törölgette a poharakat tovább. Az idegen a bárpulthoz sétált, felült egy magas székre és kinézett az ablakon.

A bár egyik hátsó, eldugott sarkában apró, pontnyi fény villant, ahogyan a pipában izzó dohány parázzsá változott. A fényjelenséget halk koppanás kísérte: egy pohár alja csókolta finoman a kemény, tölgyfa asztallapot. Pontosan ebben a pillanatban a bár ajtaja kinyílt; jéghideg, dögszagú levegőt hozva magával suhant be egy sötét ruhás alak, a lehető leggyorsabban csukva be az ajtót.

Sötét lett. Nem csoda, hiszen éjszaka volt. Így maradt ez még vagy hat egész órán keresztül.

Odakint csak a nyár középi kristályeső szemerkélt halkan, némán válaszolt rá táncolva a sarki fény és a havasi majmok melankolikus éneke a hegyek felől.
A bárban csend honolt, csak a tűz ropogó hangja hallatszott a kandallóban. És annak a néhány vándornak a békés szuszogása, akik italaik mellett aludtak el a tűz melegéhez közel.

A bérgyilkos ekkor elővette a zakója alatt rejtegetett pisztolyt, és precíz lövésekkel gyilkolni kezdett. Elsőnek a csapos agya fröccsent szerteszéjjel szinte művészi vér és agyvelő mintázatot hagyva a falon. Másodiknak pedig a kanári madár a kalitkában, pont ahogy megbízó kérése szólt.

Közben, a taverna csendjét megtörő hangoktól alig hallatszott odakint az érkező léghajó köteleinek nyikorgása.
A ledobott fém kábeleken halkan surrogtak a leereszkedő vihargárdisták hevederjei. A parancsnok, ahogy földet ért, intett az embereinek a taverna körbevételére utasítva őket, miközben kéklő energia ragyogott fel ujjai között.

- Már megint valami agyatlan akciófilmet találtál, ami csupa CG és semmi értelmes történet, mi? Ennyi erővel nézhetnénk valami sárkányos fantasyt is, annak legalább sztorija van! - csattant fel Billy, de hiába ácsingózott, nála három évvel és sok centi bicepsz-átmérővel idősebb bátyja nem adta át a távirányítót neki.

Rebecca kipillantott picike hálószobája ajtajának résén, civakodó fiait figyelve. Nem volt ideje és ereje rájuk szólni, miközben kapkodva fejezte be sminkjét. Öt perce maradt elindulni az esti műszakra és a japán üzletemberek nem adtak soha borravalót, ha késett.

A történetben egy vihargárdista az ablak alá lopakodott, és óvatosan belesett az ablakon át. Halkan elmormolt egy káromkodást a sisakjába, amikor meglátta, mi történt bent. Gyorsan visszahúzódott, és jelzést adott a látottakról a társainak és a parancsnoknak.

Most már Billy kisöccse is abbaagyta a bátyja nyaggatását és feszült figyelemmel tapadt a képernyőre, árgus szemekkel nézve a vihargárdisták előre nyomulását az éjszakában.
Rebecca sóhajtott, miközben még egyszer a tükörbe nézett és megigazította a dekoltázsát.
Ajkai résnyire húzódtak, és még egy kis alapozóval végleg elfedte a kéklő monoklit a jobb szeme alatt.

Dudaszó hallatszott. Nem az a skót fajta, inkább egy drága sportautó randira hívó kankürtje. Egyelőre még nem a türelmetlen, sokkal inkább az üdvözlő, jelzés értékű módon.

Rebecca elmorzsolt egy káromkodást a fogai közt. Felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult. Előtte azonban puszit lehelt gyermekei homlokára, és miközben lecsekkoltatta velük az esti önálló menetrendjüket, megígértette velük, hogy viselkedjenek jól a távollétében, különben...

- Szevasz, szépségem - szólt a duruzsló hang máris, ahogy beült az első ülésre. Rebecca a sóhajtás helyett egy mosolyt erőltetett az arcára.
Az a tenyér már ott is volt a combján.

Hajnal volt már, mire a nő hazaért. Igyekezett minél óvatosabban kinyitni a ház ajtaját, hogy aztán magassarkúit levetve lábujjhegyen osonjon végig a folyosón. Belesett még a gyerekek szobájába, mielőtt célba vette volna a fürdőszobát.