FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Vas. Nov. 13, 2016 5:45 pm

Zene
Edward Ashford "Hyperion" leállította a motort és leszállt a járműről. A fekete, polírozott domborulatokon halovány, sárgás fényekként csillogtak a nyitott hordókban égő tüzek. Mély, éjsötét szemeiben is halovány lángokként táncoltak, ahogy felnézett a csillagok felé. Éles, klasszikus vonásai megkeményedtek. Lehúzta fejéről a sisakot és kirázta hollófekete tincseit. Átnyúlt a nyergen és egy rántással vette fel a sötét zöld, katonai táskát.

Az erdő szélén, a tengerparton volt. Valahol, ahol a vadon és a civilizáció találkozott. Long Island egészen keleti csücskén, amit már nem zavartak meg kisvárosok és kertvárosok, ahol zavartalanul tépett a tengerparti fenyők közé az atlanti szél, belekapva Edward pulóverébe.
A srác az összevérzett pólót még korábban egy kukába hajította, így csak cipzáros, kapucnis, sötétkék pulóvere volt egyébiránt félmeztelen felsőtestére húzva. Összehúzta a cipzárt mellkasa közepéig, vállára vetette a táskát egy határozott mozdulattal és összevont szemöldökkel megindult. A hordókban égő tüzek között emberek ültek. Lampionok is lógtak fákon, itt-ott sátrak és lakókocsik szétszórva, és még ládák és zsákok, pokrócok, gitár és sörösdobozok is voltak. Inhumanek voltak itt és mutánsok. A törvényen kívüliek. Akik nem folytak bele a S.H.I.E.L.D. meg az X-Men meg a többi csillogó-villogó hivatalos szerv csinnadrattázó békeparádéiba. Akik nem hittek az üres szavaknak. Akik várták a közelgő harcot. Merthogy a civilizációban nem voltak biztonságban, ez volt az egyetlen, amiben mindenki egyetértett. És amiért úgy-ahogy megtűrték egymás fajtáját. Mutánsok. Inhumanek. Egy-két egyéb teremtmény.

Hyperion az egyéb teremtmények egyike volt.

Előhúzta farmerja zsebéből a telefont és elolvasta a legutóbbi üzenetet, majd szemei megkeresték a három fenyő közti tábortüzet. Két lány haladt el közben mellette, szemeik kíváncsian mérték végig, az egyik utána is fordult. Edward arcán ugrott egyet egy rágóizom. Valami halvány mosoly volt látható... És haladt tovább.
A tábortűz körül vagy egy tucat ember ült. Férfiak és nők, tizenévesek, huszonévesek. Rockerek, motorosok, szedett-vedett alakok, jobban öltözött illetők... Mindenfajta megfordult köztük. Az éles vita, ami a láthatóan két táborra szakadt társaság között húzódott, kezdett elfajulni. Edward csak besétált a tűz mellé és hosszan nézte a lángokat. Várta, hogy a kötöszködés elüljön és amikor az egyik mutáns épp egy vörös hajú lánynak osztotta az igét, hogy miért kéne az Inhumaneknek meghúzniuk magukat a mutánsok elől, Edward csak felnézett.
- Baszakodtok még egy darabig? Ragadjak meg egy sört? Vagy összekapjátok magatokat? Nem érek rá egész este.
Válláról egy hanyag mozdulattal dobta le a katonai táskát, ami fémesen koppant a tűz körüli kövek egyikén és nehezen döbbent a földön. Fegyverekkel volt tele.
Edward körbenézett a jelenlévőkön és megállt a szeme a vörös hajú, szép arcú lányon, akivel a mutáns veszekedett.
- Pillanat, te ki vagy? Nem láttalak még errefelé. Kivel jöttél?
Hangja erős volt, fémes és bariton szólamban zengett. Sötét szemei mély, rezzenéstelen, mozdulatlan pillantással mélyedtek a lány szemébe kutatóan, miközben rágóizma ugrott egyet.


A hozzászólást Hyperion összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 05, 2016 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Nov. 15, 2016 7:54 pm

Zene

Crystalia belemarkolt a félelmetes nagyságú kutya bundájába és arcát az állat szőréhez simította, szemeit pedig lehunyta. Lockjaw halk morranással rugaszkodott el a talajtól és a vörös hajú nő egy rövid pillanat erejéig visszatartotta a lélegzetét. Tüdejében pulzált Attilan éltető, kristálytiszte levegője és enyhe szomorúsággal töltötte el a tudat, hogy hamarosan New York füstös, bűzös, mérgező levegője fogja átjárni tagjait.
Magát a várost pedig szerette, ahogyan a bolygót is. Az otthonának érezte és minden alkalommal elbűvölte a bolygó élni akarása annak ellenére, hogy mennyire szennyezik. Halk sóhajjal vetette át magát az óriása állat hátán és talpára esve érkezett a földre, nyújtózott egy nagyot.
- Köszönöm, hogy elhoztál. Vigyázz magadra, amíg újra látlak, rendben?- Vékony ajkain futó mosoly villant, szeretettel cirógatta meg a kutya nedves orrát, ami betöltötte egész tenyerét- sőt, túlért rajta. Oldalán ott függött a fémtáska, melynek belsejében ott lapult az újabb, két hónapra elegendő tabletta és hátrébb lépve nézte végig a lény távozását.

Crystalia megigazította szoros kontyba font haját és végigpillantott magán. A királyi család címerét viselő nemesfém karkötő szorosan fogta csuklóját és baljának mutatóujjával végigsimított a kelléken. Medusalith szerető gondoskodással nyújtotta át neki az indulása előtti utolsó percek egyikében, ő pedig szelíd engedelmességgel fogadta meg, hogy nem fogja levenni- kivéve, ha szükségessé válik. Még mindig nem tett le a tervéről, hogy belülről bomlassza szét a szervezetet, ami számtalan fajtársát használja irányított katonaként. Ennek pedig az uralkodók a lehető legkevésbé sem örültek- holott megértették az indíttatását. Szemeit megforgatva indult el az erdős részről gyalog és végigsimította a pulcsija szürkés ujját, mialatt lehúzta csuklójáig. A hűvös, téli este levegője másodpercek alatt átjárta a testét, de egyáltalán nem fázott.
Caleb információja szerint hamarosan megérkezik a jó helyre, ahol találkozhatott a nemrégiben megismert inhumanokkal- nem lett volna képes elviselni a tudatot, hogy újra a lakás hideg, taszító falai közé zárja magát egy újabb estére. Táskájában pedig ott lapult a kapszula, aminek egy részét odaígérte a férfi barátnőjének- a lány is nehezen birkózott meg a koszos, földi levegővel.
Crystalia megköszörülte a torkát és összevont szemöldökökkel pillantott végig a meggyújtott szemetes konténerek között, vagy éppen fölött melegedő emberekre. Sejtette, hogy nem csupán inhumanok gyűltek a tisztásra, de nem zavartatta magát. Ő a saját dolgaival törődött.

Egészen addig, amíg egy férfi belé nem kötött- feltehetőleg az alkohol hatására- elkezdte becsmérelni az Inhuman fajt. A vörös hajú lányban pedig fellángolt az indulat, hangja a lágy, nőies szín ellenére élesen, már-már fagyosan csengett. Karjait keresztbe fonta melle előtt, csuklójáról felhúzódott a pulóver anyaga és a tűz fénye megcsillant az ékszeren. Egy-egy pillantásban látta megcsillanni a felismerést és a két részre szakadó tábor egyik oldala halk, feszült, irritált agresszióval kezdett el megtelni. A lány arca enyhén kipirult és ügyet sem vetett addig a felbukkanó, kaukázusi küllemű férfira, amíg az elé nem lépett.
- Valóban…? A mutánsoknak is van egy ötvenezer éves high-tech, fejlett űrvárosa, ami jelenleg a Holdon található, dear? Please. - Nyelve hegyével megnedvesítette az ajkait és fejét a magas, sötét hajú férfi felé fordította. Ragyogó, zöld szemei végigfutottak a jóképű férfin és vett egy mély levegőt és viszonozta a tekintetébe mélyedő pillantást.
- Crystalia Amaquelin vagyok és egyedül érkeztem, úgy egy órával ezelőtt.- Karjait újfent keresztbe fonta maga előtt és egyenes tartása egy rövid pillanat erejéig sem ingott meg. Tekintete a férfi mögé siklott és vonásai egészen meglágyultak, mialatt kikerülte a férfit- mellette elhaladva biccentett egyet neki és karjai finom ölelésbe zárták a rövid, fekete, tüskés hajú lányt.
- Legközelebb többet fogok hozni neked, de először nézzük meg, hogy ez a koncentráció nem túl erős-e neked, rendben?- A fémes táska jobb mutatóujjának érintésére kinyílt, miután leolvasta az ujjlenyomatát és az ezüstös, kékes, halványan derengő kapszulákat rejtő átlátszó üveget a lány kezébe ejtette. - Most pedig mutasd, hol van az a finom skót whisky.- Pillantásába ravasz csillogás költözött és csöndben követte a lányt, aki egy hűtőtáskához vezette, amiből vékony ujjaival elővarázsolt néhány kristálypoharat és az Inhumanok kezei között szétosztotta, megtöltötte őket a hideg, aranyló folyadékkal. A vékony, vörös hajú nő a sajátjáét fogva valamivel távolabb sétált és ujjai között szórakozottan forgatta a poharat, míg baljának ujjait futólag bele-beleérintette a tűzbe, szelíd, feldobott mosollyal élvezve a lángok nyaldosását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Nov. 15, 2016 8:31 pm

Edwardnak az volt az érzése, hogy a lány hangja parancsoláshoz szokott. Nevéhez illő, kemény dallamban csendült fel, tisztán a vékony női hang. Amit korábban mondott a holdbéli városról, arra Hyperion csak összehúzta a szemöldökét, és most csak követte sötét szemeinek kemény pillantásával a lányt, aki lassan kerülte meg őt.
Állkapcsán ugrott egyet a rágóizom.
Maga sem tudta megmondani, miért.
Talán az a hang, ami utasításhoz szokott, vagy eredendő, megkérdőjelezés nélküli tisztelethez, talán az a testtartás, amit úgy hordozott a lány, mintha egy uralkodói trónteremben lenne, és alattvalók vennék körbe...
Talán mindez együtt, de Edward érezte, hogy úyg cirkál a feszültség az izmaiban, miközben a lányt nézi, mind a kósza áram, vagy a finomított kőolajba csapó láng a kirobbanás előtti tört másodpercben. Fejét oldalra döntötte, majd látta, hogy poharakat vesz elő a hercegnő-forma jelenség.
Edward körbehordozta a tekintetét. A Testvériségiek feje, Bill, csak ült csendben és vállat vont. Rápillantott az Inhumanek rangidősére.
Eleonor a lányra nézett, majd Edwardra. Majd lassan bólintott.

Edward is szó nélkül bólintott. Neki ennyi elég volt. Nem érdekelte a továbbiakban az Inhuman lány, aki királylányként flangált körbe. Leguggolt és felnyitotta a táskát.
- Mit hoztál nekünk, Edward, mutasd.
- Először is, mindezt tegnap éjjel szedtem össze. Egy napos csúszás, de Maine közelében szállingóztak a polipos majmok és hosszú volt az út. Mi az istent csinál a HYDRA Maine közelében?
Bill és Eleonor összenéztek. Láthatóan tanácstalanok voltak.
- Oké, mindenesetre, az a lezuhant jöttünheimi hajó, az felkavarta náluk az állóvizet. Egyelőre nemt aláltam új tech-et a fegyvereikben, de ez önmagában is elég csinos.
Előhúzott egy hosszú gépkarabélyt. A vörös, polipkaros halálfej, a HYDRA logója ott fénylett a fegyver két oldalán.
Egy lány megborzongott a tüsihajú Inhuman mellett, akivel a vörös jelenség italozott.
Edward ránézett.
- Ha ez zavar, kislány, ne is menj a közelükbe. Ezeket feléd szegezik és lövöldöznek vele.
Visszanézett a két vezetőre. Az atlanti szél belekapott a hajába, magas homlokából kifésülve, és pulóverébe, kinyitva meztelen mellkasán a ruhát, felfedve a hosszú, egészen friss sebet, ami bal mellizma felett húzódott végig.
- Nem adták ingyen - mutatott a seb felé Eleonor.
- Arra mérget vehetsz. Én meg nem fogadtam el nemet válasznak - mondta sötéten Edward és fekete szemeivel felpillantott.
A tűz táncoló fényénél csak két mély árnyék fedte el szemgödreit.

Felegyenesedett, a fegyvert tartva. Közben a nyitott táskában további gépkarabélyok sorakoztak és egy hosszú, másféle fegyver hüvelye...
- Szóval, - mondta és gyakorlott ujjakkal húzta fel a ravaszt, kipattintva a csőben lévő golyót, átnyújtva a tű felett Eleonornak. Majd kivette a tárat és jobbra adva elindította körbe a tűz körül.
- Krionikus töltények, végső soron. Brutális. Erős. Hatékony. Egy mutáns és egy Inhuman képességét is kritikusan lelassítják. Folyékony nitrogén, titán-nikkel köpeny. Halálos. Mondhatni... Superhuman vadászatra fejlesztett töltény. A HYDRA nem packázik. Ajánlom, ti se tegyétek.
Mindenki a tűz körül már közelebb hajolt.
- És ebből hányat hoztál?
- A teljes osztag fegyverei, mint látod - fordult balra a mutáns lány felé, aki kérdezett, Edward, csípőre tett kézzel.
- És ez... Ez mi? Ezt eladod?
Ahogy megfordult, Edward szemébe sötéten villant a tábortűz fénye.
- Azt azonnal add vissza. Az az enyém. Nem eladó.
Az Inhuman srác, aki elég közel állt a vörös hajú lányhoz, kezében a hosszú fegyvert tartotta...
Egy kard volt. Amíg Edward elnézett, kihúzta a táskából, és most kezében forgatta a hüvelybe tolt pengét. Íves metszésű markolatvasa és fekete, bőrborítású markolata látszott csak a fegyvernek. Az Inhuman elvigyorodott.
- Ugyan már, mutáns vagy, nem? Neked is meg van az árad, tesó, különben...

Strength.
Hyperion tagjain úgy dübörgött végig a bíbor hullám, mintha a föld haragja ébredt volna fel. Egy gyors mozfulat volt, egy ízület-reccsenés, egy fájdalmas üvöltés, és máris térden volt a vigyorgó, bőrkabátos, láthatólag elit osztályhoz tartozó Inhuman srác. Edward kezében volt a kard. A térdre került, lágy vonású srác arcán mélységes düh futott végig, ahogy fogai csikorogtak.
- Ide figyelj, mutáns, most meglátod, hogy...
Ujjai között valami sziporkázó és fehéren füstölgő energia gyulaldt a fűben, pöndörödve hajlot meg tőle a kiégett, halott gyep, természetellenes fénnyel világott két keze között az erő, és már felegyenesedve rugaszkodott volna...
A vibránium dallamos, hosszan vibráló csengéssel ugrott ki a hüvelyből és a kard, ónix-obszidián színű pengéjén tükrözve a meleg, narancsos lángokat és a gelzaklatott pillantásokat, ívben repült, míg a srác nyakánál állt meg közvetlenül, a vállán pihenve.
Ahogy Hpyerion lepillantott, valami mély és agresszív, ősi harag árnyékai nyúltak meg az arcán. Hangha ércesen zengett, ahogy megszólalt, halkan.
- Nem vagyok mutáns. És ha még egyszer a kardomhoz érsz, meghalsz. Maradj térden, Inhuman.
Majd felpillantott és a kard csilingelve tért vissza a hüvelybe. A térdelő közben baljába vette sérült jobb csuklóját, majd Eleonor-ra nézett. A nő csak alig láthatóan intett neki. "Nem." Lassan tápászkodott fel a dühös gyerek és hátrébb húzódott gyilkolásra képes tekintettel.
Edward visszafordult a tűz felé.
- Kérdések?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Nov. 15, 2016 10:07 pm

Nem szívlelte, ahogyan jelenlétét számon kérték.
Pulzusa felgyorsult és az ereiben táncoló harag lángnyelvekként nyaldosták őt, de vett egy mély levegőt és fejét elfordítva lépett el a férfi mellől.
Ha nem tetszik neki az ittlétem, hát menjen el.
Egy tiszta, élénk pillantást még függesztett a férfi arcára, mielőtt segített volna a fiatal lánynak kibontani az üveget. Összevont szemöldökkel figyelte a lány arcát és jobbjának kecses, vékony- meglepően gyöngének tűnő- ujjait a lány csuklójára fonta, pulzusát számolva.
- Néhány percig azt javaslom, dőlj neki egy fa tövének. Körülbelül öt percen belül elkezd hatni és ha… Nos, azt azonnal megérzed.- Jobbját a lány vállára fektette és a közelében maradt- a táska belsejében az otthonában kifejlesztett gyógyszerek lapultak, melyekkel megszüntetheti az esetleges mellékhatásokat.
Amikor Eleanor pillantását elkapta, egy árnyalatnyival sápadtabban rázta meg a fejét és hátrébb lépett- nem állt szándékában már most felfedni magát. Az értő villanást látva pedig halkan sóhajtott föld, zöldes íriszeit visszavezette a fa tövében ülő nőre, ujjaival homlokához ért, miután kiitta pohara tartalmát és azt letette egy felállított, műanyag asztalra.

Szerencsére Caleb alkalmi barátnője nem reagált rosszul a szerre és percekkel később már egyenletes, csöndesen vette a levegőt. Crystalia megkönnyebbülve pillantott az arrébb álló csoport felé, hallgatag, rosszalló figyelemmel kísérve a fegyver prezentálását, amit az ismeretlen férfi tett meg. Élénken élt emlékezetében a HYDRA fegyvereinek csípő érzése és legszívesebben az összeset felgyújtotta volna, hogy semmivé olvassza őket. A gondolat olyannyira kísértő volt, hogy parázsló tekintetét a földre szegezve fojtotta vissza a levegőt…
- Nem hinném, hogy bele k…- Mire végigmondta volna a mondatot, a mellette álló fiú már kihúzta tokjából a fegyvert és elmélyülten forgatta, gyermekies rajongással tekintetében. Valahol látott már hasonlót- bizalmatlanul nézte a dús, fekete hajú férfi feszült vonásait. A közjáték, ami a két férfi között bontakozott ki csupán néhány minutum erejéig tartott, de elég ideig ahhoz, hogy Crystalia önmagáról megfeledkezve, vadmacskáéhoz hasonlatos, ruganyos léptekkel előlépjen az árnyékból és az Inhuman elé álljon, aki sérült tagját tartotta.
- Nem volt jogos és tisztelettudó, amit tett, de nem tűrhetem, hogy a népem bármelyik tagját is fenyegessék a szemem előtt.- Tejfehér bőre kipirult az indulattól és a körülötte eddig hűvös levegő apránként töltődött meg a mágiától, amit a lány használt. Pulzált, energiával telt, szinte nehezítette a lélegzetvételt, ahogyan emberi szem számára láthatatlan módon terjesztette ki akaratát az őt körülölelő világ energiáit uralma alá vonva molekuláris szintekig. Az energia kavargott, bele-belekapott a lány hajába, kioldva egy-két kusza szálat és rohamosan áradt szét körülöttük egyre nagyobb mértékben elterülve. Nem ártott senkinek sem és küzdelembe sem akart bocsátkozni, de ha szükségessé válik, nem fog meghátrálni. Látta a férfi mellett álló Eleanor arcát elsápadni, és vett egy mély levegőt. Megígérte neki, hogy engedi, vigyázzon rá- mint annak idején, amikor kisebb volt és még nem esett át a terrigenezisen. Azóta… sok minden változott. Eddig ő maga volt az, aki az árnyak között akart meghúzódni annak ellenére, hogy érkezése bizonyos körök között már elterjedt és ugyan a kilétéről eddig nem volt tudomás, az őket körülvevő tömegben halk pusmorgás indult meg, valójában tökéletesen eltalálva az igazságot. Torkát zavartan köszörülte meg és egy pillanatra mintha pír kúszott volna orcáira, de gyorsan összeszedte magát és a férfi tekintetébe mélyesztette a pillantását.
- Úgy vélem, ez kiengesztelhet.- Szólalt meg néhány pillanatnyi tűnődés után és a fémes nyikordulással felnyíló oldaltáskából elővett egy tégelyt, amit a férfi felé dobott. - Ez pillanatok alatt helyrehozza a… sérülésedet.- Természetellenesen zöld fényben égett tekintete a lángok fényében, annak ellenére is, hogy kissé elsötétülő pillantást vetett a férfi mellkasán éktelenkedő sebet. - Kérdezd Eleanort, ha bizonytalan vagy.- Hátat fordított a férfinak és lesújtó pillantást vetett a fiúra, aki még mindig sérült karját szorongatta. Egy gyors mozdulattal levette magáról a pulcsit és néhány mozdulattal később rögzítette a karját. Felegyenesedve felemelt egy üveget az előbbi, rövid hajú lány mellől és baljával megigazította a szürke felsőt magán, majd megindult az egyik távolabbi asztal felé, aminek szélére felült, ujjaival kivette a haját rögzítő csatokat és fürtjei egyenesen, selymesen omlottak rá a hátára. Ajkához emelte az üveg száját és a felcsendülő halk zenét hallgatva bólintott a felé intézett szavakra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 10:01 am

Edward már elfordult, amikor előlépett a lány. A csengő, energikus, agresszív hangnem hirtelen meglepte és felemelt szemöldökkel fordította oldalra az arcát.
Majd látva az előtte álló jelenséget, teljes testével visszafordult, most már a lány felé. Újra ugrott egyet arcán egy rágóizom, szögletes állán hosszú árnyékokat festett a lobogó tűz halovány fénye, szemöldökétől járomcsontjáig mély árnyak takarták el a szemét, csak éjfekete szembogaraiban csillantak meg a sárgás-vöröses lángok, dacos, rebellis fényekként.
Hyperion leengedte a kardot. A vibránium penge hegye puhán szelt bele a halott, őszi foldbe, alig hallhatóan csengett lágy dallammal, ahogy végigsúrolta a holt tölgyleveleket. A lány előtte állt, harag töltötte be az arcát és indulat.
És erő.
Dolgok, amiket Hyperion képes volt megérteni. És a mondatok pedig egyszerűek voltak.
Azon a nyelven, amit értett.

Az energia, ami átfonta a levegőt, szinte gúnyosan provokálva berzengette a bíbor áradatot az izmaiban. Nyakszirtjén felágaskodtak az apró hajak, mellkasán és karjain a szőrszálak kiegyenesedtek a libabőrtől. A mutánsok kényelmetlenül feszengtek, az Inhumanek egy része kíváncsian, más része büszkén mocorgott. Egyetlen alak állt mozdulatlanul a láthatatlanul kavargó vihar közepén.
Hyperion.
A leengedett kardon pihentetve karjait maga előtt, egyik kezét a másikon a gombon a markolat végén, Edward csak nézte a jelenséget, miközben a borzolódó erőktől nagyon halkan zengett az ónix-obszidián színű vibránium.

Nem szólt egy szót sem, csak kíváncsian és türelmesen várta a folytatást. Ahogy hozzávágták a fémdobozt, lenézett a kezeibe, majd felpillantott. Ekkor nyitotta ki a száját, és hangosan szólt vissza a megforduló lánynak.
- Hát jól van, Hold-hercegkisasszony, a kölyök megbocsáttatik. De ez nem változtat azon, hogy ha még egyszer a pengémhez ér, vagy még egyszer próbára tesz, csontokat fogok eltörni. Te meg majd tedd, amit tenned kell akkor.
Hangja erősen és határozottan zengett. Volt benne valami kikezdő, valami kihívó, valami harcias él. Nem gúnyos vagy tiszteletlen, inkább élénk és próbára hívó... Az erős hanghordozás alatt.
Hosszan nézte a pulóverétől megszabadult Inhumant. Fehér bőre, karcsú alakja és vörös haja úgy vonzotta sötét szemeit, mint molylepkét a gyertyaláng...
Eleonor felé fordult.
- Szóval Eleonor. Holdváros? Inhuman nemesség? Miről nem tudok? Herceg-kisasszonyok ide közénk járnak szétesni?
- Vigyázz a szádra, mutáns, - szólalt ekkor meg az egyik Inhuman lány - Nem tudod, kiről beszélsz.
- Ha továbbra is azt hiszed, mutáns vagyok, neked meg ötleted sincs arról, ki vagyok én.
Edward hangja most már felborzolt méregtől zengett. Egyetlen sötét oldalpillantást eresztett még meg az Inhuman felé, majd visszafordult a két vezetőhöz.
- Tehát. Tudtok mindent, amit tudnotok kell.
Eleonor és Bill összenéztek. Egy percig csak a tűz ropogott, miközben halkan tutult a tenger felett a novemberi szél. Hófelhők kavarogtak sötétlő fodrokként közelegve az óceán felett, és a szuperhold éjszakáján a fehérlő, földön túli fény alig tudta széleiket néma, ezüstös lángra gyújtani.
Bill és Eleonor visszafordultak Edward felé. A nő felemelt maga mellett egy táskát és előre dobta, a lába elé.
Ő csak állt, körbepillantott, nyugodtan támaszkodva kardja markolatára.
- Ez mit akar jelenteni? - kédezte vészjóslóan, felhúzott szemöldökkel a srác.
Eleonor megköszörülte a torkát. Edward nem tudta megmagyarázni a hangszínt, amiben a nő válaszolt.
- A fizetséged, srác. Nem mondhatod, ahogy a mutáns vedégeink sem, hogy az Inhumanek hálátlanok a szolgáltatásaidért.

És Edward háta ekkor egyenesedett ki. Mintha színt váltottak volna a lángok, vagy mintha söpörte volna maga körül az árnyékokat.
- A fizetségem? - kérdezte sötéten, körbepillantva. - Azt hiszem, nem értettük egymást. Én nem szolgáltatást nyújtok.
Mélyen nézett Eleonor szemébe. A nő nyelt egyet. Lassú, éjsötét hangon folytatta.
- Hanem segítséget. Tartsd meg a nyomra vezetői díjadat, Eleonor, nem valami fejvadász vagy zsoldos vagyok.
Bill elvigyorodott.
- Azt akarod mondani, hogy puszta Superhuman-szeretetből segítesz nekünk? Ne vicceljünk már. Mondd, mibe kerülsz, boy.
Edward ekkor húzta ki a kardját a földből. Átvetette a vállán és hátradöntött fejjel nézett le a két vezetőre.
- Igen. Emberbaráti szimpátiából, mutáns. Meg lázadásból. A HYDRA ellen.
Felemelte a kard tokját és elindult, majd visszafordult a tűz körül ülők felé. Minden szem rá szegeződött.
- És a nevem Hyperion.

Hosszú tagjai fáradtan mozogtak, ahogy az asztalt célozta meg, a vörös hajú lánnyal. Kardja továbbra is át volt vetve a vállán, ahogy szótlanul lépett mellé, letéve a fegyvert és az ezüstöt szelencét a korhadó fa deszkáira az asztalnak a lány mellett. Nem szólt egy szót sem, csak lehúzta a cipzárt pulóverén. Mostanra sötét vérfoltok keletkeztek azon is. Egyszerűen lehúzta felsőtestéről a ruhát és félmeztelenül hajolt előre, megpróbálva felnyitni a fém dobozt.
Nem nagyon sikerült. Oldalra fordította a fejét, hosszan nézve a lányra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 12:27 pm

A magas, karcsú nő füleit nem kerülte el a fegyver hang zengése, egy hosszú, sötét pillantás erejéig figyelte a kardot és szinte várta, hogy az előtte álló marcona alak lépjen egyet és elkezdődjön az a körforgás, ami a legjobban éltette. Tagjai szinte sóvárogtak azért, hogy embert meghaladó erejét szabadon engedje- feszült tartásán nem lazított továbbra sem, mialatt jobbjával füle mögé simította kusza tincseit. Íriszeiben ott kavargott a kozmikus energia, a földöntúli pusztítani vágyás… Míg végül a szavakat meghallva elcsitította a kitörni készülő vihart.
Figyelte a sötét szemekben táncra kelő lángokat és a tarkóján felborzolódó apró, már-már láthatatlan szőrszálak a távolba nyúltak, ahogyan a vékony lány testén végigfutott az adrenalin. Volt valami a vele szemben álló férfiban, ami felkeltette az érdeklődését. Nem a hanghordozása, vagy a szóhasználatai, sokkal inkább vonzotta az ismeretlen, hogy nem tudta, mégis kivel áll szemben.
- Hold-hercegkisasszony?- Szemöldöke alig láthatóan rándult meg. Az indulat görcsbe rántotta a gyomrát és jobb tenyerét égette a fegyver hiánya, ha a kezében lett volna a nemesfém-ötvözet kard, ujjpercei fehéredéséig szorította volna. - Továbbra is Crystalia. Oh és kérned sem kell rá.- Ajkai alig látható mosolyra húzódtak, letisztult vonásainak adva egy lágyabb élt.

Szemhéjait rövid időre lehunyva tartotta és később az üveget ajkához érintve figyelte a nem messze lassan lezárásához közeledő jelenetet. Képtelen volt nem boldogan elmosolyodni, látva az Inhuman lány reakcióját, amivel védelmére kelt. Ujjai lassú ütemben doboltak az asztal lapján és csöndesen figyelte a felé közeledő, széles hátú férfit. Az aranyló alkohollal teli üveget combja mellé tette és hosszú, derekát érő fürtjeit áthúzta bal vállának oldalára, hogy szabad rálátást nyerhessen az idegenre. Zöld lélektükreinek kereszttüzét a férfi mozdulataira függesztette és ovális arcán halvány mosoly futott végig, jobbjának fürge mozdulatával óvatosan kivette a férfi kezéből a tégelyt.
- Segítek, rendben? Ne aggódj, nekem nem fáj a fogam a fegyveredre.- A tégelyt maga mellé tette és ölébe vette a fémes dobozt, ami halk hangot adott ki, míg leolvasta az ujjbegyét borító bőr mintázatát és egy kattanással kinyílt. Gyógyszerek, fémes eszközök, tégelyek és fiolák mellett mul-lapok és kötszerek sorakoztak. Ezekből kivett néhányat a lány kissé ügyetlen ujjakkal és egy hosszú pillantást vetett a kapszulákat rejtő üvegre, mielőtt visszazárta volna a tárolót.
- Tessék, ahogy elnézem, rád fér.- A férfi felé nyújtotta a hűvös whiskyt és alsó ajkát beharapva, elmélyülten látott neki az óvatos mozdulatoknak- a mul-lapokkal leitatta a vért a férfi izmos felsőtestéről és egy pillanattal később ujjai között kinyílt a tégely. Belsejében halványan derengő, kellemetlen illatú kenőcs terült el, amit a lány felvitt az ujjaira. Felpillantott a sötét szemekbe és vissza a sérülésre, majd finom mozdulatokkal, először a sérülés széleire vitte fel az anyagot. Újabb adagot csippentett jobbjának ujjaira és egy gyors mozdulattal a mély, szivárgó sérülésre kente. A kenőcs felszíne alig látható, összefüggő réteget képezett és Crystalia néhány tiszta mul-lapot ráfektetett a bőr felszínére, majd ragasztóval rögzítette őket. Hátrébb lépett a férfitól és összevont szemöldökökkel szemlélte a végeredményt, majd felpillantott a fölé magasodó alak arcára.
- Kész is.- Nekidőlt az asztalnak és elkezdte egy halomba gyűjteni a használt  kellékeket, majd felmarkolva őket a legközelebbi égő kukához sétálva beledobta a lángokba és figyelte, ahogyan porrá hamvadnak. Azután hátat fordítva a melegnek visszasétált az asztalhoz és lendített egyet magán, hogy visszaülhessen rá. Jobbjába fogta az üveget és lenyelt három nagy kortyot belőle, majd felsóhajtva nézett maga elé, figyelve a távolban mulatozó embereket. Miután az üzlet lebonyolódott, előkerült néhány rács és ha jól látta, hamburgerek elkészítéséhez láttak hozzá, miután az ellátmányt biztos helyre pakolták el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 1:18 pm

Edward nem válaszolt a lánynak. Értették egymást. Tudták, hogy a következő lépés agresszióba fog torkollni. A férfi szinte érezte az erőszak iránt sóvárgó izmainak panaszos nyögését. A kard mintha repülni akart volna az ujjai között, nem pedig tétlenül támasztani a földet. Minden mozdulata innentől hanyag eleganciával hordozta a kirobbanni képes tombolás ígéretét, mint a felhúzott acélrugók, némán várták az izmai a parancsot.

De a parancs nem jött el. A lány ellépett a tűz mellől, Edward pedig, miután otthagyta a Superhumaneket tanakodni és sütögetni, csak csendesen sétált tovább, egyenesen az asztalhoz. Zúgott a szél a fák között, belekapott az emberek hajába és a tüzek lángjaiba, és a halott ágakba és levelekbe. Vajon így szántott a szél, amikor a rómaiak a britonokkal nézte szembe egy tölgyerdőben, egy hideg, őszi reggelen? Amikor a vizigótok serege utolsóként ereszkedett le Róma falaihoz? Amikor a tengernépek hajóikat hátrahagyva szemüket Babilon csempés kapuira vetették?
... Amikor Prométeusz felnézett az Olümposzra, és kiadta a szót, "Háború"?

Edward az asztalhoz lépett. A lány hátradőlve támaszkodott kezeire, és ahogy a férfi sötét szemei felé fordultak, vörös haját átvetette feje másik oldalára, a mozdulattal akaratlanul is kiemelve hosszú, karcsú nyakát. Hyperion vérében egy újabb dobbanásnyi hormon csöppent szét, és az adrenalin, a tesztoszteron, a sötétlő harag és méreg és fáradtság mellett egy még inkább olajosan sűrű és forró érzés terjedt szét, a vágy. Nem szólt egy szót sem, amikor letette fegyverét és a dobozt az asztalra, ahogy akkor sem, amikor a lány átvette azt tőle. Csak bólintott, az izmok megfeszültek arcán.
Nem tudta eldönteni, hogy mi az, ami zavarja, ami irritálja, ami úgy szúrja az elméjét a lányban, mint egy láthatatlan, mérges tüske. De az a valami, amitől képes lett volna vicsorogni, amitől szőrszálai úgy meredtek fel, mint egy elvadult farkasnak, egyben vonzotta is, mint a tűz egy vadállatot. Veszélyes. Forró. Idegen. Vicsorogsz rá és mégis hatalmas szemekkel nézed.

Volt egy ilyen természete a hatalomnak és az erőnek.
Kihívja az ember izmait, kitágulnak tőle a pupillái, miközben vér tolul a hasától lefelé...

A lány felnyitotta a szelencét. Ahogy Edward kezébe nyomta az italt, ő csak átvette, nem nézett le a kezében lévő pohárra. Mélyen, feketén mélyesztette éjszínű szemeit a lány smaragdzöld szemébe. Mint egy kristályos tenger. Egy kristályos tenger tele milliónyi oldott, kirobbanásra váró villámmal. Edward úgy érezte, az a sok villám úgy omlik szét habokra minden másodpercben az ő akarata szikláin, mint a közelgő vihar korbácsolta hullámok. Valami elemi, mély és megzabolázatlan erő kavargott pillanatról pillanatra azokban a szemekben, és ő egyszerre érezte a vágyat a harcra, az üvöltésre, a szexre, a küzdelemre. Másnak leírhatatlan érzés volt.
Újra az italba kortyolt. Arca épp csak megrándult a csípős krémtől, de végig a lány arcát nézte, ahogy az ellátta a sebeit. Befejezte az italt és letette a poharat az asztalra.
Ahogy a leányzó megcélozta a kukát és a tüzet, majd visszatért, Edward mélyen a zsebébe nyúlt. Ránézett még egyszer a lányra. Hosszan és hallgatagon, tűnődően. Majd lassan bólintott.
Ez leginkább a "köszönöm" megfelelője volt.

Strapabíráshoz szokott, itt-ott megkopott és szakadt farmerja zsebében megtalálta, amit keresett. Egy laposüveg volt, és ahogy lecsavarta a tetejét, érezte a harminc éves skót whisky mámoríó illatát. Maga elé húzta a lány poharát és körbenézett az asztalon. Talált egy kisebb befőttesüveget benne csavarokkal és csavaranyákkal. Kiborította őket az asztalra, felfordította, belenézett majd kétszer belefújt. Eképpen tisztává téve az alkalom adta poharat, lerakta a lány kristályos pohara mellé, majd egymás után félig megtöltötte mind a kettőt. A scotch mély, óarany színében érzékien oldódtak fel a háttérben égő tüzek lángjai. A lány poharát felemelte és kezébe adta, majd felvette a sajátját is és megemelte finoman Crystalia felé.
Belekortyolt. Lecsukta szemét egy pillanatra, majd hagyta, hogy a whisky végigfolyjon a nyelőcsövén. Másodpercekkel később szólalt meg végül.
- Hyperion. - mondta egyszerűen. A hangja mély volt és fémes, mintha bronz csengett volna bronzon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 2:32 pm

A hűvös, new yorki éjszaka hangjai messze elmaradtak tőlük, pusztán a sötét ég felé kapaszkodó, lehulló, elgyöngült levelekkel ékesített faágak recsegése töltötte be a tisztást. Nem érezte, hogy fázna, pedig mikor ujjai nyakszirtjéhez értek szinte sütött a karcsú tagokból a hideg. Ajkához emelte a poharat és kortyolt egy újabbat, várva, hogy az ital tompa melegséget sugározzon szervezetébe.
Ahogyan pedig közeledett az ismeretlen, agresszív alak a lány nem tudta megállni, hogy tekintete ne járja végig kutatón a vaskos izomkötegekkel takart testet. A ruha anyagán már átszivárgott a sérülésből a vér, léptei mintha fáradtságot és… ennek ellenére is erőt sugároztak. Crystalia néma várakozással nézett az elkövetkező percek elé- maga sem tudván, miért pont mellé érkezett a férfi. S amint fény derült az okra, mély levegőt véve, különösebb szófecsérlés nélkül tette a dolgát. Tíz évvel ezelőtt már bepillantást nyert a háborúkba, amiket Medusalith vívott a kree és a skullok csapatai ellen, és amikor még túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy bármit is tegyen… A háttérben meghúzódva az orvosi szobákban tevékenykedett.

Tétova mozdulattal simította rá még egyszer a krémre és felpillantott az erőteljes vonású arcra. Karjain a libabőr felborzolta a szőrszálakat és a tudatának egyik hátsó sötét zugában, mintha… fény gyúlt volna. Érezte a vállaira telepedő feszült, várakozással teli csöndet és gerincén végigfutott a hideg a sötét szemek hosszú pillantásától. Smaragdszín íriszeiben ott fénylett a hallgatag értetlenség és az eddigieknél… elmélyültebben nézte a sötét íriszeket, amik mintha fogva akarták volna tartani pillantását. Ajkai hajszálnyi vastagságú résre nyíltak szét egymástól és mély levegőt vett, amit bent tartott, mialatt ellépett a férfitól. Tekintetét a földre szegezve lépdelt a lassan megdermedő füvön, és karjaival ölelte át magát, amíg visszaért az asztalhoz.

Miután felült, elvette a felé nyújtott poharat és elmormolt egy halk köszönömöt, majd belekortyolt az italba és szemeit lehunyva maga elé képzelte az őt körülvevő részecskéket. Az energia lágy, szelíd hullámokban ölelte körbe őt és terjedt szét, magával hozva a kellemesebb meleget, ami mintha simogatta volna a bőrét. Crys összeráncolt szemöldökei elsimultak és tartásán lazítva pillantott a végül, hosszú csönd után megszólaló férfira.
- Örvendek, Hyperion.- Jobbját a férfi felé nyújtotta, hogy megadja neki a kellő tiszteletet egy kézfogás erejéig és mély, kemény pillantását a kusza fürtökre vetette közben. Ajkaihoz emelte baljával a poharat és egy jóleső hümmögés kíséretében újabb kortyot vett magához. - Jobb valamivel?- Ujjával a seb felé intett, szabad kezét nyakára téve lassan, körkörös mozdulatokkal kezdte el masszírozni a csigolyákat, amikben még mindig érezte a visszatartott energia vibrálását. Fejét hátravetette és egy hosszú sóhajban engedte ki a feszültséget, tűnődőn nézte a tiszta égbolton apró szentjánosbogaraknak tűnő fényeket.
- Innen nézve egészen aprónak tűnnek.- Halkan jegyezte meg és szinte fájt neki, ahogyan elszakította tekintetét az égboltról, abból az irányból, ahol álcázva, az emberi technológiát meghaladó eszközökkel védelmezve ott lebegett az otthona. A város, ahol a nővére uralkodott Black Bolt feleségeként. Ahol Lockjaw őrizte a kapukat. Elnézett a tüzek körül sürgölődő alakok felé és belekortyolt az italba.

Két teljesen különböző világ.

- Azt mondtad, nem vagy sem mutáns, sem pedig Inhuman.- Erőteljes, árnyalt hangja halkan csendült fel. - De egyszerű embernek sem neveznélek. Megtudhatom, mi vagy?- Arcát Hyperion felé fordította és vonásairól csupán az egyik legősibb érzelem volt kiolvasható: az őszinte kíváncsiság.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 3:52 pm

A lány, miközben a férfi sebeit látta el, néha kutatóan pillantott fel Edward arcára. Ő csak állt, nyugodtan és rendületlenül, néha meg-megbillenve a kezek mozgásától finoman, tekintetét a lányra függesztve. Gondolkodott. Állkapcsán az izmok finoman mozogtak ahogy töprengett. Ki ez a lány? Miféle hercegségesség? Nem tudta egyszerűen hová tenni az ereiben dübörgő bizsergést.

Amikor visszatért és felült az asztalra a szépség - El kellett ismerje, végtelenül vonzó és szép arcú lány volt, hatalmas szemekkel, sudár, vonzó, karcsú alakkal, amit nagyon jól felfedett a könnyed, vékony pántos felső - Hyperion átnyújtotta a poharat. Csak belekortyoltak mind a ketten és a tenger hullámai csendes, egyöntetű morajlással mosták a kavicsos partot. Edward szemei egy kicsit összeszűkültek, ahogy a lány mély, zöld íriszeit nézte. Elkezdte érezni a bizsergést, a finom, sajgó fájdalmat, ami a sebeiben gyulladt. A gyógyszerek rögtön hatni kezdtek a kötések alatt.
- Igen. - válaszolta halkan, majd újra az italba kortyolt és felnézett a csillagos égre ő is. Letette a poharát az asztalra és lejjebb hajtotta fejét, hogy a lány arcára nézhessen, miközben ő még a csillagkat bámulta.
- És odafentről, milyen aprónak tűnünk mi, idelent? - kérdezte. Hangja halk volt, de erő cirkulált benne. Valami halovány kihívás. Nem agresszív, de öntudatos. Újra kezébe vette a poharat, miközben a lány tétován nézett el a tüzek felé, belekortyolt és megint letette. Crystalia felé fordult. A szél belekapott hosszú, selymes, vékony szálú vörös hajának fürtjeibe. Mint valami fátyol, lengtek a szélben.
Edward kíváncsi volt rá, hogy milyen érzés a bőrhöz simuló vörös haj tapintása...
Így felemelte jobbját és kézfejével, ujjaival végigsimította a táncoló tincseket. Majd a kérdésre nagyon lassan egy...
Mosoly kezdett széthúzódni az arcán. Talán egy vigyor. Talán egy mosoly. Talán valami teljesen más és titokzatos. Egészen kiolvashatatlan és egészen értelmezhetetlen. Letette újra a poharát és közelebb lépett. A mozdulataiban felhúzott, elegánsan féken tartott erő visszhangzott, ahogy izmos alkarjai a lány combjai mellett, ökölben támaszkodtak az asztalra. Előre hajolt.

Egyenesen Crystalia arca elé került az arca. Vállait feltolta a támaszkodás, meztelen bőrén megcsillantak a tüzek fényei. Szögletes, borostát arcélét megvilágította, orra körül és szemeinél árnyékba borította a halovány tűzfény. Közvetlen közelről nézett a lány arcába, várva mosolyogva a reakciót.
- Valami egészen más. - mondta halkan. Baritonja úgy csengett, mint a bronz. - Valami egészen ősi. Valami egészen... Lázadó.
Hangja halkabb volt, érdes, de majdnem suttogó.
Fejét oldalra billentette lassan és így közvetlen közelről látta, hogy a szép metszésű ajkak korábban finoman elnyíltak. Feljebb emelte újra a fejét és éjfekete szemei a lány arcába néztek, vad, sötét fürtjei árnyékokat vetettek magas homlokára.
- Valaki, akivel nem látná szívesen egy égi uralkodó család a hercegnő lányát.
Ez az utolsó mondat már majdnem provokatív volt. És a mosoly csak annyira folytatódott, hogy fehérlő fogai épp csak kilátszottak ajkai között. Arca, orra, szája nagyon közel táncoltak mozgás közben Crystalia vöröslő ajkaihoz.
- De ezen az éjjelen pont ráérek, ha ki akarod deríteni - nézett le újra a azkra a vöröslő ajkakra, majd lassan felemelve tekintetét, a kristályosan zöld szemekbe Hyperion.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 5:32 pm

Az üres pohár koppanva ütközött a régi, lassan szétporladó asztal lapjának és Crystalia tekintete rezzenéstelenül tűrte a másikét. Figyelmesen, a legapróbb területet is tüzetesen szemügyre vette a férfi arcán, a pár napos borostától a feszülten meg-megugró rágóizmokon át a fesztelen, élcelődő mosolyig, amibe az ajkai húzódtak.
Crystalia tekintete lejjebb vándorolt a nyakszirtre, utána pedig a kötésre és némán bólintott a rövid válaszra. Mondhatni megnyugodott- nem volt oka a férfi sérelmét kívánni. Az ő szemében ez jó harcosnak tűnt-, ha teljesen egyedül hozta el azt a rengeteg fegyvert és csupán ennyivel megúszta az ütközetet. Az ellenség pedig közös volt az elhangzottakból kiindulva, ilyenformán csupán veszteségeiket gyarapítaná, ha a sérülése révén leesne lábáról az ismeretlen.


Némán fürkészte az égboltot, a kérdésre pedig egy futó mosoly volt a válasz. Felegyenesedett az asztalon ülve és fejét Hyperion felé fordítva tűnődött a válaszon. Lassan, óvatosan ízlelgette a szavakat és vállait megvonva nyíltak ajkai válaszra, amikor a férfi ujjai elérték hosszú haját. Egy rövid másodperc erejéig megdermedt az érintéstől, azután lassan felengedett. Nem várt ennyi közvetlenséget attól az embertől, akivel, néhány perccel azelőtt még éppen, hogy nem rontottak egymás torkának.
Még az ujjaiban is erő dübörgött a férfinak, ahogyan fürtjein végighúzta őket, a lány karjain pedig végigfutott a hideg. Ösztönösen tartotta vissza a levegőt és tekintetét a lángokba vetve nyelt egyet, mielőtt válaszolt volna.

- Ez a bolygó maga az élet. Odafentről nézve a legszebb, amit csak szem láthat.- Ez volt az oka annak, hogy meg akarta védeni. A népét, a gyöngéket, az elesetteket. Azokat, akik védelemre szorulnak. És ez a bolygó segítségért sikoltott. Alsó ajkát beharapva figyelte a lángok táncoló fényében sajátos színt öltött társaságot, amit körbeadták az üvegeket, a dobozos italokat vagy el-elmartak egy-egy elkészült hamburgert.

Béke.

Lassan fújta ki a levegőt és a combjai mellé támaszkodó, ökölbe szorított kézre siklottak lélektükrei. Amikor pedig fejét felemelve felnézett, Hyperion arcát alig néhány centiméternyi távolság választotta el az övétől. Karjait ölében fektette, ujjait összekulcsolva tartotta, meztelen vállai laza tartást mutattak. Nem tudta nem észrevenni, mintha lenne valami kihívó, fenyegető a férfiben. Mintha az alvó oroszlánt bökdösné szándékosan.
- Ősi?- Zöld szemei végigsiklottak a fölé magasodó alakon és szája széle mosolyra húzódott. - Ahhoz képest elég jól tartod magadat.- Tünékeny vigyor villant fel arcán, megmutatva fehér, hibátlan fogait, hangja piszkálódóan hangzott. Közelebb hajolt a férfi arcához és a mozdulattól tűzvörös tincsei áthullottak előre vállán, eltakarva arcának egy részét.
- Oh, nem igazán vagyok megfélemlíthető. - Élből hárította el a hangnemből kiütköző kötözködést. A férfi utolsó felvetésére csak egy apró fejrázás és egy hitetlenkedő mosoly futott végig ajkain. Fejét alig kellett megmozdítania ahhoz, hogy ajkai hozzáérjenek Hyperionéhoz, puha, lágy érintéssel. Volt valami az előtte támaszkodó férfiban, ami nem teljesen hagyta nyugodni és meg akarta tudni, mivel áll szemben. Finoman érintette jobbját a férfi arcéléhez, tenyerét rásimította és hátrébb húzódott. Fejét az ég felé emelte, majd vissza a férfira.
- Hm, mégsem csapott beléd egy villám sem.- Elmosolyodott és a kiürült poharakért nyúlt, majd lecsúszott az asztalról, majdhogynem a férfi karjaiba. Testüket talán semmi sem választotta el egymástól, amikor talpra érkezett és ellépett a férfi mellől. - Talán mégsem vagy annyira ellenükre.- Jóízűen felnevetett és elindult a tömeg felé, hogy szerezzen még whiskyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 7:51 pm

Volt valami csendes tűnődés ott, ahol a két erő találkozott. A lány állta a tekintetét. Ahogy letette az üveget az asztalra, felnézett, láthatóan pont ugyanolyan elhatározott kitartással, mint ő.
Volt benne valami... Energia. Jobb szó nem volt rá. Valami cseppfolyós, szikrázó energia, ami mintha minden erében, minden hajszál-vékony véredényben tobzódott volna. Egy energia, ami mintha cirógatva tapogatta volna körbe Hyperiont, kutatva, kérdésekre válaszokat keresve. Amennyire kérdőjel volt neki a lány, talán épp annyira volt kérdőjel Edward Crystaliának.

A lány kihúzta magát, vállai ellazulva nyíltak szét. Gondolkodott a szavak értelmén és mintha megállt volna egy pillanatra, amikor az ujjak a hajához értek, de nem remegett meg. Csak felnézett újra, és mosolyogva válaszolt.
Edward hátravetette a fejét. Lenézett a lányra, majd mélyet sóhajtott.
- Az lehet. - szólalt meg. Hangja földi volt és erős és fémes és pragmatikus a lány csilingelő hangjához képest. - De idelent folyton, állandóan, örök háború.

Úgy hajolt előre, hogy a megfeszülő izmoktól dagadó alkarjai majdnem a lány combjához értek. Lepillantott rájuk Crystalia és Edward is lenézett. A hosszú, sudár, atlétikus combok leplezetlenül vonzóan feszültek karjai között. Szemei végigfutottak rajtuk és ahogy felnézett, le lehetett olvasni az arcáról: Jobb helyen lennének a csípője körül. Elmosolyodott kihívóan de a lány is mosolygott. Viharzó erő találkozása volt ez, incselkedés, és tánc.
De ő nem táncolt, csak előre lépett.
Nem volt az a típus, aki lágy oldallépésekben kerülte volna meg a dolgokat.
Crystalia pedig válaszolt és ahogy az ajkak az övéhez értek, az ízük melgepően édes volt, mint a méz, vagy az eper. Edward viszonozta a mozdulatot és ahogy a lány lecsúszott az asztalról, sufár alakja az övéhez simult. Érezte a kerek mellek domborulatát a mellkasának feszülni. Formás, feszes ívek, kemény hasfal. Mint egy kézilabdázónak. Edward sötét szemeinek villanásával nézett le és csak egy félmosolyt megengedve válaszolt.
- Azt látom, hogy nem vagy megfélemlíthető. De villámok? Kérlek. - horkant fel halkan, egy nevetésszerű hangot hallatva. - Csak jöjjenek. Haragos isteneket letaszítani az égből külön specialitásom.

Hyperion csak csóválta a fejét a lány utolsó mondatára. Nekitámaszkodott az asztalnak. Felvette a pulóvert és lassú, óvatos mozdulatokkal vetette újra a vállára - Egy két zúzódás bőven sajgott és élesen fájt az íves mozdulatokról. Majd előhúzta a telefonját és megnyitotta a húgával közös beszélgetést.
Semmi új. A délutáni üzenete, "Alice, hogy vagy?" még mindig elolvasatlanul figyelt a chaten. "Kicsi húgom, itt a bátyád. Akkor mentelek ki legközelebb pénzzel, ha reagálsz is nekem, nem csak ha cash kell."
Mérgesen ütötte be az új üzenetet, majd lerakta maga mellé a telefont. Átvetette a vállán a kard hüvelyét és belecsúsztatta a pengét a tokba.Halkan csilingelt a vibránium és megnyugtató teherként nehezedett vállára, mellkasára. Hyperion előhúzta pulóvere zsebéből a cigarettás dobozt és megpöccintette az alját. Egy szál ugrott elő félig a többi közül. Fogával húzta ki, majd felcsattintotta az öngyújtót.

A tenger felé fújva a füstöt, hosszan nézte a hullámokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Nov. 16, 2016 11:54 pm

A bőrén érzett csendes, szelíd hideg levegő enyhén borzolta pórusait, tűrőképességét feszegetve. A meleg, amit nem sokkal ezelőtt idézett meg képességeit használva régen szertefoszlott és a sötétségben ég felé nyújtózó fák erős, recsegő hangokat hallatva engedtek a feltámadó szél erejének. Lábait alig mozdítva lóbálta előre és hátra, gyermekies játékot űzve velük, miközben az előtte támaszkodó robosztus férfit figyelte. Tompa zaj, nevetések, ritmusos zene és beszélgetés hangja keveredett az illattal, amit a szél felkapott és feléjük sodort. A sülő hús és zöldségek eltéveszthetetlen, ínycsiklandó illata, ami még a nem földi származású lány gyomrát is mocorgásra bírta.
Zöldes íriszeiben, a pupillához közel aranysárga foltok helyezkedtek el, egészében véve démoni küllemet kölcsönözve a lány ragyogó pillantásának. Fejét visszafogott, félbe maradt mozdulattal döntötte meg és az eddigi oldott vidámság nyomai apránként szivárogtak el vonásairól, hangjából, kisugárzásából. Nem volt feszült, sem oldott, egyszerűen az a kimért, tárgyilagos nő volt, akinek odafent lennie kellett.
- Úgy gondolod, hogy csak idelent?- Crystalia ajkai keserű mosolyra húzódtak, tekintete elsötétülve állapodott meg a férfi vonzó arcán. Nem tudta, kivel áll szemben és mennyit kellene neki mondania-, de a jelen lévő társaság tagjai már így is sokkal többet tudtak, mint amennyit el akart árulni.

Fuck.
Beszélnem kell Eleanorral és Billel.

Nyelve hegyével megnedvesítette szája szélét és ujjai tétova mozdulattal indultak meg a férfi arcán ugráló rágóizom felé. Ujjbegyét éppen hozzáérintve simította végig a borostától érdes bőrt és egy félmosoly erejéig elengedte magát.
- A béke egy pillanatnyi állapot. Nem csupán itt, a Földön. - Lejátszódott előtte szülei halála, a testükbe fúródó chitauri fegyverek képe és fülében visszhangzott saját sikolya, ami még jóval erőtlenebb halkabb és fiatalabb volt jelenlegi telt, érzelmes hangjánál. Látta Medusalith tehetetlen fájdalmát és emlékezett a kétségbeesésre, ami úgy tépte bensőjét, mint valami vérszagot fogott, vadat faló veszett állat. Torkát köszörülve szerezte vissza eltűnni vágyó hangját és smaragdszín tekintetét Hyperion éjjeli égbolthoz hasonlatos lélektükreire vetette. Csöndesen, hosszan nézte a szempárt anélkül, hogy bele akart volna látni a mögöttük keringő gondolatok örvénylő viharába. Mindenkinek megvan a maga keresztjéhez való joga, ahogyan a felé görnyedő, félemeztelen, kárhozatra hívó bosszúálló démonhoz hasonlatos Hyperionnak is.

Ajkaik találkozása feldúlt, viharhoz hasonlatos táncra hívta a lány lelkét és ha nem szakította volna el száját a másikétól még időben, valószínű önmagáról megfeledkezve simulna karjaiba. Az ében pillantás szinte lyukat égetett a bőrébe, de gondolatai még a másik ajkai körül jártak. Erős, durva és vad érintés; fémes és édes íz. Sweet Hell.
- Mintha egy fékevesztett titánt hallanék.- Hangja már távolról szűrődött vissza, ujjaival tincseit hátrasöpörte és mélyet szívott az esőillatú levegőből. Léptei rövidek, sietősek és ruganyosak voltak- Hyperion alkalom szülte poharát és a sajátját háromnegyedig töltötte, összerándulva a vállára helyezett kéz érintésétől.
- Ah, Caleb.- Rápillantott a testőréül szegődött Inhuman arcára és a kezébe vett egy papírtányért, amire felrakott két elkészített, meleg, olvadt sajttól illatozó, zsíros hamburgert. Fejével az egyik távolabbi asztal felé intett, ami mellett egy hordozható széken ott ücsörgött a korábbi lány. Rövid, tüskés fekete haja peckesen meredezett az ég felé, karcsú és kifejezetten nőies alakja még a sötétben is kivehető volt. - Használt neki, nézd csak meg.- Különös módon nyugodtabbnak érezte magát az átlagnál és ez a mellette álló férfinek is szemet szúrt, aki összevont szemöldökkel pillantott rajta végig. A felé nyújtott kabátra megrázta a fejét és felmarkolta a két poharat, majd könnyed léptekkel visszaindult az asztal felé.

Hyperion magára öltötte a vértől csatakos ruhát, vállára vette fegyverét és a hosszú, vörös haj keretezte arc pillantása a legsötétebb és legnagyobb folton állapodott meg. A férfi felé nyújtotta a poharát és az asztalra tette sajátját, majd elvette a kisebb szendvicset a tálcáról, a másikat pedig a férfi kezébe nyomta.
- Jó étvágyat.- Visszaült az asztal tetejére és egy hatalmas falatot tépett le a zsíros ételből, torkából jól eső, már-már érzéki nyögés szakadt fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Hétf. Nov. 21, 2016 9:09 pm

Edward, ahogy a lány fölé tornyosodott, meztelen hátán végisöpört a hűvös levegő. A szél só illatát hozta a tenger felől, sirályok hangjai oldódtak fel benne, akik az esti levegő áramlatán siklottak és csaptak le a vízre újra és újra, vagy telepedtek meg a aprt menti fákon, felborzolva tollaikat. A tengerpart hűvös, vízpárától nehéz, tiszta levegője keveredett a fenyőtűk sajátos gyanta-illatával. Susogtak az ágak a csendes szellőben. Hyperion a lehető legjobban úgy érezte, hogy él, itt, egy talpalatnyi vadon szélén, a holdfénytől ezüstös víz és a sötétlő fenyők találkozásánál.

Látta az elboruló pillantást, a keserű mosolyt. Tudta, hogy történetek vannak mögötte. De nem firtatta. Mindenkinek a maga útja. Mindenkinek a maga harca. A maga döntései. Köze, ítéletadásra, véleményezésre senki másnak nincs joga.
A saját útja végén mindenki magának tartozik elszámolással.
Csak csöndesen figyelte fekete szemeivel a lány mosolyát, és azt, ahogy a pillantása végigvándorol az ő szögletes állkapcsán, erős vonásain és megtalálja a szemeit újra. Nem rezdült, nem mozdult. Csak állt, magasodva a lány fölé, nyugodtan feszülő izmokkal, a két vonzóan hosszú comb mellé támaszkodva. Olajbarna, nap égette bőre éles kontrasztban volt Crystalia hófehér tagjaival. Mintha egy porcelánból formált, tökéletes női alak lett volna, gondos, művészi ívekben érzékire vágott ívekkel és szemekkel, sejtelmesen vonzó kontúrokkal, intelligenciát tükröző arccal. Ő összehasonlítva olyan volt a lány mellett, mint egy bronzból öntött görög harcos, erősre és masszívra kalapálva, tűzben égetve, jéggel hűtve. Ég és föld. Szó szerint.
- Pontosan. - mondta röviden és egyszerűen a lány szavaira a békéről. Nyugodt volt, pragmatikus és egészen hűvös lett volna, ha valami mély és makacs és forró nem munkált volna minden szava mögött, mint általában.

Ahogy a lány távozott, Edward csak egy félmosolyt engedett meg a tenger felé az utolsó mondatát hallva. Halkan szólalt meg az orra alatt.
- Ha sejtenéd, hercegnő.

A lány hamarosan visszatért. Edward már ledobta dühösen a telefont és kezébe kapott egy papírtányért hamburgerrel. Felpillantott csendesen Cryslaliara és bólintott majd szótlanul átvette az ételt. Felült az asztalra és újra kinézett a tenger felé. Nagy falatokban harapta az ételt. Erős állkapcsai ugráló mozdulatokkal őröltek, míg végül nem sokára be is fejezte és megtörölte az ujjait és ajkait a hamburger alatt lévő szalvétával. Letette üsszegyűrve a tányérra. Megragadta a neki jutott italt és femelelte egy pillanatra, majd szájához vette és belekortyolt.

- Nem Tammy... Nincsenek itt sem. Nem tudom, hol lehetnek, de nincsenek itt. Jaj, ne aggodalmaskodj már, anyatigris, tizenhét évesek, biztos, hogy csak füveznek és isznak valahol... Oké. Oké nyugi, szólj Caelnek is, én hívom Cassie-t.
A nő, aki telefonon beszélt, magas volt, vállas, karcsú, barna haja ki volt engedve terepszínű egyenruhájára, ahogy elsietett mellettük. Edward csak felnézett. Nem az ő baja volt. Lepillantott a lányra és mondott volna valamit, de megszólalt egy hang mögötte.

- Ed, hát itt vagy.
Lisa úgy lépett ki a fák közül, mint egy árnyék. Hosszú, fekete haja szép, márványfehér arcát keretezte, nagyon elegáns, finom bőrkabát volt rajta, ami szabadon hagyta formás cspőit, hosszú lábait halovány fehér farmer emelte ki.
- Lisa. - bólintott a srác. Lisa melléjük ért. Most rákerült a sor, hogy bólintson Crystalia felé. Majd visszafordult Hyperionhoz.
- Láttam, hogy hoztál fegyvereket? Köszi. Majd szólok a közös ismerősünknek, hogy...
- Hagyd, Cap nem kell most ezzel foglalkozzon.
- Ahogy gondolod. - bólintott a lány és végignézett Edwardon.
- Jézusom, Ed, megint mit csináltál?
- Nem adták egykönnyen a fegyvereiket a HYDRA-sok, tudod. És a csoportos ölelés valahogy nem az én stílusom.
Lisa felnevetett.
- Na jó. Nekem most mennem kell, egy nagyon vonzó latin Alejandro vár rám, de... Aludj itt, Ed, én nem fogom használni a szobát. Tessék. A fákon túl van az én faházam.
Hyperion felemelte a kezét és lenézett. Egy nagy, fa kulcstartón füzző, hosszúkás kulcsot nyomott a tenyerébe a lány.
- Kösz, Lisa. Biztos, hogy nem felejted el a hivatalos szertartásos köszönést? - kérdezte csipeklődő éllel Edward. Lisa csak értetlenül oldalra billentette a fejét.
- A kisasszony itt a ti hercegnőtök, tudod. Inhumaneké.
Volt valami a hangjában, ami nem is egészen gúnyos volt vagy bántó, nem volt szarkasztikus, vagy agresszív. Egészen egyszerűen valami mgmagyarázhatatlan él volt a szavai mögött.
Lisa lenézett Crystalia-ra. Bólintott a lány felé, tisztelettel, majd felemelte a fejét.
- Crystalia. Igen. Már hallottam rólad a többiektől az előbb. Érezd magad jól köztünk. Szívesen látunk.
Majd Edward felé fordult és vissza Crystalia felé.
- De minden tisztelettel, hercegnőt már én is ismerek egyet, köszönöm. Ami azt illeti... Szerintem szívesen találkozna is veled, Crystalia. - nézett a vörös hajú lányra elgondolkodva, majd megveregette Edward vállát és bólintott, majd továbbment.

Edward lenézett a kulcsra, majd egy titokzatos mosollyal fordult Crystalia felé.
- Nos, ha már idekint kezd hűvös lenni... Nézzük meg azt a faházat. - mondta, majd lecsúszott az asztalról és egész egyszerűen a lány elé állt, fölé magasodva, lenézett rá és felé nyújtotta bal kezét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Nov. 22, 2016 11:46 pm

A fölé magasodó férfi látványa egyszerre töltötte el feszült éberséggel és biztonságérzettel, ami újszerű volt számára. Kisugárzásában többnyire jelen volt valamiféle harcra készültség, léptei hasonlatosak voltak egy lopakodó, vadra leső nagymacskáéhoz és most mégis szinte önfeledten lazította el magát. Órákkal ezelőtt még a Holdon rejtőző város macskaköves utcáin lépdelt, drága, lágy kelmékbe burkolva és eleget tett kötelezettségeinek. Nehezen vetkőzte le a feszültséget, ami ott és akkor ráragadt, zöldes szemeiben mélyről jövő fáradtság fénylett.
Hosszú, selymes fürtjeibe bele-belekapott a szél és Crystalia nem gondolt semmire sem, miközben figyelte az előtte álló férfit. Mintha benne ragadtak volna egyetlen pillanatban, amikor a körülüttök lévő világ jelentősége eltörpült- valahogyan így érezte magát a sötét szemek éles, figyelő kereszttüzében. Ez pedig nem változott azalatt sem, míg elfogyasztotta a hamburgert. Lassan rágott és nyelt, az étel ízére koncentrálva, küzdve az enyhe hányingerrel, ami átjárta testét- nem emlékezett rá, mikor evett utoljára. Rendszeresen elfelejtette, elintézte magát a folyamatot egy-egy falat zöldséggel vagy sajttal és már ment is tovább.
Fejét az újonnan érkező nő felé fordította, pillantása végigfutott megnyerő vonásain és maga mellé tette a tányért, ami kiürült. Az idő jelentéktelenné vált, ahogyan figyelte a távolban mozgolódó alakokat és a tenger morajlását, a sziklákat csapkodó hullámokat és hallgatta a halk zenét. A gyomrát megtelítő étel kellemesen elzsibbasztotta és csupán fél füllel figyelte a két alak között folyó párbeszédet. Ívelt szemöldökei magasra húzódtak homlokán, meghallva a piszkálódó élt a férfi hangjában. Fejét feléjük fordította és tekintetében hideg, fagyos éllel figyelte a karakteres arcot.
- Szertartásos köszönés?- Csendesen figyelte a magas férfit, végiggondolva magában a választ, alaposan megrágva azt és ízlelgetve. - Well… Fine.- Lekászálódott az asztalról, megigazította a testét kelleténél többnyire fedetlenül hagyó ruhadarabot és vetett egy pikírt pillantást Hyperion arcára, mielőtt nyújtózott volna. Szívesen felrótt volna olyan szavakat a férfinak, amik kikívánkoztak belőle-, de nem volt értelme tiszteletet elvárni valaki olyantól, aki nem a kultúrájuk része. Akit mindössze néhány perce ismer és valószínű, hogy soha többé nem fogja látni, ha szétválnak az útjaik.
- Valóban?- Visszafogott, tartózkodó mosollyal figyelte a Lisa nevű nő arcát. - Szívesen megismerkednék vele. - Megköszörülte a torkát és elnézést kérve elindult egy üveg italért, amit Eleonortól egészen hamar megszerzett. Szerencséjére viszonylag hamar sikerült dűlőre jutniuk és a nő biztosította arról, hogy kiléte titokban marad. Azt azonban már nem tudta megígérni, hogy pletykák nem fognak elterjedni-, amit egy kesernyés mosollyal tudomásul is vett. Végül a bontatlan üveggel jobbjában visszaindult az asztal felé és odaérkezvén nekitámaszkodott az öreg bútordarabnak.
Hyperion szavaira és fejét előre hajtva tűnődött. Nem volt már naiv gyermek, azt az énét Human Torch mellett végleg eltemette. Voltak sejtései arról, mi fog történni ha a férfival tart és egészen lassan fogadta el a felkínált kezet, ami magával húzta. Egy estényi önfeledtséget megérdemel ő is, talán félretehet mindent pár óra erejéig.
Érezte mezítelen hátán a pillantást és a tömeg felé fordulva látta a robosztus, még Hyperionnál is magasabb férfi fürkésző tekintetét. Nos, egészen gyorsan letisztázódott, kinek kell majd magyarázkodnia másnap reggel. Azonban azzal Caleb is tisztában volt, hogy képes megvédeni magát és parancsokat, vagy megfedést… Nem tűr el senkitől sem.
- Remélem, van kandalló.- Jegyezte meg csöndesen, miközben kibontotta a whiskyt és ajkaihoz emelve belekortyolt párat. Oldalán ott függött a high-tech fémdoboz, halkan ütődve újra és újra, ritmusosan csípőjéhez. Léptei alatt ropogott a rengeteg, megdermedő fűszál és némán figyelte az utat maga előtt. A sötét éjszaka tökéletesen elfedte a kíváncsi tekintetek elől kettősüket, Crystalia türelmesen várta amíg a férfi kinyitotta az ajtót és belépve megkönnyebbülve látta, hogy a kandalló mellé oda van készítve a fa. Levette lábáról cipőit, egymás mellé fektette őket és ruganyos léptekkel indult meg az építmény felé. Néhány fadarabot bepakolt az üres térbe, és jobbjának ujjaival végigsimított a hideg, nedves növény felületén. Érintése nyomán magas lángok serkentek és a ropogó tűz hangjai betöltötték a csöndet. Felegyenesedett és körbepillantott a szobában újra, majd Hyperion elé lépett és jobbját a napbarnított bőrű férfi nyaka köré fonta.
Szívverése nem dübörgött a torkában, furcsa, idegen bizsergés cirógatta a bőrét és egy hosszú, békés pillantást vetett a megedzett arcra. Finom, laza mozdulatokkal cirógatta a férfi tarkóján lévő kusza, dús, sötét fürtöket és nagyon lassan egy széles mosolyra húzódtak vöröslő ajkai.
- Nem is tudom, mivel érdemeltem ki eme leharcolt katona társaságát ma este.- Játékos hangon jegyezte meg mondandóját és a szoba közepén álló asztal felé sétált, hogy ujjai közé kaparintsa az aranyló italt rejtő üveget, amit Hyperion kezébe adott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Hétf. Nov. 28, 2016 1:39 pm

Edward, ahogy az asztalon ült, végignézte a lány arcán átvonuló kifejezéseket. Egy merev, lerázhatatlan, igazi tökéletességgé kifragott, nemes maszk volt minden kifejezés, amit hordott. Vagy legalábbis neki annak tűnt. Emelt fejjel. Tökéletes arcvonásokkal. Egyenes gerinccel. Mint valaki, akit trónterembe teremtettek. Ő csak ült és amíg Crystalia és Lisa köszöntek egymásnak, Edward csak csendben, arcát a vörös hajú lány felé fordítva, figyelte a rezdüléseket kíváncsian.

Természetesen, a megjegyzése célt ért és valami sötét, mosolyhoz hasonlítos kifejezés rémlett fel az arcán, miközben fekete szemei kitartóan kutatták a reakciót, amit kelt. Egy megkeményedő pillantás törte meg a tökéletesen emelkedett arckifejezést. Edward homályos mosolya tehát valami diadalmasságot sejtetve terült szét az arcán, és fejét felemelve nézte a két hölgyet, amíg Lisa rövid időn belül távozott. Ő a lány elé állt, és felé tartotta a kezét. Crystalia mintha gondolkodott volna egy percre, vagy legalábbis szép metszésű arcán tanácstalanság és töprengés jelei voltak láthatók, míg végül kecses ujjai Edwardéiba fonódtak és felállt. Ő megkereste a szemével az utat a faház felé, arra volt, több hasonló nyaraló társaságában, a kis félsziget másik oldalán, terasza a tengerre nézett, amerre az erdő sűrűbbé vált. Talán három-négy percet kellett sétálniuk. Ha rájuk is néztek, ha több pillantás követte is őket, Edwardot a lehető legkisebb mértékben sem érdekelte, hogy ki látja és legfőként, hogy egyáltalán ki mit gondol. Nem is rögzült a fejében, hogy kik mellett haladnak el. A tölgyek alatt néhány lány szúrós szemmel nézte őket végig, és két, hosszabb hajú srác, akik gitárral ültek egy tábortűz mellett, kedvesen mosolyogtak fel rájuk. Hyperion mindezt észre sem vette.
Akkor vette volna észre őket, ha az útjába állnak.

Fejét oldalra fordította, a lány felé. Féloldalas mosoly jelent meg az arcán, felgyűrve két barázdát a szája sarkában, és szögletes állkapcsán derengve sejlett fel a távolodó tábortüzek fénye.
- Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy találok rá módon, hogy felmelegítselek.
Egy leheletnyi, megmagyarázhatatlanul sejtelmes felhang költözött be a szavai mögé, és fekete szemei a lány nagy, zöld szemeibe mélyedtek.

Ahogy nyikorgott a nagy faajtó, és a nyírfa bútorok fa-illatát bejárt házba értek, Edward körbepillantott. Váza az asztalon sárga, őszi virágokkal, nagy, kétszemélyes ágy két ablak között, amik a tengerre néznek. Ajtó a veranda felé és kanapék, fotelek. Puskák a falakon és festmények, borospoharak a konyhapulton és egy nagy, barátságos méretű, rakott tégla kandalló. Edward becsukta az ajtót és az italt az asztalra tette. Amint megfordult, a lány már fákat pakolt a tűzhelyre és ő zsebébe nyúlt volna öngyújtójáért, amikor...

Ereiben halványan borzolta a lila energiát az erő, ahogy halványan rezgett végig a szoba falain. Crystalia ujjai közül fény és hő táncolt elő. Edward csak visszaengedte az öngyújtót a zsebébe, és szemöldökei felemelkedtek enyhén... Elismerően.
- Nice.- bólintott.
A lány pedig már hosszú, ruganyos léptekkel ért elé. A szavaira Edward csak összeráncolta homlokát, és nyílt volna az ajka, amikor...
Az ujjak, amik végigsimították a tarkóját, megakasztották a mondandó közepén. Abban az egy érintésben volt valami... Furcsán...
Hyperion szemhéjai lassan csukódtak le és egy másodperccel később nyíltak ki. Az ujjak végigszántották a sörényét és elhagyták, ő pedig halkan megköszörülte a torkát és az asztal felé lépett, átvenni az üveget.
- Nem vagyok katona. - válaszolt végül, továbbra is összeráncolt homlokkal. Kezében gyakorlottan mozgott az üvegnyitó, ugráltak izmai az alkarján és az erek széles kézfején. Pukkanással nyílt ki az üveg, miközben folytatta. - A katonák parancsot követnek. Feletteseik vannak.
A pulthoz lépett és kitöltött két pohárba az aranyló italból.
Megfordult. Hosszú lábain közeledett a lány felé és megtett még egy lépést.... Közvetlenül Crystalia előtt állt meg, pár centiről nézve le a lány szemeibe éjszínű pillantással. A jobbjában lévő italt átadta, majd a lány sudár dereka mellett támaszkodott meg jbb karjával az asztalon. Ajkai ekkor húzódtak vigyorra.
- Nekem nincsenek. Nem parancsol senki, és senkinek sem tartozom elszámolással. Csak magamnak.
Koccintásra emelte a poharat, továbbra is vigyorogva, majd belekortyolt. Jobbja elengedte az asztalt és csak csendben nézett le a lányra. Tenyere lassan fordult, hogy kézfejének hátával, ujjaival simítsa végig a selymes, hófehér, puha bőrt Crystalia alkarján. Ahogy feljebb és feljebb haladt lassan, áthaladva az izmokon a könyök körül, majd a bicepsz finom ívén, mutatóujjával simította végig lassan a lány meztelen vállát, és elhagyta érintése a bőrt, hogy végül a vörös hajba simítson. Érezte tenyere alatt a lány fülét, és a selymes haj finomságát.
Kutatva mozdult. Érdeklődve. Felfedezően. Ott volt előtte valami, ami vággyal töltötte el, valaki, akinek a vonásait és bőrét és ízét fel akarta fedezni.
És Hyperion megszokta, hogy felfedez, amit akar.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Hétf. Nov. 28, 2016 8:43 pm

Ajkai önmaguktól húzódtak mosolyra meghallva Hyperion szavait és nem akart múlni a mosoly. Mély levegőt vett és fejét felemelve egyenesen belenézett a férfi arcába, sötét tekintetét magán érezve. A ropogó tűz lángjai arany árnyalatot adtak a férfi bőrének és Crystalia fejében akaratlanul is megfordult a gondolat, hogy mennyire veszélyesen jóképű volt a férfi, aki előtte állt. Minden mozdulatában volt valami… vad ellenkezés, ami úgy vonzotta, mint molylepkét a verandán égő villany fénye.
Nyelt egyet és tekintetét elszakította a férfiról, abban a pillanatban, amikor ujjai elengedték a dús, sötét, csapzott fürtöket és karja mellé hanyatlott. Pillantása a lassan moccanó alakot figyelte, tanulmányozva vállainak megkapó ívét, a perzselő tekintetet, a tartást, a mozdulatok gyorsaságát.
Körbepillantott a szobában és valami olyasmi ötlött a fejébe, hogy ilyesmit legutóbb akkor tett, amikor azon a halloween-i bulin sikerült összegabalyodnia azzal az édes, szőke lánnyal. Beharapta alsó ajkát, amikor felrémlett benne a lány vékony teste, ahogyan meztelenül terült el előtte, tökéletes megadást prezentálva. Zöld, nedvesen ragyogó lélektükreit Hyperion ajkaira vezette és felsóhajtott. Nem önmaga mostanában, de talán nem is akar az lenni. Miért ne hagyhatná, hogy az események magukkal sodorják?
- Akkor mi vagy te? - Összevonta szemöldökét és a falnak döntötte hátát, libabőr és hidegrázzás futott végig rajta, amikor fedetlen hátát érte a hideg faburkolat. Nem mutáns, inhuman vagy katona. Mégis, valami emberfeletti, sötét és titokzatos, Crystalia pedig minden titkot fel akart fedni, ami az útjába került. Éppen ezért díszíti alhasát a hosszú heg, ami a skullok elleni háború egyik emlékeztető jeleként kísértette minden pillanatban, amikor meglátta a nyomot.
- Egy hős, aki egymaga akarja megváltani a világot?- Átvette a poharat és a koccintás után belekortyolt, majd nyelve hegyével lenyalta az alkoholt ajkairól. Még mondott volna valamit, de a férfi ujjai végigsimították alkarját és kínzó lassúsággal haladtak felfelé, megakasztva mondandójában és a levegővételben. Hyperion ujjai már hosszú fürtjeit simították végig és halkan felsóhajtott, mielőtt belekortyolt volna a pohárnyi italba és letette maga mellé a poharat, hogy szabaddá vált jobbjával óvatosan átkarolja a fölé magasodó ismeretlen kemény, feszes izmoktól duzzadó nyakát és lejjebb húzza magához a fejét. Tekintetében kivehetően ott égett a vágy, ami izzó folyadékként áradt szét ereiben, felhevítve a bőrét.
- Jó neked, hogy ennyire szabad lehetsz.- Nem törődni semmivel és senkivel, csupán a maga útját járni… Egy olyan dolog volt, amit a vékony, vörös hajú nő nem tudott elképzelni sem. Születése pillanatától adott volt a feladata és a terrigenezis után érezte, hogy mindent meg kell tennie a gyengébbek védelmében. Ajkaival megtalálta a férfi arcán húzódó bőrt és az orca mellé lehelt egy rövid ideig tartó, lassú és érzelmes csókot, majd még egyet, már közelebb a szájához és végül ajkai ráfonódtak Hyperionéra. A pulzusa egészen megemelkedett és idegen csengés dübörgött a fülében, ahogyan mélyült a csók… Ujjait rátapasztotta a férfi arcára és másik kezével végigsimította hátának széles ívét, majd megállapodott a vállán és abba kapaszkodott. Testük tökéletesen egymásnak feszült, a lány pedig halkan vett levegőt, miután elszakította fejét a férfiétól és felkuncogott, majd a pohárért nyúlva pár korttyal kiürítette a whiskyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Hétf. Dec. 05, 2016 9:07 pm

Edward kinyitotta a szemeit. A lány szavai belekaptak a vérébe... Minden mozdulata sejtelmes volt és átláthatatlan. Volt benne valami lobogó, valami ragyogó, ami vonzotta Hyperiont, mint darazsat a tűz lángja. Valami, amit fel akart fedezni, valami, amin végig akarta vezetni az ujjait, amibe bele akart harapni, amit maga alatt akart tudni, aminek a szemébe akart nézni, ahogy beléhatol...

A lány szavai elakadtak, amikor az ujjai megtalálta a bőrét. Edward nem válaszolt rögtön. Nem foglalkozott a kérdéssel. Érezte a bizsergését, érezte a lányban a kíváncsiságot, érezte a vágyat remegni a szavak mögött. De nem ez kötötte le a figyelmét, hanem minden izom tökéletes íve azon a akron, ahgoy a váll felé futnak. Sötét szemei követték az íveket, egészen felfelé, belesimítottak a fürtökbe, és végül teljes tenyérrel vezette végig az érintését a lány nyakának oldalán, érezve a lüktető pulzust az ujjai alatt.
Hüvelykujja lágyan de határozottan emelte fel Crystalia állkapcsát, hogy lenézhessen a szemébe. Szavaiban cseppfolyósan oldódott fel a sötétség, ahogy fekete szemei villantak, hogy vágre válaszoljon.
- One man. One very specific man. One man with the fire he can bring, can bring down the sky and all the gods with it.

A lány karja átfonta a nyakát, másik kezének ujjai a hátának ívét vezették végig, a csuklyás izom tapadását a gerinc mellett, a páros hátfeszítő izmokat lejjebb, az oldalfeszítő izmot, ami bordái alatt húzódott... És egy pillanatra, egy hosszú pillanatra a férfi pillái lecsukódtak újra. Ismeretlen volt az érzés.
Majd az ajkak elérték az ő ajkait és először csak másodpercekig ízlelte a lányt, a nyelvének, a szájának, a szájpadlásának ízét, majd vehemensen csókolt vissza, felfedezően kutatva...

Elszakadtak egymástól, és Edward széles mellkasa emelkedett-süllyedt, ahogy rendíthetetlen, éjfekete szemekkel nézett bele Crystalia pillantásába.
- Egy éjszakára te is szabad lehetsz.
Szájához emelte, majd felhajtotta az italt. Újra a lány elé lépett. Tenyere a kecses nyakon futott végig, majd kulcscsonton és mellkason, majd hasfalon, majd a test oldalán. Majd egész egyszerűen megtalálták kezei a top szélét és ellentmondást nem tűrően simultak be alá, végigvándorolva, a forró, selymes bőrön. Hüvelykujjai véágigsimították Crystalia melleinek két oldalát, majd egy körkörös mozdulat után megtalálták a feszes melleket. Edward még egy pillanatig a lány szemébe nézett.

Majd előre lépett és ajkai rásimultak a lány ajkaira. Karjai megtalálták lefelé futva, a fenekét, és ahogy testük összesimult, érezhette a vörös hajú lány a férfi keményéségét a hasának feszülni. Edward karjai megfeszültek és pille súlyként emelték a lányt fel, az ő alhasának fektetve Crystalia ágyékát, karjaival tartva a lányt a magasban. Balja átnyúlt a feszes idomú fenék alatt, jobbja felszabadult. Fél karral tartotta a lányt egyenesen és jobb keze megtalálta a topot, majd egy mozdulat után repült a ruhadarab. Hyperion ajkai, fogai végigfutottak a hasfalon....
És az arca előtt táncoló mellbimbókba haraptak.
Nem élesen, épp csak finoman, a fájdalom alatt, a hevesség határán. Nyelve vadul fedezte fel a lány melleit, ahogy az ágy felé indult vele.
Ledobta a széles franciágy matracára a nőt, és fölé magasodott. Sötét pillantása egy másodpercig mélyedt Crystali világnyi, zöld szemeibe, majd ajkai megtalálták újra a cseresznyepiros ajkakat és mélyen merült bele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Csüt. Dec. 08, 2016 3:48 pm

Crystalia élvezte a helyzetet, amibe belekeveredett. Ugyan teljesen nem sikerült levetkőznie a maszkot, amit magára húzott, nem egyszer gondolt arra, hogy talán azért képtelen rá, mert immár részévé vált. Gyermekkorától kezdve ott állt a harcmezők szélén és tágra nyílt pupillákkal figyelte, hogyan hasítja fel a hideg acél a forró húst és tépi ki az életet jelentő lelket a testekből… S mindezt úgy kellett tennie, hogy egyetlen arcizma sem rezdült. Mégis, minden egyes halál elvett belőle valamit, egy egészen apró szemcsényi emberséget és hitet a jóban. Megtanulta, hogy saját érzelmei nem játszhatnak szerepet diplomáciai kérdésekben, mégsem tudott olyan tökéletessé válni, mint nővére, Medusalith. Hamar elvesztette az önuralmát és szangvinikus vérmérséklete révén előbb cselekedett és csak azután gondolkozott el tettein… A terrigenezis után pedig ráébredt, hogy az ereje formálja személyiségét, az az űr, amit egészen addig érzett magában lassan betöltődött, ahogyan egyre inkább uralta erejét. Egyszerre volt ember és valami… Sokkal több.
Mozdulatai lassúak voltak, ahogyan kibújtatta a férfit a vértől átázott szövetből és vetett egy pillantást a kötésre, amit nem sokkal azelőtt ő maga készített el és helyezett fel a férfi mellkasára. Csekély mértékben itatta át a vér, ami azt jelentette, hogy az Attilanról hozott kenőcs megtette a hatását és összehúzta a sérülést, elkezdve a regenerálást. Ujjai végigsimították a férfi mellkasán feszülő izmokat, amik emberfölötti erőt rejtettek magukban. Elidőzött a rectus abdominis izomnál és jobb tenyere felcsúszott a férfi mellizmára, ajkai leheletvékonyan szétnyíltak és a sötét szemeket figyelte, az íriszekben ragyogó aranyló szikrákat. Érintése alatt táncoltak az izmok, ahogyan fi]Hyperion[/i] mozdult és az ezüstszínű felső alá benyúlva ujjaival megkereste melleink szélét és végigsimított rajtuk. Vérnyomása felzengett és halkan sóhajtott fel, ahogyan a hatalmas méretű tenyerek rákulcsolódtak apró, telt halmaira és megszorították, Hyperion ujjai alatt mellbimbói pedig apró kavicsokká keményedtek.
Szívverése egy pillanat alatt gyorsult fel, ahogyan a férfi művészi precizitással kifaragott ajkai közeledtek az övéhez és rátapadtak, intenzív csókot játszva vele. Feje szabadon modult oldalra, hogy minél mélyebbé válhasson a csók és vékony testét nekipréselte a fölé magasodó, óriási testű férfinak. Szemei egy rövid pillanatra felpattantak, midőn Hyperion megmerevedő férfiassága az alhasának simult és pulzusa vad tempót felvéve zúgott ereiben. Smaragdszín szemeiben földöntúli tűzként égett a kíváncsiság és a vágy keveréke, ajkai féloldalas vigyorra húzódott, amint belepillantott a fekete szemekbe. Ujjai végigsimítottak a domborulaton, és ajkaival megtalálta a férfi nyakán húzódó bőrt és finoman beleharapott, incselkedve és tovább haladt a fülcimpa felé… Közben pedig két erős kar a magasba emelte és ágyéka a férfi alhasának feszült, lábaival átkulcsolta a derekát.  
Fedetlen mellkasát alig választották el centiméterek Hyperion mellkasától, egy sóhajt vett és melleinek hegyei már súrolták a másik testét. Fejét hátravetette mihelyt a férfi fogai finoman harapdálni kezdték a bimbóit és felnyögött, csípőjét erősen fogta lábaival, magához húzva… mindaddig, míg le nem dobta őt az ágyra és fölé nem magasodott. Gyors mozdulatokkal gombolta ki a nadrágot és a cipzárt, fogai finoman beleharaptak Hyperion alsó ajkába és felpillantott a markáns arcba.
Volt valami… különleges abban, ahogyan a valójában ismeretlen és felajzott férfi ott könyökölt fölötte. Idegen érzés volt ami körbeölelte, a csodálatos, mély és sötét szemek kereszttüzében. Tudta, hogy minimális az esélye annak, hogy ők ketten valaha is találkoznak ez után az éj után… és a nő vonásai megengedtek. Végigsimította a férfi arcát, magához húzta és felforrósodott ajkait az övére tapasztotta, ahogy ujjaival saját nadrágjának gombjait oldotta ki… Édes, forró, békés vágy hullámzott egész belsejében, ahogyan nyelveik táncot jártak a másikon. Baljának ujjai finoman cirógatták a hosszabbra nőtt fürtöket, ujjbegyei alatt érezte a férfi fejbőrét…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Dec. 13, 2016 12:43 pm

Edward érezte az ujjakat, amik végigsimítják a fejbőrét és lecsukta szemét, miközben szája megkereste a lány vállát és beleharapott. Crystalia teste forró volt, sudár és illatos, és valami édeskésen felajzó íze volt a bőrének, ami az ő arcához simult. Ahogy a formás, feszes mellek a mellkasának simultak, érezte a két mellbimbót, ami bőrét érte és karjával feljebb tolta a lányt, hogy ajkai, fogai megtalálhassák őket. A felszakadó sóhaj Crystalia torkából eksztatikus volt, és érezte a férfi, hogy felpezsdülő ideget talál el minden mozdulata. Miközben felnyögött a lány, combjai, lábai erősen, szinte követelőzően kulcsolták át Edward derekát, és a férfi érezte, hogy a hozzáfeszülő test szinte remeg a felajzott izgalomtól, hogy a nő ágyéka a farmeren át is forróan simul a hasfalához. Sötét szemei felpillantottak a szépen metszett arcba, miközben ajkai még mindig kutatóan és alig leplezett mohósággal fedezték fel hófehér testet és a gyönyörű ívű, fedetlen melleket, kezei megtalálták a nő formás fenekét és két tenyere ellentmondást nem tűrően fonódott rá, majd acombjaival derekához kapaszkodó nőt egész egyszerűen megemelte egy kicsit... Majd lejjebb engedte. Alhasa megfeszült, amin Crystalia mozgott, és a ritmikus mozgás hatását figyelve Hyperion majdnem elvigyorodott, a lány arcát nézve...

És ledobta az ágyra. Vastag karjai a szétterülő, vörös haj mellett támaszkodtak meg a matracon, és a vadul ajkára fonódó ajkak játékára válaszolva merült el a lányban, miközben a nyakát átfonó karok nem engedték elmozdulni. Látta, merre haladnak a mozdulatok és Edward fellökte magát, térdelő pózba, végignézve a lányon. Ujjai megtalálták a gombot Crys farmerján és rövidesen már a padlón landolt a ruhadarab. Ő pedig eldőlt a lány mellé. Jobbja átfonódott a másik nyaka alatt, felkarjára fektetve a lány tarkóját, balja pedig átkarolta, maga felé fordítva erélyesen, ujjaival fedezve fel a lány hátát, lapockáit, csigolyáról csigolyára vezetve végig az ujjait a másik gerincén. Ajkai ráfonódtak Crystalia ajkaira. Most már a mozdulatai lassabá váltak, mint a rönkökbe kapaszkodó parázs, percről percre forrósítva át a tűzre vágyó fát. Bal tenyere elérte a lány tarkóját és ujjai beletúrtak a vörös hajba, hüvelykujjával simítva végig a fül ívét, aztán elindultak újra, lassan, lefelé, ujjbegyekkel követve az izmokat, a csuklyás izmot, ami párban futott a gerinc mellett, a hátfeszítő izmokat, végigsimulva a derékon, a cspőn, megkeresve a kerek domborulatát a fenéknek... És továbbfutva a combon, belekapaszkodva Crystalia térdhajlatába, majd egy gyors és erős mozdulattal felhúzva a lány lábát az ő derekára. Ujjai lassan haladtak végig, kíváncsian és kutatóan, a másik combjának hátán, egyre lassabban és lassabban haladva a belső combon felfelé...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 60
Join date : 2016. Oct. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : New York vagy Attilan
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Szer. Dec. 14, 2016 4:50 pm

Leginkább egy nagy vadra lecsapó oroszlánfélére emlékeztette a férfi, aki bőrének minden négyzetcentiméterét bejárta ajkaival, néhol kedélyét borzolva egy-egy finom harapással. Egyszerre égett arca zavarban és a kéj fűtötte pírban, ahogyan minden rezdülését figyelte a markáns vonású, olajbarna bőrű férfinak. Halk sóhajt hallatott és lehunyta a szemeit, ujjaival megsimította a férfi nyakán lüktető eret és elmosolyodott.

Hyperionból áradt a hőség és a vad, fékezhetetlen energia, ami nem csupán a lány érzéki oldalát hergelte, hanem a benne lakozó harcos énjét is. Zöld íriszei végigfutottak a vállakon feszülő izomkötegeken és egy rövid pillanat erejéig képes volt elképzelni magukat egy nagyobb mezőn, vagy téren ahol egymásnak feszülve próbálják kideríteni, melyikük az erősebb. Élénken csillogó tekintettel figyelte, ahogyan a férfi ajkai megízlelik a mellkasát borító bőrt és ajkai rákulcsolódnak az apró kavicsokká keményedett bimbókra. Halk sóhajjal oldotta meg a férfi alsónadrágját és ujjai gyors, lágy mozdulattal siklottak be a szoros fehérnemű alá és mialatt Hyperion ujjai egyre feljebb siklottak combjának belső felén, kínzó lassúsággal, a lány vékony ujjai végigsimítottak a keménységen. Alsó ajkát leheletfinoman beharapva szorosabbra vette a szorítást és ritmikus lassúsággal mozgatta kezét fel és le.

Háta izmait megfeszítve egyenesedett fel és egy gyors mozdulattal szabadította meg magát az utolsó ruhadarabtól is, majd leplezetlen élvezettel futtatta végig lélektükreit a tökéletes, egyedi testen. Hosszú combjait átvetette a férfi csípőjén és fölé magasodva tapasztotta ajkait a férfi szájára és merült el a csókban. Érezte, ahogyan a testük egymásnak feszül, bőr a bőrnek, forrón és izzón, lüktetve. Egészen aprót kellene mozdulnia, hogy Hyperion belécsusszanjon, de fejét belefúrta a férfi nyakába és apró puszikkal halmozta el a nyakát, lefelé haladva, lassan végigcsókolva a mellkasát, ajkaival simítva végig a hasfalon, mialatt ujjaival folytatta a masszírozást.

Hosszú tincsei újra és újra arcába hullottak, mellei közé és egyre türelmetlenebb mozdulattal simította ki szemei elől a tűzvörös, selymes hajat. Felegyenesedve elsötétült tekintettel nézett a férfi szemébe, tanulmányozva a nagy, mély pillantással bíró lélektükröket. Megnedvesítette az ajkát és lepillantott maga elé, mielőtt ráhajolt volna a férfi csípőjére...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2016. Sep. 07.
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   Kedd Dec. 27, 2016 2:17 pm

Ahogyan Edward tenyere kínzó lassúsággal haladt felfelé Crystalia combján, érezte az ujjakat, amik végigfutnak az alhasán, a medencecsontja felett és megtalálják merev férfiasságát. Balja már a lány combhajlatához ért, amikor az ujjak szorítása rákulcsolódott és a lassú, fel-le csusszanó mozgástól millió forró hullámként robbant szét benne az élvezet. Edward feje hátrafeszült, miközben egy kontrollálatlan, vad, nyögéssel keveredő sóhaj szakadt fel a torkából. Jobbjának ujjai megtalálták a lány halántékát és belemarkolt a vörös hajzuhatagba, miközben csípője magától indult meg előre és hátra, vadul mozogva fel és le a lány ujjai között. Lepillantott a mély, hatalmas, smaragdzöld szemekbe és gondolkodás nélkül hajolt előre. A csók, amivel elérte a másik ajkait, egyenesen lerohanó volt és forró, követelőző és intenzív. Bal kezének ujjain érezte a forróságot, és ujjbegyei meglepően leheletfinoman simították végig a szeméremdombot, majd megtalálták a nagyajkak szélét és követték őket felfelé...

Volt valami egészen mélyen ősi, vad, és makulátlanul civilizálatlan az intimitás pillanatában. Éjsötét szemei belemélyedtek Crystalia két íriszébe, ahogy ajkai végre elszakadtak a lány ajkától. Arcvonásaiban a keménység elengedett, ahogy valami perzselő, valami irányíthatatlan vette át az összeszedett karizma helyét. Tudta, hogy mit akar, és már nem volt visszatérés, az elméjére ráborult a karmazsin köd, ami kioltott minden mást, eldobta a józanság kulcsát az éjszakába. Ujjbegyei közben megtalálták az elnyíló nagyajkak nyílását és a pontot, ami szinte lüktetve válaszolt forróan az ő merevségére. Miközben érintése finoman és fokozódóan, egyre hevesebben táncolták körbe, ujjpercein érezve a forró sikamlósságot, ami a bőrét érte. Nem tudta, mennyi ideig nézett a lány szemébe mélyen, miközben érintése ott táncolt, ritmikusan fel és le, az idegek találkozásánál, de nem törte meg a pillantást, amikor mutatóujja végül vándorútra indult és először csak ujjbeggyel simított körbe, majd végül lassan behatolt, egyre mélyebbre és mélyebbre...

Crystalia végül átvetette combját a csípőjén és fölé magasodott. Hyperion fejét a párnába vetve nézett fel a lányra és tetszett neki, amit látott. A vállakra boruló vörös haj, a gyönyörűen metszett, formás mellek, a szinte uralkodói tekintet, ami lenézett rá, valóban teljesen... hercegnői volt. A férfi csípője lassú ritmusban mozgott fel és le, miközben a nő arca a nyakába hajolt. Kezei a vörös hajba túrtak, a hát vonalán futottak végig, és megtalálták a csípőn a medencecsont lapátjait, majd végül érezve a forróságot, ami fogadja, egy elnyújtott, hosszú mozdulattal hatolt be, és hasizmai, lábai, farizmai megfeszültek a lassú ütemű mozgástól, miközben feje egy újabb, torkából kiszakadó nyögés kíséretében feszült bele a párnába...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
TémanyitásTárgy: Re: Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)   

Vissza az elejére Go down
 
Harag lángjába kap az atlanti szél (Crystalia és Hyperion) (18+)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Attilan (Atlanti-óceán)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok-
Ugrás: