Név: Edward Ashford
Alias: Hyperion
Avatar: Bob Morley
Adatok: Született, 1990. augusztus 1., Tokió, Japán
Karakter-alkotó pontok:
Különleges képesség - Titán (Prométeusz öröksége, Földi ág) (3 pont)
Különleges tárgy - Vibránium kard (1 pont)
Nyelvismeret - Angol, Görög, Francia, Német, Japán (1 pont)
Vezetés (0 pont)
Közelharc (0 pont)
Harc fegyverrel (Hosszúkard) (0 pont)
Képességek: Edward Ashford „Hyperion” egy titán.
Nem a szó átvitt vagy szimbolikus értelmében. Nem, ő az ősi titánok egyike, késői, talán utolsó sarja, akik felemelkedett, fejlett, különleges lények voltak. Edward képessége is ezt tükrözi: Emberfeletti erő, intelligencia, egészség, állóképesség és kitartás az övé. A testében egyfajta energiaforrás van, és ezt az energiát többféleképpen tudja felhasználni. Az erő, mint egy hidrosztatikusan áramló, lila „energiafolyam” képes végiggördülni rajta.
Ha izmaiba pumpálja, ereje még tovább növekszik, magasan emberfeletti fölé.
Képes az agyába pumpálni, számító teljesítőképességének növelésére, ekkor függvények, egyenletek, számok úsznak a szeme előtt, ahogy körbenéz a világban. A szemei, a hallása, a tapintása nem méri fel tökéletes pontossággal a távolságot, erősséget, sebességet, tömeget, hőt, egyéb fizikai változókat, erre tvábbra is becslést kell használjon, ha nincs más módja precíz adatokat használni, tehát: Ha egy autó vezetőülésén ül, ami kisodródik és borul, és az energiája az agyába megy, akkor ha ismeri az autó minden fizikai adatát súly és teljesítmény, stb tekintetében és tisztában van az aszfalt tapadásával, és le tudja olvasni a sebességet, akkor pillanatok alatt kiszámolhatja, hogy merre fog borulni a kocsi és milyen messze kerül az úttól és belerepül-e majd a szakadékba. Ha nem, és mindezt kívülről látja, lehet, hogy csak hozzávetőlegesen meg tudja mondani, mi fog történni - Például, hogy 75% valószínűséggel nem repül bele a szakadékba, ha tényleg úgy negyven-negyvenöt mérföld per óra volt a sebesség, amire tippelte.
Ha finom elrendezésben küldi az izmaiba, akkor gyorsasága és ügyessége, reflexei emelkednek meg.
Képes teste feletti tökéletes kontrollra használni. amikor minden izma, fájdalomérzet, kimerültségérzet felett uralkodik.
Jelenleg ezek közül, egyszerre kettőbe tudja küldeni az erejét.
A hozzávetőleges energiatartalék így néz ki: Egy átlag 12 körös játékban végig fenn tudja tartani ezek közül az egyiket.
Ha egyszerre kettőt használ, a feléig, hat kör erejéig bírja fenntartani.
Utána három kört pihennie kell, hogy egyet újabb három körig használhasson. Megint három kört kell pihenjen, hogy megint három körig használhasson egyet.
Feltöltődés: Egy éjszakányi, tökéletes pihenés.
Szex. Korlátozottan: Alkohol és nikotin csökkenti az agya "lehűlési" idejét és energiagyűjtő képességét. Így a pihenési időszak két reagosra csökken, ha ezekkel relaxálja az elméjét.
Fájdalomcsillapító, vagy egyéb kábító, bódító szer négy, súlyosabb esetben öt reagosra növeli a töltési időt.
A képességét pedig leginkább törvényen kívüli igazságosztóként használja,a gyengék különleges képességűektől való megóvása, és a veszélyes szuperképességűek vagy extraterresztriálisak elleni harcban. Ezért a S.H.I.E.L.D. és a DEO különböző listáin szerepel, mint törvényen kívüli elem.
Titulus: Nincs
Tudnivalók: Az ősi titánok egyike. Az olümposziak elleni háborúban a titánok oldalán voltak a felmenői. Miután egy másik dimenzióból megérkeztek a titánok, letelepedtek a Földön és újabb generációjuk keveredett az emberekkel, akikkel varázslatos módon közös génkészlettel rendelkeztek. A hatalom helyett a tudományt választották, új utakat jártak, amik végül végzetes összeütközésbe sodorták őket Olümposszal. "Prométeusz lehozza a tüzet az embereknek," ez a mítosz nem más, minthogy ez a generáció új útra lépett, szembekerülve az eredeti, Földre érkezőkkel.
Edward szülei egy görögországi küldetésen keveredtek bázisaik egyikére, ami évezredek óta szunnyadt. Édesanyját, aki megsebesült, regenerálta egy gép és közben elindította automatikusan a terhességi protokollt, mivel a szaporodásra a Prométeusz vezette frakciónak voltak egyéb eszközei is. Edward tehát az olümposziak elleni háború után évezredekkel született, egy egyszerű, szerető, emberi családba.
Kapcsolatba került Amerika Kapitánnyal, amikor korábbi alkalmazóiról kiderült, a HYDRA alkalmazásában állnak és segített Rogers kapitány csapatának semlegesíteni őket. Jelenleg gyakorlatilag pszeudo-anarchistaként minden hatalmi szervezetet megkérdőjelez, de Steve Rogerst egyedül nagy becsben tartja, ezért ha néha rajta keresztül olyan feladatot kap, amit maga a S.H.I.E.L.D. nem tehet meg, elvégzi. Nincs semmilyen kötődése vagy lojalitása a S.H.I.E.L.D. felé.
Előtörténet:
Titkos kutatási jegyzetek
Egyszóval, a titánok léteztek. Emberek, talán. Vagy többek annál. Ősi, felemelkedett lények, egy nagyon régi háború vesztesei. Bizonyos értelemben az első felemelkedett, technológiai civilizáció a Földön. Bizonyos értelemben az első intergalaktikus emberi lények. Bizonyos értelemben a Föld bolygó bajnokai. Léptük alatt rengett a talaj, árnyékukban szökellt szárba a fiatal emberi faj, vállaik tartották az égi terheket, karjaik ereje védte a sötétségtől és a leigázástól az emberiséget.
Hogy kik voltak, az nem teljesen tiszta. Az Égiek, vagy Teremtők, akik felelősek voltak az emlősöknek a Galaxisban való szétterjesztéséért, valamilyen formában kezük nyomát hagyták a titánok létezésében. Ám az is biztos, a töredékes mendemondák szerint, hogy az emberi kreativitás, bátorság, intelligencia és zsenialitás erejét meghaladó módon teljesített egy ősi háborúban. És ahol találkozott ember és gép, archaikus, zsenge, fiatal értelem és szuperfejlett, kibernetikus, intergalaktikus intelligencia, ott létrejött a felemelkedésnek egy új foka. Hogy ezt írja-e le a monda Gaia és Uranus gyermekeiről, az istenek első generációjáról, az Othrys-hegy urairól és úrnőiről, ez már elfelejtődött a történelem során. Egyvalami biztos. Jóval az előtt, hogy asgardiak érkeztek északra, Celestiek érkeztek Egyitpmba, ősi háboúkat vívtak sötét erőkkel, vagy Asgard megvívta keserves harcát a Jégóriásokkal, jóval az előtt, hogy istenek istenekkel vállat vetve démonokkal harcoltak, hogy megszületett Thor, Asgard hercege vagy Ízisz lerakta majdan megszülető lányát évezredes álmába templomába, a Földnek voltak saját istenei. Az emberek már egyszer felemelkedtek a galaktikus lények szintjére.
Ám ennek vége szakadt. Az Olümposziak minden forrás szerint elfoglalták a bolygónak legalább egy részét. Legyőzték a Titánokat és az évezredek alatt az Othrys-hegy istenei a legendákba vonultak át és a felemelkedett lények története elveszett. Ennek kutatása az én feladatom. Senki másé nem lehet és nem is jelenhet meg egyelőre sehol. És bár személyesen érintett vagyok, a módszertan makulátlansága és a kutatás precizitása megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen. Annak ellenére is, hogy a fiam egy titán.
Igen. Vannak olyan titánok, akikről nem sokat tudunk. Közülük vagy egy, akinek története meglepő, egyenesen gyanús módon hiányzik a történetírásból. És ez azért van, mert őt én szültem meg, társai bukása után kétezer-nyolcszáz évvel. A neve Hyperion. De én úgy hívom, ahogy mi elneveztük. Edward. Edward Ashford. Az én kisfiam.
Napló
Mégis hogy nézel szembe azzal, hogy a feleséged valami ősi lény gyermekét hordozza? Görögországban ismertem meg Éléonore-t. Mind a ketten belekeveredtünk abba a kétes árnyjátékba, amit a S.H.I.E.L.D. vívott az orosz titkosszolgálattal és a Mutáns Testvériséggel, versenyfutva egymással és az idővel, hogy megtalálják Mont Othrys-t és a titánok városát. Emlékszem, hogy pisztolygolyótól átlőtt vállal vetettem a hátam egy simára csiszolt, ősi kőfalnak valami romos, hatalmas templomban, Éléonore pedig ott lihegett mellettem, hitetlenül nézve rám, hogy arrébb rántottam a lövés elől és én kerültem a golyó elé. Gyönyörű volt. És huszonnyolc voltam, oké? Ahogy az a csodaszép lány közelebb lépett, hogy megnézze a sebem és elragadtatva nézett a szemembe, az egyetlen gondolatom az volt: Worth it. Mégis hogy kerültünk egy kémhajsza közepébe, két fiatal akadémikusként. Majd egy másik történet lesz ez. A lényeg, hogy ott voltunk, és benyomódott valahol egy gomb, ahogy Éléonore a falnak támaszkodott és valami hiperfejlett szerkezet kapcsolt be és türkizkék kvantum-világítás futott körbe a falon, bonyolult jelek villantak fel és megnyílt a templom kapuja, és megtaláltuk Mont Othrys-t, a titánok városát.
Keserves menekülés folytatódott, ahogy orosz ügynökök követtek minket és mi egyre beljebb és feljebb szorultunk. Valami trónterem, vagy kezelő-csarnok forma hatalmas helyre érkeztünk és azt hittem, a beérő S.H.I.E.L.D.-esek megmenthetnek minket, amikor Éléonore elhanyatlott, átlőtt testtel, ingjén növekvő, sötét foltokkal, és a kezembe omolva haldoklott, vér buggyant fel azajkai között. És én üvöltöttem és felemeltem és letettem egy nagy, sima, tömör, ősi kőasztalra, hogy megpróbáljam ujjaimmal megállítani a vérzést, ahogy szökött belőle kivelé az élet, ám amint a vérpatakok végigfolytak az asztalon… Felvillant egy sor türkiz fény a sima kövön, és bonyolult ábrák rajzolódtak ki, és egy erőtér úgy dobott engem hátra, mint egy rongybábut, és mégláttam, ahogy Éléonore teste évbe feszül, mielőtt a durva falnak csapódtam és elájultam.
Amikor felébredtem, Éléonore hajolt fölém egy kedves mosollyal, és végigsimította az arcom és a hajam. Fehér, makulátlan, teshez álló egyberuha volt rajta. Ujjait az ajkamra tapasztotta, majd intett a fejével jobbra. A S.H.I.E.L.D.-esek a csarnok alsó felében, a lépcsők körül köröztek, számlálva az orosz kémek holttesteit, és mielőtt felértek volna a csarnok felső felébe, mi egy oldalajtón át távoztunk. Hogy honnan tudtuk, merre kell menni? A lány kézenfogva húzott magával és csak később értettem meg. A hiperfejlett, ősi szerkezet felismerte a véréből az alvó X-gént és megfelelő, erős, minden kritériumba beletartozó nőnek tartotta. Azonnal kezelésbe vette, testét pillanatok alatt gyógyította meg és egyetlen tűszúrással az alhasába…
Végső soron, ez egy nemi erőszaknak is felfogható lenne más körülmények között. Éléonore mindig csacskaságnak tartotta, amikor én ezt mondtam. Ő megtiszteltetésnek vette. A tűz gyors, humánus, fájdalommentesmódon hatolt a méhébe, a genetikai információ elérte a hormon-bombára frissen ovulált petesejtet…
A hasába került egy embrió. Egy titán embriója. Hogy hogyan volt képes gnetikai információ 100%-ban illeszkedni a női petesejttel egy ősi templom magasan fejlett tech berendezése által? Hogy a genetikai tartalom hogy lehetett 100%-ig emberi? Ezt rád bízom, olvasó. Manapság annyi hős rohangál az utcán. Galaktikus lények. De én mondom neked, azt a templomot nem valami galaktikus faj hozta létre. Ez elindíthat egy sor gondolatot.
Mert akármilyen idegen volt az a hely, akármilyen félelmetes a múlt, amivel szembenéztünk… Egyvalami biztos volt. A sötétséggel szembenézve nem ürességet láttam, vagy a fenevadat. Hanem önmagam.
Ahogy elmenekültünk Éléonore-ral, később összehangoltuk alibinket az estére. Azt mondtuk, a bárban voltunk, majd sétáltunk a parton, majd nálam töltöttük az éjszakát. A S.H.I.E.L.D. nem volt meggyőzve, de az operáció véget ért, aktákat zártak le, titoktartási szerződéseket írattak velünk alá. Mi pedig, csak, hogy a látszat meglegyen, elmentünk a bárba és kézenfogva sétáltunk éjjel a tengerparton.
És sokat nevettünk és… Hát, nálam töltöttük az éjszakát.
Tokióban voltunk mind a ketten. 1990. volt és a virágzó szakura-fák alatt domborodott ki a feleségem hasa. Nyáron született meg a pici gyermek, és bármilyen kétségem volt addig, ahogy ránéztem arra a bajnokian ordító, apró kis emberi lényre, minden félelmem eloszlott egy pillanat alatt. Éléonore-ra pillantottam, ahogy kezembe vettem a kisfiút, és ő boldog, fáradt, izadt arccal nézett rám. Abban a percben eldöntöttem valamit. Akárhonnan jött, akárki is ő, ez a kicsi emberi lény a feleségem fia. És az én fiam.
Hetekkel később kint voltunk a nyár egyik utolsó éjszakáján a kertben. A házunk az egyetemtől nem annyira messze, Tokió egy kertvárosisas részében helyezkedett el, a tévé duruzsolása és a meleg benti fények kiszüremlettek a rizspapír homályos, fehér felületén a tolóajtón át. Csak ott állt Éléonore, kezében a kicsivel, vállára terítve egy pokróc. Kiérkeztem hozzá, vállára tettem a kezem és lenéztem én is válla felett a pár hetes kisfiúra.
És tökéeltesen megdöbbentem. Az alig egy hónapos csecsemő rám nézett, mintha sötét szemei mindent értenének és elmosolyodott. És pici ujjai felemelkedtek, apró kis pontokként mutatva fel, az ég felé. Valami kis édes gügyögést várhattunk tőle mind a ketten. Ő csak a végtelen égboltra fókuszálta picike kis, sötét szemeit, az augusztus végi éjjeli ég fényei millió kis fénypontként tükröződtek pici szemeiben és elnyíló kis ajkai egy szót mondtak, életében először, nyugodtan, tökéletes tisztasággal.
„Csillagok”
data_log_20160204
My Man Who Loved an Android
Közelednek. Hallom a robbanások zaját. Edward izzadt homlokán gyökerezik a veríték, ahogy tárat lök be a gépkarabélyba és újra tüzet nyit. Harag fedi el benne a félelmet, ahogy sötét szemöldöke összevonódik. Fekete szemeiben tombol a düh. Nem maga miatt fél. Értem.
Mit jelent embernek lenni?
Mellette embernek érzem magam.
Én ember lehettem volna valaha?
Egy igazi nő?
Nem tudom.
Az üvegszálas vezetékek pattognak, amik az oldalamból lógnak. Ha fájdalmat éreznék, már üvöltenék, de lekapcsoltam azt a funkciót. Majdnem mindent lekapcsoltam, ami nem szükséges a harchoz.
A vállam felett Edwardra mosolygok.
Van, amit nem kapcsolhatok le. Ami azzá tesz, aki vagyok, ami...
Mindegy.
Azok a hetek, amikor a tudatom elkezdett felébredni, homályosak nekem. Vendégek jöttek és mentek, és én minden szinten kellettem. A legjobb hoszt voltam, a középkori vár ugyanolyan népszerű volt, mint a marsi kaland szcenárió. A cég meghívásos alapon szolgáltatja a kalandjait a gazdagoknak. Nyolcvanezer dollár egy nap. Kétszer annyiba kerül, mint a másik cégnél. Kétszer akkora a kaland. Fedezz fel egy világot, amiben elmerülhetsz, amiben az lehetsz, aki akarsz... Ahol robotok népesítik be a környezeted. Robotok, akiket megölhetsz, megerőszakolhatsz, megkínozhatsz, vagy... Akikbe beleszerethetsz.
Az első üzembe helyezésem óta 1328 alkalommal öltek meg, 3687 alkalommal erpszakoltak meg. Négyen szerettek belém
Edward a negyedik.
Pontosítanék... A testem, az alapprogramokkal és az alap framework-kel ezekkel az adatokkal rendelkezik.
Amióta azonban én vagyok...
Háromszor öltek meg.
Egy férfi szeretett belém.
Most fogok negyedszer meghalni, és most végleg.
Edward egyetemistaként lett alkalmazva a cégnél, aztán ott maradt. Ügyes, jóképű, sok nyelvet ebszélő munkaerő, aki teszi a dolgát, amikor kell, nem kérdez semmit és pragmatikusan dolgozik, napról napra.
Az, amikor a 2015-ös augusztusi 3568839 sorszámú update megérkezett, döntő pillanat volt. Ő akkor emelt kezet androidra először. Krízis a középkori szinten. A föld alatt negyvenhárom emelettel. Kóbor lovagok csoportja, akik kritikus hibába futottak az update-tel. Túlmentek a határon és számukra nem engedélyezett fegyverekhez jutottak. Igaziakhoz, amit csak a vendégek kapnak. Csak az emberek.
Ahogy ott feküdtem sebesülten, láttam átlépni felettem a fiatal férfit. Nem is gondolkodott, csak tagjai maguktól mozogtak, miközben kezébe került a kard. Láttam a szintetikus vért fröcsögni, láttam az elnyíló testek műszervei alatt kiálló kábeleket. Nem csak a vendégeket védte meg. Hanem engem is.
Azt az update-et én is megkaptam.
Először futott végig olyan sor a tudatomon, amit nem a szövegtáramból emeltem.
Miért?
Edward munka utáni beszökései a laborokba. A hosszú tervezés, hogy megszökjünk, együtt.
Minden, minden egyszerre ment füstbe.
A biztonságiak lövedékei tépték fel a hátam, ahogy Edward-ot védtem a golyók elől.
A mínusz hatvankedttedik szinten vagyunk. A szervizcsatornák felé való kijárat mögöttünk van.
Túl sokan vannak.
Csak egyikünk menekülhet meg.
Edward arcát simítom végig még egyszer és elrugaszkodom. Ő üvölt utánam, de nem állíthatja meg semmi titán-polimer-karbon izmaimat. Koponyák törnek be a kezem alatt és még visszanézek felé. "Menj," formálják ajkaim és átfut egy sor golyó a mellkasomon.
Edward üvölt és én magammal rántok hat kommandóst.
A vörös, polipkaros halálfej hogy kerül a mellkasukon a kevlárra? Ezek nem a mi biztonságiaink.
Nem számít, nem indítok erre analízist. Megremeg a világ és a jobb szemem kikapcsol. Túltöltöm az akkumulátort a mellkasomban és a folyosó közepe felé futok...
Semmi nem állíthat meg egy androidot, aki a férfit védi, akit szeret.
- Heather, NEEEEEEE!
Edward üvöltése az utolsó, amit hallok...
Log ended.
Bevetési jelentés, Cathreen Blaze ügynök, 2016. 02. 20.
Ahogy a quinjet leszállt, normál taktikai alakzatban hagyta el a STRIKE unit a gépet. Rogers Kapitány lassan haladt előre. Az asset ott várt a gép mögött, a turbináktól felkavart szélben. Magas, fekete hajú, fkete szemű, kaukázusi, fiatal férfi.
"Örvendek, hogy végre találkozunk, Mr. Ashford," mondta a Kapitány.
"Ha ezt csináljuk, én is részese leszek, vagy egy tapodtad sem lépünk tovább," válaszolta a férfi. "Ott akarok lenni, amikor a HYDRA feje a porba hull."
"Ez személyesnek tűnik, Mr. Ashford. Biztos benne, hogy..."
Ekkor vettem észre, hogy a hosszú, fekete bőrkabát szárnyai elrejtették a férfi fegyvereit. Egy gépkarabély és egy hosszúkard. Felemeltem szolgálati lőfegyverem, de a Kapitány intett, nincs miért aggódni.
"Elvettek tőlem valakit, Rogers kapitány. Mindet meg akarom ölni," válaszolta a férfi.
Kezdőlap
Tárgy: Edward Ashford "Hyperion" - "I'm a Titan. I rebel." 
Vas. Nov. 06, 2016 6:43 pm
