FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Kareena Weston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
Kareena Weston
Kareena Weston
Hozzászólások száma : 2
Join date : 2016. Oct. 31.
Kareena Weston Empty
TémanyitásTárgy: Kareena Weston   Kareena Weston Icon_minitimeSzer. Nov. 02, 2016 6:42 pm

Kareena Weston Zoe-kravitz-3

Név: Kareena Weston
Alias: Topaz
Avatar: Zoe Kravitz
Adatok: 1991. 02.22. Panjab tartomány, India, 25 éves nő, indiai útlevéllel, érvényes letelepedési engedéllyel New York államban
Világ: Earth-616
Karakter-alkotó pontok: 4 pont: kiemelkedő különleges képesség: mágiahasználat. telekinetikus, telepatikus, empatikus képességek. lentebb részletezve. 1 pont: nyelvismeret: indiában született és nőtt fel, később beutazta európát, így 3 nyelven beszél folyékonyan az anyanyelvén kívül. Angolul, németül és oroszul.
0 pont: alapszintű ismeret: főzés, sörcsapolás, üzletvezetési ismeretek

Képességek: mágikus képességek, amelyek már szinte kisbaba korától jelentkezni kezdtek, ami miatt az anyja feltehetően elhagyta, mivel boszorkánynak kiáltották ki a gyermeket.  
Topaz telepatikus, telekinetikus és empatikus képességekkel is rendelkezik. Telepatikus képességei a leggyengébbek, hiszen nagyon ritka, hogy egy-egy gondolatfoszlánynál vagy emlékképnél többet is el tudjon csípni egy másik halandó elméjéből. Telekinetikus képessége mára odáig fejlődött, hogy nem csak tárgyakat tud mozgatni az elméjével, de az anyagrészecskék mozgását is tudja befolyásolni, így akár egy láthatatlan pajzsot, erőteret képezve pusztán a gondolataival. De mégsem ez a legerősebb képessége a fiatal boszorkánynak. Topaz ösztönösen érzékeli mások érzéseit, és képes manipulálni őket. Erősítheti, vagy elnyomhatja őket, de csak azzal manipulálhat, ami már eleve létezik. Érzéseket teremteni vagy megszüntetni képtelen. Gyógyításra is képes, illetve életerejének másik személybe való átszivárogtatásra is, ám ezekkel saját testi épségét is veszélybe sodorhatja.
Általánosan elmondható, hogy bármilyen varázslatot is végez Reena, teste közben komoly igénybevételnek van kitéve, és egy erős varázslat után akár napokig tartó regenerációra, pihenésre van szüksége. Ha gyógyító- vagy érzelemmanipuláló képességét használja, amelyek egyébként a legerősebb és legjobban fejlett képességei, akkor a varázslat után szinte azonnal ólmos fáradtság keríti hatalmába és sokszor a saját lábán is alig képes megállni. újabb varázslatra hosszú órákig nem is képes.
Foglalkozás: A Woodoo Lounge nevű bár tulajdonosa és állandó csaposa.
Titulus: kocsmatulajdonos boszorkány

Tudnivalók:
Marvel karakter, a 616-os Föld egyik nagy hatalmú boszorkánya, akit legerősebb szálak Vérfarkassal és Dr. Strange-dzsel kötnek össze. (Dr. Strange-et kihagyom a mozikba kerülő film miatt, hátha lesz rá jelentkező. Ne kapjon kész koncepciót xD)  Egy indiai varázsló vette maga mellé még kisgyermek korában, mert az anyja elhagyta. Valószínűleg azért, mert mágikus képességei már nagyon korán megmutatkoztak. A varázsló hosszú évekig manipulálta, de tanította is. A maga céljaira használta a lány egyre növekvő erejét. A kapcsolatuk akkor szakadt meg, mikor Jack Russell a varázsló fogságába került. Amíg nála raboskodott, valamiféle kötelék alakult ki közte és Topaz között, így amikor a Vérfarkas megszökött, magával vitte a lányt is. Együtt kalandoztak egy ideig, beutazták Európát, végül mégis elszakadtak egymástól. Fiatal kora ellenére kalandos életet tudhat már maga mögött a lány, amiből úgy érezte, ideje egy kis időre visszavenni, így New Yorkban telepedett le és kocsmát nyitott. Örökmozgó, mindenre nyitott energiabomba, aki megfogadta, hogy új életében a képességeit titokban fogja tartani és a normálishoz lehető leginkább közelítő életet igyekszik kialakítani.  forrás: http://marvel.wikia.com/wiki/Topaz_(Earth-616)
jellem: heves, akaratos, impulzív. Jó beszélgetőtárs, mindig pörgő, energikus személyiség. Empatikus, megértő és a végletekig kitartó.

Előtörténet:

1995. 08.04. - anya

Anya! Hol vagy? Olyan, de olyan régóta nem talállak! Mindenki azt mondja, hogy elhagytál, de én nem hiszek nekik. Vissza fogsz jönni, tudom! Azok az emberek az utcán, akikkel régen mindig találkoztunk, mikor kéregetni mentünk, meg a néni, aki mellett a büdös szobában mindig aludtunk! Ők látták, hogy elvitt. Tudják, hogy a varázsló magával vitt és soha, de soha nem fog elengedni. Mert már ő is tudja, hogy szót fogadnak nekem a tárgyak. Tudja, hogy sosem vagyok beteg és hogy meggyógyítottam azt a kiskutyát, akit elütött az autó. Emlékszel? Azt a kis fehér szőrmókot, aki mindig, mindenhová követett azután. Emlékszel még rá? Anya! Ez a bácsi mindent tud rólam és azt mondta, hogy mostmár az ő kislánya vagyok. Én hiába mondtam neki, hogy nekem már van egy anyukám, ő csak nevetett és azt mondta, téged már nem érdekellek. Igaz ez, anya? Ha tudtad volna, hogy utánad már mindig éhes leszek, és nem lesz hol aludnom, akkor is  elmentél volna? Ha tudtad volna, hogy egy gonosz ember magával visz, akkor is itt hagytál volna? Hát nem tudtad, hogy én még túl kicsi vagyok, hogy nélküled éljek? Gyere értem, anya! Nagyon hiányzol, és úgy félek!

2008. 10.16.  - apa

-Apa! Megjöttem! -  Mivel semmilyen válasz nem érkezik, ledobom a táskámat az egyik étkezőszékre, és körbejárom a házat. Sehol senki. Már épp a telefonom után kezdek kutatni, mikor meghallom a nyöszörgő hangot. A pince felől jön. Ijedten trappolok le a lépcsőkön, azzal sem törődve, hogy felkapcsoljam a lámpákat. Szinte vállal lököm be a nyomorult pinceajtót, annyira megijesztett a hang, amit az előbb hallottam. Talán bajod esett, apa?
Ahogy berontok a sötét, nyirkos és rosszul megvilágított helyiségbe, először csak téged látlak. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mert nem látom, hogy mi van a kezedben...s nem látom azt sem, aki a mögötted lévő székbe kötözve hörög a fájdalomtól. De hallom. És látom azt a semmivel össze nem téveszthető vigyort elterülni az arcodon. Új játékszered van. - Nézd csak, mit fogott a farkascsapda az éjjel! - arcodon még mindig széles vigyor tanyázik, és egy majdnem pukedliző mozdulattal állsz el az útból, hogy megmutasd legújabb szerzeményedet. - Ki ez? - kérdezem értetlenül, de a szememet nem tudom levenni a fiatal férfiról, aki láthatóan iszonyú kínokat él át, miközben te kedélyesen mesélgeted a Russoff családdal fennálló többtíz éves viszályod történetét. -Egyetlen apró információra lenne szükségem tőle, de még ellenáll. Te megszerezhetnéd nekem. - vállamra teszed a kezed és finoman megszorítod. Kedveskedve végigsimítasz a karomon, mert tudod, hogy ettől mindig megnyugszom, de most nem. Egyre csak férfit nézem és tudom, hogy amit most érez, az semmi ahhoz képest, ami ezután jön. - Megpróbálom. - felelem minden meggyőződés nélkül, mire te összecsapod a tenyereidet és vidám hangon közlöd, hogy addig hozatsz vacsorát. Nagyszerű.

2008. 10.29. - Jack

Végigsimítok meggyötört arcodon, mire rám emeled elkínzott tekintetedet és hosszan sóhajtasz. Két hete játszuk ezt a kegyetlen játékot. Apám megkínoz, én helyrehozlak. A halál széléről szedtelek össze a minap, mégsem beszélsz. Most valamivel kegyesebb volt a vallatód, hiszen csak néhány felületi sebből vérzel, mégis úgy érzem, elérted a tűrőképességed határát.  Arcodon pihentetem apró tenyerem; érzed, máris enyhülnek a fájdalmaid, pedig épp csak egy cseppjét használom a képességemnek. - Mondd el, hol van a varázskönyv, amit apám úgy keres, és ígérem, elengedünk. Megígérem, hogy nem kell több fájdalmat elszenvedned, csak mondd meg, hol van a könyv! -
Ma sem mondod el. Helyette anyádról beszélsz, és a húgodról. Elmondod, mennyire szereted őket, és hogy az ő védelmükben teszed, amit teszel. Aztán megkérdezed, mikor lesz telihold. Tudom mi vagy. Tudod, hogy tudom, mégis azt mondod, ne jöjjek le aznap délután a pincébe. Bólintok, te pedig belesimítod arcod a tenyerembe, s hagyod, hogy újra rendbehozzalak a holnapra beütemezett kínzás előtt. Nézem ahogyan emelkedik-süllyed csupasz, hegekkel borított mellkasod, s úgy érzem, nem bírok tovább apám kedvére tenni. Nem tudom, meddig lesz még képes a megfelelési kényszerem tovább éltetni apám iránti hűségemet. Attól tartok, nem sokáig. Egy hajszálon függ minden. Csak annyit kell tennem, hogy nem csillapítom tovább haragodat és menekülési vágyadat. Ki tudnál szabadulni. A farkasod sem kellene hozzá. Megtehetném. Megtegyem? Apa olyan csalódott lenne! Megteszem ennek ellenére? Nem. Még nem.

2008.11.08. - apa

- Ez igen sajnálatos hír. Ami pedig még sajnálatosabb, hogy ezek után már nem vesszük semmi hasznát, Mr. Russell. - álsajnálkozás ül az álságos arcodon, miközben kiejted a szavakat. Megkaptad a válaszodat, de már tudom, hogy nem fogod tartani a szavad. Soha nem is tervezted megtartani.  A könyv, amit annyira keresel, elpusztult, s te, bár igyekszel elrejteni dühödet, tudom, hogy legszívesebben tombolnál. Ismerlek, apa. Nagyon jól ismerlek. Nem fogom hagyni, hogy tovább kínozd ezt az embert! Nem fogom hagyni, hogy meggyilkold hidegvérrel.  Nem teheted meg!
Áramütésként fut végig a testemen a felismerés: nem is te fogod megtenni. Velem akarod elvégeztetni a piszkos munkát. Nemet mondok, mire te türelmed, s önuralmad utolsó maradékával újra megkérsz, hogy öljem meg őt. De ez már sokkal inkább parancs. Selymes szavakba csomagolt ukáz. Újra nemet mondok. Gyermekként letört dacosságom újra feléled és te végre elveszíted a türelmed. A pofon ereje padlóra küld, de a dac most is ott csillog a szememben. Jack fészkelődik a székében, egyre hevesebben, de te ügyet sem vetsz rá. Pedig tudhatnád, hogy egyre erősebbek a képességeim. Amelyeket most nem is használok. Nincs ami visszafogja a vérfarkast, és te éktelen dühödben észre sem veszed. Csak azzal foglalkozol, hogy visszaállíts a sorba, de ezúttal nem fog menni. 13 éve engedelmeskedem neked, szeretni is megtanultalak,  tisztelni is, de elég volt! Nem bírom tovább. Nem leszek a bábod. Nem leszek a játékszered, sem a familiárisod, és ha ez azzal jár, hogy nem lehetek már a lányod sem, akkor az sem leszek. Kiabálok. Kiabálsz. Fenyegetőzöl, és ígérgetsz. Nem is hallom. Nem is fogom fel. Vége van, tisztán érzem, hogy minden változóban van.  És tényleg.
Erős kéz fonódik a nyakamra, mire a félelem szikrája villan a szemeidben. A farkas magához szorít, pajzsként használva engem ellened. A fülembe lehel, suttogva ígéri, hogy nem esik bajom, ha engedelmeskedem. Elengedsz minket. Kihátrálunk a pincéből, fel a lépcsőkön, ki a házból. Az utcára kiérve elereszt végre és vakkantva visszazavar hozzád. Könyörgök neki, hogy vigyen magával. Zavarodottan fürkészi a pillantásom egy szívverésnyi ideig, aztán kézen fog és rohanunk. Rohanunk, ahogy a lábunk bírja, amíg csak el nem tűnünk a város forgatagában. A lábaim reszketnek, a tüdőm szét akar szakadni, de az arcomat örömkönnyek áztatják. Szabad vagyok, hallod, apa? Végre szabad!


2013. 11.01. - Jack

Szinte eltűnök ölelő karjaid közt, miközben mélyen belélegzlek. Az illatod, akár egy fenyő erdő eső után. Megnyugtatón végigsimítasz a hátamon, mire én hozzád simulok és felnézek rád. Gyengéden rám mosolyogsz, de a tekinteted elárul, Jack. Aggódsz. Tudom, hogy így van, pedig hidd el, nincs miért. Itt leszek veled, míg a telihold az égen terpeszkedik, s elveszi a józan eszed. Nem fogom hagyni, hogy bárkit is bánts. Mégegyszer ez nem fordulhat elő! De nem mondom ki a megnyugtatónak szánt szavakat. Fölösleges lenne. Kicsit még visszabújok az ölelésedbe, mielőtt a nehéz fémláncokat a csuklódra erősítem. Mégegyszer végigsimítok az arcodon, ahogyan legelőször tettem, több, mint öt évvel ezelőtt. Tenyerembe simulsz, ahogyan akkor tetted, lehunyt szemekkel. futó csókot lehelek az ajkadra, mielőtt rád zárom a sűrűn rácsozott, nehéz fémajtót.  Ki kell mennem a szabadba, hogy ne halljam az első, fájdalmas nyögéseket, a dühös morgást. Felnézek a felhőkkel teleszórt égre és megpróbálom a saját érzéseimet csillapítani, de magamon nem tudom használni ezt a képességemet. A Telihold gúnyosan, részvétlenül vigyorog ki az egyik felhő mögül. Hátborzongató vonyítás szűrődik ki az épületből és egy hangos puffanás, hogy a falak is beleremegnek. Berohanok hozzád, de te már nem vagy ott. Aki visszanéz rám, még csak nyomokban sem emlékeztet a férfire, akit szeretek. Nem tudom megszokni. Ennyi év alatt sem sikerült.  Nekirontasz a rácsoknak újra és újra. Düh és gyűlölet lobog a sötét íriszekben, és tudom, hogy a falhoz erősített láncok nem fogják kibírni az éjszakát. próbálom csitítani az elméd, pedig tudom, hogy hiábavaló. Hatástalan minden igyekezetem. Biztonságosabb helyet kellett volna választanunk.

A nap első sugarai behatolnak a keskeny ablakokon, de nem is ez tudatosítja bennem, hogy átvészeltük az éjszakát, hanem a fenevad karmainak utolsó koppanása a hideg kőpadlón. Néhány pillanattal később újra ott vagy előttem. Megviselten is jóképű vagy. Pillantásod bíztató, szinte melengető. Magadhoz ölelsz, nem törődve a láncokkal, melyek még mindig a karjaidon lógnak. Nem tudom, hány teliholdas éjt leszek még képes elviselni és te pontosan tudod, hogy ez jár most a fejemben. Vajon már azt is tudod, hogy nemsokára egy szó nélkül fogsz örökre elhagyni?

2014. 04.03.  - Woodoo Lounge

Imádom New Yorkot. Bármerre nézek, emberek és természetfelettiek kavargó áradatát látom. Meg egy romos, rendőrségi szalagokkal lezárt egykori régiségboltot a Greenwich és a Reade sarkán. Szerelem első látásra. A biztonsági takarékszámlát, amelyet még Jackkel nyitottunk szinte teljesen lenullázom, de egyáltalán nem érdekel.  Mert 9 hónappal később a saját bárom megnyitó buliját szervezhetem. Woodoo Lounge. Egy egészen egyszerű, laza hely, ahol többnyire nyugisan lehet sörözni, kávézni, és a csaposnak panaszkodni. Esténként azonban felpezsdül az élet. Sok természetfeletti megfordul itt, de valahogy szerencsére tiszteleben tartják a legalapvetőbb szabályokat. Nem fedjük fel magunkat az emberek előtt és nem itt rendezzük a zűrös ügyeinket. Ha valaki esetleg mégis máshogy gondolja, velem gyűlik meg a baja. Mert az én bárom, az én váram.

2016.10.08. - Kaine

Már akkor tudtam, hogy különleges vagy, mikor beléptél az ajtón. Figyeltelek egy darabig. Minden értelemben különleges vagy. Hiába keresgélek, nem találom az érzelmeidet. Hol rejtegeted őket?  
Kicserélem a mogyorós tálat egy enyhén ittas fazon előtt, és kezébe adom az este utolsó sörét. Felveszem a telefont, beszélek néhány percig, s neked ez is épp elegendő arra, hogy mindent tönkre tégy. Mire eszmélek, egy férfi véres arccal, holtan fekszik a padlómon. Az én kocsmám padlóján. Te pedig, mint aki jól végezte dolgát, kisétálsz az ajtón. A vendégek többsége meredten bámul utánad, néhányan halkan szörnyülködnek, mások hangosabban. Tárcsázóhangokat hallok több helyről is. Te pedig teljes lelki nyugalommal, bármiféle megbánás, vagy más érzés szikrája nélkül lépsz a Reade street egyenetlen járdájára. A karod után nyúlok, megpróbállak megállítani, de ez igazi ostobaságnak bizonyul. Gondolkodás nélkül taszítasz a falhoz, olyan erővel, hogy alig kapok levegőt. Te pedig úgy folytatod az utad, mintha mi sem történt volna. Mintha nem hagytál volna a kocsmám padlóján egy vérbe fagyott hullát. Ha azt hiszed, hogy ezt megúszhatod, nagyon tévedsz.
Vissza az elejére Go down
 
Kareena Weston
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG :: Earth By Night Klub :: Karakteralkotás :: Készülő karakterek-
Ugrás: