FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 A Grand kanyonnál - Maya és Joe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Kedd Nov. 01, 2016 10:10 am

Nagyot sóhajtok miközben a távolba nézve páratlan szépség látványában lehet részem. Még kissé álmos vagyok, de a Grand Canyon felett felkelő nap látványa, ahogy az ég alja bíborrá válik valami eszméletlen gyönyörű. Szinte el is feledteti velem az elmúlt napok bosszúságát. Szinte.
Tegnap előtt teljesen váratlan egy meteorit csapódott a nyerges vontatómba miközben persze én is benne voltam. Egy meteorit! Persze volt ám nagy robaj meg lángok meg minden, én pedig szépen hamuvá égtem a fülkében. Most már tuti, hogy hivatalosan is halhatatlan vagyok vagy mi. Persze fájt a dolog nem kicsit, de miután a fájdalom eltűnt egy pillanatnyi sötétség után ott álltam sértetlen a lángoló vontató mellett. Mindenki azt mondja mekkora szerencsém volt, hogy éppen nem ültem a kamionban és nem esett bajom. Én pedig felvont szemöldökkel magamban anyázok. Nem a fenét nem! Ráadásul rohadtul fájt. Minden esetre a tűzoltók miután eloltották a lángokat kiderült, hogy a meteorit egybe olvadt a motor blokkal. Egyből mindenki azt mondta, ez szenzáció! Meg dobálóztak a számokkal, hogy erre milyen kicsi volt az esély. Ó ha tudnák, hogy mostanában ez az ötödik meteorit, ami rám zuhant bezzeg nem beszélnének így! Minden esetre nagy tudományos szenzáció lett a dologból és az egyik híres múzeum már meg is vette a cégtől a vontatót, hogy kiállítási tárgyat csináljanak belőle. Engem meg itt felejtettek a semmi közepén egy kis motelban. „ó csak egy hét múlva megy arra járatunk! Addig élvezd ki a pihenést! Vedd úgy, hogy szabin vagy! Biztosan meg rázott a dolog, hogy meg is halhattál volna” És mindezt így nekem a telefonba. Én meg még öt napot toporoghatok itt a semmiben. Ráadásul tegnap reggel vagy 20 csörgő kígyóval ébredtem egy szobában! Szerencsém volt, mert ebből csak vagy hat mart belém, és rövid rángatózás után hamar meghaltam. Mire a kígyók eltűntek a szobámból addigra én is fel támadtam. Minden esetre biztos vagyok benne, hogy itt valami indián temető lehet a közelben, hogy ennyire vonzza a hely a furcsaságokat!
Mire a gondolataim végére értem a nap is feljött az égre és a sivatagi hideget kezdte felváltani bársonyos melegével. Meg ittam a kávém és a kilátóban sarkon fordulva az egész leszakadt alattam, én pedig zuhanni kezdtem a kanyon feneke felé.
- ááááááááááááááááááááááá…………
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Kedd Nov. 01, 2016 11:17 pm

A változatosság kedvéért egy kicsit tényleg kocsinak használom a csotrogányt, csodaszép az éjszaka a sivatagban, csak hallgatom a szomorkás dallamot, ami a rádióból folydogál, és hagyom, hogy áthasson az érzés, ami az embereket is elfoghatja itt.

"We stood on these cliffs on a starless night
I held your hand in mine...
so stand by me with all your heart
I'll need you by my side..."


A második refrén után kedvem támad nekem is kiállni a sziklaszirt szélére, és lenézni a mélybe, meg föl a csillagokra. Persze nekem nem lesz, aki fogja a kezem, dehát egy ideje így van ez. Leparkolok a kisbusszal, kiszállok, és elsétálok a szakadékig. Olyan csönd van, hogy hallom, ahogy a cipőm talpa alatt csikorognak a kavicsok. Fúj a szél, de csak egészen lágyan, mintha a Föld lélegezne álmában.

Elég sokáig ácsorgok itt, látom, ahogy a hajnal narancsos rózsaszínje végigsiklik a horizonton, és meglepetten veszem észre, hogy a közelben még valaki jött napfelkeltenézőbe, sőt, az ember sziluettjén túl néhány épület is kibontakozik az oszladozó sötétségből. Csodálkozni azonban nincs sok időm, mert a férfi - most már látom, hogy férfi - alatt a szemem láttára kezd megrepedni, majd zuhanni a kilátóhelyéül szolgáló pont. Szerencsétlen pasas megcsúszik a kövön, és zuhan a sziklákkal együtt vagy egy kilométeres mélységbe.

Egy pillanatra lefagyok, aztán már rohanok is a járgány felé, bezúdulok, és mint az őrült kavarok az irányítópulton, hogy pár másodperccel később (vagy előbb?) a tehetetlenül eső test alá érjek, és az ajtón kihajolva elkapjam a férfi kezét. Az első pillanatban biztosra veszem, hogy tőből kiszakad a bal karom, aztán csak kapaszkodok - egyik kezemmel az ajtókeretbe, másikkal az ismeretlen kezébe, és imádkozom, hogy helyesek legyenek a számításaim a röppályát illetően. A TARDIS repül, érzem, ahogy a jobb oldala végigstuccol egy sziklát, kicsit megbillenünk, de szerencsére nagyobb baj nem történik.

Viszont sokáig tuti nem tudom tartani a férfit, így megpróbálok meggyőződni róla, hogy legalább többé-kevésbé egészben van.

- Uram, jól van? Följebb tud kapaszkodni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szer. Nov. 02, 2016 4:52 pm

Nos őszinte leszek. Én már zuhanás közben azon törtem a fejem, hogyan fogok kimászni a szakadék aljárról mikor is egy igen fájdalmas becsapódás után sértetlen talpra kecmergek. Persze ez nem akadályozott meg engem a kétségbe esett halálsikolyban sem. Hiába élek túl mindent, azért még nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy feltámadok a halálból. Még mindig halálra váltan sikoltok ha a halál értem nyúlkál.
Szóval el lehet képzelni a megdöbbenésem mikor zuhanás közben meg jelent alattam egy hippi verda és egy alak ki hajolva az oldal ajtaján elkapja a kezem. Igazából fel sem fogom mi történt mi is történik. A szél továbbra is a testem körül csapdos mikor is egy hangot hallok. A hang pedig lebilincselő. Mintha egy lágy fuvolán hallanék valakit kétségbe esetten játszani. Fel pillantok és egy angyalt látok aki engem tart a szakadék felett. A szemében aggodalom és talán egy cseppnyi félelem. A szavai értelmét is felfogom lassan, ahogy tisztulnak a dolgok. Habozás nélkül fel nyúlok a szabad kezemmel és meg kapaszkodok a küszöbben. Az adrenalintól túl csordult szervezetem viszont innentől már nagyban meg könnyíti nekem a dolgokat. Az izmaim megfeszülnek és egy pillanat alatt felhúzom magam az angyal segítségével. Végül elterülök a padlón és hevesen dobogó szívvel zihálok. Fel sem fogom a környezetem csak az angyal gyönyörű szemeit nézem. Lassan csillapodik a szívverésem és a légzésem, majd kezdek tudatára ébredni a környezettemnek. A fogas kerekek az agyamban extra gyorsított üzemmódban próbáljak elfogadni az imént tapasztaltakat. Egy. Egy repülő klasszikus wolksvagen transzporter. Kettő egy angyal aki olyan gyönyörű, hogy Afrodité biztos megölné féltékenységében. Három. Hol a picsában vagyok? Az tuti, hogy nem egy transzporterben.
- Köszönöm! – Mondom az angyalnak és fel könyökölök a padlóról. Egy pillanata körbe fut a tekintetem a helyen, ami úgy néz ki mint egy hatvanas évekbeli frankó sci-fi film. De különösebben hidegen hagy a dolog. Ami nem hagy, hidegen az az angyal. Vagy talán angyali szépségű nő. Meg babonázva nézem. Az biztos, hogy minden mozdulatát úgy követi a szemem, mint egy kutya orra a hurkát. Végül kénytelen vagyok nagy levegőt venni és ki fújni, mert észre sem vettem, de ez a nő annyira le nyűgözött, hogy vissza tartottam a lélegzetem. – Mondtam már, hogy nagyon köszönöm?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szer. Nov. 02, 2016 10:25 pm

Némileg aggódva nézek a férfira, aki úgy tűnik, enyhén sokkos állapotban van. Ami nem is csoda, elvégre kis híja, hogy agyonzúzta magát a kanyon alján. Viszont külsérelmi nyom nem látszik rajta, ettől megkönnyebbülök.

- Igazán... nincs mit. A nevem Maya. Isten hozta a fedélzeten.

És ekkor belém hasít a felismerés, hogy esetleg más oka is lehet a jóképű hajótörött döbbenetének. Megpördülök a sarkamon, közben felmérem a látványt: egy jókora oszlopra aggatott kontrollpanel mindenféle villogó, pittyegő műszerrel, egy finoman szólva is ezer évesnek tűnő szék, egy ajtó, és a körülményekre való tekintettel, egy igazinak is vélhető szélvédő, amin keresztül kilátok. Persze a képernyőkön is nézhetném a külvilágot, de így sokkal autentikusabbnak véltem. Ja, és mindez legalább húsz-huszonöt négyzetméteren. Nem kifejezetten egy VW-kisbusz belső tere.

- Ó, ne is törődjön vele, nem őrült meg, és nem álmodik rémeket. Tényleg nagyobb belülről.

Folytatnám a magyarázkodást, de felvillan egy figyelmeztető lámpa, az egyik kijelzőn pedig adatok kezdenek sorjázni.

- Ne, ne, ne... ne, nenene!

Ez az önfejű dög már megint felülírta a koordinátákat, és ahelyett, hogy letenne minket szépen a sziklák tetején, a műút mellett, és alkalmi útitársam visszamehetne a motelbe, vagy a kocsijához, elrabol... érted: elrabol ez az átok, és már be is hussanunk az időörvénybe. Nem is tudom, hogy a pasast sajnáljam-e jobban, vagy magamat, amiért kőkeményen fel leszek jelentve emberrablásért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Csüt. Nov. 03, 2016 5:55 pm

A hangja elbűvölőbb mint emlékeztem. Persze mondhatnánk rá egy átlag női hang. De nekem mégis olyan, ahogy a szavait fűzi, mintha egy varázslatos fuvolát hallanék szólni. A neve is elbűvöl. Maya olyan egyszerű és dallamos. Nem hiába régen volt egy ilyen mese sorozat is egy elbűvölő méhecskéről. Persze ezt soha, de soha nem merném mondani neki, hogy egy méhecske ugrott be a nevéről. Legalábbis a közel jövőben tuti nem.
- Nos erre aztán lehet mondani, hogy nem hétköznapi fedélzetre lépés volt. Sír Winston Churchill biztosan csuklott volna még a látványától is egy ilyen dolognak. – Mondom miközben talpra állok és le porolom a ruhámat. Majd látom, amint a szőke angyal körbe fordul. Szent házi krémes! Ez a nő külalakra 10/10-es. Követem a tekintetét ahogy szét néz a sci-fi cuccon. Ahogy a következő szavai el hagyják, az ajkait elmosolyodom. Biztos vagyok benne, hogy meg őrültem. Elvégre, aki már ennyiszer meghalt vagy ki játszotta a halált az ép ember nem lehet. Bár remélem azért igen.
- Engem nem zavar. Igazából már csak Scooby Doo-t várom, hogy előkerüljön a rejtély rt busz hátsó részéből valahonnan. Igazán az aszteroida után ez már tényleg nem annyira meglepő. – Bizonygatom de ekkor történik valami és a megmentőm aggodalmasan siet a pulthoz.
- Hadd találjam ki! Zuhanunk? – Kérdezem tőle, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy zuhannánk. Sokkal inkább úgy érzem, hogy éppen mintha le húznának minket egy óriási lefolyón.

Célállomásnak? Very Happy:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Kedd Nov. 08, 2016 6:30 pm

- Nem, dehogy zuhanunk - felelem, miközben magamban azt kívánom, bár inkább zuhannánk. Mit fog szólni szegény, ha kikötünk valahol a múltban, vagy valami istentelenül távoli bolygó sosemlátott lényei közé csöppenünk? Biztatóan rámosolygok, és zakatol az agyam, hogy tehetném számára kevésbé ijesztővé a helyzetet.

- Nem éhes? A konyha ott van egyenesen előre, aztán balra. Isteni sonkás szendvics van a hűtőben.

Nézem, ahogy áll a vezérlő közepén, teljesen eltanácstalanodva, és együtt érzek vele. Átszívódni az időörvényen még akkor is furcsa élmény elsőre, ha az ember tudja, mi történik. De most komolyan riasszam meg? Némely ember még a földönkívüliekben sem hisz. Vagy úgy gondolja, apró zöld emberkék, akik a Marson laknak. Vagy most már valahol messzebb, mert a Marsról vannak fotóik. Legalábbis egy részéről. A többiről meg egyelőre nem kell tudniuk.

- Biztosan jól van? Elég megrázó lehetett az a leszakadó szikla...
Közben a konzol lámpái őrült mód villognak, a gépezet meg zihál, mint egy tüdőbajos orángután. Aztán egyszercsak elhallgat. Tehát megérkeztünk valahová. Kibámulok a szélvédőnek kinevezett kijelzőn, de valami takarja a kilátást. Halványan reménykedem, hogy talán épp ott vagyunk, ahol elindultunk, de erre azért nem mernék fogadni. Se nagy tétben, se kicsiben.

Az ajtóhoz lépek, kinyitom vagy tenyérnyire, és kileskelek. Hatalmas mezőn vagyunk, a fű zöld, az ég kék, éppen naplemente van, egy nap megy csak le, tehát ez akár még a Föld is lehet. Ha piszok nagy mázlink van, akkor a jelenkori Föld. Ezt a reményemet azonban porrá zúzza a két alak, aki a füvön közeleg felénk. És akiknek a sziluettjét bármelyik fejlett galaxis polgára fölismerné. Ezek bizony judoonok, az űr zsoldos-rendőrei. Vagy amilyennek útitársam szemében tűnni fognak: rohamsisakos rinocéroszok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Csüt. Nov. 10, 2016 9:15 pm

- Ha nem zuhanunk akkor nincs gond. – Vonom meg a vállam és így is gondolom. Elvégre a furcsa helyzet ellenére egy dologban biztos vagyok. Meghalni nem fogok semmiképpen sem. A fura jármű fura belseje meg messze nem olyan izgalmas vagy kiborító számomra, mint a megmentőm. Főleg mikor rám mosolyog.
- Áh köszi nem kell semmi. Mielőtt ki ültem a kilátóra ettem pár kétszersültet és le csúszott egy kis kávé is egy adag tükörtojással. – Mondom és így is volt. A tegnapi csörgő kígyó támadás után elég hamar fel ébredtem ma hajnalban. Ezért is ültem ki napfelkeltét nézni. Elvégre itt az isten háta mögött a kanyonnál nem sok mindent lehet csinálni. Még wifi sem volt. Az aggodalma és a kérdése meg melengeti a szívem
- Nem igazán, nem túl megrázó. Mármint nem a legrosszabb halál, nem a lezuhanás. Az ideg sejtek fájdalom továbbító sebessége sokkal lassabb, mint a becsült becsapódási sebességé. Persze ez függ a magasságtól is. De a személyes véleményem az hogy lezuhanva meghalni sokkal jobb mint elégve. Elvileg nincs időd megérezni a fájdalmat máris halott vagy. – Mondom el, és megvakarom a fejem. Nem mintha szeretnék meghalni, de mostanában sikerült párszor pár módon, és az tény hogy már zuhantam le adott egy kis rá látást ezekre a fájdalmakra. A mérgek és a tűz elég fájdalmas dolgok. Majd a jelek szerint elmúlik a dolog. Bármi is történt éppen amiért ez az édes szőke hölgy ilyen aggodalmas lett. Az ajtóhoz siet és résnyire ki kukucskál. Tudom szemtelenség, de utána megyek és a feje felett én is ezt teszem.
- NA! Ez megrázó! Most már tudom miért kihalásra ítélt faj a rinocérosz. Ha már Tanzániában belőlük is katonát csinálnak. – Mondom és tovább figyelem a közeledő lényeket. Majd egy mosoly fut át az arcomon. – Nem lehet, hogy csak egy orvvadász elleni kiképzésen vettek részt? Ha igen örülök, hogy nem az oroszoknál vagyunk. A felfegyverzet medvék sokkal félelmetesebbek lennének. – Mondom és az ajtóból visszahúzódva az egyik oszlopnak támaszkodok. – Joe öregem! Te most már sosem szabadulsz az ideg gyógy kóterből! Rinocéroszok, és menő szörfös csajok. Meghaltam és a pokolban támadtam fel az tuti. - mondom magamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Kedd Nov. 15, 2016 10:57 pm

A különös idegen persze kukucskál a vállam fölött, és valami elképesztő ötlettel áll elő Tanzániáról meg orvvadász-vadász rinocéroszokról, de az én agyamban valami egészen más visszhangzik, míg a judoonok ütemesen lépkednek a busz felé. "... nem a legrosszabb halál... lezuhanva meghalni sokkal jobb, mint elégve..." Ki lehet ez az ember? Már ha ember egyáltalán, amit kezdek kételleni. Nem találkoztam még olyan egyeddel a Földön, aki képes lett volna hozzánk hasonlóan regenerálódni, és újabb meg újabb életeket élni. Hacsak... hacsak rejtélyes stopposom nem maga is időúr. De ha így van, akkor miért nem ismeri föl a felénk masírozó párost? Vagy csak a bolondját járatja velem?

Hátrapillantok, hogy bizonyosságot szerezzek - ilyet vagy olyat - de a férfi arcvonásain csak őszinte döbbenet ül, ahogy a kinti világot figyeli, én pedig összezavarodok. Most igazán nincs időnk megvitatni a kilétét, pedig lehet, hogy magyarázatot adna a rendőrség jelenlétére, vagy hogy miért éppen ide hozott a megzakkant TARDIS. Csak hát éppen ebben a pillanatban érnek oda a vastagbőrűek, és a busz ajtajának két oldalára állva félreérthetetlen mozdulatokkal adják tudtunkra, hogy jobban tennénk, ha kiszállnánk.

Kitárom az ajtót, kilépek a fűre, és fejem mellé emelve mutatom üres kezeimet a judoonoknak, de fegyvereik csöve továbbra is ránk irányul, bár egyelőre nem tesznek fenyegetőbb mozdulatot. Majd - meg sem várva, hogy útitársam is kilépjen a járműből - egyikük hivatalos hangon szavalni kezd.

- A Shadow Proclamation száztizenkettedik cikkelyének alapján önök vélhetően bűnösek a Severion III koronázási ereklyéje ellopásának bűnében. Ha azonnal nem nyújtják át a kérdéses tárgyat, önök vizsgálati fogság hatálya alá kerülnek, melyet a Galaxisközi Rendészet cyleeni börtönében kötelesek eltölteni. A vizsgálat befejeztével az ítéletmeghozatalra jogosult bíróság a tárgyalás időpontját a tudomásukra hozza. Kérem, adják át a tárgyat, vagy kövessenek. Mindennemű erőszakot vagy menekülésre tett kísérletet a jelen törvények értelmében meg fogunk torolni.

Remek. Tényleg. Szuper. Azt se tudom, hol van a Severion III. Na jó, ez így nem igaz, de sosem jártam még ott, nemhogy koronázási ékszereket lopjak.

Úgy érzem, pillanatnyilag sürgősebb problémám támadt, mint útitársam kilétének kiderítése. Hogy ne kapjon teljesen sokkot, felvillantok egy mosolyt, miközben a legblődebb elképzelés bukik ki a számon, mintegy a feszültséget oldandó:

- Felteszem nem maga lopta el a tárgyat. Mert a cyleeni börtönök egy hajszállal kevésbé kellemesek, mint egy elmegyógyintézet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szer. Nov. 16, 2016 9:45 pm

Pislogok, majd eltátom a szám, végül hangos kattanással csukom be. Mi a jó isten folyik itt? Nagyot veszek a levegőből, hogy érezzem a megfeszülni a tüdőm, és egy kicsit dobogni a szívem. A minek a kiének a mijét? Okés Joe! Ne felejtsd el lélegezZ!
- Be vallom őszintén a lopás, mint gondolat sem fordult meg jó ideje a fejemben. Kivéve talán akkor mikor csodaszép megmentőm ajkaira tévedt a tekintetem, és el ábrándoztam egy lopott csókon. – Mondom Mayának. Végül egy nagy sóhaj után a modernizált orrszarvúak felé fordulok.
- Az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei által biztosított jogaim értelmében. A rendőrség csak alapos gyanú esetén tartóztathat le minket. Gondolok itt alapos gyanút adó okra, hogy pont rajta kaptak amint törvénybe ütköző cselekedetet hajtok végre. Vagy netán illegális tárgy van jól láthatóan a birtokomban. Nos ezek közül, mint látják egyik sem áll fen. Elvégre a napozást nem tiltja a törvény, és mint látják a kezem is üres. Nincs benne se fegyver semmi más illegális dolog. A magán tulajdon átkutatása pedig csak a tulajdonos engedélyével vagy a megfelelő törvényi keretek betartásával a kijelölt bíróság felhatalmazásával. Vagyis a hölgy transzporterének az átkutatása illegális rendőri túlkapás melyért elbocsájtás és börtön jár. – Mondom azt a csekélyke dolgot, amit az amerikai jogrendszerről tudok. Kamionosként ugyanis sokszor kerülök kapcsolatba a rendőrökkel. Így ki kellett okosodni mit is kell nekik mondani, ha zaklatnak.
- Továbbá meg tagadok minden további választ, amíg nem kapok ügyvédet. Az alkotmány szerint jogomban áll hallgatni. – Majd mivel már úgy is megőrültem mit árthat ha rá teszek erre még egy lapáttal?
- Ugyanakkor a AD&D univerzum legújabb törvénykönyve alapján a koronázási ereklyék birtokosa a mindenkori uralkodó. Vagyis abban az esetben, ha ez az ereklye nálunk lenne, ami persze nincs, önök engedelmességgel tartoznának nekünk, mint alattvalók. Csak hogy tudják. Szóval bárhonnan nézem nincs joguk le tartóztatni minket semmilyen formában sem. Menjenek inkább tovább! – Így van! Menjetek csak tovább. Ti nem ezeket a droidokat keresitek. Majd Mayára nézek aggódó tekintettel. Ügye nem csináltam túl nagy marhaságot? Én még csak csak túlélem. De nagy szívás lenne, ha őt miattam sebesítenék meg a két lábon járó afrodiziákum összetevők.
- Mondták már neked milyen elbűvölő a mosolyod? – Teszem fel a kérdést Mayának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szer. Nov. 16, 2016 10:57 pm

- Hogy... hogy mi? A mosolyom? - egy pillanatra összevonom a szemöldököm, tényleg, mikor is mondtak legutóbb ilyet?, aztán őszinte elismeréssel nézek útitársamra. Helyén van a hidegvére, az már tuti. Vagy mégiscsak időúr. Esetleg sokkot kapott. Őrült. Vagy mindez együtt. Sebaj, a helyzet is elég furcsa, és én se látszhatok valami normálisnak. Majd elmagyarázom.

Az egy szuszra elhadart, hivatalosnak tűnő szöveg mindenesetre elbizonytalanítja a rendőröket is. Nem tudom, meddig lesznek ebben a lefagyott állapotban, de az biztos, hogy nem itt szeretném megvárni, míg magukhoz térnek. A járgányba perpill nem szállhatunk vissza, mert simán zárolni tudják a felszálláshoz szükséges rendszereket, és nem szeretném, ha kárt tennének a TARDISban. Ha viszont most sikerülne egy kicsit lerázni őket, kitalálhatnánk valamit, hogy bebizonyítsuk ártatlanságunkat,  vagy elhúzzunk innen. Ha nyerünk egy kis időt, és a fedélzetre jutok, esetleg azt is ki tudjuk deríteni, mi a helyzet ezzel az ereklyével.

Más választásunk nemigen lévén - megragadom a férfi kezét, és csak annyit mondok:

- Futás!

Aztán bevillan egy mondat, ami fölött az előbb elsiklottam.

- Aztán ha valami biztosabb helyre értünk, érdekelne, hol van ez az AD&D univerzum.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szer. Nov. 16, 2016 11:40 pm

Hip hip hurrá! Sikerült mindenkit össze zavarnom és le vennem a lábáról. Na nem mintha ez túl komolyan vehető dolog lenne. De ekkor hirtelen Maya meg ragadja a kezem és futásra biztat. A kamionos éveim alatt azt is meg tanultam, hogy soha, de soha ne fuss el egy rendőr elől. Mert ezt szinte lehetetlen ki magyarázni a bíróságon. Nem utolsó sorban ha meg a rendőr aki elől futsz egy kicsit idegesebb természetű a kelleténél akkor csak annyit érsz el hogy fáradtan fogsz meghalni mikor hátba lőnek. Na persze ez utóbbi az én esetemben nem szempont elvégre a halál és én már találkoztunk párszor. Néha egyenesen az az érzésem, hogy kifejezetten élvezi a próbálkozást, hogy mikor is tud végre örökre elkapni a kaszájával.
Bár kicsit el szoktam az aktív sporttól a kamion fülkében, de azért így sem panaszkodhatok, mikor a futásról van szó. Így könnyen tartom a tempót a gazella kecsességű és fürgeségű nővel. De igazán nincs okom a panaszra. Az első ok erre a mellettem loholó nő és az, hogy még mindig fogja a kezem A másik pedig az, hogy bár egy hatalmas füves síkságon menekülünk a nap kezd lemenni, így az üldözőink talán a nyomunkat is hamar elvesztik.
- Ki volt az az eszement aki rendőrt csinált a rinocéroszokból? – Kérdem és az ő kérdésére meg vakarnám a fejem, ha éppen nem egy menekülés közben volnánk. A szerepjátékok világa bizony szövevényes és nehéz lehet elsőre megérteni. Az AD&D pedig a fejlesztet sárkányok és kazamaták játékot jelöli egészen pontosan. Viszont szöget üt valami a fejemben. Üldöznek minket egyáltalán? Én nem mertem eddig hátra nézni csak futottam a nő után. Minden esetre eddig senki sem lőtt még engem hátba. Mikor a fű tenger magassága egyre nőni kezd, én vagyok az aki átveszi a kezdeményezést. Egy hírtelen mozdulattal le bukok, és magam mellé rántom Mayát. Az ujjam az ajkaimra téve jelzek, hogy maradjon csendben. A derék magas fűben nehéz valakit is meg találni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Hétf. Nov. 21, 2016 10:28 pm

Tettestársam a földre ránt, és csendre int, bár amúgy is csöndben maradnék, hogy füleljek, vajon jönnek-e mögöttünk. Egész nagy összegben mernék fogadni, hogy nem. A futás valójában teszt volt, hogy beigazoljam gyanúmat: az alakok, akik ránk rontottak a leszállásnál, nem igazi judoonok. Ha azok lennének, nem haboztak volna azonnal ránk lőni, amint megmoccantunk, hogy elinaljunk. De ha nem a rendőrség, akkor kik? És mit akarnak tőlünk?

Hallgatózom, de még mindig semmi, magunk vagyunk a fűtengerben. A férfi nem tűnik különösebben megviseltnek az események hatására, a csillogást a szemében magam is jól ismerem: a kaland ígérete. Rádöbbenek, hogy még mindig a kezét szorongatom. Kicsit elhúzódom tőle, és lassan fölnyomom magam a fűvel egy vonalba. Semmi. A szél susog a táj fölött, odébb egy facsoport látszik. Viszont rohamosan sötétedik.

- Nem követnek - fordulok útitársam felé -, de vissza kéne mennünk a buszhoz, mielőtt leszáll az éjszaka. Fogalmam sincs, mik élnek errefelé. Vagy éppenséggel arról, hogy hol vagyunk.

És ha nagyon-nagyon nagy szerencsénk van, akkor a TARDIS még mindig ott van, ahol hagytuk. Beszállni ugyan senkit nem hagyna az engedélyem nélkül, de elszállítani simán - na jó, bizonyos technológiai szint fölött simán - el tudják. Ha már ott leszünk, visszaszármaztatom ezt a kedves úriembert a szülőbolygójára, aztán kiderítem, mi a csuda történik itt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Hétf. Nov. 21, 2016 11:37 pm

(mivel nem vagyok nagy DW ismerő kb csak 2-3 évadot láttam, inkább rád bízom az ufo-s ügyeket vagy azok bonyodalmának csavargatását. Én meg próbálok, másként színt vinni a dolgokba ne hallj meg az unalomban mellettem.)

Nos az orvvadász vadászok ellenére kimondottan jól szórakozom. Elvégre egy igen csak kellemes menekülőtársam van. Aki ráadásul nő is a javából. De nem akarok több szót erre vesztegetni. Mondhatnám máár már romantikus a helyzet amiben vagyunk. Elvégre kézen fogva fekszünk a fűben, miközben a nap megy lefelé, és tuti egy pillanat múlva már sötét is lesz. Az egyenlítő környékén a naplemente mindig olyan hirtelen és drasztikus jelenség. Maya ekkor bánatomra észre veszi, hogy még mindig egymás kezét fogjuk és el húzódik tőlem, pedig engem igazán nem zavart a kellemes illata.
- Nos ez egyszerű Afrikában az oroszlán a népszerű meg a hiéna. Milyen jó is, hogy mind a két faj előszeretettel portyázik a sötétben. És amilyen vehemensek errefelé a vadőrök tuti turistákat is esznek az oroszlánok. Bár nem lepődnék meg ha itt már ők is motorizálva lennének. Vagy éppenséggel fel fegyverezve. – Mondom és én is talpra állok és elkezdek Maya oldalán vissza sétálni arra amerről ide futottunk. Persze szépen óvatosan ügyelve arra a vadőrökbe ne fussunk bele. Azonban ez a helyi állatvilág szemében nem volt túlságosan elégséges ugyanis a következő pillanatban rám vetette magát egy oroszlán.
Persze egy kicsit túlzás volt tőlem ezt a valamit oroszlánnak hívni, ugyanis az általam ismert oroszlánokból biztos meg evett volna egy tucatot reggelire. Akkora volt mint egy medve csak 4x nagyobb és négy helyett nyolc lába volt. Viszont volt sörénye és vagy 200 foga 4 sorban el rendezve a szájában. Ezt onnan tudom mert elsőre majdnem ketté harapott. Nah jó őszinte leszek az a pár centi hús cafat ami még a helyén tartotta a felső testem maradékát igazán nem számít. Deréktól vállig oda lett a felső testem, és a bal karom. Meg lepetten pislogtam a fenevadra, aki kicsit rázott jobbra balra majd el dobott. Mármint ami maradt belőlem. Talán mind a kettőnk szerencséjére mondható, hogy a hamburger kólán élő hamburger Joe nem egy ízletes falat. Ugyanis amint elszálltam elkezdte ki okádni azt amit ki harapott belőlem, és a mancsával a nagy lila nyelvéről dörzsölte le a vérem. Még a fű rengetegből láttam vet egy éhes pillantást Mayára majd a következő pillanatban egy csalódott nyivákolásszerű hang után újra a fű rengetegbe vetette magát.
A szeszélyes halhatatlanságom pedig most sem hagyott cserben. Egy pillanattal később újra tudtam levegőt venni, mert már újra volt tüdőm, és ahogy végig néztem magamon nem hiányzott semmim csak a ruhámból egy jó harapásnyi. Talpra álltam és Maya mellé sétáltam.
- Nos nem kell meg ijedni mindenre van jó magyarázat. Csak most egy sem jut az eszembe. DE láttad mekkora oroszlán volt előbb az az izé? Esküszöm ez aligátor tejen nőtt fel annyi foga volt! – Próbálom adni az ártatlant, majd nagyot sóhajtok és vállat vonok. – Néha határozottan előnyös, hogy nem tudok meghalni, vagy feltámadok mindig. Nézőpont kérdése melyik. Kérlek ne mond el senkinek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2016. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Föld
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Hétf. Jan. 23, 2017 1:16 am

Még mindig vacillálok, melyik okozta a nagyobb megdöbbenést: a szinte a semmiből előrontó lény, amely a szó szoros értelmében kettéharapta útitársamat, vagy a tény, hogy említett úriember alig másfél perccel az incidens után odasétált elém épen, egészségesen, és arra kért, hogy amit láttam, maradjon kettőnk közt.

Mégis, ki a franc hinne nekem?

Úgyhogy csak állok, mint akinek szavát vették, hitetlenül pislogok az előttem álló emberre (emberre?), és nem igazán tudom, mit lenne illő reagálnom. Valószínűleg az sem túl udvarias, hogy így bámulom, de igazán nem tudom hova tenni, amit az imént láttam. Tapasztalataim alapján az emberek - legalábbis hozzánk képest - csak nagyon korlátozott mértékben képesek a regenerálódásra, és ha meghaltak, úgy is maradnak, ami átkozottul nagy pazarlás, ha engem kérdez valaki. Az Időurak regenerációja viszont nem így zajlik, és bár jómagam még sosem láttam a folyamatot, mindent tudok róla, például azt is, hogy legendásan ritkaságszámba menő dolog, ha valaki ugyanazt a testet kapja vissza újjászületésekor. A judoon-nem judoon kérdéskör hirtelen nagyot zuhant problémáim fontossági toplistáján.

Valamit azért mégiscsak kéne mondani.

- Nem... nem hiszem, hogy ez oroszlán lett volna - nyögöm ki végül, teljesen ostobán mutatva rá az egyértelműre. Bravó, Maya, így kell fél mondatban hülyét csinálni magadból. - De ki vagy te, és... hogy... hogy csináltad ezt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 75
Join date : 2016. Oct. 29.
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    Szomb. Jan. 28, 2017 11:03 am

- Na látod kedves Maya ez ám az egy milliárd dolláros kérdés. – Mosolygok rá és meg nyugszom, hogy nem akadt ki. Vagyis nem jobban mint az oroszlántól. Majd kézen fogom és elkezdek vele vissza felé sétálni a kicsikocsi felé. Mármint a kicsi kocsi belül busz felé.
- Az igazság, hogy valaki aki egyszer kétszer látott feltámadni azt találta mondani én egy káosz isten vagyok. De mivel még újszülött isten vagyok, nem vagyok ennek tudatában és nem vagyok képes irányítani a dolgot. De mint káosz isten mindig vonzom, a bajt viszont mivel isten vagyok nem vagyok képes meghalni. Vagy valami ilyesmi. De az egyszerű igazság az, hogy én csak egy sima kamionos vagyok aki valahogy mindig élve marad. Nincs isteni hatalmam, és isten sem vagyok. Az pedig, miért vagyok ilyen meg egy rejtély. – Mondom, és a nő szemébe nézek.
- Persze számomra te is rejtély vagy. Te ki vagy és miért van egy filmstúdió a kisbuszodban? Mert őszintén mondom te vagy az első szőke virág lány akinél ilyet látok. Ráadásul a jelek szerint tőled sem állnak messze a furcsa történések. Nem mintha ez engem zavarna. Én még mindig elképesztően csinosak talállak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Sponsored content
TémanyitásTárgy: Re: A Grand kanyonnál - Maya és Joe    

Vissza az elejére Go down
 
A Grand kanyonnál - Maya és Joe
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Nyugati államok-
Ugrás: