FRPG
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeCsüt. Okt. 27, 2016 9:33 pm

Dr. Cael Rodd átvágott a Pont Neuf előtti úton és felkanyarodott a hídra. A hideg, őszi szél úgy söpört végig Párizson, hogy metsző fagy mart végig a Szajna gyorsan sodró hullámain, az aszfalton kavargó szemetet söpörte, és az estével beálló ködbe mart, kifújva legalább a folyó felett a szürkeséget. A Cité palotái és templomai között látszott a Notre Dame vaskos, csonka tornya, ahogy fényt vetnek rá az esti világítás reflektorai. Egy 9-es busz száguldott végig a hídon, és japán turisták fegyelmezetten alakzatban haaldó csapata, izgatottan csicseregve, vágott át, Caellel szemben, hogy a híres templom tere felé vegyék az irányt. Csalódniuk kell majd a Notre Dame előtt álló álványzat miatt... De mindez nem számított a férfinak.

Cael még egy utolsót harapott a palacsintából. A crêpe a Saint Michel melletti egyik kis odlalutcából származott, a legjobból, ami a városban található. A sonkás-tojásos-sajtos finomság melege még ott kavargott finom ízzel a szájában, amikor a szemközti járdára ért, majd a férfi egyenesen kihajította az üres zacskót a legközelebbi kukába és megállt egy pillanatra ott, a Pont Neuf közepén.
Halk, de átható dudálással haladt át a híd alatt egy teherhajó. Szembe vele, a déli oldalon, kelet felé haladt egy turista sétahajó, foszlányokban lehetett hallani a spanyol-angol idegenvezető mikrofonban elmondott hangját. A turisták fényképezték a várost és a partot, mire a parton borozó egyetemisták, amerikai lányok csoportjai, ittas fiatalság fele integetett, a másik fele mérgesen nézett a hajó felé. Az egyik magas, elegáns zakós, szemüveges fiatal mérgesen hajított egy üres borosüveget a turistahajó irányába.
Cael előhúzta a cigarettás dobozt, és felpattintotta, kivéve egy szálat. Hangosan csattant az öngyújtó, ahogy a benzinlángot elzárta a lecsapódó fedő. A férfi mélyet szívott bele és gyűrűben fénylett fel a cigaretta végén a parázs.
Átnézett az északi partra és újra elindult.
Hevederes, bár irattáskája hosszú, barna, kasmír kabátján volt átvetve, leszorítva a sálat a mellkasára. Fiatal, amerikai egyetemi professzornak nézett ki - És ezt a szerepet is szánta magának. Az Oxford-Princeton akadémiai programba sikerült bejutnia. Másként nem is tudott volna célpontjához eljutni egy ilyen őszi estén.
Ahogy a túlparton a festmény-, antikvárius-, szuvenír-, és bóvliárusok között szlalomozott, a Szajna menti fasor megritkult, barnálló lombozatába kapott a hideg, óceáni szél, szemerkélő eső leheletét hordozva magában. A szembepart palotái, a Samaritan, a Cité fényei, a lejjebb, a folyó mentén az Orsay szép metszésű, szecessziós ívei mind a fény és a színek erejével harcoltak a leereszkedő, sötét, hideg szürkeség mindent átható ostromával. Az Eiffel-torony valahol a ködtakaróban látszott, csak csúcsa volt onnan, a Szajna északi partjáról látható.

Cael megállt a zebránál és beleszívott a cigarettába. A Louvre hosszú, emebrtelenül grandiózus épülete úgy nyúlt végig a folyóval párhuzamosan, mintha a világ fővárosának királyi palotája lenne.
Nagyjából ilyen célt is szolgáltak neki a tervezők. A férfi átkelt, amint zöld lett a lámpa és a következőn átvágva már a boltozatokon túl a Cour Carrée-n találta magát, amin hosszú lábai gyorsan vitték keresztül.
Nem álltak sorba az övegpiramisnál turisták már, zárás után volt a múzeum. A férfi csak felmutatta frissen elkészült, fényképes igazolványát és a biztonságiak egy átvilágítás után beengedték a neki kinyitott ajtón.
Nem találtak nála semmit.
És a jobb kezének gyűrűsujján lévő, fekete, titán-nikkel-polimer gyűrűre, a karmazsin kővel a foglalatában, nem gyanakodott senki. Egyszerű, egyetemi évfolyam-gyűrűnek tűnt.

Pedig egy mágus instrumentuma volt.

A férfinek még egy átvilágításon át kellett mennie az üvegpiramis alatti mélyített hallban. A Louvre falaira vetett kivilágítás homályosan, rácsokban szűrődött át a piramis falain a márványszerű padlóra, amin átvágott. Majd hamarosan a három - Jobbra, balra és egyenesen - nyíló kapu közül a középsőt választotta. A középkori Párizst ábrázoló tárlaton túl az egyiptomiak jöttek, ám a férfit már várta a biztonsági őr egy ajtónál a szarkofágok mellett.

Egészen apró tábla volt az ajtó mellett.
Zárt levéltár.

Dr. Cael Rodd tudta, hogy csak különös egyetemi ajánlással, vagy privát intézménytől jövő... Gazdag adománnyal léphet be ebbe a nyilvánosság által nem is ismert levéltárba, ahol évszázadok, talán évezredek titkait őrizte a Louvre Múzeum. Az egyik legnagyobb volt a maga nemében.
Szinte teljesen ismeretlenül.
A férfi egy történetet keresett. Egy történetet a polgárháborúban küzdő déliekről, és egy különleges csapatról, akik a déliek oldalán harcoltak. Egy férfi volt köztük, eredendően akadémikus, tiszti rangra emelkedett a Konföderációban, felesége, aki... Állítólag képes volt tüzet idézni a semmiből, és egy másik nő, akinek ujjai közül mágia pattant elő...
Félinformációk és találgatások övezték az útjukat. De a leírások egyvalamire engedtek következtetni: A kis csapat szövetségére valakivel, vagy valamivel, ami nem volt egyáltalán evilági.
És Dr. Cael Rodd, orvos, volt tengerészgyalogos... Mágus volt. A London Circle adeptusa, akinek követnie kellett minden ilyen nyomot. Mert ha egy mágus egyszer korrumpálódott, a következmények katasztrofálisak lehettek, és a jövevény messze a vendéglátója halála után is ősi városokban, vadonokban, emberek közt húzhatta meg magát...
A kis csapat a polgárháború vége felett siklott át egy éjjel az esti dagállyal az északi blokád alatt lévő Mississippi torkolatán. 1867-ben már Párizsban tűntek fel... És 1868-ban végleg, nyomtalanul eltűntek a Föld felszínéről.
Hacsak nem találok itt valami újat.

A férfi végignézett a csarnokon, amibe a folyosó vezette. Hatalmas, polcokkal több emelet magasságban, labirintusszerűen, roskadásig tele lévő hall, aminek rusztikus cementfalaira a magas mennyezetről lelógó, vakító lámpák vetettek fényt. Átjárókban folyosók és újabb szobák nyíltak minden irányba... A férfi megállt a kis teraszon, amibe a bevezető folyosó futott, majd szemét a termen végigfuttatva, elindult a fal mellett futó lépcsőn lefelé.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimePént. Okt. 28, 2016 12:00 am

Fresia fáradtan az órájára nézett. Te jó ég, milyen késő van, és alig haladt ma valamit a jegyzeteléssel. Az ódon, vaskos kötet, ami előtte feküdt az asztalon, tele volt érthetetlen, régies francia kifejezésekkel, az utalások pedig újabb és újabb tételeket jelentettek az elolvasandó források listáján. Kevés lesz ez az egy hét, gondolta a lány, miközben szórakozottan füle mögé simított egy bosszantó hajtincset. Rengeteg a téves nyom, és még a nyelv is lassítja a munkáját. Márpedig kénytelen eredeti nyelvű iratokkal dolgozni, egy-egy fordításnál túl sok minden veszhet el a szövegből. Az is lehet, hogy az egész zsákutca, de ha igen, erre most kéne bizonyítékot szerezni, ne kelljen még egyszer végigjárni a bürokrácia útvesztőit egy újabb kutatási engedélyért. És Jean-Luc vendégszeretetével sem akart visszaélni. A fiatal férfi egyetemi évfolyamtársa volt, és túl jó barát ahhoz, hogy hagyja Fresiát valami parányi ám méregdrága szobát kivenni. XV. kerületi lakása egy minden bájt nélkülöző, szürke, kockaforma apartmanház hatodik emeletén volt, de metróval alig fél órányira  a Louvre-tól, és pár perc sétára néhány kellemes kis bisztrótól. Az elmúlt három napban, mióta Fresia bevackolta magát hozzá, talán kétszer öt perc erejéig látták egymást: a lány jóformán minden idejét a levéltárban töltötte. És mégsem lesz elég ez a fennmaradó négy nap.

Fresia fölállt a székről, hogy egy kissé átmozgassa a hosszú üléstől elgémberedett tagjait. Odasétált az egyik fölébe tornyosuló polchoz, és szemmagasságban végigböngészte a címeket. A kortól megbarnult könyvborítók csöndesen óvták régmúlt századok közéjük zárt titkait. Ő pedig közéjük tolakszik illetéktelen kíváncsisággal, elfeledett tudásukat faggatva, nem csoda, hogy nehezen jut egyről a kettőre. Az emberek azt hiszik, a régészek élete merő kaland és világjárás. Nos, utóbbi még akár igaznak is vehető, kis jóindulattal, már ha valaki világlátottnak számít attól, hogy heteket gubbaszt eldugott könyvtárakban és szigorúan őrzött levéltárakban. De hogy kaland...

Visszalépett az asztalhoz, amin a jókora könyv mellett egy családfa lepedőnyi rajza terpeszkedett. Óvatosan megfogta a papírt, összehajtogatta, és egy vékony szövettokba csúsztatta. Mára talán elég lesz. Valami vacsorát is kellene szereznie hazafele, keres egy éjjelnappalit az apartman környékén. Összefogta jegyzeteit, belerakta egy mappába, majd mappástul a másik széken heverő krémszínű hátizsákba. Becsukta a könyvet, és egy helyre rendezte a családfával, egy régi Párizs-térképpel és a két szótárral. Holnap itt folytatja.

Vállára kapta a hátizsákot, leoltotta az erős fényű asztali lámpát, fölvette a szék támlájára terített vékony pulóvert, és már éppen indult volna, mikor lépteket hallott a folyosó felől.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzomb. Okt. 29, 2016 11:32 am

Clay ezt valószínűleg nem teljesen gondolta végig. Remek ötlet volt, hogy részt vegyen a párizsi orvosi konferencián, ahová a végzősökön kívül nem sok hallgató szokott kijutni. Arról nem is beszélve, hogy nem is olyan régen kezébe került valami feljegyzés néhány újkori legendáról. Egészen konkrétan egy csodás gyógyulásról, ami a francia forradalom idején történt. Ez még olyan értelmiséginek is hangzik. Hogy a nagy francia forradalom pontosan melyik szakaszának melyik balhéjában, na arra már nem emlékszik hősünk, de ez egy másik dolog. Van egy neve, évszáma, meg még pár apró infója. Ezzel együtt jó dolog volt összehaverkodni egy történésszel a konferencián - hogy pontosan mi is a titulusa, nem derült ki, de orvosi körökben is nagy tiszteletnek örvend az öregúr -, mivel így elég sok ajtó is megnyílt előtte. Nagyszerű! Van hol jegyzetelni. Na de... Itt nagyjából minden franciául van! Nem baj, Clay, volt már ennél nehezebb dolgod is.

Hogy a Louvre-ban mászkálni, és az őrök előre köszönnek? Hát mondhatjuk, hogy a fiú azért el volt varázsolva. Minden csillog, minden szupertitkos, minden elegáns. Ráadásul valami nagy tudósfélével sétálgat. Még ezt a könyvtár-levéltár féle dolgot is sikerült megtalálni. Lehet, hogy ez egy levéltár és egy könyvtár egybe nyitva, ki tudja. Egy kis humoros momentum volt, hogy az öreg hangosan koppantott minden lépésnél a sétapálcájával, és végig fennhangon beszélt, de mikor Clay visszakérdezett, lepisszegte, hogy ez márpedig egy könyvtár, fiatalember!

Most pedig egy asztal felett görnyed, felkapott misztikus-krimi szereplőjének módjára egy nem túl praktikus asztali lámpa által megvilágított régi levél felett, és szótárral próbálja kisilabizálni, hogy az évszázados vén szövegezés mit is jelenthet angol szavakra fordítva. Az öreg közben egy hintaszékben szundikál. Gondolt rá, hogy a segítségét kéri, de ez alatt a tizenöt másodperc alatt reménybeli tolmácsa elbóbiskolt.
Hallja, hogy mások is járnak a közelben, de nem igazán foglalkozik vele. Nem tudja, hányan bejáratosak ide, és nem övé a hely, hogy ezt bárkin számon kérje.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzomb. Okt. 29, 2016 5:24 pm

Cael a könyves polcok között állt és fejét oldalra billentve futott végig a címeken. Egyre mélyebbre került már, csak követte az éveket és a témák számait. Olyan dolgokon akadt meg a szeme, amik nem tartoztak kiejezetten a mostani kutatási körébe, de nem tudott elmenni mellettük. Popper eredeti jegyzeteit gondolkodás nélkül akasztotta le, Kant korai munkái közül kiemelt egy párat és megtalálta Oakeshott eredeti, satírozásokkal és javításokkal teli példányait. A hóna alatt gyűltek a könyvek és amikor elérte azt a polcot, amit éppen keresett, nem is vette észre, hogy egy is olvasó szekció szomszédságában van. A dús hajú fekete nő pontosan akkor állt neki szedelőzkdni a polc másik oldalán, amikor Cael megállt az útinaplók szekció előtt. Hangos puffanással tette le egy üres polcra a könyvkupacot, amit a kezében tartott, port kavarva a megsárgult lapok körül, de nem foglalkozott vele. Azt gondolta, megtalálja, amit keresett... De belelapozva az 1872-es leírásba, ami egy francia kutatócsapat eredményeit írta le, akik a valóság szövetével meg nem magyarázható kalandokról szóltak, nem talált mást a lapokon, csak valami furcsa, hol eltűnő, hol teljesen véletlenszerű helyeken felbukkanó kék, "Police" feliratú fülke éveken át tartó keresésének leírását.

A férfi visszarakta a Societé de la Rose 1873-as naplóját a polcra. Leakasztotta az 1867-eset. Lapozott benne.
- Hm. Sárkányok. ... Oké, ez még hasznos lehet - mondta halkan magának, és a naplót a már összegyűjtött kupaca tetejére rakta.
Majd folytatta a nézelődést, és talán megtalálva, amit keresett, elégedetten sóhajtva rakott még egy könyvet a halom tetejére, majd megpróbált benézni a naplók mögötti könyves sorba... De olyan félhomályos volt a poros, öreg könyvtári szekrénysor, hogy semmit nem látott...
Jobbra és balra pillantva nem vette észre, hogy valaki figyelné, úgyhogy csik meglegyintette jobbját, gyűrűjének köve felfénylett.
Egy apró fénygömb hagyta el a tenyerét, leheletfinoman repülve be a könyvek közé. A férfi ujjaival intve irányította tovább a kis fénygömböt, míg fehér ragyogásánál leolvasta a címeket és kiemelt még egy utolsó könyvet is. Intésére kialudt a fény.

Megragadta a kupacot és megindult visszafele.

A legközelebbi dolgozó rész asztalokkal és asztali lámpákkal volt felszerelve, meg is célzott hát egyet.
Hangos puffanással érkezett karjaiból az ölnyi könyves halom az asztal lapjára. Egy közeli fotelben szunyókáló idősebb úr, professzorforma alkat, összerázkódott és valamit dünnyögött a berlini légi liftről és a szovjetekről, majd újra visszaaludt.
Egy fiatal, szőkés hajú, értelmesen csillogó szemű srác ült a szömszéd asztalnál, talán öt évvel tűnt kevesebbnek Caelnél. A doktor felé fordult és halkan megszólalt.
- Elnézést.
Végigpillantott a könyveken, amik a srác előtt voltak. Egy-egy felkeltette az érdeklődését, összevont szemöldökkel olvasta le a címüket, majd leült a saját asztalához és elővette jegyzeteit, felcsapva az első úti naplót. Perceken belül egy tucat könyv feküdt előtte kinyitva, ahogy munkába merült.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzomb. Okt. 29, 2016 8:19 pm

Úgy tűnt, a léptek gazdája meglehetősen céltudatosan mozog a polcok közt, a terem csöndjében hallatszott, ahogy innen is, onnan is leemel egy kötetet, s mikor egy pillanatra Fresia látóterébe került, már majd' tucatnyi könyv tornyosult a hóna alatt. Tuti, hogy francia, gondolta a lány, ahogy végigsiklott a tekintete a férfi finoman elegáns öltözékén, a világon talán egyedül ők képesek arra, hogy konszolidált kinézetű, ám méregdrága designer ruhákat viseljenek olyan természetességgel, mintha csak a sarki butikban vásárolták volna őket. Egy kicsit megsajnálta az illetőt, hogy ilyenkor kell még nekiállnia kutatni, mikor mások már lazítanak vagy különféle élvezeteket hajszolnak Párizs éjszakai életében. Talán valamiféle egyetemi tanár, aki doktorátusra készül, és kénytelen egésznapos munkája után bújni a szakirodalmat.

Még épp ezen jártak a gondolatai, mikor a férfi egy újabb kötetet emelt le a kettejük közt lévő polcról, belelapozott, és sotto voce megjegyzett magának valamit - amit ha nincs szinte tapinthatóan sűrű csönd a könyvtárban, Fresia meg se hall - és ami úgy fújta el a fáradtságát, mintha fölhajtott volna három ristrettót egymás után. Sárkányok?! Mit taníthat ez a férfi? Mitológiát? Kultúrtörténetet? Heraldikát?

Könyvek puffanása, majd halk bocsánatkérés hallatszott nem messze, a polcsoron túl, tehát még valaki van itt. Akárhogy is, muszáj még egy pillantást vetnie az idegenre, hogy esetleg utánanézhessen a neten.

Fresia lecsúsztatta válláról a hátizsákot, rátette a pulóvert, majd - mint akinek épp eszébe jutott valami - átvágott a sorok közt, elhaladt az asztalok mellett, és a szemközti polc előtt megállva egy pillanatig tétovázott, majd leemelte a "Boszorkányság és zöld mágia a viktoriánus Angliában" című kötetet. Sarkon fordult, belelapozott a könyvbe, és fél fenékkel leült a legközelebbi asztal melletti székre. Olvasás helyett azonban óvatosan átpislogott a lapok fölött, és szemügyre vette a többieket. Egy fiatal srác görnyedt valami antik irat fölé, professzora (konzulense?) egy közeli fotelben szunyókált. A srác gondterhelt arcából, és a keze ügyében lévő szótárból ítélve ő sem lehetett született francia. Fresiában önkéntelen tisztelet ébredt iránta: ahelyett, hogy bulizna és a csajokat szédítené (és kétségtelen, hogy megtehetné, ezzel a könnyen mosolyra húzódó szájjal, ezzel a reklámba illő arccal), itt ül egy ősz prof mellett és tanul. Péntek este.

A harmadik férfi, immár kabát és táska nélkül egy jókora kupac könyv mögött ült egy vaskos kötetbe temetkezve, látszólag ügyet sem vetve a külvilágra, így Fresia alaposan szemügyre vehette. Fiatalabb volt, mint első pillantásra vélte, alig egy-két évvel lehetett idősebb nála, és egy jóvágású színészre emlékeztette a lányt, bár hirtelen nem tudta volna megmondani, kire.

Még pár percig üldögél, hogy ne legyen feltűnő, döntötte el, bár a többiek nem látszottak észrevenni őt.

"Korunk decens hölgyei lerázva a reájuk taksált szellemi béklyókat, lépéseket teendenek a világ függönyének mögötte vélt létező megismerésére. Soha enynyi occult öszvejövetelt nem tartának még, mint napjaink Londonjában, soha enynyi misztikus históriát nem adának nyomtatásba, mint mai napság. Mi, józan gondolkodású emberei a scientiáknak azt hihetnők, hogy a polgárság kivetkezett józan eszéből, midőn hátborzongató történetekben és kísértetjárta kastélyokban leli gyönyörűségét a tudomány megannyi csodájának bámulata helyett. A szerző ehelyt megjegyzendőnek tartja, hogy... "

Fresia behajtotta a könyvet, hogy megnézze a szerző nevét, közben egy gyors pillantást vetett a másik asztal felé. A férfi mellett közben még kettővel szaporodott a nyitott könyvek száma, és elmélyülten jegyzetelt, csakúgy mint a fiatal srác. És még azt mondják, hogy a mai fiatalokat semmi komoly dolog nem érdekli, mosolyodott el Fresia. De most már tényleg menni kéne, gondolta, míg a látszat kedvéért lefirkált valamit az asztalon lévő jegyzettömb tetejére, aztán a zsebébe hajtotta a cetlit, és becsukta a könyvet.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Nov. 02, 2016 12:54 pm

Ahogyan Clay merült egyre mélyebbre a francia "szabadság" bugyraiba, úgy volt egyre könnyebb a fordítás, és úgy tűntek egyre okosabbnak és kiegyensúlyozottabbnak honfitársai. Pedig hazafi létére nem tartotta túlságosan intelligensnek az átlagos amerikai állampolgárt. Sem műveltnek, de az talán inkább az oktatási rendszer sajátossága. Amit viszont ezek a népek műveltek a csordaszellembe kapaszkodva, az egyszerre volt szomorú, megrázó és kiábrándító. Ha egy kicsit jártasabb lett volna a filozófiában, biztosan el tud mélyülni a történések ideológiai hátterében is, így azonban megmaradt az önmagukból kivetkezett, fékevesztett hordaként viselkedő embertömeg képe. Elfáradt, lelkileg, szellemileg. Ivott egy kis vizet a kulacsából. Nem jutott el a szendvicsek előhalászásáig, mert a korábban már hallott illetők megérkeztek ebbe az olvasóterembe.

Hogy ne legyen túl feltűnő, mennyire felkapcsoltak a nagy, csendes térben mozgó kevés személyre érzékszervei, inkább áttért a kijegyzetelt idegen szavak és kifejezések szótárazására. Éppen csak egy-egy oldalpillantással illette őket, hogy azért tisztább vizuális ingere is legyen velük kapcsolatban.

Egyikük egy feltűnően csinos, alapvetően életvidám nő. Fiatal, talán lánynak inkább mondható. Igaz, Clay a színes bőrűek kormeghatározásában pontosan olyan ügyetlen, mint a legtöbb ismerőse. Ha nem egy ritka szerencsés lehetőséget használna ki épp, hogy egy egyébként zárt könyvtárban kutakodhasson, esélyesen megpróbálna megismerkedni vele. Ezzel ő is tisztában van, de egy percig sem szégyelli.
A másik alak valami furcsa öltözékű illető, aki egy katona és egy szédült művész valamilyen keveréke lehet. Valamilyen módon a lány ellentéte.
Míg a fickó szabályosan cselekszik, amiből kikandikál egy jó adag kis szeszélyből fakadó mozdulat, addig a lány maga az ösztön, és ezt próbálja néhány halvány vonal mentén keretbe szedni.

Eddig jut el Clay az ötletelésben, mikor megakad a szeme egy szón: halhatatlan.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimePént. Nov. 04, 2016 10:11 am

Cael összevont szemöldökkel olvasta az előtte lévő könyveket. Hosszú idő telt el és... Leginkább szüksége lett volna egy cigarettára.
Körökben haladt, nem jutott beljebb a történetben, nem értette teljesen, mi és miért történt azzal a régi, régi maroknyi kalandorral, ami olyan különleges lett volna. Összevonta a szemöldökét és hosszú ujjaival megdörgölte lecsukott szemeit, majd megtámasztotta az orrnyergét az asztalon könyökölve.
Kaparom a falat lassan egy cigiért. Nem lehet itt sehol elmenni füstölni?
Miközben leengedte kezeit és mélyet sóhajtott, megropogtatta elfáradt nyakát. Jobbra pillantott és egy új érkezőn akadt meg a szeme.

Színes bőrű, csinos nő, jegyzetfüzettel a kezében... Leginkább valami kutató újságírónak tűnt, határozottan európai, és az a típus, aki épp az ihletre vár, mert Cael számára nem tűnt úgy, mintha mélyen a munkába lenne emrülve, mint tőle balra az a szőke srác.
Ő viszont nem is foglalkozott vele. Semmi köze sem volt, hogy mások miért vannak itt, és valószínűleg a hely természetét illetően jobb is volt nem firtatni, ki kicsoda.

- Hmm, az ott a fákon túl már a Kongó folyó - motyogta álmában a professzor, akinek botja a fotel mellé volt támasztva, ölében vaskos könyv, ami stabilan pihent valahol a felénél kinyitva, eres, öreg ujjai alatt.
Cael csak ránézett az alvó akadémikusra, majd visszafordult a napló felé, amibe belekezdett.
"1865-öt írtunk tehát. És tudtuk, a Konföderációnak vége van. Grant előző nyáron átkelt mély délen át a Mississippi felső ágán, és Virginia kapitulált. Az én Mary-m napról napra sürgetett, hogy tegyünk valamit, hogy távozzunk. És a fiúk is nyughatatlanok voltak. Joe és Hugh már két hete pisztolytáskával az oldalán lépett ki az ajtón. Ott voltunk a kis ház konyhájában, ültünk a kandalló körül és egészen biztosak voltunk benne, hogy rólunk egyszerűen megfeledkeztek. Nem is akartunk bárminemű lármát csapni magunk körül, hát még a végén raportra hívnak és kidobnak a frontra, Grant ellen. Hallottunk azokról a fiúkról, akik Virginiánál álltak az uniós sereg ellen. Ott hullott el mind. Szép szál, déli fiúk. Tizennyolc talán lehetett a legidősebb, s hát pelyhesedett épp az álluk. És ez a háború puskát adott a kezükbe s kiküldte őket meghalni a frontra. Nem tehettek semmit. Az a csillagos-sávos zászló napról napra közelebb jött, és a Konföderációnak vége volt, ezt tudtuk mi, ezt tudta a vezérkar, ezt tudta maga az öreg Lee, ezt tudta maga Davis elnök, aki várhatóan nem csak első, de utolsó elnöke is volt az Amerikai Konföderációs Államoknak. Hát mi nem terveztünk meghalni ott. Így hát egy este elkezdtük osztani és szorozni a lehetőségeinket. Mary ködfátyolba tudott borítani egy csónakot, ha szerzünk egyet..."
- Ködfátyol, mi? - motyogta maga elé Cael, és csak közelebb hajolt a könyhöz, még jobban összevont szemöldökkel.
"... És Joe táncoló fényeket varázsolhat a hullámok fölé, ha úgy adja a helyzet. Jó terv volt. Két hétig tartott a megvalósítás, és az Úr 1865. évének április 3. napján, amikor megjött a tavaszi ár, kicsiny csónakunk a Mississipi zúgó habjain suhant lefelé, el a Konföderációtól, el az anyaföldtől, Amerikától. És amikor, mint egy falevél, tűnékeny és észrevétlen kis suhanó gondolat, sodródtunk át az uniós blokádon, akkor sóhajtottunk fel, amikor a USS Constitution haragvó főárbocán a csillagos-sávos zászlót elnyelte az éjjeli köd. Szabadok voltunk hát. Hontalanok, de szabadok."

Cael hátradőlt. Sóhajtott egy mélyet, majd a zakójába nyúlt. Előhúzta a dobos cigarettát és felnyitotta a fedelet - Még volt vagy nyolc szál. Visszarakta a zakója zsebébe és hátratolva a széket, felállt, megindulva, hogy dohányzó helyet keressen. Mindent otthagyott az asztalán.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeKedd Nov. 08, 2016 5:20 pm

Fresia a vállára dobott hátizsákkal a kijárat felé tartott. A professzor ezúttal mintha ébren lett volna, bozontos szemöldökét összevonva silabizálta az ölében heverő vaskos kötetet. Patronáltja kitartó figyelemmel merült az előtte lévő papírokra, a csöndben szinte zajként hatott, ahogy a jegyzetfüzetébe rótta a sorokat. Mellettük viszont üres volt az asztal. Illetve nem, az asztal nem is, azon még mindig ott voltak a könyvek és a jegyzetek, ám a férfit sehol sem látta, mint ahogy kabátját sem. Sálja az asztalra vetve, táskája a másik széken - nem mehetett túl messzire, talán megéhezett vagy kiugrott egy kávéért.

Fresia erős kísértést érzett, hogy belekukkantson a könyvekbe, vagy legalább meglesse a címeiket, hátha kiderül, hol esett szó sárkányokról. Lelkiismerete azt súgta, nem korrekt valaki más kutatási anyagába belekíváncsiskodni, de végtére is, nem a jegyzeteire kíváncsi, pláne nem lopni akar tőle, csak azt szeretné megtudni, hogy legközelebb mit emeljen le a polcokról. Sárkányok. Sárkányok! Végre lenne valami használható nyom!

Felsóhajtott. Ez akkor sem tisztességes, de legalább futtában meglesi a címeket. Muszáj.

Egy pillantást vetett a terem másik két vendége felé, hogy meggyőződjön róla, figyelmük osztatlanul az írott szavaké, és közelebb lépett a könyvkupachoz. Semmihez sem akart hozzányúlni, így viszont nem látta az összes könyv címét - a nyitva heverőkét egyáltalán, de más kötetek gerince is takarásban volt. Jobbára filozófiakönyvek sorakoztak az asztalon, egy-két okkult témát körüljáró tanulmány, az a vaskos iromány pedig valószínűleg az amerikai polgárháború egy szakaszának történelmét tárgyalta, legalábbis a fél szemmel elkapott mondatokból ítélve. Lehet, hogy rosszul hallotta azt a félhangosan elejtett szót?
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeVas. Nov. 13, 2016 12:28 am

Clay csak egy-egy pillantást vet a távozó után, majd folytatja végtelennek tűnő - ám önként vállalt - fordítói munkáját. Nem sokkal később azonban elakad, így kénytelen egy sokkalta nagyobb szótárat keresni. Legalábbis valami efféle megoldást fontolgat, miközben enyhén grimaszolva tekint a szemben plafonig nyújtózkodó polc felé, majd elindul az irányába. Csendesen lépked, már amennyire ez a régi parkettán lehetséges. Mégis csak könyvtárban vannak, nem illik zajongani.
Csak tudnám, kinek jut eszébe francia szövegbe latint keverni, és mi a frászért? De ehhez legalább van egy kis közöm, azt hiszem. - mérgelődik magában egy kicsit, de hamar túlteszi magát a dolgon. Az a helyzet, hogy kíváncsisága sokkal erősebb, mint a nyűg, amit a munka nehézsége miatt érezhet.

Valahol a polcok kusza labirintusa közt három pap sétálgat. Bár ezt csak egészen közelről lehet megállapítani ruhájuk alapján ebben a szegényes világításban. Nem kürtölik szét, ám egy bizonyos Cael Rodd nevezetű úriembert keresnek. Mivel egyikük látta távozni, a kijárat felé sétálnak. Úgy sejtik, a férfi hamarosan visszatér, hiszen minden különösebb csomag nélkül távozott.

Akadnak azonban egyéb elemek is, akik aktívak a környéken. Ilyen például a ki tudja honnan kezébe került gumibottal útjára induló öreg professzor, aki egészen ügyesen settenkedik az ifjú kisasszony után. Tervei szerint egy jól irányzott ütéssel a tarkóra behúzza majd egy kellően sötét sarokba, mielőtt igazán megcsillogtatná kreativitását...

Clay mindeközben már a latin-angol szótárak között válogat, közepesen kevés határozottsággal.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Nov. 16, 2016 9:34 am

Cael mélyen szívta be a cigarettát, felfénylett a parázs a szál végén, majd ahogy levegőt vett rá, utána lassan engedte ki.
Gomolyogva kavargott a kristálybúra alatt a füst.
Nem talált egyetlen nyamvadt dohányzó helyet sem. Illetve, az ősöreg levéltárban volt több, dohányzásra tökéletesen alkalmatos szalonszerű helyiség is. Még a szivartartók is ott ágaskodtak a kanapék és fotelok mellett, cirádás, patinás, aranyozott mementókként egy elegánsabb korból. Ám természetesen a dohányozni tilos jel mindenhol ki volt rakva, hogy a kutatás és munka közben még véletlenül se lehessen valami élvezetet találni, hiszen az láthatóan a szabályok ellen volt.
Cael egyszerűen leakasztotta az egyik dohányozni tilos táblát, majd belehajította a kukába.
For fuck's sake seriously.
... Nem kezelte valami jól a nikotinhiányt.

Azonban a stratégiai pontot a polcok között úgy találta meg, hogy egészen mámoros öröm futott végig az agyán. Valahol a szalon és az olvasóterem között volt. Végső soron itt minden majdnem egy légtérben helyezkedett el, itt-ott elválasztó falak húzódtak végig a levéltáron, csarnokokra és folyosókra bontva a roppant, több emeletes komplexumnak ezen szintjét, de az olvasó szekció meg a szalon végül is csak az emelet magas polcok rengetegével volt elválasztva, az egyik nagyobb csarnokban, aminek a széle, a pihenő-szalon rész egy vastag, márvány korlátos balkon volt, lenézve egy jóval nagyobb csarnokra, minek közepén cserepekben pálmák és páfrányok és ránézésre is kétezerötszáz éves görög szobrok helyezkedtek el. Valamikor talán kétszáz évvel a Görög Sötét Korok utánról. Athéné, Zeusz, Prométheusz szobrai talán csak három-négyszáz évvel a Késő Bronz-kori Összeomlás utáni időből maradt mementók voltak. Volt ott más szobor is - Héráklész és a Párthus Birodalom meg a szanszkrit kultúra szobrai és kicsit távolabb egy kibontott, lobogó hajú, szárnyas istennő szobra helyezkedett el a sarok körül, valami megmagyarázhatatlan, csillagszerű dologgal a felemelt bal karjában. Talán valami fényforrás, aminek a sugarait márvány formázza, vagy tűz... Nem lehetett megmondani.

Cael otthagyta tehát a szalont és bevette magát abba a sarokba, ahol két könyves polc-sorozat találkozott. Ő a könyvek felett úgy látott ki, mint egy várfal bástyáján a lőréseken, ám ő maga nem volt látható. Az ujjai elől előszökenő mágia pedig a vaskos kötetek takarásában szövődött energiából álló gömbbé.
Ahányszor kifújta a füstöt, intésére felnyílt a gömb. Majd lezárult újra, a cigaretta szagát és a bodorodó felhőt titokban tartva.
Cael újra kipillantott a könyvek felett.
Szemöldöke összeráncolódott, ahogy nevét hallotta. A pap-ruhás férfiak jóval vállasabbak voltak, mint egy átlagos, szentéletű egyházi emberé indokoltan lenni szokott.
Mi ez, Szent Brutálusz és az Utolsó Napok Kidobói?
Gyanútlanul haladtak el a polcok mellett a férfiak, szinte csak húsz centire a könyvek mögött lapuló varázslótól. Cael utánuk nézett, majd meglátta a színesbőrű nőt, aki oda sem figyelve kavarodott felé. És a professzort, akinek ujjai között a gumibot előcsusszant, majd meglepően fürgén közeledett...

Az idős férfi a könyvek felett látta meg a nőt, egy polc-soron túl. Balra fordult, hogy megtegye a kerülő utat felé, így eltűnt Cael látóteréből.
A nő azonban ott volt közvetlenül előtte.
A férfi sóhajtott és elnyomta a csikket. Zsebébe süllyesztette és halkan kipattintotta a pocba rejtett ajtó zárát, ami Fresia mögött hangtalanul tárult ki. Cael csak egy lépést tett és egy határozott mozdulattal rántotta be a nőt az ajtó takarásába.
Jobbja azonnal a másik szájára simult és gyorsan, suttogva hadart a fülébe.
- Miss, ezer bocsánat, de az az idős úr magát keresi, és a gumibot nem sejtet valami sok jót.
Elengedte a nő száját és jobbja a könyvek felett intett előre felé. Az öregúr mostanra kerülte meg a polcokat és odaért, ahol Fresia állt.
Frusztráltan fordult körbe, gumibotját felemelve. Valami "A szentségit, hová tűnt", illetve, talán "Ha ez a fajtájának valami trükkje, én..." mondatok elmotyogása hallatszott, majd idegesen tovább sietett a meglepően agresszív professzor.
Cael megfordult és a nőre nézett kérdő tekintettel.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Nov. 16, 2016 12:22 pm

A pillanatnyi meglepődéstől Fresia akkor sem tudott volna szóhoz jutni, ha a férfi meleg, enyhén dohányillatú tenyere nem simul a szájára. Természetesen hallotta, hogy valaki a háta mögött óvatoskodik, de álmában sem gondolta volna, hogy a prof az. Most a könyvek fölött kukucskálva erőltette az agyát, hátha ismerősnek kéne lennie valahonnan. Semmi. Pedig a szentségelésből következtetve az öregúr határozottan rá utazott. De miért? És ki lehet az a másik három - vagy négy? - ember, akik próbálnak csöndben mozogni, de még az elsiető professzor léptein túl is szinte ordít a jelenlétük? És miért sétálgatnak együtt? Úgy látszik, a rejtélyek itt nem csak a könyvekben lapulnak, gondolta szarkasztikusan a lány.

De ha megmentője itt rejtőzött mindvégig, akkor... látnia kellett, ahogy beleleskeltem a kutatásaiba, futott át Fresia agyán a gondolat, és roppant kellemetlenül kezdte érezni magát. Megfordult, hogy valami bocsánatkéréssel kombinált köszönetet rebegjen, és szemközt találta magát a férfi kérdő tekintetével.

- Én... köszönöm, hogy megmentett... fogalmam sincs, ki ez az ember, komolyan... és sajnálom - suttogta szinte csak lehelve a szavakat. Ha tudná, sem itt mesélné el; most már nagyon szeretett volna küntebb lenni, ahol vélhetőleg senki sem hallgatózik.

Látta, hogy a válasz nem győzte meg a férfit, ezért fejével a kijárat felé intett, bár tisztában volt vele, hogy a másik összes holmija még az asztalnál hever. De aki a rejtekajtókat is ismeri ezen a helyen, az valószínűleg járatosabb itt az öregúrnál. Vagy bármelyiküknél. Fresiában csak most tudatosult igazán, hogy került a polc másik oldalára, és fürkész pillantást vetett megmentőjére. Egy újabb kérdés. Némelyiket föl is kéne tenni. De nem itt.

Átnézett a könyvek fölött, és realizálta, hogy az egyetemista sem ül már a jegyzetei fölött. Gondolatban mélyet sóhajtott, és a csöndes, vacsorával és sorozatnézéssel eltöltött este képét elrakta máskorra.

- Ki tudunk jutni innen valahogy... észrevétlenül?
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Nov. 16, 2016 1:41 pm

Clay is hallotta a padló recsegését, de nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Nem felé közeledtek, tehát nem őt keresik. Persze aztán mikor kilesett a polc mögül, látva az öreg eltűnését, összeráncolta a szemöldökét.
- Professzor Úr - szólt ki félhangosan, mivel nem akarta a hely csendrendeletét megszegni.
Elbizonytalanodott. Az rendben van, hogy a fiatal nő lelépett, biztos végzett. De a fickó mintha dohányozni ment volna. Érezni lehetett a dohány szagát, mikor matatott valamit. Most pedig még mindig nem ért vissza. Bár lehet, hogy a távolabb sétálgató alakokkal társalog. Ki tudja. Mindegy is, gondolta magában a fiú, és az asztalhoz visszatérve folytatta a munkát.
Azaz csak folytatta volna, mert hogy újabb személy érkezik erre a meghitt kis olvasó területre. Öltözéke alapján pap. Erősebb alkatú, mint a léptei hangereje alapján a fiú gondolta volna, de biztosan könyvtárakhoz meg templomhoz edződött illetőről van szó. Ami viszont igazán meglepő, hogy egyből hozzá fordul.
- Áldott napot, Gyermekem! Áruld el kérlek, merre találom a férfit, akinek a holmija azon az asztalon van?
Clay természetesen nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy választ adjon legjobb tudása szerint, bár ilyen szituációra egyáltalán nem számított még a reggeli müzlit rágcsálva.
- Jó napot, Atyám! Azt hiszem, levegőzni mehetett egy rövid időre, mivel a holmiját itt hagyta. Arrafelé távozott - mutat a polcok közé, miközben elámul magában a pap műveltségén. Bár van némi akcentusa, szépen és folyamatosan, egész választékosan beszéli az angolt. Biztosan sokat tanult a papkodás mellett.
Köszönésképpen még biccent egyet, és már menne is a mutatott irányba, amikor az öreg szabályosan begurul a színre. Utána egy másik pap érkezik, hasonló testalkattal, kicsit mérgesebben. Kezében egy gumibot.
- Ezt találtam nála - mutatja a vélhetően kollégájának, ha lehet ilyet mondani papoknál. Az kérdőn fordul Clay felé, és mintha egy adag fenyegetés is lenne a tekintetében. A fiú persze versengve lepődik meg a fenyegető pap, a feltartott gumibot és az elvert prof miatt.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeHétf. Nov. 21, 2016 6:48 pm

Cael csak állt egy helyben és nézett a nő szemébe. Kék szemei szigorúan, kutatóan, majdnem számonkérően fúródtak a nagy, barna szemek pillantásába. Szögletes, borostás állkapcsán ugrott egyet egy rágóizom, és gondolataiba merülve nézett hol az egyik, hol a másik mély, sötét szem pillantásába. Kutatott a tekintete. Gondolkodott.
- Először is, ha nem haragszik, megkérdezném, pontosan mit keresett a jegyzeteim között.
Látta, hogy a nő megáll az asztalánál. A polcok mögül végig tudta nézni, hogy mi történik körülöttük. Most pedig itt álltak egymással szemben.

Nem volt fenyegető jelenség a nő. Illetve, nem volt veszélyes, de a maga módján tekintélyes volt. Dús, afro hajával, könnyed és divatos ruhában feszítve, a másik leginkább egy felkapott, európai újságíróhoz hasonlított. Minden mozdulatából, még a szavai ejtéséből is sugárzott az európaiság és valami intellektuális attitűd.
Mindez ott volt. A felszínen.
Ám valahogy mindezek mögött talán valami komoly, talán, valami egészen mély és egyáltalán nem sekélyes lappangott. Legalábbis ez volt a benyomása. Akárhogy nyitotta fel a pillantását, akárhogy engedte szabadon az elméjét, a férfi a körülöttük lévő világ hártyáján nem érzett különösebb hullámzást. Csak talán valami halovány, idegen frekvenciában lüktető fehér zajt. Mintha valami egészen erős, és egészen intelligens elme állna vele szemben.
Mivel nem érezte mágia nyomát, nem tudta megmondani, micsoda. A nő lehetett akár valami különösen brilliáns elme is, csiszolatlan gyémánt, affinitással, amit varázslattá lehetne fonni, nem tudta. A gyűrű a kezén nem ragyogott fel a sűrűsödő mágia áramló energiájának jeleként. Úgyhogy nem tudta megmondani, hogy ez a benyomása megérzés-e vagy csak valami oda képzelt, projektált elképzelés.

Mindenesetre a férfi kipillantott a válla felett a nagyon leheletnyi francia akcentust hordozó szavakra. A választékos, oxfordi angol, amit a pap beszélt, elütött a srác amerikai akcentusától. Cael úgy döntött, nem játszik a saját kiejtésével a praktikus gyorsaságot megnehezítendő, hiszen külön odafigyelés lett volna keleti parti, amerikai akcentusát elfedni. Csak kinézett és fordult volna vissza a nő felé -
Amikor meghallotta a tompa puffanást és guruló test hangját. Csípőből pördült hátra. A vaskos alak és a könyvek között, ott a Louvre mélyén, elveszett a csatanó éle a bosszús hangnak, de ő pontosan látta a helyzetet. A polcaik előtt lépett ki a papruhás egyházinak tűnő, vállas alak és az öreg professzor végiggurult a padlón. A férfi már emelte is a gumibotot, magyarázva a helyzetet....
De Cael tekintete elborult, és már nem is foglalkozott a nővel. Csak annyit látott, amennyi neki elég volt. És hogy egy idős embert bántalmaznak. Épp csak befejezte a mondatát a pap felé fordulva a szorgos és vállas szentember, amikor a nehéz, festett tölgy polc, ami elválasztotta Caeltől, hangtalanul és teljes erővel fordult ki, egyenesen frontálisan söpörve el a férfit. Meglepett kiáltás és a gumibot koppanó hangja követték a varázsló belépését a jelenetbe, bár jelen funkciójában inkább a tengerészgyalogos pragmatikusan applikált, célzott és precíz erőszakossága tört elő.
- Laudetur, Brutálusz testvér. Idősek bántalmazása miatt kiállítom a játékból öt percre - közölte a padlón elterülő egyházi alak felé. - És ezért rögtön öt miatyánk a büntetés ma este.
Megfordult, a fiatal srácra nézett, majd az öregúrra.
- Professzor, jól van? - kérdezte, paprikásan pattogó szavai után aggodalom csendült fel. Előre hajolt, hogy nyújtsa jobbját a földre került és pórul járt idős férfi felé.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeKedd Nov. 22, 2016 11:35 am

Fresia állta a férfi fürkésző pillantását, magára erőltetett nyugalmából csak egy pillarebbenés erejéig billent ki, mikor a jegyzetekről esett szó. Gondolatban mélységesen elpirult, megfogadta, hogy legközelebb még a metrón szemközt ülő újságjának főcímeit se olvassa el, és már épp válaszolt volna, mikor a férfi egy szívdobbanásnyi időre megdermedt, mintha a túloldalon felhangzó szóváltást hallgatná, majd egy villámgyors, de kiszámítottnak tűnő mozdulattal félresöpörte őt és a könyvespolcot, hogy ugyanezzel a lendülettel az újonnan feltűnt vendégek elé lépjen.

A nő is kikukucskált immár csak részleges fedezékéből. Megpillantotta az eltűntnek hitt egyetemistát, a földön heverő professzort, és két...

Ridirí... Jóságos Földanya, lovagok! Nádúr álainn, cabhrú liom!

Fresia hátratántorodott, megkapaszkodott egy polc szélébe, és leguggolt. Ujjbegyei megdermedtek, elsápadt, és lehunyta a szemét, hogy úrrá legyen remegésén. Remélte, hogy a többiek egymással vannak elfoglalva, különben kényes kérdéseknek teheti ki magát. Vett egy pár mély lélegzetet, és kényszerítette magát, hogy leküzdje a feltörő késztetést, hogy kiugorjon, és ráordítson a reverendás alakokra, hiszen semmi, de semmi oka rá...

De... ridirí!... Nyugalom, Tessith, már nincsenek lovagok. Ezek csak papok, akik valószínűleg a levéltárat őrzik. Csak maradj itt szépen, nyugodtan, és ha arrébb állnak, te majd kiosonsz az ajtón, és többet nem is látjátok egymást.

Tudta, hogy érvelése minden bizonnyal csupán önáltatás - a hely jellegét tekintve erősen kétséges, hogy egyházi tulajdonban legyen - de szüksége volt valami józan gondolatra, amibe belekapaszkodhat. Akkor is, ha ezeknek az alakoknak a kisugárzása közel sem egy békés pásztoré. Akkor pláne.

Minden önfegyelme ellenére vagy fél percbe is beletelt, míg annyira megnyugodott, hogy ki tudja nyitni a szemét. Megpróbálta fölvenni a történések fonalát, hátha fontos, amit odaát beszélgetnek, közben pedig igyekezett helyére tenni a fejében a szereplőket. A férfi figyelmeztette a professzor szándékára, most mégis az öreg megmentésére sietett. Különös. Az egyháziak ellenében, ami viszont tovább árnyalja a képet. Nem sok ember ütne meg egy felszentelt papot még mások védelmében sem. De miért bántották a papok a profot? Csak rossz helyen volt a rossz időben, vagy tényleg őt keresték, mert valami rejtegetnivalója van? És miért akarta az öregúr bántani őt? Agyába beleégett az egyetemista őszintén elképedt arckifejezése - ő tehát kívülálló, vagy legalábbis nem sejti, ki a mentora.

Amilyen óvatosan csak tudott, egy kicsit még jobban fedezékbe húzódott, hátát a polcnak vetve, és tovább fülelt.

Csak ahogy szoktad, Tessith, te itt sem vagy. Lapulj... és figyelj.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimePént. Nov. 25, 2016 7:28 pm

- Öhm... izé... igen... jajj... - feleli a prof zavartan, kicsit nyögdécselve a végén.
Az imént még Clayhez szóló pap kimérten pillant a padlón elterülő köpenyre, majd miután felsegített az öreget, a társát éppen kioktató Caelre. Szemében felismerés tükröződik, és már jóval kevésbé dühös pillantása, mint az imént a fiú felé.
- Tehát valóban együtt vannak. Nos, a törvények mindenkire vonatkoznak kortól és nemtől függetlenül. Az idős úr pedig felfegyverkezve tört az ifjú hölgyre. De ez innentől egyikünkre sem tartozik. Átadjuk a hatóságoknak. Már keresik. Azt javaslom, ne próbáljon megakadályozni benne.
Az imént az öreget fegyelmező férfi egy fokkal dühösebbnek tűnik, ahogy a polc másik oldaláról belép a színre. Ezzel közrefogták az öreget és a varázslót.
- Nem számítottunk effajta kellemetlenségre. Más ügyben keressük most Claymore. Roxfort minden bizonnyal hálás lesz, ha nem csorbítja tovább amúgy is kétes hírnevüket.
Szavai bár megfogalmazásukat tekintve igen gúnyosak, hangsúlyában ez csupán nyomokban lelhető fel. Komoly esély van rá, hogy ez a pap valóban pap, és nem egy misét levezényelt már. Tudja, hogy kell beszélni. Még ha a jelenlévők nem is feltétlenül értenek egyet mondandójával.
Könnyed mozdulattal legyint hátra a lassan arrébb osonó fiú felé, aki Fresia mellé kuporodik. Nem tűnik hollywoodi szinten rémültnek, de láthatóan nincs ínyére a helyzet. Halk szavakkal próbálja nyugtatni sorstársát, aki láthatóan rosszabbul viseli ezt az egészet.
- Jól sejtem, hogy a kölyök és a hölgy nem magával van?
Egyelőre senki sem mozdul. A terem túlsó végéből, takarásból figyeli harmadikként a színt még egy pap. Kezében zárt, lencsés irányzékkal ellátott pisztolyt tart, töltve nyugtatólövedékkel.
A rohadt életbe - gondolta röviden Clay, szummázva érzéseit az utóbbi percek történései kapcsán - Ne aggódjon, minden rendben lesz - súgta oda Fresianak.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeKedd Nov. 29, 2016 7:20 pm

Cael érzékelve a helyzetben eluralkodó feszültséget, csak kihúzta magát. A kioktatást minden további mellett engedte el a füle mellett, nem nagyon törődött zavaró tényezőkkel maga körül, amik leginkább nem jelentettek akadályt, csak bosszúságot. Miközben az öreget felsegítette, csak oldalt pillantott a polccal mellbevágó élményként megismerkedő egyházi alakra és nyugodt hangon válaszolt.
- Nézze, a legkisebb mértékben sem érdekel a véleménye. Ha még egyszer egy idős urat próbál bántalmazni, áttessékelem magát azon a három könyvespolcon. Ezzel a tölgyfa asztallal.
Majd válat vont. Nem foglalkozott tovább a bosszantó alakkal. Csak megfordult és a pap felé nézett, aki hozzá beszélt.
- Nos... Nem. Nem adnak át maguk senkit senkinek. Ahol én állok, onnan annyit láttam, hogy egy idős embert bántalmazott kollégája itt, atyám. Ez aztán keresztényi viselkedés. Laudetur Iesus Christus.
Az utolsó szavakat erős felhanggal nyomta meg. Majd az öregre nézett és vissza a papra.
- Miután fegyverrel a kezében a padlóra lökte az urat itt a kollegája, maga azzal fenyeget, hogy valakinek átadja. Micsoda érdekes értelmezése ez a keresztényi értékeknek, atyám.
Majd összevonta a szemöldökét. A gúnyos hangnemet elengedte a füle mellett. Ám már csak a kötöszködés felébresztette benne a skót makacsságot.
- Nos, nem tudom, miről beszél, atyám. - válaszolta fejét csóválva. Bár szemei a Claymore névre fennakadtak egy pillanatra, megköszörülte a torkát és úgy csinált, mint akinek tényleg ötlete sincs a dolgokról. - Maga... Valami Harry Potter rajongó? Nyugodjon meg, itt nincsenek dementorok. Látom, a boszorkányüldöző cosplay is megvan már. Na most, több kérdésére nem válaszolok. Hagyjanak mindenkit békén, vagy én teszek lépéseket a béke fenntartására.

Egyszerűen elsétált az asztaláig és helyet foglalt. Miközben lapozott egyet a könyvben, ami kinyitva hevert, még közlékenyen, fel sem nézve, hozzáfűzte:
- Aki még egy ujjal az idős úrhoz mer érni, annak kivétel nélkül eltöröm a karját. Laudetur.
Felpillantott és hol a papra nézett, hol a társára, nyomatékosan, hogy az arcáról kiderüljön, nem viccel.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Dec. 14, 2016 11:52 am

Fresia egy pillantást vetett a srácra, aki szintén a polc mögé kuporodott időközben, és kedvesen valami nyugtatásfélét is suttogott. Figyelmét azonban gondolatai kötötték le: miért játszik törvény kezét ez a három pap? Ha valaki szabályt szegett, miért nem a biztonságiak vannak itt? És ha az öreg tényleg elkövetett valamit, miért nem a rendőrség vagy a gendarmerie jött be utána?

A lány a homlokát ráncolta. Valami nem tiszta itt. Pláne, hogy a papok ismerni tűnnek a férfit. Hogy is szólította? Claymore... Fura név, annyi bizonyos. De viselőjét nemigen rázhatták meg a történések, mert dörgedelmei után simán arrébb sétált, utolsó mondatát már valahonnan az asztala mellől vethette vissza figyelmeztetésül a papoknak. Akik egy fél pillanatig nem mozdultak, ha kommunikáltak is, némán tették, vagy kézjelekkel, mert a csönd szinte tapintható volt a helyiségben.

Fresia óvatosan átkukucskált a polc túlsó felére, ahol a prof minden hirtelen mozdulatot mellőzve megpróbált talpra kecmeregni, miközben minden mozdulatát három tanácstalan, ám nyíltan fenyegető szempár követte. Úgy tűnt, mintha a papok komolyan vették volna a férfit, és tartanának tőle, bár szemmel láthatóan túlerőben voltak annak ellenére, hogy az emlegetett fegyver már egyiküknél sem látszott. Mivel azonban sem vele, sem az egyetemistával nem látszottak törődni, a lány fölállt a polc fedezékében, és úgy döntött, simán elsétál mellettük. Ha volt is bármi terve ellene, az öregúr a papok gyűrűjében csak nem fog még egyszer megpróbálkozni vele.

- Asszem én most megyek -, suttogta a srácnak, és egy pillanatnyi tétovázás után, a mai estén már sokadszor elindult a kijárat felé. Elhaladtában őszintének tűnő, hatalmas önuralomba kerülő mosolyt villantott a papokra, miközben a félig-meddig fölkászálódott professzor szemébe nézett. A benne tükröződő érzelemtől visszahőkölt, és a vészcsengőként megszólaló belső sürgetésnek ellenállva sétált tovább. A feszültséget nem lehetett nem érezni.

Claymore asztala mellett odabiccentett a férfinak, bár sejtette, hogy ezzel a papoknál is gyanúba keverheti magát.

- Még egyszer köszönöm a segítséget. További szép estét.

Idegei szinte pattanásig feszültek, ahogy szándékoltan lazán sétált ki a teremből. Csak mikor halkan betette maga mögött a vaskos, intarziákkal díszített ajtót, hagyta szétáradni magában a megkönnyebbülést. Homlokát nekitámasztotta a hűvös falnak, és mélyeket lélegzett, hogy egy kicsit megnyugodjon.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzer. Dec. 14, 2016 1:18 pm

Az öreg számára nyilvánvalóvá vált, hogy ő itt nem olyan fontos személy, így akár a háttérbe is húzódhat egy kicsit. Ezek a papok, vagy legyenek akárkik is sokkal jobban érdeklődnek a Claymore-nak nevezett férfi iránt. Felvesz egy leesett, vaskos könyvet, és leporolja kicsit. Igyekszik az őt védő férfi mögött tenni mindezt.
A két pap továbbra is figyelnek, de egyelőre úgy tűnik, kivárnak. Mindketten megfogják a nyakukban lógó keresztet, és a beszédesebbik rosszallóan megcsóválja a fejét, miközben száját kissé oldalra húzza. Látszik rajta, hogy nincs ínyére a dolgok eddigi alakulása.
Az apró tisztás a polcok között - bár ez míg valaki aktívan használni nem próbálja, nem fog feltűnni - mágiamentes övezetté vált. Két pap tekintete újból a férfit vizslatja, attól függetlenül, az figyel-e még rájuk.

Mikor a nő a távozás mezejére lépne, csupán a szószólónak tekinthető tiszteletes fordul felé, biccent, majd sokat mondóan a fiú felé is pillanat. Ezt a tekintetet nem nehéz dekódolni, erős javaslat a távozásra. Így is tesz Clay, nem várja meg, míg vele is valamilyen világi vagy egyházi hatóságnak gondja támad. A jelenlévők mindegyike úgy tűnik, kedveli az agresszív véleménycserét, miért állna hát az útjukba? Különösen arra tekintettel, hogy fogalma sincs, mi a frász folyik itt...
Még éppen kislisszan, mielőtt rácsukná az ajtót a fiatal nő.
- Öhm, azt hiszem, én is végeztem mára a kutatással - mondja még erősen zavartan.

Bent ugyanakkor a pap ismét megszólal. Némi csalódottság kihallható hangjából, amit vélhetően a fiatalember viselkedése okozott. Ettől függetlenül láthatóan nem szándékoznak magára hagyni az illetőt továbbra sem.
- Ideje, hogy velünk jöjjön. Ez az utolsó lehetősége, hogy önszántából megtegye.
Az öreg már biztos benne, hogy ő itt nem rúg labdába. Ugyanakkor már nagyon menni szeretne, ezért úgy dönt, időt kell nyernie. A félig leporolt könyvvel tehát kellő lendülettel megcélozza Cael tarkóját...
Mindeközben a terem egy távolabbi pontjában a lövész habozik, várva a megfelelő alkalmat, hogy megnyugtassa a vélhetően ideges és egyre problémásabb célpontot...
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeCsüt. Dec. 15, 2016 12:56 pm

Cael érezte a könyvespolcok közötti térben, mintha... Végigsöpörte volna valami a környezetet, egészen a valóság szövetéig. Mintha a természet csatornáit bezúzta volna egy láthatatlan kalapács, mintha az univerzum hártyáját magát tisztára dörzsölte volna végig valami, a mágia energiáját eltüntetve átmenetileg. Mintha valami kitakarta volna a csillagokat, vagy mintha nehéz, ólmos bódultság harangját borította volna a tér egy részére.
A férfi felemelte a fejét és komoly arcán megfeszült a bőr, rágóizma szögletes állkapcsán ugrott egyet.
Majd visszafordult a könyve felé. A toll a kezében módszeresen írta a hosszú vonalú, elnyújtott betűket a jegyzetfüzetébe. Szigorú arccal lapozott, majd amikor a nő és a srác eloldalogtak a papok mögött, csak bólintott feléjük és visszafordult a jegyzeteihez. Nem kifejezetten értékelte a közjátékot.
Nem ezért volt itt.
És nem érdekelte, kik is valójában az érkezők, de remélte, minél hamarabb békén hagyják. Dolga volt, és nem volt ideje efféle idétlenségekre.
Amikor a pap újra megszólalt, láthatóan frusztráltan a dolgok kimenetelét illetően, Cal rápillantott olyan szigorú arccal, mintha egy orvostan-hallgatót osztályozna vizsgán.
- Elég volt. Nem tudom, kik maguk, de fontos kutatómunkám van. Nem akarnak távozni? Rendben.
A férfi előhúzta telefonját. A Louvre portájának a számát kezdte el tárcsázni, és elkezdett kicsengeni a telefon, amikor...
Puff.
A tompa ütést keményen érezte még a tarkóján, de a világ elsötétült, mielőtt homlokkal lefejelte volna a könyveket.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeSzomb. Dec. 17, 2016 2:18 pm

Fresia - homlokát még mindig a hűvös falnak támasztva - küzdött a gyenge, ám lassan erőre kapó rossz érzéssel, hogy hiába van ajtón kívül, alig-alig került kívül a történések fő sodrán. Nem hagyhatja... nem hagyhatják itt Claymore-t. Akárki is a férfi, nem szolgálhatott rá, hogy a Louvre alatt egy nem is létező levéltár egyik rejtett zugában végezze egy golyó ütötte nyommal a halántékán. Ehhez viszont gyorsan kell cselekedni, villant a lány eszébe, és az ajtó másik oldalán támaszkodó srácra nézett.

- Hívnunk kellene a biztonságiakat.

Ugyanakkor az ajtót sem kéne őrizetlenül hagyni. Bár - mérte végig az egyetemistát Fresia - jelentős testi erővel egyikünk sem rendelkezik, szóval nem sok esélyünk van feltartóztatni három embert. Négyet, ha a professzor is a papok oldalán kívánja elhagyni a helyiséget.

Gyomra felől alattomos érzés kúszott fölfelé, egy jól ismert késztetés, amit - és ezt nagyon jól tudta - kordában kell tartania. Nem itt, nem most. A férfit másképp is meg lehet védeni. Lehunyta a szemét, mélyet lélegzett a hűvös, semleges illatú levegőből, majd körülnézve megakadt a szeme valamin.

- Húzzuk az ajtó elé azt a kanapét, legalább egy kicsit lassítsuk le a bentieket.

A jókora, fehér bőrbútor, ahogy ott terpeszkedett egy alacsony asztalka mellett, egy kicsit sem tűnt együttműködőnek a maga vagy három tonnájával. Viszont ugyaneme tulajdonsága igencsak hasznos lesz az ajtó előtt, ami a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően a menekülés irányában, kifelé nyílt. Fresiának fogalma sem volt, hogy a benti, hatalmas teremből vajon vezetnek-e másfelé is ajtók, de hevesen reménykedett benne, hogy a többi látogató sem rendelkezik nagyobb helyismerettel, mint ő maga.

Eddig jutott a gondolatmenetben, mikor az épület némaságába belehasított a riasztó rikoltása.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeCsüt. Dec. 22, 2016 12:41 pm

Clay amilyen hálás volt a professzornak a lehetőségért, amilyen lelkes volt, hogy egy a nagyközönség elől elzárt irattárban kutakodhat... nos most legalább annyira nem tetszett neki ez az egész helyzet. Helyzet, szituáció? Nem, a katasztrófa sokkal jobb szó lenne rá. Szerencsétlen fiú annyira igyekszik elkerülni a - nagyobb volumenű - bajt, erre most egy ilyen szituációba keveredett. Mert hogy teljesen most már nem ússza meg, annyi biztos! És akármennyire is pattogó dísz sznobnak néz ki az a fickó az utoljára produkált viselkedése alapján, azért mégsem kéne valami spanyol inkvizíció kezébe adni.
Ráadásul valami különös szagot is érzett, amitől ha szőrös lenne a háta, az most mind az ég felé ágaskodna. Nem tudta eldönteni, ilyen állathoz tartozik, de hogy ragadozó, abban egészen biztos. És csak úgy lüktetett benne az adrenalin. És... hát az már egészen biztos, hogy a lány volt az. Most kevésbé, de még foltokban sejthető, ahogy Clay kiért mellé.
- Rendben, akkor hívd őket, addig intézem a kanapét! - vágja rá gyorsan.
Neki is lát, könyékig tűrt pulóverrel, kicsit előre dőlve tolni kezdi a bútordarabot. Lehet, hogy haragudni fognak a parketta miatt, de ez már nem az ő gondja. Vagy ha mégis, akkor ez a kisebbik. Mert hogy nem figyelte, hogy áll a nő azzal a bizonyos hívással, viszont a riasztó ebben a pillanatban kezd bele füleket nem kímélő visításába.
Koccan a kanapé az ajtónál, Clay pedig ekkor hallja, ahogy valaki éppen távozni próbálna. A tompa puffanás alapján ez az öreg lehetett. Fresia mellé lép - bár a nevét még nem tudja -, és úgy szólal meg, hogy a riasztó mellett is hallhatóak legyenek szavai.
- Ha ideérnek, elmondjuk a biztonságiaknak, hogy papok tartóztattak le egy olvasót? - kérdezi kicsit zavartan, kicsit saját magát próbálva irányba állítani.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeKedd Dec. 27, 2016 3:51 pm

Az olvasóteremben három férfi nézett össze, amikor a csikorgó hang a folyosóról beszüremlett.
A két pap az asztalra borult, fiatal férfira nézett, majd az öregre, akinek még mindig felemelt kezében volt az Encyclopedia Britannica 1934. kiadása vaskos, zöld kötéses formájában, a fejlécen a vörös mintával, az arany betűkkel és a jelzéssel: U - X betűk. A másodpercekkel korábban megtörtént prezentáció egyvalamit biztossá tett: Az U és X betűk között olyan szócikkek vannak, amik alaposan fejbe vághatják a felkészületlen olvasót. Egyenesen padlót lehet fogni tőlük.
Az idősebb pap, aki mostanra szinte második természeteként tartotta összeszorítva szemöldökeit, amik úgy tűntek, úgy állandósultak homloka közepére fagyva, mint a permafroszt, csak intett az öreg felé. A nagyobb forma szerzetes-pap-kidobó kinézetű testvér meg is indult a professzor felé aki lányos zavarában eldobta a könyvet -
- Juj! - kiáltotta meglepően elvékonyodott hangon, majd hajlott korát megszégyenítő gyorsasággal ragadott meg egy széket, hátrált néhány lépést a legközelebbi polcok közé, majd diadalmas vigyorral nézett a két papra és a szék lábaival elkapta a termetes szekrénysor szélét. Még egy utolsó vigyort engedett meg, majd kereket oldott a roppant olvasóterem belseje felé. Futtában fordította a széket, ami rögtönzött feszítővasként, halk roppanások kíséretében döntötte meg a koros, tölgyfa polcot, régi könyveket záporozva, lassan indulva meg ívben a padló és az asztalok felé.
- No! - kiáltotta a testvér, akinek nem ez volt a legjobb napja és az ájult Caelre nézett, majd a dőlő polcra és felemelt karokkal, vállal állt ellen a felé zuhanó bútor erejének.
Halkan ízület reccsent, fa dobbant és miután a professzor, aki a töbi polc mellett megkerülte a teret, egyenesen beleszaladt az ajtóba, halk szitkozódással inalt el a lejjebbi szintek irányába.
A pap elnyomott egy nem keresztényi káromkodást és kollégájához szaladt.
- Hagyd az öreget és a fiatalokat. A mágust vigyük, mielőtt ránk találnak. Az öreg is lefele futott, kell legyen még kijárat arrafelé.
Caelnek a hóna alá nyúlt és megemelte a férfit, akinek feje, végtagjai úgy lógtak, mint egy tehetetlen rongybábunak. A nagyobb darab pap hátrébb lépett és elengedte a polcot, ami döngő hangon ért földet, egy asztalt is recsegve-ropogva törve össze maga alatt.
A riadó hangjára a két pap felpillantott, majd összenézett. Gyorsan nyalábolták át az ájult varázslót és indultak meg arra, amerre az öreg futott. Az átható, vijjogó riasztó mintha minden falból egyszerre recsegett-sírt volna, ám ez sem tudta elnyomni a következő hangokat...

Az egész szint padlói egyszerre remegtek meg, mintha embertelenül hatalmas lábak dohognának valahol. Valahol jóval lejjebb, mivel ezt egy falakon, szinteken áthallatszó, mély, riasztó, bestiális hörgés követte. A másodpercekig tartó morgás mintha valami kolosszális állat torkából gurgulázott volna fel...
Majd még egy tompa dörgés rázta meg az egész épületet.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Fresia Necita Santos
Fresia Necita Santos
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2015. Sep. 24.
Tartózkodási hely : Róma
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeCsüt. Dec. 29, 2016 8:15 pm

Mintha minden egy lassított felvétel egyetlen, hosszúra nyúlt másodpercében történt volna. Az egyetemista homlokába hulló haja, a kanapé nyikorgása a kövön, a tompa puffanás az ajtón, beszélgetésfoszlányok szintén túlnanról, a feldőlő pálma leveleinek susogása, a mindezek végére pontot tevő riasztó. Fresia megdermedt futtában. Csupán pár lépést tett a kijárat felé, mikor érezte a vállán az érintést, és a nagyon furcsa, nagyon szürreális érzéssel együtt szinte elúszott a füle mellett a kérdés.

- Szerintem nem nagyon fognak kérdezősködni - válaszolta vontatottan, mint aki csak félig van ébren.

Pedig nagyon is élesen érzékelte a körülötte folyó eseményeket. Minden idegszála veszélyt üvöltött - jóval nagyobbat, mint egy csapatnyi levéltári biztonsági őr. Ám hiába koncentrált, nem tudta beazonosítani a forrását. Valami zavarta a gondolatait.

Ki? Ki?! Ki itt a veszélyes? A papok? A professzor? A tengerészgyalogos fizikumú egyetemi tanár? Bosszúsan fölmordult, és megrázta a fejét. Fókuszálj, Tessith, szedd össze magad. Ki az, aki...

A padlón végigfutó remegés akár földrengés is lehetett volna. Ha nem kísérte volna az a hang.


... ami itt ilyen idegborzoló, sistergően feszült jelenlétet áraszt?

Ózonillatot érzett, nedves föld és párás zöld szagát, amitől meglódult ereiben a vér. Orrlyukai kitágultak, ahogy beleízlelt a levegőbe - föl sem merült benne, hogy úgy nézhet ki, mint valami zsákmányt szimatoló vadállat -, majd gondterhelten összeráncolta a homlokát.

- Mennyire ismered a helyet? Van itt valami lejárat?

Szemeivel körbesöpört az előtéren, ahol álltak - hatalmas volt a kísértés, hogy más szemmel is körbenézzen - és figyelmen kívül hagyva a karját-hátát libabőrösítő elektromos érzést visszairamodott a kanapéhoz, jókora lendülettel félretolta (hajaj, talán óvatosabban kéne belerohanni ebbe, ha ilyen hatással tud rá lenni, ha sikeresen feszül neki az akaraterejének, amivel kordában tartja magát), föltépte az ajtót, ami mögött egy feldőlt polctól félig takarva a helyiség hátulja felé - tehát határozottan nem a rendes kijárat irányába - igyekvő reverendás alakokat pillantott meg. Az elöl siető vállán ráadásul mintha egy ájult alak keze is himbálózott volna.
Sóhajtott. Miért is gondolta, hogy ennyire egyszerű lesz, hogy megoldható egy zárt ajtóval, és megúszható egy szekuritis szemöldökráncolással?

Az ózonillat egyre erősödött, Fresia pedig hátrapillantott, mintegy biztonságot keresve egy másik emberi lény látványában, mielőtt a papok nyomában nekivágott a polcról leszóródott könyvek kupacának.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Clay Henderson
Clay Henderson
Hozzászólások száma : 137
Join date : 2016. Sep. 27.
Tartózkodási hely : New York
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeKedd Jan. 03, 2017 11:36 pm

Claynek sajnos igazat kell adnia a lánynak, itt nem igazán kíváncsi senki az ő véleményükre vagy akármilyen mondanivalójukra. Ez több mint valószínű, hogy az őrség részéről is így lesz.
Az adrenalin és egyfajta még sosem érzett állati szag egyre intenzívebb jelenlététől kezdi saját szervezetét is ösztönösen egyre magasabb készenléti fokozatra kapcsolni. Érzékszerveinek működése és mozgásának dinamikája is ennek megfelelően változik. Jó egy arasznyit hátra is hőköl, ha meg is akasztja végül a mozdulatot, mikor az immáron halványzöld bőrű, hüllőre emlékeztető pupillájú lány hátrafordul felé.
Vegyes érzelmek kerítik hatalmába a fiút. Egyrészt ez az első eset, hogy hozzá hasonló csodabogarat sejthet egy szintén embernek látszó személy kiléte mögött. Ez mindenképpen valamiféle pozitív izgalmat hoz. Mindemellett rendkívül nyugtalan ez a bizonyos lény, és jó eséllyel nincs tisztában a saját lelepleződésével. Az pedig igen erős dilemmát okoz hősünkben, vajon hajlandó legyen-e levetni álcáját, vagy továbbra is törekedjen elrejteni minden lehetséges tanú elől, mire is képes. Egyelőre úgy dönt a kivételesen jó fizikumú, ám de igen segítőkész egyetemista fiú szerepében marad.
- Nem ismerem, de egészen biztos, hogy lesz lejárat. Hogy hova, az más kérdés.
Finoman odafodakodik a kupachoz, jelezve, hogy átvállalja a férfi munkát, közben pedig egy apró megjegyzés formájában azért megpróbálja felhívni véletlen adta társának figyelmét annak testén bekövetkezett, általa vélhetően észre még nem vett változásokra.
- Csinálok egy kis helyet. Azt hiszem, míg meg nem nyugszol, talán jobban el kéne takarnod magad. Nincs egy napszemüveged vagy kapucnid? - kérdezi válla felett, miközben nekifeszül a kupacnak.
Néhány mozdulat, pár hangosabb nyögés, és máris szabad az út. Előre engedi a lányt, nehogy a biztonságiak esetleg kiszúrják. Az ő fejét már kapucni takarja, szemén ott a napszemüveg. Rájuk pedig egy pap ruhás inkvizítor les, kezében nyugtatólövedékkel töltött fegyverrel...
Clay keze az utolsó pillanatban nyúlik ki, hogy a kezébe akadt deszkát az elöl haladó lány és a lövedék közé lendítse. Hangos koppanással szorul tűje a fába.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Cael Rodd
Cael Rodd
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitimeHétf. Jan. 09, 2017 9:52 pm

- Mondom, hogy itt jobbra kell fordulni - mondta az egyik mérges hang.
- De testvér, az öreg biztos arra futott.
- Ist..... a kurv.... hrrrrgh, Jézus urunk áldjon meg Jean testvérem - mondta ismét az első hang pattanásig feszült, visszafojtott dühtől remegve valahol... A hónalja alatt, - Mondom, ogy hallgass rám és most fordulunk jobbra.

Ez volt az első, ami Cael sötétből felmerülő tudatába behatolt. Meg valami beazonosíthatatlan, csípős testszag. Ami a vaskos karból és testből jött. Ami egyik oldalról tartotta őt. A másik oldalról valami visszafogott after shave illatát érezte. Szemeit csak résnyire nyitotta ki, látta saját lábait, ahoyg végighúzzák a talajt és tudata rohamos gyorsasággal kezdett cikázni, megoldásokat keresve. A nagydarab test, ami a súlya nagyrészét tartotta, egy férfi volt. Valami lengő, a tompa fényben megcsillanó, nyakba akasztott feszület ritmikusan beúszott az ő látóterébe.
Mi a jó franc történik?
...
És valami megmagyarázhatatlan, mély, átható, döngés zúgott végig a helyen, ahol volt. A férfi tudata elkezdett kitisztulni.
Könyvtár.
Papok.
Az öreg.
Micsoda?

Majdnem minden a helyére került. Kivéve a döngést.

A hosszan hörgő, tompa állati morgás ekkor csapott át elnyújtott üvöltésbe a talpuk alatt.
What the actual fucking fuck.
- Krisztus ne hagyj el! - kiáltotta a nagydarab férfi őszintén megrettenve.
Cael ezt a pillanatot választotta. Jobb karján a karmazsin kő egy pillanattal korábban kezdett el felfényleni, hogy az aura precízen szorosra vonva a levegőbe robbant a teste körül. Az áttetsző, kristályra hasonlító varázslat a puszta levegőből tűnt fel, magával rántva az univerzum szövetén mélyen kavargó energiákat. A két pap repült a kinetikus erőtől, meglepetten kiáltva fel és a férfi sarkon fordulva kezdett rohanni, ötletszerűen, miközben a megdöntött polcokról halk kopogással zuhogtak, mint az eső, a kristályos varázshártya tetejére a könyvek. Csak rohant és rohant a polcok között, egy intéssel kioltva a pajzsot, amikor már úgy érezte, távol a veszély....

És egy forduló után izmainak teljes erejével rohant bele valakibe frontálisan.
Vissza az elejére Go down
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)   Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael) Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Este a levéltárban. (Fresia, Clay, Cael)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Fresia Necita Santos
» Clay Henderson
» Trash Metal (Amy & Clay)
» Clay & Océane - Jövendőbeli hallgató?
» Meeting with a stranger - remember the best friend. (Keevan & Clay)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Metropoliszok :: Párizs-
Ugrás: