FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Okt. 27, 2016 8:30 am


Ha már Amerikában voltunk... hozzá teszem azon belül is az Egyesült Államokban... Mert ami igaz az igaz igyekeztem tájékózódni, és többet megtudni erről a világról. Meglátásaim szerint egyáltalán nem volt praktikus hogy ugyan azon a néven szólították a kettőt, mikor az két külön dolog... de ez egy másik történet.
Szóval ha már úgy is volt egy csomó szabadidőm, úgy döntöttem kiruccanok ide, ebbe a Miaminak nevezett városba. Egyértelműen a meleg és a tengerpart érdekelt. Amióta ebbe a világba érkeztem, és úgy tűnt elég huzamos időre, egyre jobban bántott, hogy sosem jártam Elsewyrben otthon. A többi khajiit mindig a meleg tengerpartról mesélt, vagy legalábbis lehet az fogott meg legjobban.
Nos hiába a várt tengerpart, nem mertem kimenni csak szürkületkor. Verőfényes nepsütésben azért mégis feltűnőbb a csuklya és a hosszú kabát.
Végülis leültem a tengerparton. Levettem a csizmámat, és lábamat belefúrtam a még viszonylag meleg homokba. Egész jó érzés volt. És mindenképpen kellemesebb volt ,mint Skyrim tengerparjai. Ott senki le nem vette volna a csizmáját a szabadban, na jó furcsa dolgok megesnek, de a jeges tengerparton biztos nem.
De ahogy már lassan kezdhettem megszokni, sokszor ebben a világban az élet nem áll meg azzal hogy este van. Hiába voltak nálunk is sok helyen utcai lámpák (hozzáteszem azért nem ilyenek), mégis inkább este mindenki nyugovóra tért. De itt... Szóval előbb-utóbb kissé túlságosan is nyüzsögni kezdett a környék. Jobbnak láttam ha összeszedem magam. Ami azt illeti előbb mint szerettem volna, de ez van.
Ahogy beljebb mentem a városba volt valami a levegőben... Először azt hittem, csak a sós levegő hiánya amit megszokott az orrom, az előbbi tengerparti ejtőzésem során, vagy az oly utálatos itteni városi levegő. De ahogy teltek a percek rá kellett jönnöm hogy nem rreől van szó. A szőröm teljesen felborzolódott, mintha a levegő hirtelen magickával telt volna meg. A jelenség központja nem messze, a pázhuzamos főúton volt. Eddig igyekeztem azokat kerülni. De ahogy a levegőben a törtődés erősödött, úgy hajtott a kíváncsiság engem is.
Megálltam a járda szélén, és felnéztem. Az esti égen különös, sötét felhők gomolyogtak egyre csak sűrűsödtek. Mégis úgy tűnt rajta kívül senki nem veszi észre. Még akkor sem, amikor az egypontbe sűrűsödő energia fényleni kezdett. Lehetséges volt, hogy rajtam kívül senki nem látja? Fogalmam sem volt... De aztán ahogy a fény már számomra vakítóvá kezdett válni az égből egy fénycsóva csapott le, akár egy villám. A földbe csapva lökéshullámot generált, ledöntve az embereket a lábukról. Ablaküvegek törtek be, autók kezdtek víjjogni. És ha már az ablakokról van szó, én egyenest berepültem a legközelebbi étteremba az említett üvegtárgyon keresztül. Rá az egyik asztalra, csörömpölést okozva magam körül, majd lecsúsztam kissé kábán a földre.
A becsapódás után már észrevették az emberek a történéseket, ehhez már nem fért kétség. Azt is ahogy nem sokkal később a fehér fényből egy clannfear pattant elő, még hozzá egy egész drabális méretű. Még általában ezek nagyjából deréktájig érnek, és akkor is igen kellemesen ki tudják szaggatni a halandók beleit vagy hasonlók, ez majd hogy fejmagasságig ért. Néhányan sikítva menekültek - ők voltak szerintem az okosobbak -, mások ott maradtak fotózni, vagy videózni az oly imádott telefonjaikkal.
Épp hogy feltápászkodtam, és még kissé homályosan láttam az eseményeket, a dög egy levegős rikoltással futni kezdett.
- Fene de gyors vagy... - motyogtam magam el, és az fordult meg a fejemben, hogy el kell kapjam. Az ilyen lényeket otthon is visszaűztük ha lehetett, itt viszont főleg annyi keresni valója nem volt, ha nem egy egy mágus idézte meg... talán ha megidézték akkor sincs itt helye. De tekintve, hogy szívesen kóstolt volna bele bármelyik emberbe, nem feltételeztem, hogy halandó gazdája lenne.
Még egy dolog ami nem kerülhette el a figyelmemet, hogy a becsapó fény amivel ez a szörny érkezett, nem szűnt meg. Először halványabban pulzált, de szép lassan az általa okozott törmelékeket kezdte maga köré gyűjteni. Ez először teljesen véletlen történésnek tűnhetett... vagy annak tűnt. De kéőbb majd egy kapu alakul majd belőle, ha lakzatba rendeződik végül, amiben ebben a pillanatban én sem voltam biztos.
Mondjuk jelenleg abban sem voltam biztos hogy melyik lábamra álljak, hogy ne szédüljek annyira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Okt. 27, 2016 2:27 pm

Dr. Cael Rodd letette a gyűrött tízdolárost a pultra és megragadta a két whisky-t. A zsibongó bárban halkan lágyan fonódott bele a a háttérzene az este langyos karmazsin fényébe. Miami még mindig jóval melegebb volt, mint a szürkésen borongó ködbe borult Keleti Part, a szürkeségbe burkolózó metropoliszok, New York, aminek csak felhőkarcolói ágaskodtak ki az ég felé az októberi ködből.
A férfi ahogy megfordult, a szőke hajú , aki az asztalnál várta, világos tincseivel játszva nézett ki a tenger felé. Miami tetszetősebb részén voltak, a keleti oldalon, és nem a nyolcvanas évekből maradt cement-panelházak meg a hosszú sugárutak, hanem a tengerparti bárok, nívós ruhaboltok, homokos part fölé kinyúló, függőágyas-hajópadlós teraszok vetté körbe őket. A hipszter negyed, színes lampionjaival és fakó faasztalaival és székeivel.

Cael letette a nő elé a whisky-t és ledobta magát a szemközti fotelbe.
Társa felé nézett és elmosolyodott.
- Emlékszel, amikor megpattintottál két üveg whisky-t a dékániból a King's College-ban? kérdezte Lily cinkosan elmosolyodva.
Cael csak megemelte poharát. Összevont szemöldöke feloldott egy pillanatra és megcsóválta a fejét.
- God save the Queen. Cefet jó érett scotch volt az, Lils.
- Ha jól emlékszem, aznap éjjel verekedtél össze azzal a kisebb csapat huligánnal.
- Hat öltés kellett a szemöldökömbe. Jó kis bunyó volt - nevetett fel halkan a férfi.
- Aham, én meg szokás szerint ki kellett rángassalak a sűrűjéből. Mi lenne veled nélkülem? - vigyorodott el a nő.
- Valószínűleg évekkel ez előtt felvágott hassal végeztem volna a Temzében. For auld lang syne - emelte koccintásra a poharát. A nő előrehajolt és odaérintette a sajátját.
- De legalább hazavitted azt a csini szöszit.
- Melyik csini szöszit? Frissítsd az emlékeimet, Lils.
A nő felfele nézett gondolkodva, majd ujját előre mutatva folytatta, rájőve, kire gondolt.
- Megvan. Kerek mellek, félhosszú haj, édes amcsi akcentus. Talán szaktársad.
- Nem, az egy bölcsészlány volt, Laura, hozzánk csapódott egy időre. És te vitted haza, Lils.
- Hm?
- Konkrétan kézen fogtad és lecsaptad a karomról és eltűntél vele.
- Oh. - mondta Lily és maga elé nézett. - Oh. Tényleg. Oh. Oh! Persze! Laura! Hogyne. Hmm, ügyes volt, bár kicsit tapasztalatlan.
Cael erre nem tudott mit tenni, csak sóhajtani, majd elnevetni magát.
- Nyugi, Tammy-t sosem csapnám le a kezedről, nagyfiú - mondta sejtelmesen mosolyogva Lily.
- Tammy-hoz nem érhetsz hozzá... Hacsak én is ott nem vagyok - kacsintott Cael és elhajolt a Lily fotele felől az arcának repülő párna elől.
- Most miért, simán három személyre kényelmes ágyam van!

Az asztalra helyezett kicsi fémgömb ekkor kezdett felfényleni. Halkan búgott-zörgött az üveglapon, majd fémes hangon zümmögött. Lily és Cael egyszerre néztek le a golyóra, majd egymásra. Lehajtották a whisky-t és ugrottak is.

Két perccel később értek az utca közepére. A szikrázva-fényt szórva elnyíló portál úgy tátongott a valóság szövetén, maga körül hasítva és gyűrve a téridőt, mint valami szürreális álom, sisteregve és huhogó-zúgó szél hangjával a dimenziók között. Cael ujján a fekete keretbe gyűrű - titán-nikkel-polimer mátrixban a halvány karmazsin, ritka kristállyal - elkezdett felfényleni, ahogy a férfi tudatába az unverzum energiái meghajolva csordogáltak. Lily kezén a fehér gyűrű, lila kövével abban a pillanatban ragyogott fel.
Szemük követte a menekülő emebreket követő, autók tetején ugráló és ablakokat bezúzó, hüllőszerű lényt, amilyet egyikük sem látott soha.
- Valamiféle.. Démon, vagy...
- Vagy valaki portált nyitott a Jurassic Parkba - mondta elmésen Lily és felemelt jobb kezével indult meg a lény felé. Az felkapta a fejét és a nő felé nézett.
Ekkor csapódott az arcába egy lilás-fehér villám a varázslónő kinyújtott jobb kezéből. A felmorduló, madárszerű-hüllőszerű hangon rikoltó bestia megrázta a fejét és támadott, teljes sebességgel rohanva a nő felé...
Bang.
Szinte elektromos-vibráló hangon ütközött bele az energiafalba. Cael baljának intésére Lily előtt úgy feszült ki a puszta éterből a kristály-áttetsző-kékes energiaaura, mint valami üvegfal. A hüllő teljes testével csúszott meg és omlott össze majd karmai kikapartak, megpróbált azonnal felkelve a gömböt kerülve támadni.
Az energiafal csak szélesedett és fordult, Lily pedig szintén fordult vele együtt, újabb és újabb, lila villanásokkal lecsapva a lényre.

Cael nyitotta volna a száját, javasolva, merre tereljék, amikor...

Mély, állatias morgás, valami hihetetlen méretű bestia hörgése hallatszott fel a kapu felől és mindkettejük ereiben megfagyott a vér...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Okt. 27, 2016 3:09 pm

- Hogy az a kénszagú anyád valaga... - tápászkodtam fel, ezúttal egy kevésbé illedelmes káromkodás kísérében. Próbálva nem foglalkozni a ténnyel, hogy körül-belül két maréknyi húsgolyó meg tészta ragadt a kabátomra, és inkább a fontosabb dolgokra koncentrálni.
Azt hiszem páran szemtől-szembe beláthattak a csukályám alá, hiszen nem tudták merre meneküljenek, a konyha felé a kinti szörnyek elől, vagy előlem kifelé az utcára. Nos én nagyon reméltem, hogy nem olyan tökkelütöttek, hogy kimenjenek az utcára.
Kótyagosan léptem előre egy lépést, majd óvatosan megráztam magam. A bvilág még nem állt olyan biztos lábakon. Vagy én voltam az? Már nem tudom. Jelenhelyzetben minkettő megeshetett. Fejebme húztam a csuklyát jobban és elindultam a mostmár tárnynyitva tátongó... vagy is inkább betörve tátongó ablak felé.
Viszonylag óvatosan kiléptem az utcára, és két igen meglepő látvány fogadott egyszerre.
Először is, két teljesen egyszerű és normálisnak tűnő ember harcolt az elsőnek érkező clannfearrel. Ami meg kell mondjam kissé szívderítő látvány volt számomra.
Másodszor is, mire kiértem a portál stabilizálódni látszódott. A fehéres fény az utca törmelékeiből bágyadtan lebegő keretet formált magának, mintha egy boltíves kaput próbálna imitálni. Épp hogy csak ez megtörtént, az ajtó kitágult, hogy egy újabb alacsonyabb rendű daedra léphessen át rajta. Hogy pontosak legyünk egy daedroth volt... Még hozzá nem egy vézna példány.
A velőtrázó morgás után, kevésbé kedélyesen tűzet köpött a levegőbe, majd elidult eddig mágus delikvenseink felé.
Mielőtt elértvolna hozzájuk megvetettem a lábam, majd szikrákhúztak át a ujjaim között. A villámokat egybegyúrtam, majd így, egy csóvában eresztettem rá a termetesebb szörnyetegre.
- Használjatok villámot! - kiálottam oda a két másik mágusnak amíg a daedroth azon goldokozott most melyikünket is akar megenni jobban. - Már ha tudtok.. - tettem hozzá kissé halkabban végül már csak úgy magamnak... Ki tudja lehet nem is tudnak olyan varázslatot? A fene tudja hogy működik ez a dolog ebben a világban.
Közben végül arrébb táncoltam, tekintve, hogy a daedroth figyelme rajtam állapodott meg. Ami azt illeti kissé bántam, hogy nem a saját páncélom van rajtam. Ki tudja a Ray álltal beszerzet, kevláros kabát vagy mi a fene mennyire tűz álló. A megszokott páncélomban legalább egy hangyányit védve lettem volna a tűztől amit ez a szörny képes köpni. Nem beszélve ha megtalál csapni.
A ,,kisebbik" - viszonyítás kérdése a kicsi - daedra, továbbra is a másik két mágust ostromolta. Karmolt, harapott ahogy tudott feléjük kapott. Amikor rájött, hoyg a nőt nem tudja elérni egykönnyen, hát a férfinak igyekezett neki rontani.
Eközben én újabb kíméletlen villámcsapásra készültem, miközben újból kitértem ha kellett. Ami azt illeti a farkam kibukott a kabát alól. Ilyen élet-halál helyzetben vajmi kevés kapacitásom volt erre is figyelni, nem beszélve arról, hogy így jobb volt az egyensúly érzékem.
Nem messze tőlünk a kapu egyenlőre valóban stabilizálódni látszott. Csak úgy volt, lebegett pár centire az alatt összezúzott föld felett. Csak reménykedtem benne hogy nem jön át rajta még egy dög. Elképzelni sem tudtam hogy mekkora energia kellett ahhoz, hogy egy teljesen másik világba daedra kaput nyissanak. Vagy most ez lesz az új módi? Hozzánk nem tudnak, akkor egy másik univerzumba teszik? Ez azért elég meredeknek tűnt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Pént. Okt. 28, 2016 1:06 pm

Cael csuklójának fordulatára Lilly körül fordult az aura. A sikító-süvöltő ordítás a lény torkából frusztrált dühhel csapott fel, és a vijjogó rendőrautók hangja felharsant a naplementében, az általános sikongatás, üvegcsörömpölés és fémrecsegés közepette. És akkor...
Több minden történt egyszerre.
A fehérlő hasadás, a nyíló kapu kiteljesedett végül. És a morgó-hörgő, emberfeletti erejű testet sejtető hang betöltötte az utcán. A következő lény, aki átlépett rajta, magára vonzotta a két varázsló figyelmét. Lily és Cael arca felemelkedett, hogy a lény testét kövesse elemi dühben izzó szemeiig...

És egy lágy, idegen akcentussal csendülő, dallamos női hang hallatszott az utca másik oldala felől. Ahogy Cael odapillantott, majdnem földbe gyökerezett a lába.
- Cael... Mit szívtunk, hogy egy macska beszél hozzám? - kérdezte Lily játékosan pattanó hangon.
- Én is látom, Lils, és nem mond hülyeséget. Hat óránál, most!
A nő szőke fürtjei repültek, ahogy oldalra kapta a fejét. A lény már majdnem megkerülte a pajzsot, amikor a nő ujjai közül kifutó lilás villám pofán találta teljes erővel. Megfordult a levegőben, fájdalmas nyüszörgéssel az állat és csattanva érkezett az aszfaltra.
A csuklyás, macskaszerű humanoid kezei közül is villámok harsantak. Nem Lily lilás-fehéres villámai, inkább természetes színűek, szinte harsogott az utca két oldala között a mágia a levegőben, ahogy hullámzot a valóság hártyája felett. A kisebik lény, aki rájuk támadott, most fordult, hogy Cael vegye célba, és a varázsló jobb csuklója fordult. Előtte is kinyílt egy olyan energiahártya, mint Lily körül az előbb. Balja azonban szintén lendült és áramlott-suhant a varázserő a könnyű esti szélen át...
A macskaszerű lény fölé tornyosodott már a nagyobbik szörnyeteg, amikor lecsapó karja előtt kinyílt Cael tudatának parancsára egy harmadik búra is. A kékes-áttetsző, hullámzó kristályt idéző, dinamikus energiaaura, mint egy félgömb, borult az idegen varázshasználó fölé és elé, villámai átszaladtak rajta belülről, de a lény csapása dallamos csengéssel és villanással pattant le a külsejéről. Az nekifeszült volna, de mind hiába.

A saját támadójuk kisebb volt. Cael lépésről lépésre hátrált, pajzsát fenntartva és fordítva, míg Lily a lény mellé ért. Mint a forgószél, lépett, mozdulatai az elegáns dinamikáját hordozták egy kialakuló Mississippi tornádó karcsú, halálos testének. A körülötte forgó lilás-fehér energia lecsapott a lényre, ami felfelé kapott üvöltve, állkapcsaival...
... És a Lily lefelé tartott kezéből kirobbanó energia úgy szaladt le a torkába, mint valami égi sugárnyaláb.
Felfénylett a hüllő torka, a teste, majd... Füst szállt ki az állkapcsai közül. Szemei felfordultak és holtan esett össze.

A két varázsló a nagyobbik lény felé fordult.
Lily már futott is felé. Ujjai közül felpattantak a villám szikrái és Cael intésére az előbbi energiabúra követte a nőt, míg végül gömbként fonódott köré is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Pént. Okt. 28, 2016 2:59 pm

Ami azt illeti nem örültem a felhangzó, és egyre közeledő sziránáknak. De nem volt most ezzel időm foglalkozni ha életben akartam maradni. Persze, győztem már le ilyen dögöt, még ha nem is állítanám, hogy én olyan nagyon rutinos lennék is benne. A kissebbik párjával már volt jópárszor dolgom. Ennek ellenére, bármelyik bármikor végezhet velem, ha nem figyelek oda teljesen. Egy kis figyelmetlenség már meásnak is sokba került, nem hogy még nekem telt volna most sokba... hiszen a saját életemről volt szó. Hiába hátráltam az a dög mindig csak jött és jött, nekem pedig ismét háűtrálni kellett és kitérni, nehogy a vacsorájaként végezzem.
Úgy tűnt az apró technikai segítségem meglepően jó hatással volt a másik két idegen mágusra. Ami azt illeti lehet támadni daedrára bármilyen támadó varázslattal, lehatásosabb ellenük mégis a villámsebzés. Még akkor is, ha a nő mágiája eltért az enyémtől, és nem volt tiszta villám akkor is hatásos volt... vagy lehet amúgy pont hogy ezért volt hatásos. Az energia végig járta a szörnyeteget és ilyen erősséggel mintha belülről poralsztotta volna el azt.
Még én a daedrotthal ott maradtam szkanderozni... Tekintve, hogy én a támadásaim erősségét ennél jobban már nem emelhettem, hiszen akkor félő volt hogy áthúz. És volt még egy két járókelő, vagy tereptárgy, vagy ablak ami mögött szintén emberek voltak... Szóval az nem túl jó fényt vetett volnra rám; azt hiszem ezt nem kell tovább részletezzem.
Amikor a daedroth karja felettem csendült, az egyértelműen mágia alkotta pajzson meglepődtem. Őszintén. Mitöbb, megkönnyebbültem kissé. Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, és elmosolyodtam. Ha így nézzük a dolgokat, akkor már egészen más a helyzet. Újból szikrák percegtek fel az ujjaim alatt, és újból támadtam. Ezúttal azonban mevetettem a lábamat, és másodszor is kilőttem a szikrákat. Ha nem kell folyton a kitéréssel foglalkoznom akkor akér gyorsabban is végezhetek a szörnnyel. Ekkor a a szörny már megtorpant, aztán dühösen felmordult és felém kapott az álkapcsaival, aztán a karjával, és én csak reménykedtem, hogy nem talál be valahogy ahol nem véd pajzs.
Ekkor azonban úgy tűnt megjött a felmentősereg. A daedrothot hátba támadták, amitől kissé megszepent. Már ha egy ilyen dögre lehet ilyet modani. Ahogy a lény hátra pillantott, én gyorsan latba vettem az esélyeimet. Szikrák surrantak újra az ujjaim között, és ezúttal egy kitartó villámcsóvát hoztam létre, aminek célpontja természetesen a szörny volt. Összeszorultak a fogaim. Szabály szerűen vicsorogtam. Egyértelműen egy gondolat járt a fejemben:
- Gyerünk, dögölj már meg!
Feltéve, hogy a mágusnő is támadt. És feltéve, hogy a társa nem szedte le a védőburkot még esélyünk is volt.
Ha így hármunk közül mind azt tettük amit kellett, a szörny hamarabb megadta magát és térdre rogyott mint azt valószínűleg bármelyikünk is először gondolta volna.
Sőt ami azt illeti, elsőre úgy tűnt kissé túlzásba is vittük. Hiszen a földön elterűlő szörnyeteg, egy pillanatig még szikrázott, majd felfénylett, és úgy tűnt hamuváporladt. Én legalábbis biztos ezt gondoltam volna, ha ez a por nem fénylik tovább, majd fel nem emelkedik, és vissza nem száll a kapuhoz, hogy eltűnjön nyomtalanul a semmiben. Ami azt illeti amíg nem figyeltünk a másik, szintén kimúlt példánnyal is ez történt amivel a két embermágus az elején hadakozott.
Hirtelen mintha beállt volna csend, pedig ez felettébb nem így volt. Az utca zajos volt, csak a szörny fejünk feletti dörömbölése maradt abba. Fellélegeztem, és csak remélni mertem, hogy a rendőrök még nem értek ide. Hiszen ha engem bevisznek... már pedig amennyire tudhattam egy ilyen után nem hagyják csak úgy békén azt a személyt aki éppen villámpárbajt vívott egy idegen világ szörnytegével. Na szóval sehogy sem lett volna jó a dolog. Raytől is fejmosást kaptam volna az biztos.
Kihúztam magam, megigazítottam a ruhám, főleg azért hogy a farakm ne látszódjon, és újfent megigazítottam a csuklyát a fejemen. A legközelebbi mágushoz léptem, vagy ha azóta a férfi is ideért akkor mindkettejükhöz.
- Nem tudom maguk hogy vannak vele, de én úgy gondolom el kéne tűnnünk. Egy valamit mondhatok, az a kapu, nem fog magától becsukódni... - böktem az említett lebegő mágikus ajtó felé. Ami azt illeti én is reménykedtem benne, hogy ennek az ellenkezője igaz, de az csak ott lebegett stabilan... szinte még békésnek tűnt, de azt hiszem a jelenlévők közül mindenki tudta, hogy az a kapu minden csak nem békés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Szomb. Okt. 29, 2016 5:07 pm

Cael ujjainak mozdulatára az energiaaurák kavarogva fordultak a furcsa, macskaszerű nő és Lilly körül. A férfi lépésről lépésre került közelebb, mindkét karja előre szegezve, cipője talpa alatt ropogott az aszfalt közepére szóródott üvegszilánk. A szirénázó rendőrautók egyre közelebb értek, már csak néhány sarokra voltak tőlük.

A macskanő láthatólag örült a pajzsnak, és továbbra is szórta az energiát, Cael szinte érezte, hogy a két nagy erejű mágus robajló varázslatai körül szinte hullámokat vet a valóság szövete, ahogy meghajolva követi az eseményeket, sóhajtva fordulva és nyúlva, miközben mágia tépte fel a fizika törvényeit. A férfi érezte a kapun keresztül folyó szelet, ahogy szinte jeges hideget borzolt végig a nyakszirtjén. Egy másik világ, furcsa, idegen szagai és metsző szele csapott rajta keresztül, felborzolva a szőrt a nyakán és megtépve kócos, barna sörényét. Lily szőke hajkoronája is zászlóként suhant a szélben.
A nő gyors, suhanó léptekkel közeledett a bestiához, ami még mindig karmokkal és agyarokkal próbálta keresztülküzdeni magát Cael pajzsán. A férfi halántékán és tarkóján izzadság gyöngyözött végig, ahogy akaratát megfeszítve tartotta a fénylő kristály-energia aurákat a levegőben. Szikrázott, ahol a szörny karma találkozott a levegőben a pajzzsal, fénycsillámokat vetett, és halovány füst szállt fel a levegőbe a megpörkölődő szaru szagával.
Lily felemelt ujjai között ekkor kezdett megnyúlni a gyűrű. A fehér bot úgy nőtt ki a kezében, mintha a lila kövő gyűrű csak elszabadulásra várt volna. Teljes, bíbor kövével fénylő íveket leírva, a hosszú bot forgott Lily felnyújtott, nyitott tenyerén, elegáns ívekben hasítva ki az energiát a téridőből, míg a nő is fordult és együtt fordult vele a bot - Úgy hasított vele előre maga előtt, mintha egy lándzsát döfne és a lilás-fehér villám dübörögve robajlott elő.

A hatalmas szörnyeteg előre bukott, hátából füst szállt fel. Hörögve fordult meg -

Cael elengedte egy pillanatra a macskanő pajzsát irányító kezét. A pajzs ugyanúgy maradt, és Cael felszabaduló baljából a csillagok sóhaját követően szinte sistergő erővel csapott ki a fénysugár. A vakító, fehér fény egyenesen sávot húzott a levegőn át, ahogy a lény arcába repült, elvakítva azt. A maga körül kapkodó állatot újabb és újabb villámok érték, majd végül roppant teste összezuhant...

Ahogy a macskanő megszólalt, még füstölgött a test maradéka, amikor a két mágus egyszerre fordult felé.
Lily előre szegezett botjában fénylett a kő, ahogy a csuklyás idegenre szegezte, Cael intésére eltűnt az aura a nő körül és szintén előre tartotta a fekete foglalatban izzó karmazsin gyűrűt a nő felé, miközben a Lilly előtt fénylő pajzsot vonta szorosabbra. A szőke varázslónő mellé lépett.
Lily megszólalt.
- ... Aha... Nem érzek semmilyen aurát rajta. Cael?
A férfi összevont szemöldökkel vizslatta a macskanőt. Instrumentumaik még mindig fénylettek és harciasan meredtek a másik felé, nem is törődve a hármuk körül tomboló káosszal és a közeledő rendőrautókkal.
Egy pár pillanattal később a férfi is megszólalt.
- Nem látom forrását korrumpált energiaforrásnak... Idegen fénye van, de nem sötét.
Lily a férfira nézett, majd bólintott. Újra visszafordította arcát a macskanő felé.
- Ki vagy? Hogy kerülsz ide? Kapcsolatban vagy bármilyen korrumpált kozmikus entitással?
Cael átvette a szót.
- Ha korrumpált mágus vagy, a London Circle nevében kell átadjunk a legközelebbi Templomos erőknek.

Mind a ketten összevont szemöldökkel várták a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Kedd Nov. 01, 2016 3:00 pm

Ami azt illeti éreztem magamon a fáradtságot. Ilyen, főleg ennyi varázslás után nem igazán fordult elő otthon, viszont annál inkább ebben a világban. Ezt már sikerült megfigylnem. Otthon nem merültem ki ilyen gyorsan, ha mégis igen, ott voltak a magicka italok, vagy egy rövidebb pihenés. Itt csak maga a pihenés maradt, ez otthon is a lassabb módszer lett volna, itt azonban még annál is lassabban töltődött vissza magickám valamennyire.
Jólett volna ha kifújhatom magam. Erre azonban jelenleg nem volt lehetőségem. Éppen pár pillanatunk volt dönteni, de még ez sem úgy jött kimint ahogyén azt elképzeltem.
Tekintve, hogymindkét mágus arcában néztem, gondolva, hogyelőlük talán nem kell rejtegetnem a kiléemet, így mindketten láthatták azt a döbbenetet ami kiült a arcomra. Szinte úgyéreztem magam mintha villámcsapás ért volna... és mint csatamágus tudom nagyon jól valójában milyen érzés az. Bizakodásom amiatt hogy más mágusok társaságában lehetek, hamar alább hagyott.
Egy pillanatra elállt a lélegzetem, aztán viszont hamar a hangomra találtam.
- Korrumm mi? Ezt most komolyan gondoljátok?! - mély levegőt vettem. - Na jó... Ra'sheera vagyok, a Winterholdi Akadémia hivatásos mágusa. És erre most igazán nincs időnk!
A figyelmem egy pillanatra ismért szirénák hangja felé kalandozott, de hamar visszatértem teljes figylemmel a jelenbe. Sőt ami azt illeti eléggé felborzolták az idegeimet ezzel a felgmatikus kérdéssel, és ez érződött hangomon is. Megpróbálhattam volna a mérgemet elrejteni előlük, de nem az hogy nem sikerült volna, nem is akartam.
- Épp egy dimenziókapu nyílik a világotokba és ti velem törődtök? Nem tudom mit jelent az a kifejezés amit mondtatok, de biztos vagyok benne, hogy annál nem fontosabb, hogy azt az izét bezárjuk - böktem ismét a hátam mögé a fehéren fénylő kapura. - Most egyelőre egyetlen daedra sem jön át rajta, de valószínűleg csak idő kérdése!
Ami azt illeti nagyon is megfordult a fejemben ezek után, hogymi is érdekel ez engem... Nem az én világom... De sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen vackot nyitva hagyni nem az én stílusom amúgy sem, főleg, hogy jelenleg én is ebben a világban élek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Kedd Nov. 01, 2016 7:35 pm

A két varázsló állt, komor szemekkel nézve a nőt. Dallamos, egzotikus hangja egyenesen türelmetlen volt, ahogy beszélt hozzájuk. Lily Caelre nézett, Cael visszanézett Lily-re. A szirénák egyre közelebb értek és megálltak a rendőrautók a közvetlen közelükben, ívben fordulva ki. Lily a kocsik felé nézett, ahogy Cael is.
- Wanna do the honors? - kérdezte a nő, a rendőrök felé biccentve. Cael csak sóhajtott, és bólintott.
- Ne menjetek sehova.
- Nem terveztük - válaszolta kedélyesen a nő, és miközben a férfi megindult a rendőrök felé, ő visszafordult a macskanőhöz.
- Nyugi cica, mi a helyieket rendezzük. Te csak állj egy helyben.
Előre szegezett botja továbbra is a másik felé szegeződött. - Ha tisztáztuk a helyzetet, akkor minden oké lesz. Egyelőre úgy tűnik, minden kóser veled, de azért óvatosnak kell lennünk. Elég sok korrumpált mágus rohangál Amerikában mostanság, szóval, meg kell értened.
Eközben Cael a rendőrökhöz ért és zsebébe nyúlt.
- Fel a kezekkel! - kiáltotta az egyik rendőr. A kocsik ajtajai mind nyitva votlak, fegyverek szegeződtek a férfira.
Cael csak felemelte a bal kezét és lassan egy irattárcát húzott elő. Kinyitotta végtelenül óvatosan.
- Smith, Secret Service - szólalt meg erélyesen. - Minden rendben van, hadnagy, kezeljük a helyzetet.
Láthatólag nem tudta a tendőrfőnök, hogy kezelje a helyzetet.
- Őhm.... Secret Service? - kérdezte bizonytalanul - De öhm.. Akkor maguk...
- Természetfeletti ügyek - válaszolta a gyakorlott fedősztorit a varázsló. - Szövetségi nyomozás.
- De mi...
- Ha szeretnének segíteni, hadnagy, ürítsék ki három utcás körzetben a környéket és rendőrkordont kérünk.
- Őhm...

Cael sarkon fordult és otthagyta a rendőröket. Rövid időn belül hangosbemondókkal terelték a lakosokat és megjelentek a kordonok is.
- Jutottatok valamire?
- Nos, amit a cica mond, abban van valami - mondta Lily.
- Akkor?
- Igen.
- Igen, szerintem is.
A két varázsló leengedte az instrumentumát.
- Elnézést, - lépett közelebb a macskanőhöz Cael. - Hosszú hetünk volt és nem tudhatjuk, ki korrumpált mágus, és ki nem. Winterhold? Az... Skóciában van valamerre?
Kezét nyújtotta a nő felé.
- Dr. Cael Rodd. Ő itt Lilly White.
- Hali - intett kedvesen a nő felé Lily, aki most már a földre támasztotta fehér botját.
- London Circle of Magi. Örvendek. Szóval... van valami ötleted, - fordult a kapu felé - hogy ezt hogy csukjuk be?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Kedd Nov. 01, 2016 10:34 pm

Ahogy a kedélyek kezdtek lecsillapodni, hol az egyik, hol a másik mágusra tekintettem. Épp csak a szemem mozdult.
Az egy dolog volt, hogy az álljak egy helyben nem volt teljesen tiszta ebben a szituációban. Mit tudhattam én... Így igazából tényleg nem ellépni, sem még arról a helyről, ahol éppen álltam.
- Esetleg egy kis magyarázatot kérhetnék? - fordultam végül a nőhöz ha már így ketten maradtunk. - Mert azt még mindig nem tudom hogy mit jelent az hogy korrumplált, bár kezd róla egy sejtésem lenni... A második, hogy mi az hogy khóoserr - igyekeztem artikulálni a számomra ismeretlen szót -, bár remélem jót jelent...
A tekintetem a férfi felé tévedt. Amennyit tudtam errő a helyről, kissé furcsának találtam, hogy még csend van, már ami a rendőröket értendő... még nem akartak elvinni vagy ilyenek.
- Ő jelenleg most mit csinál? - igykeztem nem kérdőre vonó hangsúllyal beszélni, éppen csak kíváncsi voltam az az igazság.
- Persze... Skóciában - forgattam meg a szemem. Nem akartam túl udvarialan lenni, de valahogy azt hiszem ezt a kérdést kezdtem unni. Tekintve, hogya fajtám nem őshonos ebben a világban kissé oktondinak érztem a kérdést. Főleg, hogy fogalmam nem igazán volt, hogy a Skócia merre van. Másrészről viszont, mi van ha nem túl okos dolog mindenkinek a képébe vágni, hogy egy másik világból származom... ha esetleg ez nem teljesen egyértelmű számukra.
Meg mertem kockáztatni, hogy hátat fordítok a két éppen megismert mágusnak. A tekintetem pár pillantig a kapuból jövő fehér fényt követte. Ez alatt a pár pillanat alatt, talán sikerült lenyugodnom... nem tudom. A modorom visszatért a megszokott nyugodt mágusi hozzáálláshoz, ami inkább volt rám jellemző.
- Olvastam erről valamit - mondtam elgondolkodva. - Az Oblivion krízis dokumentációjában. Sajnos azonban minden történet egy dologban megegyezik. A feljegyzések szerint egy ilyen kaput csak belülről lehet becsukni. Azt hiszem a részletekkel most nem untatnám önöket.. a lényeg: az egészet elvileg egy pecsétkőnek kell egyben tartania... Ha azt kimozdítjuk a helyéből a kapunak meg kell záródnia.
A magyarázatot befejezve, visszanéztem rájuk. Ami azt illeti nekem éppen úgynem volt kedvem bemenni oda, mint az tőlük elvárható volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Szer. Nov. 02, 2016 1:52 pm

Miközben Cael a rendőrökkel beszélt, Lily a férfi hátát nézte, ám a macskanő kérdésére visszafordult az idegen mágus felé. Érdeklődő, csodálkozó, kíváncsi arccal, mosolyogva hallgatta az idegent. Bólogatott.
- Korrumpált mágus, aki... Nem tudom, ti hogy hívjátok... Démonok által van megszállva, elméjét megmérgezi és roncsolja a démoni hatalom. Korrumpálja. Innen a kifejezés. Ti hogy hívjátok az ilyet? ... Ahol... Amerről jössz. A kóser meg... Azt jelenti, jó. Minden oké. Minden klappol. Minden százas.
A második kérdésre Lily újra Cael felé fordult, és sóhajtott, majd készségesen válaszolt.
- Intézkedik, hogy a helyi hatóságok ne akadályozzanak minket a munkánkban, vagy ne adj isten, ne ellenünk forduljanak, hanem tegyék magukat hasznossá és ürítsék ki a környéket. Rutin kezelése az ilyen szerveknek. Jobb, ha félreállnak és legalább arról gondoskodnak, hogy bennük és másokban ne botoljunk el.
Ekkor Cael visszaért és kezet ráztak. A nő hangjából ítélve a férfi gyanakodni kezdett, hogy valami bődületes hülyeséget mondhatott, így összehúzta a szemöldökét.
- Right. Felteszem, nem Skóciában. Akkor... Merre is?

Amikor már mind a hárman a kapu felé fordultak és a macskanő elmondta, amit tudott, Cael és Lily összenéztek.
A férfi emelte kezét a gyűrűvel, akarata parancsára kristályos-üvegszerű pajzs emelkedett és zárta le, amennyire lehetett, a kaput.
- Oké... Ha még valami erre jön, olyan sokáig nem fogja feltartani.
- Hm. Ha villámot vezetünk bele, Nem tudja megroppantani azt a gyenge pontot?
Erre Cael csóválta a fejét.
- Lils, nem úgy látom, hogy ez működne. Borzalmas energia áramlik át minden részén a kapunak. Te mit látsz?
- Egészen furcsa... Teljesen idegen színeket.
- Nem is sötét, nem is világos?
- Leginkább... Mintha a szürke árnyalatai lennének. Mintha a szürkéből elindulna egy másik irányban egy teljesen másik skála.
Cael megcsóválta a fejét.
- Szürke ötven árnyalata, remek.
Mindketten Ra'sheera fele fordultak.
- Neked... Milyen ágazatú is... Vagy iskolájú... A mágiád?
- Én egy ritkább ágazatba tartozom ugyanis - fűzte hozzá magyarázólag Lilly, - Psychic Storm. Cael pedig Light/Life magic. Ő a legjobb energia-látó és kontrolláló, akit ismerek. Talán ha a te erődet összerakjuk az enyémmel, Cael meg irányítja... Járható?
Mindketten komoly arccal, várakozva néztek a harmadik mágusra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Szer. Nov. 02, 2016 2:49 pm

Elgondolkodva vakartam meg a fejemet a csuklyámon keresztül. Ahogy a másik mágus egymás után pakolta a szavakat a kérdés egyszerű volt, még sem tudtam könnyen válaszolni.
- Hááát... A megszállás mint olyan nem túl szokványos jelenség nálunk. talán van róla feljegyzés valahol az otthoni könyvtárban, de egy konkrét eset sem jutt eszembe... És ha jól sejtem ilyesmire csak szellemek képesek. Más nem igazán... - ami azt illeti ebben a témában igazán nem voltam otthon. - Amúgy is a szellemi és daedrikus erők működése inkább egy idézőmágus szakterülete lenne... legalábbis azt hiszem.
Félig elmosolyodtam a második szó magyarázatára viszont. Akkor jól sejtettem. Sőt ez azt jelentette hogy valami esély azért mégis van, hogy pozitívként ítéljük meg az ismeretségünket a nap végén. De egyre jobban úgy tűnt, hogy egy hosszú nap áll még előttünk annak ellenére, hogy rég besötétedett.
- Nos, ez igazán megnyugtató - sóhajtottam egyet. - Ami azt illeti már kezdtem aggódni a helyzet alakulása miatt. Legnagyobb... mondjuk úgy meglepetésemre kellett tapasztaljam, hogy erre felé főleg csak emberek élnek, és azt hiszem ezzel arccal - mutattam egy kört leírva magam előtt az fejemre -, nem vagyok benne biztos, hogy mindenki megértően kezelt volna, és meg tudtuk volna beszélni a helyzetet...
Sokat mondóan pillantottam a nőre. Biztos voltam benne, hogy ennél jobban nem kell részleteznem neki a dolgot; igazán értelmes személynek tűnt.

Újból, aztén újból átgondoltam a helyzetemet ahogy a férfi visszaért és nem hagyta annyiban a származásom firtatását. Ami azt illeti, egyelőre az előbbi paprikás helyzetet leszámítva nem viselkedtek velem ellenségesen. Ez volt az első indok. A második természetesen, mint eddig is; hogy ők valamilyen máguskör tagjai, ez volt az eddigi legjobb esélyem, hogy egyáltalán ilyesmivel kapcsolatba kerüljek. Rendben, nem egy a winterholdi akadémia mágusai, de a legjobb esélyem az itteni mágia megismerésére, és esetleg annak kutatására, hogy hogyan jutok haza. Szóval végül így feleltem.
- Először is - emeltem fel az ujjaimat gesztikuláció gyanánt, így látszódott rajta a finom cirmos szőr, és a hegyes karom a végén -,fogalmam sincs merre van Skócia, bár nem először emlegetik nekem. Másodszor is, nem hiszem hogy túl sok khajiit élne a ti világotokban - az utolsó szót nyomatékosabban mondtam hátha összerakja a képet. Persze ez nem volt válasz arra hogy név szerint merről származom, de tapasztalataim szerint ez nem túl sokat mondott eddig másnak sem.
Elhallgattam ahogy a két mágus az információim alapján eszmecserét folytat. Hagytam had beszéljék át a dolgot. Nem világos és nem is sötét... érdekes kép társítás. Igazán kíváncsi lehettem volna, hogy az elmondottak alapján Cael mit érez. Velük ellentétben nekem volt egy nagyon nem jó érzésem az egésszel kapcsolatban. Mielőtt Cael lezártva volna a kaput, a felőle jövő hideg szél, mintha nem csak a szőrömet borzolta volna fel, de belül, egészen a csontjaimban is egy kellemetlen hideg érzetet okozott.
- Pusztító - feleltem a kérdésre. - Pusztító mágia. Támadó elemi mágia a fő része, ennek a mágiának - egészítettem ki az egyértelműség kedvéért, majd az egyikőjükre, majd a másikójukra pillantottam. - Hogy az a pszichikus vihar milyen mágiaág lehet, arról így most elképzelésem sincs, de az én világom iskoláiban Cael mágiája talán a helyreállító mágiához lehet a legközelebb. De van egy olyan érzésem, hogy csak első ránézésre. Azonban fogalmam sincs, hogy hogyan értelmezzem ezt az ötletet. A mágia alapvető lényege az energia kontolállása, úgyhogy nem igazán értem az egészet.
- A deadrák egyik legjobb gyengepontja a villámtámadás. Jobb ellenük mint bármilyen más elemi mágia, vagy pedig fémmel ejtett seb. A kapu viszont egy másik dolog. Arról talán egy mester idézőmágus tudna talán csak többet mondani. Amennyire én tudom, és ahogy mondtam, csak belülről lehet őket bezárni. És ha kicsit is olyan a helyzet mint az Oblivion krízis idején, és egy daedra úr nyitotta a kaput, akkor semmi jót nem jelent.
Mondjuk ez utóbbi feltételezésem csak azon az egy tényen alapult, hogy egy ilyen kapu megnyitásához hatalmas energia szükséges. Ki más lenne képes ilyesmire. Ahogy az utolsó szót kimondtam azonban kapu megremegett, mintha csak a frászt akarta volna hozni ránk. Perceget, és szikrázott Cael pajzsa alatt, de egyelőre nem jött át rajta semmi. Viszont mintha egyre hidegebb kezdett volna lenni a környéken...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Szer. Nov. 09, 2016 11:17 am

Cael visszaérkezett, miközben a nő már magyarázta a megszállás jelenségét onnan, ahol érkezett. A két ember döbbenet és meglepettség elegyével nézett össze, miközben hallgatták az elbeszélést. Talán az akcentus, talán az ismeretlen szavak egy távoli, furcsa, idegen világ képzetét ejtették, míg végül újra összepillantottak valami kialakuló konszenzus felé haladva szavak nélkül
- Hm, nos nézd. - kezdte Cael, a macskanő felé fordulva. - Az, hogy honnan jöttél másodlagos ahhoz képest, amivel most szembenézünk. Nálunk jóval nagyobb veszély a démoni megszállás és korrumpáció, vagyis... Extradimenzionális vagy celesztiális lények általi korrumpálás. Mindenesetre, meg kellett bizonyosodjunk róla, nem ezzel nézünk szembe.

Közben bólogatva hallgatta, amit a nő mondott.
- Khajit. Tehát... Ez vagy. Értem. Nos... Akkor a kapu.
A rés felé fordult, ami mostanra teljes átjáró volt világok között. Távolód hangok hallatszottak, szócső hangja, ahogy rendőrök terelték a lakosságot, értetlenkedés és kordában tartott pánik.
- Khm, igen, szóval - kezdett bele a válaszba Cael, miközben Lily körbejárta a kaput, és ő is közelebb lépett. Kinyújtott jobbjával figyelte a nyílás rezgését és követte szemeivel, ahogy az erő áramlik benne.
- Az energia, amit az elme formál. Mondjuk így, talán ez... Átjárható a felfogásaink között. Amiben én kifejezetten jó vagyok, az nagyobb energiák egyensúlyozása, meglátása, érzékelése, kordában tartása. Ha összekapcsoljuk az erőnket Lilly-vel, akkor precízebb csatornát tudok neki biztosítani. És szerintem neked is.
- Így van - bólogatott Lilly - Szóval esetleg... Próbáljuk meg. Találtál gyenge pontot?
- Nem igazán - mondta a férfi. - Úgy néz ki a kapu, ahogy... Őhm... Khajit barátunk leírta. Válasszunk egy felületet és onnan mozdulahtunk, amerre szeretnénk. Kész vagy?
- Kész.

Cael mindkét keze felemelkedett és öszeráncolódó szemöldöke alatt szemei fókuszáltan nézték a kaput, miközben ujjainak mozgására újabb energia-aura kezdett összeállni, most magára csukódva, gömbbe fordulva, kristályos-kékes, áttetsző üveggolyóként keringve a kapu közepén. És amikor Cael bólintott, Lily felemelte a botot, ami pörgött tenyere közepána feje felett, majd a felgyülemlő feszültség kirobbant... És a gömbbe csapott. Elkezdett fehér-lilává válni a kristály-kék golyóbis, lassan válva átlátszatlanná, mintha egy ragyogó kis csillag alakulna ki. A férfi a khajit nőre nézett.
- Nos... Most vagy soha, parancsolj - intett fejével a gömb felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Szer. Nov. 16, 2016 11:55 am

Egy pillanatra fenn akadt a szemöldököm, arra a megjegyzésre, hogy ahonnan jöttem az másodlagos... tekitve, hogy ha nem valami különös átverés áldozatai vagyunk, akkor egyértelműen egy daedrikus portállal állunk szemben. És tudtommal, náluk általában nincs ilyen... na mindegy. Igyekeztem szemet hunyni a dolog felett, és nem szaporítani a szót fölöslegesen.
A fülem rezzent a körülöttünk alakuló hangzavarra. Egy pillanatra elvonta a figyelmemet a különös zaj. Valamit beszéltek. De számomra a recsegős, leginkább szerkezet által generált hangra emlékeztető beszéd nem mondott semmit. Ami azt illeti egy szót sem értettem belőle.
Értetlenül néztem vissza mellettem álló két mágusra. A magyarázatuk nem mondhatnám hogy kimerítő volt, és minden kétségemet elkergette volna.
- Remélem biztosak vagytok a dolgotokban... - csak ennyit mondtam végül, és egy lépést hátra léptem. Valahogy nagyon rossz előérzetem volt az egész helyzettel kapcsolatban.
Figyletem ahogy előkészültek, valahogy ez sem győzött meg igazán.
Felsóhajtottam végül, amikor már mindenki csak rám várt...
- Fogalmam sincs ennek mit kéne elérnie, de legyen...
Az ujjaim között az energia felszikrázott, és egyetlen, kitartó villámcsóvával csaptam bele az előkészített varázslatba. Nem mondhatnám hogy olyan intenzitással mint amikor az előbb a szörnyekket csatáztunk. Az kissé életveszélyesebb szituációnak tűnt. De így legalább nem fenyegetett az a veszély, hogy hirtelen megszakadna a varázslat amit csinálok... legalábbis így gondoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Nov. 17, 2016 9:02 am

Cael hallgatta a macskanőt... Khajit nőt, és csak bólintott. Nem tudott válaszolni. Egy verejtékcsepp gördült le szép lassan a halántékán. Lilly ropogó-heves energiája olyan magas frekvencián zuhogott, mint a nő maga. Erősen, élettelien, vehemensen és megállíthatatlanul. A gömb stabilan tartotta a beérkező erőt, a kéklő-kristályos aura, ahogy lassan kezdett forogni a tengelye körül, a lilás villámoktól még jobban felfénylett, világos, lilás kék fényekben égve, finoman vibrálva és pulzálva, stabilan tartva a két varázslat találkozását, mint egy két szólamból összeálló szimfóniát.

Az idegen mágus végül beadta a derekát és elengedte az erejét. A kéklő villámok, ahogy a gömbbe csaptak, Cael arca megremegett, de tartotta akarata minden szálával a varázslatot. A lilás-kékes fények egy kiugró derengés után fehérre váltottak. A bíbor és az azúr villáok úgy vették körbe a gömböt, mint a keringő holdak és gyűrűk egy bolygó gravitációs terét és végül egyre gyorsabban forgott a golyó...

Cael homlokán verejték futott végig. Lélegzetét már visszatartotta, halántékán kidagadtak az erek. Jobbját lassan emelte fel és intésére lelassult a forgás, majd egyetlen precíz mozdulatra megnyílt a gömb oldala...

Sistergő-csilingelő robajjal tört ki a felgyűlt energia és egyetlen, fehér, hosszan fénylő villámban robbant bele a kapu oldalába. Átható remegés és dörgés futott végig a világon, ahogy a nem-evilági keretek megrepedtek. A kapu oldala végighasadt és megmozdult - A remegés a zárókőben teljesedett ki, ami megdőlt.

A villámlás pedig abbamaradt. A kiüresedett aura széthullott, eltűntek a kristályos darabok. A megrepedt kapu ott maradt a helyén.

Cael előre dőlt és hangosan zihálva engedte ki a levegőt. Térdeire támaszkodott. Lily letámasztotta a botját és aggódóan nézett a férfire. Ő pedig elnézett válla felett, ahogy lihegett, továbbra is térdeire támaszkodva és egyenesen a khajit nőt vette célba.
- Huh.... huh... Oké. Egyéb ötletek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Nov. 17, 2016 12:51 pm

A kapu megrepedt. Szószerint mintha az energia áramlása egy pillanatra felhasadt volna. A kapu körüli törmelék, ami a kapu keretét adták, szétporladtak, és egy porfelhőkét vették azt körbe egy pár pillanatra. De ez csak a körítés volt, a fizikai keret elpusztíása nem jelentett semmit ezt tudtam.
A sebből egy villámcsóvaszerűség pattant ki az ég felé, majd beforrt az éteri remegésen ami maga a kapu volt. Remegés futott végig a körülöttünk lévő levegőn melyet éép hogy csak érezni lehetett. A hőmérséklet egyre esett, a nyári estéből késő őszit csinálva. A kapuból pár alaktalan szellem szált fel, elnyűtt, szinte már unalmasnak ható sóhajukat szinte csak lélekkel lehetett hallani. De ha éppan akkor arra figyelt az valaki szinte még az arcukat is láthatta.
Az ég is változnikezdett körülöttünk. A feketéből szürkéskékre váltott, és a csillagok egyre kevésbé ládszódtak. Ahoyg ezt észre vettem a kapu alatt a talaj reccsent egyet, és a körülötte lévő vájúszerű roncsolódás nagyobb lett. Aztán szép lassan az új törmelékekból a kapu köré újabb keret szerveződött.
Pár pillanatra én is a térdeimre támaszkodtam, látva azonban hogy az előző próbálkozás mennyire megviselte másik két társamat, kihúztam magam kissé.
- Nem akarom magamat ismételni, mert az egy idő után idegesítő tudom nagyon jól. De csak azt tudom mondani amit eddig is. Ezek a kapuk egy zsebdimenzióhoz vannak kötve általában, amit egy pecsétkő tart a helyén, ha azt elmozdítjuk a kapunak be kell záródnia. Az előbb próbálkozás után nem hiszem hogy más lehetőségünk is van. Tekintve, hogy nyers erővel a kaput nem lehet tönkre tenni. Ez nem olyan dolog amit egy másik mágus csak úgy megnyitott volna, még ha szerepe is volt ebben valakinek... Daedrikus energia kell hozzá... A Daedrák pedig afféle istenszerűségek nálunk, csak épphogy nem azok... - tettem hozzá magyarázva, ha elsőre nem lettem volna érthető. De ha nekik még mindig szkanderozni van kedvük egy ,,anti-istennel" hát legyen.
- Vannak szabályok amivel ezeket a dolgokat meg lehet kerülni. Ha csak nincs egy mester idézőmágus akinek évei vannak a kutatásra hogy bezárjon egy ilyen kaput, akkor szerintem nincs más esélyünk... De egyelten amit mondhatok, hogy idővel ez a kapu szerintem csak erősebb lesz. Az egyetlen ok, hogy nem jött belőle ki több szörny, valószínáleg az, hogy nem olyan egyszerű két külön világ között egy hadsereget áttolni... de csak idő kérdése.
Kettejükre néztem ahogy próbálták kifújni magukat. Megfordult a fejemben, hogy lehet a végén egyedül kell bemennem oda, bár úgy még kevesebb esélyem lenne hogy túl éljem. Közben szél kerekedett, csontig hatóan hideg szél. Mondhatni természet ellenesen. Hiszen nem fagyos szél volt melyben megfagyhattunk volna, mégis épp olyan kellemetlen érzést keltett. Valami készl ebben biztos voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Hétf. Nov. 21, 2016 6:59 pm

Cael lihegett és végignézte a jelenséget. Lassan egyenesedett fel, jobb kézfejével és csuklójával elkente az orrát és háta mögött cspőre tett kézzel nézte tovább, hogy mi történik. Lily odalépett mellé és Cael mindeközben előhúzta a farmerja zsebéből a Kritikus Esetekre Való Manaellátó Folyadékot.
Vagyis a laposüveget. Lassan tekerte le a kupakot és érezte a whisky illatát. Átnyújtotta oda sem nézve a mellette álló Lily-nek. Lily meghúzta hosszan, majd visszaadta. Cael is felemelte az üveget és meghúzta, majd leengedte, kifújta a levegőt és meghúzta megint. Megintcsak oldalpillantás nélkül, elnyújtotta a khajit társuk irányáva.

A kapu sokat nem változott az erőfeszítéstől. Cael csak sóhajtott és Lily mérgesen fordult meg, homlokához kapva, majd megveregette a férfi lapockáját és visszafordult a kapu felé.
- Well, bollocks. - közölte be a nő felkészült, összeszedett szakmai véleményét.
- Yea. For fuck's sake - értett egyet konstruktívan summázva a helyzetet Cael.

Jobbra fordította a fejét és végighallgatta rögtönzött társukat.
- Oké macskanő, nem tudom, hogy ez az ötlet merrefele halad, de nem tetszik. De mondd. Kérlek. Most te jössz, több ötletem nincs.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Hétf. Nov. 28, 2016 9:53 am

Kételkedve sandítottam a felém nyújtott üvegre, de azért elvettem. Minden kételyem azonban szertefoszlott ahogy az alkohol szagát megéreztem. Egy határozott mozdulattal meghúztam majd vissza adtam.
Merengve bámultam az előttünk táncoló kapura ahogy visszaépítette a saját körvonalait. Elmerengtem. Vajon aki segített megnyitni ezt a kaput Tamrielből való? Vagy csak egy itteni bukkant rá egy olyan dologra amire nem kelllett volna? Ami azt illeti viszont nem volt túl sok idóm gondolkozni sajnos most ilyesmin. Az egyik ok nyilván való volt. A másik...
A másik az volt, hogy legszívesebben kitéptem volna a hajam hirtelen a nekem szegezett kérdés hatására.Talán nem értik amit beszélek? Egyáltalán fordít ez az izé rendesen? Eddig elfogadtam a mindennapi életben, hogy meg tudom értetni magam az itteniakkel, így sosem gondoltam bele mi van, ha a varázslat nem igazán pontosan működik... Szerencsére a kapucni is a fejemen volt, így könnyebb volt ellenálni ennek az impulzív érzelemnek, és a hajam a helyén maradt.
- Nos... akkor másképp fogalmazok... - kezdtem. Egyenesen, és egyszerűen akartam ki mondani, hogy be kell mennünk oda, hogy végképp egyértelmű legyen. Amikor  azonban mind a ketten rám figyeltek, egy hatalmas lánc csapott ki a kapuból egy szuronnyal a végén. És egyenesen Cael felé tartott. És ha Cael valamilyen szerencse vagy hihetetlen reflexeknek köszönhetően el nem ugrott időben az útjából, az megragadta őt és berántotta a kapuba. És ha így volt, a túloldalon egy szinte a levegőben lebegő földdarabon találta magát. Felette az ég csillagtalan szürkéskék volt, körülötte hatalmas hegyek meredtek fölfelé, alant pedig egy mintha egy tó lett volna természetfelettien fehéres színben világítva, hogy az ember valóban elgondolkozott víz-e az igazán... A föld darabot nyúlványok keretezték, mintha maga a föl karmokat növesztett volna. Az egész földdarabkáról egyetlen lépcső vezetett le. Cael háta mögött a kapu, előtte négy dremora ügyködött egy különös mozgó lácokból álló szerkezeten. Azok felfigyeltek az érkezésére. A vezetőjük ordított valamit, ami legnagyobb valószínűséggel azt jelentette, hogy kapják el Caelt. De hogy Ceal értette-e őket az jó kérdés volt, a dremorák beszéltek Nirn összes nyelvén, de hogy megérti-e őket valaki aki nem abból a világból származik, az jó kérdés volt...
A dremorák elindultak Cael felé az utasításra még hozzá sietőssen, fegyevereket feltartva. Cael félúton volt a kapu és a szerkezett között, és különös fáradtság ült rajta. Még jobban kimerültnek érezte magát, mint nem rég odakint a varázslattól kimerítve. Nem kétséges hogy a szerekezet utóhatása ami iderángatta.
Én odakint Lilyre néztem és megvintam a vállam.
- Akkor végkép nincs más választásunk, mint hogy bemenjünk oda - mondtam, majd a kapuhoz siettem és megérintettem, ami szinte azonnal átteleportált a másik felére...

(Nos ha viszont Caelnek mégis sikerült elugrania a támadó láncok elől, akkor befejeztem a mondani valómat; miszerint be kell mennünk oda, a kapun túlra. Bár ekkor már sokkal kételkedőbb fejet vágtam hozzá. És végül elindultam a kapu felé. A túloldalon úgyan úgy ugyan az várt ránk...)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Hétf. Dec. 05, 2016 3:51 pm

A férfi kiegyenesedve bólintott.
- Jó. Nem tudom, mit akarsz mondani, de egyvalami biztos: Én oda be nem meeeeee.... Ááááááá anyáááááád!
A láncok, amik a semmiből tűntek elő, még az előtt kulcsolódtak a tagjaira, hogy pajzsot emelhetett volna. A feje hátrabillent, ahogy megrántották a láncok és érezte a hideg levegő furcsa, természetellenes fordulását, miközben átzuhant a dimenziókapun...

Ahogy földet ért, Cael kigurulta az esést és már emelkedett is a karja. Az energiaburok pillanat alatt feszült ki előtte, és választotta el a nem-emberi fegyveresektől. A férfi ekkor nézett körbe és annak rendje és müdja szerint meglepődött.
- Rohadtul nem így képzeltem ennek a napnak a befejezését, srácok.
Előre szegezte a fejét és szája megfeszült.
Odakint még beszédet hallott, ám egy pillanattal később lilás-fehér fények robbantak be a kapun, és egy szőke tornádó tört át a marcona katonák között, felemet kezében veszélyesen forgott a hófehér varázsló-bot. Cael intésére az aura hullámszerűen mozdult, hogy Lily köré fonódjon és Ra'sheerát is befogadja, ha az is érkezett.
- Nos... Felteszem, most ezekkel a rondaságokkal kellene verekedjünk?
- Nem lesz egy könnyű menet.
- Szeretem, ha kemény - vigyorodott el a férfi.
- That's what she said - csapta rá hasonló vigyorral a nő.

A katonák csak közeledtek. Lily botjából ropogva lövelltek ki a villámok az érkezők felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Pént. Dec. 09, 2016 8:27 am

,,Szerencséje" volt Caelnek, hogy nem sikerült végig mondania amit tervezett. Felvont szemöldökkel, türelmetlenül néztem rájuk. Érthetetlen lett volna számomra, az a gondolat amit ez sugalt. Hiszen egy inváziós kapu mellett ácsorogtunk, amit be kellett zárni. És ha másképp nem lehet mint, hogy bemegyünk akkor be kellett menni. Hiszen egyértelmű volt, hogy nem egy barátságosabbik daedra világába nyílik, és ezáltal a világukat fenegető tényező volt.
De természetesen az események pörgése bármi ilyen nemű gondolatot kisöpört a fejeből.
Ahogy átsiettem a dimenzió kapun, még egy pár lépésig tartottam az iramot, hogy ha bárki is jönne mögöttem legyen helye. Gyors pillantással mértem fel a helyzetet, majd megvetettem a lábam, majd egy erős láncvillámot küldtem az amúgy egyértelműen nem barátságosnak tűnő dremorrák felé. Egy fél pillanatig felszabadultságot éreztem, hiszen, ilyen fajta varázslatot nem hsználhattam többnyire a másik világban. Mindig oda kellett figyeljek ki ellenség és ki nem. Ez a varázslat pedig ahogy áthúz az ellenfelek között, onnantól már nem válogat, hogy ki az akit én annak tartok.
A Cael mellett biztonságos távolságban sisteregve elhúzó villámcsóva, rá egyáltalán nem vol veszéllyel tekintve hogy nem ő volt az első célpont. A dremorrák között viszont szétnyílt mint a fa ágai, egyikről a másikra pattanva, pillanatnyi bénulást és torzhangú ordítást eredmenyezve. Az hogy olyan közel áltak egymáshoz a hátrányukra fordult ezzel a varázslattal szemben. A mögöttem szinte késlekedés nélkül érkező szőke ciklon sem kímélte őket, így hát nagy szikrázások és lila villámok között hamar végük lett. A testük holtan csuklott össze.
Kihúztam magam, és egy félpillanatar kifújtam magam.
- Jól vagy? - vetettem oda Caelnek, miközben igyekeztem felmérni a a terepet.
A földdarab széle felé mentem. A szemem végig futott a tőlünk messzebbre elterülő ösvényen, mely nem sokkal később eltűnt a szem elől egy fekete, kopár fákból álló erdő óvoltából. A messzibven egy fehér fénycsóva nyúlt az ég felé, ahol szétterült. Ha valakinek jobb szem volt még lehetett látni az épphogy a hegyek felé magasodó torony tetejét amiből kiindult. Volt egy olyan sejtésem, hogy ha a pecsétkövet keressük, akkor ott kell keressük először, különben fogalmam sincs hol lehet ha nem ott.
Majd végig néztem a földön elterült halott dremorrákon... a szőröm miatt nem látszott, de valószínűleg elsápadtam. A páncéljuk fém megmunkálása, és ,,díszei" között Molag Bal szarvas stilizált feje vicsorgott rám. Egy pár pillanatra megdermedtem. Átfutott a gondolataim között, hogy szóljak-e, de még nem tudtam dönteni. A tekintetem végig futtattam az elejtett fegyvereken, majd a ,,legszimpatikusabbat" felvettem, meglengettem kicsit, mire az fehér-kékes szikra szerűségekkel fel sistergett. Nem volt egyértelmű még így elsőre hogy jég vagy villámbűbájjal bűvölték-e meg , de gondoltam, hogy még jól jöhet. Hiszen minden valamire való fegyverem otthon maradt a szálláson. Egy íj jobb lett volna de ez van. Lerángattam a dremoráról a kard hüvelyét, majd eltettem vele a kardot.
- Nos, lassan mennünk kéne - szólatltam meg közbe, figyelmen kívül hagyva, hogy ha a két mágus még egymás között eszmecserét is folytatott, vagy a helyzeten ámélkodott... -, nem kéne hogy egy őrjárat itt találjon minket vagy bármi ehhez hasonló. Elég nagy zajt csaptunk az előbb. Javasolnám, hogy menjünk gyalog - böktem a fejemmel a levezető rampa felé, ami az egyetlen járható út volt lefele -, nem szívesen mennék a rövidebb úton - ezúttal az alattunk elterülő szakadék felé intettem. Nem tudhatjuk hogy az ató az alján milyen mély, vagy akár azt hogy miből van.
Közben Cael érezhette, hogy lassan bár de kezd visszatérni az ereje, a fáradság szűnni kezdett. Valószínűleg a szerkezet hatása lehetett ami elkapta és iderángatta őt, közben az életerejéből is igyekzett elszívni valamennyit. Amely szerkezet mellesleg még mindig ott volt, szembe a kapuval. A láncok mozogtak rajta, de nem lehetett igazán tudni, hogy önműködő-e vagy az oldalán lévő kar menyomásával lép-e életbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Kedd Dec. 13, 2016 2:38 pm

Cael lassan leengedte a pajzsokat, miután a sistergő-dübörgő villámok zaja elült és kísértetiesen, szürreálisan visszhangzott az éterben még a hangjuk egy ideig. A megszenesedett testek felett átlépő két, másik varázsló megközelítette őt, miközben Cael épp tornászta fel magát. A kapu, aminek vibráltak a szélei, a túloldalt Miami egy álomszerűen kivágott szeletét mutatta neki.
- Ez, minden mással összerakva, túltesz azon, amit egy kellemes délutánnak képzeltem el.
- Jól vagy?

Lily keze a vállát érte, ahogy felkelt. Cael csak bólogatott, ahogy megpaskolta a nő karját, majd sóhajtva figyelte a macskanőt, aki a testeket vizsgálta. Rápillantott a gépezetre, ami berántotta, és lenézett a szakadékba, amit a nő mutatott nekik.
És vállat vont.
Hogy egy nem-emberi, idegen akcentussal beszélő macska-nő-varázslóval fussanak össze, indulásból meglepő volt. Hogy démonok rohangáljanak Miami közepén, sem volt egy kellemes meglepetés. Ahogy az indokolatlanul makacs térkapu sem. De a másik síkra berántás volt a hab a tortán.
Mostanra annyi szürreális és nem evilági dolog történt körülöttük, hogy csak bólintva indult meg a másik után.
- És mégis mi történik itt, és hol vagyunk? És mit is akarunk elérni egészen pontosan?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Kedd Dec. 13, 2016 3:04 pm

Nos a kérdés teljesen érthető volt, és a történtek után, figyelemre méltóan összeszedett.
Nem voltam idéző mágus, ezért ez az egész helyzet számomra is olyan volt mint egy életrekelt tanulmány. Sokfélét olvastam, de ilyen közelről még nem találkoztam ilyesmivel. Mondhatni arcon vágott vele a valóság, először azzal hogy átkerültem a Földre, aztán most ezzel a térkapuval.
A férfira pillantottam, majd a nőre, és egy apró sóhajtás kíséretében arra a következtetésre jutottam, hogy nincs túl sok értelme elhallgatnom a dolgokat... Vagyis fogalmazzunk inkább úgy,hogy többre megyek azzal ha nem hazudok.
- Nos minden esetre, nem akarlak lelombozni titeket, már ha ez még lehetséges, de minden jel arra mutat, hogy ez itt Coldharbour - újabb pillantás mindkettőjükre, de nem is tudtam mit vártam, szinte biztos voltam hogy ezt a reakciót, kapom, vagyis a teljes tanácstalanságot, a név nem mondott számukra valószínűleg semmit. Így szinte azonnal folytattam a magyarázatot.- Nem túl sok jó oblivion van a mi világunkban, ahova bárki esetleg elutazna.... Oblivion, nevezzük úgy hogy más-világ, vagy másik dimenzió... Szóval ez a egyik egyáltalán nem kellemesebb túl-világ az én világomban. Molag Bal, A szörnyek létrehozójának, A hazugságok és cselszövések hercegének saját különbejáratú birodalma.
Egy fél pillanatig csöndben maradtam, amíg megemésztették az információt, ahogy a morzsákból összerakhatták, hogy ez afféle pokolszerű hely, bár én hiába igyekeztem körül járni a gondolatot, konkrétan ez a fogalom így nem szerepelt a szókincsemben.
- Ez a hely egy afféle kis... töredék dimenziója lehet az eredetinek, úgyhogy az előre mindenképpen azt az égbenyúló fénycsóvát jelentheti. Legnagyobb valószínűséggel ott van a pecsétkő ami ezt az helyet egyben tartja, ha azt kimozdítjuk a helyéről akkor itt ez egész összeomlik és megszűnik létezni - ahogy megelítettem a megfelelő irányba mutattam.
Letekintve az ösvény látható részére újabb dremorrákat láttam közeledni, igazam volt, még annyi időnk sem volt időzni.
Megráztam magam, mint aki a hideget igyekezte lerázni magáról, de hiába. Ezen a helyen csak a hideg létezett, úgyhogy nem jártam sikerrel. Ennek ellenére, nyugodt hangon tettem hozzá:
- A kapu kétirányú... Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ennek ellenére meg keresem azt a követ. Az hogy ti jöttök-e a ti döntésetek, de a világotok egyértelműen jobban jár, hogyha ezt a kaput bezárjuk; remélem ezek után ezt nem kell részletezzem miért.
Közben lélekben felkészültem egy újabb harcra. Attól függően hogy mennyit időzünk, lehet azok a dremorrák ideérnek, de ha nem valószínűleg félúton találkozunk velük. Szóval ha csak valahogy nem tududnk eltűnni a szemük elől nem nagyon volt esélyünk hogy elkerüljük őket. Ezen a földdarabon pedig nem igazán volt hol elbújni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Dec. 15, 2016 9:47 am

Cael Lily-re pillantott. Lily Caelre.
- Te ebből mennyit értesz?
- Újra démonológián érzem magam. Szóval nem sokat elsőre. De körülbelül, azt hiszem, sejtem, miről van szó.
- Sejted?
- Igen. De figyelj. Démonológián mindig rólad puskáztam, szóval ez a te térfeledre esik.
Lily felvonta a szemöldökét.
- Az enyémre? Szép.
- Igen. Legalább a bonyolult neveket próbáljuk megjegyezni, az már talán részpont a ketteshez.
- Oké.
A két varázsló egyszerre bólintott. Láthatólag a macskanőnek türelem kellett hozzá, hogy elmagyarázza nekik, miről is van szó, szóval Cael nem szólt közbe, mikor folytatta a mondanivalóját. Csak amikor befejezte, sóhajtott egyet.
- Oké. Egy kérdésem lenne. Ha becsukjuk ezt a kaput, hogy az istenbe megyünk vissza?
Egyáltalán nem tetszett neki a helyzet. Olyan érzése volt, mintha valami sorsszerű fejlemény direkt mindenáron bedobta volna őket ide, a macskával egyetemben, hogy találjanak ki valamit és verekedjenek egy halom szörnnyel. Ez akármennyire férfiasan hangzott, nem esett Cael elsődlegesen választandó délutáni időtöltései közé. Szemét összeráncolva várta a választ és ha a mcska továbbvezette őket, egy újabb sóhaj kíséretében megindult, Lily-vel az oldalán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 67
Join date : 2015. Sep. 28.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Dec. 15, 2016 1:18 pm

Egy fél pillanatra a másik két varázslóra néztem. Kétséget láttam a szemeikben, mely bár teljesen megérthető volt, nem akartam látni. Igyekeztem céltudatos maradni, elnyomni a saját kétségeimet, sőt nem is gondolni rájuk ha lehet.
- Hidd el, nekem sincs kedvem itt ragadni az örökké tartó szenvedés és kínzások birodalmában... A helyzet viszont egyértelmű, ha a kapu nyitva marad, csak egyre több szörny fog a ti világotokba özönleni, ami valószínűleg csak azért nem történt meg, mert az ilyesmi fenntartásához valószínűleg hatalmas energia kell. Másodsorban, ha minden jól megy, akkor a kapu nem fog bezárulni, ez az egész kisdimenzió fog beomlani, így minden ami nem ide tartozik kilökődik belőle... Így visszakerülünk az utcára ahol ez az egész kezdődött.
A szemeim a magyarázat felénél már ismét a tájat kémlelték, és a közeledő őrjáratot. Csak remélni tudtam, hogy a két mágus még bírja a csatát, mert szükség lesz rá. Az előzőekhez képest ezek legalább dupla annyian voltak...
Abba pedig belegondolni sem mertem, hogy megemlítsem a két társamnak, hogy az előbb felvázoltakkal még egyszer sem találkoztam ilyen közelről. Az egész helyzet egyelőre csak elméletileg működött. Viszont a helyzet tényleg egyértelmű volt: a kaput be kellett zárni. Még ha odaát egy darabig bírták is volna kezelni a beáramló szörnyeket, és nem szabadulna el a pokol, akkor is valakinek egyszer hülye ötelte támadna... Az ilyenekhez viszont már volt szerencsém. Elég volt egy sunyi Thalmor képére nézni, és tudni lehetett hogy baj lesz ha valami erővel bíró a kezébe kerül. Nem volt kétségem róla, hogy a földi világban is voltak megfelelő számban hasonló barmok.
- Készüljetek... - mondtam, és összébb húztam magam.
Amint megláttam az első dremorra harcos  fejét föltűnni a sziklák mögött tüzeltem. Vagyis villámot lőttem melyek átcikáztak a vékony rampán felsereglő dremorák között. A meglepő inkább az volt, amikor egy ilyen villám visszafelé is jött. Szóval legalább egy varázsló volt köztük is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
avatar
Hozzászólások száma : 96
Join date : 2016. Sep. 25.
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   Csüt. Dec. 15, 2016 2:24 pm

- A világunkba özönleni, mindennel együtt, ami itt van. A generikus undormány trancsírokkal együtt. Remek. Az egyetlen utunk innen kifele, ha magunkkal visszük a dögök seregét is. Igazán kellemes.
Cael Lily-re nézett, miközben a nő beszélt.
Lily, drága Lily, olyan gyorsan vág az eszed mindig és mindig jót tudsz kérdezni. Ezen kívül a hangulatot is el tudod lőni egy mondattal. Nem mintha indulásból olyan faszályosan rajonganék a démonhentelésért.
Cael megköszörülte a torkát, a vékony emelkedőn érkező őrjárat felé biccentve, majd csak bólintott arra, amit a macskanő mondott. Nem pazarolta a szavakat, mert nagyon nem volt mire, előttük volt a feladat és a teljesíteni való, hát nekiveselkedett, hogy tegye a maga dolgát. Mire az érkezők észrevették őket, Cael karjai már emelkedtek és íves mozdulataikra a semmiből pattant elő az energiamező, kékes-zöldes derengése, kristályos felszínén, teljesen idegenként vibrált a földöntúli környezet szürreális fényei között. A csatakiáltások és meglepett üvöltések, amik felharsantak Ra'sheera kemény és kíméletlen csapásaira, hamar cselekvésbe torkolltak. Hasonlóan kéken derengő villámok cikáztak át a lépcsőkön felfelé, ám csengő-bongó zizegéssel álltak meg és pattantak el a pajzson. Lily közben ellépett Cael mellett és a hófehér bot a lila kővel máris pörgött az ujjai között, hogy bordó-bíbor hullámként robbanjon ki belőle az energia, végigsöpörve a katonákon. A nő lejjebb és lejjebb lépett, a lépcsőn haladva lefelé és Miközben meglepett támadók akadtak fenn a pajzson, fegyvereikkel nekiesve a búrának, Lily újabb és újabb villámai bíbor fényt bocsátottak a kövekre és a nem-emberi idegenek arcára. Cael látta a másik két varázsló villámai alatt az ellenséges mágust elesni és végül elengedte az aurát, ami úgy oszlott el, mint a hajnali köd.
- Huh. Huh. Oké - mondta enyhén lihegve. - Merre tovább?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hi dear, my name is
Ajánlott tartalom
TémanyitásTárgy: Re: Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)   

Vissza az elejére Go down
 
Üdvözlet egy másvilág másvilágából (Cael és Ra'sheera)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lakónegyed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Earth by Night FRPG ::  :: Egyesült Államok :: Déli államok-
Ugrás: